Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-14 / 210. (1544.) szám
2 1927 szeptember 14, tierds. giftewenKii® zsMésága és a Rofihermere-akcí6 Bizalmas felhívásokban rá akarják bírni a zsidó hitközségek veze> tőit, hogy résstvegyenek a Rothermere-ellenes demonstrációkban gok elvégzik csendes és jelentéktelen munkájukat. A népszövetség harmadik bizottsága, a híres lefegyverzési bizottság .amelynek élén Benes csehszlovák külügyminiszter áll, tegnap délután kezdte meg munkáját Benes dr. nagy beszédével. A csehszlovák külügyminiszter bevezetőben rámutatott az európai népek kritikájára és nyugtalanságára, mellyel a népszövetség leíegyverzési munkáját kisérik. Elismeri, hogy megelégedésről szó sem lehet, mert a lefegyverzés problémája még koránt sincsen elintézve, ámbár 1927. óta nagy előhaladás történt és sok fontos kérdésben megegyeztek már az érdekelt hatalmak. Benes után a holland Lou- don, az előkészítő bizottság elnöke, emelkedett szólásra, majd a német Bernstorff gróf, aki szerint a lefegyverzés célja nem a mai fegyverkezések korlátozása és limitálása, hanem csupán általános csökkentésé és leszállítása lehet. Végre Paul Boncour a biztonság problémájáról értekezett. Chamberlain angol külügyi államtitkár tegnap délután fogadta a sajtó megbizottait és kifejtette előttünk, hogy Anglia szívesen venné, ba a kontinentális hatalmak képviselői összegyűlnének, hogy egy általános kontinentális paktumot teremtsenek. Amig ez megtörténik, a locarnói külügyminiszterek igyekezni fognak minden eddigi szerződést Mmélyiteni és konzerválni. Grandi otthon Róma, szeptember 13- Grandi külügyi államtitkár tegnap érkezett haza Genfből, ahol, mint ismeretes, hosszabb tárgyalásokat folytatott Chamberlainnel, Briand-nal, Stresemannal és Walkó magyar külügyminiszterekkel. Az újságíróknak kijelentette, hogy tapasztalatai alapján az európai külpolitikai helyzetben semmi olyasmit nem lát, amely Olaszország magatartásának megváltoztatását kívánná. Háromszáz hivatásos gonosztevő tiltakozott a varsói államügyész egyik intézkedése ellen Varsó, szeptember 13. Különös demonstráció színhelye volt tegnap a varsói járásbíróság épülete. Mintegy háromszáz hivatásos bűnöző, akik jelenleg nem állanak semmilyen konfliktusban a hatóságokkal, összegyűlt a bíróság épületében, hogy az államügyésznek egy intézkedése ellen tiltakozzon. Az államügyész ugyanis több gonosztevőt, akiket egy razzia alkalmával fogtak el, néhány napon keresztül fogva tartott, anélkül, hogy kihallgatta volna őket. A hivatásos bűnözők most lármázva követelték, hogy a törvénybiztositotta jog, mely szerint minden terheltet huszonnégy órán belül ki kell hallgatni, társaikkal szemben is alkalmaztassák. Miután a közelben nem volt elegendő számú rendőr, akik a tüntetőket szétoszlatták volna, az államügyésznek fogadnia kellett a gonosztevők küldöttségét. Röviddel rá megérkezett a telefonon értesített rendőrség is, mely a nem mindennapi. tüntetésnek hamarosan véget- vetett. Szlovenszkó, szeptember 13. A Prágai Magyar Hírlap vasárnapi számában megírta, hogy a Rothermere-ellenes tüntetőknek ötvenszázalékos vasúti kedvezményt adnak az államvasutakon. Ezt a híradást mindenképpen meg tudjuk erősíteni. A közigazgatósági hatóságoktól felhívás érkezett a községek elöljáróságaihoz az állami jegyzők utján, hogy a Rothermere- elleni tüntetésekben a lakosság „meghiz- ható“ elemei vegyenek részt. Ezek vasúti kedvezményt kapnak az utazás alkalmával. ; Most igen megbízható forrásból arról értesülünk, hogy a közigazgatási hatóságok Szlovenszkó zsidóságát is bele kívánják vonni a lord elleni akciókba és tüntetésekbe. Bizalmas figyelmeztetések érkeznek a hitközségek elnökségeihez, többnyire a rabbik kezeihez, amelyekkel nyomást akarnak gyakorolni a zsidóságra, hogy résztvegyen a tüntetésekben. A szlovák lapok a zsidóságot az utolsó Trenesón, szeptember 13. Hodzsa Milán iskolaiügyi iüimiisizíter hosszú hallgatás után most, a községi választások küszöbén élet- jelt ad magáról s ismét aktív részt kezd venni pártja szliovemszkói agátációs munkájában. Hodzsa e napokban Tbencsémbem szónokolt. Beszédében főleg a szlovák néppártihoz való viszonyával, valamint a földreform végrehajtási módosításának kérdésével foglalkozott. Hogy a választási agitáció láza micsoda 'következetlen kijelentésekre ragadja el az egyes politikusokat, arra jellemző Hodzsá- nak a földreformmal kapcsolatos bejelentése. Hodizsa ugyanis, aki földművelésügyi miniszter korában Szlovemszkón a szociális föMosz- .tás hlyeit a maradékbirtokadományozás rendszerét honosította meg és akinek védnöksége alatt — mint Koczox Gyula nemzet- gyűlési képviselő interpellációjából te láthattuk — protekciós párteimibemek jutottak maradékbirtokokhoz, most a következőket mondotta: — Pártunknak az az álláspontja, hogy Szlovcnszkón minél kevesebb maradékidőben erősen támadták. Legutóbb jelent meg Ivánka figyelmeztetése a szlovák és a magyar zsidók számára. Az utóbbiak ellen, akik magyarul beszélnek, bojkottot hirdetnek. Szóval: a terror eszközeihez nyúlnak azok ellen, akik politikával alig foglalkoznak és egyik képviselőválasztástól a másikig arról tudomást nem vesznek. Hogy ez hova fog vezetni, azt sejteni lehet. Mi azt hisszük, hogy minden megfélemlitési kísérlet ellenére legjobban cselekszik a szlovenszkói zsi- . dóság, ha ebben a kérdésben is semleges álláspontot foglal el, mint a magyarság. A cseh nacionalista pártoknak zsidóellenes magatartása közismert dolog és a szlovák néppárt sem csinált soha titkot abból, hogy antiszemita világnézettel van szaturálva pártprogramja és főleg annak gazdasági akcióin érezhető ez meg. Ha a zsidóság most eszközül adja oda magát a kisebbségellenes sovinizmusnak, egész bizonyosan nem látja annak semmi előnyét sem, mert a sovinizmus marsrutája semmi szentimentalizmusra nem hajlandó. birtokot osszanak ki, sokkal kevesebbet, mint a történelmi országokban és ezek helyett kisebb területi egységekben történjék a földosztás. Kivételt csak azok a lefoglalt birtokok képezhetnek, ahol a ko- lonizációs törvény hiányossága és a kevésszámú épület miatt a földosztás lehetetlen. Ez tehát annyit jelent — mondotta Hodzsa —, hogy a földnek legnagyobb részét, a lefoglalt birtokok nagy többségét a kis- földmüvesek kezeibe juttassák. Ezt kívánja nemcsak a kisgazdák érdeke, hanem egész Közép enrópa agrár de m okráoiájt. Hodzsa miniszternek ez a kortes-kijelentése természetesem egyáltalában neon jelent fordulatot a földreform szlovemszkói végrehajtásában. Nagyon jól tudjuk, hogy a . földreform végrehajtása továbbra is ugyan-, olyan igazságtalan módon fog történni, mint edJdig s Hodzsa esaik a régi választási agitáeiós jelszavakat vette elő újból, hogy a földosztás ígéretével a cseh agrárpárt részére minél több földmüvesszavazót biztosíthasson. ZlmMURL V&GÉNY- IRTA«AAÓRJCZ ZSKViOND (8) Kodssa issét földet igéi* agrár©!? legssjakb választási jelszava: „marsdékbSrftokok helyei® föSdSsssfás41 — Újból kiéissadik a viszony MocSssa ésHIInka közötti — Tudja azt, gróf ur, hogy mi a módszeres 'ember? Itt szoktam, mondok, ebédelni, osztán az én módszerem az, hogy ebéd után, mikor lenyelem az utolsó falatot, felállók, elmegyek oda hátra a szunyoghálós ki'sszobába egy kicsit gondolkodni a menüin, itt e, ahova a király is gyalog jár — 6 úgy jövök vissza a feketekávét meginni. Vastagon, otthoniasan s kedélyesen ült a nagy székében s látszott, hogy igazán ura a maga 'házának. Igazi magyar ur volt, akit az isten is urnák teremtett . — Hogy kerül erre a vidékre, uram? — kérdezte a háziasszony a vendégtől. Ez kedvesen, természetesen elmosolyodott. — Jókaiba dolgozom nagyságos asszony. Mindhárman nevettek. — Ez inkább belügyminiszteri foglalkozás — mondta CsuliL A vendég mosolygott. — Viszont kedves barátom, a mi legnagyobb külügyminiszterünk ez a regényíró. „Zsoké, Zsoké" — igy ismerik Párisban s Londonban s az ő meséi fogják meghódítani ia magyarok számára a külföldet. Mert nézze, nagyságos asszonyom, most hogy ezt a poros laliföldJet járom, élimélkodva nézem, milyen fixncao villáid Ez igazán osa<k ennek az egy népnek való hely. Ha egy idegien ide jön, azt hiszi, itt meg lehet fulladni a portól és a piszoktól. Aki pedig itt született s itt lakik, annak ez a világ legjobb s leggyönyörüsége- sebb paradicsomkertje. — Olyan csúnyák vagyunk? — kérdezte •a háziasszony egy kissé sértődve a szinte ijedtséggel. — Ne méltóztassék megharagjudtni, nagyságos asszony, távol van tőlem, hogy megbántsam. De kiérem, a természet bánt el mostohán az alfölddel. Tessék csak egyszer eljönni egy felvidéki városba, azok a tiszta erdős hegyoldalak, azok a lombos parkos kisvárosok. Egy porszem nincs s az eső minden percben esik s letisztogatja a fák levelét. A virágok oly dúsak, kövérek s úgy nyílnak, mint a paradicsomkertben ... Itt én elismerem, nagyságos asszony, hogy maguknak nehezebb egy diszkertet megcsinálni: de lám éppen itt nyugodtan beszélhetek, ment ilyen kert aztán ritkaság az alföldi városokban. Pedig kérem önfeláldozással, hozzáértéssel s bőkezűséggel itt is lehet elérni valamit. A grófnál odakint Pusztabánaton olyan parkot láttam, amely vetekszik a Dunántúl legszebb parkjaival. Ott kérem ennek a szikes és sivatag alföldnek a kellős közepén valóságos oázis van. A kanadai fenyőfa úgy díszfák, hogy'otthon az édes szülőföldjén nem lehet szebb s gyönyörűbb s mindenfajtája cserjék és bokorok, díszcserjék természetesen, de a mi alföldi tölgyfánk is úgy nőügy sarjad, kézit csókolom, hogy egy valóságos ősierdő az a fácános, ami a kastély körül van ültetve. A fácános az valóságos paradicsom. Széles egyenes utjain, sima fü van, zöld, mint a smaragd s a fácántyubok oly bátran legelésznek rajta, fel sem rebbennek, ha a kocsi elmegy a szomszédi kereszhiton. Olyan ez, mint az édenikertben. — Hja a gróf teheti. — Nézze nagyságos asszony, a szomszéd kertben, ahol csak egy-két szál árva verbénát láttam, az is tele fehér porral, isten tudja mikor locsolták utoljára, ott is azt mondják, hogy önök tehetik, — ilyen édes kiskertet, mint ez, nem sokat lehet látná. Valóban azt mondom, tehetik, mert akiinek szive van, az teheti . . . Nekem csak azért tetszik a gróf ur parkja, mert megmutatta, hogy az Alföld közepén, valóságos paradicsomot lehet teremteni. Mér nem ilyen akkor az egész Alföld? . . . Mért nem szabad itt fát ültetni? Amerre megyek, a kis fehér tanyák olyanok, mint a kemencék. Mint a búbos kemence. Csak úgy ég ... a mapmelegiben, Egyeblen árva ákácfa nem,nő! mellette. A kutya nem bír egy kis árnyékot találná ... Ez nem lehet, kérem szépen, mert ennek nincs semmi értelme. Ha itt nem nő meg a fa, tessék neki kocsival hordani a földet. Igenis. Kocsival jó földlet onnan, ahol van. Miért az erdő olyan, hogy maga javítja a földet. — Ráérünk, — mondta Csuli s nevetett. Kerek kövér, rózsaszínű arca, a fehéres ped- r>ett bajusszal olyan volt vidám s bizakodó, miint a teli hold. — Hadd legyen a gyerekünknek is valami dolga, meg mulatsága. Lekeuczey Muki elhallgatott Megtanulsz a választási trükk a múltban talán sikerrel járt, most azonban már csak igen kevés eredménnyel kecsegtethet A miniszter nyilatkozata a mai kormánytöbbségről Hodzsa ezután a politikai helyzetről nyilatkozott és rámutatott aTra, hogy a polgári többség a vám- és adókérdésekben rendet teremtett és megadta az irányt a gazdasági kérdések rendezésére is. — Képzeljétek el — mondotta Hodzsa — hogy állna a mi ügyünk, hogyha az összes németek ellenzékben volnának? A mai polgári többségnek érdekében állott — mondotta —, hogy likvidálja a fölösleges szlovák néppárti ellenzékieskedést. A ludákok mindaddig bennmaradhatnak a kormányban, amig a kormány államalkotó programja mellett kitartanak. Ehhez azonban még hozzá kell fűzni azt is, hogy ha a Indákok ági tudójukban ellenünk fordulnak, úgy mi is ellenük fordulunk, talán még könyörtelenebbül, mint a múltban. Hodizsánaik ez a fenyegető kijelentése bizonyára kellő visszhangra fog találni a szlovák néppárt soraiban. A hercegprímás-kérdés prágai visszhangja Prága, szept. 13. A cseh néppárt hivatalos lapja, a Lidové Listy vezércikkben foglalkozik a Vatikánnal, Magyarországgal és Csehszlovákiával. A lap azt Állítja, hbgy a magyarok mindenütt arra törekednek, hogy a régi magyar állam integritásának maradványait megtartsák. Csernoch kardinális, az esztergomi érsek volt a régi Magyarországnak utolsó szimbóluma és reprezentánsa. A magyarok most arra törekednek, hogy az esztergomi érsekség területe változatlanul maradjon, hogy. igy legalább a legfőbb egyházi fórum emlékeztesse a magyar integritásra. A Vatikán ugyan ki akarja elégíteni az utódállamok kívánságait, a magyarok azonban az esztergomi hercegprimási széket olyan jelölttel akarják betölteni, aki védi az integritás programját Innen származik a vita Csernoch kardinális utódjának a jelölésénél. Magyarország szívesen kötne a Szentszékkel konkordátumot, hegy erősebb legyen a pozíciója. Ennek akadálya azonban egyrészt az él ném intézett királykérdés, másrészt a liberális és protestáns mozgalom. Ha Csehszlovákia és a Szentszék között eredményre vezetnek a tárgyalások, úgy ez nagy eredményt jelent a köztársaságra nézve, mert ezzel győzne a magyar legitimisták intrikái fölött. tt Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyermekéinek, mint a Tapsifüles nyuszika. ta, hogy csak adóiig szabad beszélni, amíg meghallgatják. Üzletembernek óvatosnak kell lenni s a vevő szája ize szerint beszélni. Most egy furcsa karaván kezdett bevándorolni az udvarra. Oigányasszonyoík sora. A hosszú, téglás folyosó megtelt, különös, egzotikus barna néppel — No mit akartok? — Megjöttünk, kézit csókolom, tekintetes ur. — Jó va n a. — Itt vagyunk istállóm. — Osztán? — Hát ha a tekintetes ur kiküldeni© a tanyára. — Én nem küldetek, ha akartok, mentek. — Nincsen egy kis szekénfóle, 'kézit csókolom? — Éjnye, hát hogy gondoljátok? Gróf Goluchovsky Agenor ut őexcellenciájával tévesztitek össze magatokat te? . . . Van nektek jó fuvarotok, lóduljatok csak kifelé, aí magatok lábán. A cigányasszonyok hallgattak. Felisültek, mert legutóbb kocsin küldték ki őket — Hányán vattok? — Huszonheten. — Nohát akkor jól elbeszélgethettek az utón. Elsomfordáltak osztán a cigányméfc. — Nem szeretnek ezek gyalogolná, tudom én, — mondta a gazda, — De nem mindig papsajt. Most harmadéve azér küldtem ki őkeft szekerem, hogy most lássam a képüket, milyen fancsalian néznek, mikor a maguk lábán kell kikecmeregniük. Nevettek. — Egy kis tízórait, mama, — szól a feleségének a házigazda. 1 latjuk).
