Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-10 / 181. (1515.) szám

1927 augusztus 10, szerda. 2 nek, sem értékpapíroknak. Másfél évvel később a tárgyaláson mégis azt állítják, hogy Coacci a pénzt Olaszországban biztonságba helyezte. A gyilkosságot lőfegyverrel követték el. Capt. Proctort kihallgatják és azt kívánják, állapítsa meg, hogy a holttesten talált go­lyók Sacco revolveréből származnak. Mindent megtettek, hogy a vádat valószí­nűsítsék. A tárgyalás nyílt botrány volt. 250 ember közül sikerült csak a 12 tel­jesen megbízható esküdteket kiválogatni. És a 250 közül mégsem sikerült tizenkettőt találni, akik hajlandók lettek volna a bűnös­séget kimondani. Újabb 250 esküdt követke­zett és ismét nem sikerült kimondani az előre előkészített ítéletet. A rendőrhivatal­nokok ekkor maguk vették kezükbe a dolgot és maguk választottak ki 12 megbízható, büntetlen előéletű férfit. Most sikerrel. Az esküdtszék kimondta a halálos itéle- v tét. Az ítéletet azonban a közvélemény nyo­mására nem hajtották végre. Sőt újabb ítélet­hozatalra került sor. Megkerült az igazi gyilkos Hogy ki volt tényleg a bűnös, azt hosszú évekig nem lehetett tudni. 1926 októberében Colestino Madeiros, egy megrögzött go­nosztevő bevallotta, hogy tagja volt an­nak a bandának, amely 1915-ben és 1911-ben végigrabolta Massochusettc ál­lamot. Madeiros bevallotta továbbá, hogy résztvett abban a gyilkosságban, amely­ben Saccot és Vanzettit ítélték el. A vallomást jegyzőkönyvbe vették. Való­színűnek látszott, hogy Madeiros az igazat vallotta. Saccot és Vanzettit másodszor is halálra ítélték. Szakadás a Bűné dér Landwirt® malmi gyűlésén — Ha^reieh képviselő sikere a párt központjával szemben — dott, nem törődött azzal, hogy nem sikerült az el- fogottak bűnét bizonyítani, a fontos az volt, hogy igazolja érdemeit. Mindent mégse tudott maga vé­gezni s igy idegen államoktól kért kölcsön rendőr­séget. Mindenkit megjutalmaztak. A hadjáratban a legnagyobb szerepet egy Stewarl nevű rendőr­tiszt játszotta, aki egy hihetetlenül hangzó és mégis elfogad­ható teóriát állított fel a rablótámadások és Sacco, Vanzetti, Coacci és Bodo anrn'- chisták éjszakai összejövetelei között fenn­álló összefüggésre. A „tliird degree44 Andreas Salfado anarchistát a titkos rendőr­ség elfogta és a törvény ellenére Park Rowban, a newyorki rendőrségen tartotta elzárva. Amerikában tedvalevőleg megengedett a kínvallatásnak egy faj­tája, amelyet „third degree“-nek, harmad­fokú vallatásnak neveznek. Az amerikai rendőrnek engedélye van arra, hogy minden eszközzel vallomást csikarjon ki ál­dozatából. A third degreenek valamely barzalmas formáját alkalmazták Sáliadon is. Félőrülten a fájdalomtól sikerült kicsem- pésztetnie néhány sort a fogházból, amely­ben barátját, Vanzettit kéri, hogy Isten szerelméért segítsenek rajta. Vanzetti azonnal összeült barátaival s megál­lapodtak abban, hogy egyik társukat Newyorkba küldik s ott tiltakozó gyűlést rendeznek. Második levél is jön. Salfadot tovább kínozzák. Azután csönd. A szerencsétlennek végre sikerült megsza­badulni a kínvallatástól, leugrott a tizennegyedik emeletről. Az összetört testen tisztán láthatók a borzal­mas kínvallatások nyomai. A halott tanúval szem­ben a titkos rendőrség nem tagadhat többé. Van­zettit tehát ártalmatlanná kell tenni. Az emberek a rablógyilkosnak hisznek legkevésbé, Vanzetti tehát rablógyilkos. Prága, augusztus 9. A Bund dér Landwir- te vasárnapi délmorvaországi taggyűlésén Znaimban éles összecsapás játszódott le a pártvezetőség és Hahnreich, a kizárt képvi­selő között. A pártnap első szónoka Zierhut képviselő volt, aki az ismert érveket hozta föl a Bund dér Landwirte kormánytámogató politikai irá­nyának igazolására. A beszéd után egy fiatal kisgazda indítványt tett, hogy a pártnap tűzze napirendre a képviselők kizárásának, valamint a kormányhoz inté­zett nyolc pontos követelés ügyét. A vezető elnök elutasítására a taggyűlés mind nagyobb zajjal követelt fölvilágositást a fölvetett kérdésekben. Az elnök ehelyett Plat- zer képviselőnek adta meg a szót. A képviselőt azonban a jelenlevők lehur­rogták s Hahnreichet kívánták hallani. Az elnök er­re megszakította az ülést és tanácskozni kez-J Paris, augusztus 9. A német-francia gaz­dasági tárgyalásokban beállott újabb zava­rokkal a lapok élénken foglalkoznak és azok­ban politikumot látnak. Az Eeho de Parisban Pertinax megállapítja, hogy a német-francia gazdasági tárgyalások problémája épp annyira politikai, mint gazdasági jellegű. Az ipari kar­telleknek, amelyeket 1926-ban szerveztek meg, össze kell omlaniok, ha a politikumot ennyire beleviszik a gazdasági tárgyalásokba. Lcearno müve is veszély’ - van. Pertinax dett Wagner, Platzer, Heller és Zierhut kép­viselőkkel. Hahnreich a szünetet kihasználva hatalmas ováció melleit beszédbe kezdett. Beszédében élesen kritizálta a pártvezetőség eljárását a közigazgatási reform megszavazá­sa miatt. A helyzet mind izzóbb lett és már-már at­tól kellett tartani, hogy a központi párt- vezetőség és Hahnreich hívei között tett- legességre kerül a dolog. Az elnök a jelenlevők legnagyobb tiltakozása mellett az ülést hirtelenül berekesztette. A Javább beszélő Hahnreichtől végre is a rend­őrségi kiküldött vonta meg a szót. A gyűlés titán a Német Házban éles szócsaták zajlot­tak le, ahol Pittinger volt képviselő is hevesen védel­mébe vette Hahnreichet és Magért. A znainü eset élénken igazolja, hogy a ki­zárt képviselőknek Délmorvaországban erős pozícióik vannak. azon reményének ad kifejezést, hogy Ber­linben ez utóbbi szempont döntő lesz. — A Jornée Indrustrielle utal arra, hogy a sajtó beavatkozása felesleges módon komplikálta a gazdasági tárgyalásokat. A német delegáció minduntalan olyan dolgo­kat visz bele a tárgyalásokba, amelyeknek a gazdasági vitához semmi közük nincsen. — Az Excelsior megállapítása szerint a gazdasági tárgyalások megakadása az utóbbi héten be­állott francia-német feszültség következmé­nye. Ezt a feszültséget Guillemat tábornok je­lentése idézte elő, amely szerint Németország újra fegyverkezik. A jelentésről Poincaré tegnap tárgyalt Brianddal és Petainnel. Fran­ciaország attól fél, ' ogy Stresemann a népszö­vetség szeptemberi ülésén fel fogja vetni a rajnai kiürítés problémáját és azonfelül Lon­donban is tiltakozni fog az ellen, hogy a jobb­oldali francia sajtó megint uszít Németország ellen. A Quotidien tárgyilagosan megállapítja, hogy Németország 1926 szeptember else­je óta a x>awes-terv alapján egy milliárd aranymárkát fizetett. Csak természetes, hogy Németország legalább is ezeket a kompenzác-dcat követeli, mint Franciaor­szág 1870-ben tette, azaz követeli a Rajna- vidék kiürítését. Ez a követelés jogos, mert Németország megfelelt az előfeltéte­leknek. Guillemat tábornok jelentése csak arra jó, hogy a két ország viszonyát elmérgesitse. Ez ismét a békepolitika ellő. kampányt jelenti, pedig bizonyos, hogy a népek békét akarnak. Németország eleget tesz a békeszerződés kö­veteléseinek és ezért ? Rajna vidékét ki kell üríteni. Az egész ür tisztán csak a poli­tikai becsületességre. te szó. A pápa adói. a szászországi kára* Aak Berlin, augusztus 9. A Germánt Drezdából: A pápa Sebreiber dr. me_ püspök közvetítésével a szász mini szí elnökhöz 25 ezer aranymárkát juttatott ©i. Az adományt a szent atya a viharok károsult­jainak szánta azzal a feltétellel, hogy azt vallási különbségre való tekintet nélkül osz- szák szét a károsultak között. Lefegyverzik a JungsiahShelm tagjait Berlin, augusztus 9. G öt ti ligából jelen­tik: A rendőrség Hannoverisch-Mündenben a Jungstahihelm tagjaitól fegyvereket kobo­zott el, többek között. Mauser- és ismétlő- pisztolyokat, Mauser-karabélyokat, tojás­kézigránátokat és nagyszámú töltényt. Az el­járás megindult. A bécsi forradalom tettesei a bíróság előtt Bécs, augusztus 9. A julius 15-i és 16-i eseményekkel kapcsolatban a rendőrségen ed­dig 600 embert hallgattak ki. 250 ember val­lomása olyan súlyos volt, hogy az illetőket át­szállították a bíróságokhoz. A többit részben szabadon bocsátották, bár a vizsgálat folyta­tódik ellenük, nagy részével szemben beszün­tették a vizsgálatot, végül több külföldi ál­lampolgárt kiutasítottak. — Srobár hatvanéves. Srobár Lőrinc, Szloven- szkó első teljhatalmú minisztere, tegnap ünnepelte hatvanadik születésnapját. Svehla miniszterelnök ez alkalommal táviratban üdvözölte HroMrt. „A fáinál Ifiürités — a politikai becsület kérdése" A német-francia gazdasági tárgyalások megakadása aggoda­lommal tölti el a francia sajtót — Guillemot tábornok német- ellenes jelentése elmérgesitette a helyzetet — A német követelések jogosságát már francia részről is elismerik 5ZRMTÓ 6YQR6Y ÍTIRTR HRRI REGÉNY (20) — Meg tudná mondani, milyen utón kerültek ezek a tervrajzuk és feljegyzések a lakásába? — Nem. — Szóval tudtán kivül kerültek oda? — Igen. — Hogyan lehetséges, hogy a nyomozó­közegek az asztalon találták és se ön se a személyzet nem vette észre, holott reggeli tiz és fél óráig meg kellett a szobában fordul­nia valakinek? — Én magam is a szobában voltam, mégis az iratgöngyöleget csak akkor vettem észre, amikor a házkutatás megkezdődött. — Azt tehát elismeri, hogy a nyomozó- közegeknek a szobába belépése előtt már az asztalon hevertek az iratok? — Igen. — Lehetségesnek tartja, hogy a személy­zet valamelyik tagja csempészte volna az iratokat az asztalra? — Nem. A szobában csak én magam tartózkodom. — Vigyázzon. Gondolja meg jól, mit felel. Minden ettől függ. A teremben csend honolt. A' védő, egy botrányperékből jól ismert kopaszfejü ügy­véd és az ügyész, egy szikár, elegáns, őr­nagyi jelzést viselő katona, összenéztek. — Mélyen tisztelt elnök ur, kérem a zárt tárgyalás elrendelését, mondta rekedtes hangján a védőügyvéd. — A magam részéről is hozzájárulok — vágta rá gyorsan az ügyész. — Ezennel elrendelem a zárt tárgyalást. Az elnök szavaira az emelvénnyel szem­ben elhelyezett padsorokban néhány tiszt és politikus állott fel és elhagyta a termet. Ez volt az egész közönség. A sajtó elkésve szel­lőztette az ügyet és mindenki zárt tárgyalást várt, mint a többi kémkedési ügyben. Ezért nem állott arányban a megjelentek száma az érdeklődéssel. — Tehát a kérdés és időiben nem volt önnél látogató? — Nem. — Tud valamit felhozni a védelmére? — Nem tudok. — Elrendelem a vád tanúinak kihall­gatását. Elsőnek Hector de Castellnoix ezredes lépett a terembe. Komoran, fáradtan beszélt, mint ahogy egy megunt, elcsépelt dologról szokás. Elmondta, hogy szóhanforgó hölgy azáltal vonta magára az információs osztály figyel miét, hogy egy magasrangu katonai személyiség kíséretében csaknem az első harcvonalig hatolt. Ezt az illető hadosztály nyomozóközegei jelentették. Több hasonló eset fordult már elő és ő kötelességének tar­totta mindannyit figyelemmel kisérni, tekin­tet nélkül az ügy kényes voltára. Azt tapasz­talta ugyanis, hogy a kémszolgálat veszedel­mesebb részét nők vállalják. Jelen esetben szóbanforgó hölgy költekező életmódja is megerősítette a gyanút és ő továbbra, is figyeltette a hölgyet az információs osztály ! egyik tisztjének segitségével. Az eredmény igazolta gyanúját; Meghajtotta magát és lakkcsizmái fel­villantak a terem félhomályában, amint ki­felé tartott. Aztán a házkutatást végző közegek tettek lényegtelen tanúvallomást. Mint már jelen­tették, az iratcsomó a kis szalon asztalán feküdt összegöngyölve, az asztal villásreg­gelire terítve. Egyéb gyanúst nem találtak, a személyzet letartóztatására nem kaptak utasítást. Az elnök az előrehaladott idő miatt berekeszt ette a tárgyalást. Másnap már nagy tömeg verődött össze az ügyészség épülete előtt. A nagy lapok mind elküldték tudósítóikat, az ügy kezdett divatba j'örnni és Fallien tábornok neve for­galomba került. A beavatottak tudták, hogy ma kerül az ő tanúvallomására a sor. De az elnök már kezdetben zárt tárgyalást rendelt el és a tömeg csalódva oszolt szét egyéb idő­töltést keresni. Csak a riporterek settenked­tek a terem felé ve&ető folyósón. Nemsokára elhaladt előttük Fallien tá­bornok. ügy találták, hogy a képeslapok fényképeihez mérten nagyon megöregedett. De néha a képeslapok fiatalító, régi képeket hoznak és igy nem merték tudósításaikba a szokott szavakat becsusztatni: a tábornokot az eset láthatóan megviselte. Miután a színes riport mégis megkívánt valami észrevételt, ^inkább lépteinek ruganyosságát hang­súlyozták. — Következnek a védelem tanúi — kezdte jiz elnök, az iratok közt turkálva. — Kórom EafIlién tábornok urat A belépőt izgés-mozgás fogadta. — Nem akarom fárasztani a személyi ■ adatokra vonatkozólag, ezek úgyis ismerete­sek előttünk, — kezdte az elnök szinte alá­zatos hangon. Az irodai aktamoly hangja volt ez a hős­sel szemben. — Kérem, tábornok ur, szíveskedjék is­merőséről, Mata Hari táncosnőről mindent elmondani, amit tud. Előrebocsátom, távol áll tőlünk az ön személyét ebbe a kémkedési ügybe belekeverni, csak az ön óhajának engedtünk, amidőn elrendeltük tanuképen való kihallgatását. A hangjában alattomosság érződött. Fal­lien gyanakodva mérte végig az alázatos emberkét. * Aztán Mata Harival váltott egy pillantást, mert érezte a fekete szemek tekintetét a vádlottak padja irányából. — Tekintetes elnök ur, miután ,a vádlót tál a lehető legszorosabb kapcsolat fűz össze, erélyesen tiltakozom az ellene felhozott vád ellen. Úgyszólván hitvestársi viszonyban, folytonos egy ottlétben éltünk, kizártnak tar­tom, hogy tudtom nélkül az ellenségnek kém- szolgálatokat végzett volna. Ezért vagy a saját azonnali letartóztatásomat is követelem, vagy barátnőm azonnali szabadlábrahelyezé- sét. Vagy egyiket, vagy másikat! Követelem! Az utolsó szót mór csaknem ordította. Nyakán és homlokán kidagadtak az erek, lakkcsizmája nagyot dobbant és kardjának hüvelye megcsörrent, ahogy fehér glaszékez- tyüs kezével rácsapott. Szavait csend követte. .(Folytatjuk! A mentőtanuk Saccot és Vanzettit gyilkossággal vádolták és gyilkosság miatt ítélték el dacára annak, hogy Sacco bizonyítani tudta, hogy a gyilkosság napján Bostonban volt és ott útlevelet kért. A konzulátus titkára haj­landó volt ezt esküvel bizonyítani. Vanzetti tiz tanúra is hivatkozhatott, akik a gyilkos­ság napján halat vettek tőle. A két város oly messze van egymástól, hogy képtelen­ség arra gondolni, hogy ugyanabban az idő­ben valaki mindkét városban lehetett. A rendőrség azonban felfedezi az auto­mobilt. Egy Bodo nevű olasznak autója van. Az autó a "gyilkosság napján hasznavehetet- lenül állt a javitómühelyben, mégis sikerült megkonstruálni a bizonyítékot. Capt. Procter rendőrfőnök nyíltan ki­mondja, hogy meg van győződve Sacco és Vanzetti ártatlanságáról. Senki sem akar reá hallgatni. Procter erre lemond. Harminc évi szolgálat után elhagyta ál­lását, mert túlságosan lelkiismeretes volt ahhoz, semhogy ebben a tragédiában szere­pet vállaljon. A tárgyalás A rablók annakidején 12.000 dollárt zsákmányoltak. Hová lett a pénz? Egy Coacci nevű olaszt deportáltak. A dollárokat tehát kicsempészte Olaszországba. Még a hajón lefoglalják Coacci összes podgyászát, min­dent átvizsgálnak, semmi nyoma sem pénz­

Next

/
Thumbnails
Contents