Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-10 / 181. (1515.) szám
1927 augusztus 10, szerda. 2 nek, sem értékpapíroknak. Másfél évvel később a tárgyaláson mégis azt állítják, hogy Coacci a pénzt Olaszországban biztonságba helyezte. A gyilkosságot lőfegyverrel követték el. Capt. Proctort kihallgatják és azt kívánják, állapítsa meg, hogy a holttesten talált golyók Sacco revolveréből származnak. Mindent megtettek, hogy a vádat valószínűsítsék. A tárgyalás nyílt botrány volt. 250 ember közül sikerült csak a 12 teljesen megbízható esküdteket kiválogatni. És a 250 közül mégsem sikerült tizenkettőt találni, akik hajlandók lettek volna a bűnösséget kimondani. Újabb 250 esküdt következett és ismét nem sikerült kimondani az előre előkészített ítéletet. A rendőrhivatalnokok ekkor maguk vették kezükbe a dolgot és maguk választottak ki 12 megbízható, büntetlen előéletű férfit. Most sikerrel. Az esküdtszék kimondta a halálos itéle- v tét. Az ítéletet azonban a közvélemény nyomására nem hajtották végre. Sőt újabb ítélethozatalra került sor. Megkerült az igazi gyilkos Hogy ki volt tényleg a bűnös, azt hosszú évekig nem lehetett tudni. 1926 októberében Colestino Madeiros, egy megrögzött gonosztevő bevallotta, hogy tagja volt annak a bandának, amely 1915-ben és 1911-ben végigrabolta Massochusettc államot. Madeiros bevallotta továbbá, hogy résztvett abban a gyilkosságban, amelyben Saccot és Vanzettit ítélték el. A vallomást jegyzőkönyvbe vették. Valószínűnek látszott, hogy Madeiros az igazat vallotta. Saccot és Vanzettit másodszor is halálra ítélték. Szakadás a Bűné dér Landwirt® malmi gyűlésén — Ha^reieh képviselő sikere a párt központjával szemben — dott, nem törődött azzal, hogy nem sikerült az el- fogottak bűnét bizonyítani, a fontos az volt, hogy igazolja érdemeit. Mindent mégse tudott maga végezni s igy idegen államoktól kért kölcsön rendőrséget. Mindenkit megjutalmaztak. A hadjáratban a legnagyobb szerepet egy Stewarl nevű rendőrtiszt játszotta, aki egy hihetetlenül hangzó és mégis elfogadható teóriát állított fel a rablótámadások és Sacco, Vanzetti, Coacci és Bodo anrn'- chisták éjszakai összejövetelei között fennálló összefüggésre. A „tliird degree44 Andreas Salfado anarchistát a titkos rendőrség elfogta és a törvény ellenére Park Rowban, a newyorki rendőrségen tartotta elzárva. Amerikában tedvalevőleg megengedett a kínvallatásnak egy fajtája, amelyet „third degree“-nek, harmadfokú vallatásnak neveznek. Az amerikai rendőrnek engedélye van arra, hogy minden eszközzel vallomást csikarjon ki áldozatából. A third degreenek valamely barzalmas formáját alkalmazták Sáliadon is. Félőrülten a fájdalomtól sikerült kicsem- pésztetnie néhány sort a fogházból, amelyben barátját, Vanzettit kéri, hogy Isten szerelméért segítsenek rajta. Vanzetti azonnal összeült barátaival s megállapodtak abban, hogy egyik társukat Newyorkba küldik s ott tiltakozó gyűlést rendeznek. Második levél is jön. Salfadot tovább kínozzák. Azután csönd. A szerencsétlennek végre sikerült megszabadulni a kínvallatástól, leugrott a tizennegyedik emeletről. Az összetört testen tisztán láthatók a borzalmas kínvallatások nyomai. A halott tanúval szemben a titkos rendőrség nem tagadhat többé. Vanzettit tehát ártalmatlanná kell tenni. Az emberek a rablógyilkosnak hisznek legkevésbé, Vanzetti tehát rablógyilkos. Prága, augusztus 9. A Bund dér Landwir- te vasárnapi délmorvaországi taggyűlésén Znaimban éles összecsapás játszódott le a pártvezetőség és Hahnreich, a kizárt képviselő között. A pártnap első szónoka Zierhut képviselő volt, aki az ismert érveket hozta föl a Bund dér Landwirte kormánytámogató politikai irányának igazolására. A beszéd után egy fiatal kisgazda indítványt tett, hogy a pártnap tűzze napirendre a képviselők kizárásának, valamint a kormányhoz intézett nyolc pontos követelés ügyét. A vezető elnök elutasítására a taggyűlés mind nagyobb zajjal követelt fölvilágositást a fölvetett kérdésekben. Az elnök ehelyett Plat- zer képviselőnek adta meg a szót. A képviselőt azonban a jelenlevők lehurrogták s Hahnreichet kívánták hallani. Az elnök erre megszakította az ülést és tanácskozni kez-J Paris, augusztus 9. A német-francia gazdasági tárgyalásokban beállott újabb zavarokkal a lapok élénken foglalkoznak és azokban politikumot látnak. Az Eeho de Parisban Pertinax megállapítja, hogy a német-francia gazdasági tárgyalások problémája épp annyira politikai, mint gazdasági jellegű. Az ipari kartelleknek, amelyeket 1926-ban szerveztek meg, össze kell omlaniok, ha a politikumot ennyire beleviszik a gazdasági tárgyalásokba. Lcearno müve is veszély’ - van. Pertinax dett Wagner, Platzer, Heller és Zierhut képviselőkkel. Hahnreich a szünetet kihasználva hatalmas ováció melleit beszédbe kezdett. Beszédében élesen kritizálta a pártvezetőség eljárását a közigazgatási reform megszavazása miatt. A helyzet mind izzóbb lett és már-már attól kellett tartani, hogy a központi párt- vezetőség és Hahnreich hívei között tett- legességre kerül a dolog. Az elnök a jelenlevők legnagyobb tiltakozása mellett az ülést hirtelenül berekesztette. A Javább beszélő Hahnreichtől végre is a rendőrségi kiküldött vonta meg a szót. A gyűlés titán a Német Házban éles szócsaták zajlottak le, ahol Pittinger volt képviselő is hevesen védelmébe vette Hahnreichet és Magért. A znainü eset élénken igazolja, hogy a kizárt képviselőknek Délmorvaországban erős pozícióik vannak. azon reményének ad kifejezést, hogy Berlinben ez utóbbi szempont döntő lesz. — A Jornée Indrustrielle utal arra, hogy a sajtó beavatkozása felesleges módon komplikálta a gazdasági tárgyalásokat. A német delegáció minduntalan olyan dolgokat visz bele a tárgyalásokba, amelyeknek a gazdasági vitához semmi közük nincsen. — Az Excelsior megállapítása szerint a gazdasági tárgyalások megakadása az utóbbi héten beállott francia-német feszültség következménye. Ezt a feszültséget Guillemat tábornok jelentése idézte elő, amely szerint Németország újra fegyverkezik. A jelentésről Poincaré tegnap tárgyalt Brianddal és Petainnel. Franciaország attól fél, ' ogy Stresemann a népszövetség szeptemberi ülésén fel fogja vetni a rajnai kiürítés problémáját és azonfelül Londonban is tiltakozni fog az ellen, hogy a jobboldali francia sajtó megint uszít Németország ellen. A Quotidien tárgyilagosan megállapítja, hogy Németország 1926 szeptember elseje óta a x>awes-terv alapján egy milliárd aranymárkát fizetett. Csak természetes, hogy Németország legalább is ezeket a kompenzác-dcat követeli, mint Franciaország 1870-ben tette, azaz követeli a Rajna- vidék kiürítését. Ez a követelés jogos, mert Németország megfelelt az előfeltételeknek. Guillemat tábornok jelentése csak arra jó, hogy a két ország viszonyát elmérgesitse. Ez ismét a békepolitika ellő. kampányt jelenti, pedig bizonyos, hogy a népek békét akarnak. Németország eleget tesz a békeszerződés követeléseinek és ezért ? Rajna vidékét ki kell üríteni. Az egész ür tisztán csak a politikai becsületességre. te szó. A pápa adói. a szászországi kára* Aak Berlin, augusztus 9. A Germánt Drezdából: A pápa Sebreiber dr. me_ püspök közvetítésével a szász mini szí elnökhöz 25 ezer aranymárkát juttatott ©i. Az adományt a szent atya a viharok károsultjainak szánta azzal a feltétellel, hogy azt vallási különbségre való tekintet nélkül osz- szák szét a károsultak között. Lefegyverzik a JungsiahShelm tagjait Berlin, augusztus 9. G öt ti ligából jelentik: A rendőrség Hannoverisch-Mündenben a Jungstahihelm tagjaitól fegyvereket kobozott el, többek között. Mauser- és ismétlő- pisztolyokat, Mauser-karabélyokat, tojáskézigránátokat és nagyszámú töltényt. Az eljárás megindult. A bécsi forradalom tettesei a bíróság előtt Bécs, augusztus 9. A julius 15-i és 16-i eseményekkel kapcsolatban a rendőrségen eddig 600 embert hallgattak ki. 250 ember vallomása olyan súlyos volt, hogy az illetőket átszállították a bíróságokhoz. A többit részben szabadon bocsátották, bár a vizsgálat folytatódik ellenük, nagy részével szemben beszüntették a vizsgálatot, végül több külföldi állampolgárt kiutasítottak. — Srobár hatvanéves. Srobár Lőrinc, Szloven- szkó első teljhatalmú minisztere, tegnap ünnepelte hatvanadik születésnapját. Svehla miniszterelnök ez alkalommal táviratban üdvözölte HroMrt. „A fáinál Ifiürités — a politikai becsület kérdése" A német-francia gazdasági tárgyalások megakadása aggodalommal tölti el a francia sajtót — Guillemot tábornok német- ellenes jelentése elmérgesitette a helyzetet — A német követelések jogosságát már francia részről is elismerik 5ZRMTÓ 6YQR6Y ÍTIRTR HRRI REGÉNY (20) — Meg tudná mondani, milyen utón kerültek ezek a tervrajzuk és feljegyzések a lakásába? — Nem. — Szóval tudtán kivül kerültek oda? — Igen. — Hogyan lehetséges, hogy a nyomozóközegek az asztalon találták és se ön se a személyzet nem vette észre, holott reggeli tiz és fél óráig meg kellett a szobában fordulnia valakinek? — Én magam is a szobában voltam, mégis az iratgöngyöleget csak akkor vettem észre, amikor a házkutatás megkezdődött. — Azt tehát elismeri, hogy a nyomozó- közegeknek a szobába belépése előtt már az asztalon hevertek az iratok? — Igen. — Lehetségesnek tartja, hogy a személyzet valamelyik tagja csempészte volna az iratokat az asztalra? — Nem. A szobában csak én magam tartózkodom. — Vigyázzon. Gondolja meg jól, mit felel. Minden ettől függ. A teremben csend honolt. A' védő, egy botrányperékből jól ismert kopaszfejü ügyvéd és az ügyész, egy szikár, elegáns, őrnagyi jelzést viselő katona, összenéztek. — Mélyen tisztelt elnök ur, kérem a zárt tárgyalás elrendelését, mondta rekedtes hangján a védőügyvéd. — A magam részéről is hozzájárulok — vágta rá gyorsan az ügyész. — Ezennel elrendelem a zárt tárgyalást. Az elnök szavaira az emelvénnyel szemben elhelyezett padsorokban néhány tiszt és politikus állott fel és elhagyta a termet. Ez volt az egész közönség. A sajtó elkésve szellőztette az ügyet és mindenki zárt tárgyalást várt, mint a többi kémkedési ügyben. Ezért nem állott arányban a megjelentek száma az érdeklődéssel. — Tehát a kérdés és időiben nem volt önnél látogató? — Nem. — Tud valamit felhozni a védelmére? — Nem tudok. — Elrendelem a vád tanúinak kihallgatását. Elsőnek Hector de Castellnoix ezredes lépett a terembe. Komoran, fáradtan beszélt, mint ahogy egy megunt, elcsépelt dologról szokás. Elmondta, hogy szóhanforgó hölgy azáltal vonta magára az információs osztály figyel miét, hogy egy magasrangu katonai személyiség kíséretében csaknem az első harcvonalig hatolt. Ezt az illető hadosztály nyomozóközegei jelentették. Több hasonló eset fordult már elő és ő kötelességének tartotta mindannyit figyelemmel kisérni, tekintet nélkül az ügy kényes voltára. Azt tapasztalta ugyanis, hogy a kémszolgálat veszedelmesebb részét nők vállalják. Jelen esetben szóbanforgó hölgy költekező életmódja is megerősítette a gyanút és ő továbbra, is figyeltette a hölgyet az információs osztály ! egyik tisztjének segitségével. Az eredmény igazolta gyanúját; Meghajtotta magát és lakkcsizmái felvillantak a terem félhomályában, amint kifelé tartott. Aztán a házkutatást végző közegek tettek lényegtelen tanúvallomást. Mint már jelentették, az iratcsomó a kis szalon asztalán feküdt összegöngyölve, az asztal villásreggelire terítve. Egyéb gyanúst nem találtak, a személyzet letartóztatására nem kaptak utasítást. Az elnök az előrehaladott idő miatt berekeszt ette a tárgyalást. Másnap már nagy tömeg verődött össze az ügyészség épülete előtt. A nagy lapok mind elküldték tudósítóikat, az ügy kezdett divatba j'örnni és Fallien tábornok neve forgalomba került. A beavatottak tudták, hogy ma kerül az ő tanúvallomására a sor. De az elnök már kezdetben zárt tárgyalást rendelt el és a tömeg csalódva oszolt szét egyéb időtöltést keresni. Csak a riporterek settenkedtek a terem felé ve&ető folyósón. Nemsokára elhaladt előttük Fallien tábornok. ügy találták, hogy a képeslapok fényképeihez mérten nagyon megöregedett. De néha a képeslapok fiatalító, régi képeket hoznak és igy nem merték tudósításaikba a szokott szavakat becsusztatni: a tábornokot az eset láthatóan megviselte. Miután a színes riport mégis megkívánt valami észrevételt, ^inkább lépteinek ruganyosságát hangsúlyozták. — Következnek a védelem tanúi — kezdte jiz elnök, az iratok közt turkálva. — Kórom EafIlién tábornok urat A belépőt izgés-mozgás fogadta. — Nem akarom fárasztani a személyi ■ adatokra vonatkozólag, ezek úgyis ismeretesek előttünk, — kezdte az elnök szinte alázatos hangon. Az irodai aktamoly hangja volt ez a hőssel szemben. — Kérem, tábornok ur, szíveskedjék ismerőséről, Mata Hari táncosnőről mindent elmondani, amit tud. Előrebocsátom, távol áll tőlünk az ön személyét ebbe a kémkedési ügybe belekeverni, csak az ön óhajának engedtünk, amidőn elrendeltük tanuképen való kihallgatását. A hangjában alattomosság érződött. Fallien gyanakodva mérte végig az alázatos emberkét. * Aztán Mata Harival váltott egy pillantást, mert érezte a fekete szemek tekintetét a vádlottak padja irányából. — Tekintetes elnök ur, miután ,a vádlót tál a lehető legszorosabb kapcsolat fűz össze, erélyesen tiltakozom az ellene felhozott vád ellen. Úgyszólván hitvestársi viszonyban, folytonos egy ottlétben éltünk, kizártnak tartom, hogy tudtom nélkül az ellenségnek kém- szolgálatokat végzett volna. Ezért vagy a saját azonnali letartóztatásomat is követelem, vagy barátnőm azonnali szabadlábrahelyezé- sét. Vagy egyiket, vagy másikat! Követelem! Az utolsó szót mór csaknem ordította. Nyakán és homlokán kidagadtak az erek, lakkcsizmája nagyot dobbant és kardjának hüvelye megcsörrent, ahogy fehér glaszékez- tyüs kezével rácsapott. Szavait csend követte. .(Folytatjuk! A mentőtanuk Saccot és Vanzettit gyilkossággal vádolták és gyilkosság miatt ítélték el dacára annak, hogy Sacco bizonyítani tudta, hogy a gyilkosság napján Bostonban volt és ott útlevelet kért. A konzulátus titkára hajlandó volt ezt esküvel bizonyítani. Vanzetti tiz tanúra is hivatkozhatott, akik a gyilkosság napján halat vettek tőle. A két város oly messze van egymástól, hogy képtelenség arra gondolni, hogy ugyanabban az időben valaki mindkét városban lehetett. A rendőrség azonban felfedezi az automobilt. Egy Bodo nevű olasznak autója van. Az autó a "gyilkosság napján hasznavehetet- lenül állt a javitómühelyben, mégis sikerült megkonstruálni a bizonyítékot. Capt. Procter rendőrfőnök nyíltan kimondja, hogy meg van győződve Sacco és Vanzetti ártatlanságáról. Senki sem akar reá hallgatni. Procter erre lemond. Harminc évi szolgálat után elhagyta állását, mert túlságosan lelkiismeretes volt ahhoz, semhogy ebben a tragédiában szerepet vállaljon. A tárgyalás A rablók annakidején 12.000 dollárt zsákmányoltak. Hová lett a pénz? Egy Coacci nevű olaszt deportáltak. A dollárokat tehát kicsempészte Olaszországba. Még a hajón lefoglalják Coacci összes podgyászát, mindent átvizsgálnak, semmi nyoma sem pénz
