Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-31 / 198. (1532.) szám
^ Mai számunk 10 oldal VI. évf. 198. (1532) szám » Szerda = 1927 augusztus 31 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ké A szlovertszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nQ.pÍl(ipjQ Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon : 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A szlávok és a többiek (fi.) Prága, augusztus 30. A genfi kisebbségi kongresszus, ame Iyet a népszövetség székhelyén lefolyt véres tüntetések sötét drapériával vontak be, ez al kálómmal disszonáns akkorddal fejezte be munkáját. A németországi kisebbségek aj alapjában véve eléggé alárendelt jelentőséggel biró friz kérdés miatt elhatározták, hogj a kongresszusról távozni fognak és példájukat a romániai ukránok kivételével a kongresszuson részt vevő többi szláv kisebbség is követte. Igaz ugyan, hogy a disszidensek kijelentették, hogy a kongresszus további működésével szemben várakozó álláspontra helyezkednek és igy még mindig remélni lehet, hogy hamarosan meggondolják magukat és fölveszik az együttműködés megszakadt fonalát, mindazonáltal a kongresszus utolsó napjának eseményei azt a látszatot kelthetik a világ előtt, mintha a szláv minoritások és a többi kisebbség között olyan ellentét támadt volna, amelyet többé áthidalni nem lehet. Ellenfeleink úgy állítják be ugyanis az esetet, mintha a szláv kisebbségek azért vonultak volna el a kongresszusról, mert itt a németek és magyarok mindenáron a primhege- düt szerették volna játszani és minden lényeges kérdésben leszavazták volna szláv sorstársaikat. Ezzel a rosszhiszemű beállítással szemben rá kell mutatnunk arra, hogy a kongresszus elnöke: Wilfan Josip maga is egy . szláv kisebbségnek, az olaszországi szlovéneknek vezetője és már ebből az okból is nevetséges a magyarok és németek mindenáron való érvényesülni-akarásáról beszélni. A kongresszus állandó bizottságának hat tagja között két szláv ember ül, aki bizonyosan nem engedné meg, hogy a kongresszus szláv- ellenes irányba terelődjék. Nem igaz az sem, hogy a magyarok és a németek állandóan leszavazták a szlávokat, mert eltekintve attól, hegy a kongresszus minden elvkérdésben csak egyhangú határozatokat szokott hozni, éppen a szlávok voltak azok, akik igen gyakran a maguk akaratát akarták ráerőszakolni a kongresszusra és ahelyett, hogy állandóan az ösz- szeség közös érdekét tartották volna szem előtt, lépten nyomon olyan követelésekkel hozakodtak elő, amelyek csak az ő külön érdekeiket szolgálták. Ők voltak azok, akik az egyik ülésnap déli óráiban ultimátumszerüleg azt követelték, hogy a kongresszus délután három óráig az osztrák kisebbségi politika ellen irányuló éllel a karinthiai szlovének érdekében foglaljon állást és amikor .— éppen magyar közvetítésre — az ügy érdemében kívánságuknak megfelelő határozat jött létre, megint csak ők voltak azok, akik hirtelenül és váratlanul, a többiek értesítése nélkül fölborították a friz kérdésben korábban létrejött megállapodást és anélkül, hogy a kongresszus egyáltalában határozatot hozhatott volna, egyszerűen kivonultak az ülésteremből. Minden elfogulatlan szemlélő joggal kérdezheti, vájjon érdemes volt-e csupán a friz kérdés miatt ilyen nagy hűhót csapni? A lengyelek, akik e probléma felvetésével nyilvánvalóan kellemetlenkedni akarnak a német kormánynak, maguk is elismerik, hogy az Északi Tenger szigetein és sziklás partjain élő frízek száma nem haladja meg a tízezer lelket és ők maguk sem vonják kétségbe, hogy ezeknek egy része nem is akar külön nemzetiség lenni,'hanem magát a német nemzet részének tekinti. Mi nem akarunk különbséget tenni a nagy és kis minori-; tások között és magunk i s azt valljuk! ■hogy minden kisebbségnek egyforma jogaj van a,z élethez és kisebbségi jogainak biztosi-! fásához, úgy véljük azonban, hogy a most is- | mer tejelt körülmények között a vitás problé-, mát alaposan meg kell vizsgálni és a helyszi-! mén megállapítani, vájjon van-e egyáltalában j Rothermere lóri ui cikkében Európa puskaporos tornyának mondja Csehszlovákiát A lord újabb nagy cikkben foglalkozik a középeurópai kérdéssel — A revízió nem a régi országhatárok visszaállítására törekszik, csak az Igazságtalanságokat kívánja Jóvá tenni London, augusztus 30. A Daily Mail mai számában Rothermere lord tollából hatalmas cikk jelent meg Középeurópa helyzetéről. A cikk címe: „Európa puskaporos tornya, — A súlyos igazságtalanságok újabb háború okai“. Hogy Rothermere lord milyen nagy fon- ; tosságoc tulajdonit az általa megindított moz- ! galomnak, mi sem bizonyítja jobban, miut- 1 hogy a világlap hasábjain igen nagy helyet ! juttat a középeurópai problémának, elsősorban a trianoni béke következményeinek. Mostani nagy cikke is hatalmas kolumnákra terjed. Rothermere lord akcióijában azt a vezér- gondolatot hangsúlyozza ki, hogy a békeszerződések igazságtalan rendelkezései következtében több milliónyi magyar került idegen impérium alá s ez előbb-utóbb háborús veszedelemre vezet. A háború megelőzésének egyetlen módja — a lord szerint — a békés utón végrehajtandó revízió lehet. Akciójával a világ közvéleményét, elsősorban az érdekelt államokat akarja rábirni a békés utón végrehajtandó revízióra. A lord ma megjelent cikkében mindenekelőtt utal a szövetséges hatalmaknak arra az őszinte törekvésére, hogy a világháborúban elért győzelmüket igazi tartós béke megteremtésére használják fel mindenfajta Elszász-Lotharingiák kizárásával, amelyek csak a háborús szellem fentartására alkalmasak. Komoly szándék az önrendelkezésre — Ezért Európa uj térképét az önrendelkezési jog alapján akarták megrajzolni — folytatja tovább a cikk. — Ez a vezérelv azonban a békekonferencia munkáinak folyamán mindjobban elhomályosodott s ennek tulajdonítható, hogy ma Középeurópa telve van a legveszedelmesebb robbantóanyagokkal, amelyeknek főoka Magyarország feldarabolása. A versaille^i béke megalkotása, ahol Németországot intézték el, az antant állam- férfiait egészen kimerítette. A német béke- műben az önrendelkezési jogot olyan messze-1 menően vették figyelembe, hogy még Schleswigben is népszavazást rendeltek el. A főellenséggel való leszámolásuk után azonban figyelmük teljesen ellankadt, úgy hogy a kisebb ellenségekkel leendő békekötés látszólag jelentéktelenebb feladatát a békeértc- kezlet alárendeltebb tagjainak engedték át. Hogyan jöttek létre a kisebb békemüvek ? — Az említett okokból a nagy világ érdeklődése is megcsappant a békemii iránt. A feladatnak ugyan csak az egyik felét oldották meg, a másik felét meg elhomályosította Versailles, a többi szerződést pedig zárt ajtók és általános közömbösség mellett állapították meg. Ez a henye eljárás kedvezett a kisebb nemzeteknek, amelyek véletlen folytán kerültek az antant körébe. Egészen újonnan kitalált nemzetiségek képviselői árasztották el Parist, ahol az antant nemzetiségű pampflet- irók segítségével minden követ megmozgattak, hogy a békeszerződések a maguk általános, de magánérdekük szempontjából is minél hasznosabban alakuljanak. Ilyen móílo az örendelkezési jog nevében, a békeszerződések segítségével súlyos visszaélések történtek, amelyek jövendő háború csiráit rejtik magukban. Az autonómia kérdése Csehszlovákia létrejöttét mesterséges operációnak köszönheti. Csehszlovák állam, vagy csehszlovák nemzet a történelemben sohasem szerepelt, csupán cseh királyság, amely 1620-ban elvesztette függetlenségét. Ennek az államnak határai azonban semmiféle hasonlóságot nem mutatnak a háború után megteremtett Csehszlovákia határaival. Csehországnak Szlovákiával való egyesülése a pittsbourghi megállapodás következtében jött létre, amelyben Szlovákia annak az ígéretnek fejében, hogy egy esetleges jövendőbeli Csehszlovákián belül feltétlenül biztosítani fogják autonómiáját, hozzájárult ahhoz, hogy a békekonferencián támogatni fogja Csehország kívánságait. Ezt azonban sohasem tartották be, ami azzal az eredménnyel járt, hogy a csehek és szlovákok között napirenden vannak a kölcsönös vádaskodások. Millerand ígérete Hogy az államnak területet alkossanak, rákényszeritették a párisi békedelegációt, hogy feláldozzák a népek önrendelkezési jogának elvét. Nemcsak hogy három millió osztrák-germánt zártak be ebbe az államba, hanem határait úgy kitágították, hogy egész másfajtáju és nyelvű több mint egy mi'lllió magyarnak kompakt tömegét erőszakolták be ebbe az államba. A szövetségesek részéről elkövetett ezen igazságtalanságokat Millerand francia miniszterelnök is elismerte egyik levelében, amely azt az ígéretet tartalmazza, hogy a szóbanforgó határokat, amennyiben szükséges lenne, revideálni fogják. A földreform A csehszlovák kormány megfosztotta a magyar birtokosokat földjeiktől, amelyekért a mai napig nem adott megfelelő kártérítést. : Az elkobzott tula jdonokért való kompenzáció olyan csekély, hogy nyugodtan birtokfosziás- röl lehet beszélni. Erről pedig a kormány nem tett pénzügyi jelentést, sem pedig nem volt semmi hatással a csehszlovák kormányra való appeliálás. Ha csak a fele történt meg annak, amit a földreform végrehajtásáról beszélnek, akkor a csehszlovák kormányt igen súlyos vádak terhelik. Ama 12 parlamenti tagnak, akiket a csehszlovákiai magyar kisebbség a parlamentbe küldött, semmiféle figyelemre nem méltatják javaslatait. Csak ma, amikor a szövetségeseknek több idejük van, jutott idő annak figyelem revételére, hogy két uj Elzász-Lotharingiát teremtettek .meg, amelyek mint gennyes sebek pusztítanak Európa szivében. A csehszlovák kormánynak ez a viselkedése annál is inkább elhibázott, mert a szerencse szeszélye juttatta Csehországot abba a helyzetbe, hogy a háború végén a győztes szerepét játszhatta és Magyarország legyőzött áldozatként szerepel. Csehország merőben Anglia, Franciaország és Olaszország kegyének köszönheti függetlenségét. Ha saját érdekeire tekintettel akar lenni, minden oka megvan, hogy arra ügyelr küzd a kisebbségi . jogokért. Nekünk tehát nem lehet közömbös a szláv kisebbségek tá- volliéte, mint ahogy nekik sem lehet közömbös — ha őszintén kívánják a kisebbségi mozgalom sikerét —, hogy a magyarok, németek és a többiek résztvészmek-e a közös küzdelemben. Egyet azonban nem szabad elfelejteniük, nevezetesen azt, hogy a kisebbségek szolidaritásának nagy eszméje áldozatok nélkül nem valósítható meg és hogy a szerteágazó törekvéseiket egy nevezőre levezetni csak úgy lehet, ha mindegyik kisebbségi csoport csupán a közös célt nézi és becsületes kisebbségi politikát folytat. El kell kerülnünk még a látszatát is annak, mintha bármely hatalom faltörő kos gyanánt használhatna fel bennünket és mintha azok járszallagján haladnánk, akik nem a kisebbségek helyzetének javítását óhajtják, hanem minden kisebbségellenes akcióban vezető szerepet játszanak. Mi magyar kisebbségek óvatosan elkerültünk mindent, ami az irredenta vádját zúdíthatná reánk, kérdés azonban, hogy minden szláv csoport ugyanígy járt-e el, mint mi? És még egyet! A kisantant satjója úgy kommentálja a genfi eseményeket, hogy valamennyi szláv csoport azért vált ki a kongresz- szusból, mert ott a szláv érdekek rovására kizárólag magyar és német érdekek érvényesültek. Kérdjük azonban, vájjon az ukránok és a macedóniai bolgárok fölvételét nem éppen a kongresszusra már fölvett szláv csoportok ellenezték-e? A szláv szolidáritás csak addig tartott náluk, amíg a kisantant érdekszférájába tartozó csoportokról volt szó, de azonnal alábbhagyott, mihelyt olyan szlávok fölvétele merült föl, akik a kisantanttal nem egy követ fújnak. Kár tehát szláv érdekekről és azok megsértéséről beszélni. Az ukránok és a macedóniai bolgárok is szlávok és ha őket kívánságukhoz képest a kongresszus tagjai sorába fölveszik, úgy ennek az lesz az eredménye, hogy a kisebbségi kongresszus soIdeál több szlávot nyer meg magának, mint amennyit elveszített. Erre is gondoljanak azok, akik a szláv érdekek hangoztatásával szakították meg, remélhetőleg csak rövid időre, az együttműködést a többi -kisebbséggel. \ friz-kérdes és van-e friz nemzetiségi mozgalom. A magyarok éppen úgy, mint a zsidók és katalánok a legteljesebb mértékben pártatlanul ítélik meg ezt az ügyet és csupán azt a természetes jogot vindikálják maguknak, hegy alaposan tájékozódhassanak, mielőtt végleg dönthetnének. A szláv minoritások, élükön a lengyelekkel, nem jártak el lojálisán ez utóbbi érdektelen csoportokkal szemben, miikor nem nyújtottak nekik módot arra, hogy lelkiismeretesen megvizsgálják a tényállást. Ilyen előzmények után felmerül az a kérdés, vájjon lehetővé keli-e tenni a disszi- dens szlávok visszatérését vagy sem. Eddigi kongresszusaink azon az alapgondolaton épültek föl, hogy lehetőleg minden európai minoritás képviselve legyen, tekintet nélkül arra, vájjon a germán, a szláv, a román, a magyar vagy a zsidó fajhoz tartozik-e. Mi úgy véljük, hogy a jövőben is ezt az alapelvet kell szem előtt tartani, mert a kisebbségi jogokat csak úgy tudjuk kiküzd'eni, ha az a negyven millió ember, akiknek a szomorú kisebbségi sors jutott osztályrészéül, összetart és együtt
