Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-28 / 196. (1530.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYl LÁSZLÓ FORGACE GÉZA Szerkesztőség: Prága 1I„ Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.—Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Lord Róbert Cecil, Anglia népszövetségi képviselője, visszavonul hivatásától pe Jouvenel után most a népszövetség atyja Is otthagyja a genfi testületet — A kétszínű játék nem egyezik meg becsUfietes felfogásával A pusztuló Európa Ha a lapok külpolitikai hireit áttanulmányozzuk, észre kell vennünk, hogy Európában valami nincs rendben és ez különösen három hónap óta nagyon élesen szembetűnik. Csaknem az összes börzék gyengék, sok országban pedig kinösan kerülik a hosszúlejáratú invesztálást. A közgazdák és pénzügyi emberek megpróbálják gazdasági alapon pegadni ennek az újabb nyugtalanságnak az okát, azonban a magyarázatot inkább a politikai küzdelmekben és az uralkodó szellemi áramlatokban kereshetjük. A valóság az, hogy Európa az ujjáépülés helyett állandóan lefelé halad a romlás utján. A világháború és a békeszerződések széttörték az európai egységet, Északamerika hitelezője Európának és Délamerikának már nincs meg az a bizalma az európai országokkal szemben, mint an- nskelőtte. Az Egyesült Államok csaknem az összes termelési ágakban túl kezdi már szárnyalni Európát és bár egyenlő kiterjedés mellett Európa lakosságának csak egy negyedévei ér fel népességük, mégis több tengerit, dohányt, gyapjút, szenet és petróleumot produkálnak, mint egész Európa együttvéve. Gabonatermelésben és állattenyésztésben Össze sem lehet hasonlítani a világ bankárját a mi elszegényedett földrészünkkel, az ipari termelésben pedjg acélipara felülmúlja egész Európát, de a többi iparágak is már rég elhódító tták. Európa elől az Összes világpiacokat. A természeti adottság pedig az, hogy Európának legalább is olyan mennyiségű természeti kincsei vannak, mint az Egyesült Államoknak, azonban ezeket a természeti kincseket a politikai széttagoltság, a harmincöt vámhatár és a bizalmatlanságnak már állandósuló szelleme következtében nem lehet felhasználni. A nehézségek pedig egyre növekvőben vannak. Alapjában talán komoly szándékú urak a nagy vérontás után mindenféle nemzetközi egyesületeket, szervezeteket hoztak létre, amelyeknek az lett volna a feladatuk, hogy Európa sok és nagy baját orvosolják. Van népszövetségünk, van ezernyi kongresszusunk és konferenciánk, nem múlik el hónap, hogy majd itt, majd ott ne tanácskoznának a diplomaták és a közgazdászok a bajok okairól és orvoslásáról. Számon sem tudjuk tartani az ezernyi beszédet, de tetteket, becsületes, megváltó tetteket mindezideig nem láttunk. Beszéltek leszerelésről, össze is hívták Genfbe a tengeri hatalmak konferenciáját, amely azonban csúfos fiaskóval végződött. Lord Köbért Cecil visszalépésének okai rámutatnak arra, hogy miért. Chamberlain miniszterelnök szeretne lenni és ezért keresi azoknak a kegyét, akik a béke és leszerelés ellenségei. Tartottak Genfben gazdasági világkonferenciát is, amelytől megváltó eredményeket vártak és az egész tisztán akadémikus jellegű tanácskozássá devalválódott. Az utóbbi éveknek egyetlen komoly eredLondon, augusztus 27. A három liberális lap, a Westminster Gazette, a Daily News és a Chroni.de feltűnést keltő nagy cikkekben hozzák ma reggeli számukban azt a szenzációs hirt, hogy Lord Róbert Cecil Baldwin miniszter- elnökkel Kanadából való visszatérése után közölte, hogy le akar mondani miniszteri tárcájáról, mert nem ért egyet Angliának népszövetségi politikájával. Baldwin a lapok híradása szerint csütörtökön közölte is a minisztertanáccsal Lord Cecil elhatározását, de a miniszterek arra kérték kollégájukat, hogy demisszióját egyelőre még ne hozzál nyilvánosságra, hanem a kérdést fontolja meg mégegyszer. Tegnap este azonban Lord Cecil véglegesen a lemondás mellett döntött. Azoknak az újságíróknak, akik pénteken éjjel a miniszternél érdeklődtek/ magántitkára utján azt a nyilatkozatot tette, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a de- misszió kérdésében feleletet adjon. Báláéin miniszterelnök magántitkára a Westminster Gazette egy munkatársának azt a feleletet adta, hogy a miniszterelnök nem kapott Lord Róbert Ceciltől írásos demissziót. A konzervatív sajtó ezzel a n agyfon tos- ságu eseménnyel szemben még nem foglal állást és csak a Presse Association rövid jelentésének közlésével éri be, hogy ma éjjel olyan hírek keltek szárnyra, amelyek szer rint Lord Cecil de misszió nálni szándékozik. Miután Lord Cecil az utolsó években ismételten fenyegetőzött a lemondás szándékával, anélkül, hogy ezt meg is tette volna, beavatott konzervatív körökben ezt a híresztelést csak akkor veszik komolyan, ha „valóban teljes terjedelmében igaznak bizonyul." Lord Róbert Cecil szóbeli lelépési nyilatkozatát három principiális ellentéttel indokolják, mely a híres államférfin és kormánytársai között állott eló. Lord Gecil azon az állásponton van, hogy a genfi tengerészeti leszerelési konferencia, amelyen ő a tengerészeti miniszterrel együtt képviselte Angliát, az angol delegáció merev magatartása miatt hiúsult meg és ha az angol politikusokat valóban a leszerelés komoly szándéka töltötte volna el, a konferencia teljes eredménnyel végződhetett volna. Lord Cecil továbbá azon is aggódik, hogy a tengerészeti leszerelési konferencia sikertelenségének visszahatása a népszövetség nagy leszerelési konferenciáját előkészítő bizottság további munkájának eredményességét is veszélyeztetni fogja. Nézete szerint Anglia ebben a pontban is tulmerev álláspontot foglal el, amely kérdésessé teszi a más vezető nemzetekkel való megegyezést. Végül a Westminster Gazette arról is tudni vél, hogy Lord Cecil a rajnai megszállás kérdésében annyira át nem látható angol politikával ig nagy mértékben elégedetlen. A liberális lap azt állítja, hogy Lord Cecil újabban nagyon energikusan foglalt állást Chamberlainnek azon hajlama ellen, hogy a rajnai megszállás kérdésében tulérzékeny magatartást tanúsítsanak Franciaországgal szemben. Lord Cecil elsősorban azt az álláspontot képviseli, hogy a szövetségeseknek minél előbb meg kell tárgyalniok a Rajna- vidék gyors és teljes kiürítését, mert a megszállást a locamői szerződés feleslegessé teszi. Az angol sajtó felhozta indító okok bizonyára mind szerepet játszhattak a híres ál- lamférfiu elhatározásában, azonban a döntő szempont az az elvi ellentét lehetett, amelyben Lord Cecil ma Chamberlain külpolitikájával szemben áll. Lord Cecil 1924 decemberében csak azzal az előfeltétellel lépett Baldwin konzervatív kormányába, hogy a népszövetségben folytatott angol aktív politikának kell az angol külpolitika legközelebbi éveiben a döntő szerepet játszania. Lord Cecil, aki sokkal magasabb hivatalokat is vállalhatott volna, megelégedett a lancas- teri hercegség kancellárjának tisztán formális állásával, hogy idejét és munkaerejét az angol népszövetségi politika szolgálatába állíthassa. Az első időben az angol népszövetségi politika tényleg nagy iramot is mutatott, I miután azonban a locarnói szerződést meg1- kötötték és Németország belépett a népszövetségbe, az angol politika erősen megváltoztatta kurzusát. A leszerelési kérdésben Anglia hirtelen nagyon merev álláspontot foglalt el, amely más országokban is ártalmára volt a leszerelési gondolatnak. A locarnód szerződés megkötése Chamberlainnek arra volt jó, hogy a nagyhatalmaknak uj konszernjét alakítsa meg, amelyben a népszövetségen kívül, azonban mindig Géniben, a népszövetségnek a kapujában tárgyalták meg a legfontosabb politikai kérdéseket S végezetül Chamberlain ismételten kijelentette, hogy el kell kerülni a nagyobb problémáknak a népszövetség elé való vitelét, mert ezeknek megoldására a népszövetség tekintélye még nem eléggé szilárd ahhoz, hogy ítéletének általános elismerést szerezhessen. Ilyen körülmények között Lord Cecil lassanként válaszúira került. Választania kellett aközött, hogy * jövőben is mint az angol politika szóvivője lépjen fel Genfben, amelyet maga is pengének, nem egészen becsületesnek es veszedelmesnek tart, vagy pedig aközött, hogy a lemondás becsületes kiutjá- v£l figyelmeztesse az angol közvéleményt Chamberlain politikájára* akt azért, hogy elnyerhesse a miniszter- elnökséget, teljesen a béke és a leszerelés ellenségein táborába szegődött. Lord Róbert Cecil 1864-ben született és a később miniszterelnökké lett Lord Salisbury ifjabbak gyermeke. 1906-tól 1923-ig az alsóház tagja volt és csak négy évvel ezelőtt lépett át a felsőházba. A háború idején két ízben a külügyi hivatal alállamtitkárságát viselte és 1916—18 között blokádminiszter volt A párisi békekonferencián Lord Cecil, Smuth genrális és Wilson elnök vetette fel a népszövetség statútumát és Lord Cecil a népszövetség alapítása óta mindig résztvett annak ülésein, részben mint Angliának, részben mint Pélafri- kának képviselője. Baldwin első kabinetijében, amelyet a véd- vámos politika buktatott meg, Cecil nagy- pecsétőr volt és Baldwin második kabinettjében mint a lancasteri hercegség kancellárja Angliát képviselte a népszövetség minden konferenciáján és minden bizottságban, mig Chamberlain Anglia képviseletét a népszövetség tanácsában látta el. ménye Locarno lehetett volna, de az embereknek sohasem volt meg a bátorságuk, hogy Locarno széliemében cselekedjenek. Nem is akarják ezt megtenni, hiszen a Times mai számában olvashatjuk, hogy Franciaország szeretné Locarnot meg nem történtnek tekinteni. Mindjárt okát is olvassuk benne, hogy miért? Németországban olyan nyugtalanító események fordultak elő, amelyek Franciaor-j szág bizalmatlanságát teljes mértékben indo-j kolják. Itt azután igazán megáll a józan ( eszünk. Németország a lehető legpontosabban ( teljesíti reparációs kötelezettségeit, lerombol-, ta keleti erődjeit, alkalmazkodott szerződés- j beli összes kötelezettségeihez és viselkedése ( mégis nyugtalanságokra ad alkalmat. Nem a farkas és a bárány meséje ez? Az angol és a francia kormány hetek óta ‘ vitatkozik a rajnai megszálló csapatok leszállításának kérdéséről. S ez az ügy az interparlamentáris unió kongresszusán is kínos incidensre adott alkalmat de Jouvenel szenátornak kirohanása következtében. Legalább most tisztán látjuk a francia álláspontot; nem Locarnóban keresi a béke garanciáját, hanem a katonai eszközök alkalmazásában és fentartásában. De azért gyönyörű beszédek hangzanak el a béke szükségességéről A helyzet azonban még mindig ugyanaz marad. És Európa, a négy legyőzött nemzeten kívül, a mai napon sokkal több embert tart fegyverben, mint 1913-ban, amikor az úgynevezett militarizmus a legmagasabb fokon állott. Európa ma kétezerkétszáz millió dollárt fordát katonai célokra, tehát ugyanany- nyit, mint 1913-ban, amikor gazdasági erejének teljességében volt és a véres viiág- pusztitásra készülődött. Miben reménykedjünk? A népszövetségben? Olvastuk, hogy Chamberlain őszintén kijelentette, hogy a fontosabb problémákat ■nem is viszi a népszövetség elé, azokat a hatalmak csak egymás között beszélik meg, mert a népszövetséget nem tartják elég erősnek arra, hogy elhatározásának érvényt is tudjon szerezni. Lord Róbert Cecil, a népszövetség-gondolat egyik megteremtője, ezért nem is bírja az erkölcstelen játékot és inkább lemond népszövetségi tagságáról, semhogy tovább komédiázzék. A népszövetségben imádják a békét és az igazságot, magasztalják a kisebbségi jogokat, d'e amikor konkréten szóba kerül egy olyan kisebbségi sérelem, mint például a román földreform, akkor a kisebbségi jogok elméleti rajongói és a népszövetségi gondolat nagy fantasztái, apostolai, dogmatikusai és a béke frazeológiái átalakultak diplomatákká. Meghátrálnak a problémák elől, „tanulmányozás tárgyává teszik a kérdést", kezdik halasztani s kezdenek másról beszélni, hogy azután a plénumbeli beszédekben, pohárköszöntőkben és ünnepi fogadtatásokon megint a nemzetközi egyenjogúság, a kisebbségi jogvédelem és az igazságos béke jelszavának virágait hintsék el. Elég volt már a beszédből — mondotta az interparlamentáris unió kongresszusán Loebe, a német birodalmi gyűlés elnöke. Most már tetteket vár Európa és olyan államférfiakat kíván, akik valóban cselekedni akarnak. Ezek az államférfiak azonban nincsenek meg és igy a népszövetség őszi ülésszakán megint csak nagyon szép beszédeket fogunk hallani; tudjuk már miről: a békéről, a közeledésről, a népek szolidaritásáról és a kisebbségi jogok szükséges védelméről. A szovjet pedig kiadta a parancsot, hogy Nyugateurőpában továbbra is gyújtogatni kell. Hiszen olyan pompásan előkészítették a gyújtogatásra a talajt számára azok, akik még ma is, a tizenkettedik órában, csak beszélnek, de adósak maradnak a megváltó tettekkel. Mai számunk 16 oldal sz^m * Vasárnap 1927 augusztus 28
