Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-27 / 195. (1529.) szám
TOSOTVVlAGtoR-HTRtiAe 1927 augusztus 27, szombat. VAJDASÁGI MOZAIK Adóveszedelem és katasztrofálisan rossz termés Vajdaság, augusztus közepe. Az eszeveszett választási harc teljesen leköti az emberek figyelmét és elvonja azt az egyéb ese- menyektől. Pedig volna itt errefelé sok minden, ami megérdemelné az érdeklődést. Gyilkosságok, lopások és főleg a lehetetlen gazdasági helyzet mostanában csak úgy futtában érdekli a közönséget, amelynek a feje felett állandóan ott lebeg az adóvégrehajtás és egyéb végrehajtások Damokles-kardja. Röviden: a tejjel-mézzel folyó Kanaán, a Vajdaság a gazdasági csőd küszöbén áll, mert a rettenetes adók és rettenetesen száraz nyár okozta borzalmasan rossz termés tönkretette az emberek minden reményét. Dupla adó alatt nyög a Vajdaság A vajdasági adókivető bizottságok működése valami csodálatos növelő erőben nyilvánult meg, csaknem kétszeresére emelték az adókat, amelyeket a kormány azonnal igyekezett be is hajtani, mert valószínűleg ebben látta a legcélravezetőbb jegyvert a választások küszöbén. Hiszen a Vajdaság már eddig is a legnagyobb adófizetője volt Jugoszláviának, mert az újvidéki kereskedelmi kamara hivatalos jelentése szerint: a Vajdaság területe 14 százaléka az ország területének, lakossága 10.66 százaléka az ország lakosságának, mégis 27 százalék adót. fizet, ami magyarra fordítva annyit jelent, hogy « Vajdaság minden egyes lakosára 1118 dinár évi állami egyenes adó jut addig, mig Szerbiában csak 400, Dalmáciában csak 370, Horvátországban csak 900 és a szlovén területeken, Jugo- szlávia ipartartomrínyában alig 1000 dinár a lélekszám szerinti kvóta. Ezzel az adókvótával kapcsolatban érdekes sajtó- tárgyalás folyt a héten a szabadkai törvényszék előtt. Jogos kritika Sacco és Vanzetti-ügy Chicagóban — negyven évvel ezelőtt, Öt munkásvezér halálos Ítélete. Csak évekkel később derült ki ártatlanságok Prága, augusztus 25. Az egész világ érdeklődését magára terelte Sacco és Vanzetti kivégzése, illetve azok a körülmények, melyek hat esztendőn át közrejátszottak mindaddig, amíg a két elitéit a villamosszékbe került. Csak kevesen tudják, hogy negyven esztendővel ezelőtt, 1887 november 11-én hasonló körülmények között végeztek ki Chicagóban őt férfit s mind az öt az akkori munkásmozgalmak vezetője volt. Jobban mondva csak négyet végeztek ki, mert az ötödik elitéit, Lingg Lajos nevű német munkás, az ítélet végrehajtása előtti na- pon felrobbantotta a fejét egy patronnal, melyet a szájába vett és égő gyertyával gyújtott meg. A többi négyet — névleg Fischer Adolfot, Spies Gusztávot, Engl Györgyöt és Parson Richardot — átadták a hóhérnak, aki kötelességszerüen végrehajtotta rajtuk az Ítéletet. A halálos ítélet előzményei a következők: A nyolcv'-'as évek közepén Amerikában állandóak voltak összeütközések a munkások és a rendőrök között. 1886 május 4-én Chicagóban egy nyilvános népgyülésen, melyen körülbelül ezer ember vett részt, szintén összetűzésre került a sor. Verekedésből lövöldözés lett, majd hirtelen bomba robbant és a bomba hét rendőrt ölt meg és többeket súlyosan megsebesített. Chicagóban nagy volt a rémület és az ijedtség. A tulajdonképpeni tetteseket nem tudták kéz- rekeriteni, ezért tehát a munkásmozgalmak vezetőit tartóztatták le és julius 15-én megkezdődött a törvényszéki tárgyalás, melynek eredménye az Öt halálos ítélet. Tulajdonképpen nyolcán voltak a fővádlottak, de hármat közülük élethossziglan tartó börtönre Ítéltek. Természetesen a közvélemény nem nyugodott bele, hogy a tulajdonképpeni tettesek helyeit munkásvezéreket ítélnek el, sőt ötöt halálra ítélnek közülük, megindult tehát a mozgalom az ítélet végrehajtásának felfüggesztéséért. A világ egész munkássága belekapcsolódott a rendkívüli eseménybe és hasonlóan, mint most Sacco és Vanzetti ügyében, mindenütt, amerre munkásszervezetek voltak, megkezdődtek az eljárások és a fellépések az elitéltek érdekében. •A negyven év előtti Sacco- és Vanzetti-eset történetéhez tartozik az a rendkívül szomorú körülmény is, hogy évekkel később, 1891-ben kiderült, hogy azoknak a tanuknak nagy része, akik a munkásvezérek ellen vallottak, úgynevezett preparált tanú volt, vagyis előre betanították őket vallomásukra és ez az ügy, miután kiderült, odáig fejlődött, hogy 1893-ban az életfogytiglani fogházra Ítélt háxom vádlottnak, Filden Sámuelnek, Neebe Oszkárnak és Schwab Mihálynak Altgelt kormányzó megkegyelmezett. Nagyon sok vonatkozásban hasonlít egymáshoz a negyven év előtti és a mostani halálos Ítéletek végrehajtása, de negyven év alatt a világ mégis nagyot változott, a négy chicagói áldozatot annak idején felakasztották, Sacco és Vanzetti pedig a villamosszékben halt meg. UQURRIR5 PE5T URBV UR É5 NRGY5É605 UR (ÜTI JEGYZET) Irta: mfiRFII SféDDOR Nem fizet már a bácskai föld 9em Aranyat termő Bácska ró;.ágain nem hangzott az idén az aratók vidám dala, messze földről hozott részesek szomorúan, nekikeseredve vágták a rendet, szedték a markot, mert az idén nagyon mostoha anya lett a Bácska televénye. A levágott és klcBépelt kalászosok termése kritikán aluli: búza 7—8, zab és árpa 7—8, rozs 6—7 métermázsa lett bácskai lánconként, ami 2000 négyzetöl, holott a szabályos közép- termés 17—18 métermázsa lett volna„ A rettentő szárazság (március 2-dn volt az utolsó, esőnek nevezhető csapadék, azóta a harmatozás is minimális) tönkretett mindent. A tengeri a megszokott 40—50 métennázsa (csöves) termés helyett talán 5—6 métermázsáig terheli meg magát, a komló, amelyet az idén legalább 20.000 holdon vezettek be a nagy hasznot váró gazdák, alig fog fizetni, az installációs költségeket azonban bizonyosan nem hozza be. A híres homoki rózsaburgonya fészkeiben apró, aszott kis gumók vannak, a cukorrépa a szabályos 180—200 métermázsa helyeit 30—36 métermázsát ad, egyedül a szőlő az, ami fizetne, ha volna a homoki bornak ára. Dehát szállítani alig alkalmas, eltartani 2—3 éven túl nem lehet, legfeljebb a királyhalmi pezsgőgyár csinál belőle jó üzleted, mert elsőrangú aszút fog vehetni az idén lőre-árban. Ezzel kapcsolatban hirtelen felszöktek a piaci árak, viszont a beavatottak tudják, hogy különösen a húsfélék olcsók lesznek, a zsir kivételével, mert a takarmány is kiégett, jószágot tartani, vagy pláne hizlalni az idén nem lehet. Túl kell adni rajta. Ez a gazdagé Vajdasága idei szomorú nótája-... Lap egy notesszel járok, amibe óriási jeleseket írok be Budapestnek. Nem volt mindig ilyen. Valami történt vele. Csöndesebb lett, emberibb, egy árnyalattal őszintébb, egész generációkkal udvariasabb. Hozzá kell szoknom, bele kell tanulnom. Teljesen elparasz- tosodtam, tiz évig Nyugaton éltem. VI. (Csak ne lennének az udvariasságban ilyen túlzók! Ennyire figyelmesek! Ha nem kérdeznék meg, hogy mennyi pénzem vau, illetve miért nincs pénzem s mégis mennyiből élek s igaz-e, hogy a feleségem zsidó?) VII. A monsieur és a nagyságos ut közötti különbségben megvan Európa^sokrétegü kultúrájának minden árnyalata. TOonsieurnek lenni olcsóbb, nagyságos urnák lenni nyilván mulatságosabb. De a franciában annyi a jó, hogy ott a monsieur monsieur marad még akkor is, mikor a magyar már odavágja a hall- Jnkegyedet. Semmiféle nyelvén és modorán a kontinensnek nem mehet két ember oftan közel egymáshoz, olyan melegen és barátságosan közel egymáshoz, mint magyarul; semmiféle nyelven nem lehet egy életen át olyan súrlódás nélkül elélni egymás mellett, mint franciául, ők már ökonomikusak és óvatosak ott, ahol mi még két kézzel adunk és pazarlunk. De ha mi már igy szoktunk rá, ugy-e, ez a mi dolgunk? Egy spanyoljezsuita szenzációs találmánya az akkumulátorok terén „Forradalom a fizikában“ Prága, augusztus 26. Egy fiatal spanyol fizikus, Almeida jezsuita páter, külföldi lapok szerint szenzációs találmányt ért el az akkumulációs rendszer terén. Az uj villamos-akkumulátor gyakorlati használhatóság dolgában mesze felülmúlja az eddig használatos és eléggé nehézkes akkumulációs módszereket és a találmány komolyságára eléggé jellemző, hogy a pdris—orleansi vasúttársaság a találmány hírére azonnal felfüggesztette vasútvonalainak már megkezdett elektrifiké lásit. V Ha az utas Párisban a Gare de 1‘Esten beszáll a pesti expresszbe, a kalauz, mikor elkéri a jegyet, ennyit mond: „Merd, mon- sieur". Mikor harminchat óra múlva Győr felé a magyar kalauz visszaadja a jegyet, ezt mondja: „Köszönöm szépen, nagyságos uram." A két kifejezés között harminchat óra terül el, ezerötszáz kilométer, négy ország, háromféle kultúra terül el és még sokminden más. Este mint egyszerű citoyen feküdtél be a hálókocsiba, reggel mint nagyságos ur ébredsz. Rögtön odaálltam a kupéban a tükör elé s megnéztem magam, mint nagyságos urat. Borotválatlan voltam. Nem állt jól nekem. II. De idehaza a többieknek jól áll ez a cim, meg a többi, mert már beleszoktak. Ez olyasmi itt, mint odakünn a gomblyukban a becsületrend vörös szallagja: mindenkinek van, akiről még ki nem derült az ellenkezője. Végeredményében senki sem tart rá semmit. Egy különös infláció, a címek inflációja, vé- gigömlött már Európán, nagyonis egyidejűleg a pénznemek inflációjával: papir ez a cimzés, unalommal adják és fogadják, ha elhull az utcán, senki nem hajol le utána. És mégis, ha a francia egyetem Piktorának, vagy a belügyminiszternek igy köszönök: „örültem a szerencsének uram", — az halálos sértés harminchat óra múlva idehaza. Ami ott érett udvariasság, az itt gorombaság. Igaz, hogy ami itten ezzel szemben, gyakran csak egyszerű gorombaság, az odakünn halálos sértés. III. Diskurzus a kupéban Bécsben beszáll egy magyar ur. Kedves, udvarias, előzékeny. Lola egy üveg kölnivizet smugglizik és izgatottan várja a fináncot. A magyar ur kedvesen vigasztalja. — Régen jártak idehaza? — kérdi elnézően. — Régen. — Hát, kezicsókolom, nagyságos asszonykám, ha aztán bejön az a par^zt, csak jó keményen a szemibe nézni, aztán odavágni, könyörgöm, hogy „nincsen semmi, herstollt" — akkor majd odébbiszkoh Mert olyan a paraszt, kezicsókolom, ha a kisujját nyújtja neki az ember, rögtön az égést koffert akarja látni s egyszeribe csupa hivatal lesz. Csak jól odaszólni! Mert itt már idehaza vagyunk, kezicsókolom. A határon csakugyan bejött a „paraszt". Sovány volt, a rettenetes hőségben feszesen megállt posztó uniformjában, keményen szalutált- s megkérdezte — Van elvámojnivaló, kérem szépen? i — Nincs semmi. : — Köszönöm szépen. Megint szalutált. Aztán őzt mondta: — Ha parancsolják, leragaszthatom a kof t fereket a fogyasztási adó bélyegével. Ez kel i lemesebb igy, mert nem kell újra bajlódn a keletinél. Ne tessék fáradni, majd én le , veszem a koffert. Megvan, köszönöm szépen Szalutált, kimosi. A kupéban csönd volt I A magyar ur hallgatott. Én is hallgattam. A francia határra gondoltam, ahol huszonnégy órával ezelőtt két uniformisos ember magán- szadízmusból végigtapogatta a ruhámat, a zsebeimet, komiszán, piszokul, hogy a fejembe szállt a vér, mert nem hitték el, hogy nincsen nálam eldugott papirfrank. Győrig hallgattunk. Mindenki, aki a kupéban volt szégyelte magát egy „paraszt" erejéig. IV. Tiz év odakünn, tiz év a müveit, finom, kitűnő és udvariasnak elhíresztelt nagy Nyugaton — tiz év angol, francia, német, olasz és más kulturnációk határain át, egy kofferrel és egy Remingtonnal a kezedben, halkuló kíváncsisággal és egyre kevesebb meggyőződéssel a szivedben — tiz év után, nagy nációk után, akik ráértek, akik beletanultak, akik elég gazdagok, nagyok és szerencsések ahhoz, hogy megengedhessék maguknak az osztály és osztály közötti érintkezés udvariasságainak luxusát — tiz ilyen év után ez a távoli és keleti Pest úgy hat reám, mint Európa legudvariasabb városa. (Én tudom, hogy nem az. Tudom, hogy gyakran kínjában udvarias, megalázottságá- bán udvarias, nyomorában udvarias, apátiájában udvarias. De az, hogy mindezen túl a szivében is udvarias, ezt is tudni kell s ez, Nyugat után, úgy megfog, „megfőz", meghat, vigasztal: hogy az olaszok mellett talán az egyetlen európai nép vagyunk a kontinensen, amelyiknek volt gyerekszobája.) Persze közben felnőttünk és most nagyságos urak vagyunk. V. Meg kell szoknom, mert egészen paraszt lettem, hogy le kell venni a kalapomat a fejemről, ha bemegyek egy üzletbe. Hogy ha a pénzt a trafikban visszaadják, ezt is lehet mondani: „köszönöm". Meg kell szoknom, hogy a vendéglőben személyesen szolgálnak ki, egy kissé törődnek velem, a tulajdouos megkérdi izlett-e az ebéd, a pincér úgy tesz* mintha megijedne, ha szidok valamit. Egészen elfelejtett gesztusokat és modoremlékeket kell fölfrissiteni az idegeimben e egész i ' Almeida találmányáról az egyik legnagyobb német ■ elektrotechnikai szaktekintély, Donath professzor- i azt írja, hogy „Almeida páter akkumulátora valóságos forradalmat jelent a fizikában.“ Almeidát a különböző európai akadémiák és tudós társaságok sorban meghívják találmányá lak ismertetésére és máris szó van arról, hogy az idei fizikai Nobel-dijat Almeidának ítélik oda. A francia Schneider-cég igyekszik a találmány értékesítési jogát Franciaországra nézve a feltalálótól kizárólagossági joggal megszerezni. Almeida találmányának legfőbb előnye az, hogy aránylag kicsi helyen s egyszerű eszközökkel óriási villamos energia-mennyiséget tud felhalmozna A Plantó és Jounger-féle savas és alkális módszerektől abban különbözik, hogy semleges sókat alkalmaz, amelyekkel több mint tízszeres kapacitást ér el, mint a német A. F. A. (Akkumulatoren-Fa- brik Aktiengesellschaft) legtökéletesebb eddigi akkumulátorai. A kifejtett energiamennyiség 93 százalékának akkumulálásáig jut el, amivel végleg megoldja a villamos erőre berendezett teherszállítás problémáját. Ezenkívül sajátos előnye, hogy az akkumulált energia tétlen állapotban sem fogy el, nem történik kisülés és mégha történnék is, nem okozna veszélyt. Nagy előnye továbbá az uj akkumulátornak, hogy hihetetlenül olcsó; egy kilowattóra villamos energia alig kerül többe néhány fillérnél. A töltés is oly egyszerűen történik, hogy egy vonat motorjának egy óráig tartó töltése elegendő, hogy a vonatot 1000 kilométernél hosszabb útra elvigye. Automobilra szerelve sokkal kevesebb helyet foglal el és sokkal egyszerűbben is kezelhető, mint a mai benzines felszerelések, úgy hogy egyetlen töltéssel az autót több száz kilométerre viszi s az a körülmény, hogy az akkumulátor kisebb súlyú, az autó gyorsaságát is lényegesen növeli. Emellett az emelkedésnél elvesztett energia megtérül a lefelé haladásnál, mert ezzel automatikus módon működésbe lép dinamószerüleg az öntöllő. Végül a tengeralattjárókra alkalmazva az uj akkumulátor az eddiginél négy-ötszörösre emeli a tengeralattjárók akcióképességét s ezenfelül higiénikus szempontból is rendkívül megkönnyíti a tengerészek lelyzetét. Mindezek alapján kétségtelennek látszik, hogy Almeida páter találmányában a modern technika ;gyik legbravurosabb vívmányával állunk szemjen. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyermekéneik. mint a Tansifüles nyuszika. 4 Az elmúlt évben a vajdasági gazdasági egyesületek és érdekképviseletek egyremásra rendezték a tiltakozó gyűléseket és az ezeken ehlangzott beszédeket természetesen szó szerint hozták a lapok. Egy ilyen, Szabadkán tartott gyűlés alkalmán val elhangzott az újvidéki kereskedelmi és iparkamara főtitkárának, dr. Kócics egyetemi tanárnak az ajkáról az a kijelentés, hogy a Vajdaságban minden újszülöttre évi 400 dinár adó esik. Ebben volt egy kis tévedés, mert hiszen a később megjelent statisztika szerint 700 dinárral nagyobb a fejkvóta, az államügyészség a szabadkai főispán utasításéra mégis inkriminálta ezt a kitételt és pedig nem a szónokot vonta felelősségre, hanem a beszédet reprodukáló újságírót. Másfél évig húzódott a per, amig fótárgyalásra került, mert a hírlapíró által bejelentett tanuk nagyrészét nehéz volt vallomásra bírni, mert köztük volt a szabadkai választókerület valamennyi parlamenti képviselője és dr. Radonics ia, a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának elnöke. Ezek az urak megjegyzés nélkül hallgatták végig a szónokokat, részben helyeseltek is, tanúskodni azonban nem volt kedvük. Végre is a szabadkai törvényszék elnöke vetett véget a kínos ügynek, amennyiben úgyszólván tárgyalás nélkül kimondotta, hogy a jogos kritika és annak a lapokban való közlése nem bűncselekmény és igy bűncselekmény hiányában elutasítja az ügyész vádját.
