Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-27 / 195. (1529.) szám
1927 augusztus 27, szombat e Karagyorgyevics György herceg rejtélyes halála újabb mayeriingi tragédiát sejtet Öngyilkos lett-e, vagy meggyilkolták a kalandos életű princet, Szerbia volt trónörökösét? — Szerelmi kalandokon, duhajdáridókón, lövészárkokon, párisi éjszakákon, internáltságon át a nisi halálos golyóig Prága, augusztus 26. Néhány nap óta a világsajtóban eldugott kis hírek jelentek meg arról, hogy Karagyorgyevics György herceg, Sándor jugoszláv király testvérbátyja súlyosan megbetegedett és halálán van. A hivatalos forrásokból nyomban cáfolatot közöltek erre a hírre s a de- mentik azt állították, hogy a kalandos múltú herceg, aki Nisben van internálva, egészséges s a betegségének súlyosbodásáról szóló hírek nem felelnek meg a valóságnak. Ez a nyilatkozat a külföldi nyilvánosságnak szólt, Belgrádiban azonban titokzatos dolgok történtek, amelyekről a nagyvilág nem igen szerezhetett tudomást. A szerdai napon a rendőrség politikai idetektivjei váratlanul megjelentek a „No- vosti“ című lap nyomdájában és szerkesztőségében s a nyomásra kész lapanyagot elkobozták, a lap megjelenését megakadályozták. Történt még valami más is. Sándor jugoszláv király, akinek Boris bolgár királlyal folytatott állítólagos titkos tanácskozásairól annyit írtak a lapok, hirtelen megszakította külföldi tartózkodását és visszatért Belgrádba. Csütörtökön éjjel a belgrádi hivatalos távirati iroda meglepetésszerűen a következő hivatalos kommünikét adta ki „Karagyorgyevics György herceg, Sándor jugoszláv király testvérbátyja a péntekre virradó éjszaka elhunyt. A herceg már hosszabb ideje csonttuberkulózisban szenvedett, amelyből más, halálos betegség származott. Néhány nappal ezelőtt a betegség komolyabb fordulatot vett, ma éjszaka pedig a herceg elhunytára vezetett. Mi rejtőzhetek a titokzatos híradások, a cáfolat s a halálhír hivatalos kommünikéjének ellentéte, a Novosti elkobzása s a jugoszláv király gyors visszatérése mögött? György herceg nem természetes halállal múlt ki Semmi más, mint a szerb királyi háznak egy újabb tragédiája, amelyről a világsajtóban valószínűen elsőnek mi számolhatunk be. Egy újabb mayeriingi titok, amelynek rejtélyét talán a késő utókor történetirása derítheti ki. Mert a valóság az, hogy György princ nem természetes halállal múlott ki g a haláleset nem a csütörtökről péntekre virradó éjszaka történt, hanem már a keddi nap folyamán. (A Novosrti szenzációs cikkben arról számolt be, hogy Karagyorgyevics György herceg kedden Nisben revolverével agyonlőtte magát és nyomban meghalt. Egészen beavatott körök azonban arról suttognak, hogy György herceg nem öngyilkosságot követett el, hanem agyonlőtték. Ez a véres tragédia tette fel a végső pontot György herceg kalandos életére, akiről annyit írtak a lapok. A herceg viharos ifjúsága Amikor Karagyorgyevics Péter szerb király 1903-ban Obranovics Sándor meggyilkolása után trónra került, György fia már 18 éves volt. Már gyermekkorában mutatkozott féktelen, vad, ellentmondást nem tűrő természete. Temperamentuma már akkor is olyan indulatokra ragadtatta, hogy egyik nevelő a másik után szökött el mellőle. Környezetének és az uralkodásra váró, száműzetésben élő atyjának minden igyekezete arra irányult, ! hogy a szerb trónörököséből uralkodásra alkalmas, önmagát is fékezni tudó embert neveljen. Tizenk étéves korától tehát francia ka- , tonai akadémiában nevelték, ahol atyja kívánságára rendkívül szigorúan bántak vele. ] Tizenkilenc éves koráig maradt Francia- 1 országban, ahonnan — látszólag lehiggadtan i — került haza. Itt azonnal beosztották az egyik házi ezredhez, amelyben eleinte mint kadét, később mint hadnagy szolgált. Csak- : hamar kitűnt azonban, hogy a katonai akadémia fegyelme elfojtotta ugyan, de ki^ nem ölte Györgyből az extrémitásokra irányuló hajlamait. Katonai feljebbvalóit igen súlyos helyzetekbe sodorta és ezért Péter király az ü akHv kátönár szblgálattőKfelméntette^éff’ \ I szonkétéves korában mint kapitányt a la : i suite az egyik ezredhez osztotta be. ; Erőszakosságairól és szerelmi kalandjairól, amelyek során a belgrádi udvar számos tagjával került súlyos konfliktusba, Belgrádban egész legendákat beszéltek. Állandó betegeskedése ellenére folytonosan ivott és alig volt nap, amelyen részeg fővel valamilyen botrányt ne okozott volna. Kicsapongó életmódja már Belgrádba való visszatérésének első idejében áthidalhatatlan konfliktusba sodorta Pasics miniszter- elnökkel, akinek nagyszabású politikai tervébe sehogyan sem illett György trónörökös egyénisége. Pasics, aki már akkor Nagyszer- biáról álmodozott, joggal tartott attól, hogy György herceg a trónra kerülvén, mindazt egy csapással megsemmisíti, amit Péter király és Pasics építettek. Györgyöt az orosz cári udvarnál se szerették és a cár Péter királynak azt a kérelmét, hogy a trónörököst nevezze ki egyik gárdaezredének kapitányává, kereken megtagadta. Pétervárott ugyanis nem tudták György herceg merényletét megbocsátani, amelyet a belgrádi orosz katonai attasé fiatal neje ellen követett el. A fiatal asszonyt György sokáig eredménytelenül ostromolta. Egy nyári manőver alkalmával, amikor az attasé nem volt Belgrádban, György behatolt az attasé nejének hálószobájába, amelynek ajtajánál két tisztbarátja állott kivont karddal őrt. A két tisztet degradálták, Györgyöt pedig nyolc heti szobafogságra vetették. Lemondatják a trónról 1909 elején Györgynek egy nagy botránya hofctá izgalomba á szerb fővárost, amely lemondatásának kiinduló pontja volt. A trónörökös mellé a hadsereg egy igen kiváló tisztjét, Milutinovios őrnagyot osztották he. Egy átmulatott éjszaka után György véresre korbácsolta szolgáját. Milutinovics a szolga előtt figyelmeztette a trónörököst viselkedésének tarthatatlanságára. György gorombán rendre utasította az őrnagyot és amikor az önérzetesen válaszolt, revolveréből négyszer rálőtt. Az őrnagy halálos sebekkel, vértől elborítva rogyott össze és a trónörökös hálószobájának szőnyegén halt meg. Péter király megrendülve vett tudomást fiának minden addigit betetőző cselekedetéről. A kommüniké természetesen azt mondta, hogy az őrnagy búskomorságában öngyilkosságot követett el, de a valóságot mindenki tudta és a minisztertanács elrendelte a trónörökös internálását. Bitoljéban a városkától távol villát rendeztek be, számára. A melléje kirendelt tisztek és személyzet őrizetére voltak kiktildve, három orvos pedig, köztük egy párisi tanár elmeállapotát figyelték meg. Pasics ugyanis most arra törekedett, hogy a herceget bolondnak nyilvánítsák « ezen az alapon fosz- szák meg a tróntól, mert György kereken visszautasította azt a kívánságot, hogy önként mondjon le Sándor javára. Nyolc hónapig volt György internálva, mig beleegyezett abba, hogy a lemondási okiratot aláírja. Évi 300 ezer dinár apanázst biztosítottak számára, aminek ellenében köteleznie kellett magát arra, hogy Párisban fog élni. 1909 decemberében hozták nyilvánosságra György lemondását és a herceg ugyanazon hónapban Párlsba költözött. Egy kapitányt adtak melléje, akinek az volt a feladata, hogy Pasicsnak György viselkedéséről és életmódjáról állandóan jelentést küldjön. Pasics ugyanis még ekkor sem adta fel azt a tervet, hogy Györgyöt elmezavar címén valamely intézetbe internáltassa, mert attól tartott, hogy a becsvágyó herceg Szerbiában az elégedetlen elemekkel kalandokba bocsátkozik. A világháború kitöréséig azonban nem sokat hallatott magáról a herceg. Aktív szereplése a háború alatt Amikor Ferdinánd trónörököst meggyil- SS* engedélyt kapott György a visezaté- j Bevonult ezredéhez és a szerb források szerint igen hősiesen viselkedett, sőt a szerb offenziva alkalmával Sirmium királyának deklaráltatta magát. Amikor a szerb hadsereg kiürítette Szerbiát, György visszatért Páriába, ahol nagy patriótának mutatkozott. Diplomatákkal és államférfiakkal tanácskozott a monarchia feloszlatásáról és Nagyszerbia megteremtéséről, egyúttal azonban szerb híveket is gyűjtött maga köré, akiknek segítségével vissza akarta szerezni a trónt s Pasicsnak is ajánlatot tett, amelyet azonban a miniszterelnök kereken visszautasított. A háború befejezésekor György atyja engedélyével újból visszatért Belgrádba. Pasics azonban állandó megfigyelés alatt tartotta. Hogy Pasicsnak és 1921-ben királlyá lett bátyjának kellemetlenségeket okozzon, egy kastélyt, hatmillió évi apanázst és udvari személyzetet követelt. A sokáig húzódó tárgyalások évi járandóságának felemelésével végződtek. kályhákés j\ A.c.PRfcGJ.m 23410M kandallók# >MAOODm’TP~ 3 ; > Utolsó csinytcvése György, aki időközben ezredessé avanzsált, állandóan egyenruhában járt és mindig tisztek társaságát kereste. 1922 novemberében államcsínyt kísérelt meg. Néhány tiszttel éjjel behatolt a ko- nakba és Sándor királyt, valamint Mária királynőt lemondási okmány aláírására akarta kényszeríteni. A palota egyik őrtisztjének ébersége azonban segítséget hozott, mielőtt nagyobb baj történhetett volna. A királyt megszabadították kényelmetlen helyzetéből. Györgyöt és a tiszteket pedig letartóztatták. Pasics ekkor már rövid processzus csinált. A király elnöklésével tartott koronatanács kimondotta, hogy Györgyöt törlik a királyi család tagjai sorából. Címétől és katonai rangjától megfosztották, apanázsát évi 60.000 dinárra szállították le és internálták. Internáltságban élt addig, mig a királyi párnak gyermeke született. Ekkor azzal a kéréssel fordult a királyhoz, engedje meg neki, hogy ismét Párásba mehessen és emelje fel az évi járadékát. Mária román királynő és György görög király közbelépésére Sándor király megadta ezt az engedélyt. Azóta György isimét Párisban élt, mig a múlt év őszén betegen tért vissza Jugoszláviába, ahol Nist rendelték ki tartózkodási helyéül. A szomorú vég Kedden azután egy titokzatos revolvergolyó rejtélyes körülmények között vetett véget a féktelen kalandjairól hírhedt György királyi herceg életének. Móricz Zsigmond regénye a Prágai Magyar Hírlap részére A napokban fejezte be Móricz Zsigmo nd legfrissebb regényét, az Úri Murit, melynek folytatólagos és elsődleges közlését szeptember elseji számunkban kezdjük meg. Egy Berettyó-parti alföldi magyar falu-város légkörébe vezet el benne a nagy iró. Egy messziről, Gömörből jövő könyvügynök, „végzett földbirtokod, csöppen be a társaságba s vele, általa, és „ellene kezdődik a pajtáéi muri. Az olvasó is vele érkezik a reqény kis kozmoszába s ámulya'födözi fojt Móricz szemével a magyar földet, tanyát, a magyar embert és a magyar problémákat. Nehéz adomahumor aranyozza be ezeket a vaskosszellemességü falusi arisztokratákat. Szinte könnyes szeretettel és részvéttel nézzük el a szűkszavú tanyaiak élőén ballagó figuráit, meg a csókacsapatként csócsogó cigány asszony ser eget s emberi részvéttel szánjuk a vésztől hulló állatok néma pusztulását. Megejt a kapáslány lárvájából kibontakozó s tanyán rejtegetett titkos, szép uriszeretö sorsa, kiben Jászai Marik ösleh etsége szunnyad s kinek a művészet a „lélek illatának kisugárzása“. Aztán a murikba fojtott vad féltés, a tomboló önmar- cangolás tragédiája. Móricz egyetlen más müve sincs ennyire sok szinü, ennyire gazdag, és klasszikusan tömör. Csodálatos, ebben a regényben csupa jó ember van, nincs egyetlenegy úgynevezett „rossz" sem, mert egy sincs köztük, aki kigondolt papiralak volna. Mindegyikük élő valóság. Nem az iró bolygatja őket mozgásra: végzetes belső kényszer miatt gázolnak bele fájón egymás életébe. Szlovenszkói lapban még nem jelent meg ilyen nagy fajsúlyú regény. A Prágai Magyar Hirlap legszebb büszkesége, hogy ezt a monumentális müvet, Móricz legkü- lönb alkotását első közlésben nyújthatja olvasóinak. A román államnyomda igazgatójának szenzációs öngyilkossága FöbeiStte magái, meri nem bírta tovább nézni az évek éta feiyö nagyarányú sikkasztásokat — A vezérigazgató vezetése meneti az államnyomdában a tisztviselők több mint százmillió lelt sikkasztottak — Bukarest nagy botránya l Tomescu félt Falcoianu bosszújától, azért nem leplezte le előbb az üzelmeket. Lelkiismerete azonban nem hagyta nyugton s inkább a halált választotta, hogy ennek során fényt deríthessen a vezérigazgató súlyos visszaéléseire. A levél alapján a rendőrség detektivjei ma délelőtt felkeresték Falcoianu lakását s a vezérigazgatót Petru nevű titkárával együtt a rendőrségre kisérték. Falcoianu kihallgatása során meg sem próbálkozott a tagadással. Beismerte, hogy sikkasztott s az utóbbi években ez utón mintegy 22 millió lej állami pénzt tulajdonított el s évek óta mintegy 70 millió lejnyi vagyont gyűjtött. Az összes sikkasztások összege meghaladja a százmillió lejt. Falcoianu egy ideig államtitkár is volt a pénzügyminisztériumban. Az eset nagy botrányt okozott a román fővárosban s további szenzációs leleplezéseket várnak. 5 BuJcarest, augusztus 26. Nagy szenzációt keltett tegnap a román fővárosban az a hir, amely a Monitorul Officiale kiadóhivatali főnökének, Tomescu igazgatónak az államnyomda hivatalos helyiségében elkövetett öngyilkosságáról számolt be. Tomescu tegnap délután az államnyomda egyik irodájában revolverrel főbe lőtte magát s mire segítség érkezett, már meghalt. Csupán egy levelet hagyott hátra a rendőrséghez cimezve s ez a levél még fokozta a szenzációt. Tomescu ugyanis levelében elmondja, hogy az államnyomdában a vezető hivatalnokok irányítása mellett évek óta a legnagyobb arányú sikkasztások történtek. Ezekben a sikkasztásokban, írja Tomescu a levelében, az államnyomda és a hivatalos lap kiadójának csaknem valamennyi tisztviselője részt vett. A sikkasztásokat Falcoianu vezérigazgató irányitolta s mindenféle fenyegetésekkel kény szeritette a tisztviselőket, hogy -valamennyien részt vegyenek a visszaélésekben,. .
