Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-26 / 194. (1528.) szám
1927 augusztus 26, péntek. A magyarországi evangélikusok ragaszkodnak a felekezeti . jogakadémiához Miskolc, augusztus 25. (Tudósitómik távirati jelentése.) A tiszai ágostai hitvallású evangélikus egyházkerületnek Gediuly Henriik nyíregyházai (püspök elraökilése mellett tegnap megtartott évi rendes közgyűlése a püspök indítványára tiltakozott a felekezeti jog-akadémiák nyilvánossági jogának megszüntetéséről szóló kul- tuszminiszteri rendelet ellen, uednly püspök egyutita Ibejelentette, hogy utasilót ta a mtekoltíi ág. eV. jog-akadémia dékánján arra, hogy a milnlisz'teri rendeletét ne hajítsa végre. A feltiünéötkeJ'tő állásfoglalással kapcsolatban Kle-belsberg Kunó gróf kultuszminiszter újságírók előtt kijelentette, hogy a jogüszíultcrimelés megakadályozása érdekében kiadóit rendelet egyformán vonatkozik minden felekezetre. Különben megvárja a határozat szószerinti szövegét s csak azután foglal állást az ügyiben. Amerikai újságírók Budapesten Budapest, augusztus 25. Budapesti szerkesztőé egünk jeleníti telefonon: Az amerikai újságírók tegnap este 9 órakor érkeztek meg Prágából Budapestre. A pályaudvaron a budapesti amerikai követ, Lobmayer József tanácsos a főváros képviseletében, Gsáky János gróf miniszteri osztálytanácsos a külügyminisztérium nevében fogadta a vendégeket ,akik az üdvözlés után a Gellert-szállóba hajtattak. Az amerikai újságírókat ma délelőtt Vass József dr. min iszt erelnöíkhel yettes és iWallkő Lajos külügyminiszter fogadta, ezután (megkoszorúzták a budapesti Waeihiington-szohroit, majd délután a Svábhegyre ránduibaik ki. Este a főváros ad vacsorát a Gellért-szállóban a vendégek tiszteletére. Holnap Gödöllőn fogadja a kormányzó az amerikai vendégeket. Vasárnap az amerikai újságírók több csoportban a vidékre tesznek kirándulást, megnézik a Balatont és a Bortoíbágyot. Hétfőn Béesbe utaznak, onnan pedig vissza Amerikába. Az amerikai újságírók már eddig is elragadtatással beszélnek Budapestről, különösen a páratlan magyar vendégszeretetről, amelyhez hasonlót, mint mondják, még sehol sem itapajszbaltak. ítéletidő Walesben London, augusztus 25. A délwalesd Rhym- ney-völgyben, amelyben mintegy 120.000 ember lakik, tegnap az esti órákban olyan heves, több órán tartó vihar tört ki, aminőre a környék lakosai nem emlékeznek. Az elektro- - mos világítás megszakadt, a leszakadó zápor nagy területeket teljesen elárasztott, több házba becsapott a villáim, a telefon és távirati ; kapcsolat pedig megszűnt. Az első amerikai olajhajó Batumban Batum, augusztus 25. A Standard-Oil- Company első gőzöse Batumba érkezett, hogy az Indiába szánt petroleumrakományt heraktározza és magával vigye. A középeurópal probléma a népszövetségi ülésszakon Bécs, augusztus 25. A Neue Freie Presse külön tudósítója jelenti Géniből: Vezető népszövetségi körökben nem tartják lehetetlennek, hogy a legközelebbi népszövetségi ülésszakon a középeurópai problémát teljes terjedelmében fölvetik. Erre az alkalmat a világgazdasági konferencia határozatainak tudomásulvétele szolgáltatná. Ez arra fog vezetni, hogy az egész középeurópai probléma felszínre kerül. „Locarno teljes biztonyságot nyújt" Még mindig nincs megegyezés London s Párls között — fi népszövetségi Ülésszakon dől el Locarno és a rajnai megszállás kérdése London, augusztus 25. A Times jelentés© szerint a rajnai csapatok leszállításának ügyében az angol és francia kormány között folytatott tárgyalások nem tettek kedvező előhalauast. Ennek oka a fenforgó kérdések zavarosságában keresendő. A megszálló csapatok arányának szabályozását végre lehetne hajtani, ha Párls az ügyet nem komplikálná a biztonság kérdésének felvetésével. A megszálló sereget nem Franciaország biztonságára küldték ki és az angol közvéleményt meg kell nyugtatni abban az irányban, hogy az angol kontingenst a Rajna mellett kizárólag angol célokra használják fel. A biztonság kérdését a locarnói szerződés teljesen megoldotta. A locarnói megegyezésnek nem felel meg, hogy megszálló csapatokat tartsanak a szomszéd területién és ezt az intézményt tisztán átmenetileg tervezték. Páris, augusztus 25. A francia lapok azt remélik, hogy a Foredgn Office és a Quai d‘Orsay a hét végére mégis végleges megoldásra jutnak, de a megegyezés legalább is a népszövetség összeülése előtt létrejön. így nagy szinielőadás várható Génire, amelynek oime az lehetne: Locarno vagy a Ruhr. Berlin, augusztus 25. A Reichsrat csütörtök délutáni teljes ülésén elhatározta, hogy a német-francia kereskedelmi egyezmény ideiglenesen érvénybe lép. A Reichsrat legközelebbi ülése csak szeptember közepén lesz, Gseíiszlovákia-elleneskampánytkezdett a lengyelországi ukrán sajtó Állandóan felszínen tartják a ruszlnszkól problémát — Az egyik lap szerint Ruszinszkóban kivételes állapotok uralkodnak Lemberg, augusztus 25. Az utóbbi hetekben a lengyelországi ukrán lapok állandóan foglalkoznak a ruszinszkói problémával, amelyet naponta felszínen tartanak. \ A cikkek, amelyek a ruszinszkói kérdésről ezekben a lapokban megjelennek, Cséh- szlovákia-ellenes kampány jellegével bírnak. Ezt a kampányt a lengyelországi ukrán sajtó akkor kezdte meg, amikor a prágai parlament törvényerőre emelte a köz- igazgatási reformjavaslatot. Ezt a reformot az ukránok már akkor akként jelölték meg, mint a békeszerződés Ruszinszkóra vonatkozó részének flagráns megsértését, amikor az még csak törvényjavaslat volt. i Amióta törvény lett, az ukrán lapok nem említik másként, mint a prágai kormány merényletét Ruszinszkó autonómiája ellen. ■ A Prága-ellenes ukrán kampány azóta .újabb tápot nyert s heJekapc^qlódott azután ebbe a kampányba a Rothermére lord. által megindított Trianon-ellenes akció is, amely az ukrán lapoknak ismét alkalmat adott arra, hogy Ruszinszkó helyzetére utaljanak és újból felállítsák azt a követelést, hogy a népszövetség tegye lehetetlenné Ruszinszkóban á közigazgatási reform bevezetését. A Rothermere-akció visszhangja a lengyelországi ukránság körében is nagy, amely a saját elnyomott helyzetében azzal tartja ébren a jövőre irányuló reményeit, hogy Ru/szinszkó felé tekint, ahol a ruszinoknak a békeszerződés autonómiát és ezzel úgyszólván saját államiságot biztosított. A lengyelországi ukránság ugyanis abban reménykedik, hogy egy autonóm Ruszinszkó megerősödése és folytonos fejlődése megfelelő európai konstelláció esetén meghozhatja a lengyelországi ukránság felszabadulását és önrendelkezési jogát is. A lengyelországi, különösen a keletgali- ciai ukránság Ruszinszkóban látja azt az egyetlen területet, amelyen az ukrán nemzeti élet szabadon és elnyomatás nélkül kifejlődhet és amely úgyszólván anyaterülete lehet annak az ukrán mozgalomnak, amely a minden ukránoknak egy államban való egyesítésére irányul. Ehhez a fejlődési folyamathoz az ukránok felfogása szerint azonban arra van szükség, hogy Ruszinszkó autonómiája teljés legyen és ezért keseríti el annyira a lengyelországi ukránokat a prágai kormánynak minden olyan intézkedése, amely az autonómia további kitolására és Ruszinszkó autonóm jogainak csorbításába, valamint a centralizmus kiterjesztésére és megerősítésére szolgál. Ez az elkeseredés diktálja azután az olyan cikkeket is, mint amilyen a napokban a lem- bergi Dilo cimü ukrán lapban napvilágot látott és- amelyben nem csupán a prágai kormány intézkedéseit, hanem a ruszin intelligencia magatartását is súlyos és éles kritika tárgyává teszi az ukrán újság. A Lap. szerint ez az intelligencia megfeledkezett az ukrán nemzet büszke tradícióiról és árulójává vált az ukrán nemzetnek. (Köztudomású azonban az, hogy a ruszin nép túlnyomó többsége nem tekinti magát „ukránénak s igy ukrán nemzeti szempontból sem vádolható meg jogosan nemzetárülással! Szerk.) A ctkk további részében' élénk színekkel -ecseteli a ruszinszkói „ukránság“ elnyomott helyzetét, gazdasági szegénységét és-kulturális jogtalanságát és azt állítja, hogy Ruszinszkóban kivételes állapotok uralkodnak. A Dilo úgy tudja, hogy a prágai belügyminisztérium titkos rendelete alapján mindenkinek, aki: Csehszlovákia többi területeiről hosszabb tartózkodásra Ruszinszkóba Utazik, beutazási és tartózkodási engedélyre van szüksége. (Ez tudomásunk szerint nem felel meg a valóságnak. Szerk.) A lap szerint ezt az intézkedést ;a prágai kormánynak az a ^féleline diktálta, hc^v,;%,-óseh«zloyák főiskolákon tanuló kelntgalici|i ukrán diákok Ruszinszkóban az egyetemes ukránság' egyesülése érdekében politikai agitációt fognak kifejteni. Ezzel szemben a prágai kormány orosí emigránsokat telepit le Ruszinszkóban, akiknek igen kiterjedt pénzügyi támogatást nyújt A lap azután még felpanaszolja, hogy a prágái kormány cseheknek adja á felosztott ruszinszkói földbirtokokat és a ruszinokat gazdaságilag annyira elnyomja, hogy azok nem kerülhetnek ki elmaradottságukból és nagy szegénységükből. Palásthy Marcell A hazajáró lélek Beléj-eugrott és egy távoli utca egyik házszámát kiáltotta oda a gépkocsi vezetőjének: — De gyorsan! — Tiz perc alatt, nagyságos ur. A kocsiban kissé lehiggadt, bár mit sem vesztett mohó szarujából az a vágj'1, hogy látnia kell azt a házat, mely örökre csukva van az ő számára és amely nem is ebben, hanem egy egészen más életben jelentette az ő számára a világ közepét. Látnia kell azt a házat, mely az üres telkek, földszintes raktárépületek és hevenyészett szállások fölött elhatalmasodva, pőrén tárta föl a folyosók szűk és kopasz kulisszáit. E kőkárpit mögött mi minden történt! A gépkocsi zübörögve röpült s az égen kelet felől viharfelhők hadoszlopai törtek elő — Épp úgy, mint akkor — X. Mert akkor is, azon az annyi gyötrelme- sen boldog óra és annyi álmatlan vergődés után, végre valami megoldást hozó estén is "iharos volt az idő — Csúnya orkán kavargott az utcákon. Ó, hogy emlékszik ez estének minden pillanatára! Ö, mily elevenen él az emlékében, hogy kiragyogott most hirtelen minden szó! A házak homlokukba húzott s hátul tarkójukhoz tapadó, széles karimáju hajóskalapjaikkal, úgy vetették egymásnak vállai- kat, ahogy viharban a vitorlakötélbe kapaszkodó bálnahalászok szokták, hogy a jeges ár ne sodorja le őket a bárka fedélzetéről — A kóválygó fénycsóvák és imbolygó árnyékok e kavargásában valami nyugtalanító és félelmes volt ez a vihar, mely tombolt a házak tömkelegébe rekedten, mint a rab, ki börtönéből kitörni vágyva, félig őrülten rázza ablaka rácsait. ő, — amikor kijöttek a színházból, — kérte az asszonyt, hogy üljenek taxiba. De ő nem akart. — Már az is szörnyű, — mondta riadtan tiltakozva, — már az is szörnyű, hogy amikor elválunk, egyedül kell fölmennem a lépcsőkön — oda. Oda, abba a gyűlölt ketrecbe, amelyben rab módjára élek s amelynek minden bútorát és valamennyi zugát gyűlölőm — Sietve s fuldokolva teszem ezt mindig és fölérve az emeletre — ahonnan fejest ugrani egyszer, ez volna a jó! — föl sem gyújtva a villanyt, az ablakhoz rohanok, hogy lássam, hogyan mégy el tőlem — Jó, ha meg-megállsz és jő, ha visszanézel — Szász- szőr jó, ha szomorún és csüggedten távozol Ilyenkor annyira epediek, hogy akkor is látlak, ha elnyelt már a sötétség. — Te drága! — Ha kocsiba szállsz, az a gyötrelme# érzéseim támad, hogy sietsz, menekülsz tőlem. A te világodba menekülsz, a viliágba, amely nem az enyém. A te világodba, melytől csak kölcsön kaplak téged — Nem is kölcsön; nem is igy, nem: csak elloplak magiamnak, mint a szobalány az úrnője báliiruháját szokta farsangtalan életének párórás, tiltott örömére. — Képzelődés! — Ne mondd! Rosszabb vagyok a tolvaj cselédnél is, mert — el akarlak azoktól venni, akiké vagy. El akarlak venni örökre. — Te édes! — Neon! Ne mondd! Most ne mondd ezt! Nem vagyok édes! Keserű vagyok. A szivem tele van keserűséggel. Az autót pedig, — amely elvisz tőlem, — utálom. És gyűlöllek téged, mért nem tudok szabadulni attól a gondolattól,. hogy nem is bénáin hajtja: a te menekülési vágyad fűti ilyenkor, amikor brutális sietséggel ragad el tőlem. — De jó vagy, kiosinyem! — Nem vagyok jó! Gonosz vagyok, de nem tehetek róla: Nagyon szeretlek! Túlságosan és önzőn! Tudom, hogy a halálod lehet, beteg kis fiam, te — ha meghűlsz és én mégis magammal vonszollak. Meghalhatsz ettől a bolond sétától. De akkor legalább egészen az enyém leszel, mert nem vagy már a — senkié. , Komoran izzó gyűlölettel ejtette ki ezt az utolsó szót, amely a sötét dobogásban alakot váltott # a senkié azt jelentette most, hogy a — másé. Az ő szive: azé az egészen más férfié, aki ő most, riadtan .dobbant meg. Rettegett ezektől a vonatkozásoktól, melyek meghasogiatták a lelke köré tapadó, önfeledt mámor fátylát és fölriasztották a felelősségérzet fúriáit. E veszedelmes területről — (szégyenkezve gondolt most akkori gyávaságára!) — a lovagiasság gyöngéd lugasába igyekezett visszavezetni szivének asszonyát. — Hiszen gyalog megyünk, kicsim. Szívesen, boldogan! Ne félts! Végig az életen, a napsugaras őszibe s a lelkiemet terítem a lábacskáid elé, hogy olyan szőnyegen lépdelj, aminő királynőknek sincsen! — Szavak! — Szavak! — Hiszen ha nem volna selyme és hódító muzsikája a szavaidnak! — De jó volna és — milyen szomorú! És — (mert a tűzvész lobcgásaiban, hogyan legyen harmónia?) — mig szinte józanul mondotta ezt, öntudatlanul közelebb simult a férfihoz és tapadó karjával a karjára nehezedett. (— Vigy el magaddal és védj meg magamtól! Látod, mennyire a tied vagyok és mennyire szenvedek. Ezt mondta e<z a simu- lás.) Karonfogva a egészen egyméshóz bújva. mentek a vihar tépázásától szinte elkábult s már alélni kezdő körúton. A járda esőtől csillogó síkján az ntszéli tar-fák ágainak zegzugos és ideges árnyéka reszketett. • ■■ ■ • Amint a Csepel felől előretörő,- déli orkán, — a végre élni akaró tavasz ez első és harcias üzenete, — valósággal, olykor alig leküzdhető nekidramodásra kényszerítőn magával ragadta őket, — úgy lépdeltek, — olyan tétován és annyira kábultan az árnyékvonalak ez ágbogas, táncoló és lábuk alatt szinte rugalmasan és nyugtalanítóan engedő szövedéke fölött, mint — Igen, a férfi ezt a képet látta: mint valami légtornász pár, mely lezuhant a kígyózó hevederrel táncoló trapézról és most a mentő hálóban bukdácsolnak ők ketten: a kötél felé, hogy felkuszva rajta újra kezdjék nyaktörő produkciójukat. Az asszony nem tudott e percben semmit arról, ami körülötte van. (A férfi hiszen benne volt a lelke kellős közepében. És vívódása, mint valami gonosz és részeg forgószél, betöltötte egész lényét.) . . A fátyol mögött, amelyet az ismerősök elől rejtőzködve csavart feje körül s amelynek kibomlott szárnya pattogva csapdosott a széliben; — e fátyol mögött csak sejthető volt, de a férfi számára részegitőn ragyogott az asszony szemének tüze és szájának piros parazsa. E száj, amelynek piros sebéből fájdalmas és félelmetes szavak vére áradott elő. Pirosak voltak a szavak, mint a vér, vagy mint a fellobogő lángok, amelyeknek villanása a bizonytalanság szörnyű bozótját és a kétségbeesés szakadékait világította meg. Térdre esve könyörgők és öklöt rázva, átkot kiáltok voltak e szavak. Félelmesen szépek, mint valami hatalmas tűzvész. (Folytatjuk^ % 2
