Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-17 / 186. (1520.) szám

4 rPRS<3aiVV\^G«ARHrRMB 1927 augusztus 17, szerda. asrzxc mmnmmemmsáixíi-^* bán minden i.vc.ve.:, ez a hirdetés ötlik az ember szemébe, hogy: „Szegfű-vászon" a legjobb. Mert újra eljutott a világ minden ré­szébe, ahol csak finom vásznakat keresnek. Hosszú évekig nem lehetett kapni. Ez az 1847-ben alakult gyár 70 éves munka után 10 esztendővel ezelőtt súlyos helyzetbe ke­rült. A háború katasztrófája érzékenyen érin­tette. Amikor mindenből hadi- és pótdolgo­kat csináltak, akkor a SzegfÜ-vászon nyers­anyaga is kifogyott. És nem késztettek hadi Szegfű-vásznat. Megvárták az idők niegjavu- lását s ma ismét importálják azt a speciális amerikai nyersanyagot, ami egyedül alkal­mas a Szegfű-vászon speciális minőségének az előállítására És sokéves szünet után sem nehéz visszanyerni a hozzáértő közönség sok évtizeden át élvezett bizalmát. A kiállításnak egyszerűsége mellett is ízléses és elegáns összeállítása méltóan re­prezentálta ezt a világmárkát, amely számta­lan nagy kiállításon, igy a legutóbbi buda­pesti és prágai kiállításon is aranyérmet nyert. Kiemeljük még Bőszül Jakab komáromi lakatos, vas- és fémára gyári üzemének és harangöntődéjének, továbbá Ipovitz-tvánffy komáromi gépgyáros gazdag kiállítását. Nagy tetszést aratnak Kemcnczky Lajos és Csiz­madia Lajos komáromi esztergályosok re­mekművei. Említésre méltó a komáromi városi gáz­müvek terme és a komáromi Hacker ésNeu- felíl villanyszerelési vállalat pavillonja is. Általában megjegyezhető azonban, hogy a komáromi kisiparosság létszámához képest nem szerepel a kiállításon megfelelő mér­tékben. Nem volt eléggé tudatában a kiállí­tás nagy erkölcsi és gazdasági jelentőségé­nek. Halászat és méhészei Igen nagy érdeklődésre tartanak számot Klein Antal so mórjai tanárnak ősfoglalkozá* si, halászati és pásztoféleti tárgyainak gyűj­teménye. Valósággal történelmi becse van ennek a kiállítási osztálynak, amennyiben a csallóközi halászat évszázados múltjának em­lékeit is felsorakoztatja párját ritkító szakér­telemmel. Az ipartörténelem külön teremben van képviselve, melyben a komáromi mú­zeum gazdag anyagából, a lévai és somorjai ipartársulatok a régi céhek anyagát tartják a szemlélők elé. Az iskola másik felén levő óvodaépületben a gazdag méhészeti kiállítás vonja magára a figyelmet. Népviselet és népművészet A kiállításnak legcsodálatosabb, legmeg- kapóbb része a népviselet, a népművészet, a népies iparművészet és a háziipar osztá­lyai. Ennek a kiállítási résznek magyar nem­zeti kulturszempontokból oly kiemelkedő, nagy jelentősége van, hogy erről legközelebb részletesen kell beszámolnunk. Addig is a legnagyobb elismeréssel kell megemlékez­nünk dr. Basilides Barnánéról, Kiss Endré- néről, Madame sans géne-ről, továbbá Thain János érsekujvári tanárról és festőművész­ről, akik a gyűjtés és rendezés nagy munká­jának oroszlánrészét végezték el. A kiállítás nagy sikere A kiállítás látogatóinak száma az első két napon megközelítette a tizenötezret. Ez mindennél ékesebben beszél a nagy, elhatá­rozó jelentőségű erkölcsi sikerrel. Mindenki, akinek szívügye a szloven- szkói magyar gazdasági élet jövője, csak a legteljesebb elismeréssel és dicsérettel adóz­hat azoknak a férfiaknak, akik életre hívták és megszervezték fáradtságot nem ismerő, önfeláldozó munkával ezt a nagyszabású, a szlovenszkói magyarság első országos kiállí­tását. Ezek között elsősorban Kocaor Gyula ií képviselő, FiilÖp Zsigmond bankigazgató, Ivánífy Géza főtitkár, a végrehajtó bizottság vezetőinek, továbbá Lmdt János mérnöknek, a kiállítás igazgatójának és Rozim József mérnöknek neveit kell megemlítenünk. Á komáromi dalegyesületek monstre hangversenye A fiomonnai munkásbiztosifó nyílt levélben gyalázza a magyarokat — Uiszéii hangú izgatás egy hivatal részéről — Prága, augusztus 16. A P. M. H.-ban Kossuth Pál bodrogszögi földbirtokos nyílt levelet tett közzé, amelyben felsorolta sérelmeit a homonnai kerületi mun­kásbiztositó pénztárral szemben. Erre a nyílt levélre most a homonnai munkásbiztositó választ ad a Slovensky Vy- cliod augusztus 12,-iki számának „Bekülde- tett“ rovatában. Amennyire helyeselni tudjuk, hogy ható­ságok és intézmények mindenkor választ ad­janak a nyilvánosság előtt felhozott panaszok ügyében, annyira megdöbbentő ennek a vá­lasznak egyik részlete, amely igy hangzik: „A régi Magyarországon a közigazgatási hivatalokban mindenütt dzsentrik ültek, akik a főszolgabírói állásokat úgy egyszerűen örö­költék. A nagybirtokosok rokonságban voltak a szolgabirókkal és igy lehetetlen volt az egész vidéken uralkodó nagybirtokostól olyasmit követelni, hogy teljesítse a kötelessé­gét. Egyetértünk azzal az ön megállapításával, hogy az ilyen tisztvselő „megégette volna a kezét", de még rosszabbul járt volna az a munkást akinek a méltúságos földbirtokos úrral volt valami vitás ügye, mert először a méltöságos Ur szájon vágta volna, azután csendőrökkel vitette volna el a szolgabiró úrhoz, aki őt jól elrakta volna és azután tárgyalás és kihallgatás nélkül rásózott volna, 8—10 napi elzárást és János hajdú segítségével adott volna még neki „hu­szonötöt ráXtá>ósuV\ Ilyen volt az az igaz­ságtevés, amelyet, amint látjuk, ön ma sem tud elfelejteni. A méltöságos uraknak ez a paradicsoma azonban megszűnt éppen azok miatt a bűnök miatt, amelyeket ezek az urak a rabszolgasorban lévő nép el­len követlek el és azok a viszonyok soha többé vissza nem térnek.“ Ezeket írja szóról-szóra hivatalos válaszá­ban a homonnai munkásbiztositó. Az utszéli izgatásnak minden ismertető jele benne van e ;ii a jeles kis iráamüben. amely talán díszére válnék valamely fizetett pártagitátornak, de egyenesen felháborító és fegyelmi után kiált egy hivatal részéröl. Szinte fölösleges hozzátenni azt, hogy lé­nyegben nincs igaza a homonnai munkásbiz- tositónak, hiszen a régi Magyarországon a munkásbiztositók nem a dzsentri, hanem a munkásság kezében voltak. Majd minden egyes pénztár vezetője szociáldemokrata mun­kásvezér volt, az igazgatóságban pedig a leg- ..ebb autonómia alapján fele-fele részben ültek munkások és munkaadók. A csehszlovák „ssociálpol kellett ah­hoz, hogy o munkásbiztositók vezetése át­menjen a kormányhatalom kezébe és ez a kormány azután olyan vezetőket küld­jön az autonómiájuktól megfosztott pénztá­rak élére, mint amilyen a jelek szerint a ho- monnai munkásbiztositó igazgatója, aki ezzel válaszával bebizonyította, hogy élénk ellen­tétben áll az igazság kötelező szereteíável, amely nélkül pedig helyes szociálpolitika él sem képzelhető! A kiállítás látogatóinak tiszteletére az egyesüli komáromi énekkarok nagyszabású hangversenyt rendeztek a Dalegyesület nyári kerthelyiségébeu, mely zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel. A megjelenteknek elsőrendű művészi élvezetet nyújtottak a ko­máromi énekkarok, melyek közül a Komáro­mi Dalegyesület, a Katolikus Egyházi Ének­kar, az „Egyetértés", a Munkásdalárda és a Zsidó Egyházi Énekkar vett részt a hang­versenyen. Az egyesült karokat Moleca Tivadar egyházi karnagy vezette a tőle megszokott energiával és művészi felkészültséggel. A négy férfikar Thern Károly „Dalünnepen" c. hatalmas karával vezette be a hangversenyt. Majd az egyes dalegyletek léptek az emel­vényre és bemutatták tudásuk javát. A zsidó egyházi énekkar Vachett-Déménffy: A gyer­mek álmai cimü románcot és Hoífmann— Molnár Kálmán: Valahol a Duna mentén ci­mü poélikus népdalát énekelte Krausz Mór karnagy vezetése alatt mintaszerű kidolgo­zásban. A Katolikus Egyházi Énekkar Fe- kete-méder Mihály: Harangoznak, imádkoz­zunk. Molecz Tivadar: Bánatos a falu népe müdalát és Backer: Rajta, előre! indulóját adta elő Molecz Tivadar kongeniális vezetése alatt, akit viharos tapsok köszöntöttek. A kiváló formában levő Munkásdalárda Krausz Mór fegyelmezett vezetésével Petőfi: Faluvégén kurtakocsma cimü románcát és Gounod Faustjából a katonák karát énekelte nagy hatás mellett. E dalárda nagy sikerére jellemző, hogy műsorát közkívánatra még két különszámmal kellett megtoldania. A Ko­máromi Dalegyesület, Komárom legrégibb kulturegylete, mely évtizedek alatt a dalkul- tura legmagasabb fokára emelkedett, Tótli- Révffy: Megfakult a nóta és Lányi-Hoppé: Régi nóták cimü müdalokat adta elő a nála megszokott lelkes és öntudatos elő­adásban hatalmas tetszés mellett. A hangversenyt az egyesült karok fejez­ték be és Gaál Ferenc eredeti magyar nép­dalait adták elő szivekhez férkőző hatásos módon, mely felejthetetlen hatást tett a je­lenvolt óriási közönségre. Komárom vendé­gei a magyar dal szárnyaló géniuszának ha­talmas és megragadóan lenyűgöző hatása alá kerültek és sokáig fogják a felejthetetlen est szépségeit emlékükben őrizni. így fiatalít és szépít a Gorsll-créme 60FSl!"puler öSígSI-szappan FSleraVal a C. S. R. rŐBZéra: Vörös Rák gyógfylár, Bratislava. /u. Iparoskongresssns A ki állítással kapcsolatosan tartotta meg az Országos Iparos Szövetség évi közgyűlé­sét és országos kongresszusát. A nagyjelen­tőségű tanácskozásokról anyagtorlódás miatt holnapi számunkban számolunk be részlete* j sen. __________________________ Ké t nagy örökség kalandos története Bécsi lapok mondják el az egyik örökség tör­ténetét, amely a következő: Mautner-Markhof Viktor ismert nagyiparos 1910-ben meghalt és készpénzben, értéktárgyakban meg földbirtokban óriási vagyont hagyott hátra. A vagyon egy ölödét feleségére hagyta és ráhagyta az örökség ama többi négy ötödének haszonélvezetét is, amelyet hat nőtestvére örökölt. Az özvegy és sógornői, akik a bécsi társaságban előkelő szerepet játsza­nak, csakhamar civakodni kezdtek, 1926-ban meg­halt az özvegy és most az 6 örökösei kerültek szembe az örökhagyó testvéreivel. Az ügyet még jobban összegabalyította a2, hogy ezek az uj örökösök csaknem kivétel nélkül egészen más társadalmi körhöz tartoznak, mint a Mantner- család rokonsága, mert mig Mautner testvérei excellenciás nők, grófnők stb., addig Mautnerné örökösei közt van például a Dreher-sörgyár egyik pénzbeszedője, továbbá egy Amerikában ólő munkás. Annak idején Mautner-Markhof házas­sága nagyon felháborította a rokonságát., mert felesége egészen egyszerű származású volt. Mind­ezek következtében nem csodálható, hogy a mos­tani pörösködés nagyon izgatott és nehéz. Az Örök­ség egyébként rengeteg nagy, hiszen csak illetékül három és fél milliárd koronát vetettek ki. A készpénzvagyonon kívül, amelyet föl kell osztani, a hagyatékban van a bécsi Ungargasse egyik palotája, továbbá például Mautner-Markhof híres borpincéje, amelyben hir szerint sok százéves borok vannak a világ legnemesebb szőlőiből. Különösen értékes pedig a mügyüjtemény, amelyet ősszel elárvereznek. Drága képek (több Munkácsy is) és rendkívül sokat érő régiségek vannak ebben a gyűjteményben. A másik örökség ia nagyértékü, ezért is harc folyik, de tőlünk kissé távolabb. Két évvel ezelőtt nyolcvanhat éves korában meghalt Amerikában William Andrews Clark ir-amerikai rézkirály. Szülei a múlt század harmincas éveiben Belfast­ból Pensylvániába vándoroltak. Ott született 1830- ben William, mig a kivándorolt házaspár idősebb fia Belfastban maradt. Évek folyamán hihetet­lenül meggazdagodott az Amerikában született testvér, aki kétszer nősült meg és második felesé­gének halála után különcködő életmódot folytatott. Amikor meghalt, 500 millió dollárnyi (35 ezer milliárd korona) vagyont hagyott hátra. Belfast­ban maradt József nevű testvére, akinek nem volt túlságosan jó sora, időközben kivándorolt Ausz­tráliába, ahol két fiával csak éppen hogy megélt. Most, hogy a rézldrály meghalt, hamarosan vagy Ötszáz család jelentkezett, mint örökös. Ezeket elutasították. Uj-Délvelszben, ahol az elhunyt nábob unokaöccsei élnek, külön konzorcium alakult, amely Clark József fiai érdekében harcot indított az óriási vagyonért. Persze nem egészen önzet­lenül. A rézkirály billióit meg is fogják kapni esek az örökösök. Hogyan gondolkoztak a csehek az októberi forradalom előestéjén a kisebbségi jogokról? Krtmár t ,,A ml államunkban a németek ugyanazokat a jogokat kapják meg, mint amelyekért eddig ml harcoltunk" — A ,,rakasáci“*rend(Bzei- tovább él Prága, augusztus 16. (:) A német irő, aki a forradalom előes­téjén tanulmányozta a cseh problémát, utolsó­nak Kramárt látogatta meg, aki akkor alig né­hány hónapja került ki a börtönből. — Az osztrák kormány óriási hibát köve­tett el, amikor engem halálra ítéltetett. — mondta neki Kramár. — Ha a császár meg nem hal, bizonyára föl is akasztottak volna. Ma már egész másképpen gondolkozom, mint a háború előtt. Amikor Szerbiának hadat üzentek, forgott a fejem. Az én politikám az volt, hogy Ausztria- Magyar országból csináljunk valamit és pedig Németországtól egészen függetlenül. A világháború azáltal keletkezett, hogy Ach- renthal meghazudolta Iswolskit. Iswolski be­lenyugodott már abba, hogy Ausztria Boszniát annektálja, de ennek ellenértékéül szobád ten­geröblöt kért. Emiatt utazott Olaszországba és onnét Párisba is. Amig azonban ott az ügy ér­dekében föllépett, megérkezett a hir, hogy közben végre is hajtották az annexiót. Ezzel blamálta magát. Én azután Oroszországban legalább valahogy rendeztem a dolgot. Ha Szerbiának odaadták volna Albániát! Minden másképpen jött volna! Császárunk sajnos csak a miniszterelnökeivel beszélt s csakis ő ben­nük bízott. Kramár a jövő kialakulásáról ekképpen nyilatkozott: — Három lehetőség előtt állunk: a központi hatalmak győzelme — eldön­tetlen harc — az antant győzelme. Anglia azonban sokkal erősebb, mint sokan hiszik. Hogy aztán mi történik, azt nem tud­juk. Természetesen minden eshetőségre ké­szen állunk. — Ha önállóak leszünk, akkor megkapják a németek mindazokat a jogokat, amelye­ket eddig saját részünkre követeltünk. A németekkel lehet beszélni, ha majd nem lesz támaszuk. Velük megtudunk majd egyezni. Széljegyzetei: elénk a csehek forradalom előtti politikájáról. Láttuk, hogy a legádázabb harcot mindig az iskolák és a nyelvkérdés miatt folytatták. Minden megnyilatkozó szinte egy és ugyan­azon szavakkal panaszolta el népének a ba­ját: az elnemzetlenités fájt nekik a legjobban. ’ Miket.ígértek ők 1918 julius 20 és szeptember ■ 20-ika között? Egyenjogúságot, egyenlőséget, | demokratikus rendszert. S mit látunk ma? Ugyanazok az emberek, akik egy hónappal a forradalom kitörése előtt még az igazságta­lan bírósági területbeosztások, az iskolael- nyomatás miatt panaszkodtak, mint uralkodó nemzet ugyanazokba a hibákba estek bele, amilyen hibákat ellenük követtek el az osz­trákok. Tempóra muatantur! Ezeket a panaszokat egy éjszaka elfelejtették. Azóta ők is prakti­zálják a bírósági járások elnemzetlenitő be­osztását, az állomásokon nem egyszer tagad­ták meg a jegykiadást, mert a jegyet magya­rul kérték. Hol maradt a világmorál, a nemzetiségi probléma igazságos rendezése? Hol maradtak az elvek, hogy minden gyermeket anyanyel­vén kell tanítani az iskolában? Igaz, ma nem a trautenaui járás lakosai kénytelenek a bí­rósági tárgyalás miatt két napot veszteni, de ugyanezt a kálváriát járják a rimaszombati és rozsnyói járásba tartozó kézségek lakói, ők szemére vetették az osztrákoknak, hogy senki sem foglalkozott közölök behatóan a cseh problémával. S ma vájjon lenn járt-e egyetlen cseh miniszter, vagy publicista a sz nmagyar vidékeken ? Vájjon meghallgat­ták-e a magyar vidék százszorosán indokolt pa­naszait? Hány falu és hány város magyar is­kolaügye fekszik már nem öt, hanem nyolc éve elintézetlenül valamely miniszteri előadó asztalfiókjában? Ami törvényhozóink is inter­pellálnak és interveniálnak a minisztereknél, éppen úgy, mint tette azt annak idején Lu- kavsky képviselő s minden interpellálás, in­tervenció most is hasztalan! A „rakusáci" rendszer egyáltalában nem szűnt meg, hanem nevet változtatott. A eé^ tulajdonost cserélt. A közöltekből teljesen világos kép tárul (Vége.) %

Next

/
Thumbnails
Contents