Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-12 / 156. (1490.) szám
'rass^roMiEm-Hmiiafi Egy diplomata emlékirataiból Rudolf trónörökös és e konstantinápolyi nagykövet Budapest, julius 5. Boldogult Rudolf trónörökös már igen fiatalon jó viszonyba jutott a magyar arisztokrácia több tagjával. Vonzódása a magyarok iránt bi- tonyára Erzsébet királynéról száll át reá, aki nem titkolta nézetét, hogy az osztrák mágnások — lakájok, igazi urak csak a magyarok. Rudolf tudvalevőleg mulatós kedvű volt, szerette cigányokat, a vadászatokat és a fesztelen női társaságot. Mindezt kedve szerint föltalálta Magyarországon. különösen azokban a vidéki kastélyokban, ahová még házassága után is gyakran ellátogatott. Legbizalmasabb barátai közé az akkori jeunesse d'orée két jeles tagja: Károlyi István és Teleki Samu gróf tartozott. Károlyi — az egész ország „Pista grófja" — nemcsak a Nemzeti Kaszinónak volt a hangadója, de polgári körökben is nagy népszerűségnek örvendett, mert kíméletlenül fellépett a szabadelvű kormánypártban fölburjánzott panamák ellen. Ö volt az, aki pisztolypárbajban agyonlőtte Zichy Ferraris Viktor grófot, a báró Erlanger-féle vasútépítési botrányban kampromitdlt államtitkárt. Teleki Samu mint híres afrikai utazó és vadász volt ismeretes, Rudolf trónörökös vele járt Egyiptomban meg a Szentföldön, később pedig Teleki kedveltette meg a trónörökössel az erdélyi medvevadászatokat. Valóságos legendák keringtek a Görgényben tartott vadászmulatságokról, amelyekről nem hiányoztak a környék sugár termetű, finom fehérbőrű, rózsás arcú szép oláh fátái sem, akik festői viseletűkben bemutatták a román nemzeti táncot, a kólót. Rudolf trónörökös annyira megszokta Károlyi és Teleki társaságát, hogy amikor nejével 1882-ben tengeri útra ment, amelynek végső pontja Konstantinápoly volt, megkérte őket, hogy találkozzanak a török fővárosban. Rudolf és Stefánia jachton utaztak, pihenőket tartva Korfuban, Pireuszban. Teleki és Károlyi egyenes utón eléje mentek Konstantinápolyba. Az osztrák- magyar monarchiát akkor Calice Henrik báró képviselte, mint nagykövet. Egyike azoknak az osztrák diplomatáknak, akik az 1867-iki kiegyezést nem vették komolyan és MagjfatáAszdggt tovább is Ausztria egyik tartományának tekintették. Családja valahonnan Krajnáből származott, eredetileg olasz ajkú volt, de teljesen schwarz- gelbbó változott. Calice báró egyáltalán nem kedvelte a magyarokat s titkolt gyűlölettel volt a magyar arisztokrácia iránt. Állítólag azért, mert egyizben Budapesten megfordult a Nemzeti Kaszinóban s ott bűvös, tartózkodó fogadtatásra talált. Mint nagykövet ellenszenvét még a végtelenül szelíd és szerény gróf Széchényi Ödön basával, a konstantinápolyi tűzoltó-ezred főparancsnokával szemben is éreztette, aki már ő előtte telepedett meg a Boszporusz mellett. Egyszerű magyar ember nem juthatott magas színe álé s ha mégis kiforszirozott egy audienciát, úgy járt, mint az a pesti malomigazgató, akinek a kérésére, hogy interveniáltasson a török vámhatóságok szekatúrája és zsarolásai miatt, azt felelte: — Talán azt akarnák a magyarok, hogy pár rongy zsák lisztért hadihajókat mozgósittassak? Károlyi és Teleki megérkezésük után kötelességüknek tartották, hogy látogatást tegyenek a nagykövetnél, akivel, ha Rudolf trónörökös megérkezett, érintkezésbe kell lépniök. Lesétáltak a Tom-Tom utcai nagykövetségi palotába s vizitkártyájukat beküldték Calice báróhoz. A nagykövet egyedül volt dolgozószobájában, rögtön fogadhatta volna a látogatókat, ehelyett azonban az inassal magához rendelte az irodafőnököt és Károlyiéknak kiüzente, hogy szíveskedjenek várakozni Eltelt tiz perc, egy negyed óra^ az irodafőnök még mindig nem távozott. Károlyi Pista elvesztette türelmét és a várószalon ajtajában álló inast megkérdezte, ki van a nagykövetnél. Amikor1 megtudta, hogy egy alárendelt alkalmazott miatt kell várakozniok, dühbe jött és kifakadt: — Mégis csak példátlan neveletlenség, amit ez az ember megenged magának. Gyere, Samu, hagyjuk a fenébe. Teleki flegmatikusán válaszolta: — Én már csak kivárom, mert mondani akarok neki valamit. Károlyi olyan fölindultán távozott el, hogy az inas jónak látta bemenni a nagykövethez és jelenteni, hogy az egyik ur elunta a várakozást. Calice báró még most sem kapott észbe. Kiadta ugyan a rend eletet, hogy az ott maradt látogatót az inas vezesse be, de az irodafőnököt nem küldte el. Teleki Samu mosolyogva lépte át a dolgozó- szoba küszöbét. Calice báró egy lépést tett feléje é« hivatalos hangon kérdezte, természetesen németül: — Mivel lehelek szolgálatára? — Semmivel, felelte Teleki. Csak azért jöttem, hogy megnézzem, milyen az ön ábrázata. A jámbor irodafőnök, aki valamikor manipu- puláns őrmester volt és úgy tekintett a nagykövetbe, mint egy fensőbbséges lényre, szinte el* szédült e szavakra. Mert Teleki gróf az ábrázat- nak azt a német kifejezést használta, amelyet az állatokra vonatkozólag szokás alkalmazni. Calice báró is elképedtt, de mielőtt magához térhetett volna meglepetéséből, Teleki sarkon fordult és elhagyta a palotát. Másnap megérkezett Rudolf trónörökös és Károlyiék elmondták a nagykövettel való kellemetlen kalandjukat, kijelentvén, hogy nem hajlandók vele összejönni. Rudolf felháborodott Calice magaviseletén és megígérte, hogy elégtételt szerez, de kikötötte, hogy Károlyi és Teleki jelenjenek meg a tiszteletére rendezett lakomán. A két magyar ur csakugyan megjelent és Rudolf trónörökös a banketten csaknem kizárólag velük tár- salgott, a nagykövetet egyetlen szóra sem méltatta. Calice báró érezte, hogy a két magyar mágnás brüszkir ozás árnak egyéb következményei is lehetnek. Attól tartott, hogy a trónörökös Bécsben föl fog lépni ellene. Sietve megirt egy levelet Albrecht főhercegnek, elpanaszolva, hogy a rebellis szellemű magyar mágnások gyűlölik őt Kaisertreu érzelmei miatt és Rudolf trónörököst fölingerelték ellene. Kéri ő császári és királyi fenségét, kegyeskedjék legmagasabb védelmében részesíteni. Az elővigyázat a nagykövet részéről helyénvaló volt, mert a trónörökös Becsbe visszatérte után csakugyan lépést tett, hogy Calice bárót helyezzék szolgálatonkivüli állapotba vagy nyugdíjazzák. Albrecht főherceg azonban már kinyitotta a védőernyőt pártfogoltja fölött, informálta a külügyminisztert, Kálnoky Gusztáv grófot, aki — bár ősei Erdélyből, a székelyföldről származtak át Morvaországba — épp olyan fekete-sárga osztrák volt, akárcsak a krajnai kucsóber ivadék, a konstantinápolyi nagykövet. Természetesen nem Rudolf, hanem Albrecht főherceg befolyása érvényesült, aki a trónörököst éppen magyarbarát érzése miatt nem kedvelte. Calice tovább is megmaradt a fényesen dotált konstantinápolyi állomáson, sőt amikor hosz- szu évek múltán nyugalomba vonult, megkapta a grófi címet és a Szent István-rend nagykeresztjét. Budapesten azonban soha nem állott meg utazásai közben. A Nagyasszony uj fejlődése utján A Szloveuszkói és ruszinszkói magyar nők reprezentatív irodalmi és társadalmi folyóirata, a NagiJdsszony, julius tizenötödikén elindul önálló útjára. Második évfolyamának mostani hetedik száma már 20 oldalon jelenik meg. Gazdag, értékes tartalma eseménye lesz a magyar nők építő mozgalmának. Cikkeinek sorában ott találjuk a Szlovenszkói és magyarországi nöirók legjobbjainak munkáit. A mostani számban Péchy Gáspárné Bartóky Mária vezetésével felvonulnak a Nagyasszony állandó Írógárdájának reprezentánsai, mint Máriássyné Szemére Katinka, Dulácskáné Badvánczi Novotny Margit, Ujhelyi-Vitkay Sándorné, Éder Elza, Szkalosné Járossy Erzsébet, Czapáry Karola, Fizély Lenke, Bétán Becz Aranka, továbbá Falu Tamás, Tichy Kálmán, Berzevüzy István és Karafiáth Márius. Már maguk e nevek kezeskednek a folyóirat tartalmának irodalmi Színvonaláról. A Nagyasszonyt a legmelegebben ajánljuk a szlovenszkói magyar asszonyok és leányok pártfogásába. A Nagyasszony előfizetési ára egész évre 24, félévre 12 korona. Megrendelhető a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala utján. A pétervári társaság egyik izgalomból a másikba támolygott a háború alatt „Védőrök”, akik kémkednek a cári pár körül „A Romanovok fénykora és bukása” Irta; A. A. Vyrubova 16. Hiába volt a császárné minden önmegtagadó tevékenysége: azok a hírek, hogy ö velem együtt német kémnő, nem akartak elnémulni. A háború elején a császárné levelet kapott a hesseni nagyhercegtől — ennek a levélnek aztán nem is volt folytatása többé. A nagyherceg ebben a levélben heves szemrehányásokat tett neki, hogy olyan keveset tesz a német hadifoglyok érdekében. Mintha bizony bármit is tehetett volna értük. Amikor a császárné németországi hadifoglyai érdekében bizottságot alakított, amelynek az volt a feladata, hogy élelmiszert, és ruhaneműt juttasson hozzájuk, a Novoje Vremja cimü lap olyan hornyon irt erről, hatfy [aal lehetett gondolni: ez. a bizottság a téUpgöoiálxm főként a német hadifoylyőloról gondoskodik. Valaki jelentette ezt Rostovcev grófnak, a császárné titkárának, de neki sem sikerült a császárnéval szemben támadt gyanút eloszlatni. Mindenki kémgyanus lett, aki abban az időben német, névvel birt. így járt Fredericks és Stürmer, pedig egyikük sem tudott egy szót sem németül. Legtöbbet szenvedtek azonban a boldogtalan balti-nemesek. Akárhányukat Nikolaj Niko- lájevics herceg kívánságára minden ok nélkül Szibériáiba küldték, akkor, amikor fiaik és testvéreik oiifpjZ hadseregben szolgáltak. Nehéz időkben a császár talán jobban rábízhatta volna magát ezekre, mint ax orosz nemességre, amely egyáltalán nem bizonyult kifogástalannak. Nem lehetetlen, hogy a kémeket tulajdonképen azok közt lehetett volna keresni, akik leghangosabban kiáltottak árulást és befeketítették az orosz császárné nevét. Atyám volt az egyetlen, a miniszterek között, aki megértette a császár eljáráséit, azt a kívánságát, hogy Oroszországot és a hadsereget a fenyegető veszedelemtől megmentse. Ebből áz alkalomból mélyen átérzett levelet küldött nekünk. Feleletül nemsokára megérkezett a császár Írása, amelyet egyenesen klasszikusnak kell nevezni. Ebben az írásban a császár mély bepillantást enged gazdag belső életébe, megmagyarázza, miért nem szabad a dolgoknak ' tovább is igy folyniok, megnevezi az okot, amely őt elhatározására bírta és ezekkel a szavakkal végzi: „Az állam igazgatását magától értetődően magamnak tartom fenn." 1918-ban, mikor a bolseviknek harmadszor tartóztattak le, házkutatás alkalmával többek közt ezt a levelet is elrabolták. Mulatozással és pletykagyártással tölti idejét a pétervári társaság Akinek kedves a hazája és aki még reménykedik abban, hogy a forradalom és a bolsevizmus után jön még idő, amelyben Oroszország ismét nagyhatalom lesz, az meg fogja érteni, hogy a továbbiakat megírnom nehéz lelki tusába került nekem. Nehezemre esik, nem kellemes feladat a pétervári társaságról beszélni, amely a híboruval nem tőrödbe, vi&in mulatozott, egyik vigalomból a másikba támolygott. A restaurantoknak és a színházaknak jó napjaik voltak. Egy francia szabónő feljegyzése szerint soha annyi társaságbeli toalettet nem rendeltek meg, mint 1915 telén. Ugyancsak nagy volt a forgalom brilliáns okban is. A háború mintha n&n is lett volna. A mindenféle szórakozáson kívül még egy tevékenység számára volt nyitva a tér: minden lehető pletykának terjesztése Alexandra Feodoibkna császárnéról. Tipikus esetet beszélt el nekem nővérem. Egyik reggel sógornője, Derfelden kisasszony azzal rontott a szobájába: „Ma azt a hirt terjesztették el a gyárakban, jhogy a császárné itatja a férjét és mindenki elhitte." Azért mondom el ezt az esetet, mert ez a hölgy nagyon közel állt a nagyhercegi körökhöz. Azt mondják, azon az éjszakán. amelyen Raszputint meggyilkolták, ugyanez a hölgy Jrsszupovék házában estebéden vett részt. A cári párt állandóan rendörkémek figyelik A rágalmazók a leghihetetlenebb híreket terjesztették, amelyekért tulajdonképpen minden további nélkül lakat alá kellett volna tenni őket. így például egy napon megérkezett Ausztriából a császárné egyik udvarhölgye, Mária Ale- xandrovna Vaszilykovics, Szergej Alexandrovics nagyhercegnek és feleségének barátnője. Vaszilykovics kisasszony kihallgatást kért a császárnétól, de mert Ausztriából jött, amely á!\t.m Oroszországgal háborúban vdfi, kérelmét e'ukmtűtldk. Az, hogy utazásának politikai célja volt-e, sohasem derült ki, de az udvarhölgyi jelvény! % 1927 julius 12, kedd. Magyar, román utlevélvizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meghosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala mindenesetre elvették tőle, őt magát pedig birtokára száműzték Petersburgból. A rágalmazók azonban később azt bizonygatták. a császárné azért hivat h, hc\?y közvetítésével különbéke-tárgyulást kezdhessen Ausztriával vagy Németországgal. A császárné ellen hintett rágalmakat egyébként nemcsak a társaságban hitték el, hanem a hadseregben is rendszeres hadjárat indult ellene, különösen a magasabbrangu tisztek, továbbá a a falusi szervezetek és városi képvisele'ek tagjai között. Tevékeny részt vettek ebben a hadjáratban a hírhedt Gutzkov és Puriskevics. így tehát tébolyult gyönyörvadászat kezdődött s ugyanakkor tervszerűen megszervezett rágalomhajsza az Ur fölkentje ellen 1915 telén, — ez volt a nyitánya a később elkövetkezett rettenetes eseményeknek. Vyrubova „védőr-44sége 1916 tavaszán még mindig nem állt helyre egészségem s egy beteg és sebesült tisztekkel zsúfolt vonaton a Krim-félszigetre küldtek. Kíséretemben egy ápolónővér volt, egy szanitéc és a titkos rendőrség három ügynöke, akik állitóan védelmemre, valóságban azonban felügyeletemre voltak rendéivé. A „védőrség" volt egyike azoknak az elkerülhetetlen bajoknak, amelyektől őfelségéik nem tudtak szabadulni, különösen a császárné tiltakozott állandóan az ilyenfajta „őrség" ellen. Azt mondotta, a császárnak és neki rosszabb a helyzete, mint a foglyoké, de előtte érthetetlen okokból őfelségéik nem tudidlc kiszabadjam ma gukat ebből a méltatlan helyzetből. Azt hiszem, egyéb gondjaik nem engedtek nekik elég időt ahhoz, hogy ezekkel az ügyekkel foglalkozzanak. Minden lépésüket előírták, még telefonbeszélgetéseiket is kihallgatták. A pórul járt „védőr44 őfelségéiknek nem volt nagyobb gyönyörűségük, mint ha a rendőrségnek borsot törhettek az orra alá. Ha egysaer-mdeszár sikerűit nyomtalanul eltűnniük, vagy ott teremniük, ahol ttenki sem várla őket, úgy örültek, mint az iskolásgyermek, aki megszökött tanítója elől. Sohasem féltették az életüket és soha nem hallottam olyan beszélgetésüket, amely bizonyos aggodalmakat árult vo’na el. Emlékszem, egyszef sétáltunk a császárral Krimeában s a „védőr* hirtelen előbukkant egyik hegyszakadékból, megbotlott és elesett, éppen a császár előtt. Nem fogom egyhamar elfelejteni szegénynek az ábrár zatát. A császár megállt és lábával toporzékolva rákiáltott: — Hordd el magad! Mire a boldogtalan hanyatthomlok menekült. Pöstyénfürdő Beethoven-emlékiinnepe Pöslyén, julius 11. (Saját tudósítónk telefonjelentése). Pöstyénfürdő vasárnap nagyszerű emlékünnepélyt rendezett Beethoven emlékének. Most volt ugyanis százhuszonötödik évfordulója annak, hogy a világhírű zeneművész Pöstyénfür- dőn tartózkodott s innét irta híres leveleit is Brunswick Teréz grófnőhöz. Az ünnepély a fürdő hatalmas parkjában a szabad ég alatt folyt le s bár azt az eső és a nyitrai repülőezred egyik repülőgépe, amely éppen a hatalmas zenekar hangversenye alatt keringett a fürdő fölött, kissé megzavarta, mégis nagyszerű sikerrel járt s a sok főnyi előkelő közönség feledhetetlen emlékkel gazdagodott. Beethoven IX. szimfóniáját adta elő a pozsonyi nemzeti színház zenekara, amelyet erre az alkalomra a pöstyéni fürdőzenekarral is megerősítettek, Albrecht Sándor pozsonyi zeneakadémiai tanár vezetése mellett a pozsonyi dőmtemplom énekkarának közreműködésével. A szólószámokat Vojnik Sia kisasszony, Persl Mária, Wemigk Károly és John Elemér operaénekesek énekelték. A hangversenyen résztvett előkelőségek közül a következőket sikerült feljegyeznünk: óit volt Tiso egészségügyi miniszter, Hlinka András és Machacsek Pál néppárti képviselők, Sei.fz bécsi polgármester, aki felesége látogatásán jött éppen Pöstyénbe, Vojcechovsky generáUs, továbbá a prá- gti török követ, Birk-Fock dirigous, Lübbe Berlin—charlottenburgi polgármester, Kurt von Bleichröder, a hasonnevű világhírű bankház egyik főnöke, az amerikai Morgan bankház alapítója Drexel Antal Newyorkból, Szapáry Emmy grófnő, Szapáry Gyula gróf volt magyar miniszterelnök leánya, Berthold Lipót gróf volt közös külügyminiszter felesége, Okanyik pozsonyi polgármester, Pejacsevits grófnő, a volt horvát bán leánya s még sokan mások. Este * Thermia Hotel Palace nagytermében kamaraestély volt, amelyen Herzfeld dr. pozsonyi tanár előadást tartott Beethovenről és kapcsolatairól Pöstyénfürdővel, majd John Elemér és Vojnik kisasszony operaénekesek és a zenekar adtak elő néhány Beöthovcji-dara^pt óriási sikerről r \ 4
