Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-12 / 156. (1490.) szám
aMff**|BaBppi|MM*|wcaB»H*gM»^MTTVfHwgfflrnw^OTKaiig7cr»^gci»vgs3«3n«ffl«q7ygaBi^^ wimwmii bibi iii ii iiiumiiwi i 11-12 ssebás lakás kerestetik Pozsonyban lehetőleg villában, vagy palotában a város központjában hivatal részére. Ajánlatok sürgősen a pozsonyi Carlton szálloda portásánál adandók le „H i v a t a l“ jeligére A szlovák nemzeti párt a közigazgatási reform ellen Pozsony, július 11. A szlovák nemzeti párt tegnapi, Turócszentmártonban tartott kongresszusán mintegy háromszáz delegátus jelent meg. A gyűlés inkább manifesztáeiós jellegű volt és a szónokok a párt politikáját illetőleg főleg a revízió feladatát hangoztatták azon tények fölött, amelyek a nemzetgyűlési választások óta történtek. A párt azóta — az elhangzottak szerint — nemcsak hogy megtartotta számbeli erejét, hanem láthatólag erősödött is. A pártnak jó munkaerői vannak és a párt jelenleg is az ellenzékiség álláspontján áll. Ezzel a politikával főleg olyan szlovákokat nyernek meg a párt részére, akik a közigazgatási reformmal nincsenek megelégedve. A reform ellen foglalt állást megnyitó beszédében Jánoska György dr. pártelnök is. A közigazgatási reformjavaslat — mondotta Bubnics püspök „magyar pártalakitása:“ a cseh sajtónak minden alapot nélkülöző nyári kacsája A püspök környezete megcáfolta a cseh lapok híresztelését Rozsnyó, julius 11. (A P. M. H. eredeti tudósítása.) Szerdai számunkban megemlítettük az egyik prágai cseh napilapnak azon híradását, amely szerint Bubnics Mihály rozsnyói püspök egy „államalkotó" magyar katolikus párt alapítására törekszik. Az átlátszó, magyarellenes tendenciájú hírnek — amely azóta az egész szl'ovenszkói sajtot is bejárta — helytállóságát mi azonnal kétségbevontuk s ismerve Bubnics püspöknek főpapi mivoltához méltó, a napi politikától távol álló egyéniségét, a hirt egyszerűen politikai kacsának minősátet- tük. Föltevésünket most rozsnyói tudósi tónknak föltétlenül hiteles értesülése teljes mértékben igazolja. Tudósítónk ugyanis a rozsnyói püspöki székházban nyert legautentikusabb közlések alapján jelenti, hogy a Bubnics püspök pártaíakitásáról szóló hírek légből kapott valótlanságok, melyeknek semmi reális alapjuk nincs. A püspök egyébként is a néppárt meg- győződéses híve, amely párt keretében nagy tekintélynek ég megbecsülésnek örvend, tehát már ez alapon sem foroghat fenn semmi szüksége, sem értelme annak, hogy a püspök uj párt alapításának gondolatával foglalkozzék. üairer •' képviselő leüieleifigértéigei wátí@!Ja a Husid üar Landwirte kSiibiit Hogy B^ayer és Kaftnreich a kizárási halározafiáS ? — A közigasgatásá reform megszavazása a e&snd dér Lanctarirtére Rézve erköSssi leheistleRSég volt egyáltalában nem elégítheti azokat, akik az autonomista program alapján állanak. A reform biztosit ugyan bizonyos előnyöket, de azok nagyobbrészt csak formálisak s a reformmal Szlovenszkó sokkal kevesebbet nyer, mint amennyije eddig már megvolt. A reform csak centralista autonómiát ad. Szlovenszkó csak egyet ért el és pedig azt, hogy külön országrészként ismerték el. A gyűlés főszónoka Rázus Márton volt, aki a szlovák nacionalizmus erejéről és jelentőségéről beszélt. A nemzeti érzést — úgymond — nem nyomták el a más irányú érzelmek, sőt mindenütt egyre erősbödik az. Szlovenszkó a szlovákoké! E jelszóban rejlik a megoldás kulcsa és ezzel a jelszóval folytat harcot a szlovák nemzeti párt három front ellen is. A szlovákok közti belső harcból el kell távolítani a vallási és osztályharcot, mert az egységre szükség van. Végül megejtették a választásokat. Elnök újból Jánoska György dr. lett, alelnökök pedig Bezso Gusztáv, Bezsáb István és Van- csó Milos. ~ Elkobozták a losonci Magyar Közlönyt. A magyar nemzeti miunkáspáTt Losoncon megjelenő heti lapjának, a Magyar Közlönynek utolsó számát, Ro'tthermere lorddal foglalkozó vezércikke miatt a besztercebányai államügyészség elkoíb áztatta. Prága, julius 11. Már csak néhány nap választ el benniiket a nemzetgyüiés nyári Szünetének megkezdésétől. Ha végigpillan- tunk a .parlament tavaszi munkáján, inegálla- pithatjuik, hogy a cseh-német-szlovák polgári többség sok olyan javaslatot intézőit el, amelyet a régi csehszlovák nemzeti koalíció nem tudott elintézni. Svehla terve tehát sikerült, a szlovák néppárt és a német kormánypártok hűségesen teljesítették kötelességüket kormányelnökükkel szemben s minden törvényjavaslatot, amelyet Svehla a ház asztalára tett, megszavaztak. Az utolsó és egyik legfontosabb törvényjavaslat a közigazgatási reform volt, amely nemcsak, hogy jót nem hoz Szlovenszkóra és egyáltalában a köztársaság nemzeti kisebbségei részére, hanem Szlovenszkón megteremti az ott eddig ismeretlen régi osztrák hivatalnoki bürokratarendszert. A közigazgatási reform gyakorlati keresztülvitele mutatja majd meg, hogy milyen óriási hibát követlek el úgy a Szlovákok, mint a nénietek, amikor követeléseik teljesítése nélkül elfogadták a lex Bobeket. Csak két ember volt a kormánytáborban, akik nyíltan szembeszálltak a közigazgatási reform ellen. Ez a két törvényhozó, Mayer é3 Hahnreich ma már nem tagja a Bund dér Landwirtének, mert kizárták őket a pártból. Mayer József képviselő a kizáratásáról a következőképpen nyilatkozott: — A klub, amely Hahnreichet és engem jai sorából kizárni, már nem a Bund dér Landwirte azon klubja, amelybe a legutolsó választások után beléptem. Akkoriban főleg nekem köszönhették, hogy már a választások előtt létre jöhetett az egyezmény a magyar nemzeti párttal és a német iparospárttal és hogy ezekkel a pártokkal közös klubot alakítottak. Amikor annakidején a mai német kormányagráriusok keresztül akarták vinni, hogy a klub egységesen szavazzon Malypetr házelnökké való megválasztásánál, a többség az én véleményemet támogatta. Szent-Ivány képviselő ekkor közvetített olyképpen, hogy a szavazást a képviselők meggyőződésére bízzák s ezt a javaslatát a többség el is fogadta. Ettől a pillanattól kezdve azonban a klubot teljes egészében az akkori klubelnök, Spina dr. és utódja, Windirsch, aki különben önmaga nevezte ki magát a közös klub elnökének, szabotálta. —• A klub, amely Hahnrechet és engem a tagok sorából kizárt, csupán a Bund dér Landwirte frakcióján nak tekinthető. Én már hónapokkal ezelőtt tudomására adtam az uraknak, hogy a frakció határozatai reám nézve nem kötelezők. Hogy az urak hibájuk tudatában vannak, az legjobban kitűnik abból, hogy az én kizárásommal egyidejűleg közük a határozatot, hogy a magyar nemzeti párttal a kapcsolatot megszakították. Ezzel természetesen a német iparospárt is azon kérdés elé került, hogy fentartsa-e a Bund dér Landwirtével, amely vele oly mostohán bánik, a kapcsolatot. Ami a fegyelemsértés kérdését illeti, kijelenti Mayer képviselő, hogy ő becsületszavával kötelezte magát arra, hogy a párt alap- elveit, alapszabályait, határozatait betartja. Az ő magatartása nem ellenkezik ezen kötelezettségek kel, azonban a Bund dér Landwirte frakciójának legtöbb tagja nem viselkedik úgy, ahogy a reverzális értelmében viselkednie kellene. A Bund dér Landwirte frakciójának és részben az országos vezetőségnek maga- tartása a kormányba való belépés óta folytatólagos fegyelemsértés a párt alapelvei és alapszabályai ellen. A rendkívüli országos pártgyülés 1926 májusában lefektette azon alapelveket, amelyek alapján a párt a kormányba léphet. Az országos pártvezetöség azonban másképpen határozott, ami ellentmond az alapszabályoknak. Az urak azonban könnyen túltettük magukat az alapszabályokon. A közigazgatási reform ugyancsak ellentétben áU ezek'kel az alapelvekkel. 'Az én eljárásomat fedik az országos pártvezetőség határozatai. ÍKomáromi ciános Reménytelen szerelem ötegény (45) Akkorára sikerült ki'lábolnia a sálak tömkelegéből s miután felállt az asztal mögött, lette a könyvet, amelyből annyi elmerüléssel olvasott néhány pillanattal előbb. Lóránt odahajolt: — Miféle könyv az, Gedeon bátyám? — Ovid „Tri'stia“-ja eredetiben — mondta olyan hangon az öreg, mint akinek minden mindegy. — A modernebb poétáik, hogy ő&zimte legyek, nem tudják lekötni érdeklődésemet s nem is értem őket. A folyosó menyezetéről fátylakban csüngtek a pókhálók- Aki egyszer ide vonult el, az valóban megtalálta a földi békét. Még csak szu sem percegett az ablakfóliában. Az öregur vlamivel élébkebben topogott már: — Úgy van, mint mondám. A mai költők ködösek, minélfogva homályosak. A magyarok közül ennélfogva legszívesebben társalgók Baróti Szabóval és Dugonics Andrással. A fiatalabbak közül Bajzát kedvelem he- lyeníkint . . . Csak akkor került rá sor, hogy bemutatkozzam. A levéltáros ur élete egyik legnagyobb szerencséjének tartotta, hogy megismerhetett, amire természetesen én sem maradtam el a viszontbókkal: — Én meg örülök, hogy hazáim legmagya- rabb tudósával szoríthatok kezet! — Nem tagadom, — pillogott fel a levéltáros ur — sőt büszke vagyok rá, hogy a nagy Horváth Istvánt vallhatom tanítómesteremnek . . . S hirtelen elhallgatott a meghatottságtól. A nagy Horváth István köztudomás szerinit azt vitatta, hogy a Jeruzsálem magyar szó s eredeti alakja: „gyér, ó, sólyom!" De mig a nagy Horváth István csupán amellett kardoskodott, hogy a zsidók és a punok is magyar eredetűek, addig a levéltáros ur nemcsak az egész földkerekséget Magortól származtatta le, hanem évnegyedes folyóiratában megdönthetetlen érvekkel mutatta ki, hogy a Marsbolygó lakói is csak magyarok lehetnek- Azok a bizonyos kriksz-krakszok ugyanis, melyek miatt a csillagászok annyira hajba- kaptak már, ősmagyar rovásirási jelek s a levéltáros ur már-már a,zon a ponton volt, hogy az ominózus bolygóról fölvett fényképek alapján rövidesen meg is fejti ezeket a kétségbeesve küldözgetett másvilági üzeneteket. A levéltáros ur fanatikus magyarító lelkisége formálta át véglegesen Vaczulik napi- dijast is. Csak igy érthető az a csökönyösség, amellyel Vaczulik archeológus hun és avar vitézen kívül nem volt hajlandó semmiféle más nemzetiségben harcost kihantolni. Ahogy a napidijas-arheológus után kezdtünk érdeklődni, a levéltáros ur öreg szemei megcsillantak: — Vaczulik az én neveltem, ámbár egyéb szakmában dolgozik. Árpád apánk hamvait egyenesen az én útmutatásaim alapján nyomozza s ha egy kis szerencséje akad, világnévre tesz szert Vaczulik. Most különben éppen egy lovas-sírt tár föl, szinte extázisbán, mert az a föltevése — s nem minden gyanú nélkül —, hogy a Honfoglaló egyik alvezérére bukkant ró. A város szélétől alig negyedórányira könnyen rátalálhatnak édes uraim ék ... Ám ezzel még nem bocsátott el a levéltáros ur. Mert a következők során kimerítő prelegálásnak lehettünk fültanui ama gyarló tényről, mily heroikus erőfeszítést fejtenek ki a levéltárosok általában, hogy kulturfölé- nyünk me sasi reható fénye teljes erejében fentartas&ék s hogy e nagy szellemi szolgáltatásokkal szemben mily törpén-alacsony a dotáció. Majd sor került a tölgyfaásztalra is, amely roskadozott az emlékek súlyától. Fő- nevezetessége volt mégis, hogy Bessenyei György is rákönyökölt egyszer, mikor már levetvén magáról a gárdista ruhát, a nemzet elmaradottsága búsitotta nem-egyszex. A székben viszont, melyben a levéltáros ur fejtette ki működését — miközben népszerű en-tudományos folyóiratának legközelebbi számait szerkeszt get te —, a székben viszont Döbrentei Gábor is ült egy alkalommal, mikor megfordult a székvárosban. Ezt a tényt ugyan nem lehetett kimutatni föltétlenül, mivel azonban Döbrentei valamikor csakugyan átutazott a városon, hinni lehetett a föltevésben. Amikor búcsúzni kezdtünk a levéltáros úrtól, újból biztosítani kezdett mindkettőnket legmelegebb rokonérzéséről, a levéltár anyagát azonban legőszintébb sajnálatára nem mutathatta meg, mert átrendezés alatt állt s azonfelül olyan hűvös volt odabent, hogy könnyen meghűlhettük volna magunkat. Talán más alkalommal! Azzal vissza is ült a levéltáros ur a Döb- renteinféle karosszókbe, föl rakta a pápaszemet, elővette Ovidot (eredetiben persze!) s belemerült a tomi-i száműzött siralmaiba.' Lábujjhegyen osontunk ki a lengő-pók- hálós folyosón s >osak odakint lélekzettünk föl. A nap élesen vert: vakítottak az utca macskakövei. Megtaláltuk a kert vendéglőt, ahová a találkozót tűztük ki. Az egyik asztalnál, gesztenyefák alatt, már várt reánk Lenke-mama, Hedvig-asszony és Béni-bácsi. Kölcsönösen beszámoltunk tapasztalatainkról s ebédet rendeltünk. Oly hosszú idő után jólesett ismét terített asztalnál ülni s jókedvünk volt. A szomszéd asztaloknál városi urak söröz- gettek, az egyik biccentett is felénk. A Kánya névestjén találkoztunk vele. Az uráli arról vitatkoztak éppen, valóban nagykonoepcióju államié rfiu-e a miniszterelnök? A végén úgy látták, hogy az, amire ittak egyet. Odébb, hosszú asztaloknál, a vármegyei tanítók kezdtek felgyülekezni, mert éppen vándorgyűlést tartottak a városban. Lóránt oda- sugó'tt nekem, hogy a második fogástól kezdve annyi felköszöntő lesz itten ... ha-jaj! Jó lesz sietnünk ... Közvetlen-melleítünk fiatal pár üldögélt s szerelmesen néztek össze. Hedvig-asszony odapillantott véletlenül s elmosolyodott. Ennél az ebédnél mégegyszer ültünk együtt vidám hangulatban, mielőtt elszakadtunk volna egymástól. Sűrűn koccintgattam Hedvig-asszonnyal, aki ineg-megfenyegetett olyankor... — Látom, rosszban töri a fejét. Pedig tudhatná, hogy hamar megharagszom. Nem szóltam vissza. Tudtam, mire gondol. Időm lejárt,' rövidesen indulnom kellett. És ha takargatta is, jóelőre nyugtalan lett a gondolattól, hogy Lenke-mamáék is utnak- kerekednek egyszer és nagyon hallgatag marad utánunk a nyárfás környéke. Úgy egyeztünk meg, hogy csak a szomszédos kollégiumi városkában ülünk a vicinálisra, addig gyalogszerrel vágunk neki az országúinak. A vidék szép, az idő fenséges, útközben pedig megállapodunk Vaczulik mesternél is vagy félórára. Arrafelé kellett ásnia valahol s különben is megígértem neki, hogyha erre vet utam, okvetlenül meglátogatom. Már akkor jelezte, hogy fontos közien i való ja van a számomra. Elindultunk a vakító napban. A macska- kövek szinte égtek, ,az utcák csöndesek voltak a forró délben. Néhány gömb akác szófián kod ott porosán az utca kél oldalán. Itt-ott megállt egy-egy járókelő s utánunk nézett darabig: kissé exotikusan festhettünk az e'l- lankadt városban. (Folytatjuk.), — '-i • :
