Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-09 / 154. (1488.) szám
11-12 szobás lakás hmtetik Pozsonyban lehetőleg villában, vagy palotában a város központjában SliVSlfcSE részére. Ajánlatok sürgősen a pozsonyi Carlton szálloda portásánál adandók le „Hivatal" jeligére Hodzsa szeptemberre ígéri az iskolai önkormányzatot Prága, julius 8. Hodza iskolaügyi miniszter a Bohemia parlamenti tudósítójának nyilatkozott a tervbevett iskolaautonómiáról és a következőket mondta: — Most már megvan a jogi alap az iskolaautonómia megvalósítására. Ennek ki- épiíése először Szlovenszkón történik s azután a történelmi országokban. A szilovensz- kói országos iskolatanácsot ez év szeptemberében állítják fel s ezután következik az iskolaautonómia aktiválása a történelmi országokban. Hodza tehát újabb dátumot prezentál, mert hiszen, mint ismeretes, az iskolaauto- nómiát julius elsejére már egy ízben meg ágérte. Akkoriban kijelentette, hogy Szloven- szkó olyan országos iskolatanácsot kap, mint amilyen a régi történelmi országokban volt ;és ezzel egyidejűleg az országos iskolatanácsok keretén belül megfelelő formában a németek részére megvalósítják az iskolaauto- nómiát. Mostani kijelentése azonban azt bizonyítja, hogy a németeknek szánt iskolaautonómia ailatt csupán az országos iskolatanácsot érti. Jelenleg a történelmi országokban az országos iskolatanácsnak van német osztálya is, mely azonban tétlenségre van kárhoztatva. rA német nyelv használata úgyszólván teljesen kiszorult s ma már semmi különbséget sem lehet tenni a cseh és német osztály hivatalnokai között. A közvélemény természetesen most már nagy érdeklődéssel várja szeptember hónapot, hogy vájjon az iskola- ügyi miniszter betartja-e végre Ígéretét. Hodza szűkszavú nyilatkozatából azt lehet kivenni, hogy az iskolaügyi miniszter Szlovenszkón ugyanazt az iskolaügyi tanácsot akarja megvalósítani, amely a történelmi országokban eddig is megvolt, a történelmi országok iskolatanácsaiban pedig fölállítja a német osztályokat. Ez azt jelentené, hogy míg a szlovénszkói iskolatanács nemzetiségi tagoltság nélkül tisztán szlovák i jellegű maradna, addig a történelmi országok német kisebbségét hozzájuttatnák az iskolaautonómiához. Az ilyen méltatlan megoldási terv ellen eleve a leghevesebben tiltakoznunk kell, mert az állampolgársági jogegyenlőség alapján mindazok a kisebbségi jogok, melyek az egyik nemzeti kisebbségnek kijárnak, a másik kisebbséget, a magyart is éppen úgy megilletik. 1 képvlselőház százmilliós kUSesüngarandát szavazott meg az érvizkSros&ilfeksiak Csöndes ülés a — A legközelebbi ülését kedden délután tartja Prága, julius 8. A képviselőház ma szürke munkaülést tartott, amelyen letárgyalták a történelmi országokra vonatkozólag az italmérési bizonyítványok kiállításáról szóló törvényjavaslatot, valamint az árvízkárosultak segélyezéséről szóló javaslatot. A képviselőház legközelebbi ülését kedden tartja meg. Malypetr elnök kevéssel félegy óra előtt nyitotta meg az ülést. Napirend előtt utólag rendreutasiíotta Koberg és Horpinka német nemzeti párti képviselőket, mert a julius l.-i ülésen sértő kifejezéseket használtak, s egyúttal megintette K reléi eh kommunista képviselőt is, mert beszédében megsértette a parlamenti tudósítókat. Ezután felkérte a bizottsági előadót, hogy a történelmi országok italmérési bizonyítványaira vonatkozó törvényjavaslatról terjessze be jelentését. A javaslatnak az iparügyi bizottság részéről Petroviczky képviselő volt az előadója, aki jelentésében sajnálattal állapítja meg, hogy ezzel a javaslattal csak most, a köztársaság fennállásának kilencedik évében foglalkozik a Ház. A kereskedelmi minisztérium ugyan már régebben kidolgozott egy erre vonatkozó kormányrendeletet, de az a miniszterközi tanácskozásokon magakadt. Ez a javaslat nem vonatkozik egyelőre Szhovenszkóra, sem pedig Ruszin szkóra, mert ezeken a területeken még nincs kiépítve az italmérők szervezete, mihelyt azonban ez bekövetkezik, a törvény hatályát azonnal ki fogják terjeszteni Szlo- venszkóra és Ruszinszkó területére is. Az előadó jelentése után vita indult meg, amelyben részt vettek Wenzel német nemzeti, Tichy német iparospárti és Pechmann cseh iparospárti képviselők, majd a ház többsége a javaslatot elfogadta s az ellenzéki módosító indítványokat elutasította. Ezután az árvízkárosultak és elemi csapások által sújtottak segélyezéséről szóló javaslatot kezdte tárgyalni a Ház- A mezőgazdasági bizottság vá'leményes jelentését Du- biczky képviselő terjesztette elő, aki rámu- tott arra, hogy az elemi csapások által okozott károk Csehországiban meghaladják a 100 millió koronát, Morvaországban körülbelül 30, Sziléziában 8, Szlovenszkón pedig 20 millió koronát tettek ki. Látott arra, hogy A képviselőházban 96 kezdeményező javasaltot terjesztettek eddig be az árvízkár osultak és elemi csapások által sújtottak felsegélyezése érdekében. A cél szép és jó is a pártok részéről, de mindaddig, amíg a parlament nem fog gondoskodni arról, hogy a mezőgazdákat a költségvetés keretében dotálják, szó sem lehet teljesen megfelelő támogatásról. A belügyminisztérium ez évben máT 1 millió korona segélyt osztott Szét. A javaslat szerint — mint azt már mi is jelentettük — a kormány 100 millió koronás kölcsön- garaneiát nyújt a károsultaknak 10 éves amortizációra. A javaslat költségvetési bizottsági előadója Fritz szlovák néppárti képviselő volt, aki határozati javaslatot terjesztett elő, hogy az árvízkárosultak keiül éti járási bizottságaiba a kisgazdákat is felvegyék. Az előadói jelentések után vita indult meg, amelyben résztvetteik Schweichhart német szociáldemokrata. Mikulás cseh nemzeti szocialista, Koudelka cseh szociáldemokrata, Jarolim cseh néppárti, Mikulicsek kommunista, Zadina cseh agrárius és Hodina német agrárius képviselők, majd a Ház többsége a javaslatot elfogadta és ezzel az ülés véget is ért A Ház legközelebbi ülését kedden délután három órakor tartja meg. Nem állítják vissza a teljhatalmú minisztériumot Prága, julius 8. Amikor Szíovdiszkó teljhatalmú minisztériumát megszüntették, likvidálásával, mint ismeretes, Hodzsa, Tiszo £s Gazsik minisztereket bízták meg. Ez a háromtagú direktórium az első időben tartott ugyan néhány tanácskozást, de most már hetek óta egyáltalában nem törődnek a pozsonyi minisztérium ügy/dvei. Egyes lapok jelentései szerint a direktórium rövidesen újból intenzivebb munkához lát, hogy előkészítse a legfontosabb kérdések egyikét, az országos közigazgatás s a szlovenszkói járási hivatalok hivatalnokainak kinevezését. A közigazgatási reform parlamenti tárgyalása alatt a Szlovák néppárt hivatalos lapja és újabban a párt is követelte Prágától a minisztérium visszaállítását. A kormány Prágába hivatta Sekác dr.-t, a likvidálás alatt levő minisztérium adminisztrativ vezetőjét, hogy az a likvidálás munkájáról referáljon. Sekác dr. bejelentette, hogy a likvidálás már annyira előrehaladt, hogy a minisztérium visszaállítása most már sokkal nehezebb volna, mint a likvidálás befejezése. Az általános munka már befejeződött, úgy hogy már csak a személyi ügyek elintézése van hátra. Az uj közigazgatási rendszer 1928 julius elsején minden akadály nélkül életbe léphet. Megalakult a katolikus papi képviselők és szenátorok klubja Prága, julius 8. A napokban megalakult a katolikus papi képviselők és szenátorok parlamenti klubja. Elnöknek Reyl dr. cseh néppárti szenátort választották meg. Alelnö- köknek pedig Hlinkát és Petrzilka német keresztényszocialista képviselőt. Az első ülésen a kongruatörvény végrehajtási rendeletéről, a Szemináriumok állami támogatásáról és templomok építéséről tárgyaltak. komaromi 3ános i öteménytslen szerelem Szegény (43) — Mi volt az, mondja el, kérem... De semmit ki ne hagyjon belőle! — Érdekli a hadifogság? Elszontyolodva, szinte fájdalommal mondta: — Istenem, az a sok szegény ember... Mennyit kellett szenvedniük ... Tudtam, mi busitja ezt a fiatal teremtést. Három esztendővel előbb, mikor még nem ismerte a férjét, volt egy délceg vőlegénye, aki keserves szibériai fogságból vetődött haza, exaltált volt s ezért a viselkedése is érthetetlen sokszor. Egyizfoen összekaptak valamin, Hedvig-kisasszony felcsattant, hogy soha nem lesz a felesége ... Hogy mi történt aztán kettejük között, talán sohasem fogja megtudni senki. A vőlegény váratlanul csak elővette hátsózsebéből a revolvert, annyit mondott: „nem?" S a legnagyobb nyugalommal főbelőtte magát. így olvastam egykor a 'Lóránt föl jegyzései közt, amiben már sok lehetett a legendából. A vőlegény meghalt s a menyasszony feleség lett régen. De valahányszor hadifoglyokról hallott, áhítattal figyelt oda, mintha gondolatban azokat a nyomokat kereste volna egy véghetetlen ország messzeségében, melyeket egy néhai délceg legény lába hagyott maga után, miközben hazája felé menekülve bujdosott. Hedvig-asszony csaknem csengett: — Hogy volt? Mondja el, kérem... — Hát én is beszéltem egyszer egy hadifogollyal s megdöbbentett a nyugalom és szűkszavúság, mellyel a dolgokat vette ... Rámfüggesztették tekintetüket. Folytattam: — Egy alkalommal nyolc-tiztagu férfitársaság hivott meg, hogy vegyek részt egy kedélyes kirándulásukon, a budai hegyek alá. A kirándulás végső célja szalonnasütés és ezzel kapcsolatban némi bibáció lett volna. Sokáig vissza fogok emlékelni erre a napra, mint többre még, amelyet néhány jóember társaságában tölthettem el. Ezek az emberek nem okoskodtak problémákon, hanem elbeszélgettek fesztelenül életük kis eseményeiről. Itt találkoztam egy színésszel, aki maga volt a Rezignáció, anélkül, hogy nagy kérdést csinált volna belőle. Rövidesen föltűnt vásott öltözékével s kiferdült bakancsával, mely eráris-idők maradványa volt még. Nyakkendője nem volt. De nem feltűnési viszketegből, hanem mivel nem rendelkezett egyetlen darab nyakravalóval sem. Ottállt méla szájjal a fellobbant tűz mellett, a tüzet nézte s néha felkuncogott magában. Ahogy összemelegedtünk fokonkint, megtudtam, hogy hadifogoly is volt Szibériában, egészen a világ másik oldalán, valahol Vladi- vosztok táján, sőt kóbor sorsa elkergette Kamcsatka hómezőire is. „Ó uram, mint tudott hazáigvergődni olyan messzeségből?" — néztem föl rá őszinte részvéttel. Emberem azonban csöpp meghatottságot sem árult el, ahelyett élénk figyelemmel forgatta a nyársat s közben beszélni kezdett. Kilenc évig hányódott az idegen világokban, de nem igen nyújtotta a szót. Elmondta, hogy miután fölöttébb ráunt már a muszka savanyuká- posztára, egy délelőtt kilépett a fogolytábor kapuján, mintha a közeli városkába indult volna el, hogy munka után nézzen. Az őrök engedték, mert ugyan kinek jutott volna eszébe az őrület, hogy egy orosz családtól kapott pepita nadrágban s szandálban neki fog vágni a fél-Földtekének. Pedig emberünk ezt cselekedte. Amikor félúton lehetett a fogolytábor és a város között, balkézre csapott át, nyugat felé, mert sejtette, hogy abba az irányba kell lennie valahol Magyarországnak. Két óra múlva a sivatagban po- roszkált már, a finom homok porzott a lába alatt. Ebédidő után egy karavánt ért utói s odaszegődött a leghátulsó teve nyomába. Este tábort vert a karaván, a nyelvüket nem értette ugyan, de enni kapott azért. Persze nem potyára, hanem a koszt fejében neki kellett elmosogatni a kondért, amelyből közösen ettek. Másnap tovább-bandukolt a karaván megett, mely nyugatnak tartott szerencsére, szorosan a leghátulsó teve farához csatlakozva. Mikor aztán más irányba fordult a karaván, ő jóegészséget kívánt a sivatagi vándoroknak, magyarul persze, s to- vább-porúszkált arrafelé, merre a napot látta leszállani. És gondolt rá az Isten! Mert hamarosan egy másik teve-vonulatot vetett útjába a sors s emberünk ismét a leghátulsó teve után zárkózott föl szorosan. így vándorolva karavántól-karavánig csak elérte a Kaukázust. Onnét már néhány hajtás csupán Magyarország. Pepitanadrágban és szandálban természetesen. Hogy mennyi idő alatt talpalta lo a hajmeresztő utat, emberünknek fogalma sem volt róla, mivel nem számolta a napokat. Arra a kérdésemre, minő érzések rohanhattájc meg, midőn hazai földre tette először a lábát, annyit mondott: „majd megvesztem, mert egy vasam se volt!"... És mert éppen elkészült a szalon- rapiritá&sal, nagyokat harapott a z&iros- kenyérbe: „na ja!" Ez volt ugyanis a szava- járása. Hát ennyi maradt meg az egykori heroizmusból... Körülnéztem. Mind-mind hallgattak. A fiatalasszonyon állt meg a szemem: — Milyennek találta, Hedvig-asszony? Úgy felelt, tenyerébe bocsátott fejjel: — Nagyon szépnek. Reggelig el tudom hallgatni a hadifoglyokról szóló történeteket, mert szomorú leszek tőlük. Szomorúnak lenni jó. — Mindenesetre tagadhatatlan — vágott közbe élénken Béni bácsi —, hogy a szóbanforgó ember minta-idegekkel rendelkezett ... De mielőtt fölnevetett volna, Lóránt föl- nevet etí: — És filozófiával is. Legalább száz esztendőre. Nevetése azonban visszhang nélkül maradt. A tűz hamvadni kezdett már, mire az erdőőr ujab'b rozsét borított rá. Fölcsapott a láng. Köröskörül ijesztő-némán álltak erdők és hegyek, még csak kutyaugatás se jött sehonnét. A keleti orom fölött feltolult a tele- hold s rejtelmes fénybe vonta a kis társaságot, a másik oldalról meg a tűz lobogott arcainkon. Hedvig-asszony ekkor már az ura mellé feküdt le a fűre, fejét a férje ölébe engedte s szótlanul merengett el a tűzben. Aramyhaja még lángolóbb, szemöldöke még feketébb volt, mialatt titokzat ült sötét szemeiben. Szinte lefogott s alig-alig tudtam lehúzni róla tekintetemet. Ültünk igy körben. Egyszer még megszólalt Lenke-mama: — Nem gondolod, Lóránt, hogy éppen most lenne aktuális egy strófa az Anyeginből. A hangulat is olyan. Senki sem felelt. Felvirágzott kalapokban, dalolgatva kezdtünk leereszkedni a megyei székváros fölé. Nem nagy a város. Inkább hosszan nyúlik el a hegyek alá lapulva s vannak részei, melyek a hegyszakadékokba kapaszkodva bújnak meg a világ elől, mint eresz alá a fecskék fészkei. (Folytatjuk*
