Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-08 / 153. (1487.) szám
2 v ÍtA!bÍtAk'HlKMk iimi juiíus ö, iHsutek. 11-12 szobás lakás kerestetik Pozsonyban lehetőleg villában, vagy palotában a város központjában hivatal részére. Ajánlatok sürgősen a pozsonyi Carlton szálloda portásánál adandók le „H i v a t a l“ jeligére A szlovák néppárt népgyülése Nyitrán Nyitra, julius 7. (Saját tudósítónktól.) A Szlovák néppárt Cyrill és Metód napján nép- gyülést tartott Nyitrán, amelyen Tiszo József dr. egészségügyi miniszter is részt vett. A minisztert híved ünnepélyes fogadtatásban részesítették. A színház előtti téren tartott gyűlésen Tiszo is felszólalt Beszédében hangoztatta, hogy az ország katolikusainak közös frontba kell lépniük. Az ország lakóinak többsége katolikus. Hét éven keresztül a kormánykörök mégis harcot hirdettek Róma ellen s azt mondották, hogy Róma felett Ítélkezni kell s Rómát el kell Ítélni. A katolicizmus nem kiván forradalmat, mert a forradalom csak rombol, a katolicizmus pedig építeni akar, A cseh Tribuna Rothermere cikksorozatáról Prága, julius 7. A cseh Tribuna lord Rothermere cikkével foglalkozik és többek között ezeket írja: „Szinte érthető, hogy Magyarország a békeszerződéssel nincsen megelégedve és örülne a megváltoztatásának. Ennek következtében nemcsak minden lépést, hanem minden mozzanatot, amely ezen cél felé vezet, üdvözöl.A magyar közvélemény különböző kommentárokkal kiséri az üyen cikkeket. Azonban csőd ózni kell azon, ha a magyar politika vezető közvéleménye elveszíti a józan kritikáját. Mi is történt tulajdonképpen? Egy angol publicista cikket irt, amelyet a többi angol újságok a szerző magánvéleményének jelentettek ki. Vájjon Budapest tényleg azt hiszi, hogy ez az állásfoglalás elegendő lenne arra, hogy a békeszerződést revideálják? Nem akarjuk Magyarország politikai képességét lebecsülni — írja a Tribuna, — s reméljük, hogy lord Rothermere cikkét nem külpolitikailag, hanem belpolitikai szempontból Ítéli meg. Azonban ennek is határt kell szabni. Ha Magyarországot tényleg igazságtalanság érte valamiben, ugv egészen más utak lehetségesek a cél érdekében. Erre a legjobb példa Németország, amely mindig zn igazságos utakon halad. Magyarország azonban még nem találta meg ezt az utat. Mindaddig, amíg ez meg nem lesz, nem marad más hátra, mint várni, esetleg védekezni, amennyiben ez a várakozás Magyarország szomszédain és Európa többi államaira nézve veszélyessé válna. Rothermere cikkei maguk mit sem változtatnak, mégha minden nap újabb és újabb variációkban jelennek is meg. Magyarország fölszabadításának ideje még nem érkezett el s Magyarország maga az a tényező, amely ezt újból és újból elszalasztja és elodázza'*. Anglia, Franciaország és Belgium a gyarmati mandáfumbisottság tagsági kérdésében elutasítsa a németek Igényeit Berlin, julius 7. A népszövetség határozata a mán dátumbizottság kérdésiéib e n B e rlinben kínos feltűnést keltett. Általában azt hitték, hogy a mandáturnbizottság jelentése a népszövetség előtt csak formalitás lesz és hogv Németországnak a gyarmati bizottságba való belépésével szemben nem lesz ellenállás. Annyival meglepőbb, hogv a népszövetség főtitkára elé két. különböző jelentés került, — ami a népszövetségnél csak ritkán fordul elő — még pedig egy többségi jelentés, amely Németország belépése mellett foglal állást és egy kisebbségi jelentés, amelyet a franciák, a belgák és az angolok kezdeményeztek és amely azon az állásponton van. hogy a politikai állásfoglalás a népszövetség dolga, mig a technikai részre nézve egv határozott nemmel felel, miután e három ország szerint nem ajánlatos a bizottsági tagok számát gyarapítani. A kisebbségi vélemény nem bírna különösebb jelen tőséggel, ha nem éppen a legfontosabb gyarmati hatalmak vezetői adnák ki ezt a jelentést. Különös, hogy éppen a franciák, belgák és angolok szavazata negatív, mivel a népszövetségi tanács legutóbbi ülésén éppen e három ország külügyminiszterei minden látszat szerint már beleegyeztek abba, hogy Németország a bizottságba belén jen. Igaz ugyan, hogy a mandátumok kérdésével foglalkozó bizottságokban nem diplomaták ülnek, hanem a népszövetségi titkárság tényezői, akik önálló Ítéletet is hozhatnak. Berlinben azonban nem kételked- nek afölött, — írja a Vorwárts — hogy ezek a képviselők nem cselekedtek országaik akarata ellen, hanem valószínűleg instrukciók alapján. Ugylátszik tehát. hogy Németországgal kettős játékot folytatnak, Az egész kérdés — m metország p r es z t i zskér dér ülés egyik legfontosabb pezni. Ez Németország’ mellen ebb, mert ezut/ is. hogv a Németors’ mák, azaz a Rajna mák. ugv mint in a népszövetség ? ú ■'dja a ap — Né' g1 vpt,emberi r fogja kéri'. is kelle/ln et azzal jel ’probléé é problésze rben is fof ni. 35S iTÖEffiHISSE Hasaryk elnök és r jrír w nem vett résit & Hus? mm ;gen A két &áis áseltefte át — munkások a elő! Prága, julius 7. A Húsz-ünnepség, mely] két évvel ezelőtt a Vatikán és a csehszlo’ kormány között a diplomáciai kapcs' megszakítására vezetett, ez évben telje simán folyt le. Politikai jelentősége éppen abban a negatívumban rejlik, hogy Masaryk elnök a tegnapi ünnepélyen nem volt jelen és sem a kormány, sem a nemzetgyűlés két háza nem képviseltette magát. Ez a tény azt bizonyltja, hogy a köztársasági elnök a kormánnyal egyetemben meghajolt a Vatikán követelése előtt. Ez a jelenség bizonyára ismét közelebb hozza a Vatikánt Csehszlojz és most sak rövid idő ’ — - hó1 reálljon s a se követét. jben folyt le. Keggei ídter Ringen a husziták, a légionáriuson rendeztek hivatalos ünnepséget, melyen mint magánemberek megjelentek Benes, Najman és Peroutka miniszterek. A város részéről Baxa főpolgármester volt jelen. A külföldi követeket Löwen báró svéd követ képviselte. Az ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődött és azon Vrba költő méltatta Húsz Jánost. A hivatalos ünnepség után felvonultak a nemzetközi munkásolimpiász tízezrei és ugyancsak koszorút helyeztek el Húsz János hatalmas szobra előtt. A Husz-iinnepély második politikai érdekessége abban rejlik, hogy azon resztvettek a németországi, ausztriai munkástornászok. is. Néhány évvel ezelőtt még csak gondolni sem lehetett volna arra, hogy ezen a kimondottan cseh nemzeti ünnepségen német szó is elhangozzék. Most azonban Prága utcáin német dalokat lehetett hallani, a menetben német felírásokat vittek és a nézőközönség a német Heil-ra Nazdarral és Heií-lal válaszolt. Ennek ugyan a cseh soviniszta körök nem nagyon örülnek és valószinüleg az olimpiász befejezésével a nacionalista sajtó támadni fogja emiatt a munkásolimpiász rendezőségét. Kommunista incidens A munkásolimpiász résztvevőinek Húsz- napi fölvonulását a kommunisták tüntetésre akarták fölhasználni. A Nemzeti körúton (Néródul trida) egy csoport két föiiratos zászlóval a munkási.fjuság soraiba Kirakodott. A kommunisták nagy lármával tüntettek egész a cseh Nemzeti Színházig, ahol a rendőrség a járdára szorította és szétverte a csoportot. Kompromisszumos megoldást nyert az ndám-ügy Budapest, julius 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése). A sok szenvedélyt felkavart Ádám-ügy végre nyugvó pontra jutott. Most sikerült olyan megoldást találni, amely úgy a kultuszminiszter, mint a tanári kar érdekeinek is megfelel és Ádám tanárt is kielégíti. A budapesti orvostanóri kar elismeri Ádám Lajos dr. kinevezését, de Ádám nem kap külön egyetemi klinikát, hanem a sebészeti propedeutika (előkászi- tésfan) tanáraként fog működést kifejteni Ádám Lajos emellett igazgatója marad a Szent István kórház sebészeti osztályának is. Ádám tanár eszerint ugyanolyan működést fog kifejteni, mint a többi tanárok, asszisztenseket kap és részt.vesa a tanári kar ülésein. Amennyiben tehát valamely nem várt bonyodalom nem dönti fel a tanári kar által egyhangúlag elfogadott megoldást, a már hónapok óta húzódó Ádám-ügy lekerül a napirendről. ÍKomúromí 3ános ^^Reménytelen szerelem Szegény (42) — A nagy 'begyen túl, — mutatott keleti irányiba az erdőőr. — De van félnapi járó- föld. — S mennyi a legközelebbi falu? — Van jó másfélóra, lent a völgyben. Szegény kis község, favágók lakják. Az erdőőr csöndes embernek látszott s szívesen válaszolgatott mindenre. Most én fordultam hozzá: — S mit csinálnak itt, jóemberek? Nem unatkoznak soha? — Mitől, kérem, tekintetes ur? — csodálkozott el az erdőőr. — Én mindennap megteszem puskával a fordulót, de hetekbe múlik, amig ilyen utamon találkozók valakivel. Még vadorzók se tévednek el erre, olyan messze vagyunk. Elélünk, hála Istennek! — S nem vágynak el innét? — Minek, tekintetes ur? — kérdezte a fiatalember. — A boldogsághoz nem muszáj emberek közt lenni. Aztán vasárnap mink is lemehetünk innét a templomba. Van egy tehenünk, két disznónk. Eát ad az erdő. — Jó, jó, — mondtam neki rég-nem- érzett megnyugvással. — De ki tanítja majd a két gyereket? — Most még -aprók, tekintetes ur. Ha pedig megjön az idejük, a faluba adjuk őket iskolába, mert odavaló a feleségem. Megvagyunk, kérem, csöndeskén. Elmondta még, hogy csak télben vannak elzárva a világtól, amikor a fák recsegnek a viharban s a hófúvásoktól nem lehet kimozdulni. Olyankor a gyalupadnál dolgozgat, mert ezt a mesterséget tanulta ki suhanc- éveiben. És ha elszontyolodik néha a nagy egyedOlvalósátfba'g, valami katonjpótára gondolván, dalol keveset s mindjárt megkönnyebbül tőle... Készen lettünk a sátrakkal. Akkor lépett ki Hedvig-asszony a házból. Kissé lever- ten ment a férjéhez: — Sejti-e, mire gondoltam, Lóránt? — Persze, hogy sejtem, — felelt kis kötődéssel a barátom. — A mai naptól kezdve egy ilyen erdei házban szeretne lakni... Hálásan csillant meg az asszony szeme: — Ugye, megteszi, Lóránt? S a kezét is összekulcsolta. — Meg, meg, biztatta a férj. — A legközelebbi emberlakta helytől félnapi-járó- földre építtetek egy kis kastélyt, ahová sen- kitsem eresztünk be. Felettünk az ég, alattunk a világ... Jő lesz, kedves? — Köszönöm, Lóránt. Nehány pillanat múlva már azt vettük észre, hogy a két aprósággal játszik gondtalanul. Pántlikát font a kisleány pirinyó varkocsába. Aközben alkonyati fátylak kezdtek elterülni a tájon. A csúcsok árnyékai homályt húztak már a szakadékok fölé, de ftit-fent, a hegyoldalban, lángolt még a nap. A menyecske mindenáron azon volt, hogy a két naccsága födél alatt húzza ki az éjszakát, de Hedvig- asszony hall-anai sem akart róla, Lenke- mama pedig nem merte magárahagyni az egyetlen nevelt-leányát. És mialatt kedvesen alkudoztak egymással, az erdőőr tüzet gerjesztett a vadkörtefa alatt, felesége pedig tejjel kínálhatott. A nap éppen a szemközti orom fölött állt meg egy pillanatra, aztán sülyedni kezdett rohamosan. A sötétedő színek egyre-följebb kúsztak a völgyekből. Lobogott a tűz, körbetelepedlünk s itt-ott föl erőlködött már egy szemhunyásnyi-csillag. Vacsorát készítettünk. Ültünk olt körben s hallgattunk hosz- szan. Talán attól remegtünk meg mindnyája^ hogy rövidesen elkövetkezik az óra* amikor el kell válnunk egymástól s elszóródván az életbe, senkisem tudja, találkozunk-e még aztán? És mig szótlanul szorongva néztük a tüzet, lentről, nagyon lentről, talán a falucskából, melynekmópe favágással tengette életét, harangszó ütött meg. Csengett-bongott a harang, de amire idáig- vánszorgott föl, olyan volt csak, mint az elvesző sóhajtás. Áhítattal ültünk ottan s akaratlanul összetettük a kezünket. Elhalt már a harang is, amikor megszólalt Lóránt. Tünődőzve beszélt: — Él itt északra a hegyek közt két ismerősöm: apa és fiú. Az apa özvegy, a fiú agglegény. Meg akart ugyan házasodni, de valami szörnyű véletlen miatt öngyilkos lett a menyasszonya. Soha-ilyen két embert nem láttam! Kis gazdaságukban maga-szakállára gazdálkodik a cselédség, mert ők kelten nem törődnek semmivel. Ez a nemtörődés azonban nem akármilyen hétköznapi. Engem napokra megdöbbentett, amikor egyszer megfordultam náluk. Kezdtünk fölfigyelni. Barátom továbbbeszélt: — Nem közönséges két filozófusról van szó, hanem valami hajúi eresztő-nyugalmu két emberről, akiket semmisem érdekel a világon. Amikor — rikét hónappal ezelőtt — egy eléggé fontos adásvételi-ügyben hozzájukvetett a véletlen, az első pillanatban elállt 'bennem a ÍLélekzet. Szemközt ültek egymással, az asztal két végében, a könyökükre dűlve. Az asztalon nekiifektetve a két pipa s pipáztak. Amikor beléptem, meg sem mozdultak, hellyel sem kínáltak s amikor előadtam mondanivalómat, oda sem hederitet- tek. Vagy öt perc múlva úgy tetszett, hogy az apa moocantott valamit az egyik szemöldökén, ami, azt hiszem, a tudomásulvétel jele volt nála. Újabb őt perc múlva a fiú kivette szájából pillanatra a pipát s felhúzta a vállát: aminek az?,“ Szájába dugta ívissza a pipát, pöffentett, az apját nézte, az apja őt nézte s nem törődtek velem. Nem is tudom, mint kotródtam el a házukból... A hátamba nyilallott ekkora flegmára. — Extra két alak lehet, — csóválta a fejét Béni bácsi. Lenke-mama kiváncsi lett: — Bizonyára valami nagy csalódás érhette őket... — Nem mondhatnám, — fűzte tovább a szót Lóránt, mialatt egyet igazított a tűzön. — Úgy látszik, idejében rájöttek a halhatatlan igazságra, hogy minden hiábavaló e kurta földi létben. Ennélfogva pipáznak. S ha kiégett a kilencedik pipadohány, tizedszer ás rágyújtanak. A ház udvarán ölesre futott fel a vadíü, a szobákban függönyben csüng a pókháló: nem érdekli őket. A fiú pipázik s úgy tfélnapokint odaszól az öregnek: „no, mi lesz?“ Az apa pipázik, megmozdul három óra múlva s annyit dünnyög: „persze, persze". Igazság szerint azt sem tudják már, milyen esztendőt Írnak odakint a világban, de minek az? Este bejön a vén házvezetőnő, segít a vétkezésnél s ha ágyban vannak már, uj pipára gyújtanak rá és mialatt a pipa szára lelóg az ágy szélén, ütemre pöfékelnek s elelmélkednek a pókhálókon. Verhetetlen filozófia! Béni bácsi ,a térdére csapott: — Originális két ember, szeretném megismerni őket! Lenke-mama úgy nézett föl Lórántra, mint aki nem érti egészen a dolgot, a fiatal- asszony csöpp mosolyra húzta össze a száját. Tetszett neki. Csak arra komolyodott el, mikor így kezdtem: — Én is találkoztam egyszer valakivel, aki szibériai hadifogságból került haza.... Megrémített az a rezignáció! Hedvig-asszony, hogy véletlenül hadifogságra esett a szó, összeremegett s fátyolos Szemmei!, tekintett ráo^j, i
