Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-28 / 170. (1504.) szám

Mai ssáisRHnlc 1® ©!«Sa! í VI. évf. 170. (1504) szám t Csütörtök 11027 július 28 vAá<WARHIKMŰ> Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polltlkoi nQ.pilo.piCl Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCU GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, 11. emelet Te’efön: 30311 — Kiadó- hiyatab; Prága II., Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha i ■ '■ -ik ék rv*rf': *»W “Vs-j.-’'' A maximum (#) Abban az élénk sajtókampányban, amely a Rothermere-akció során a csehszlová­kiai sajtóban is megindult, a revizióellenes cseh és szlovák sajtónak argumentálását két csoportba oszthatjuk. Az érvek egyik csoport­ja azt hangoztatja, hogy Középeurópa jelen­legi nemzetiségi struktúrája alapján lehetet­lenség volt az nj nemzeti államok határát úgy megvonni, hogy más nemzetiségnek, különö­sen magyarok a csehszlovák köztársaságba be ne kebel estessenek. A Venkov szerint Rothermere egyedül az etnográfiai viszonyo­kat veszi tekintetbe s egyáltalán nem tekint a földrajzi, forgalmi és gazdasági viszonyokra. A Tribuna kioktatja a lordot, hogy a világ nem olyan egyszerű berendezkedésű, hogy a7/ államoknak gazdasági és stratégiai szük­ségességből nem volna szükségük kisebbségi telkietekre. A megszólaltatott politikusok kö­zül Kaminszky ugyancsak gazdasági szempon­tokat szegez szembe a revíziós törekvésekkel, mert gazdaságilag Ruszinszkó a magyarok lakta területek nélkül nem élhet meg. Az argumentumoknak ez a csoportja a magyar kisebbségi politika szempontjából na­gyon értékes, mert hiszen nyílt beismerése annak, hogy Szlavenszkó és Ruszinszkó terü­letén gazdasági szempontból igen értékes, nagy kiterjedésű területek vannak, amelyek­nek lakossága túlnyomó többségben magyar. Ezt most már a cseh sajtó is ország-világ előtt beismeri, amivel hatalmas érvet szolgáltat a kezünkbe, amikor azt hangoztatjuk, hogy ez az állam nem nemzeti, hanem nemzetiségi össze­tételű, éppen e^ért kormányzatának ebben az irányban kell átalakulnia. Az argumentumok második csoportja, amely Benes miniszternek Rothermerehez in­tézett válaszából táplálkozik, összehasonlítást tesz a régi Magyarország kisebbségi politiká­ja s a csehszlovák demokrácia politikája kö­zött. Alkalmunk volt és a jövőben is alkalmat találunk arra, hogy ezeket az érveket kellő értékükre Szállítsuk. Most csak arra a kacag­tató naivitásra térünk ki, ahogy a cseh sajtó kétségbeesett erőlködéssel akarja bebizonyí­tani a külföldnek, hogy a magyar kisebbség itt a politikai, gazdasági és kulturális szabad­ság maximumát élvezi. A Tribuna bájos közvetlenséggel jelenti ki, hogy a magyar nép nagy rétegének minálunk sakkal nagyobb le­hetőséget adtak az önkormányzatra, a kulturá­lis és gazdasági fejlődésre, mint a feudális Prága, bilius 27. A Rothermere-akeiónak uiaub neveze tes napja van. Rothermere lord Benes kül- ügvmiaiiiisziher pénteki feleletére uiból vála­szok s táviratának legfontosabb moumentú­rna az az elvi megállapítás, hogy a cseh és a szlovák nemzettel a múlt­ban elkövetett állítólagos jogtalanságok nem igazolhatják az újabb jogfosztást s ezt a momentumot teljesen ki kell kan- csolnia a revíziós vitából. A revízió ellenes front is hatalmas erő­sítésit kapott, a nagy angol világlapban, a li­mesben. amely a konzervatív kormányhoz közel áll s a vírágnoliiitikánaK jelentékeny faktora. A Times szintén attól tart,, hogy a revízió uiból a háború veszedelmét, zúdítaná Európára s ezért az angol hivatalos politi­kának a középeurópai kérdést a magas vám­falaik leépítésével kell megoldania. A francia félhivatalos Temps is a revízió ellen foglal állást, azonban már neon abból a magas elvi szempontból, mely a Tirnest vezérli, hanem a cikk érvelése még mindig a háborús pszi­chózisból táplálkozik, amely a győztesek bir- tokállománvát meg akarja védelmezni a le­győzőt,tekke'l szemben. Amint tegnapi cikkünkben megírtuk, a ROithermere-akoió most már állandó problé­mája 1 -í-z a világsajtónak. Rothermere cikk­sorozata s levele volt a választóvíz, amely most két táborba bontja Európa hivatalos po­litikai köreit s közvéleményét, revizionis­tákra s autlnevizionistákra Isten malmai las­san őrölnek, mondottuk. Valóban hosszú, tü­relmes munkára van szükség, amíg Európa közvéleményének nagvobb részét a revízió frontjára Miét állítani. De Rothermere felve­tette az eszmét, amely elindult útjára s ma az európai politikának nincs fontosabb problémája, mint a közepeurópai kérés­nek valamelyes formában való megoníása. A cseh sajtó ma nagy részben Hl inka kassai kirohanásával' foglalkozik', amelynek mérhetetlen jelentőséget tulajdonát. Nagyon érdekes a cseh félhivatalos azon. megállapí­tása, hogv a szlovák néppárt teljes belső átalakulá­sa megtörtént ami annyit jelent, hogv a cseh sajtó ma a szlovák néppártban a csehszlovákizmus egyik legerősebb oszlopát látja lord ula'M> válasza Banasiioi Rothermere lord ma a következő válasz- sürgönyt intézte Benes külügyminiszter Déli­teken feladott táviratára: Benes külügyminiszter ur őexeellenciájának, Prága. Köszönöm Exeelleneiádnak gyors és szi­ves válaszát távirtatomria. Célom, hogy a, cseh­szlovák kormánynak segítségére legyeik. Komoly természetű vádak hangzottak el arról, hogy ho­gyan vették el az Ön országában élő magyarok birtokait és miképpen rendelkeztek azokkal. Alaposan utánajártam az ügynek, de mégsem I tudtam olyan dokumentumok nyomára jutni, amelyek e jószágok elkobzásáról elszámolnak. Ha mégis volna ilyen dokumentum, úgy kéreti Excellenciád a t, szíveskedjék ennek egy példányát I hozzám juttatni. Felteszem, hogy ez az elszántn- I lás megvilágítja ama birtokok terjedelmét és azi, hogy kiknek és milyen áron adták el azokat an­nak párhuzamos megjelölésével, hogy milyen áriak voltak érvényben abban az időben más. ha­sonló birtokok értékelésénél. Meg vagyok győ­ződve s remélem, hogy e meggyőződésemet Ex- eellenciád is osztja, hogy a külföldi tőke szem­pontjából nagy jelentőségük van azoknak a lépé­seknek, amelyeket Excellenciád c tárgyban meg­tett. Excellenciád szives volt felajánlani, hogy megad műiden kívánatos tájékoztatást a magyar és csehszlovák kisebbségek múltjáról és jelené­ről. Teljes tisztelettel meg kell mondanom, hogy vizsgálódásom keretein az ön Vépének háhora- elöttí sérelmei kívül esnek. A hóhérát azért vi­seltük, hogy az igazságtalanságoknak véget ves­sünk. Arra a vádra, hogy az Ön országának ha­tárai igazságtalanok és a magyarok elnyomását okozzák, nem válasz az, hogy az ön népének a háború előtt hasonló igazságtalanságban és el­nyomásban volt része. Hegy Nagybritannia népé­nek Csehszlovákia iránt érzett rokonérzése to­vábbra is fenmaradjon, meggyőződésem szerint azon a nyíltságon fordul meg, amellyel a cseh­szlovák kormány helyt tud állam azzal a váddal szemben, hogy a magyarokat elnyomja és a ma­gyar birtokokat meg nem engedett módon hasz­nálja fel. Nagyhídiamba népének ma még sej­telme sínesen arról, hogy a trianoni l»éke>xerzö- dést és Mr. Millerand kísérőlevelét oly módon hajtották végre, hogy Csehszlovákiában túlnyo­móan magyar kisebbségektől lakott nj Elzász- Lotharingia támadt. Meg vagyok róla győződve, hogy az Ön népének számos jóakaróját valóság­gal lesújtaná, ha ezzel tisztába jönne. Kéméivé, hogy Excellenciád tájékozta,tni fog afelől, hogy mit felel Csehszlovákia ezekre a vádakra, bátor­kodom megismételni első táviratomban feltett kérdésemet. Nyomatékosan kérem az Ön kormá- I nyát. vegye haladéktalanul fontolóra ezt az ügyet államférfi',)hoz méltó elfogulatlansággal. I Fogadja Excellenciád mély tiszteletem nyilváai­Magyarországon, a magyarokat itt sem kultu­rális, sem gazdasági téren nem nyomják el és ők teljesen megelégedettek helyzetükkel. A cseh sajtó végig ezt hangoztatja s még a sta­tisztikai blufföktől sem riad vissza, amikor például a Venkov azt írja, hogy a magyarság­nak kilenc kereskedelmi akadémiája és tizen­két ipari szakiskolája van, holott tudvalevőleg a pozsonyi kereskedelmi akadémia s a kassai felsőipariskolai szakiskola az egyetlen ilyne­mű intézmények. Hlinka pedig, aki ismeri a szlovenszkói viszonyokat, szóról-szóra a Ven­kov statisztikai falzumait vonultatta fel kassai hírhedt kirohanásában. A Tribuna tegnapi számában pedig újból megállapítja, hogy mi- nálunk mindent megtesznek, hogy a magya­rokat bántódás ne érje. Nálunk a magyarok megkapták a maximumot. Ez az argumetumesoport viszont azt bizo­nyítja, hogy a cseh sajtó észreveszi a magyar egyetlen politikai pártja, egyetlen társadalmi osztálya, egyetlen igaz érzésű fia nem vállalja. A kisebbségvédelmi szerződésekben s a b-ékeszerződélekben biztosított jogok a ki­sebbségek részére a minimumot jelentik. A kisebbségi nemzetek történetéből tudjuk, hogy minden parányi jogot, minden legkisebb előnyt, helyzetünknek jobbrafordulását ke­mény és állandó harccal, a legapróbb részle­tekre kiterjedő nemzeti munkával kell kihar­colnunk. Ha beérnénk a szerződésekben biz­tosított minimummal, akkor önmagunk haj­tottuk fejünket a tagló alá. Mi igenis a béke­szerződésekben kilátásba helyezett minimu­mon felül, a maximumért, a magyar^kisebb- ség teljes életéért harcolunk. Azonban le kell szögeznünk, hogy nem­csak a jogok maximumát, de a békeszerző­désekben biztosított minimumot sem adták rá arra, hogy sem népoktatásunk, sem kö­zépfokú iskoláink, sem szakiskoláink nem fe­lelnek meg a magyarság számarányának. Rendkívül sok magyar falu áll magyar iskola nélkül az elnemzetlenités prédájául odadobva. S ha ifjaink elvégzik a magyar iskolákat, mit remélhetnek? Egész szekrényt töltenek meg szerkesztőségünkben a panaszos iratok, amelyekben magyar iskolát végzett ifjaink jajszava kiált hozzánk. Nem tudnak álláshoz jutni, nem helyezkedhetnek el közpályákon, mert beérkezetí kérvényeiket ezzel a lakoni- kus Szóval intézik el: „magyar”. Ha pedig a minősítést különösen súlyossá akarják tenni, ezt véleményezik: „magyar és zsidó”. Mit jelent nekünk a jogok maximuma az állampolgársági gyakorlatban ? A saint-ger- maini Szerződésben vállalt kötelezettséget a forradalmi nemzetgyűlés nem teljesítette. A trianoni szerződés már a forradalmi, nemzet­gyűlés törvénye alapján kényszert tette ránk az 1910. január elsején érvényes illetőség! skrutiniumát. Amikor igy is soknak tartót-! ták a „maximális jogokban” részesített ma­gyart. jött a közigazgatási bíróság döntése. Ezt| a lex-Dérerrel kellett volna némileg jóvá tere! ni; kérdezzük azonban, hogy becsületesen! végrehajtják-e az nj alkotmány.törvényt { JOs ha a lex-Dérer értelmében néhány ezer ma­gyar megkapná állampolgárságát, belenyugod­hatunk-e abba, hogy közel 200.000 magyar hontalanra örökösen ki legyen mondva a Ha­lálos ítélet? Nézzük a gazdasági téren nekünk jutta­tott maximumot. A földreform megadta a ma­gyar Földnélküli Jánosnak a maximális par­cellát — a temetőben. Földjeink, iparunk, kereskedelmünk, pénzintézeteink mérhetetlen terhek alatt ró­kádnak s az egész magyarságot az éipaiyi'?- rizálódás fenyegeti. Nyugdíjasaink megkapják a maximumot ahhoz, ami az éhenhaiáshoz ele­gendő. Elbocsátott tisztviselőink maximuma a falat száraz kenyér. Ipari munkásaink' egy fronton többségben s nem kisebbségben van­nak. a munkanélküliek frontján. Lehetünk-e olyan boldogok és megenge­dettek, mint ahogy a Tribuna ezt megírja ró­lunk. Nem é's ezerszer nem! Addig nem lehe­tünk megelégedettek, amíg a bennünket meg­illető jogok teljességében nem részért lenek bennünket. probléma jelentőségét, de port akar hinteni saját közvéleményének és a külföldnek 3ze-j miébe, amikor azt állítja, hogy a kormányzat teljesítette a magyar kisebbséggel Szemben j vállalt kötelezettségének maximumát, tehát a| magyarságnak minden oka megvan, hogy je-; lenlegi helyzetével megelégedett legyen. j Ezt az egyoldalú véleményt a magyarságj meg idáig nekünk. Azt írják, hogy meg van a teljes önkor­mányzatunk. Égbekiáltó hamisság, az önkor­mányzat megvalósítása irányában nemhogy komoly lépés, de még kísérlet sem történt. A valóságnak meg nem felelő statisztikai adato­kat vonultatnak fel annak bizonyítására, hogy iskolaügyünk rendezett. Ezerszer mutattunk ul ilaisi^l^Safüűra fi$y©lmes£@$i Benest Rothermere asiabls sü: eony válasza a csehszlovák külügyminisz­terhez — A Times és a Temps antirevizlonista állásfoglalása A cseli sáli® l@fSseseciéssei üBwüsli üiislia isireiiauáscgf ‘

Next

/
Thumbnails
Contents