Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-28 / 170. (1504.) szám

2

iv.t JUUU9 -O, OeutU^lUÜ.

fSBSSSSSSBSSSBBSSSf!aa&SSSSSBSSSSB

tását, amellyel vagyak Excel 1 anciádnak alázatos szolgája: Rothermere

Egy angol publicista a revízió általános előnyeiről

JLiondoin, juliiue 27. A Daily Mail mai száma kiíróinál osan közli Dud'ley Heathcote neves publiois- iliának a Forthiugiitly Review augusztusi számában megijielenit cikkét, amely a trianoni békeszerződések reviziójának ügyét tárgyalja. A cikk hangsúlyozza, hogy

a szövetségesek, aíkik állít éhig az igazság sziklájára akarták építeni a béke templomát, a Magyarországgal kötött békével a szomszédos államok túlzott követelései nyomán nagy magyar területeket idegen uralom alá vetettek s ezek a területek ma az utódállamokban uj veszélyességi zónát alkotnak.

A békekötés előtt Magyarország tökéletes földrajzi egység volt és a fajkülönbség ellenére a lakosság gazdag és elégedett volt. Ma ez az ország csuipán csak kis értele az egykori Magyarországnak.

A békeszerződések okozta veszteségek beható részietezése után a cikk a továbbiakban kiemeld, hogy

idegen uralom alá jutott négyedíélmdIliónyi magyarságból két millió zárt nyelvszigeteidben közvetlenül az uj magyar határok közelében él.

Az igazság parancsa volna, hogy ezeket visszaadják régi hazájuknak. Hasznos lenne ez az utódállamokra nézve is, mert megjavítaná a Magyarországhoz való viszonyúikat. Ebben az esetben Románia könnyebben védené meg Beeszarabló!, Csehszlovákia vámegységet létesíthetne Magyarországgal a közgazdasági egység alapján és Jugoszlávia helyzete is megerősödne Olaszországgal szemben. A ciikík végül idézi Masaryk csehszlovák köz- társasági elnöknek azt a nyilatkozatát, hogy

6 6 Mé RS KA-To VAR w

(fA,RUM.A:llKeRYUC-SP0^

6ÖMÖRI'BUM-eS-tlKORGVÁR.p;;

•AOZNAVA*

Mandarin • Cacao - Dió-Crémo - Cherry Trip!e-Sec — Curacao — Karlsbadi keserű

,,Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve"

,,A Nemzetközi Dunakiállitáson arany éremmel kilünteí

London, julius 27. A konzervatív kormányhoz közelálló Times mai vezércikkéiben a középeurópai államok politikájával foglalkozik és, megállapítja, hogy a béke és a gazdasági haladás érdekében ezeknek az államoknak elsősorban a magas vámfalaik leépítésére kell törekedniük. A lap szerint az osztrák nemzetgyűlés tegnapi befejezetlen vitája és azok a beszédek, melyek a bukaresti kamara hétfői ülésén hangzottak el, mindenképpen

a közép európai nyugtalanság jelei.

A helyzet ugyan pillanatnyilag nyugodt, de nem stabil.

Az utódállamok tele vannak gondokkal, mindegyiköknek vannak elfojtott panaszaik és sok olyan dologgal törődnek, amelyek nem igen volnának fontosak. Magyarország például a közelmúltban fölemelte szavát bizonyos territoriális változtatások érdekében. Ha Magyarország tényleg keresztül akarná hajszolni kívánságát, akkor a legtöbb szomszédjával háborúba keveredne és a trianoni szerződés felbontásával Európa békéjét komolyan veszélyeztetné. Anglia, ran- ciaország és Olaszország egyetlen felelős tényezője sem hajlandó hozájárulni azoknak a rendelkezéseknek megváltoztatásához, amelyek Európa politikai viszonyainak általános szabályozása szempontjából szükségesek. Ilyen változtatási kísérletek talán hasznosak az egyes államok belső politikája szempontjából, de ártalmasak a szomszédoknak.

A középenrópai hazafiaknak elsősorban arra béli törekedniük, hogy népeiket viszatartsák a lehetetlen kívánságoktól, mert csak így dolgoznak a béke érdekében.

Az utódállam oknak arra kell törekedniük, hogy határaikon belül magukhoz asszimilálják a különböző nemzetiségeket, közös nacionalizmussal töltsék meg őket és igy kioltsák a tradicionális ellentéteket és különbségeket.

Mindezek az államok töhbé-kevésbé külföldi támogatásra szorulnak, már pedig semmi sem alkalmasabb a hitel megszüntetésére és a tőke forrásának apasztására, mint a forradalmak és üres frázisok olyan célokról, amelyek okvetlenül katonai beavatkozást követelnek. Mindaz, ami az egyik állam hitelét rontja, szükségszerűen magával rántja a szomszédos állam hitelképeségét is, mert az egyik államban kitört katonai zavargások kétségtelenül a szomszédban is éreztetik hatásukat. Ebben a tekintetben

niiiLolyí a kedélyek megnyugodnak, elkér Ül hetet len lesz, hegy számos ideiglenes határt az önreindelkczés alapján a néprajzi vonalaknak megfelelően revízió alá vegyenek.

Középeurópa gazdasági és pénzügyi egységet alkot.

Becs meg tartotta gazdasági pozícióját, ameny- nyibem továbbra is ez a város alkotja a kaput nyugat és kelet között.

Anglia szempontjából a legjobb politikának látszik az, ha síkra száll az európai államok közötti magas vámfalak leépítéséért.

Az utódállamok mindegyike arra törekszik, hogy fölvirágozzék, de ez elérhetetlen, ha kölcsönösen elzárkózik egymástól és a duna- menti kitűnő piacoktól.

A Temps

a győztesek jogait hangoztatja

Paris, julius 27. A Temps mai száma Rothermere lord ismeretes cikkével foglalkozva, a középeurópai kérdést tárgyalja. Szerinte három ilyen kérdés merült fel a legutóbbi időkben: az osztrák válság, amelyet

Seipel kancellárnak hidegvére és erélye hamarosan leküzdött, Romániában az uralkodó- változás és végül az a mozgalom, amely bizonyos külföldi körökben folytatódik a trianoni szerződésnek Magyarország javára való esetleges revíziója érdekében. Ezek a szimptó- mák a figyelmet ismét azokra a súlyos problémákra terelték, amelyek Középeu ropában a békekötés óta fenállanak.

Egyetlen hatalom sem maradhat közönyös azokkal a komplikációkkal szemben, amelyek a kontinensnek ebben a részében támadhatnak s amelyek fenyegetik a szövetségesek győzelmének eredményeképpen megvalósított egyensúlyt. A helyzetet csak a fennálló szerződésekre alapított területi statusquából kiindulva lehet józanul vizsgálni. Mert ezen a statusquon kívül csak válságok és az általános béke fentartására veszedelmes kalandok keletkezhetnek.

Ezt a gondolatot fejtegeti azután tovább a Temps, majd igy folytatja:

Középeurópa statusquojánák még csak lényegtelen módosítása is a világháború eredményeinek teljes felbontására vezethet. A szövetségesek győzelmét vereséggé változtatná, a legyőzőiteknek pedig azt a jutalmat biztosítaná, amelyet a győzők oly hősies erőkifejtéssel és annyi fájdalmas áldozat árán szereztek meg.

Erre senki sem gondolhat komolyan és egyetlen kormány, amely felelősségének tudatában van, nem tekintheti ezt hidegvérrel. Erre az álláspontra kell helyezkedni, amikor Közép- európának problémáit vitatják és minden

olyan agitáció, amelyet egyesek e problémák körül igyekeztek kifejteni, teljesen hiábavaló és csak arra vezet, hogy a nemzetközi közvélemény megtévesztésével bonyolítsák az ügyeket, továbbá arra, hogy egyes körökben olyan reményeket támasszanak, amelyeket senkinek sem áll módjában megvalósítani, mivel csali háború által valósíthatók meg, amit viszont Európában mindenkinek legnagyobb érdeke és eltökélt szándéka elkerülni. Egészen természetes az, hogy a magyarok tiltakoznak a trianoni szerződés ellen, amely rájuk a mai határokat kényszeritette. Hiszen a dolgok természetében rejlik, hogy egy nép mélt atlan ko d i k ver eségének következményei miatt, még abban az esetben is, hogyha ezt a vereséget saját hibája által készítette elő. Természetes, hogy

Magyarország vissza, akarja szerezni helyét az európai társadalom közösségében és senki sem csodálkozhat azon, hogy

Olaszországban keresi azt a támpontot,

amely ebből a célból neki szükséges. Csak örülni lehet azon, hogy a magyar nemzet fejleszti összeköttetéseit a szomszéd nemzetekkel és a kölcsönös bizalom légkörében dolgozik felemelkedésén. Ez azonban nem lehetséges a szerződések szellemének és rendelkezéseinek skrupulózus tisztelete nélkül. Épp azért nem kell felbecsülni az olyan mozgalomnak tényleges bordereiét, amelyet a trianoni szerződés revíziója érdekében Rotiher- mere lord a Daily Maiiban megkezdett és, amely — még ha a legjobb szándékkal történt is, — még sem szolgálja hasznosan azt az ügyet, amelyet védeni óhajt. Semmiből sem lehet arra következtetni, hogy az angol kormány a legcsekélyebb mértékben is hajlandó volna ilyen politikát támogatni, de még ha minden logika és valószínűség ellenéire hajlandóságot mutatna is, könnyen belátható, hogy ez a politika eredmény nélkül végződhetik, mert a dolgok természeténél fogva eleve bizonyos, hogy felülmúlhatatlan akadályokba ütközik. Benes csehszlovák külügyminiszter a parlament külügyi bizottsága előtt elmondott expozéjában világosan kiemelte, hogy a prágai kormány semmi esetre nem hajlandó ilyen akcióban részt venni épp elv kevéssé, mint akár a belgrádi, vagy főképpen a bukaresti kormány, sőt kijelentette azt is, hogy a trianoni szerződésnek változatlan íön- tartása á 'ki sántán t politikájának egyik lényeges célja.

Megnyílt az újonnan épült

ESPLANADE LUXUSHOTEL!

Stadipark,

Wilson pályaudvarral szemben

— Elkobozták a pozsonyi Magyar Újságot. Pozsonyi tudósítónk jelenti: A pozsonyi államügvészsésr a Magvar Újságnak kedden este megjelenő számát, vezércikke miatt elkoboztatta.

SZriHTÓ 6Y0R5Y

mfiTR HRRl

RESÉHY (9)

A zászlós pedig, aki nemrég került ki az École de militaire’ből, zavartan hallgatta a gyarmati félfrancia kifakadásaít.

— Kétélű fegyver a színes katona — mondta Gaston elgondolkozva. Most miértünk viszi a nyakát a vágóhidra, de itt megtanulják majd a gyarmatok, mi a modern haditechnika, a modern harcászat és egy szép napon ők fognak nekünk leckét adni belőle.

— És hajórajai,nk? — kérdezte Edgár. — Majd kordában tartják őket, nyugodt lehetsz.

— Én nyugodt vagyok. A hajóágyuk harminc kilométerre visznek; a gyarmatok sokezer kilométer mélyek. És ezeket a mélységeket nem lehet hajóágyukkal kordában tartani. De hagyjuk ezt. Beszélj inkább a javán tyúkról, öreg cimbora.

— Hát igen, ide pipáljatok. Egy korcsmáiban láttam meg. Később elmondta, hogy valami zsíros amerikai palitól lógott el, akit már a hajón megunt. Egyszerűen bejött a korcsmába és táncolt. Tetszettek neki a feketék, az isten tudja mi szép volt azon a három szenegáli állaton, aki vigyorogva nézte a táncát. De a tánca, az nagyszerű volt. Nem ugrált. Vagy ült a földön keresztberakott k" szárain, vagy guggolt, vagy állt. Csak a tör. és a karjai mozogtak. Sohasem láttam r .ilyet. Az egyik csatahajó matrózai mond1 hogy a déli szegeteken igy táncolnak, n csapatokban. Igazán olyanok voltak a moz: latai, mintha együtt táncolt volna száz leánynyial. Ezt nem tudom nektek magyarázni. Elég az hozzá, fogtam a tyúkot, felvittem Parisba, az állomásról egyenesen a Folies Ber- géres igazgatósági szobájába.

— Hoztam valamit, ami még nem volt ebben a szép bordélyházban — mondtam az igazgatónak. — De azt előre megsúgom, az első, dohányt én akarom lefölözni.

— Mata Hari vagy hogy is hívják, láncolt. Az igazgató kétezer frankra töltötte ki csek- kiönyve egyik lapját.

— Remélem, elég lesz — mondta nekem.

— Hogy lássa, hogy nem vagyok nehéz fiú, adja ide és el van intézve. Nézzétek, itt van.

A gyertya sápadt fénye ráesett a papírlapocskára.

— Nem ismerek rád Maurice. Még nem daloltad el a dohányt?

— Volt' elég meggyülemilett illetékem, hiszen itt az Isten se tud költeni. Majd ha vége lesz ennek a oéoónak, levetem ezt a szép mundért és odahaza, Tetuánban nyitok egy kis éjjeli mulatót. De jó fogás volt, mi?

Nevettek.

— Ti olyanok vagytok, mint a zsidók. Minden üzlet, — mondta a zászlós. — De van még leiét és fél óránk. Nézzük, miből 'élünk.

Megkeverte a kártyát és osztott. Ebben a pillanatban rettenetes robaj vágta ketté a csendet. Mindhárman kezükbe vették a kártyát, mintha mi sem történt volna.

A harminchatos mozsarak. Kezdik gyúrni a bocheokat. Az istenit, talán csak nem akarod az én ütésemet beszippantani? Te marokkói díuvad, itt nem fogsz link zsugát csi- nálni.

Maurice teli szájjal nevetett.

— Hadnagy ur, a zászlóaljtól parancsolják, hogy az előretolt őrsöket tessék bevonni.

— A fene egye meg, egv percre sem hagyják nyugodtan az embert ezek a nagyifejü hülyéik — kiáltott Gaston, a századparancsnok. — Eriidj csak Edgár, szólj ki a hátramoz- ditóimnak.

Amíg a zászlós kibújt az árokba, hogy megkeress© a szolgálattevő őrmestert, Gaston iedegennek hallotta a saját hangját.

— A tanítványaim bámulnának, ha a Maizarindyceum irodalomtanárját hallanák. Már egészen belebutultam ebbe a jassz-nyelvibe — gnodolta és elcsodálkozott önmagán.

Az ágyuibömbölés erősbödött. A gyertya lángja annyira vibrált, hogy majdnem kihunyt 'önmaga mozgásától.

— Itt vagyok, oszthatsz — mondta az ajtónyitásom bebújó zászlós. Nagy muri van odakint. A bocheok már beröppentyüziik az egész égboltot.

— Idegeskednek a kicsikék — nevetett Maurice. — Majd ellátjuk a bajukat a reggelinél.

Beleibujtak a kártyába, hogy mitsem tudjanak arról, ami odakint készül. És nagyokat húztak a Grandmarnier palackból, amelyet Maurice hozott a zsebében Páriából.

Az ágyudörgés elnémult. Csend és mozdulatlanság feszült a térben. A támadás ellőtt megtévesztés volt ez a csend, de ezt a megtévesztést jól ismerte mindkét fél.

Az órák gyorsan teltek, a percek lassan.

— Hadnagy ur, négy óira busz nerc, — mondta a teleionos-bouquinier.

Maurice 'felkacagott.

— Faites vos jeux monsieur, rien ne va pilis! — kiáltotta, aztán összerakta a kártyát és zsebébe csúsztatta.

— Holnap folytatjuk — tette hozzá.

Kimentek a szakaszaikhoz, hogy kivezessék a poituket a futóárkokba.

A tizenegyes, tizenkettes, tizenhármai afrikai vadász zászlóaljak megkezdték a támadásit Vaux-eirőd irányában. Ezt minden áron vissza kellett szerezni az ellenségtől, mint Victor de Chalonroix-Montauban tábornok mondta.

9.

A Földes Bergéres színpadán negyven show girl táncolt. Pompás, rizsporos testük végre tökéletes Éva-kosztümben mutatta meg magát a, nézőtér hadseregszállitóinak, ki-járóinak és árdrágítóinak és a lakkcsizmás angol tisztek nekivörösödve nevetgéltek a páholyokban, shockingnak deklarálva ezt a merész újítást. A rendőrség ezúttal tapintatos volt s nem vette fel a szemérem álarcát. Hiszen elvégre valamiben le kellett csapolni a repülőbombák és a titokzatos m essz ehordó ágyú lövedékei okozta állandó feszültséget. És a negyven ragyogóan meztelen test most szinte hazafias kötelességet teljesített, mint ahogy ezt az erkölesrendészeti osztály illatos 'bajuszu, erősen kopaszodó főnöke kifejtette.

A konferanszié jött, hogy összefüggést teremtsen az egyes számok között. Ezidőtájt bontakozott ki a revü és a szántszándékai dadogó, bárgyú grimaszokat vágó lőcslábu emberkének sikerült elhitetnie, hogy a műsor következő száma szoros összefüggésben van a gdnlöik táncával. Nem volt könnyű dolog,. (Folytatjuk.)