Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-24 / 167. (1501.) szám
1927 julius 24, Ta&árnap biig«naag«retfcafaw: Araaraatfia. Most kap uj dohánybeváltó központot Nyirnem sajátos é.clsémák, s a katasztrófa után olyan helyzetbe került, mint a szárazföldre vetett hal. Nem viselhette el. Carol nem ily ősi uralkodóálet, ő beleszokhatna mai életébe, hiszen önként válasz'otta ezt a sorsot — ami rokonszenves benne — s igy az ő példája tulajdonképpen nem is megfelelő. Illetve éppen megfelelő, mert az ő példáján látni, hogy miképpen fejlődik ki az „uralkodói-mentalitás", mely különbözik a polgáritól, amely anélkül, hogy hatalmi vagy rangi igényekkel párosulna, mégis elviselhetetlenné teszi a királyjelö’tnek a polgári életet. Adva van Carol a kitagadott királyfi, aki bo’dogan él polgári kényelmében és hallani sem akar az ura'kodásról. Sorsát önként választotta. Nos, meghal atyja! a király és egyszerre megelevenedik a száműzött trónörökös békés villája. Az otthon ellenzék — és ellenzék mindig minden országban lesz — a számüzöítben látja törekvéseinek zálogát, szentesítését és minden ellenzékiségét belé összpontosítja. Rábeszéli a királyfit: — Felség, önnek kötelessége van népével szemben. A nép önbe helye., b'zalmát. Az ország forr, ön nélkül minden fertő és mocsok. Mentsen meg bennünket! A királyfi földijeitől nem hall mást, csak ezt. És jönnek a bizonyitékok, a hizelkedések, a jelentések, az érvek és az adatok légiói, — mit tehet a szegény uralkodójelölt? A végén tényleg elhiszi, hogy az ő rendeltetése szimbolikus, Istentől jött és becstelen lenne, ha kivonná magát a kötelesség alól, amelyet a sors ráruházott... A békés, po'gári életnek vége és jön az a hercehurca, amit trónkövetelésnek neveznek cs a legjobb esetben jön az a kimért, páncélingbe szorított, terhes élet, amit uralkodásnak hívnak. A régi uralkodó-családok gyermekeinél ez a kötele.s- ; ég,. felelősség- és fontosságérzet már ataviszti- kusan és automatikusan ki van fejlődve, a fiatal családok sarjainál meg kifejleszti a miliő, melytől nem lehet szabadulni. Látni fogjuk, hogy Carol, aki önként választotta a polgári életet, mert ez kényelmesebb volt, beletorpad a királyi , létbe, mezt a külső hatások odakányszariíik. Olyan trónköve'elő lesz ebből az önkéntes polgárból, mint a parancsolat! Ez a paradoxon. — önkéntes polgár — trónkövetelő, a lcgjob > bizonyitéka annak, hogy a polgári élet nem lche- sorsa olyan halandónak, akinek hom’okán valahogy az uralkodás juss- csillaga ég. -Még öregebb, lemondatott királyoknál esetleg, igen, de fiataloknál semmiesetre. Amit mi ideálnak tekintünk: a nagypolgári eletet, ő előbb-idóbb el fogja vetni, — s a tüskés, veszedelmes, zaklatott trónkövetelői életet válaszba. mert belebeszélik, hogy a „fátum“ parancsolja, hogy „rendeltetése" van és a ..népe sorsa függ tőle". Ezt pedig mindenki elhiszi, aki soha mást nem hall és akit egy népréieg — bármily kicsiny is az — kétségtelenül vezetőjének inkarnál. Uí&zni szándékszik Esz? karaenkába, Kanadába, Argentínába, Brr.251 iába, 4 iruguf&yba, Ke’eiázsiába, Ausztráliába airF:;y Afrikába? Kérjen költségvetést és tervrajzokat az Éss®S5!B<í£B5íifög iSrcssLesí vc^érügynőkségi tői Praxis, yíytcraisteá ua. 3 Modern gőzhajók. — Elsőrendű ellátás. — Kitűnő és példás kiszolgálás. DERŰ ÉS CSEND nem pályáznak ? Valóban igy beszélt-e a régi főispán, aki a halálos dermedfség'ke.u, őszinte közönyben és csendes megvetésben leledző vármegyét ilyenformán ébreszthette az állami elhelyezkedések iránti Valójában kzébe vette-e a szabadságharobali mindenéről lemondott magyar nemességnek az uj idők szerint való irányítását? Ez a történelem más lapjára tartozik. Annyi bizonyos csak, hogy Kállay Andris maga is jó példával szolgált a kuruckodó szabolcsi uraknak. Családjában egy András-napi vacsorán a legidősebb fia, aki lehetett amolyan húszéves forma, a diskurzus folyamán tiszteletlenül nyilatkozott Tisza Kálmánról, az ország vezéréről. Idősb Kállay nem bocsátotta meg fia baklövését. Parancsolatot adott ki, hogy a fiatalembert láncolják cselédei a ház előtti akáchoz, ahol majd eltoltendi büntetésképpen megjegyzéséért a hüs novemberi éjszakát. POLGÁRI és KIRAL'V 1 ÉLET \ * A Balkán szenzációi ősidők óta a trónválságok voltak, a trónkövetelők föl- és alámerülései s a hajdani békevilágban nem volt. számottevő nyugateurópai főváros, melyben ne él! volna néhány szerb, román, görög, albán, macedón és montenegrói fejedelem-aspiráns, sötét hercegek, furcsa udvartartás-torzók és főleg intrikák — intrikák a végkimerülésig. Közben lefolyt a világháború, s hogy mi volt ez a vi'ágháboru, azt megmutatja, hogy hatalmassá tette a Balkánt. Ami előbb kb félsziget volt, gennyzacskó a'kontinens testén, azt most intézményesen hatalmas kele- vénnyó dagasztotta, anélkül, hogy a régi balkáni stílust megváltoztatta volna. Újabban még a hajdani trón villongások is megismétlődtek odalent — a szomorú csak az, hogy ma már nem négymillió?, hanem tizennégymill'ós országok fővárosaiban, ami kétségtelenül jóval veszedelmesebb helyzetet teremt, mint annakidején. A görög forradalmak után Romániára került a sor. hogy az Obrenovics—Kífragyorgyevios sorozatot újabb példánnyal gyarapítsa. Károly herceg trónvesztes lett, Páriába vándorol' és pusztán statifikai helyzetével, mint extrónörökös automatikusan a román elégedetlenek élére került, akiknek hatalmas szimbólumot ad önmagával a további harcra. Tagadhatatlan, hogy Carol herceg esetében számos rokonszenves vonás van, s magának a hercegnek alakja is sokkal rokonszenvesebb, mint eddigi balkáni sorstársaié. A fiatalember leginkább a walesi hercegre emlékeztet, nem csoda, hisz anyja révén a legjobb minőségű angol vér csörgedezik ereiben. A különbség csak az, hogy mig Angliában a „beavatott körök" azért csóválják fejüket, mert a rokonszenves Eduai’d nem akar megházasodni, addig a bukaresti udvart az boiránkoztatta meg, hogy Carol nagyon is és válogatás nélkül házasodik. Ezzel azután el is érkeztünk a polgári élet és a királyi élet különbségének problémájához. Relativista világot élünk s igy a kérdést könnyen megérthetjük. Tudjuk, hogy más egy királyi sors, mint a polgári sors, — nem emberileg, hanem azért, mert a tradíció, a nevelés, a környezet egészen más elveket ojtott visszavonhatatlanul a királyi sarjba, mint másvalakibe. Ezt azért fontos leszögeznünk, mert ma is egyre halljuk a következő felkiáltásokat: — Mit akar ez a Carol? Százmilliót örökölt, pompás villája van Paris mellett, autói állnak a garázsban, szép felesége, nyugalma, hát kell még több? A királyi élet, nyomorult élet. A legjobb példája rá Carol atyja, Ferdinánd. Német volt, szerette népét és kénytelen volt háborúra kelni régi hazája ellen. Apa volt, szerette fiát és ..felsőbb érdekből" kénytelen volt kitagadni őt. Polgár volt, szerette az egyszerű nyugalmat ésJiénytelen volt életét a ceremóniának zsinórjától össze-vissza rángat tatni! Kétségtelen, hogy a polgári jólét, különösen az a maximális foka, amelyen tegyük föl Carol herceg élvezheti, ezerötszázmillió embernek az ideálja. Szinte bűnös jólét ez már, üres és produktivitás nélküli, de jó, de kényelmes és elviselhető, még ha a lelkiismeret néha föl-föl is szólal ellene. Az is kétségtelen, hogy Carol herceg köny- nyen hazzászokhat ehhez az élethez. Az ő családjának még nincsenek begyökeresedett uralkodói hagyományai, atyja, Ferdinánd, fiatalkorában egyszerű német herceg és gárdatiszt volt, felelősség nélküli ur, aki végtére külső életében, —-4 mai elburzsujosodott világban — nem jutott volna tovább, mint éppen erre a pazar nagypolgári életre, ha történetesen nem hivják meg Bukarestbe királynak. Ilyen uralkodó család gyermeke könnyen idomul vissza a polgári, vagy /nondjuk arisztokrata élethez. Élő példa Kóborgi zerdinánd, a bolgár excár, aki világéletében nem •udott egészen királlyá válni és ha jó uralkodó •volt is Szófiában tiz hónapig, két hónapot mint ^.lsózó, utazgató, el-el beszélgető úriember töltött el birtokain, Murányban s a mai Szlovenszkó kerületén. A görögök elűzött uralkodóját sem érintette végzetesen a csapás, nem úgy, mint Habsburgi Károlyt, a legrégibb uralkodó-család jó. szelíd és demokrata sarját, aki elpusztult ab- oan, hogy nem lehet császár és király. Pedig Habsburgi Károly egyszerű emb^r volt, de a véglete vitte ,nein tudott másként, évszázados tradíciók és nevelések hordozták, nem igények, haVigan járni, mig a szom&zédk értben mézíCávetek madara zcn-g s szólni a májusnak: sekrestyés, gyújtsd, gyújtsd meg a rózsákat, álmokul mind: ez a derű és ez a csend! Csecsemőket áldni, (uj medreket) kikben a vérfohjmn tovább ment, mig legény-véred harmaicsöppénként párolog percek pille-szárnyain: ez a derít és ez a csend. fíossz gebén menni, mig a börzékén parázna aranyak csókja cseng megáldani a nyomor gebéjét, üres zsebet, mert több vágy fér belé: ez a derű és ez a csend. Ibolyát nézni, kacér kankalint s szólni: tán szép lehet odalent, honnan, mint bakfisok bálteremből, búzavirág, kankalin kandikál: ez a derű és ez a csend. Egyre nehezebb kereszttel járni s tudni, hogy távoli célja szent s nem átkozni Szülő anyánk méhét s áldani, imádni tudni Istent: ez a derű és ez a csend. Nézni, hogy bitódul az uj nemzedék, uj. gályák ormán uj zászU leng s nem irigyelni, de vén kutyaként, rágódni tudni emlék-csontokon: ez a derű és ez a csend. Mécs László. mai a trianoni béke előzményeinek e'mondásába bocsátkozni, de annyit meg kell jegyeznem, hogy a magyarok igazságtalanságnak tar ják ez! a bé kekötést, mc.ybe csak kényszerű'égből nyugodtak bele. És ebben föltétlenül igaza1- kell adnunk a magya -okmk. Az ország megcsonkítása annál fájdalmasabban esik a magyaroknak, meri hi.zen épen az ő nagy államférfiul:, ■■ is:a István gróf vol' ez egyetlen, aki küzdőit a háború kitörése el*en és az egész idő alatt hirdetic az anncxiónél- kiili bát.'él. Magyarország hősiesen kitartott a háborúban, elszenvedte a forradalmat és mos' még nagyobb hősiességgel rekonstruálta úgy gazdasági’ag, mint politikai ag az országok így bizalommal tekin'liet a jövő-elé! Cikkének további rés zében Prysser főszerkesztő leírja a dunai u'at Becstől Budapestig, Kissé csalódást érzett, midőn látta, hogy a S!ráüss által annyiszor megénekett Duna nem is annyira kék, nvnt inkább sárga és zavaros. Ez a kis csalódás nem zavarta a dunai ut szépségét. Nem felejtkezik el Esztergom és Visegrád leírásáról sem. A váci püspöki székhelyről rz.óiva, eszébe jut az a finom zamák: vörösbor, mely Budapes'en a püspöki pincéből került az asztalra. Itt n norvég szerkesztő a legnagyobb dicsérettel szól a mrgyar borokról általában, melyek Norrvfyiálxin még ismiericí- I eivbk. Cikke * efejezésében arról a meleg fogadtatásról emlékezik meg, melyben a norvég ujságiró de'e- gáció Budapesten a kikötésnél részesült. Második cikkét Prysser teljesen Budapest leírásának szenteli. Felejthetetlen látvány volt számukra, midőn a. hajóról megpillantották a sokezer lámpa fényében ragyogó magyar fővárost, amelynek két részét a hatalmas Dunán át hat ritka szépségű hid köti össze. Prysser nemcsak a magyar főváros'külső leírását adja, de el1 mondja annak röviden változatos történetét is. Majd az egyes épületek leírására tér át. A nagyszerű királyi vár, mely nagyságával is imponálóan hat, igazán koronája a magyar fővárosnak. Azután felsorolja a királyi vár szomszédságában emelkedő középületeket, a koronázó templomot, a halászbástyát stb. A pesti oldalra térve át először a parlament leírását nyújtja. A magyar parlament a kontinens legnagyszerűbb és legdíszesebb ilyen épülete és nagyságban csakis az angol parlament épülete múlja felül. Nagy méltánylással emlékszik meg a parlament belső díszítéséről és gazdag berendezéséről. Színesen Írja le a folyosói életet, a nagy sürgésforgást, a deputác’ók érkezését, mely annyira szokatlan a skandinávok csöndes parlamenti életében. Harmadik cikkét a magyar vidék leírásának szenteli Prysser főszerkesztő. Közvetlen szavakkal mondja a Mezőhegyesen. Szegeden, a Hortobágyon és Debrecenben tett látogatásait, amelyek során a híres magyar vendégszeretetről is meggyőződ- | hettek a norvég újságírók. Hangulatos tudósítását ! a következő szavakkal fejezi be a skandináv publicista: — Magyarországon most mindenki dsak egyre gondol: a munkáéi, és egy országban, ahol dolgoznak, a népnek nem kell csüggednie, — a gazdag föld meghozza a maga gyümölcséi. — A hegyeket kincseikkel együtt elvették ugyan magyaroktól, nekik most csak az Alföld kalászai suttognak meséket, de a magyarok megértik ezt és reménységüket senki el nem rabol- hatja tőlük. Egy ország, amely nem akar meghalni Mór vég* 1 uiságiirók magyarországi utazásiak benyomásairól — Frösslajcd és Prysser főszerkesztők magyarbarát cikksorozata az oslói lapokban Oslo, julius végén. A norvég lapszerkesztők május elején Magyarországon járt küldöttségének tagjai a legkedvezőbb benyomásokkal tértek vissza középeurópai kőrútjukról. A fényes budapesti fogadtatást s a néhány napi magyarországi tartózkodás kedves emlékeit nem felejtették el a norvég sajtó képviselői, akik egyébként is őszintén rokonszenveztek a sorsüldözött magyar nemzettel. A kél legnagyobb áslói I\ap, az Aften- posien s a Margenpasten főszerkesztői, — Fröis Fröisland ép Thpralf Prysser — a napokban megindult érdekes cikksorozatban számolnak be magyarországi támogatásuk alkahnávnl, észlelt tapasztalataikról. Az érdekes és színes tudósítások minden sora bizonyítja, ’mgy a skandináv birodalomban Magyarországnak őszinte barátai élnek, akik teljes mértékben átérzik a megpróbáltatásokat, amelyeket a magyar nemzetnek el kell viselnie, de akik egyúttal az elismerés hangján állapítják meg, hogy a magyar nép mégsem veszítette el életkedvét és hogy Középeurópa szivében egy kis orsz4g küzd az életéért, mert nem akar meghalni. Fröisland főszerkesztő többek között a következőket irta az Aftenpostenben: — „Magyarországról szóló első cikkemben megkisérleitem képet adni arról, hogy a békeszerződés mily kegyetlenül bánt el a magyar néppel és hogy a mostani országot mennyére megbénították az uj önkényes határok. Különösen érdekesnek látszott tanulmányozni, hogyan működik a gazdasági élet ebben a megcsonkított államtestben. A tagokat, melyek azelőtt táplálták, elvágták és most csak a törzs maradt meg. A régebbi természetes határai között a magyar állam kitűnő közlekedési hálózatot épített ki, utakat, vasutakat, csatornákat, telefon- és táviratvonalakat az ország fővárosával mint központtal. Jön azután a békeszerződés és mintegy kéásel körülvágja ezt a centrumot, nem törődve azzal, hejgy az ülő epreket is elvágja, melyek az élet föltételei. Azonban a megcsonkított országtest szive mégis ver, hogy fenntartsa az életet a csonka törzsben. És minthogy a természet telve csodákkal, úgy történt ez itt is. Az, aki élni akar, nem halhat meg. Magyarország szenved, de él és nem I hal meg! Legyőzi a rettentő nehézségeket és megpróbál alkalmazkodni a dolgok nj rendjéhez. A lakosság az elszakított részekben ezer év óta életszükségleti cikkeit az anyaországból szerezte be és viszont. Most ezeket az előnyös összeköttetéseket kegyetlenül elvágták. Mindezek dacára MAgyárorlszág (Dolgozik és széídaraboldsa után céltudatos kereskedelmi politikát foktat. Az uj magyar valuta, a „pengő" egyike a legstabilabb valutáknak a nemzetközi piacon. Magyarország pontosan teljesíti kötelezettségeit a külföldön és az államháztartás fölösleget mutat fel. Tisza István, a békebarát A Pry-sser főszerkesztő vezetése alatt álló Morgenpos'en-ben a kiváló norvég publicista többek között a következőket irta „Magyar napok" cimü megkapóan érdekes útleírásában: A trianoni béke az országnak több mint kétharmadát elszakította. Nem akarok ez alkalomV bukaresti királyi palota, ahol Lei áiiiánd ravatalon fekszik 9
