Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-24 / 167. (1501.) szám
1027 július 24, vasárnap ftGM-jy 1A&1£ARHIXUl3I> 7 Benes: Európát a nemzet! elv aiapian kell újjáalakítani Sömqs kiSipolKjának érzelmi hátiere és alapiránya még abbéi az iiáéfcv?, miker mint feezöő diplomata nyilt kárSyáfaRaB jáfsz&fi — „A magyarokkal Európának tekintet ncüfiúl és konyör- egyszer s mindenkorra végeznie ke!l“ — Benes uSsséli hangú támadása iSüS-ban a magyar államférfiak eBSen — Ellentmondás az egymással azonos Bielsky újságíró és Szenes miniszter között ■miaui i i m i i ■mii ~i m'iair •- ■w--t^i . . . > - --»~r PHOTO EGOM SCHLEIM szállít mindent, ami a íényképezéshez szükséges. Gazdagon felszerelt raktár készülékekben és hozzávalókban! Átveszek, gyorsan és szolidan kidolgozok amatőrfelvételeket. Pratoa 8., PlaSrcfsfca 191. Uj váiosháiándl Telelőn 258—1—7 j jgikusan nemzeti egységük megvalósítására, — írja j cikkében Benee. — Ez nem lendetmiigyobbi-iúsra | irányuló vágy. Indokai sokkul mélyebbek. A (kié : nemzet valamennyi polgára ismeri a nehézségüket, i melyek haladásának útjában állanak. A tudós lu-m (—) Benes nem mindig volt olyan óvatos diplomata, mint mostanában. Volt életében néhány esztendő, a háború alatt, franciaországi emigrációjának ideje, amikor Benes teljesen nyílt kártyákkal játszott. Mint ujságiró-diplomata még nem a zöld asztalnál, hanem az előszobákban és a sajtóban vívta diplomáciai harcát s ezért agitációs Írásaiban, melyekkel a szövetségesek diplomáciai (közvéleményót meg akarta nyerni a csehszlovák állameszméneik, minden diplomáciai tervét maradék nélkül, teljes őszinteséggel kellett kitálalnia. Benes ráadásul álnévvel irta cikkeit s ezért bennük minden fékezés nélkül szabad folyást enged lelkét olyannyira jellemző két indulatának: a féktelen németialásnak és a hisztérikus magyargyü- lölefenek. Edouard Biethsky, mert ez volt Benes párisi álneve, leplezetlen őszinteséggel megírta előre a diplomata-Benes későbbi diplomáciai stratégiáját, melyet ma már, mint külügyminiszter, nagy ügyességgel elhallgat és leplezni igyekszik. Edouard Bielsky irt többek között 1916-ban egy terjedelmes „tanulmányt" a „La Nátron Tctoé- que" folyóiratban A megkötendő béke elé cimen. A cikk azért érdekes, mert vázlata Benes későbbi könyvének, melynek címe: „Détruisez TAnferi-ohe- Hongrie!" (Semmisítsétek meg Ausztra-Magy-ar- országott). Az álnév-enge-dte őszinteséggel megírt cikk néhány magyar vonatkozású szemelvénye rendkívül értékes adalék Benes politikai jellem- képéhez és magyar politikájához. Legjobb, ha a szót — au-diatur ipsa altéra pars — átadjuk magának „Bi-elskyme-k". (A szemelvényeket Jan Reldhmamn cseh kiadásából idézzük.) TeSsiiratet és kímélet nélkül — Hasonlóan állunk a 'magyarokkal, — Írja a német kérdés tárgyalása után. — Nevezetesen velük kell végeznie Európának tekintet, nélkül és könyörtelenül egyszersmind enk orr a. Épp oly vétkesek, mint az osztrák németek. E folyóirat hasábjain már volt szó arról a csodálatos tényről, hogy Anglia és Franciaország a mai napig megkülönböztetett Tokonszénwel tekintett a magyarokra s csupán történeti multijuk néhány hősi epizódjára kívánt visszaemlékezni. A magyarok rokonszenvesek lettek Becs abszolutizmusa elleni harcukért még az lÖ'íS-as véres forradalmukból (kifolyólag, amikor a .Habsburgok katonai és bürokratikus elnyomása ellen küzdöttek. A magyarok mindkét szabadelvű nagy nemzet köztudatában úgy maradtak meg, mint a politikai és nemzeti szabadság katonái, a jog és igazság szószólói s az alkotmányosság harcosai és védelmezői. Egész a mostani háborúig ilyeneknek látták éket és senki sem sejtette, mi rejtőzik e csalóka látszat mögött. A magyarok rendkívüli ügyességgel tudták őrizni és terjeszteni eme .történelmi hírnevűiket, mely nekik külföldön annyi rokonszenvet szerzett. Európa nem vette észre, hogy az egykori elnyomott nemzet elnyomó lett, amelynek igája sokkal súlyosabb, mint maguké a németeké, vagy akármely más nemzeté a világon. Nem lehet világos számot adni arról, hogy a szlovákok mennyit szenvedtek 1867 ótia a magyaroktól. Benes megelégszik ezzel a puszta gyanuvád- dal s nem bizonyltja semmivel. A továbbiakban azt a szánalmasan rnaliiv állítását próbálja valószínűvé tenni. hogy a magyarok azért provokálták a világháborút, hogy nemzetiségeiket elnémítsák. De hadd beszéljen tovább Benes. Magyar államférfiak gyalázása — 'A magyarok sohasem érdemelték meg sem a figyelmet, sem a rokonszenvet, melyet rájuk pazaroltak. Olyan nemzetet képviselnek, melynek összetételében túlsók a keleti vér ahhoz, hogy ne legyenek csodáiéi a brutális erőnek s ne támogassák a nemzetközi politika legeinikusatob fondorlatait. Állami éri iáik, akik közül jellemző példa Tisza, a képviiselőház elnöke, habozásnélküdi emberek, akik nem riadnak vissza a 'bűnténytől, ha az megfelel étvágyuknak, vérmes reményeiknek s elnyomó politikájuknak. Bármiilyen bűntény, bármilyen árulás, bármilyen gyalázat, egyik sem eléggé alacsony ahhoz, hogy Ízlésük visszariadjon tőle, ha fondorlataik sikeréhez hozzájárulnak. — Arról még lehet vitatkozni!, mi volt Bismarck: rabló, vagy géniusz: nem lehet azonban habozni a magyar államférfiaknak adandó kvalifikáció felől; elég megvizsgálnunk politikájuk útjait, mindjárt megállapíthatjuk a kvalifikációt. A magyarok, mint a németek méltó tanítványai, mindig vallották és ma is vallják az erőszak kultuszát- A németek legalább tudatában vannak annak, hogy erőszakosságaikat támogatniuk kell némi fecsegés fátyoléval s épp azért zabolátlan6águk s jogsértő természetűk igazolására nagy filozófiai rendszereket építenek. A magyarok sohsem voltak teoretikusok, vagy bölcsészek. Ilyesmivel nem törődnek, keleties módon kegyet!enkednek s a tudatában sincsenek ocsmányságuknak és nem is kísérlik meg a maguk igazolását... A magyarok nem felejtenek.. Nem szabad elfelednünk, hqgy a magyarok, látván, hostv teTÜl©tgyarápodásra vonatkozó álmaik a háború következményeképpen összeomlanak és le kellene mondaniuk mindarról, amit jogtalanul birtokolnak, mindent megtennének, hogy az elvesztettet visszaszerezzék... A magyarok olyan nemzet, amely nem felejti el azt, amije voit, vagy azt, amit elvettek -tőle. Hogy a velükszületett gonoszságukat ártalmatlanná tegyük egyszersminden- korra, el kell választanunk őket a németektől. „A legveszélyesebb ellenség” Benes a cikk további részében a németellenes diplomácia alapvonalait rajzolja meg. — Ausztr i a-Magyar ország megsemmisülése magával hozná az autonóm Lengyelország megalakulását orosz fenhatóság alatt, továbbá Csehország önállósulását és Délszlávia egyesülését. Ez a három állam át nem léphető szláv gátat alkotna. A tizenhárom milliós csehszlovák állam és a másik önálló délszláv állam, mintegy 12 milliós lakosságával szilárdan és örökre ed torlaszolná a németek útját Kelet félé s paralizáínák a magyarokkal és törökökkel való német szövetséget... Németország, •ahelyett, hogy délkeleti határán egy barátságos támogatásra mindig-kész államot tudna, olyan szomszédokat kapna, melyeknek érdekük volna féken- tartani a legveszélyesebb ellenséget, a németet... A szláv gát különösképpen megkönnyítené a .német kereskedelem elleni gazdasági harcot. Németország teljesen körül volna zárva, főleg abban az esetben, ha a két szláv állam, Csehország és Jugoszlávia a magyar—német határon folyó Lajta mentén bizonyos korridorral volna összekötve. Beiies tanítása a nemzetek önrendelkezéséről Fölösleges volna liz év múltával kommentárokat fűzni a háborús mentalitástól fűtött, gyűlölködő ■cikkhez. Ismertetésével nem rekrinrinációt kívánunk szolgálni, csupán a benesi •külpolitika irányvonalainak genezisére s őszinte érzelmi alapjára akartunk rámutatni. A magyar államférfiak erkölcsi nagyságához nem ér föl a propagandista Benes piszkolódása. Van azonban a cikknek néhány olyan részlete is, amit hálával kell fogadnunk. Benes ugyanis olyan csodálatos pontossággal, mondhatnák, előér- zésseil rajzolja meg 1916-ban a kisebbségi nemzetek helyzetét, mintha csak mi panaszolnék 1927- ben a magunk mostani sérelmeit. Az egykori „elnyomó" nemzet elnyomott lett s az egykori elnyomottak nagyszerű szószólója, Edouard Bielsky, ma már Eduárd Benes képében az uralkodó nemzet bársonyszékében megfeledkezett Bielsky igazságairól : a kis nemzetek önrendelkezési jogának tiszteletbe nt artá sár ól. A aemzeii kisebbség SZOEKiOB'U sorsa — Miért törekszenek a kis nemzetek oly enerdolgozhatik szabadon, mer* nincsenek meg a szükséges könyvei; nem tud könyveket írni, mert a szükséges eszközök híján nem adk.i'/ i ki munkait, nem fejlődhetik, csupán az Idegen kultúra ségével. A művész, a virtuóz, az irodalmár r re- zeai él meg, mert nincs elég széles táv,;.talmi réteg, mely alkotásaik iránt érdeklődne. És hu a kis nemzet két, vagy három államba van e/ üag'.ica, melyek akadályozzák nemzeti fejlöd'kél, lenn'■ szeles, hogy a nemzet a hallal jegyesének tekinti magát és hogy egyetlen és valóban jogosult gmid ita az, hogy valóra váltsa egyesi: lé sít, hogy a többi nemzetek között nemzeti kultúrájának szabad fejlődése biztosítva legyen... A ma nemzete ’clies, erős, intenzív, nemzeti kultúrát akarnak. S m g- érlelődött bennük az a helyes és jogos töiio;; -s, hogy ez csak olyan államban lehetséges, melyet saját maguk alkottak meg vágyaiknak no gie'mö a, amely államban szellemi, művészeti, szociális i létük, erkölcsük, szokásaik, mindennapi munkájuk kedvező politikai légkörre lel. Egyszóval: a nemzet élete nem teljes, ha a nemzet nem ifiig-n és nem ur a portáján. A nemzeti kultúrához hozzátartozik a nemzet saját politikai élete is. mely ir-.ik a független nemzetnél valósulhat meg. A mai Európa népei egységet és önállóságot lóivá. mik. mai Európát tehát a nemzeti elv alapján keli újjáalakít ani. így’ irt Benes 1916-ban. Ezekhez az utolsó aranyszavakhoz nem írunk kommentárt. ! ökvr'sihb A bécsi rendőrség nem dusn-diim golyókká! lőtt a népre fiz firbeíterseifung vállai farhatallSROk — fi ^issgáia® eredményei — Forradalmi vaklárma ss oszirák fővárosban Bécs. julius 23. A pénteki forradalom hullámai egyelőre elcsitultak és uiabb fejleményeket már csak a nemzeti tanács hétfőn kezdődő politikai vitáit a hozhat. A közvéleményt most elsősorban az a kérdés érdekli, hogy ki kezdte meg tulajdonképpen a lövöldözést. a rendőrség-e. vagy pedig a csőcselék. Szemtanuk és a megejtett pontos vizsgálat eldöntötték. hogy a kommunista ifjúmunkások léptek fel provokál óa-n a rendőrséggel szentben, amely szorongatott helyzetében kénytelen volt, fegyverét, használni. Megdőlt tehát a baloldalnak az a vádja, hogy a rendőrök okozták a vérfürdőt. A másik vád, amellyel a demokraták a rendőrséget illették, az volt. hogy a rendőrök nem rendes Ma-n-nlicher-golyó- kat. hanem dum-dumszerii vadászlövedéket használtak. Az Arbeit©rzeiitung valóságos kampányt kezdett ennek az alifásnak bizonyítására s ahelyett, hogy igyekezett volna a véres péntek ált,ad felizgatott nép-hangulatot lecsllapka ni. a dum-dumgolvók vádiéval folytatta a felelőtlen izgatást. Az Arbeiterzeitung nem követi a polgári sajtót, amely jóformán kivétel nél- nül a megbékülés szükségességét hangoztatja. el akarja felejteni az elmúlt eseményeket, békejobbot nyújt a szociáldemokratáknak. minden vonalon engedményeket tesz. hogy magatartásával meg ne zavarja a német-osztrák politika egyensúlyát. A dum-dum-lövedékek meséjére ma az Arbeiterzeitung megkapta a választ. A bécsi hatóságok alapos vizsgálat után. melybe számos semleges egyént is bevontak. minden kétséget kizárólag megállapították. hogy a pénteki tüntetés alkalmával használt töltények a háboru- ’ bél származó rendes Mannlicher-golyók voltak, amelyeknek nincs semmiféle kivételesen romboló hatásuk. Vadásztöltény egyáltalán nem volt a rendőrség birtokában s az a tödf,ényál 1 omány, amelyre a szociáldemokraták hivatkoznak, már az elmúlt- hónapok katonád gyakorlatain elfogyott. Isrv hát a szociáldemokrattáík uszító hadjáratának utolsó érve is megdőlt. Rémhír a Szépművészeti Múzeum ksgyulladásáról Bécs. julius 23. Éjfélkor az osztrák fővárost ismét, nyugtalanító hírek járták be, amelyekről szerencsére később kitűnt, hogy tévedésen alapulnak. A hirek a Szépművészeti Muzeum kdgvul- ladásáról szóltak és később a közelmúlt forradalom pszichózisának hatása alatt már azt is tudni vélték, hogy a Szépművészeti Múzeumot jólszervezett kommunista tüntetők gyújtották fel. A hírek elterjedésére az adott okot, hogy a tűzoltóság tényleg kivonult a Ring- strassera és a rendőrség nagy ívben elzárta a közlekedési; a Szépművészeti Muzeum körül. A muzeum egyik portása ugyanis jelentéktelen tüzet veit, észre az egyik teremben s rögtön értesítette a tűzoltóságot, de még mielőtt, ez megérkezett volna, a muzeum szolgái már el is oltották a tüzet. A tűzoltóságnak igv nem akadt munkája s az óriási értékű képeikkel telt, muzeum semmi kárt. sem szenvedett. Jellemző Bécs idegességére, hogy félórával a tüzriadó után már többezer ember ácsorgóit a Szépművészeti Muzeum körül és a kíváncsiak között sok gyanús alakot is lehetett látni, olyannyira, hogy a rendőrség kénytelen volt több egyént, igazoltatni.------ii »— un— ■ A lengyel kormány rekonstrukció} a Varsó, julius 23. A kormány kategorikusan megcáfolja azokat a jelentéseket, amelyek a/, utóbbi nap skbao a lengyel kormány közeli rekonstrukciójáról s/óltak Vi-zont s?á mos a kormányhoz közelálló lap még ma i> erről a várható rekonstrukcióról ir. Egyelőre nem tudni, vajj-u a deinenti, vagy pedig * lapjelentések jelentik-e az igazságot. Mindenesetre tény, hogy Zaleski külügyminiszter csak az elmúlt napokban épült föl súlyos maláriájából és még huzamosabb ideig nem veheti át a külügyminisztérium vezetését. A bolgár „acélblok“ amnesztiát akar Szófia, julius 23. A bolgár szobranje úgynevezett „acélblokja", amely a parasztpártból a szociáldemokratákbő és az ipavospártből áll, a képviselőház legközelebbi ülésén indítványt tesz, hogy az 1922 szeptember óta elkövetett politikai vétségek elkövetőit amnesztiában részesítsék. Az indokolásban rámutatnak arra, hogy ideje volna a polgárháború ösz- szes nyomait eltüntetni s igy a belső békét végleg trivgszilárl'ian' Magyar, román utlevélvizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meghosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala Folyik a „lé!ekrab!ás“ Sziillő Géza interpellációja Nagyborsa iskolájának elszlovákositása ügyében Prága, julius 23. Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, az országos keresztényszocialista párt elnöke és társai az iskolaügyi miniszterhez a következő interpellációt intézték: Nagyborsa községben (volt szenci. jelenleg galántai járás) az 1910. évi népszámlálás adatai szerint 410 lakosból 318 magyar, 88 szlovák és 4 német voit. Az 1919, évi csehszlovák népszámlálás 369 lakost, mégpedig S22 magyart, meg 47 csehet és szlovákot mutatott ki. Az 1921 február 15-i népszámlálás ellenben, amint azt az állami statisztikai hivatalnál megállapítottuk, 395 lakosból már csak 276 magyart mutat ki, mig a csehek és Szlovákok száma a népszámlálás eredménye szerint 106, a zsidóké 3 és az idegen állampolgároké 10 volt. Ámbár teljesen érthetetlen előttünk, hogy két év alatt miként apadhatott meg e kis községben a magyarság szárna 46 lélekkel (14.7%) és miként szökhetett föl a csehszlovákok száma 59 lélekkel (125%) ez alkalommal nem az a célunk, hogy ?. :seh- szlovák népszámlálás adatainak teljes megbízhatatlanságát újra kimutassuk, és ezért csak megállapítjuk, hogy még e népszámlálás adatai szerint is, még ha teljesen el is tekintünk az állítólag idegen állampolgárok nemzetiségétől, amely minden valószínűség Szerint Szintén magyar, Nagyborsa lakosságának 68.3% magyar és csupán 26.3% tartozik a cseh, illetőleg a szlovák néphez. Annak ellenére, hogy a község lakosságának túlnyomó többsége magyar, a tanügyi hatóságok mégis beszüntették a községben levő állami iskolában a magyar tanítást és helyette a szlovák nyelvű tanitást vezették be, amely eljárás egyaránt ellenkezik mind a saint-gerinaini kisebbségi szerződésnek, mind az állam alkotmányának és egyéb törvényeinek rendelkezéseivel és az annyiszor hangoztatott demokratikus frázisokkal. Mivel tűrhetetlen, hogy egy magyar község ifjúsága ne részesüljön magyar oktatásban, kérdezzük Miniszter Úrtól: 1. van-e tudomása alárendelt közegeinek erről a lehetetlen intézkedéséről és 2. hajlandó-e a legsürgősebben intézkedni, hogy Nagyborsa községben az állami iskolában a magyar oktatás minden osztályban már 1927 szeptember 1-én újra bevezetessék? * 80 — Az óceániáró gőzösökre kápolnái építenek. A n&srv német hajós társ a sáv ok mintájára most a francia óceániáró gőzösöket, is káno'lná'kkail szerelik fel. Legutóbb a>z együk hajóstársaság épített earv nagy' gőzöst és ezen pl van kápolnát szereltet fel. amely 80 személv befogadására alkalmas. Az úszó kápolnáit, a roueni püspök már meg is áldotta.
