Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-24 / 167. (1501.) szám
6 1927 július 24, vasárnap BERLINI JEGYZETEK írja BÁRDOS ARTÚR — A siker keresztmetszete — A berlini siker valami száznegyven német színpad sikerét jelenti. Hatalmas és jelentős terület ez a legnagyobb világszerző Számára is, nemcsak anyagi szempontból. De anyagiakban is ma körülbelül annyit jelent,, mint, Amerika, A művészi propaganda szempontjából pedig sokkal fontosabb Amerikánál. Elég arra gondolni, hogy a modern dráma két olvan korszakos mestere, mint Sfcrirtd- berg és Shaw, világhírét és jelentőségét a német színpadnak köszöni. Shaw darabjai tudvalévőén előbb terjedtek el német fordításban. német színpadon, mint az angol eredetiben. Angliában és Amerikában csak már a német siker világpresztizsével tudtak tért foglalni. A magyar drámairodalomnak is minden oka megvan rá. hogy Berlin felé figyeljen. Egv időben — tize nőt-húsz évvel ezelőtt — a magyar darab külföldi pályafutása Berlinben kezdődött. A bécsi siker világviszonylatban már akkor sem számított. sokat. A berlini sajtó nem nagyon dédelgette a magyar export-irodalmat, de a színháziak érdeklődtek Budapest, iránt és a magyar darab a berlini közönségben is bizonyos fokig talajra talált. Azóta a német terület csaknem teljesen elveszett a magyar darab számára. Hosszú idő óta ebben a szezonban volt az első igazi magyar siker: Molnár Ferenc: „Játék a kastélyban" című vigjátéka. Mindem német színpadon játsszák és a legtöbb színház legnagyobb sikere. Kétségtelen, hogy a siker ily mértéke ismét, az egész magyar dráma termés felé irányítja maid a német szinpadok figyelmét. * Azonban tartok tőle, liogv a mai magyar sikerek nem igen plántálhatok át, berlini talajba. A mai átlagos pesti siker-tipus és a mai berlini siker-tipus alig áthidalható ke- délvbeii és lélektani különbségeket mutat. Az utóbbi évek nagy magyar sikerei — csaknem kivétel nélkül — főként két, forrásból: a lokális tréfálkozásból és a romantikából táplálkoznak. A memória erősitésére soriáztassunk el néhány darabeimet.: Antónia, Süt a nap. Mariira. Alvó féri. Vén gazember, A Noszfy-fiu esete. Szabó Juci. Nem nősülök... A lokális vicc átültetésének nehézsége a műfajban adva van. ezt nem kell bővebben magyarázni. A romantikával és érzelmi forrásával: a szentimentalizmussal pedig... ezzel furcsán vagyunk a mai Berlinben. Mert nem lehet, eléggé csodálkozni rajta, hogy Werther nemzete mennyire eltávolodott a szentimentalizmustól. Nem; sokkal erélyesebben kell ezt kifejezni: a mai német közönség — színházban és moziban — egyenesen irtia a szentimentailizmust. Dühvei és gúnnyal támlád rá; vagy ami még gyilkosabb: kineveti. Nem egyszer — művészi szempontból — igazságtalanul is. Mert van szantimentalizmus olyan is. amely nem banális, Ízléstelen és számító, hanem egyéni, választékos és szuggesztiv, tehát, művészileg jogosult. De a berlini közönség ebben csalt ritkán disztiingvál. Ha a szerzőt, szentimenta- lizmuson éri. kegyetlenül elbánik vele. Valami lázadás ez a hatás olcsó eszközei ellen, harcos védekezés a becsapás etilen. A közönség nem engedi magát olcsón megfogni, le akarja leplezni az érzelmességére irányuló manővert... Az általánosításban nem sok az igazság. De a berliniek ellenszegülését minden szen- tim en tál izmussal szemben a műszer pontosságával lehet megállapítani. Ez már nem holmi imponderábilis esztétikai megfigyelés, hanem sokszor a brutalitásig realizálódó igazság. A színházban még csak bizonyos formák között, nyilatkozik meg; a közönség végül is üresen hagyja a színházat. De a mozi közönsége szuverénül és egészen érthető formában ítél. Különösen a film-bemutatókon helyez súlyt a népit,élet érthető megnyilatkozására: mikor a hősnő glicerinkönnyei — „ G r ossaur n ahme “-bán — peregni kezdenek, akkor szinte végzetszerü bizonyossággal előkerülnek a zsebekből <a kapukulcsok és éktelen füttv-pergőtüz kerekedik, még pedig a különböző rétegek ^eliesen demokratikus összeolvadásában, a páholyokban éppen úgy, mint a karzaton. A „szerelem" szinte üldözött szó és fogalom és a szerelmi epekedést, sóhajtozást metszőén gúnyos „Ach!“-kiáltások fogadják és nyomban felzug az a kórus- szerű röhögés, amelyet, mi csak az iskola padjairól ismerünk. De ez a viharos állás,foglalás pontosan a szentimentalizmus határáig terjed. A nagyvonalú tragikum, a grand geste már áhi- tai.es némaságra talál, a lesikomorabb tragédiának már van közönsége. És ez ismér, csak szemhehelvezkedós a mai pesti ízléssel. .. A vidámságot csak a magasabb rendű elmés- ség, az érzel mességet csak az öngunvoló cinizmus formájában fogadják el. de a tragédia számára kitárul minden emberi érdeklődésük és a görög arénák tömegmegnvitatkozására képesek. Kétségtelen, hogy mindez a közönség nagyobb értelmi fejlettségéről tanúskodik. A történelmi darabok iránt valósággal divatszerü érdeklődés nyilvánul és nemcsak a Napóleon ellen fenekedő nacionalizmust (Neidhardt von Gneiisenaul tudják megtapsolni, hanem Napóleon glorifikációját is. (Unruh: Napóleon). * Miért van ez igy? — ki tudná megmondani? Elég, ha megfigyelni és leszögezni tudtuk a tömegléleknek ilyen ritka egyértelműséggel megnyilatkozó vonásait. Wien, 1927 julius. Délután voltam a Planetáriumban. Gyöngébbek kedvéért: planetárium, az egy csodálatos optikai műszer, a legújabb találmány, Zeiss-ék csinálják. Fehérremeszelt kupola- csarnok közepén furcsa, mnrsbeli, kétfejű szörnyeteg: ez a vetítőgép. A közönség körben helyet foglal. Elsötétül a csarnok, egy ur beszélni kezd ... “ ...azt mondja Kant — két dolog van a világon — fejünk fölött a csillagos ég — és bennünk az erkölcsi törvény ...“ A következő pillanatban kitágul a csarnok, mintha szétnyílna és megjelenik a csillagos ég, olyan tökéletesen, hogy nem hiszed el. Balról a Szinusz, jobbról a Sarkcsillag, a Göncöl — mindez eredeti színben, nagyságban, fényerősségben. Remek. A pódiumon álló ur magyarázni kezdi az üzemet — kivilágított nyíl jelenik meg a Tejuton, mint valami groteszk üstökös, jobbra-ba'lra szaladgál, mutogatja a csilagkiállitás egyes tárgyait. Egy régi versem két sora villan át rajtam: ,J)e én látni akartam és egy csiUftgof. télkapKtrlwm...“ Erről persze sző se lehet, a kiállított tárgyaikhoz nem szabad nyúlni, különben is csak vetítve vannak. Most ünnepélyes dolog történik — az egész égbolt lassan forogni kezd, a Sarkcsillag körül. Feljön a Nap, átforog keletről nyugatig, jön a Hold, a bolygók mászkálni kezdenek, nyüzsög az egész. Mihez is hasonlít? Aha, tudom már. Egy csepp vizet néztem sokszor, belefelejtkezve, a mikroszkópomon — az egysejtűek viliództak így elsötétített háttérben: néha keresztül száguldott a kerek mezőn egy gömböcske, holmi nyugtalan véglény. (Lám, lám. nyesemi jut az ember eszébe. De igaz is — folyton azt prédikálják, — hogy milyen porszemek vagyunk a mindenségben. Tessék megfordítani ezt a Mikroszkópot itten — nemcsak a botnak, a gukkernek is két vége van. Ha az elektronok naprendszerére gondolok, rettenetes nagynak érzem magam.) Aztán még volt mindenféle, léptéket vetítettek az égboltra, az ekliptikát meg az aequatort, kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben van, az egész gyönyörűen ősz- szemüköd'ik, klappol, mint valami tökéletes gépezet. Később mégis odamentem az Úrhoz, aki az egészet forgatja. A gép forgott, az alkotó sonkászsemlét evett. Atyám, mondtam neki, ez igazán megdöbbentő, micsoda rend van itten. Azt elhiszem, mondta. Három milli- árd'ba került a vetítőgép, — legalább húsz évig dolgozott rajta a feltaláló. De hibátlan is — a csillagász ebben a miniatűr kozmoszban éppen úgy dolgozhat, éppen úgy elvégezheti a számításait, mint ahogy eddig tornyában végezte, azzal a különbséggel, hogy itt, ha kell, egy óra alatt játszatja le magának azt, amihez Isten eredeti planetáriumában egy esztendőt kell várni. A H. G. Wells időgépe ez — időmikroszkóp is egyben, mint a gyorsított mozgókép. A Ringem végigbotorkálva, előadás után, ezen tűnődtem. Micsoda pompás kis végtelenséget rendez be magának az ember ezen a világon. Lindberg ur és társai lassanként úgy összezsugoritják a Földgolyót, hogy zsebne- vághatjuik, mint valami használati cikket. Fajtánk történetét, a cromagnoris embertől napjainkig, éppenugy mutogatják majd nemsokára, egy óra leforgása alatt, valami fejlődéstani gépezet segítségével, mint itt a csillagok mozgását — idő és tér egyre szűkül és az ember egyre nagyobb lesz. Az ember ... Vagyishát én magam. Ilyen egyszerű vagyok én, a kutyafáját. Én meg ezek a... Valóban érdekes: a pesti közélet, sajtó, társasáéi élet haneja hasonlíthatatlanul oini- kusabb, mint a berlinié. Ez a berlini emberfajta kíméletlen és soromba is tud lenni, de hinni iis tud. hittel és emócióval tűd órás beszélgetéseket lefolvtatni olvan társadalmi vaev filozófiai kérdésekről, melyeket a pesti ember cinikus kézleevintéssel szokott, elintézni. Tud hinni például a hűségben, barát- sásban, e fogalmaknak nálunk esészen elavult fokáig és tud áldozatokat is hozni értük. De a színháziban nem szeret elárzéke- uvedni. a színpadról a cinizmus hangjait akarja hallani. A pesti ember viszont a színházban i szentimentalizmusról. gyöngédségről, csupa finom és nemes érzelmekről akar hallani. De csakis a színházban. És liosv sok ne-legyen a jóból, inkább a színházba járást adagolja — Sie, sehens's net die Linie? Rendőr taszít oldalba, már megint csak úgy át akartaim menni a kocsiuton, ahogy jött, pedig itt fehér vonal van huzva, azon kell végisfcötéltáneolni. Lám, a többiek szépen, rendesen mennek rajta, ezen a közlekedési ekliptikán. Mars és Merkúr és Vénusz — a magamfajta kóbor üstököst is rendire tanítják. Beszélhetek neki, pardon, én nem tartozom ehhez a naprendszerhez, biztos ur. Tessék az igazolványom, én csak átutazóban vagyok, illetőségi helyem a Sziriusz, jobbra, a Véges — csillagképletben — az igaz, hogy megkerültem az önök Napját is, még hozzá egész közelről, sokkal közelebbről, mint akármelyikük, tessék nézni, a kabátom szárnyát is megpörkölték a protuberanciák, — de én mégse tartozom ide, tetszik tudni, a dolog úgy áll, hogy nekem két napot kell megkerülni, azért látnak itt engem aránylag ritkán, száz évenkint egyszer — a Másik kicsit messze van, tetszik látni? ott, ott, az a hunyorgó kis pont, — az Alfa csillag, pályám ellipszisének másik gyújtópontja. De megsúghatom önöknek. önök is arrafelé tartanak, mig odaérnek. Addig nekem kell fentartani az összeköttetést, ide-oda röpködni, — tessék elhinni, nem jó pálya ez a hosszú, hosszú elipszis, jobb szeretnék én is rövidebbet és, hogy ismondjam csak, ga zdaságo s abbat. Biztos urnák vurst, addig, amig itt vagyok, tessék betartani az ekliptikát. Értem már, — ez volna hát a csillagos éggel egyenrangú Rend és Erő, — az erkölcsi törvény, kategorikus imperativusz. Kötelesség önmagámmal és embertársaimmal szemben. Az áim, csakhogy ennek a rendiszerét nem tanítják semmiféle planetáriumban. Itt még kevésbé tudom, hová tartozom — csak azt sejtem, hogy mindenki Napnak képzeli magát és nagyon szeretné, ha körülötte keringenék. Vonzanak és taszítanak s a fekete égben dogmák és közmondások néhány n- detlen fénypontja pislákol. Hová forduljak? Szeressem embertársaimat, mint önmagamat? Megköszönné néha — minthogy én is megköszönném, ha az öngyilkos ugyanazt tenné velem, amit saját magával. A legtöbb ember és intézmény sokkal több áldozatot vár tőlem, mint amennyit önmagámmal szemben megenged — ők önmaguk körül forognak, de tőlem elvárják, hogy azonkívül még körülöttük is keringjek. Nappalom az övék — álmomban érek csak rá magammal foglalkozni. Mit tehetek? Nap lenni soha nem akartam, de a bolygótermészet hiányzik belőlem. Nekem legjobban az ikercsillagok tetsznek, amik egymáskörül keringenek. Viszont — valahová csak tartozni kell, ugy-e. Hogy lehetne úgy elhelyezkedni valahogy, hogy ami nekem jő, a másiknak is jő legyen? Ebédemmel nem csilapithatom a másik éhségét, valamint az én szomjúságomat se oltja el a viz, amit felebarátom iszik. Nem jó igy, mindenkit megérteni, miközben senki se érti az embert — hát itt is, ebbjpn a kozmoszban,' az üstökös futár szerepét vállaljam? — örök csillagok.. • Alászolgája, szerkesztő ur, mit szól a háborús hírekhez? Kérem, én a Szír iuszből érkezem ... van valami újság? Tovább megyek, próbálom Összeszedni a dolgokat. Lindbergh... átrepülte ... fejlődés ... az ember diadala ... világegyeltem ... erkölcsi törvény... Jó, jó — de miért vagyok ilyen boldogtalan? Az Importál előtt egy széken Molnár Ferenc. Tisztelettel köszöntőm, leülök három percre. Majd eldicsekszem neki a planetáriummal, gondolom. Hát mi újság? Semmi, jó viccet halottam Hatványoknál. Na. Tessék? ’ >C0aG£Q©e9öS0©0G00öe©eQ90Ö9©©0O* : Syfilidotoge Dr. Kolb > ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák ' tanársegédje és másodorvosa ? ■»o’4bg«a IQ. Wc»*EiácaacBW«a 32. »ám. j Wassermann vizsgálat! 1 ®©5®©se©©90®O©S0©OO©0©©09OO^- Aha. Elég jó. De hallottam-e ezt? Kérdezik ■ a Weiszt... Nagyot röhögök. Csakugyan ez még jobb. De mit is akartam még mondani...? Tudom k már — az a izé, a dolog, ahonnan jövök — mi is volt csak? Honnan jössz? Semmi — jelen- 1 téktelen kis apróságot néztem meg, afféle * apart dolgot, itt szembe a Mariahilf erstras- | sen ... Nos?... Á, érdektelen. Valami vi- L lágegyetem, vagy mi a fene. Ja! Hallom, elég unalmas. Szervusz. , De tényleg, jobb kedvem van. Hogy is van az a vicc? Kérdezik a Weiszt... Nevetek magamban, aztán fütyörészve megállók. Ez volna hát az, a nagy kiegyenlítés, összhang a káoszban, — nevetés? Egy háztető mögül kibújik a Hold. Rajta élesen, szinte fotografálva, két arcéi, csókban összeforrott ajkak. A füttyszó megakad összecsucsoritott számon. És ez volna hát a másik — egyetlen esély, melyben két halandónak egyszerre jó az, ami a másiknak is jó — az erkölcsi lör- . vény? Csők és nevetés... Akkor hát s e rumi ba j. Gabi fiam, el ne késsél az iskolából, ez utón figyelmeztetlek Bécsbői, mert jaj neked, ■ ha hazajövök. Mit vesztett Magyarország a bécsi rémnapokban? Bécs, julius 23. A magyar töríénetkutaíásnak a legutóbbi , bécsi események pótolhatatlan kárt okoztak. A leégett Justizpalastban Ausztria egyik legértékesebb levéltára is a tömeg vak dühének áldozatul esett.. Az óriási épületnek épp a Schmerling- platz felé eső részén, hová a mob támadása elsősorban irányult, földszinti és pincehelyiségekben volt elhelyezve az osztrák belügyi és igazságügyi levéltár, mióta három éve a régi osztrák udvari kancelláriát barokkpalotájából kiköltöztették. Az osztrák udvari kancelláriának és számom más hatóságnak a 16. századig visszanyúló anyagán kívül itt voltak a régi reüdőrminiszté- rium aktái is. Annak a nagyarányú rendőrszervezetnek iratait, mely József császár alatt vette kezdetét és Meternich korában épült ki teljesen, itt őrizték levéltári céloknak nagyon is megfelelő helyiségekben. Nem volt a Habsburg-monarchia s igy Magyarország és az akkor osztrák uralom alatt álló Felsőolaszország közéletének egy mozzanata sem, melyről ne futottak volna be ide jelentések és ne tájékoztatták volna Ferenc császár és utódai rendőrminisztereit. A magyar reformkorszak politikai, irodalr i és társadalmi életének egyik legfontosabb, k'~padhatatlan forrása Volt a bécsi „Polizeiarchiv". Tudományos magyar kutatók már régebben is használták. így Takáts Sándor a magyar rendi országgyűlésekről szóló jelentéseket fáradhatatlan buzgalommal gyűjtötte itt össze és különösen a Klebelsberg gróf alapította bécsi magyar történeti intézet működése óta élénk kutatás folyt magyar részről a páratlan gazdagságú levéltárban. A bécsi magyar történeti intézet tagjai, mely a régi magyar nemesi gárdának a Justizpalast szomszédságában levő palotájában van elhelyezve, közvetlen közelből nézhették, mint emésztik meg a lángok a benzinnel leöntött történeti kincseket, melyek kiaknázására ők/lettek volna hivatva. Ugyancsak elpusztultak az 1848 utáni reakció, Bach és Kempen minisztériumainak iratai is. Legutóbb az Akadémia elnöke, Berzeviczy Albert jórészt ezek alapján irta meg a Bach-korszak első áttekintő történetét, de a részletkutatás, az alapos gyűjtőmunka még hátra volt és a levéltárak pusztulásával egyszer-smindenkorra lehetetlenné vált. A francia forradalom ideje óta aligha fordult elő, hogy ilyen tör'éneti kincseket szándékosan pusztítottak volna el. A tömeg nem is sejtette, hogy miről volt ott szó és nem érdektelen feljegyezni, hogy a 19. századi osztrák munkásmozgalmak történetének egyetlen forrásai, az osztrák minisztereinökség és a belügyminisztérium aktái is porrá égtek. Hogy mily kevés érzéke van Bécs közönségének, de talán általában a modem nagyvárosi közönségnek az ily természetű történelmi emlékek iránt, legjoban bizonyítja az, hogy mig a bécsi lapok hasábokat írnak; a telekkönyvek pusztulásáról, melyek elvégre rövidebb-hosszabb idő alatt pótolhatók lesznek, megemlékeznek arról, minő igazán harmadrangú festmények pusztultak el az égő épületben, a mai napig még a müveit közönségnek készülő lapok sem emlitik meg, hogy Bécs és Ausztria, de a történelmi közösség folytán, sajnos, a magyar tudományos világ mily nagy kincsesei lett szegényebb a mob dühöngése következtében. F. F. xx Rendelje meg a magyar gyermekirodalom kincsesházát, az „Ifjúsági könyvtár" első kötetét 12 koronáért könyvosztály ónknál. aszkétikus önmérséklésseil... NRPLÖm írja: KARINTHY FRIGYES
