Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-24 / 167. (1501.) szám
1927 julius 24, vasárnap KAPÁLT BÚZA Irta: ÍTIÓKICZ Z5IBmonü Pusztapó. május 31. Ez a tábla itt kétszáz hold cukorrépa. — Kélbszáz hold. A cukorrépa itt az idén olv gyönyörű, hogy kiállításon első dijat, kapna. Gyönyörű a m várost! kép. a rop pánit zöld mező. egyfor mára borotválva, a kövér kerek levelek halkan nyüzsögnek maguk közt. Milyen szép képeket ad a gazdaság. Érdemes volna gazdálkodni még csak a szépségéért is. A kocsi fut, fut. a könnyű kis kocsi s az intéző ur lelkesen magyarázza, a szakember tud légiókban gyönyörködni a munkája eredméinvéibeu. Egy igazi gazda csak ott érzi Ml miagát a birtokon. Nézi a fű növését. Az asszony otthon csak vár. vár, az étel elsül, Az idén be is 'érák akkorára, mire a többi, mert egv búzatáblám sincs ilyen szépen ki- k-aiászolva. Kihúz egy üszögös szálat. — Ez ellen nincs orvosság. A porüszög ellen nem tudunk csávázni. Mikor a kocsin ülünk, visszanézek a hatalmas táblára. — Mért nem szaporítják tovább? Ezer- ötszáz hold buzavetésben csak 45 a kapált. — Munkaerő kérdése, — mondja mosolyogva — mert ha az ember aztán nem tudja bekapálni, még sokkal rosszabb, mint a rendes sbrvetés. elfő: — Már az a búza meg se nő. ha maga nem nézi. Most buzatengerben úszik a kocsi. Oly dús, olv kövér a búza. — Ebből 79 kilós lesz, ebből 80 ... ebből 83 is lesz, amilyen óriási szép ez a búza... Ez pedig it.it- az én kapált búzám. — Kapált búza? Erre megállítottam a kocsit. Ez az én egyetlen gazdasági kísérleti esetem. Tizenkét évvel ezelőtt a kertben egv veteményes ágyon búzát ültettem, japán módszer szerint, hantokba, szuperfoszfáttal trágyáztam és kétszer bekapáltatitam. A búza gyönyörű lett, mindéin Itt csodájára járt s 20 négyszögméter területről egy mázsa termést jövendöltek a giazdavemdégek. És nem kaptam vissza a ve- tő-magolt sem. Mert a búza szára olv vastag és erős lett, hogy a veréb rászállt és kiette a szemet. Nem bírtunk vele. Ko-lornpot akasztottam. nemcsak maidáriiesztőt a búzába s a tornácról huztuk a kolomp zsinórját, az ösz- szes gyerek folyton verebet hajtott — és egy maréknyi sem érett be az ón búzámból. És most itt van egv tábla. Gyönyörű. Egyenesen álló sorok végtelen erdeje. — Negyvenöt hold. Meghatva és örömmel nézem. — Hát érdemes? Ugy-e érdemes! Az intéző elmondja, — A vetőmagon 40 kilogramot megtakarítok, mert a rendes négy és fél colttávolság helyett 12 colira vetem a sorokat. Tavasszal egyszer megkap áltattam cukorrépa kapával; öt napszám tizenkétezer koronájával, az 60 ezer korona. Ez megfelel tizenhat kiló búzának. Tehát a kapálást levonva a magmegta- kairitásból. még mindig van huszonnégy kiló nvereségem a vetésnél. Aztán azt tapasztaltam, hogy a kapált, búza ellenáll óbb, mieTt nem dől meg s azonfelül kapált földem van, ami szintén eredmény... Termésnél, — negyedik éve termelem — mindig egv mázsával fölözte a soros termést. — Gsak egv mázsával ? Az intéző ur rám néz. — Elég nagy eredmény, mert ha csak azt érem el. akkor is van már 24 'kilógnám nyereségem. További eredmény, hogy szalmában jelentékenyen többéit, kapók, mert oly magas. hogy ellepi az embert arra beljebb, a tábla közepén. — S milyen a búza? — Próbáltam ötfélét is. nálam a bánkui.i 417-es felelt meg. legjobban. — És semmi hátránya? — De igen. A kapálás miatt jobban fejlődik. de tovább él és később érik. S ennek az a veszélye, hogyha ráiön az augusztusi hőség, megszorul; az a gyenge tejes szem hamar ossz easzik. Ezért csak akkor lehet kapált búzát vetni, ha nagyon korán vetheti az ember. Gyönyörködve nézte a csodálatos búzatáblát. — A megyében nem látni ilyen búzát!... így fiafalit és szépít a Cörall-créme 0©raI!“Puder dorall-siappan FSlerakat a t. S. R. részárt: Vörös Rák gyógytár, Bratislava, PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — A tiszta kritika — Páris, júliusban. Gyakran csodálkozom azon, hogy milyen tiszta eszközökkel és nemes fegyverekkel vívják meg itt Franciaországban a kritika mindig kínos és szükségesen fájdalmas ütközeteit. Ez annál csodálatraméltóbb, mert a francia lélek kétdimenziós beállítása mellett az irodalmi kritika itt, mint minden egyéb, messze túl az adott jelenségen mindig annak a társadalmi eseménynek és jelenségnek kritikája is, amiből szervesen felbuggyan a szerző és a mü. Iia a francia kritikának ma olyan személyiségei vannak, mint Thíbaudet, Sou- doy, vagy akár Billy, az kétségtelen bizonyítéka egy nagy li te ránts potenciának, de kétségtelen bizonyítéka még valaminek, ami e potenciával majdnem egyenértékű: a szellemi -élet toleranciájának, amint a kritikával szemben viseltetik, igen, a szükségérzetmek, amivel igenis megkíván ja és szükségesnek tartja a tiszta kritikát. Azt a kritikát, amely nemcsak ítél, hanem mindenekelőtt szeret. Ha a francia kritikusokat olvasom, Gain- te-Beuvetől Remy de Gourmonton át mondjuk Thibandet-ig, az első, ami meglep, megkap s elkerülhetetlenül közö-s vonásuk, hogy szeretik az ügyet. Ha a derék Lemaitre kora nagy irodalmi eseményeivel szemben kapcsolat nélkül állott is, soha nem támadott elsősorban személyeket, hanem mindig az ügyet, szeretetbol, mert azt hitte, hogy az irodalmat érte támadás. A nagy kritika az, ami nemcsak tud, hozzáért, anyagtárral rendelkezik, hanem az, amelyik tud úgy haragudni és szeretni, hogy haragjának és szer eleiének átütő-ereje legyen. Nem az objektív kritika az ideális, hanem az, amelyiknek annyira mindenefefö- lött és mindenekeiőttvató az irodalmi ügy s mindig és egész általánosságában csak az, hogy annak érdekében hajlandó az egyes jelenségekéit szeretni és gyűlölni is. Szeretni és gyűlölni: de mindig az ügyért, mindig az ügyön keresztül. S ez az ügy az irodalom s Franciaországban az irodalom mindig egy kissé Franoiaország. Itt aztán messze megy és Összefonódik az egész hérdlésikomplexum: itt elmondhatnám, hogy nemcsak egy francia átlag-intelJektuell- nek, hanem egy francia miniszternek is elsőrendű szükséglete az irodalom, amit nagyra- tart, ami nélkül nem tudja jól elképzelni az életet; hogy a hivatalos francia rétegeknek a felfogása az irodalmi szükségszerűségekről olyan elsőrendű probléma, mint a nemzeti vagyon bármely más tételéről; s nagyon köny- nyü lenne párhuzamot felállítani az angol élettel, ahol az irodalom (nem Ettinor Gwynn, vagy hogy* hívják, hanem Bemard Shaw,) megtűrt veszedelem, ami ellen a Hivatalos Anglia s az Angol Társadalom minden rendelkezésére álló eszközzel védekezik, — s ez az eszköz néha, például Wiilde esetében, a börtön. De ne menjünk ilyen messzire, maradjunk Németországban, ahol igazán nem lehet a publikumot irodalmi érzéketlenséggel megvádolni, inkább az a baj, hogy egy óriási kereslet, amiről nem tudom a keverés arányát, hogy mennyi benne a smokkság és mennyi benne az igazi szükséglet, hihetetlen termelést és kínálatot váltott ki. Aki a modern német irodalmat ismeri, az tudni fogja, hogy Németországban ma kritikai élet, a szónak igazi, tiszta, abszolút értelmében, nincsen. Németországban az irodalom pártokra szakadt s vele együtt pártokra, még pedig első sorban politikai pártokra szakadt a kritika is. Nem beszélve Alfréd Kerről, akit, szerényen megjegyezve, se nagy írónak, se nagy kritikusnak tartani nem lehet, s aki mindig személyes kritikát csinált, s egy viccért, s legtöbbször egészen gyönge viccekért, az öregapját is eladta, — nem beszélve erről a nagyszabású napszámosáról a német kritikának, akihez álljon mindenki tetszése szerint, nem könnyű feladat a mai Németországban a Rajna és a Spree között kritikai egyéniséget találni, aki politikamentes bírálattal közeledne műhöz vagy szerzőhöz, munkához vagy jelenséghez. Willy Haas, aki kétségtelenül a legerősebb jelenségek egyike az uj német kritikában, képtelen ma egy jó szót leírni Thomas Mannról, mert Willy Haas kommunista, míg Thomas Mann demokrata. A „Lo- kalanzeiger", vagy bármelyik más jobboldali lap nem engedheti meg magának, hogy bírálatban érdemesítse azt a baloldali szerzőt, akit a Frankfurter Zeitung a keblére ölel. Németországban ma van fajvédő kritika és zsidó kritika, van nemzeti kritika és inter- nacionális kritika, van katolikus és protestáns kritika, van nagytőke- és van szocia'lit&a kritika, csak éppen az nincsen, amire a legnagyobb szükség van: kritika, aminek távlata több, mint személy és műtárgy, — kritika, aminek távlata az irodalom. Franciaországban ez elképzelhetetlen. Nekem igazán nem kritikai ideálom León Daudet, de még egy León Daudet is, akinél ki élez eltebben politikai személyisége a francia kritikának talán nincsen is, minden irodalmi figyelőjében otthon tudja hagyni azt a politikai személyeskedést, ami egyéb Írásaiban napi köntöse. Ha a magyar kritikát párhuzamba Aliittjuk a franciával, megdöbbenve szögezhetünk el egy jelenséget, ami olyan elsőrendűen fontos, hogy hosszú időre meg lehet állani előtte: a magyar kritika egyik legnagyobb hibája az, hogy nem udvarias. Nem udvarias, abban az értelemben, ahogy a francia kritika az. A magyar kritika gyakran elegáns, gyakran na'gy felkészültségű s majdnem mindig okosabb, mint a kritika objektuma. De csak ritkán udvarias. A hangnak az a szeretetteljes gyöngédsége, a mozdulatnak az az őszinte és személytelen erőlködése, amivel a francia kritika mindig és minden esetben a tárgyához nyúl, hiányzik az otthoni kritikából. Ha ezt leszögez zük, gondolhatunk nyugodtan legnagyobb és legtisztább kritikai egyéniségeinkre, gondolhatunk elsősorban Gyulay Pálra, akt igazán bibliai erővel tudott haragudni, de mindig olyan modorban, ami sebzett, mindig olyan hangon, ami fájt. Én azt hiszem, éppen Gyulay Pál modora, ez az egyrészről klasszikus purifikátopi erő, másrészről kegyetlenül személyes udvariatlanság az, ami hosszú időre, legalább is mindimáig veszedelmesen rányomta bélyegét a magyar kritikára, s oka annak, hogy a magyar irő netm szereti a * kritikát, egy kissé le is nézi, mindenesetre fél tőle, kényelmetlen neki — s gyakran joggal, mert a magyar kritika szeret bántani akkor is, mikor nincsen más feladata, mint hogy miegállapitson. Ki tudja, hogy‘ jön ez? Talán mert üvegharang alatt történnek a dolgok, talán ez a térbeli egymásrautaltság, ez a tehetségekkel agyonzsufolt magyar élet, ahol miy- nyira nincsen hely, hogy aki erősebbb mozdulattal nyújtja ki a karját, az már beleütközik valakibe, — tálán ez a különös közeli visszhang okozza, hogy nálunk a szónak, amit a kritika leír, valahogy rögtön személyi éle, személyi ize, személyi hatása van. Minden magyar kritikában, ha csak nem a barátkozsa ódája a napisajtóban, van valami keserű alaphang, valami elégedetlenség, mi már a startnál jelentkezik, — s van, ezentúl, valami különös aktivitás, valami rajta és hajrá, valami neki esés-szerű, ami mindig udvariatlan, mert túlságosan mohó, túlságosan lokális, túlságosan a személynek szól, akiről szól. Ha dicsér is, akkor is közelebb megy valahogy, mint ahogy az iró megengedi neki. Ez az ereje, ez a szenvedélyes erőlködés, s ez a nagy hibája, mert mindig sebez. Az uj magyar kritika mintha nem ismerné azt az udvariasságot, ami azért gyöngéd, mert mindenekelőtt szeret, s csak aztán kritizál. Aki nem tud szeretni, az nem lehet nagy iró, de még kevésbé lehet nagy kritikus. Lehet, hogy ez időjelenség, s benne van Trianontól infláción át Trianonig a magyar élet minden nyomorúsága. De ha francia kritikát olvasok, mindig szeretnék lopni belőle egy kritikai zsebszótárra való udvariasságot. „IZA“ Súlyt fektet a szépségére? Szép tiszta arcbőrre? Elhiszem, minden nőnek ez a kincse. Már az alaptermészete miatt is, mért Született Ön szeplőivel, májfolttal, zsíros, pórusos, mitteszeres, pattanásos arccal, kellemetlen hajszálakkal, ráncos pettyhütt arcbőrrel? Ha szenved ezekkel a hibákkal, forduljon bizalommal az első bratislavai kozmetikai intézethez „IZA“ Siefanik-u. 19., II. em., hol garancia mellett a legrövidebb időn helül megszabadítják a kellemetlen archibáitól. Az intézet a legmodernebb eszközökkel van felszerelve, saját készitményti méregmentes szerei, melyek Párisban aranyéremmel és díszoklevéllel lettek kitüntetve. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézőmet, rendeljenek Tza rekord arcápoló szereket, pontos kioktatással. Mitesszer, pórus, pattanás ellen garnitúra .1 ..................Kcs 37.— Sz eplő és májfolt ellen garnitúra . Kcs 37.— Vörös orr, arc, kezek ellen garm Kcs 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen Kcs 77.— Bőrujitó garnitura 4 perc alatt lehámlasztja a bőrt s olyan lesz, mint az üde gyermeklányé . Kcs 120.— Hajtalanitó garnitura 1 perc alatt leveszi a hajat, ennél jobb 20 év múlva sem lesz..........................Kcs 37.— Ke belápoló, fejlesztő garnitura . Kcs 120.-- Folyékony láthatatlan email, csodásán Szépít...............................Kcs 77.— Toilette garnitúra, csodás hatású 5 preparátumból . Kcs 47-től 200 Kcs ig Iza kozmetikai intézet Bratislava, Stefanikova 19., II. nsseamíss A possoniyV rasgya®’ királyi konzulátus (Pozsony. Perenciek-tere s® • évfi augusztus kezdi meg működését. Ex időponttól tcesdve a SsSovensská és Ruszsimsxföőkan 8©k# egyének issxárőiag e hivatalnál, — tekét nem a prágai magyar Beír* követségnél — nyújthatják fee vitwBi* magyar utiewé! elnyerése, valamint egyél® konzuli teatáskörtee tartósé eljárások iránti kérelmüket. A MstjKrstófefei részén Baké közönség hasontó kérelmeit azonban a konzulátus elintézni nem fogja, na^rt ezekre vonalitcozőlag továfokra fis a prágai magyar királyi követség illetékes* Alapítva 1833 Telefon 33. \) s > disz mű üveg, porcellán & nagykereskedése. ^ K O S I C E F f - utca 19Nagy választék. Jutányos árak. 4
