Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-20 / 163. (1497.) szám

w* & Hal ürmünk 10 oldal ^ SZ*m * ®*®*f*®* 3 1927 julius 20 Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: JJolltikcLl nCLpilcipiQ. Felelős szerkesztő: DZURANT1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice- 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha A csehszlovák politika tragikuma Irta: PÉTER MIHÁLY Rákosi Jenő a tragikumról irt híres munká­jában így határozza meg a tragikum fogalmát: a tragikum a „nagy" szóban rejlik. Nagy jóság, nagy szépség, nagy érzés, nagy akarat, nagy gonoszság, külön-kiilön. Vagy csoportosan egy alakban, nagy események a nagy indulatok szin- játékában, harcban az élet lehetőségeivel. A rend- -kiviili, amely áldozata a rendesnek: ez a tragi­kum. Ennek az állításnak bizonyítására számo példát is felhoz. így Othellóról szó'ván azt mond ja, hogy annak tragikuma a szerelem szertelen gégében rejlik, amely rettenetes féltést szüli, eb ben van tragédiájának magva. Az ellenmondás nemtürés példája Leár király, s mikor megöreg szik és tehetetlen lesz, akkor is parancsoló akar: ebben bontakozik ki tragikuma. Shylolc ; fösvénység mintaképe, ez hozza összeütközéstx a fennálló társadalmi és erkölcsi renddel, s e: ókozza bünhődését. Rákosi végül is igy foglalj: össze a tragikumról szóló felfogását: A tragilcun a földön nem lehetséges emberi nagyságok össze ütközéseinek megnyugtató megoldása katasztrófj által.. ' A csehszlovák politika méltó tanulmány tárgy? lehetne egy olyan nagy elmének is, mint Rákos: Jenő, mert tragikus momentumok nemcsak egyé­nek. de kormányok és nemzetek életében is fel- találhatók. A tragikus helyzetek itt is úgy álla­nak elő. hogy kormányok, államok az érzések, a gondolatok a a cselekedetek szertelensége által ■szembe helyezkednek az élet lehetőségeivel, megzavarják annak a harmóniáját, kihívják ma­guk ellen a sorsot és a sorssal való eme küzde­lemben bekövetkezik reájuk a katasztrófa, a bu­kás. Anélkül, hogy esztétikus lennék, vagy iro­dalomtörténész, hiszen csak figyelő és gondolkozó ember vagyok: mégis kénytelen voltam ehhez az eszmetársitáshoz folyamodni, amikor a csehszlo­vák politika tragikus elemeit figyelem. A csehszlovák politika mindezt teljes egé­szében- magában foglalja. Még nem vagyunk a nagy tragédiák ötödik felvonásánál, a végkifej- lésnél, legfeljebb az első-másodiknál, de az élet e nagy szinjátéka szemmelláth'atólag arra halad, a. katasztrófa felé. A csehszlovák politikusok mindjárt a függöny első felgördülése után egy nagy szertelenséget vittek a csehszlovák politika színpadára: a túlzást, a végtelenül megnőtt nem­zeti öntudatot, az érzések határtalan felajzását. Ezt vitték keresztül törvényekben és intézmé­nyekben minden vonalon. Nem gondoltak az élet lehetőségeivel, harmóniájával. Elvakultságukban mindent a kisebbségek ellen domborítottak ki. ezzel kihívták maguk ellen a sorsot, vagy mond­juk igy: a nemezist, amellyel megbirkózni igen nehéz, majdnem lehetetlen, mert „ sors, vagy a nemezis semmi egyéb, mint egy suhogó ostor azok vállain, akik az élet lehetőségeit semmibe se vészük. Talán nem is kell sok példát felhozni, hogv állításainkat szemléltetőbbé tegyük. Ezek a példák néha máris igen beszédesek, másutt ellen­ben még csak sejttetik a katasztrófát. Itt van először is az erdőkkel űzött politika. Ezeknek legtöbbje a nemzeti kisebbségek, köztük a magyarság kezében volt. Nosza álljunk csak bosszút rajtuk, vagy legalább ne gondoljunk ve­lük, tegyük a pusztul ás ukat lehetővé. Vagy úgy, hogy fiatal sarjerdőket dobjunk oda közerdők­nek, mert a demagógiát csak igy élesíthetjük ki, vagy aképpen, hogy horribilis, sokszor a magyar birtokos vagyonával felérő dézsmákkal és adók­kal terheljük meg az illetőket, akik azután köte­lességüknek eleget teendők, kénytelenek voltak erdejük kivágásában keresni a pénzforrásokat. Az érzés szertelensége kielégült ugyan, de a dráma vagy tragédia itt máris a végkifejlődés felé halad rettenetes árvizek alakjában, amelyek azután már nemcsak a kisebbséget, hanem mindenkit egy­formán sújtanak. A magyar fajtának olyan területén éltem gyermekkoromat, ahol a Laborc a sik mezőkre ér, de egy nagy árvíz lehetősége abban az időben csak akkor következett be. ha Zemplén, vagy Üng felső részein két-három hétig tartó esőzés volt. Ma elég egy félnapos eső: s virágzó me­zők. legelők pusztulnak el s jön utána egy min­dent elsöprő marhavész szóval koldussorsraju- j tás. De hogy a pusztulás mindent átfogó le- ; gyen, az újabb időben egy félnapos eső után már ] Folyik az osztrák forradalom likvidálása A lapok kivétel nélkül megjelentek — A forgalmi sztrájk éjfélkor bevégződött — Berlin a szociáldemokraták teljes kudarcáré! beszél — Kommunista agitátorok a Reichspost Rágyújtásánál — Az osztrák közgazdaságot nem érte súlyos csapás A polgári koalíció er^sebfe, ralist valaha 5 Becs, julius 19. A tegnapról mára virradó éjjel a szociáldemokrata pártve&eíőség várat­lanul visszavonta a forgalmi sztrájk rendele­tét, úgy 'hogy ma reggel Német-Ausztris ismét visszanyerte regi képét. . A munka megindult, a forgalom a régi, a. po­litikai pártok és a közönség a pénteki forra­dalom likvidálásához fogott, míg a külföldre menekült id egen ek ismét visszaszáll rugóznak. Az elmúlt borzalmas napokra egyedül a leé­gett igazságügyi palota füstölgő romjai emlé­keztetnek. 4- Ma éjjel 0 óra 30 perckor a bé­csi telefon is megszólalt, a vonatok pedig reg­gel pontosan elindultak Bécs felé. A forgalmi sztrájk hirtelen lefújása nem kis meglepetést okozott mindenfelé. Seine] sikere teljes s a polgári pártok, sőt a. külföld is, a sztrájk letörését a szo­ciáldemokraták döntő csatavesztésének \ lógják föl. Ez utóbbi az utolsó lépésre azért határozta öl­ni agát, mert egyrészt látta, hogy a vidéken egyre nő a sztrájktörők száma, úgyhogy a for­galmi sztrájk nem járhat a kívánt következ­ményekkel, másrészt pedig Seipel és a kor­mány merev elutasítása sztrájk esetén köny- nyen ismét bonyodalmakat okozhatott volna s esetleg az egész szociáldemokrata párt vál- i ságát. i A kenuin ista pernek résen voltak s a szo­ciáldemokrata vezetők attól féltek, hogy sztrájk esetén a vezetés kicsúszik a ke­zükből. Igv hát inkább meghazudtolták a párt bizalmi férfiainak vasárnap esti határozatát és kiadták a jelszót a sztrájk beszüntetésére. A polgári pártok — ámbár diadaluk tel­jes — igyekeznek elkerülni a tulhangos öröm- lrínyilván itásókat, hogy ne mérgesítsék el a helyzetet, ne üssék ki a hatalmat az amúgy is meg­rendült tekintélyű mérsékelt munkásve­zérek kezéből és ne gáncsolják el az újjáépítés mukáját. Sei- pel a kormányon marad, tekintélyét csorba nem érte, sőt ellenkezőleg, a polgári kormány, erkölcsi alapja talán meg is erősödött. Egyet-! len miniszter sem mond le, a mai többség meg­marad, a szociáldemokraták föltétel nélkül kapi­tuláltak és még Schober rendőrfőnök sem távozik. A külföld ezek után a polgári irányzat tetemes megerősödését várja NémetauSzíriáirati s az államhatalom, — mint aki saját kárán tanult, — igyekezni fog Bécset megtisztítani az ide­gen szélsőséges elemektől és az osztrák főváros nem maradhat többé az a város, ahová összeszalad Európa salakja. Tegnap délután az összes újságok megje­lentek. A lapok nyugodt hangon igyekeznek az eseményekkel foglalkozni, sem baloldali, sem jobboldali uszítás nem hangzik el. Csodálatosképpen a forradalom nem vi­selte meg az osztrák valutát. A si Iliiig szilárd, a bank forgalom erős, az áru­forgalom kielégítő, az üzleti és ipari élei agi­lis, a külföld, egyáltalán nem bizalmai!;.n. Hogy Németausztria pénzügyi élete minden zökkenő nélkül viselte el a megrázkódíatásf, nem annyira az ország belső életképességé­nek a jele, mint Inkább annak, hogy a külföld minden körülmények között el van tökéivé ennek az életképességnek a bebizonyítására és föntartására. Az igazságügyi palota elpusztulásával 50 mil­lió sitiing kár érte Bécs városát, a sztrájk pe­dig 10—12 millió silling effektiv kárt okozott. Mindezt a bankkamatláb egy százalékos föl­emelésével hamarosan be fogják hozni. A forradalmat egyszóval gyorsan likvidál­ják és ez a -likvidálás egyedül a kommunis­táknak nem tetszik. A forradalom politikai likvidálása Bécs, julius 19. A parlamentben elhe­lyezett katonai őrséget ma visszavonták és csak néhány rendőrt hagytak aj épületben. A Ringstrasséről i9 eltűntek a megerősített őrjáratok s csak az utcák keresztezésénél áll két-két rendőr. A forgalmi sztrájk meg­szüntetése után a vidéki képviselők a fővá­rosba özönlenek. A nagynémetek klubja hol­nap délután teljes ülést tart. A keresztény- szocdailista párt, amely plenáris ülését szer­dán akarta megtartani, közbejött akadályok miatt az ülést péntekre halasztotta, Ugyan­ekkor ülnek össze a Landbund képviselői is. A szociáldemokrata klub összejövetelé­ről egyelőre nem érkeztek hírek. A Hervev sajtóügynökség szerint a többségi pártok úgy vélik, hogy az igazságügyi palota szét- dulásával aktuálissá vált bírói halasztások megadására egészen uj törvényeket kell hozni. A nemzetgyűlést valószínűleg csak a jövő hét elején hívják össze. A kormány hangulata bizakodó. A többségben úgy vélik, hogy a nemzetgyűlés munkaprogram­ját nem valósíthatja meg a nyári ülésszak alatt és még őszre is sok munka marad. A szociáldemokraták kívánságára a pari?- , t foglalkozni fog a pénteki eseményekkel és a vérfürdő okaival. Egyelőre még nem tud­ni, milyen keretek között folyik majd le ez a vita. ’ ' A ma déli lapok szerint egy szó sem igaz abból, hogy a hatóságok elrendelték a köztársasági védelmi szövetség és a front­harcos egyesület feloszlatását. Mint tegnapi számunkban jelentettük, a véres péntek áldozatainak temetése szerdán délután 2 órakor lesz a központi temetőben. Az utcai harcok alkalmával megölt rendő­rök és rendőrtisztviselök temetését viszont csütörtök délután tartják meg. Az osztrák légi forgalmi részvénytársa­ság jelentése szerint a kritikus napokon légi utón háromszáz személy és 5100 kg áru hagyta el Bécset. A Reichspost szenzációs vezéreikbe Bécs, julius 19. Hogy mennyire békiilé- keny a hangulat a keresztényszocialista pártban s a kormánypártok mennyire igye­keznek leépíteni az ellenséges hangulatd, arra jellemző a Reichspost mai vezércikke, ame’; e kercszténvszocialista párt nyilváu­fent Nagymihály, Homonna és Mezőlaborc táján, vagy arrébb a Vág kezdő folyásánál is minden pusztulni szokott. A kommunizmusnak, kivált kezdetben, kéz- zel-lábbal való pártolását, állami támogatását is a nemzeti kisebbségek elleni végtelen bosszú érzése szülte. Ezért volt menedékhely Csehszlo­vákia minden emigráns, minden kommunista számár • Ezek segélyével gondolták kikezdeni a szegény, még megmaradt Magyarországot. Ezért kellett a tulajdon szentségét megiugatni, mert a föld tekintélyes rés^e a kisebbség kezén volt. íme, a tragédia fejlődik: a kommunizmus már államot fenyegető rémmé vált. A. papok, a magyar hivatalnokok, általában a magyar intelligencia elleni mérhetetlen hajszát nem a túltengő sovinizmus, nem a szertelenségek eme kiáltó érzése szülte-e? Megingattak minden tekintélyt, de ez volt a tragikum magva, amely máris érik az elfogult szabadosságban, az anar­chiában, mellyel alig tudnak megbirkózni. A pokrokár szellem inindenekfölött való ápolását is a túlhajtott sovén önérzet irányította, mert ha megdőlnek Szlovenszkón és Ruszin- szkón a történeti egyházak, ha bezárják az év­százados és évezredes templomokat: könnyebb a diadala a nagy előretörésnek. De a nemezist hivták föl laguk ellen, amikor az élet harmo­nikus rendjére törtek. Hiszen sohasem gondolt számmal szaporodnak azóta a gyilkosságok, s az erkölcsök elfajulnak. Mit szóljunk a földbirtokrefonnról, melyet szintén egy túlfeszített sovén érzés hozott napi­rendre? Mert ha nem igy volna, akkor céljához képest mindenkit, nemzetiségre való tekintet nélkül, részesíteni kellett volna az áldásaiban. De csináltak kolóniákat földműveléshez nem ér­tők számára, csakhogy pusztuljon a magyar. Még most nem értünk a véghez, de a büntető sors itt is fel fogja emelni a kezét majd: az agrikultura pusztulásában. Az iparról nem is szólok: itt a speciális cseh érzés máris részvétet keltő szánalmas véget je­lent a jobbsorsra érdemes néposztályok számá­ra, amelyeknek pusztulása végeredményben mégis csak az állam' pótolhatatlan veszteségéi fogja jelenteni. Mit mondjunk a kultúrának szégyenletes egyoldalú támogatásáról? Az érzés azt súgta, hogy az egyik vesszen, a másik az egekig emel­kedjék. A milliós magyarságnak alig.hagytak pár iskolát, egyéb iskc'a pedig túlontúl sok is van. Csak a szlovákság számára valami harmincöt gimnázium létezik. Nem irigyeljük. Hadd épüsék a kultúrájukat. De ebből is csak tragédia lesz, előre látjuk. Az ezerszámra gimnáziumba terelt növendékeket — kijővén az életbe — fogja-e tudni Szlovenszkó és Ruszinszkó hivatalokkal, kenyérrel ellátni? A végén egy nagy pro'etárse- reg lesz belőle, mely nem igen gondol majd semmivel, amikor kenyeret követel. így készülnek a tragédiák kicsiben és nagy­ban, az egyesek és az államok éleiében. A túl­zott kérdések, legyenek azok szeretet vagy gyű­lölet. végzetesen megbontják a harmóniát, az élet törvényeit* (

Next

/
Thumbnails
Contents