Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-19 / 162. (1496.) szám
1927 julius 19, kedd. Egy este Losoncon — éjfél körül Halk beszélgetés egy magyar zeneszerzővel, aki kávéházban muzsikál Losonc, julius 14., éjfél. Losonc éjszakai életéről nem lehet írni, mert josononak ugylátezik nyáron nincs éjszakai élete. Estefelé, amikor megérkeztem, a Fő-utcán, amelyen ennek a kisvárosnak egész élete zajlik, még nagy élénkség volt. Aztán, az éjszaka közeledésével mindinkább ősökként a járókelők száma. Tizenegy körül már kihalt volt a város, fé'Ltizenkettő körül már egy-k*t lefüggönyözött eörctbeborult kávéház redőnyei is dübörögve aláhullottak s csak elvétve csoszogott ember a lépteimet visszhangzó utcán. Ez Losonc éjszakai élete. •Mégis sikerült ebben a csendes, kisvárosi éj- zakában valami életet, érdekes életet találni. Az egyik kávélház ablakán büszke,hetükkel hívogat a reklám: ,,Minden este Kalmár'Tibor híres zenekara játszik 1“ Kalmár Tibor ... Magyar tehetség, magyar sors, magyar élet... Néhány hallatlanul népszerű, kedves chanson, néhány nagyon magyar-lelkű müdal, valamennyi egy igazi tehetség, igazi lélek átlagon-felüli kifejezése, s ma Losoncon játszik egy kis kávéházban. . Népszerű, méltányolják, megbecsülik, a ká- vétoáz legtöbbször zsúfolt, a magyar dal barátai összegyűlnek s néha tán könnyes szemmel, sokat- érz’ő szeretettel hallgatják ezt a tiszta muzsikát, — művészileg minden elégtétele megvan. Kalmár Tibornak, a zeneszerzőnek, hegedűsnek, az előadónak ... mégis méltatlan sors!... A „Megy a kocsi, porzik az ut nyomába", „A szeretőm dunántúli", a „Mikor az est mesélni kezd", a „Csákója mellé virágom tűzte", az Őszszel arra ébredünk", „A repülj hétpettyes katicabogárka" és sokszáz egyéb köztudatba átment melódia komponistája — kávéházi muzsikus lett... Éjfél után volt, Kalmár Tibor egy magántársa- j Ságban, ült, halk borozgatás, közbe-közbe kezébe vette a hegedűt s piánó játszott és piánisszimo énekelt, nagyon szomorú, nagyon magyar dalokat. ... Aztán félreüliünk. Világos nyári ruha van rajta. iSok nyíltságot kifejező az arca s meleg lelkes szemei vannak. Szőke 'és fiatal. 34 esztendős. Elégedett a sorssal. — Muzsikálok, komponálok. Istenem, mi kell még nekünk, nyomorult muzsikusoknak, akiket megvert az Isten a muzsika szeretető vei. Talán szebb volna, ha amúgy Tvain-módjára mi is ellátogatnánk személyesen egyik fővárosból a másik fővárosba, letarolni a tantiémeket s közben bankettekkel, parádékkal s fehér ruhás — primadonnákkal fogadnának bennünket. — De mi „csak" magyarok vagyunk, tehát szegények -és elhagyottak. De mi is gazdagok vagyunk, ha kibuggyan belőlünk egy igazi melódia, amiben gyönyörködhetünk s gyönyörködhetünk abban, hogy mások gyönyörködnek abban, ami — magunk sem tudjuk, hogyan, miképp, egyszer kibuggyannak belőlünk. — Ezért gyönyörűség, minden kényelmetlensége dacára a kávéházás. Egy dal csak akkor él, ha hatást ér el. S ebben a hatásban itt gyönyörködhetik a legjobban az ember. Közvetlenül. — Persze, aztán ennek a gyönyörűségnek nagy ára van. Hiszen engem úri függetlenségre neveltek. De bizony, jó apám mindenét elverte, birtokot, házat, vagyont 6 nékem a magam lábán kellett megál'lnom. A háború utáni konjunktúra alatt nem volt nagyon nehéz a megélhetés. A kották is jól jövedelmeztek, kabarédalokat is írtam, sőt kabaré- direktor is lettem. — Aztán jött a hét sovány esztendő, zivatarok. Odavolt a direktorság, az egyéb jövedelmek is megcsappantak a nehéz gazdasági viszonyok között. Néni maradt hátra — csak a hegedű .. — Kávéházi muzsikus lettem. Hiába. Sok mindenről le kellett mondanom, sok mindent le kellett nyelnem. Legutóbb is! én nem szegy ellem*, nekem nincs mit szégyellenem, egy volt iskola- társam lépett be abba a lokálba, ahol játszottam. Együtt jártunk nyolc gimnáziumba, sőt, mint fiatal jogász is együtt mulatoztunk. Kedves fiú volt. örültem, hogy megláttam s odaszóltam neki szeretettel: — Szervusz! — Jónapot, — válaszolta egy kis pauza után és nagyon zavarba jött. Én nem jöttem zavarba, csak magam elé néztem egy nagyot, nyeltem egy nagyot és — muzsikáltam tovább. Eszembejutott, beláttam, belenyugodtam, hogy pardon, mi már nem vagyunk egyenrangúak. — Nem tudom, hogy ő, a volt barátom, hogyan 'emésztette meg ezt a találkozást. Az én számomra ez az incidens is, mint. minden, ami kissé feijebbről érint, olyan, mint a választóvíz a lelkem számára! ez is „kiválasztott" belőlem egy melódiát. Kicsit sziláját, nagyon magyarosat, de kedveset s örülök neki s köszönöm neked kedves volt barátom, hogy élmény tudtál lenni a számomra. — Mert a muzsikusnak csak élmény kell. Nekem háromszáz és egynéhány szerzeményem közül a négyötödrésze valamilyen szerelemhez fűződik. Vagy ha nagyobbrészt nem Í6 szerelemhez, de legalább valami kedves és hangulatos flörthöz. Minden flört, amely egy kicsit csak megreszketteti az ember szivét — uij dalt szül... Vagy esetleg többét is ... . — Ma már, hogy erős ember vagyok, két jólnevelt gyermek atyja, ma már uj inspirációk vannak. Nem mondom, az ember néha „utánérzi" ezeket a régi nagy érzéseket s néha az utánérzés _ viharosabb, mint az originális érzés volt, de hát ma már azián mélyebbről jönnek a dolgok és olyan igazak. — Van egy tangóm, uj és ne haragudjon kérem, de nekem nagyon telezik. C^ak az a baja, hogy túl jó. Nem is lesz olyan sikere, mint az Eisémann dolgainak. Tavasszal írtam. Összeismerkedtem egy kedves, drága kis pesti bakfissal, alig volt több 17 événél. Friss, tiszta gyermek. Üde, ruganyos, tavaszos és naiv. A sok érett asszonyideál után visszaálmodtam ezt a húszévesek ideálját. S valahogy megéreztem, hogy ez a kis bakfis engem túlságosan respektál. „Bácsinak" érez Megrettentem. Megnéztem magam a tükörben, hiszen szőke vagyok és 84 éves csak mindössze, — belenéztem egészen magamba: 6 háború, forradalom, küzködés, életkinzások zavarosában egyszerre mélyen belémszántott az az érzés,, hogy: „Jön az öregedés ...“ S Kalmár Tibor elhozta a hegedűjét, állához szorította, hangfogót tett rá s játszani és dalolni kezdett. Nagyon hangulatos volt és nagyon megható, amikor kicsit meghatottan, kicsit megrendültén suttogta az édes melódiáju refrént: „... Jön az öregedés ..." (s. d.) Egy híres smaragd története Árverés alá kerül Londonban Erzsébet angol királynő smaragd gyűrűje — Miért törték kerékbe Essex grófját — Borzalmas vallomás a halálos ágyon — A Christie-féle árverési-csarnokban legközelebb olyan híres ékszer kerül kalapács alá, amely még itt, a világ egyik legnevezetesebb és legismertebb üzletházában is, ahol már nem nem egy felbecsülhetetlen értékű históriai ereklye cserélt gazdát, páratlan szenzációszámba megy. Erzsébet angol királyné híres nagy smaragdgyürüjérői van szó... Erről a büszke ékszerről, melynek történelmi becse jóval felülmúlja a beléje foglalt szikrázó nemeskő értékét és amelynek regényes és hátborzongató múltjáról hiteles jeljegyzések, sőt az angol történelem adatai tanúskodnak1. A hires smaragdgyürü története különben aligha áll hátrább bármelyik nagy hírnévre vergődött ékszerénél, például a nagymogul gyémántjánál, vagy akár az Orlow-kőénél... Erzsébet királyné egy orosz arisztokratától kapta a híres smaragdot, aki titkán halálosan szerelmes volt éz iúr)alkodónőbe, szerelmét azonban csak az öngyilkossága uíán hátrahagyott búcsúlevelében vallotta meg neki. Ebben a levélben küldötte el a királynénak a pompás követ is. Az uralkodónő éveken keresztül bűvös talizmánként őrizte s erős meggyőződéssel hitte, hogy a csodás smaragd minden ellenségétől s minden sorscsapástól csalhatatlanul meg fogja védelmezni. Később aranygyűrűbe is foglaltatta s éjjelnappal az ujján viselte. Egy napon a királyné a gyűrűt Essex grófjának ajándékozta, aki évek óta legodaadóbb hive volt s" aki valami kiváló nagy szolgálatot tett neki. — Essex grófja! — szólt megindultan Erzsébet királyné. — íme, fogja ezt a csodás gyűrűt... önnek ajándékozom annak az odaadó barátságnak az emlékére, amit ön tanúsított irányomban... Tegye el jól s ha a sors kiszámíthatatlan szeszélyéből bármikor kegyvesztetté válna udvaromnál, elég lesz, ha ezt a gyűrűt hozzám visszaküldi... és én meg'oocsájtok önnek, bármit... de bármit követett volna is el ellenem ........ A sors csakugyan úgy akarta, hogy a gróf nem sokkal ezután valami összeesküvésbe keveredett s hazaárulásért és felségsértésért perbe fogták. Barátai hűtlen ül cserbenhagyták s még hozzátarI tozói is elfordultak tőle. I A tanuk valamennyien terhelő vallomást tettek ellene, s bár a gróf mindvégig kétségbeesetten hangoztatta az ártatlanságát, mégis kerék- betörésre ítélték. A királyné mindvégig nem avatkozott a bíróságok dolgába, mert bizonyosra vette, hogy a gróf nem fogja elmulasztani az alkalmat arra, hogy ártatlanságát a gyűrű visszaküldésével dokumentálja. Még a kivégzésre kitűzött órában is várta a gyűrűt, amely azonban mindvégig nem érkezeit hozzá. Essex grófja csakugyan vérpadra került s tagjait vasdáránggal törte össze a hóhér... — Amikor a királyné — írja az egykorú krónika — megtudta, hogy kegyeltjét csakugyan kivégezték, egy sötét kamrába vonult vissza s két éjjel-nappal zokogott a fájdalmában. Még táplálékot is alig vett magához... Csak később derült ki, hogy a szerencsétlen gróf a gyűrűi kivégzése előtt nehány nappal egyik Rokonára, Notlingham grófnéra bízta azzal, hogy haladék nélkül vigye a királynéhoz. A grófné férje azonban, aki halálosan gyűlölte Essex grófot, titokban ellopta feleségétől a gyűrűt és eldugta, amely igy nem is kerülhetett a királynéhoz s a boldogtalan Essex gróf abban a tudatban lépett a vérpadra, hogy a királyné nem tartotta meg a szavát. Nottingham grófnét férje annyira megfélemlítette, hogy az csak halálos ágyán merte felfedni a borzalmas titkot az uralkodónőnek. Erzsébet a grófné vallomása után sikoltva rogyott össze és ettől kezdve semmiféle táplálékot nem vett többé magához és testben-lélekben összetörve alig három hétre rá örök álomra hunyta le a szemét. A hires smaragdgyürü ezután Essex gróf örököseinek a kezébe került. Először Lady Devereaux tulajdonába jutott, majd néhány generáción keresztül Weimut vicomte és utéljára a batfordi Thine lord örökölte, akinek leszármazói bagatell áron — csekély háromezer fontért — túladtak rajta. így jutott a ritka ereklye Lord Michelhams birtokába, akinek örökösei most áruba bocsátották. Néhány nap múlva elválik, ki lesz a hires smaragd uj tulajdonosa ... Légi hadgyakorlat London felett — Kis izelitö a jövő háborújából — London, julius hói. Az angol légiflotta a Hendonban, London egyik közeli külvárosában fekvő aerodromban a múlt szombaton tartotta meg szokásós évi hadgyakorlatát. Az idei légiflottaszemlén körülbelül kétszáz harci repülőgép vett részt és ha talán Hendcnnak nincs is olyan jelentősége, mint Spit- headnak, ahol a legnagyobb angol hadikikötő van. de azért a mostani hendoni légi hadgyakorlat is megmutatta, hogy Anglia milyen kitartóan növeli évről- évre légi haderejét, mert hiszen hadihajói nem adják meg többé a szigetországnak egy ellenséges támadás ellen az azelőtti teljes biztonságot. London egyébként már a háború alatt is igen sokat szenvedett a német légitámadásoktól, és szinte feltűnő, hogy például angol háborús regényekben mennyiszer fordul elő ezeknek a londoni légitámadásoknak leírása, de angolokkal, különösen londoniakkal való beszélgetések alkalmával, valahányszor háborús emlékezésekre kerül sor, elmaradhatatlanul szó esik arról a pánikszerű rémületről, amit a német Zeppelinek és repülőgépek London felett való megjelenése okozott. Légi ütközet London felett A hendoni légi flottagyakorlatot végignéző csaknem százezer főnyi tömegre igy nagyon reá- lisztikusan hatott az a látvány, amikor északkelet felől — a német Zeppelinek és repülőgépek is ugyanebből az irányból jöttek annak idején — ötös csoportokban harminc - negyven Bull Dog- tipusu bombavető repülőgép közeledett. Mikorra a bombavető repülőrajok félelmetes, robajszerü zúgással a repülőtér fölé értek, legalább kétszer annyi fürge és szédületes gyorsasággal repülő harci gép keringett és cikázott a London felé igyekvő bombavetők körül. Alulról az elhárító ütegek sűrű srapnell- és gránátliizzel fogadták az ellenséges gépeket, amelyek közül egy-egy kivált a sorból, hogy párharcot vívjon a rája támadó két—három üldöző vadászgéppel, amelyeknek pilótái hajmeresztő vakmerőséggel végrehajtott fordulatokkal és bukfencekkel kerestek jő célzási lehetőséget a hangosan kelepelő gépfegyverek számára. Igen ügyesen markirozták mind az ellenséges, mind az elhárító repülőgépek a lezuhanást, sőt azt is, hogy az ellenséges repülőgépek lövedékei felgyújtották a harcban vesztes ellenfelüket. A repülőgépekre alkalmazott füstfejlesztőkészülékből sürü füstfelhőt bocsátottak ki, a szárnyak alsó részén az éjszakai leszállásoknál használt fényjelzőkészüléket meggyujtolták, azután a gépet egyidőre, látszólag kontrol nélkül hagyva, fűzbe és füstbe borulva engedték zuhanni, sokszor a földhöz veszélyesen közeli magasságig. Az egész, mintegy negyedéráig tartó ütközet valóban megdöbbentően neálisz- tikus volt. A repülőgépek füstfejlesztőkészülékei és az elhárító ágyuk vak-lövései sürü füsttel töltötték meg a replőtér fölött a levegőt. A több mint száz íeplőgép, a gépfegyverek és ágyuk ijesztő lármát, hamisítatlan harci zajt csaptak. Közben egy-egy bombavető raj, még mindig makacsul követve a Londont védő harci gépektől, eltűnt délfelé a város fölött a ködben és az alacsony felhők között. A mellettem levő széken ágaskodó angol újságíró kolléga, miközben néhány repülőgép startolt kifelé a repülőtérre a következő „szám" bemutatására, „Well, you know" — bevezetéssel kezdte elmondani, hogy ha sokkal kisebb méretekben is, de mennyire hasonlóan félémétds volt egy német repülőgépraj támadása valamikor ■ tiz évvel ezelőtt. De talán még félelmetesebb módon adott Ízelítőt ez az egész jelenet arról, hogy milyen borzalmaM, U. Dr, Pour nőorvos Praha II., Jungmannová 4. Telefon: 30902. — Rendel d. u. 4— 6-ifi. — Telefon: 30902. kát jelentene, ha valamikor bekövetkeznék a jövő háborúja, éppen a nagyvárosok lakosságára nézve. Menekülés a fellázadt benszülöttek elöl A program egy másik érdekes száma azt mutatta be, hogy egy gyarmaton levő európai telep fehér lakosságát az idegenek ellen fellázadt bennszülöttek támadásától hogyan védik meg az S. 0. S. jelzéssel segítségül hivott angol repülőgépek. Az egyik londoni filmgyár építette fel az európai telepet, egy templomot, a misszionárus házát, egy kisebb várszerü erődítményt és egy hidat, amely az európai telepet a folyó másik partján levő bennszülött várostól elválasztotta. Eredetileg egy keleti jellegű „bennszülött" várost is akartak építeni a konvencionális mecsettel és minarettel, hogy majd az angol bombavetőgépek ezt a várost pusztítják el, mig a folyó másik partján leszálló csapatszállító repülőgépek az európai telepen levő és veszélyben forgó gyermekeket és uszonyokat szállítják biztonságba. De a mecsetet és minaretet mégis jobbnak látták elhagyni a programról, valószínűleg azokra az előkelő hindu hercegekre való tekintettel, akik nagyobb számmal voltak a királyi páholy vendégei és akik esetleg kíméletlen célzásnak vették volna az ilyenféle szcenirozást. A jelenet a bennszülöttek és a fehérek közötti csatával kezdődött, akik a hídon nagy lövöldözéssel csaptak egymásra. Azután a tribünökön felállított megafonókon hallani lehetett a veszélyben levő európaiak sürgős S. 0. S. jelzéseit a legközelebb levő angol repülőállomásra. Először a bombavetőgépek érkeztek meg, majd egy raj nagy csapatszállító repülőgép, amelyek segitőcsapatokat hoztak. Később pedig elszállították az asszonyokat és gyermekeket. Közben a bombázó gépek szabályos időközökben le-lecsap- tak a lázadó bennszülöttekre, célpontul hasznába és elpusztítva a folyó felett épített hidat. öt repülő fox-trottia De a légi hadgyakorlatnak nemcsak hadászati, hanem sportjellege is vott. Apró, de igen, erős motorral felszerelt harci gépek, amelyek százötven mérföld, tehát majdnem harniadfél- százkilométeres sebességgel tudnak repülni, bemutatták, mint tudnak tiz-tizenöt pero alatt négyezerméteres magasságra emelkedni. A legérdekesebb látvány volt azonban egy öt könnyű repülőgépből álló fiaj gyakorlatozása, amelyek valóságos akro- batamutaiványokat hajtottak végre és olyan bámulatos egyformasággal, mint a legfegyelmezettebb ballerinák. Sőt valóban táncoltak is. A nézőtéren levő zenekar divatos fox- trott- és charleston-melódiáit rádió-telefonnal a pilótákhoz továbbították, akik a „Chick, chick, chicken" és más, minden londoni embernek ismert „sláger" melódiájára ütemes mozdulatokkal fox-trottoztak a nézők feje felett. A tánc végén pedig pár perc alatt körülbelül kétezer- méteres magasságra emelkedtek és onnan bukfencező „Jooping the loop“-olással, önmaguk kör'il nyolc-tizszer is megfordulva valósággal zuhantak lefelé. Végül aztán simán egy vonalban értek földet a repülőtér* - füves talaján és á királyi páhollyal szembe fordulva, mint jó báltermükhöz illik, egy „kecses pukkedli“-vel fejezték be ügyes mutatványukat. Pályázat a Nagyasszony címlapjának megtervezésére Fölkérjük Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar festőművészeit, hogy a havonta megjelenő Nagyasszony cimü reprezerftativ női folyóirat részére művészi címlapot tervezzenek. A folyóirat alakja a régi marad, címlapja pedig színes papiros lesz. A pályaművek julius 25-éig dr. Szilassy Béláné címére küldendők (Lu£enec-Losonc\. Fiilekj-ut 12). A Nagyasszony szellemét legtökéletesebben kidomborító pályaművet a kiadóhivatal tiszte- letdijjal honorálja. | Csak 14 napig! jf | Alkalmi könyvvásár j; f 11 könyv $ ^ 1300 oldal olvasni való ára Ké 1BO.— helyett A u a portóval • együtt csak \ I Ké 58.— | A tizenegy rnO: ^ Észak rengetegeiben. Jack London regénye. A z Salamon csillaga. Kuprin regénye. Borgia | Lucrézia. Forró Pál regénye. Szenvedély, A % amely öl. Marés regénye. Az élet törvénye. A £ Jack London regénye. Szerelmek városa, A \ G. Dávic Margit regénye. Tudor Erzsébet, A | Forró Pál regénye. Materialista lélektan. » Gergő regénye. ICeesh, a Keesh fia. Jack A \ London regénye. Semiramis. Forró Pál K | regénye. Moloch. Kuprin regénye. ^ » Megrendelhető a A ! Prágai Magyar Hírlap J X kiadóhivatalában A | i’rahn, Panshá 12 131. 4 ______
