Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-17 / 161. (1495.) szám
« 1927 julius 17, vasárnap. PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — Magánügyek — Paris, júliusban. Conquy urat, a szabót, föl tedlett menteni, mert ügyesen célzott, s a golyókkal nemcsak megsebesítette, hanem meg is ölte a feleségét. Ha Conquy ur golyói nem találtak volna, vagy csak megsebesítették volna a hűtlen asszonyt, úgy Conquy ur ma nem Paris-Pla- ge-ban, hanem a börtönben ülne, ami kiima szempontjából jelentékeny különbség. A golyók szerncsére — Conquy ur Szempontjából mindenesetre szerencsére — találtak ts Conquy ur most golfozik. Az áldozat meghalt, a gyilkos tehát esküdtszék elé került. Az esküdtszék nem tehetett mást, száz és száz precedens kényszerítő példája nyomán, mint felmentette a hitvesgyilkost. A szenvedély drámái Franciaországban magánügyek, ha csakugyan drámák s halálos a kimenetelük. Ha a golyó férecsuszik, nem a szívbe, hanem a hűtlen asszony tüdejében s a hűtlen asszony életben marad, akkor Conquy ur minimálisan hat évi fegyházzal kénytelen megfizetni a dolgot, mert az ilyen merénylet Franciaországban nem esküdtszék, hanem törvényszék elé kerül. Az elmúlt hónapban Franciaország területén nyolcvanhárom ilyen szerelmi drámában, házastársi tragédiában ítélkeztek a francia esküdtek — a drámák egyharmada halálos kimenetelű volt. Az eredmény hetvenöt Százalékban teljes fölmentés. Ahol nem sikerült az ügyésznek egy kis előre megfontolt Szándékot, vagy valami apró anyagi hátteret keverni a vádbeszédbe, ott elkerülhetetlen bizonysággal hirdették ki az esküdtek a vádlott ártatlanságát. Nem tehettek egyebet, mert, számos példa van rá, a szerelmi dráma a résztvevők magánügye. Legalább is Franciaországban kezd visszavonhatatlanul az lenni. Kialakult egy felfogás, aminek büntetőjogi következményei nagyon érdekesek, ami hirdeti, hogy ha két különnemű ember egymással éi, s az egyik megcsalja a másikat, a megcsalt félnek jogában áll ítélkezni az ágyastárs fölött. így irom: ágyastárs, mert az esetek nagyobb fele nem házastársak között játszódik le. A vádlott védekezése ritkán több, mint ennyi: „Szerettem, hát megöltem." Ez a hang uj és nagyon érdekes. A házasság válságának különös akkordja ez a felfogás; a pör ténye régi, mint az emberiség, de az ítélkezés mentalitása uj és egybeesik a válság nagy problémájának aktualitásával. Szerettem, hát megöltem, ez magánügy; de a házasság válságának nagy kérdésében uj és érdekes a bírák felfogása, akik az elmúlt években száz és száz esetben hirdették ki Franciaorzágban a tételt, hogy a válság megoldására az agyonütő®, az is jó. Az esetek mindig „tipikusak"; az ítélet is automatikusan tipikus. Conquy urat megcsalja a felesége, Conquy ur nem szalad a bíróhoz és nem adja be a válópört, hanem vesz egy nagy puskát és agyonlövi a feleségét; a tárgyaláson sir egy kicsit s mert bebizonyosodik, hogy ő tartotta el az asszonyt, nem pedig az asszony őt, tehát föltétlenül szerette a feleségét, sz őröstül-bőr östül felmentik. Ha ma Parisban valaki lelövi az életepárját, — s majdnem naponta lövi le valaki Párisbán az életepárját — az matematikai biztonsággal kiszámíthatja az ítéletet, ha vigyáz, hogy a golyók jól találjanak s az életpár valahogy életben ne maradjon. Ha jól céloz, fölmentik; nem az esküdtek szeszélye menti föl, hanem föl kell menteni, nem lehet máskép, ez már igy alakult ki, száz és Száz ember kapott hasonló esetben fölmentő verdiktet, miért csak éppen Conquy ur üljön, mikor ő különben jól talált? Nem is ül, meg is tapsolták. A bíróság diszkréten visszavonul az ilyen ügyektől. Mintha azt akarná mondani: „Nekünk csak azt kötetösségünv megállapítani, hogy magánügy-e az, ami történt? Ha az, s legtöbbször az és mindig az, ahol pénz, vagy más alantas érdek nem játszik a gyilkosságnál közre, nem marad más hátra, mint részvétünket fejezni ki s diszkréten visszavonulni. Egy rendes ember nem foglalkozik másak magánügyeivel." Ez az esküdtszék válogatott rendes emberekből állt. Mindezt komolyan kell venni, egészen komolyan, sőt halálos komolyan, mert egyrészt nagyon komolyba megy, másrészt ez a jelenség rendkívül fontos s alkalmas reá, hogy iskolát csináljon egész Európában. A léiekta- hi alja ennek a felfogásnak rendkívül bonyolult s minden érdeklődést megérdemel. A tétel: „Ha szeretsz valakit, úgy bírája vagy annak, akit szeretsz: ha megölöd, az a te magánügyed" — a szenvedély drámáit visszautalja a felebaráti felelősségérzet legintimebb hatáskörébe. El tudok képzelni egy felfogást, ami kissé túlzónak látja ezt a felfogást; túlsónak a2t, hogy amiért egy asszonynak sokáig és sikerrel udvaroltak, vagy amiért egy férfiú tavasszal jóízűen bevaosorá- zott és vacsora után megtetszik neki sétaközben egy fiatal hölgy, rögtön tőrrel és puskával kelljen büntetni az ilyen ballépést, ami, ha mondjuk törtténelmi távlatból nézzük, talán nem is olyan fontos, — aminthogy nincsen szerelmi bűn- ami fölött csak tízéves távolságból már nem mosolyogna a sértett. Az esküdtek felfogását s erről van most szó, nem tartom túlzottnak, de rendkívül érdekesnek. Hogy a szerelem magánügy, egészen a halálig, sőt egészen a gyilkosságig az — ez az, ami igaz és mégse igaz, ami rendkívül bonyolult és óriási felelősséggel öntözi le a résztvevőket — s a klientéla óriási! — egy olyan felelősséggel, ami elől az esküdt kibújik s rábízza a Szenvedély ügyle telnek résztvevőire, hogy a saját lelkiismeretükkel intézzék el a védekezés és a vád nehéz ügyét. A lehetőségek, amik ebben az értelemBártfa Gyógyfürdő klimatikus gyógyhely Vérszegényeinek, női bajok ellen, idegeseinek, rheumásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkiválóbb orvosok által javallva. Teljes napi penzió lakással együtt a főszezonban 35 Kő. Csehszlovákia legolcsóbb fürdőhelye. Vasúti kedvezmény. Kérjen prospektust, Igazgatóság Bardiovské Kúpele. ben megnyílnak, óriásiak. Nietzsche, aki már egy szelidebb időben is korbácsot ajánlott, meg lenne lepve, ha meghallaná, hogy a modem nőnek a férfi szabad rendelkezésre kezébe adta a browningot. Lehet, hogy a fejlődés vonala ideutal s lehet, hogy ez elkerülhetetlen igy; de kényelmetlen érzés, hogy a bőrödet viszed vásárra minden alkalommal, ha jóidőben egy forgalmasabb utcán sétálni indulsz. A szerelem, ez a nyájas játék, tehál mégis élet-halálra megy; Párisbán az utóbbi időben kissé gyakrabban halálra, mint életre. A mozgalom fejlödésképes s az egyetlen tanulság Conquy ur pőréből, hogy mindenki vigyázzon magára és senki ne Írjon leveleket. MHPLGfn Ina: KRRiNTHY FRIGYES F oly tassam ? Mert ez még semmi, amit múlt héten az őszinteségről és egyszerűségről beszéltem. Az igazság, vagy legalábbis az elhihetőség, a valószínűség harmadik feltétele, hogy amit magamról és a világról állítottam, a valósággal összehasonlítva, igazolódjék, ne bizonyuljon hazugságnak, vagy tévedésnek — ez a harmadik feltétele annak? hogy naplót irok . . Folytassam? y De máért is ne? És ha az egész napló nem állana egyébből, mint a naplóirás, a lélek vallomásának kielemzése és feltárása — vájjon fölösleges munkát végeznék-e vele? Elviselem a és önvádat, hogy fecsegő vagyok- A kfoaes feltételei, a különféle stílusok pillanatonkint változók, aszerint, milyen anyaggal van dolgunk. Egy aforizma telitalálata, igaz, kötetekkel felér néha — de soha aforizma fölöslegessé nem tette a köteteket. A gyémántot hiába keresed erőszakkal — ha rábukkantál valahol, szerencséd van, nincs több dolgod vele. Már a rádiummal másképpen vagyunk. Óriási tömeg hitvány szurokércet kell tudatosan, Szándékkal felszínre dobálnod, át kell dolgoznod magad az egészen, hogy a Böcsek kövének, a Magisz- tériumnak néhány grammját kiszűrd belőle. De megéri a fáradtságot, mert a rádium még a gyémántnál is többet ér — holt csillogás helyett eleven erő, örök hatás, elikszir. Néha kész eredménnyel jövünk a tanítvány elé? néha együtt oldjuk meg a feladatot — boldog tanító, akit kutatás közben kiváncsi, mohó szemek inspirálnak, aki tanulva taníthat. Ennek a műfajnak, a periepetetikus fecsegésnek külön szépsége és izgalma abban van, (ó édes, halhatatlan, fecsegő Plátó!) hogy az akcióban mozgó és zakatoló, pompás emberi lélek, emberi értelem, ez a felhőket ostromló s tengermélyeket felkorbácsoló és százmilliós fénysebességet utolérő legelevenebb valami a világon, feltárta szerkezetét a passziv bámuló előtt, munka közben mutatja a műhelyt. Soha nem Szerettem a folyékonyan beszélő embert — a szavai mögött megemésztett, unalmas sablonok tóspednek. A dadogó, lelkendező, ugráló képzettársításra, viszont mindig felfigyeltem — holló, itt káosz forrong, előttem a szemeim előtt akar kialakulni valami. Minő ritka alkalom, világ születik, uj világ — szinte biztos vagyok benne, hogy jobb lesz a réginél, ami nyilván rossz volt, hiszen szenvedtem és nyugtalankodtam benne. Ki merészeli mondani, hogy ezzel megtagadtam a logikát, az ésszerűséget, minden megértés feltételét és felfordulást, nihilt hirdetek? Sőt, a valódi és abszolut Logost keresem mindenütt, szemben azokkal, akik valahol már tudni vélik. Valamikor Jupiter és a mennydörgés közt igen egyszerű és logikus összefüggést éreztek az emberek — a paraszt pedig, ha süt a nap és esik az eső, tökéletesen kielégítő, minden logikus megfontolást kimerítő magyárázatot talál e különös tünemény megértéséhez abban a végső okfejtésben, hogy veri az ördög a feleségét. Nem hiszem, hogy akár a Kant-laplace-i, akár a darwini világkép lényegben megnyugtatóbb magyarázatot adott — csak valamivel több összefüggést fedezett fel, több megfontolást kapcsolt egybe, A megértéshez elég a logika, a megismeréshez azonban kell még valami — márpedig mi az ördögöt értsek meg azon, amit nem is ismerek? Az ut világos ezek szerint, — aki még több, még messzebbmenő, még összefogóbb összefüggéseket keres, annak több megismerésre kell törekednie — előbb figyelni, kitágult szemmel és szívvel, megállított értelemmel felszívni életet és világot — aztán, ha tele van szem és sziv, ám hadd induljofi meg zakatolva az értelem gépezete. Figyelj hát! Külvilág, belvilág! Megmondatott a régieknek: tégy különbséget a kettő között. Belsődben viharok, vágyak és félelmek remegnek — vigyázz? mindez csak reakció: odakünt, a külső világban erők tombolnak, nagy Princípiumok, villany és hő és gravitáció és Létért Való Küzdelem — felvevő,#rezonáns szekrénye vagy csak a kívüled kavargó erők játékának, világtükre, mikrofon, vízcsepp. Valóban, érzed is, — de figyelj még jobban! Mást nem veszel észre? Mert én igen, — ezerszer igen! Szászor próbáltam letagadni, hogy csak káprázat, amit ezenkívül észrevettem, csalódás, önmagam áltatása — százszor nevettem az ostoba kártyáson, aki szerencséről beszélt, a vakbuzgón, aki gondviselést, a fatalistán, aki végzetet emlegetett. De már nem nevetek többé. Valami van, valami egyéb, ha rosszul nevezték is meg. Felkelek reggel. Valami nyomasztó, rosszkedv, levertség, borzongó fáradtság. Semminek nincs értelme, legjobb lenne mégha ni. A világ értelmetlen, az étöt rossz, az öröm nem éri meg a szenvedést, amibe kerül. Amit tegnap szépnek, okosnak, helyesnek találtam, ma ostobaságnak érzem. Röviden: pesszimista hangulatban vagyok. Jó jó, mondja az orvos, biztos elrontottad a gyomrod, vagy az öntudatlanod mélyén háboróg valami. Mars, ki a külvilágba, ott a gyógyulás. És kimegyek a külvilágba. És az első ember, akivel találkozom, valami kellemetlent mond, még mielőtt én megszólalhattam volna. Tudja kérem, mondja az Első Ember tűnődve, én gondolkoztam éccaka azon, amit maga tegnap mondott és amire én tegnap azt mondtam lelkesen, hogy az szép és okos és helyes. Hát mit szól hozzá, ma reggelre rájöttem, hogy az se szép, se okos, se helyes, hanem az egy nagy marhaság, amit ön tegnap mondott. Alászolgája. És tovább megyeit a külvilágban és esni kezd az eső és nálam nincs esernyő és bemegyek a kávéházba és lapokat nézek és az egyik lapban rettenetesen megtámadott egyik rajongó hívem és a pincér rámboritja a kávét és nem telefonál az illető, aki megígérte esküvel, hogy telefonálni fog abban a rámnézve nagyszerű dologban és délután jön a sürgöny, hogy sajnos, nem lehet és estére zárva találom az ajtót és éccaka üzenetet kapok, hogy legjobb, ha főbelövöm magam és mielőtt még ezt megtehetném, rendőrök jönnek és letartóztatnak ugyanazért, amiért tegnap kitüntetést Ígértek. Véletlen? Másnap felébredek és összeszedem magam és összeszoritom a fogam és a lelkemben- valami különös változást érzek és valami különös erő emelkedik halkan és nyugodtan a szivem és az agyam felé. És egy félóra múlva kiengednek a börtönből és további félóra múlva felajánlják a miniszteri tárcát és az utcán rámmosolyognak és legnagyobb ellenségem rajongó cikket ir rólam és utóbb kiderül, hogy Párisbán és Londonban és Berlinben és Newyorkban ezen a napon eszébeju- tottam ennek és ennek és rájöttek, hogy nekem igazam van és intézkedtek, hogy minden úgy legyen, ahogy én akarom. Véletlen? Nem igaz. Százszor és százszor megfigyeltem azóta, hogy egyszer észrevettem. És nemcsak az emberek viselkedése — az az eső se volt véletlen, ami akkor bekergetett a kávéházba. Fantasztikum ? Hm. Azt nem tartjátok már fantasztikumnak, miután beigazolódott, hogy a rádióhullámok, amiket emberi kéz igazgat, meteorológiai változásokat idéznek elő? De eddig mindig csak felvevő készüléknek tanították velünk az emberi lelkek amit a külvilág rezget és kormányoz. Hő és fény, villany és gravitáció. Élet és Létért Való Küzdelem. Természetes kiválás . . . A képzeletet pedig, az emberi képzeletet, egyszerű képzelődésnek minősítették. Csakhogy a lélek, ugylátszik, nemcsak felvevő, hanem leadóállomás is. És amit elképzelek az éppenugy alakító és változtató erő és ható erő, mini mindaz, ami rámhat — gömbalakban árad belőlem és a világ minden atomjához elér. Nemcsak engem teremtett a világ — én is teremtek, folyton újra, világot. Az emberi képzelet, abban a fokban, ahogy kibontakozik és megerősbül egyre hatalmasabb mértékben vesz részt a világ teremtésében. És csak az erőviszonyoktól függ, mi lesz mindebből. Voltak pillanatok- mikor elsöpörhetett egyr rossz tekintet — de lesz még pillanat, amikor a tekintetemtől felrobban a puskaporoshordó, hogy levegőbe röpitse a régi világot. Bethlen nem vállalja az egyházkerület! főgondnokságot Budapest, julius 15. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az Est értesülése szerint Bethlen István gróf miniszterelnök nem vállalja el a Degenfeld József gróf halálával megüresedett tiszántúli református egyházkerület főgondnokságát, mert véleménye szerint a miniszterelnök egyházi ügyekben nem vállalhat aktiv szerepet. Az uj főgondnok igy minden valószínűség szerint Degenfeld Pál gróf nagybirtokos lesz. „IZA“ Súlyt fektet a szépségére? Szép tiszta arcbőrre? Elhiszem, minden nőnek ez a kincse. Már az alaptermészete miatt is, mért Született Ön szeplőivel, májfolttal, zsíros, pórusos, mitteszeres, pattanásos arccal, kellemetlen hajszálakkal, ráncos pettyhütt arcbőrrel? Ha szenved ezekkel a hibákkal, forduljon bizalommal az első bratislavai kozmetikai intézethez „IZA" Stefanik-u. 19., II. ern., hol garancia mellett a legrövidebb időn belül megszabadítják a kellemetlen archibáitól. Az intézet a legmodernebb eszközökkel van felszerelve, saját készitményü méregmentes szerei, melyek Párisbán aranyéremmel és díszoklevéllel lettek kitüntetve. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézemet, rendeljenek Iza rekord arcápoló szereket, pontos kioktatással. Mitesszer, pórus, pattanás ellen garnitúra ...............................Kcs 37.— Sze plő és májfolt ellen garnitúra . Kcs 37.— Vörös orr, arc, kezek ellen garn. Kcs 37.—• Arcmasszás ráncok karikák ellen Kcs 77.— Bőrujitó garnitúra 4 perc alatt lehámlasztja a bőrt s olyan lesz, mint az üde gyermel-’^nyé . Kcs 120.— Hajtalanitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat, ennél jobb 20 év múlva sem lesz..........................Kcs 37.— Ke belápoló, fejlesztő garnitúra . Kcs 120.— Folyékony láthatatlan email, csodásán szépít...............................Kcs 77.— To ilette garnitúra, csodás hatású 5 preparátumból . Kcs 47-től 200 Kcs-ig Iza kozmetikai intézet Bratislava, Stefanikova 19., II. xx Rendelje meg kiadóhivatalunknál a magyar irodalom kincsestárát, az Ifjúsági Könyvtár már megjelent 2. kötelét is. A Kis Pythagoras ára 12 korona.
