Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-17 / 161. (1495.) szám
1927 julius ÍT, vasárnap. <tR’gaBWBBaEa«M^'.c^as^ayt' arasraajneaii>r^sanBsaw^jMiaagaauauMMi^ ***** 1 <PT^m-jy\Mf&*A-mJ37±Z2> 7 VflSARMflPI JEGYZETEK Irta: Scliöpíiiu Aladár. — A magyar 'atmoszféra —. A helyiérdekű vasúton szóbaereszkedeni a kalauzzal. Kiderül, hogy érettségit tett fiatalember. Nem tudott sehol másutt elhelyezkedést találni, kínjában ráfanyalodott erre a mesterségre. Mondják, hogy ebből a fajtából egyre több van a budapesti villamosokon. Más hasonló alantas rendű állásokban is. Bemegyek egy nagyobb ipari és kereskedelmi vállalathoz. Egy sereg fiatal tisztviselővel beszéllek, feltűnik a műveltségük, kiderül, hogy különböző fakultások doktorai, ki jogot végzett, ki filozófiát, a harmadik okleveles mérnök. Itt az üzletben pedig számlákat imák ki, sablpnleveileket Írnak, az írógép előtt ülnek, kiszolgálják a vevőket. Kapnak 80—120 pengő fizetést. Kérdésemre vállat vonnak: — Élni kell, kérem ... Ez teljesen uj, háború utáni jelenség. A háború előtti Magyarországon ha valaki szerzett valami képesítést, biztos lehetett benne, hogy kap, ennek megfelelő állást. Ha jogot végzett, lehet ügyvéd, lehet hivatalnok, olyan hivatalban, ahol jogvégzett embereket kivannak. Hogy minisztériumba kerül-e vagy a bírósághoz, vagy a pénzügyigazgatősághoz, vagya postához, az hajlamától, anyagi helyzetétől, összeköttetéseitől, származásától függött. De arra legfeljebb egész kivételesen volt példa, hogy valaki képesítésének mélyen alatta álló állásban legyen kénytelen tengődni. A megszerzett diploma biztosíték volt arra, hogy egy bizonyos megfelelő társadalmi rétegben lielyezkedhetik el. Ma ez megszűnt. Főiskoláink ontják a fiatal embereket, akik diplomával a zsebükben keresnek magáiknak helyet az életben, viszont az életlehetőségek egyre nehezebben átvágható drótsövénnyel vannak elzárva. S a diploma-osztogató intézmények száma, velük együtt tehát a diplomára törekvő fiatalemberek száma is nagyon megszaporodott. Csak egyetemünk négy van a békebeli kettővel szemben. Mi lesz ezzel a sok tanult fiatalemberrel, mikor a lecsonkult ország közhivatalai és magángazdaság! élete csak keveseket tud közülük felszívni? Ezt a kérdést felteszik mindennap. Csak feleletet nem tudnak rá adni. Csbdíálatramél- tóan tevékeny kultuszminiszterünk, Klebels- berg gróf is irt erről egy cikket. Feleletet ő sem adott a kérdésre, de proklamált egy uj elvet, amely magában is jellemzi az uj idők uj viszonyait. A diploma — úgymond — kultúrát jelent, bizonyos foglalkozás végzésére való hivatottságot, de nem jelent jogot egy bizonyos állás betöltésére. Ez annyit jelent, hogy az állam fölneveli a tanult embereket, de aztán leveszi róluk a kezét. Nem is tehet mást, ezt mindenki belátja. Legfeljebb arról lehetne beszélni, jól teszi-e, ha ilyen nagy számban szaporítja őket. Most tehát ott állunk, hogy az egyetemekre járó fiatalemberek teljes bizonytalanságban vannak afelől, hogy hol és miképp fognak elhelyezkedni, hasznát fogják-e venni tanultjuknak. Közben az orvosi testületek azt hirdetik, hogy ne menjen senki az orvosi pályára, mert ezen nem lehet megélni, az ügyvédek, mérnökök, tanárok hasonlókat mondanak és nincs nap, hogy ne olvasnánk az újságban arról, hogy mennyivel több a kereskedő, mint békében volt s már-már egymást eszik. Mit csináljon tehát a szegény fiatalember? Azt csinál, amit lehet: mégis megpróbálkozik az orvosi pályával, a jogász- pályával, a kereskedői pályával és a végén odasodródik, ahova lehet és próbálja kibőj- tölni azt a bizonyos jobb jövőt, amely nagyőd nehezen közeledik. Közben pedig elégedetlen, nyugtalan, indulatra hajló, könnyen kapható minden olyan jelszónak, amely igér neki yalamit. Az életpálya bizonytalansága a legnagyobb demagóg. Sokszor úgy érzem, hogy csoda, ha a mai apák szemükbe mernek nézni a fiaiknak. Olyan érzésük kellene hogy legyen, mint a tönkrement urnák, akinek a kezén — balszerencse és saját hibái miatt — elúszott az ősi. birtok. Átvettünk őseinktől egy szép, nagy, viruló és fejlődésre képes országot és mit adunk át az örököseinknek? Balsóis volt, de az emberi érzés a balsorsért is felelősséget érez bizonyos mértékig. A fiaink, ha már ilyen sorsra jutottak, kettőt legalább is megérdemelnek tőlünk. Az egyik az, hogy igyekezzünk nekik minden eszközt megadni, hogy a megnehezült időkben meg tudjanak állná. A másik pedig, hogy gyöngédséget és elnézést tanulásunk velük szemben, ha nyugtalan hevükben néha bolondokat csinálnak. Kassa, julius 16. A kassai kereskedelmi és iparkamara tegnap délután közgyűlést tartott Maxon Milán dr. kamarai elnök vezetésével, amelyen -a kamarai tagok nagy számban vettek részt. Maxiin dr. elnöki jelentésiben beszámolt a kamara ■működéséről. Kitérít a ikösigiazgiatáei reformra is, amely véleménye szerint súlyos veszteséget jelent a kelet szlovenszkói kereskedőimre és iparra is. A kamarai kerületeik városainak egész sem szenved a degradálás miatt. Lőcse, Eperjes és Nagymihály kamaráival kísérletet tettek abban az irányban, hogy az eszes politikai pártok bevonásával módot találjanak annak a biztosítására, hogy Kassa városa másodfokú köz- igazgatási hatóság hatáskörével felruházott expozi- tura legyen. A kísérletei: azonban eredmény tetemek maradtak. Mint számottevő eseményről emlékezik meg a magyar—(csehszlovák kereskedelmi szerződésről is. Miután a pozsonyi tőzsdével a megegyezés nem sikerült, most azon fáradoznak, hogy önálló tőzsde feláMíását készítsék elő és pedig egyesületi alapon, vasárnapi árusító nap formájában és az önálló választóit bíróságot is megalakítják. Végül ismertette a kerület általános gazdasági helyzetét és megállapította, hogy csak a fa- kereskedelem volt aránylag kedvező helyzetben. A közgyűlés az elnöki jelentést egyhangúlag tudomásul vette. Sipass Aladár dr. iparkamarai főtitkár terjesztette elő ezután titkári jelentését. A jelentés behatóan foglalkozik az autonómia kérdésével. A kamara ragaszkodik autonómiájához és vagyonát nem hajlandó előirt pénzintézetekben elhelyezni. A jelentés kapcsán . egyes tagok részéről heves kifakadások hangzottak el az ellen, hogy szlovenszkói intézmények, mint kamarák és a betogsegélyző több száz miilóra menő pénzt helyeztek el a Zemská Bankában, de ebből az összegből semmit som használtak fel Szlovon- szkón. Határozatiba ment. hogy a kamara felár a kormányhoz, hogy a közintézmények pénzét ne kizárólag egy pénzintézetnél helyezzék el. Az uj székházra két millióig terjedő költségvetéssel pályázatot írnak ki. Az építkezés előkészítésére 12 tagú bizottságot alakítottak. A kamara uj palotája a Fő-utca és Tordássy-utca sarkán kisajátított telken fog épülni. Viükovszky József dr. kamarai titkár a kamara kereskedelempolitikai tevékenységéről számolt be. ReizaiDssnai Mór a kereskedelmi szerződéseik megkötésével kapcsolatban fontosnak tartja a jogsegélyek kérdésének rendezését a kényszeregyez- ségi ügyekben. Interpellál a tarifa-konferencia elmaradása miatt. A tarifa rendezetlensége miatt a szTovenszkói és ruszinszkói faíkereekedelsm mérhetetlen károkat szenved. Előterjesztést tesz az iránt is, hogy a közeljövőben nagyszabású faipari kiállítást rendezzenek Kassán. A kamara az indítványokat magáévá tette. A kamara elfogadta Eperjes átiratét is, amelyben az Eperjes—Varamnó—Nagymihály közti vasútvonal kiépítését sürgeti. A kassai kereskedelmi és iparkamara kdxiirlilés© állást- foglal a gyarmatpolitika ellen tik kamara ragaszkodik a&fltosióiwiéjáh©* — Követeli a vasiéi! tsrifék rendezését A Téry-meiaház alatt halálra zuzta magát egy kiránduló berlini urleáuy Egyedül indult útnak az Öt-tókoz, alsóvá fel is jisiotij visssafövet azonban lezuhant — Négy napi keresés után akadtak rá holttestére Ótátnafiired, julius 16. (A P. M. H. mun- kalársái'ól.) A kezdő turistáik könnyelmű meggondolatlansága újból halálos áldozatot követeit a Tátrában. A múlt napokban nagyobb társaság indult ki Csorbatóról a fürdőknek meglátogatására és egy-két könnyebb hegyi túra megtételére. A kirándulókkal tartott Kohn Hedvig berlini urileány is. ŐtáÍTafüredig együtt haladt a társasággal, itt azonban elvált és egyedül ment a Tarpaiak-völgyébe, hogy megtekintse a vízeséseket és feljusson az Öt-tó melleit épült Téry-féle menedékházhoz. A Téry menházihoz vezető ut elég könnyű feladat, a hegyoldal megmászása gyakorlatlan turistának is egy órán belül siker ülhet, Kőim Hedvig fel is ért a menedékházhoz és egy fél órai pihenő után visszafelé fordult. Azóta nem látták: eltűnt. nyéket, minden keresés azonban hiába/valónak (bizonyul. Már-már úgy látszott, hogy a leány eltűnése örökké rejtély marad,, amikor pénteken délelőtt futótűzként terjedt el Ótátnafüreden annak a híre, hogy két turista a Téry-menház alatti Tófalnál (Seewand) egy női holttestre bukkant. Azonnal hivatalos bizottság szállott ki a helyszínre, amely megállapította, hogy a Tófal alatt fekvő hulla a szerencsétlenül járt berlini lányé. Nehezen lehet megmagyarázni, hogyan következett be a szerencsétlenség a teljesen veszélytelen és nagyszerűen kiépített turista- utón. Lehetséges, hogy a leány fiatalos hevületében letért a rendes útról és a Tófal meredek lejtőjén akart lejutni, ami azonban nem sikerült. jogok szabad érvényesülését akadályozó két fen- tartása nincs ellentétben a nyelvtörvénnyel, mert ez állítólag a helységnevekre nem vonatkozik. A kisebbségi nyelvhasználat joga ugmn- is magában foglalja a teljejs nyelvhasználatot, s ebből természetesen nem zárhatók ki a helység elnevezések se:.',. Épp ezért az idézett kormányrendeletnek a (örvényes jogot megszorító két intézkedése ellentétben áll az 1920. évi. 122. sz. alkolmánylövvény- nyel. Amennyiben tehát a belügyminiszter élne ezzel a két fentartással, avagy azok egyikével, s nem állapítaná meg a község nevét a nemzet’ kisebbsé ; nyelvén is, az ügyet a legfelsőbb közigazgatási bíróság elé kell vinni, amelynek döntése csakis az interpelláció álláspontjának helyességét igazolhatja. Ha tehát valamely, legalább busz százaléknyi magyar vagy német lakosságú községnek, magyar vagy német hivatalos nevét a belügyminiszter a törvény rendelkezéseinek ellenére nem állapítaná meg, a belügyminiszteri határozat kézbesítése, avagy pedig a hivatalos elnevezéseket magában foglaló jegyzek közzététele után 60 napon belül fordu'jon a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz panasszal, kifejtvén a miniszteri döntés törvényellenességét. agBBBnnKaaHxggB** w SirihíEiy nem férhet vissza a nemzeti szocialista pártba Prága, julius 16. Az utóbbi napokban az a hir terjedt el, hogy Stribmy kibékül Klói áccsal s a két párt ismét egyesül. A cseh nemzeti szocialista párt prágai körzete tegnap foglalkozott ezzel a kérdéssel és a legélesebben állást foglalt az ellen, hogy Stribrnyt visszafogadják a pártba. A nemzeti szocialista vasutasszerve- zetek is élesen állástfoglaltak a kibékülés ellen s hangoztatták, hogy Stribrny a nemzeti szocialista párt számára már halott. Kramárék csak ősszel kapnak miniszteri tárcát Prága, julius 16. A nemzeti demokrata pártnak a kormányba való belépése, amint már tegnap is jelentettük, Svehla miniszterelnöknek nem olyan sürgős, mint ahogy ezt Kramárék gondolták. Kramár a saját pártjában döntött a kormánybaléTés mellett, anélkül azonban, hogy erről előzetesen Svehlával tárgyalt volna. Most úgy látszik, hogy a kormány- rekonstrukció a koalícióban belül belső nehézségekbe ütközik és igy, ha csak közben vál-: tozás nem történik, a nemzeti demokrata Ma- touseknek miniszteri kinevezése valószínűleg csak ősszel lehet aktuális. —— -■ — ■ - — m iwiiui i'TIffiiin ..... A szisztematizálás kérdése a minisztertanács előtt Prága, julius 16." A minisztertanács tegnap tartotta a nyári szünet előtti utolsó ülését, amely az állami tisztviselők sziszíemaiizá- lásának kérdésével foglalkozott és a négytagú szakbizottság javaslatát elfogadta. A sziszíe- maíizálásról szóló kormányintézkedést rövidesen a hivatalos lapban is közzéteszik. Ez vasárnapon történt. Amikor este nem ■tért vissza, megkezdték a kétségbeesett kutatást utána. Négy nap óta tűvé teszik a körPrága, julius 16. Jabloniczky János dr., az országos keresztényszocialista párt nemzetgyűlési képviselője és társai ez év februárjában interpellációt nyújtottak be a belügyminiszterhez és az egész kormányhoz a szlovenszkói és ruszinszkói városok és községek régi elnevezéseinek törvényellenes megváltoztatása tárgyában. Erre az interpellációra a belügyminiszter most a következő választ adta: „A szlovenszkói és ruszinszkói. városok, községek és telepek (tanyák, puszták) hivatalos elnevezésének az 1920. évi április hó 14-én kelt, 266. gyűjteményi számú törvény értelmében végbemenő megállapításánál az 1921. évi augusztus hó 25-én kelt, 324. gyűjteményi számú kormány- rendelet második cikkében megállapított esetekben az ott körülirt feltételek mellett a magyar és német elnevezések is meg fogják ha- tároziaíni. Nem osztja azonban a kormány az interpellációnak azt a nézetét, hogy az idézett kormányrendelet második cikkének első bekezdésében foglalt fentartás ellentétben van a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó alkot-, mány törvénnyel, mert ez a törvény a helységnevekre nem vonatkoz.ik. A lefolytatott vizsgálat során nem nyert be- igazolástj hogy a szlovenszkói és ruszinszkói közA víz alámosta görgetegeken megcsúszhatott és így zuhanhatott le és lelte halálát a sziklafal tövében. igazgatási hatóságok nemzeti kisebbségü községeket megakadályoztak abban, hogy állást foglaljanak a község elnevezése tárgyában, valamint abban, hogy ez ellen az eljárás ellen a megengedett jogorvoslatokkal éljenek. Az interpelláció nem említ konkrét eseteket amelyekből az ellenkezőről lehetne meggyőződni. (Többek között hivatkozhatunk Dunaszerdahely esetére l Szerk.) A belügyminisztérium teljesen osztja az interpellációnak azt a nézetét, hogy a község elnevezése nem olyan ügy, amely a község hatásköréből egyáltalában ki volna zárvas, ■s igy maga is számos esetben kikérte a község véleményét. Döntő szó azonban a községet nem illeti meg. Amennyiben pedig a szlovenszkói és ruszin- szkői ■ helységnevek használata körül jelenleg némi zavarok és szabálytalanságok előfordulnak, ezek önmaguktól meg fognak szűnni, mihelyt közzététetik a helységnevek hivatalos jegyzéke, amely már készül, mert akkor azután minden hatóság és hivatal köteles lesz használni azokat az elnevezéseket, amelyeket ez a jegyzék feltűntek*. E miniszteri válasszal kapcsolatban rá kell mutatnunk arra a tényre, hogy téves a kormánynak az a nézete, amely szerint az 1921. évi 324. számú kormányrendeletnek a kisebbségi nyelvi Gironde lakossága a francia-magyar barátságért Párás, julius 15. (Tudósítónk távirati jelentése.) Gironde lakossága minden évben paiasztünnepeket tart és az idén St.-Emilionban rendezett ünnepségekre meghívót kapott Korányi Frigyes báró párisi magyar követ is családijával együtt. Korányi báró egy lap- tudósitónak tett nyilatkozatában elmondja, hogy meleg és kitüntető fogadtatásban részesítették, amely visszhangja volt annak a vendégszeretetnek, amellyel nemrég Budapesten fogadták Gironde népének bálványát, Bergey képviselőt. Az ünnepen radikálisok, szocialisták, katolikusok egyaránt résztvettek, ami azt mutatja, hogy nem volt politikai jellege. — Az irántam tanúsított páratlanul kedves fogadtatás — folytatta a követ — ennek a tömegnek a magyarsággal szembeni politikamentes rokonszenvét, amely lelkes ünneplésben nyilvánult meg, amikor Bergey képviselő, aki tudvalevőleg egyike a legkiválóbb szónokoknak, a banketten valóban elragadó beszédben ismertette magyarországi tapasztalatait és a világháború francia és magyar hősi halottainak nevében hívta fel Francia- ország népét, hogy a magyar néppel kössön barátságot. — 'Egy vasúti (hiid lefejezte a Sirassburg—.párisi vonat ingyen utasát. Páriából jelentik: Egy ismeretlen orosz ember, aki jegy nélkül a Sívassbürg —párisi vonat egyik vagonjának a tetején utazott. Lagny közelében egy hid gerendájába ütközött. A iiid valósággal lefejezte az oroszt. Holttestét néhány órával később találták meg. k községnevek kérdésében a termán! szembehelyezkedik a nyelvflnrénnyel A belügyminiszter válasza Jabl©Eíiszky képviselő Interpellációjára y
