Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-16 / 160. (1494.) szám

2 í927 juHus 16, szombat. kommunisták megtámadták a katonaságot és körülbelül száz revolverlövést tettek. A katonaság nercekig tartó sortüzzel vála­szolt. Pillanatnyilag a heves utcai harc tel­jes erővel tombol. A helvzet rondkivül ve­szedelmes. A géolegvverek kattognak s az utcán számos halott és sulvos sebesült fek­szik. Összeomlik az igazságügyi palota tornya Becs, július 15. Negyedórás csend után a harc az igazságügyi palota előtt hatvá­nyozott erővel ismét kiújult. A katonaság csak a legnagyobb erőfeszítéssel tud utat törni az égő palota felé. A lázadó munkás­ság revolverekkel, vasrudakkal és falécek­kel támadja meg a katonákat, akik föltét­lenül szabad utat akarnak nyitni a tűzoltó­ság szó,máira. Közben az igazságügyi palo­tában kiütött tűz egyre nagyobb méreteket ölt. A torony mint egy lángeszlop mered az ég felé és minden pillanatban ös,sze­dőléssel fenyeget. Az áldozatok száma egyre nő. Szemtanuk szerint legalább 50 halott fekszik a palota előtti téren. A szociáldemokrata vezérek tehetetlenek A délután 4 órakor érkezett jelenté­sek szerint Seitz bécsi polgármester és Deutsch, a köztársasági egyesületek elnö­ke, személyesen ment az igazságügyi palo­tához, hogy intervenciójával lecsillapítsa a kedélyeket. Közbelépésük eddig sikerte­len. A kommunisták hallani sem akarnak a fegyverletételről. A katonaság a déli órákban acélsisakokat kapott és bajoneCo- ket, hogy igy könnyebben visszaverhesse a támadást. Az igazságügyi palotával szem­ben lévő ház egy szobájában huszonöt ha­lálos sebesült fekszik. A tűzvész eloltására, valamint az utcák kiürítésére esek az esti órákban lehet gondolni, mert a hirtelen és puccsszerűen történt támadás a városi ha­tóságokat teljesen készületlenül érte s pil­lanatnyilag a városházán a legnagyobb fejetlenség uralkodik. A helyzetet az álta­lános sztrájk és a villamosé ram szolgáltatás szünetelése még jobban el mérg esíti. A dél­előtti és délutáni lapok nem jelentek meg. ftedisa nem hallandó istoiaauleüémia-tertfezetét elárulni & német párták iskolabizottságának eredménytelen küldöttség- járása — Az autonómiát előbb Szlovenszkón léptetik életbe! — A német ssIcolaSront bomlása — Prága, július 15. A német pártok par­lamenti iskolabizottsága tegnap fölkereste Hódosa iskolaügyi minisztert,- hogy egy re- zoluciót nyújtson át neki, amely az iskolai au­tonómia kérdését is érinti. A küldöttség tag­jai Hodiina német agrárius, Feierfeil német ke- resztényszocialista, Eckert német iparospárti, Czech német szociáldemokrata, Horpynka né­met nemzeti és Jung német nemzeti szocialis­ta képviselők voltak. A küldöttség bejelen­tette Hodzsának, hogy a miniszter által terv­be vett autonómia kérdésénél a parlamenti is­kolabizottság hajlandó az együttműködésre. Hodzsa miniszter válaszában rámutatott arra, hogy az iskolai autonómiát azért kell előbb Szlovenszkón életbeléptetni, meri ott egyetlen lAetéffliő iskolaszervezet sem létezik. Ami magát az iskolai autonómiát illeti, a kezdeményezést föntartja magá­nak és nincsen abban a helyzetben, hogy a küldöttségnek terveiről részleteket el­mondjon. A német iskolabizottságot Hodjzsa válftr sza egyáltalában nem elégítette ki és a bi­zottság egyidejűleg válságba is jutott, mert nem sikerült egy egységes kommünikében megállapodnia. Az ellenzéki képviselők által fogalmazott nyiltkozatot ugyanis a kormány- párti képviselők nem akarták aláimi. A német kormánypártok eljárása tehát 'ebben az esetben is sérti a szudétané- metség érdekeit, miután még az iskolai autonómia kérdésében is, a koalíció érdekeit többre becsülve, felbo­rították az egységes német front lehetőségét. Béccsel megszakadt a telefonösszeköttetés Az utolsó hivatalos jelentés szerint a szervezett munkásság nem vesz részt az utcai harcokban. A mozgalmat egyenesen Moszkvából szítják és a kommunisták rég­óta tervezték. A szociáldemokrata párt­vezérek a kormánnyal együtt a lázadás le­szerelésén fáradoznak. Bécs, julius 15. (18 éra 50 perc.) Az utolsó jelentés szerint az utcai harcnak ed­dig kilencnél több emberáldozata van. (19 óra 20 perc.) A prágai interurbán hiába keres összeköttetést Béccsel, egyet­len bécsi központ sem válaszol. Pillanat­nyilag Prágából Béccsel nem lehet telefo­non beszélni. (:) Prága, július 15. A Rudolfinum kapui bezárultak, a képviselőik a hosszú és fárad­ságos munka után hazamentek, hosrv kipi­henve fáradságukat, ősszel ismét folytathas­sák törvényhozói munkájukat. Az elmúlt parlamenti időszak folyamán a cseh, német és szlovák polgári koalíciós többség olyan feladatok végrehajtására vállalkozott, amelyeket a régi cseh nem­zeti koalíció elintézni nem tudott. Svehla meg lehet elégedve ui kormány- garnitúrájával. mert az tényleg ki seperte a kormánykocsi útját, és eltávolította mindazo­kat az akadályokat, amelyek Svehla diploma­tikus terveinek az útjában állottak. A képviselőház március 15-fől julius 14-ig összesen 39 teljes ülést tartott, to­vábbá 107 bizottsági, 8 álbizottsági, 27 elnökségi és klubolnöki konferenciát. Hia visszapillantunk a tavaszi ülésszak végzett, munkájára, úgy szomorúan kell meg­állapítanunk. hogy az uj polgári többség, amelyben a hét éven át az autonómiáért éles ellenzéki harcot folvtaíó szlovák néppártiak és a hét éven keresztül a szudétanémetség önkormányzatáért harcoló német keresz- tényszocialisták és a Bund dér Landwirte is helyet foglal, nem hozta meg azokat az eredményeket, amelyeket a köztársaság­ban élő nemzeti kisebbségek méltán el­vártak. Svehla az ui kormány bemutatkozásakor hangoztatta, hogv a belpolitikában ui éra kezdődik, amelyben a polgárok nemzetiségre való különbség nélkül egyenértékű ek és egyenjogúak lesznek. Sajnos, Svehla ez alka­lommal is, mint. a múltban, program iának Ígéreteit nem tartotta be s az uj koalíciós többség átfestett ruhában ugyanazzal a módszerrel és rendszerrel dolgozott, mint a régi nemzeti koalíció. Az elmúlt, tavaszi ülésszakon világossá vált. hogy ez a koalíció sem veszi tekintetbe az állam összlakosságának érdekeit s min­den egyes javaslatnál pusztán a pártérdekek dominálnak. Ha végigtekintünk azokon a tör­vényjavaslatokon. amelyeket a képviselőház elintézett, megállapíthatjuk, hogy az ui több­ség többek között, elintézte a villám ősi tási segélv törvényét,, amely tisztán a cseh agrá­riusok érdekeit szolgálja, elintézte a prágai mántavásárnak szánt, állami garanciát,- amelyből Szlovensakónak és Ruszinszkónak semmi haszna nincsen. A köztársaság lakos­sága többségének felfogásával ellentétes vé­lemény uralkodott a katonai javaslatoknál is. A béke helyett a militarizmust erősí­tették meg és egyúttal megkezdték az általános, egyenlő és titkos választójog­nak a megszorítását. Az egyedüli üdvös dolog, ami az ülésszak folyamán örtént, a tizennégy nemzetközi ke­reskedelmi szerződésnek, elsősorban a cseh­szlovák—magyar kereskedelmi szerződés­nek a ratifikálása. A kisebb és jelentéktelen javaslatok mellett két, óriási reformot, hozott, tető alá a képviselőház többsége. Az egyik az adóreform, amellyel a pénzügyminisztérium ugyan vé­get, akar vetni az adók terén uralkodó káosz­nak, de a rendteremtés mellett olyan szigorú büntető rendelkezéseket, hoztak, hogv az esetleges adóelengedések könnyítő hatása a pénzbüntetésék súlyossága mellett elvész. Az adóreform tárgyalása folyamán az ellenzék óriási harcot, vívott annak érdekében, hogy ennek a reformnak ne lesven osztály jellege. A harc hiábavaló volt,, a diktatórikus petka helyét elfoglaló oszmioska döntött, s a képvi­selőházban a koalíciós képviselők éppen úgy, mint a múltban, a szavazógép emeltyűinek a { szerepét játszották. Ezt a reformot a közigazgatási reform követte, amely a városok s a községek önkor­mányzatának sírját ássa meg. amellyel Szlo- venszkó és Ruszinszkó autonóm iájának m eg­oldása ismét, hosszú időre illuzórikussá vált- A maii kormánytöbbségben a vezetés a cseh néppárt és a cseh nem­zeti demokrata párt kezeibe jutott­Ez a két párt akadályozta meg a törté­nelmi országokban a megyetörvénv végre­hajtását, és állította vissza a tartományi rendszert. A tartományi rendszer Szloven­szkón és Ruszinszkóban teljesen ismeretlen fogalom volt, idáig s most a szlovák néppárt asszisztálása mellett, bevezetik Szlovenszkón és Ruszinszkóban is, vagyis átülteti az osz­trákoktól átvett bürokratikus szellemet, oda, ahol eddig a liberális önkormányzati szellem uralkodott. A német kormánypártok és a szlovák néppárt, letették a eróbavizsgát s most Kra- márék már komolyan foglalkoznak azzal a tervvel, hogv nemcsak a kormánytöbbségben, hanem magában a kormányban is helvet fog­laljanak. Ez az esemény jellemző Kramárék jelszavas politikájára. Hiszen még emléke­zetes a nemzeti demokrata párt. sajtójának ez a jelszava: „A németek a kormányba — mi a for­radalomba". íme. ma már Kramárék Spinávál és Mayr-Hartinggal sokkal inkább megértik egymást, mint, a cseh nemezti szocialistáikkal és a cseh szociáldemokratákkal. De ez közelről sem jelenti azt. hogy Kra- már talán lemondott volna soviniszta és nacionalista programiáról. hanem ellen­kezőleg. programjának keresztülvitelénél sokkal hűbb fegyvertársai a német kor­mánypártok s a szlovák néppárt, mint amilyen fegyvertársai voltak a cseh szo­cialisták. A mai koalíció egyhamar nem gondol a visszavonulásra, sőt az őszi ülésszakon foly­tatni akarja munkáját. Le akarja tárgy altatni a szociális biztosítás reformját- meg akarja szigorítani és falán teljesen meg is akarja szüntetni a lakók védel­mét. Hogy mi még az őszi programja, azt ma nem tudjuk, de valószínű, hogy csakis olyan javaslatokat fog elintézni, amelyek a mai koalíciós pártok érdekeit szolgálják. A lakos­ság most, már kezdi belátni, hogy semmiféle ígéretekben sem bízhat. Teljesen mellékes az. hogy milyen koalíció van uralmon, a kor­mányrúd melletti pártok csakis a saját érde­keikre s céljaikra használják fel a törvény­hozó testületet s a lakosság érdekeivel egy­általán nem törődnek. Az ellenzékben levő nemzeti kisebbségi pártok részére’ az ősz fo­lyamán sulvos feladat vár, mert a mai agrár- és nemzeti demokrata uralom további ter­veit. csakis egységes ellenzéki fronttal lehet letörni. ^Komáromi ciános ^Reménytelen szerelem ötegény (49) Apró felhők álltak a magasban, a nap két ilyen felhődarab közé szorult és soha- nem-tetott küllőt vetett ki az égre. S ettől a fényküllőtől violában égett és lobogott min­dén. Vi'olaszinbe fűlt a hátunkban-maradt város, violában úszott a folyó, lángoltak a he­gyek s violába borult az ég. Mi pedig men­tünk a különös fényözönben s a szomorú színben két hosszú árnyék jött utánunk.. . Viola volt a világ... Mintha egyszer még visszatért volna hozzám az elvesztett ifjúság álomvilága s mi öntudat nélkül haladtunk benne a végbet ellen felié. Jólesett ez a körös- körül tomboló túlvilága fényáradat s mégis szomorúak lettünk tőle mindiaketten. Meddig mentünk, nem tudom már. De amikor meg­álltunk egyszer, a különös fény halni kezdett mindenfelől. Hedvig-asszony úgy nézett rám, mintha nem ismert volna meg. Hogy föléb­resszem, a keze után nyúltam: — Gyerünk vissza ... Időnk lejárt.,. Nem tudom, mint kerültünk vissza a ta­nyára. De estetájt otthonvoltunk. Hedvig-asszony még-egyszer kezet adott a folyosón, valami köszönést mondott elfogó- öott hangon s szobájába zárkózott be. Az ebédlőbe nyitottam s pillanattal rá ozsonná- hoz téri tett a szobalány. Egymagám ültem az asztalnál. Ozsonna után kimentem s mivel érthetetlen szomorúság vett rajtam erőt, sé-l tálni akartam keveset. Vagy félórával előbb könnyű eső futott el a tájék fölött s jólesett eljárkálgatni a tiszta kertiösvényen. A kert szinte fullado­zott az orgonák szagában. Bódultán kódorog- tam ,a kertben s összefüggéstelen gondolatok kóvályogtak bennem. A nap rég leesett már a távoli begyek mögé s esti-színek kezdtek el ősiett e ngeni. Egyszerre azon vettem észre magamat, hogy a nyárfás széles utján me­gyek-megyek. Vigasztalan voltam, mert tud­tam már csalhatatlanul, hogy rövidesen egye- dül-maradok s nagy elhagyatottság lesz a ré­szem ... Csönd visított mindenfelől, a nyár­fák másvilági neszben sóhajtottak fel olykor a szélcsend alatt. Aztán még-nagyobb hallga­tásba merült minden. Furcsa árnyékok kezdtek előkuszni a fák mögül, amikor arra figyeltem föl, hogy mintha kocsi zörögne a tanya felől. Tudtam, hogy most érkezett vissza a barátom. Mi lesz kettejük közt néhány pillanat múlva ? N Lassan, igen lassan elindultam a tapya irányába. Ahogy az udvarra értem föl, sötét volt már mindén. Világ csak a konyha felől vágódott ki az estébe. Gyanús csöndben gub­basztott a ház s ablakai tompa-hólyagszinben csillantak meg az alig-derengő puszta felé. Körülnéztem még-egyszer a szobámban. Minden utrákászén várt. Az asztal mellé ül­tem és vártam. Csönd volt... Csönd volt... Kevés ideiig úgy maradtam, ballgatózva. Semmi nesz. De vagy negyedóra múlva egyszerre 1 gyors lépések közeledték a folyosó felől s pillanattal rá benyitott a barátom. Ujjongani szeretett volna, de ugyanakkor elfogódott volt. Odalépett hozzám, váltamra tette a két kezét, aztán olyan tekintetted, amelyet soka­som felejtek el, annyit mondott: — Fiam lesz. Hirtelen nem is 'értlettem meg, mit mon­dott. De aztán egyszerre éles világosság ha­sított át rajtam s abban a szempillantásban tisztán láttam sok rejtélyesnek tetsző dolgot. A barátom keze után nyúltam s megszorítot­tam testvéri érzéssel: — Áldás legyen min dahá rutátokon! De Lóránt ezt alig hallotta. Bűnbánón mondogatta maga elé: — S én meg akartam verni... Aztán föl és alá kezdett járkálni a szo­bában: — Nem tudta, mi van vele s amikor magár ári adt a kedves, Lenke-m ama már el­utazott. Nem volt senki körülötte, akihez ta­nácsért fordulhatott' volna, nekem restéit szólni s egy zaklatott pillanatában a barátnő­je édesanyjára gondolt. Elment, de zavará­ban nem vette észre szegény, hogy nekem sem szólt semmit. Ahogy aztán rányitottam az imént (mert számon akartam kérni), könnyek között tette össze a kezét, hogy bo- > csássak meg neki. Azt hittem, fel üvöltök a t boldogságtól, ölembekaptam, úgy hintáztat- tam ... Fiam lész! — kiáltott fel mámorosán. 1 8 mialatt a barátom ujjongásában gyö­nyörködtem, olyan megnyugvás szállt meg, mint talán soha életemben. Kötekedve szól- 3 tam oda neki; ....“ 3 — Hátha nem fiú lesz, hanem kisasz­i szony! t — Azt már nem! — s tiltakozó mozdula- t tót tett. — Fiúnak kell lennie! Két év múlva ■ lónaültetem! Sóhajtott: — Most már meg fog nyugodni talán ■ Hedvig is... Barátom — s a kezemet szo­■ rongatta újból —, boldog ember vagyok! Ezt láttam is rajta. Éreztem, hogy elérkezett az én időm i's. Mosolyogva néztem rá: — Holnap tehát indulhatok... ' — De remélem, sokszor visszajössz még! Nem tudtam, mit feleljek. ... Másnap csodálatos időre virradt. Ezersziniben csattogott a tájék, lilába-borul- tak az orgonabokrok, ibolyában nézett le az ég... Csak messze-messze, a hegyek vonula­ta mögül próbált kibújni két kis gomoly- felleg. \ A folyosón pillanatra találkoztam Hed- vig-asszonnyal. Ránéztem mégegyszer s meg­zavart nyugtalan szépsége Ahogy a keze fölé hajoltam, mintha sut­togott volna valamit. De nem értettem meg. Aztán eltűnt az ebédlő ajtajában. Egy óra múlva előállt nesztelenül a kocsi. Lóránt hozzámlépett s megölelt hosz- szan. — Hol van Hedvig-asszony? — kérdez­tem. — Illő lenne, hogy elbúcsúzzam tőle. A barátom nagyon komoly maradt: — A kert felé ment az imént. Talán ne zavarjuk meg... v f (Végié következik.) A képvlsel6Ms iawasii flilésssaMiiak mérleg® uj polgára koalíció a eseti nemzeti koalíció politikáját folytatta — A sziövék néppárt asssisztáSása mellett az osztrák szellemű tartományi rendszert vezették be

Next

/
Thumbnails
Contents