Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-14 / 158. (1492.) szám
2 1927 julius 14, csütörtök Grosschmid: A közigazgatási törvény érvénye a( nemzetközi jog szempontjából vitatható less A szenátus mai illésén Grosschmid Géza és Törköly József szenátorok hatalmas feeszéd^en mutatták ki a közigazgatási reformnak a kisebbségek letörésére irányuló céljait. A szenátus a képviselőházzal szemben az árvízkárosultak részére nagyobb államsegélyt követel. Cseh iparospárfi állásfoglalás Pozsony ellen Prága, julius 13. A szenátus ma délelőtti uxésen megváltoztatta eredeti programját s még a közigazgatási javaslat folytatólagos vitája előtt az árvízkárosultakról szóló javaslat tárgyalását kezdte meg. Azért volt erre szükség, mert a Szenátus lényegesebb módosításokat akart eszközölni a képviselőház által már elfogadott javaslaton s igy azt még egyszer vissza kell utalni a képviselőház elé, mely azt még a nyári Szünet megkezdése előtt, tehát legkésőbb holnap köteles letárgyalni. A javaslatot le is tárgyalta a szenátus s már további- tották is a képviselőházhoz, amelynek mező- gazdasági bizottsága már a kora délutáni órákban foglalkozott a szenátus által eszkö♦ROZNAVAMandarin . Cacao - Dló-Créme . Cherry Trlple-Sec — Curacao — Karlsbadi keserű „Késmárki kiállításon anmy éremmel kitüntetve'* „A Nemzetküzi Dunakíillitáson vény éremmel kitüntet zöl-t módositásokkal és a holnapi képviselőházi ülés napirendjére is kitűzték. v A szenátus mai ülését Hruban elnök délelőtt féltizenegy órakor nyitotta meg. A tárgy- sorozat első pontjának az árvízkárosultak segélyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása nak megkezdése előtt az elnök megemlékezik a legutóbbi napok nagy árvízkatasztrófájáról. Részvétét fejezte ki mindazoknak, akiket az elemi csapás oly kérlelhetetlenül sújtott, valamint kegyeletesen elparentáilta mindazokat, akik a borzalmas éjszakán életüket vesztették. A szenátus az elnöki enunciációt állva hallgatta végig. Az árvízkárosultak segélyezése Ezután Sablik cseh néppárti képviselő terjesztette elő a nemzetgazdasági bizottság véleményes jelentését az árvízkárosultak segélyezéséiről szóló javaslatról. Előadói jelentésében rámutat arra, hogy az előirányzott segélyezés tulcsekély. Mindeddig Csehországban és Morvaországban mindössze két millió koronát utaltak ki segélyképen, Sziléziában alig tizezer koronát, mig Szlovenszkón Kassa-nagymegyében a segélyezések összege kétszázezer koronát tett ki. A múlt hetek óriási árvízkatasztrófája által sújtottak részére pedig gyorssegélyképen egynegyed millió koronát utalt ki a kormány. A javaslatban előirányzott eredeti segélyösz- szeget ugyan tízmillió koronára felemelték, de ez is kevés. A bizottság nevében szövegezési módosításokat javasol, amelyek értelmében nemcsak; azok a mezőgazdák részesüljenek az állami segélyezésben, akiknek ekzisztenciáját tette tönkre a katasztrófa, hanem egyáltalában minden mezőgazda, aki az elemi csapások áltál megkárosodott Krojher cseh agrárius a költségvetési bizottság nevében terjeszti elő előadói jelentését. Rámutat arra, hogy a legutóbbi é'szakcseh- országi árvízkatasztrófa által okozott károkat tízmillió koronára becsülik. Ennél fogva a törvényjavaslatban eredetileg előirányzott 10 mii lió koronás segély semmiképen sem elegendő. A megindult vitában Prusako kommunista szenátor szólalt fel. Élesen támadja a csehnémet polgári koalíciót. Kijelenti, hogy a munkásnéprétegek rovására számos csalást követnek el. (Elnök ezért a kijelentésért rendre utasítja.) Krojher előadó zárszavai után a szenátus rövidített eljárásban első é'S második olvasásban elfogadja a módosított javaslatot. Arra való tekintettel, hogy a javaslatot a képviselőházhoz újból vissza kell utalni, az elnök névszerinti szavazást rendel el, amelynek eredménye: 85 szavazat esett a javaslat mellett, 14 pedig ellene. Második olvasásban elfogadja még ezután a szenátus a tegnapi ülésen letárgyalt javaslatokat. A büntetések elévüléséről szóló törvényjavaslat tárgyalási határidejét négy héttel hosszabbították meg, úgyhogy az a javaslat, amelyről lapunk tegnapi számában is megemlékeztünk, csak a szenátus őszi ülésszakán kerül sorra. A közigazgatási reform vitája | Ezután áttértek a közigazgatási reformjaGrosschmid Géz Tisztelt Szenátus! A közigazgatási reformról szóló és azzal kancsó latos választási javiaslatokmak a képviselőházban történt elfogadását a kormánytámogató cseh pártoknak és a cseh sajtónak örömujjongása kisérte. A cseh ellenzéki pártok ellenben a demokrácia és az egyéni szabadság „halálos Ítéletét" látják e tényben. A német kormány- pártiak kedvetlensége pedig szembeötlő. A német aktivizmus csődje Spina miniszter urnáik az a vigasza, hogy a német, kormánypártiak kénytelenek voltak a kisebbik -rosszat választani, mert ha nem szavazzák meg e javaslatokat, akkor rövidesen a szocialisták kerülnek újra a kormányba és visszaadják nekik a kölcsönt. — bennünket meg nem nyugtat, mert. a kisebbségi jogok elismerését, a szociáldemokraták világnéz-lete esetleg inkább megsegíti, mint a reakciós polgáriak kormánya, a miniszteri válasz azonban egyúttal bizonyítéka a német aktivizmus csődjének vallat tegnap kezdett vitájának folytatására. Vesely cseh nemzeti szocialista helyteleníti a kormány kinevezési jogáról szóló szakaszokat. Szerinte a képviselőtestületi tagok felét inkább a szaktestületeknek, mezőgazdasági és iparoskamaráknak s egyéb szakintézményeknek kellene választaniok. Nálunk, úgymond, a szabadságot minden téren meg akarják kurtítani és a javaslat törvényerőre lépésében a legsötétebb abszolutizmus korának visszatérését látja. Kianicska, a cseh iparospárt szlovák képviselője kijelenti, hogy a törvényjavaslat alapján SzloveniSzkó megyéi eltűnnek és helyükben országos és járási közigazgatási hatóságok kerülnek. A hármas rendszer helyébe tehát bevezetik a kettős közigazgatási rendszert. Helyteleníti, hogy Pozsonyt véglegesen Szlo- venszkő fővárosának rendelik el, pedig ennek a városnak földrajzi helyzete egyáltalán nem alkalmas arra. Hiszen háborús veszély esetén éppen a főváros volna elsősorban veszélyben, ami katasz- trófális következményeket vonna maga után egé^z Szlovenszkóban. Ha Szlovenszkó fővárosát elveszti, akkor elveszti fejét is és a legnagyobb kaosz keletkezik. Ajánlja, hogy a fővárost helyezzék el tiszta szlovák vidékén, mert könnyű belátni, hogy hogyan fog viselkedni Pozsony német és magyar polgársága esetleges konfliktusok esetében, amikor most is mindig ellene van mindennek, ami cseh. Háborús konfliktus esetén ez a lakosság minden bizonnyal az ellenséghez csatlakozna. Koutny kommunista felszólalása után Grosschmid Géza dr., az országos keresztényszocialista párt szenátora emelkedett szólásra s a következő beszédet mondotta: a nagsr beszéde is, mert hosszas tárgyalásaik ez alkalommal sem vezettek a németek szempontjából sem több eredményre, minthogy a nyelvhasználat tekintetéiben némi homályos ígéretet kaptak. A németek kormánvbal-épésének eddigi látható eredményei nem elvi és országos jelentőségűek, — még csak nem is engedmények! Osak egyes törvénytelenségek (például Marienbad elvétele stb.) megakadályozásai. Természetszerű, hogy ennek láttára magában a ném-et népben is egvre nö az elégedetlenség. nemcsak ezen újra jogi osztó törvényjavaslat folytán, hanem a német, kormánypártiak egész politikai állásfoglalása miatt, melynek állandó hatálytalanságát pi- lanatnvilág újra a PTágai német műegyetem ezidőszerinti válsága is illusztrálja. A reform német kritikája Nem az ón feladatom azonban az. hogy ezt, bíráljam, ám hogy igaz. amit, mondok, annak bizonyságául nem pusztán a német komáromi ciános ^Reménytelen szerelem legény (t7) Megállt keveset s elhallgatott, mintha a következő sorok váratlanul nem jutottak volna eszébe. Aztán továbbdudolgatott maga elé. apró kihagyásokkal: Nem jöttem én gyalog, A gőzkocsi hozott . . . Lóránt följegyzéseiből emlékeztem rá, hogy kedves dalocskája volt ez a búsuló kis dal s barátom is akkor hallotta tőle utoljára, amikor elsőizben pillantotta meg Hedvig- asszonyt (akkor még mint idegen leányt) a Dunapart egyik kér tecskéj ében, mialatt a leány kannából öntözgette a virágait. Ló- rártt-barátom szivszakaatan figyelt föl az árva kis dalra s attólifogva nem maradt nyugta többet, mig csak felesége nem lett a csodálatos leány. Most én figyeltem föl a bús nótácskára, melyben szó van az idegen földre való vetődésről, ahonnét mindig visszafáj a szivünk elhagyott szülőföldünk után. A kert kerítése mögül szivszorongva hallgattam oda a dalocskára, mert ráriadtam ekkor, hogy nyolc esztendeje nem láttam távoli hazámat. S egyszerre élesen láttam magam előtt, hogy most már mennem kell. Gyönge szél zengett a nyárfásban s a tanya széléről láttam, hogy a hajla-dozásban színeit váltogatja a nádas. Ahogy a házig mentem, a folyosón találkoztam a barátommal. Megérezhette, mit akarok, mert mintha meghökkent volna, mialatt találkozott a sze- müifk: — Hát te is elmegy? — M'eeyek, barátom. Időm lejárt. A kéziét nyújtotta: — ígérd meg, hogy nem .fogsz megfeledkezni rólunk. — Ezt nem is tudnám megtenni — mondtam neki elfog ód ott hangon. — Érzem, hogy valahányszor magamra-maradok, gondolatban megölellek kettőtöket s olyankor meg fogok könnyebbülni. Lóránt még mindig fogva-tartotta a kezemet: — AzMn, ha úgy látnád egyszer, hogy szükséged van két jó barátra, mert nem tudsz kihez fordulni a világban, gondolj reánk! Mindig kitárt karral várunk. Én és Hedvig testvérünknek fogadtunk már régen. — Köszönöm, pajtás — mondtam neki hálásan. Még arra kért, hogy észrevétlenül csináljam a készülődést s ha kell, talán ne is búcsúzzam el a feleségétől. Talán kétségbe is esne, annyira ragaszkodik hozzám. Pedig most anélkül is oly szokatlan izgatottságot vesz észre rajta, ami már őt is nyugtalanságba ejti. Aznap, mindjárt ebéd után, óvatosan nekiláttam a pakolásnak; egy-két napon belül otthon akartam lenni. Jóval alkonyait ellőtt a kertben üldögéltem, a pádon, egy körtefa alatt. Egyszerosak a fiatalasszony tűnt föl a kiskapu felől. Elé jemeniem. Tiszta fehérben jött s már messziről mosolygott.- De tartózkodóbb volt, mint máskor. Kezet csókoltam neki. Aztán leültünk a pádra. Eleinte közömbös dolgokról folyt a sző, majd egyszerre olyan tárgyba fogott Hedvig- asszony, ami semmi összefüggésben sem volt az előzményekkel. Minden bevezetés nélkül arról kezdett beszólni, hogy egy késő estén gyalog jöttek hv a faluból. A falu végén, ama patak r \ mely az utca hosszában folyik el, • alom áll. A patak két oldaláról sűrű 1: k néznek a Vízbe, füzesek borítják el a vízimalmot is... Éjjel volt már, aludt a falu. Csak a viz suhogott rejtelmesen a zuhogón, ők ketten megálltak a falu alatt, kéz-a-kézben s szótalanul nézték a fűzfákat meg az ezer színben megtörő patakot. Egy kutya sem ugatott a mindemségben. Hátunkban magasan járt a hold, túl világi fényözönben úszott a táj, a patak és a füzes. Ott álltak ketten visszafojtott lélekzettel... Valahányszor arra az éjszakára gondol, ösz- szeborzong. Az az érzésem támadt, hogy valami baja lehet Hedvig-asszonynak, amit még a férje előtt is takargat. Azon az éjszakán sokáig maradtam fönn kettesben Lórántta'l, de nem szóltam neki semmit a fiatalasszonyról. Egyszer azonban ő maga kezdte: — Soha ilyen izgatottnak nem láttam Hedviget... De mert hallgattam, önkéntelenül másra terelődött a szó. Barátom mosolyogva tért ki rá beszélgetés közben, hogy Máduró képviselő ismét a kerületet járja, miért fülébe jutott, hogy három kisgazda-választója állítólag kedvezőtlenül nyilatkozott róla. Mivel pedig most épp nagy munkaidő van, szegény Máduró gyalog kutyagolja be a mezőket s vetéstől-vetésig lihegve igyekszik kapaciitál- ni a népet, hogy ne vonják meg tőle bizalmukat, mert neki ‘éjjel-nappali gondja csak a kerület érdeke ... Barátom hátra simította haját s mély részvéttel sóhajtott föl: — Szörnyű, hogy mit kell kiállania ennek a szerencsétlen alaknak! Éjfél után volt, amikor elváltunk, de még sokáig nem tudtam elaludni. Tudtam, hogy egy-két nap múlva távol leszek már innét s a búcsú zás gondolata fájt. Éreztem, hogy sokáig leszek majd ismét magamra- hagyatva. Reggel későn ébredtem s mivel be akartaim csomagolni végleg, csak úgy kilenc óra után néztem ki í#pilanatra a folyosóra. Senkit nem láttam: sem az udvaron, sem a házban. Zsibbadt csönd volt minden. Egy villanásra úgy tetszett, mintha a szakácsnőt láttam volna a konyhaajtó mögött elsuhanni. Különösnek tűnt föl ez a nagy némaság s vissza is húzódtam azonnal. Az is különös volt, hogy a szobalány — ezúttal elsőizben — nem az ebédlőbe invitált, hanem a szobámba hozta be a reggelit. Köszönt s nesztelenül kiment. Már-már azon a ponton voltam, hogy visszahívom a megkérdezem, hova tűntek el a házbeliek, de mégsem szóltam semmit. Gondoltam, képzelődöm. S bőröndbe kezdtem rakosgatni a holmimat. így múlt el vagy egy óra. Azalatt nem tudtam menekülni a gondolattól, hogy valami rendkívüli dolog történt a tanyán. Egyszer csak belépett a barátom. Hát ránéztem s meglepetve láttam, hogy alig uralkodik magán s a száj asz éle remeg. De úgy tettem, mintha semmit sem vennék észre: — Szervusz! Hogy aludtál? — Köszönöm. Készülsz? — Igen — mondtam s aközben őt figyeltem félszeimmel. — Azt hiszem, holnap reggel indulok. Van valami újság? — Van — válaszolt színlelt közömbösséggel. — Van! — Történt valami? Kis lovaglóostorral ütögette a sárga csizmája szárát, ügy felelt később: — Történt. Itthagyott a feleségem. Visszahőköltem. Barátom mindenáron nyugalmat próbált, erőszakolni magára: — Isten látja telkemet, többet már nem tehettem érte. Ha lehetne, az eget hoznám le a lábaihoz. Hiába. Ma reggel a rendes időben kelt föl, én még továbbaludtam keveset, mert kissé fáradtnak éreztem magam. Ahogy klészen volt az öltözködéssel, fölémhajolt s megcsókolta a szememet. Azzal kiment... (Folytatjuk.)
