Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-05 / 129. (1463.) szám
' 1927 Június 5, vasárnap. 7 MINDEN U7 HOZZÁ VEZE1 Most már nincs semmi baj! Kirepültem magamból, mint lepke a hernyóból. Nem mondom, baj volt a keresztutakkal, százféle futottak, nem tudtam az irányt, neki vágtam erre, neki vágtam arra, mindig vissza kellett futnom és elkeseredtem. Betértem a földi gondok csárdáiba s iddogáltam. Utak ott szegények, gazdagok, szépek és csúnyák, jók és rosszak, költők és kanászok, bölcselők, bolondok, hösködők és gyávák. A Csapiárosnak alighanem lólába volt, nem tudom, de nagyon furcsa keserű italokat hordott . . . A Füstösnek egészen Halál-pofája volt, nem tudom, de hulla szag áradt a hegedűből, mint a koporsókból . . . Ittak az utasok a féltékenység, csalódás, gyűlölet italából, ittak a bujaságból, hatalmi mámorból, gőgből és csömörből, sarokban volt a botjuk s a Csapiáros jegyezte a rovásokat, számozatlanul véste a vonásokat, vér csurgóit a botokból. Én is ittam, botomra is rovást csinált, de csak amennyit dukál, mert kezemben tartottam, mig Utcám a földi gondok csárdáiban. Kótyagos fejjel még nehezebb volt vándorolnom. Most már jó, kirepültem magamból, mint a lepke a hernyóból. Minden megy magától, batyum lim-lornját kidobáltam, batyumat is eldobtam, ruhámat is, megyek szent meztelenséggel. A szerelmes mindenünnen odagondol és odatalál a Kedveshez, A vándormadarak uttalan utakon biztosan mennek a Tavaszhoz, úgy tudom, mint a madarak, hogy minden ut Hozzá vezet, mintha nyíl mutatná az utamat, egyenesen menetelek, vígan megyek, könnyen, csordogál a könnyem orcámra, orcámról karomra, karomról botomra, lemossa rovásom, lemossa botomról rovásom: könnyű legyen számadásom . . 4 (Valamely csárdában ottmaradt hernyó-hüvelyem, Szidnak a cimborák: megszökött Mécs Laci, közülünk való volt. Igyatok csak cimborák, igyátok kívülről a boldogságot, szerelem-akamokovskák, haialom-akgmo kocskák, pénz-akarnokocskák, boldogság-akarno kocskák, költő-akarnokocskák, filozóf-aikarnokocs Icák, próféta-akarnokócskák, igyatok rázzátok a rongyot, kakaskák legyetek kis szemétdombocskákon, vésse a Csapiáros bototokra a rovásokat, nehéz lesz számadástok, nem értek rá könnyezni, a ti utalok is Hozzá vezet, mert minden ut Hozzá vezel.) Én már kirepültem magamból, mint a lepke a hernyóból, menetelek és énekelek, énekelek és menetelek, a csárdából kutyák csimpaszkodnak láb ómba, mit árt az? Izomig ér foguk? csontig ér foguk\ velőig ér foguk?. — de lelkemig nem ér foguk s a telkemet páncélozzák a pikkelyek: fülemüle-nyelvek páncélozzák lelkem, csuda-mód csattognak, menetelek és énekelek, énekelek és menetelek, folyókhoz érek: hidak nőnek, szakadékokhoz érek: Összenőnek, tengerhez érek: szétválnak, gUdába állnak a vizek . . , Attüzesedett vas vagyok, piros parázs-ceruza vagyok Valaki piros utat rajzol velem Emberoijs zág térképére, lehet, én nem tudom, menetelek és énekelek, lehet, hogy a piros ut mentén búza terem a tar Sziklákon, lehet, hogy virág terem, ahol soha sem volt, öröm terem, ahol soha sem volti lehet, hogy tekintetem ragasztó lesz repedt család-falakon, mint a fecskefészek ragasztja a repedt házfalakat, lehet, én nem tudom, csak menetelek ás énekelek, az ezerjófü terem, virágzik, nem tud az emberekről, a fenyőfa terem és nem tud a karácsonyi örömökről, én is termettem, nem jöttem prófétának, mi gondom másokra, csak ott hagytam hernyó hüvelyem, menetelek é$ énekelek, mig a botom rovástálan lesz könnyeimtől, könnyedén kivirul —■ s akkor átadom Neki, tűzze a szivére vagy a kalapjára . . . Mécs .László. Közel kétszáz avar sir került napvilágra Dévényujfalun Az ásatásokat vezető pozsonyi régészek Cyrill és Metód kora előtti szláv kultúra nyomait kutatják — Látogatás a lovassirok kincsei között — Amikor még koporsó nélkül temetkeztek, de már divatban volt a halottégetés is hőstettek elkövetésével, amelyeket Buda ostrománál vivtak. Az élet realitásai még minőig asz/taltáncoltatás alapján folynak-... Legendák járnak arról, hogy Rotschild báró (a frankfurti) a szedáni ütközet hirót és eredményét miiként változtatta maga javára, miután ablakán kopogtatott a galambposta. Csupa álom, ábránd a Beniczkyné korszaka, amikor az öregebb magyarok in ég vasas németekkel verekedtek álmukban, Rózisavölgyinét, a hírhedt traktérosnét ünnepíik Szabolcsban, mert gróf Stadion főhadnagyot, az osztrák államminiszter fiát egy nyíregyházi bálon arculütötte, mire a katonatiszt agyonlőtte magát ... A vármegyeház ablakából a szépasszony, a derekasan megtermett főispánná okos szürkesze- mével felismerte a regényességre hajlamos világot és irt nékik olyan regényeket, amelyeket ez a korszak kívánt. * Mint mondám, Huglival, a barátok-terén szereplő hölgyfodrásszal nem történt nagyobb baj. mint annyi, hogy darab ideig gyanakodva nézték a párisi-utcai kis sorházban a íüzőké- szitők és a női kalaposok. Egy borbély már sok zavart csinált az országok kormányzásában ... De Hugli nem csinált nagyobb zavart még azoknak a hölgyeknek az életében sem, akiknek haját Csillag Anna pomádéjá- val kenegette, hogy a hajzat minél hosszabbra nőjjön (hogy végre igazi értelme legyen annak a magyar közmondásnak, amely azt prédikálja: „hosszú baj: rövid ész“), de nem csinált zavart azoknak az uraknak az életében sem, akik haladó korukkal kénytelenek voltak bajuszuk frisseségét ama tiszafüredi kenőccsel ápoltatni a barátok-terén. Mindössze az történt, hogy Ferenc József meghallván a borbély különös arckép-reklámját, elgondolkozott . . . Ennek az elgondolkozásnak volt a következménye, hogy a gavallérom tempókra hajlamos magyar király az ok nélkül emlegetett főispánné férjét nemsokára kinevezte valóságos belső titkos tanácsosai so% rába, ami a pestmegyei főispánt valóban megillette. Mezőgazdasági népakadémiák Losonc, június 4. Losoncról jelentik: A magyar nemzeti párt országos mezőgazdasági szakosztálya a nyár és az ősz folyamán az ország különböző részeiben mezőgazdasági népakadémiáikat rendez. A népakadémi-ák célja a magyar falvak kultúra ivójának az emelése. A falusi népiskolák mai tananyaga nem alkalmas és nem is elégséges arra, hogy a mai igényesebb életre a falvak népét megnövelje. De egyébként is az „elemi iskola" csak elemi ismeretekre és a gyermekeséhez mért csekélyebb iskolai tudnivalók megszerzésére irányul. Az iskolában eltöltött rövid gyermekkor után úgyszólván minden átmenet nélkül a 'gyermek, vagy ifjú ki van szolgáltatva a korcsma, a pálinkásbolt, a falukat járó városi munkás-agitátorok, a ponyvairodalom és a destruktiv újságok lélekrombolő hatásának. A népakadémiáknak lesz a feladata tehát, hogy a falvakban egységes világnézetet alakítson ki, a falusi nép külturszin- vonalát magasabbra emelje, hogy eggyé olvassza a más kuTturvilágban élő osztályokkal, megismertesse a magasabb műveltség alapjaival s hogy képessé tegye arra, hogy a többi társadalmi osztályt megértsék és értékelni tudják- Természetesen a népakade- miák tananyagában a vezető szerepet a mezőgazdasági ismeretekről szóló előadások fogják képezni. Az első ilyen mezőgazdasági népakadé- miát .a szakosztály Érsekújvár ott rendezi junius 19-én. Ezen népakadémia programja a következő lesz: 1. Elnöki- megnyitó. Tartja Szilassy Béla dr. 2. A szlovenszkói mezőgazdaság helyzete. Előadó Jiaross Andor. 3- A szövetkezetek és a mezőgazdaság. Előadó Fodor Jenő. 4. A legelő szerepe a mezőgazdaságban. Előadó Barta'l Iván. 5. Az uj adótörvények. Előadó Nitsoh Andor nemzetgyűlési képviselő. 6. A növénytermesztés és állattenyésztés fejlesztése különös tekintettel . a kisgazdaságokra- Előadó Szabó István. 7. A népszövetség gazdasági konferenciájának mezőgazdasági tárgyalásairól. Előadó Gál István. — Fooh leányának gyermekei öröklőik nagyapjuk nevét. Párisból jelentik: Miután Fach marsall egyetlen fia a Mb áruban elesett, hagy a Fach nlév ne haljon ki, a marsall veje, Fournr’ier ezredes, ezt a kérelmet terjesztette elő, hogy gyér imákéi a Fodh nevet viselhiesslék. Pozso-ny, junius 4. (A Prágai Magyar Hírlap tudőeitójától.) Teljes csöndben, a nyilván asiság kizárásával több, minit egy év óta érdekes és a tudományos világ figyelműét lekötni hivatott ásatások folynak a Pozsonyitól alig egy órányi távolságban lévő Díévémyuljfalun. Elégi', évszázados avairsirokait fedeztek fel itt a Morva és a Duna Myók deltájában. A régiségbuvár csákánya eddig százkitencven- nyolc sírt bolygatott meg és a bennök talált történelmi becsli relikviákaft a fel állítandó Szlovák Országos Muzeum számára gyűjti egybe. A mai rezsim embereire azért bir nagy fontossággal ez az ásatás, mert ezzel azt akarják bebizonyítani, hogy ezen a vidéken már évszázadok előtt szláv kultúra létezett. Hogy ezt mennyiben 9ikenül beigazolni a dévényi ásatásokból, ez a történészek és régészek dolga, a riporter feladata viszont meginogni teni az eseményeket, a történéseket. Az ásatások megilnduilására a lökést Zavadil dr., egy Dévényben élő tanár adta mleg, aki negy- veölévi búvárkodásának eredményiét, mintegy negyven bádogkor dóra való csontot, relikviát a dléVényi zárdatemplom kriptájába hardafott azzal, hogy az majdan az Országos Szlovák Múzeumba vándoroljon. Zavadil professzor felfedezése nyomán indultak meg egy évvel ezelőtt nagy lendülettel az ásatások, amelyet Eisner dr. pozsonyi t egyetemi tanár folytat most iis. Kiélt hónap óta, mióta az időjárás kedvezőre fordult, különösképpen eredményes munka folyt DiéVétnyujlflallu határában, ahol a Morva töltése mellett a Kuttii felé vezető ut környékén 196 avar sirt ástak ki a mai napig. A Zirok tartalmát ideiglenesen a pozsonyi pri- máepalöta földszintjén lévő kamrában helyezik el, amíg az Országos Muzeuim felépül. A osontok, relikviák rendezésével Novák praparátor és Nedel- ják városházi tisztviselő van megbízva. Hozzájuk fordultunk felvilágosításért. Mindketten szívesen állottak rendelkezésünkre. Nagyot nyikorog a rozsdás zár, amikor Nedel- ják ur a lépcsőfeljárat alatti ideiglenes „muzeuim" ajtajában a kulcsot megforgatja. Kitárul a nagy szárnya sajtó és mehléz, ódon szag szele csap meg bennünket. Áhítattal lépünk a helyiségbe, amely kriptának is beillik. A padlón szép sorjában egy- ■ má s mellett a dévényi avar sírok furcsa rekvizitunud: emberi koponyák, hatalmas lábszáresomtok, állati csontok, lószerszámok, zablyák, kengyetvasak, nyilak, fokosok, kések, azután különböző cserépedények, csuprok, amlérák tarka összevisszaságban. — Lássa, ez például itt a 70-ák eir, — mondja Nedeljlák ur áhítattal. — Itt látja a lovast, akit lovával együtt temetitek el. A lószerszám darabjai még egészen jó állapotban megvannak. Ez valami gazdag ember sírja lehetett, mert. a lószerszám gazdagon van díszítve gri ff ma dár-f iguj ákkal, ezüst-, sőt aranyverettel. A szegényebbek a kisebb háziállatot: a ko9t, a kakast temették el magukkal. Itt egy másik sárban még egészen ép ka- kasearkantyut találtunk. A nők sírjából rendesen kés kerül elő, ami amellett bizonyát, hogy az avar asszonyok a tüszőjükben állandóan kést hordtak. — Hogy szláv kultúra létezett üt valamikor — folytatja kisérőm —, igazolja az egyes sírokban talált magashoml okai koponya ée a feltűnő sok vödör fogantyú. Régi szláv szokás volt a halott mellé egy vödör sört tenni. Cyrill és Methód e barbáT szokást eltiltotta, tehát a dévényi elírok még Cyrill és Methód előtti időkből vaiők(?). Novák preparátor, aki egy másik helyiségben, preparálja muzeálissá a kiásott régiségeket és aki- egy Jókai-regénybelii alöbimdistára hasonlít, veszi át, a szót és nagy szeretettel beszél a talált régiségekről, minititua csak a gyermekeiről 6zólna. Nap- kelt'étől estéig itt dolgozik kitömött kőszáü sasok és patikányhódök nem éppen illúziót keltő társaságában. — Itt van például ez a lófej — mondja —> rajba van a szerszám a diszével együtt. Úgy hagytam, ahogy találtuk a sírban. így van igazi értéke. A gazdagabbak redmieeen egy félmétienr© a holttestüktől ásatták el kedvenc lovukat, mig a szegényebbeknél közvetlen a lábnál találtuk a cse- répmupröt. Nem ismerték, kérem, akkor még a koporsót.. Emlőikül temették el a halottakat.. A' gyerekek sarja is igen érdekes voltKővel rakták körül a kis holttestet, amely igy mintegy kőfészekben aludt-a örök álmát. — Ismerték eleink már a halottlégletéist is.. Több dévényi sárban égett csontokat, szerszámokat találtunk, ami azt igazolja, hogy egyes halottakat a sirgödör szélén rögtönzött máglyán elégettek, majd a csontokat a sírba lökték. — Nagyon sok finom kézimunkára valló cserépedényt, deuprot, fazekat találtunk a air okban. Egyeseknek az ornamentikája szláv, másoké már inkább latin befolyásra vall. Némelyik sörös vödörnél a donga fája sem porladt el az évszázadok alatt, sőt a kések fatokja is megmaradt.. Több lószerszám érdekes módon megkövesedett. Egy-i, két- és három/élü nyilvégek, sok, a gyújtót helyett-' teeiitő kova került még elő a dévényi sirokWSl, Mindezek tudományos szempontból igen nagy értékkel bárnak és erős a reményem, hogy az ásatásokkal, amelyek állandóan' tartanak, értékes szolgálatot teszünk a tudományos világnak. R. J. Titok A hold az útra süt és fellobog fehéren. Mint néha vérem. j Eltévedt ember fényes nappal járjon. Keressen más utat. nappali tájon — Itt én lovaglók és a csodát várom... í Lándzsámat ölelik puhán a rózsák. Rámkacag enyhe és földi valóság — De vágtat a lovam... Egy-egy ág megsuhintia arcomat lágyan S ha megérintem, követ boldogan .. Távol, pogányul. énekszó zendtil — 4 De vágtat a lovam ... Fátyoluk ledobva, sellök nevetnek —' ‘ Fehér temploma ósi ligetnek Csillog felém ... Előttem táncol lány-kör az éjben — De vágtat a lovam ... Erős vagyok. Érc. Megyek boldogan ... S előttem — lelkem fényre rátalál — } Csodás erővel, szárnyával suhintva Érc. szent torokkal, ' Dalol — és dala messzi utat jár — Dalol az éjben a főnikszmadár ... '\ Tábory Pál. — A műemlékek bizotsága betiltotta a nyitnál piarista templom restaurálását. Nyituaii tudósítónk jelenti: A többszázéves nyitrai piarista templomot■ az idők vasfoga alaposam kikezdte, úgy, hogy restaurálása vált szükségessé, amit Kimefykó Károly dr. püspök, miimt kegyur, el i® határozott. Az eme- vonatkozó tervek kidolgozásánál, melyek szerinti a restaurálás hétszázezer koronába kerülne, tekim-' tettel voltak a templom müértéket jelenítő szépségeire. A szlovenszkói országos műemlékvédő bizottság a napokban Nyitrára küldte két megbízottját, akik a helyszíni szemle megtartása' ultán kijelentették, hogy a munkálatokat nem szabad megkezdeni. A bizottság véttemlétnye szerint elégséges lenne a torony korhadt faállványainak alátámasztása is. A szakértők körében a bizottság döntése nagy visszatetszést keltett, annál is inkább, mert a temploimiépület maii állapotában veszélyt jelent a járókelőikre. HUm FÉRFI FEHÍRHEHü HÁRKÁIA
