Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-03 / 127. (1461.) szám

2 A közigazgatási reformjavaslat módosítóit alakja még nagyobb, hatalmat ad a kormány kezébe, mint az eredeti javaslat Sem a szlovák néppárt, sem a német kormánypártok nem tudják követeléseiket kellő­leg érvényesíteni — yjabb veszedelem fenyegeti a kisebbségi közigazgatási tisztviselő­ket — Változatlanul fantartják a Prügelpatentet — Szó sincs a kassai expozituráról Prága, junius 2. A képviselőház alkot­mányjogi bizottsága ma délután ismét meg­kezdte a közigazgatási reformjavaslat általá­nos vitáját. A koalíciós pártok az általános vitánál nem nyújtják be módosító indítvá­nyaikat, mert az adóreform tárgyalásának mintájára most is a javaslat főelőadója ter­jeszti be a részletes vita folyamán a koalíció módosító indítványait. A félhivatalos Prager Presse értesülése szerint a koalíció a következő módosítások­ban egyezett meg: Az országos képviselőtestületek Az országos képviselőtestületek tagjai­nak számát növelik és pedig Csehországban 96 tag helyett 120 lesz, az egyesítendő Mor­vaország és Sziléziában 54 helyett 60, Szlovenszkón 51 helyett 54, mig Ruszin- szkóbaji az eredeti javaslat szerint 18 országos képviselőtestületi tag lesz. A tagok számának fölemelését azzal indokol­ják, hogy tekintetbe kell venni a választási számot. Csehországban a tagok eredetileg tervezett száma mellett egy tagra 45-730 sza­vazat esne, Morvaország-őziléziában 42.200, Szlovenszkón 38.510 és Ruszinszkóban 18.910. Csehországnál tekintetbe kell venni azt, hogy a legsűrűbben lakott területe a köztársaságnak, igy a legnagyobb országos képviselőtestület illeti meg. A járási képviselőtestületek tagjainak számát nem változtatják meg, vagyis az eredeti javaslat 64. paragrafusa meg­marad. Itt viszont rámutatnak arra, hogy a helyzet a járási képviselőtestületeknél egészen más, mint az országos testületekben, mert a járá­si határokat megváltoztatják. Az erre vonat­kozó terminust azonban még nem állapítot­ták m eg. v ” |P Az országos elnök jogköre A négy országos elnök jogai az eredeti javaslat szerint teljes terjedelmükben meg­maradnak, az országos elnököket a köztársa­sági elnök nevezi ki, viszont a járásifőnökö­ket a belügyminiszter. Tárgyalások folynak arról, hogy az országos elnök mellé a választott képviselőtestületi tagokból alelnököt ál­lítsanak, úgy hogy a javaslat 27. paragrafusát olykép­pen módosítanák, hogy az országos kép­viselőtestület elnökségét az országos elnök vezeti és helyettesítésével nem bízhatja meg az országos politikai hatóság egyik hivatal­nokát, hanem az alelnököt. Ennek alap­ján módosításra szorul majd a 17. para­grafus is olyképpen, hogy a képviselő- testületek alelnököt választanak, akinek funkciója természetesen csak tisztelet­beli volna. A koalíció erről a kérdésről még nem döntött. Ruszinszkó székhelye Szilézia autonómiájának szempontjából meg akarják oldani Morvaország és Szilézia együttes közigazgatásának kérdését. Morva­országot és Sziléziát ugyan egyesitik, de Szi­lézia közigazgatását külön bizottság fogja ve­zetni. Ami Ruszinszkó országos képviselőtestü­letének székhelyét illeti, a félhivatalos lap értesülése szerint még nem döntöt­tek, hogy Ungvár vagy Munkács legyen a székhely. A Národni Politika viszont azt írja, hogy Ruszinszkó országos köz- igazgatásának székhelye Ungvár lesz. A Lidové Noviny szerint a székhely kérdésé­ben a döntést Ruszinszkó törvényhozóira bízzák. Az országos vyborok tagjainak szá­mát nem növelik és a javaslat 26. paragrafu­sa változatlanul megmarad. Ez főként taka­rékossági okokból történik, mert máskülön­ben az előadók számát is szaporítani kellene s ezzel a közigazgatás drágulna. Elejtik a pénzügyi bizottságokat A pénzügyi bizottság kérdésében az a terv merült fel, hogy az országos képviselő- testületeknél a tervezett különbizottságot el­ejtik, mert ez a képviselőtestület szélesebb alapokon összeállított kollégium, amelynek költségvetési bizottságában a kinevezett ta­gok és az országos elnök közvetítése révén a kormánynak úgyis elegendő befolyása lesz. A kormány kinevezési joga nem válto­zik meg, úgy hogy a képviselőtestületi tagok egy harmadát mégis csak a kor­mány fogja kinevezni. Külön törvény készül a közigazgatási büntetőtanácsokról A közigazgatási igazságszolgáltatás te­rén olyan módosítást akarnak eszközölni, hogy n minden egyes országos képviselőtestü­letnél büntető tanácsot állítanak fel. A járási képviselőtestületeknél fölállítandó tanácsok kérdésében még nem döntöt­tek. Az országos tanács hatáskörét a köz- igazgatási bírósági eljárásokra vonatko­zólag külön törvénnyel fogják rendezni, illetve az erre vonatkozó törvényt módo­sítják. A javaslat negyedik paragrafusát, amely az általános rendelkezéseket tartalmazza, oly­képpen akarják kiegészíteni, hogy a közr hivatalok, valamint az önkormányzati testü­letek szervezetei a hivatalos érintkezésben kötelesek funkciójuk méltóságát érvényre juttatni, viszont a felekkel szemben a leg- ‘'méltányosabban eljárni. A Prügelpatent érvényben marad A 10. paragrafus 3. bekezdését olykép­pen egészítik ki, hogy a közbiztonsági hatóságok a tárgyalás nyugodt menetét zavaró feleket az első dorgálás után kétezer koronáig terjed­hető pénzbírsággal sújthatják, illetve 5 napig terjedhető fogházzal is büntethe­tik s elrendelhetik a rendbontó felek­nek a helyiségből való eltávolítását. A közigazgatási eljárásoknál történő ha­mis tanuzást vagy megtévesztő szakértői véleményt a hatóságok tízezer koronáig terjedhető pénzbírsággal, vagy egy hó­napig terjedhető fogházzal sújthatják. A kormányt kötelezik arra, hogy a tize­dik paragrafus eliőrta rendeletét köte­les életbeléptetése előtt négy héttel a nemzetgyűlésnek jóváhagyás végett be­terjeszteni. Ha a nemzetgyűlés ezeket a CL’-Rnáromi 3ános ^Reménytelen szerelem legény (16) Mert szimpatizálok az álhirlapirókkal. S nem értem, miért nyilatkoznak róluk egyesek félvállról, olykor lenézéssel. Én részvéttel kisérem árva életüket. Hiszen Írnának ők kétségbeesett igyekezettel bárhova, de ha nem kapnak teret! Igaz, hogy sokszor Írni s>em tunak, dehát olyan nagy dolog az, ha valaki több készséggel képes fogalmazni, mint e sókat megbántott kaszt tagjai? Egy­általán tehetnek ők róla? Hiszen valamikor ők is nekivágtak e hírnevet biztosító élet­pályának, ámde csúszván egyet az erkölcsi­nek mondott alapon, kibillentek e pálya merészen-ivelő görbéjéből. Jó embereik pedig s nemes vonásuk, hogy legkomiszabb per­ceikben is fedezhetni föl bennük filozofál- gatásra való hajlamosságot . . . Vétket követ el, aki bántó jelzőt alkalmaz e bús fiukkal szemben. Alapvonásuk ugyanis az abszolút rezignáció s ha már születtek, úgy próbálják kihúzni az életet, ahogy a körülmények dik­tálnak nekik. Gyakran megfordulok rokon­szenves környezetükben s utána nagy -"ég- nyugvás száll reám napokig. Kánya szerkesztő aközben beszélni kez­dett újra, de csak a végére figyeltem — ... amikor végül tapasztalni voltam kénytelen, hogy ádáz riválisaim kiütik kezemből a tollat, könyvügynöknek csaptam föl. Elvégre igy is kultúrát terjesztettem, amelynek annál égetőbb szükségét éreztem, mert e tekintetben alpári állapotok dúlnak •minálunk. Hol állunk a Nyugat mögött? S őszinte méltatlankodás volt a hang­ijában. Közel voltunk mér a tanyához, amikor elbúcsúzott tőlünk. Kezet nyújtott, rámv- te bizalmat-sugárzó barna szemét s meghívott, hogy legközelebb látogassuk meg a faluban. Nagyon-nagyon megtisztelve erezné magát s még külön is hozzátette: — Kolléga úrhoz külön is lenne egypár bizalmas szavam. Bransbeli titkok. S gyunyra húzta le a száját: — Tisztelteiéin a hirlapirást, mint morá­lis alapot! Megfordult s nekivágott a nádas irányá­nak. Néhány pillanatig utánanéztünk még ruhából-kihizott alakjának, mialatt többször is rántott a nadrágon. Úgy látszik, leszakadt róla valamilyen fontos szerepet betöltő gomb. A barátomra néztem: — Ugy-e, valóságos álhirlapiró? — Az. Zugszerkesztő, — felelte. — Ezt tudják is róla a vidéken, de oly vonzó egyéni­ség, hogy általános tiszteletnek és meg­becsülésnek örvend. Azt hiszem, eszeágában sincs itthagyni mostani potya-életét. A ro­koni-házban fogja megérni tisztes öregkorát is... Megálltam: — Mondd csak, sokat hazudik az öreg? — Ellenkezőleg, — nyugtatott meg a ba­rátom. — Annyira őszinte, hogy legtöbbször túlzásba esik. Szereti is mindenki. —- Eszerint elhiszed neki, hogy tanul­mányúton járt volna Spanyolországban? Barátom titokzatosan mosolygott: — Nagyon is. ő ugyan nem szívesen érinti a részleteket, de nem bírja megállni, hogy hol itt, hol ott el ne pettyentsen belőle valamit s ilyenmódon sikerült rekonstruál­nunk ezt a fantasztikusnak tetsző kirándu­lást. Nem is magától ment Kánya, hanem vitték. Tudniillik elaludt a szerencsétlen ... — Nem értem, — mondtam • tétován. — Kis türelmet, min diáit látni fogsz tisztán. Hogy a legelején kezdjem: Kánya élete csupa hanyag előkelőség volt abban az időtájban, -amelyről most szólok. Fiumében élte napjait, mint felelős-szerkesztője a körül­belül hetven példányban megjelenő magyar kormánylapnak. A hetven példány persze a legkapósabb napokra értendő. Kánya egy­maga irta az usjág két oldalát (a másik kettő hirdetésből állt) s lapzárta után, ha már megebédelt, sokszor elsétálgatott a mó­lón. Fütyölgetett hozzá fesztelenül, de tehette is, hiszen fiatál volt... Akikor történt, hogy egy magyar kiránduló-társaság érkezett a mólóra. Az éppen ott horgonyzó hadihajókat szerették volna megtekinteni. E kiránduló társasággal kapcsolatban kezdődik a Kánya szerkesztő életének legkiemelkedőbb mozza­nata ... Kíváncsian figyeltem föl. Barátom foly­tatta : — Tudni kell még, hogy e verőfényes napon Kánya be volt csiccsentve s bódorogva végezte déli sétáját -a .mólón, mikor m asz- szonyokból, leányokból, férfiakból álló víg társaság odaérkezett. Magyarországról jöttek s a „Szent István*' drednótot szerették volna látni. Kánya abban a pillanatban végig­mutatkozott a társaság minden tagjának, az­zal a fidélis könnyedséggel, mely egy fiumei kormánylap-szerkesztőnek sajátja s nyomban felajánlotta szolgálatait kedves honfitársai­nak. És mert pityőfcos ^embernek mindig sze­rencséje van, sikerült is feljutnia a F it Istvánra s -abban a szempillantásban, noha -először volt életében hadihajón, fesztelenül magyarázni kezdte -a harciszörnyeteg alkat­részeit, különös tekintettel a messzehordó tengeri ágyukra. Közben előkerült két-három magyar tiszt is s előzékenyen kalauzolták tovább a társaságot. Kányát azalatt n..0y ál­mosság fogta el .a hőségben, kikeresett ma­gának egy old-alteső. csöndes búvóhelyet s úgy, amint volt — szalmakalapban, porcel­1927 junius 3, péntek. Bamta——i—mn»*,nr iimhh— rendeleteket nem fogadja el, ugv azok érvényüket vesztik. A koalíció újabb módosításai A Prager Presse által nyilvánosságra ■hozott módositásokon kivül értesülésünk sze­rint a koalíció tizenhatos bizottsága még a következő igen lényeges módosításokat is beterjeszti: 1. A közigazgatás egyszerűsítése céljából a kormány rendeleti utón egyes, a követke­ző közigazgatási hatóságok körébe tartozó ügyeket más hatóságok hatáskörébe is át­tehet: a) a járási hivataltól az országos hivatal­hoz és fordítva; b) a járási képviselőtestülettől vagy ry- bértől az országos képviselőtestülethez vagy vyborhoz és fordítva; c) az országos közigazgatási hivataltól a minisztériumhoz, vagy fordítva; d) a szlovenszkói teljhatalmú miniszté­riumtól vagy annak hivatalaitól a pozsonyi országos hivatalhoz, kivéve azokat az intéz­kedéseket, amelyeket külön törvény vala­mely szakminisztériumhoz osztott he. 2. Ha a b) pont alapján történik a hatás­köri illetékesség megváltoztatása, úgy a rendelet kiadatása előtt az illetékes országos képviselőtestületnek lehetőséget kell adni arra, hogy az ügyről nyilatkozhassék. Szlovenszkó megyéinek vagyona Ami a szlovenszkói megyék vagyonának kérdését illeti, a tizenhatos bizottság a kö­vetkező álláspontot foglalta el: A szlcvensz- kój megyék alapítványai, vagyonjogai és kö­telezettségei átszállnak a szlovenszkói or­szágos hivatalra, amely ezenkívül átveszi azokat a vagyonokat, jogokat, kötelezettsége­ket és alapítványokat is, amelyek az állam­tól erednek és amelyeket eddig a zsupáknák mérnem adtak át A közigazgatási hivatalnokok helyzetére vonatkozólag a koalíció a következő módosí­tásokat nyújtja be-: Az országos és járási hivatalnokok meg­tartják most élvezett előnyeiket. Mindazon alkalmazottak, akik államszolgálatba men­nek át, az Állami tisztviselőkre vonatkozó érvényben lévő előírásoknak vannak alá­vetve. A koalíció végül még azt is javasolja, hogy az okresny nácsőinik elnevezése- he­lyett az okresny hejtman elnevezést vezes­sék be. Retrográd változtatások Ezek a módosítások, amelyeket ma még véglegeseknek nem tekinthetünk, már most bizonyítják, hogy lán-nadrágban — 1 edült, hogy szunditson ke­véskét. így került ki Spanyolországba... Sejtettem a következményeket s belebor- zongtam: — A drednót persze magávalvitte ... — Eltaláltad, -- bólintott a barátom. — Amire Kánya felnyitotta volna a szemét, a flotta nyilt-tengeren hasította már a hullá­mokat. Akkor vették csak észre a matrózok s kapott fejhez a Szent István ellentenger­nagya. Mit tehetett vele? Az Adriába nem vághatták, viszont partra tenni nem lehetett, mert az admiralitás parancsa úgy szólt, hogy csak spanyol kikötőben szabad először meg­állni, ahová barátságos látogatásra indultak el. Kányát ilyenformán magával vitte a hajóraj s csak spanyol parton lökhették ki, ami nagy ünnepélyesség között ment végbe. A spanyol hadihajók ugyanis ágyulövésekkel üdvözölték a monarkia egységeit, mire a mi drednótjaink is megnyitották ágyúik torkait, hogy dörgött a levegő és dörgött a tenger. Ilyen össztüzek villogása közben hagyta el Kánya a Szent Istvánt, szalmakalapban per­sze és porcellán-nadrágban, miután előzőén gyűjtést indított részére az ellentengernagy. Tudniillik amikor fölébredt ama bizonyos el- szundiíásából, kiderült, hogy alig volt némi petákok birtokában. Két korona hatvan fil­lérre rúgott az összvagyona. — S mikor került haza? — kérdeztem nem minden izgatottság nélkül. — Csak decemberben. De addig sok­minden történt vele. Előbb cigarettával kínált meg- Akkor folytatta: — Hogy micsoda kai ámításokon ment át, nagyrészében rejtély marad örökre. Ká­nya, amikor egyizben igen bele melegedtünk a régi dolgokba, itt-ott elejtett előttem egyet- mást. í'FolvtatiukJ wim—ii i

Next

/
Thumbnails
Contents