Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-25 / 144. (1478.) szám

riuszpercss szenátusi ülés Prága, junius 24. A Szenátus ma alig huszperees ülést tartott. Délelőtt tiz órakor jelezte Donét alelnck csengője az ülés meg­nyitását s féltizenegy óra előtt már be is re­kesz tette az ülést, amelynek napirendjén mindössze egy mentelmi ügy és a szenátus legutóbbi ülésén tárgyalt javaslatok második olvasása szerepelt. Marjai dr. cseh nemzeti szocialista szenátor mentelmi jogát nem füg- g&z tették fel, a két javaslatot pedig második olvasásban vita nélkül elfogadták. Ezzel véget is ért az ülés s az elnök bejelentette, hogy a szenátus legközelebb junius 30-án (csütörtö­kön) délután 2 órakor tartja ülését, melynek napirendjén a vándorcigányokról szóló javas­lat, valamint a képvíselőház által visszautalt törvényszéki orvosi tanácsok felállításáról szóló javaslat tárgyalása szerepel. Érdekes, hogy a magyar-csehszlovák kereskedelmi szerződés nem szerepel még a szenátus csütör­töki ülésének napirendjén, holott a nemzet- gazdasági és külügyi bizottság azt már letár gyalta. A szociális biztosítás módosítása júliusban a parla­ment elé kerül Prága, junius 24. A kormány még a tava­szi ülésszak folyamán és pedig közvetlenül a nvári szünidő előtt benyújtja a kénvis-eilő- háznak a szociális biztosításról szóló módo­sító törvényjavaslatot. A nemzeti demokrata üárt képviselői klubiának tegnapi ülésén Lukavszkv klubelnök referált a népjóléti mi­niszterrel folytatott- tárgyalásairól. A minisz­ter kijelentette, hogy a magánalkaImazottak beteg- és nvugdiibiztositásáró 1 és a szociális biztosítás törvényének módosításáról szóló törv-é n v la vasi a toka t a minisztérium gyors tempóban kidolgozza és a legközelebbi lövő­ben benyújtja a koalíciós pártok nyolcas bi­zottságának. Ebben az elaborátumban az ag­gok biztosításának kérdését megoldják. Hazahozzák Gvóni Géza hamvait Budapest, junius 24. (Budapesti szerkesztősé­günk t eleiem jel en té®e.) A képviselőház mai ülésén Gyónt Géza emlékének áldoztak, mert holnap lesz halálának évfordulója. Jároesy Gábor meleghangú beszédben emlékezett meg Gyóniről é's indít vá­ny ózta. hogy a hős poéta hamvait hazahoznesák. Az indítványt a ház elfogadta. Fegyelmi indult a gSInlci állatorvos ellen Kassai tudósilónk jelenti telefonon: A göl- nicbányai tömeges husmérgez-és ügyében, mint ismeretes, Engel Albert állatorvos ellen büntető eljárás indult még s az állatorvost előzetes le­tartóztatásba helyezték. E büntető eljárás mellett az állatorvos ellen fegyelmi eljárást is inditcü- tak, amelyet a kassai zupanátus által kiküldőd fegyelmi bizottság fog le" lytatni. Politikusokat neveinek ki országos közigazgatási elnököknek? A közigazgatási reform eZőkésziíés© megindult - Harc ax országos eireölsi síékért a koalíciós párfok közi Prága, junius 24. Minthogy a képvíselőház alkotmányjogi bizottsága ma letárgyalta a közigazgatási reform két javaslatát s annak képviselőházi, valamint szenátusi letárgya­lja már csak formális jellegű lesz, a minisztériumok komolyan hozzáfogtak a törvény életbeléptetésének előkészítéséhez. Az országos és járási képviselőtestületek választá­sait az eredeti tervtől eltérően elhalasztották és erre nézve még tárgyalások folynak a koalíció keretén belül. A koalícióban máris megkezdődött a harc az országos elnökök személye körül. Az a nézet tartja magát, hogy országos elnököknek, akik fontos politikai feladatot is végeznek, olyan személyeket kell kijelölni, akik a koalíciós pártokhoz közel állnak.*A történelmi országokban ez annyit jelent, hogy az országos politikai hatóságok jelenlegi elnökeit uj személyekkel váltják fel. Szlovenszkóra nézve természetesen nagy harc fog lefolyni az agráriusok és a szlovák néppártiak között. Prága, junius 24. A képviselőház külügyi bizottsága a mai ülésén, Tomaseh elnöklése mellett Benes külügyminiszter részvételével a Magyarországgal kötött kereskedelmi szer­ződést tárgyalta le. Uhlir, cseh nemzeti demokrata, előadó referálta a szerződésről szóló javaslatot. A szerződésnek nemcsak nemzetgazdasági, ha­nem politikai jelentősége is van. A két állam, úgymond, amelyet a tria­noni szerződés elválasztott egymástól, most a kereskedelmi szerződés révén a gazdasági együttműködéssel segftí kiépí­teni a nemzetközi gazdasági politika szo­lidságát. Nem mondhatjuk ugyan, hogy a szerződéssel már most Magyarország és Csehszlovákia egy- szersmíndenkorra kiegyezett volna gazdasá­gilag és politikailag egymással s nem titkol­hatjuk el azokat a pszichikai momentumokat, amelyek a két ország között a nyugodt fej­lődés útjában állanak, de akármilyen fanati­kus formába öntik is a reváns gondolatát, a gazdasági érdekek és a reális kalkulá­lás mégis győz az irreális tervekkel szem­ben. Magyarországon a szerződéssel szemben két vélemény alakult ki: az egyik nem tartotta szükségesnek a szerződés megkötését, a má­sik viszont kerekedelmi szempontból sürgette 1927 junius 25, szombat SKLllLJligS1?—ü—,—-------'1'MigSillJlJSM Örül annak, hogy annak idején a szocidí- i demokraták szavalatai ellenében mégis si- ! került a vámtörvényt tető alá hozni. A szerződésről szóló javaslatot elfogadja. Winter, cseh Szociáldemokrata, javasol­ja, hogy a jövőben a kereskedelmi szerződések megkötésére irányuló tárgyalásokba necsak a vállakozókat, hanem a munkások képviselőit is bevonják. Kramárnak csak annyit válaszol, hogy pártja nem azért volt az agrárvámok el­len, mintha ezzel a kereskedelmi szerződé­sek megkötését akarta volna megakadályozni, hanem csak azért, mert ezzel a közben be is következett általános drágaság oka ellen vélt harcolni. Ondercso, szlovák néppárti, külügyi expo­zéra szólítja fel a külügyminisztert, mert tudni szeretné, hogy a két szerződő fél közül ki mennyit nyert, vagy veszített. A vámtör­vény hatása nyilvánvaló, mondja, hiszen a bu­dapesti sajtó egyértelműen megállapította, hogy jobb szerződést is köthetett volna Ma­gyarország, ha nem lett volna Csehszlovákiá­ban vámszerződés. A szerződés legfontosabb eredményét abban látja, hogy megnyitja Cseh­szlovákia ipara számára a kapukat. Politikailag a szerződés hangsúlyozza a Trianon érvényességéi s ha a csehek haj­landók volnának is alkura, a Szlovákok nem fognak engedni semmit sem! A ma­gyarok talán végül mégis észre fognak térni s belenyugszanak Trianonba. Kramár újból fölszólal s Winterre1 po­lemizál. Kijelenti, hogy ha a csehszlovák kor­mány szabadon dolgozhatna a vámokkal és ha a magyar kormány nem tudná, hogy a cseh­szlovák kormánynak állandóan a szociádemok- raíák hátbatámadásától kell félnie, akkor sokkal jobb szerződést lehetett volna kötni. Hrusovszky szerint a Magyarországba költözött bőripar már készül visszatérni Szlovenszkóra s ez is a szerződés érdeme. Uhlir zárszavai után Benes külügymi­niszter emelkedik szólásra. Winter kijelenté­seire megjegyzi, hogy a külügyminisztérium ilyen szerződések tárgyalásakor minden más szakminisztériumot is bevon a tárgyalásokba, úgyhogy nem érheti az a vád, hogy a munkás­ság érdekei nem volnának képviselve. Czech dr., német szociáldemokrata, ugyancsak indítványozza, hogy a külügymi­niszter a képviselőház plénuma előtt tartson a külpolitikái helyzetről expozét. Benes azonnal felszólal s a genfi gazda­sági konferenciáról beszél- Ez a konferencia nagy jelentőségű, — úgymond — ami egy­aránt érinti kül- és belpolitikánkat. A minisz­tertanács már foglalkozott a konferencia ügyével, de azt még nem tárgyalta le. Ezen a konferencián minden réteg képviselve volt s sikerült egységes álláspontot teremteni. A javaslatot azután elfogadták s ezzel az ülés is véget ért. £- náromi ciános őfeménytesGn szerelem legény (33) Amire átsiettem, rendkívül izgatottnak láttam az országgyűlési képviselő ur körül csoportosult urakat. Egyesek kajánul bólo­gattak, hogy helyes, ez az igazság, mialatt mások arcáról rémületet lehetett leolvasni. Máduró pedig továbbkrákogott és fenyegető­zött, mialatt néhány szált kitevő savóbajusza úgy elállt, mint a hőseincéré: — Mi az nekem? Ha egyszer odiavágok, széthull az egész kormánybrancs! Nyakig va­gyok már velők! Cseosotka, az állásnélküli fasiszta, tap­solt:-- Úgy van! Úgy van! Üss szét köztük már egyszer! Eleget élősködtek az országon! — Meg is teszem! — fújt körül véres szemmel Máduró. — Meg én, a Pilátusát! A képviselő urból azért szakadt ki ek­kora méretű őszinteség, mert időközben vég­leg elázott. S akkor az történt, hogy minden átmenet nélkül mennyköveket kezdett csat­togtatni a felsőbbség ellen, panamistának bé­lyegezvén mindenkit, aki él. A társaság ama tagjai, akiknek már nem volt vesztenivaló­juk, akiken tehát úgysem lehetett segíteni többé, extázisbán tüntettek Máduró szavai­nak. Ezzel szemben a megfontolt minoritás, amely függő-helyzetben érezte magát a kor mánnyal szemben, eleinte húzódozott, ami­kor pedig díühöngeni kezdett Máduró, ezek a vékony hópénzüket féltő latájner-elemek mének ülni kezdtek a házból. Ki a kapunak indulva neki sebtiben, ki a kert kerítésén vágva át magát s azzal aló, gyalogláb haza­felé! E szerencsétlenek rémülete menthető volt. Mert ha Ilire megy valami módon, hogy hallgatólagos részesei voltak egy konspirá- ció-iellegü összejövetelnek, amelyen elégü- letlen jó-madarak által az állandósult tekin­télyek gyalázfaltak, úgy kipenderiíik őket a hivatalból, hogy az ablakon át zugnak kifelé s szétfreccsennek odakint. Akkor aztán me­hetnek aranyásónak Alaszkába! Valamivel aztán az udvarra mentem ki. Hűvös kis szél sepert végig s Összerázkódtak az eperfák levelei. Kelet felől lxidegszinü esik választotta el az ég alját a fold karimá­jától. Hajnalod ni akart. De aludt még a falu s ,a verebek is álmosan bóbiskoltak az ága­kon. Messze járt még a reggel. Amire visszamentem volna a szobába, már csak valami heten-nyolcan voltak együtt. De most kezdődött a hangulat! Má- durót aludni vitték olyanformán, hogy egy ember a vállát ragadta meg, másik a két bo­káját fogta, mint valami gömböcöt. Kicsit meghintáztatták s akkor belenditették az ágyba. Ruhástul. A honatya még onnan is a jelenlegi rezsim ellen motyogott: — Szétrugom őket... Tetőtől-talpig ki vol't készitve. Mi aztán nekiláttunk. A barna fiuk he­gyezni kezdtek s a két kisasszonynak pilla­natig nem maradt nyugta többet. Úgy pör­gettük őket, mint .az orsót. Lórántnak vesze­kedett kedve támadt, igaz is, hogy ittunk. Amikor világosodni kezdett volna odakint, kiadta a jelszót: — Most pedig hajnalizenét adunk! — Kinek? — mosolygott titokzatosan Béni bácsi, aki szintén megrugdosta némileg a padlót és most valami kalandot remélt. Észrevette ezt Lóránt s kötekedve fenye­getett rá az Öregre: — Hiába hunyorgat, Béni bányám, tiszta munka folyik itten! S azzal ökölbe-emelte a két karját: — Annak az én egyetlen ki® feleségem­nek, akit olyan sokszor megszomorítok! Füs­tösök, saroglyába azzal a nagybőgővel! Az­tán gikszert ne fogjatok nekem, mert a Ti­szában fürdetlek meg mind! Á ne váj! A morék pakolni kezdtek eszük nélkül, mi pedig búcsúztunk sebtiben. Csak a két leány maradt vissza, mindenki velünk tar­lóit. Jött Kánj^a, miután sodort a seprübaju- szán, ellenben az übercihert bentfelejtette s mivel nem gombolta be magán a kisbabától, pattanásíg-feszült mellénye alól kbeúszott az ing. Ott volt a gezamtmonarhista érzelmű s nyugdijba-csapott polgármester; a megyei alügyész, aki diszmagyarban szerette volna járatni a nemzetet s a hátsó-ülésbe kapasz­kodott föl Csecseik a, aki elpucolván az utbiz- tosi végkielégítés összegét, függetlennek érezte magát és még vagy kelten. Utolsónak pattant föl a bricskánkba Vaczulik arheoló- gus s közém és Lóránt közé furakodott be. Amiből előre sejthette ki ki, hogy e napon aligha fog ásni Vaczulik. Sem hunt, sem avart. A hangászi-kar tagjai is felvackolőd- tak azalatt. Tele volt velük két kocsi. Akkor aztán neki, szembe a virradattal! Jó-Jélóra múlva a tanyára fordult be az első bricska. A nap éppen akkor vetette föl küllőit a Tisza füzesei mögül s a cselédek már fogtak az ólak táján. Lábuiihegyen kel­lett a hálószoba lefüggönyözött ablaka alá settenkedni, mert Lóránt megfenyegette h hibásokat, hogy jaj lesz nekik, ha valamelyi­kük meg talál botlani! Ottálltunk már az ablak alatt, elől fél­körben a művészek, Béni bácsi levette a kaucsukellenzőe sapkáját s maga elé nézett, kissé elfogultan. Talán régi, igen régi le- gényeimlékei fogták közre, amikor még sze­relmes volt. ö is. Lóránt a méla fiuk elé állt, akik álluk alá szorított szárazfával lesték a komman­dót. Barátom súgott valamit a prímásnak s abban a pillanatban feljajgattak halkan a hegedűk. Azt a szivfájditót kezdték, hogy: Ki tanyája ez a nyárfás? Nem haitik át a kurjant ás . . . Sirt a primhegedü, nyöszörgött a klari­nét s miközben szenvtelenül festett alá a kontrás, a nagybőgő morgott. Béni bácsi ön­kéntelenül tercelni kezdett pián óban, égn ek emelt arccal. Könny rezgeti a szemében. De nem is csoda. Mert mindenki megérti a nó­tából, hogy hiába a kurjongatás, amikor csak nem akarja meghallani a tanyás eladó-lánya. Vagy negyedórája játszották már ugyan­azt az egyet. Akkor nesztelenül megnyílt az ablak s a két karjára hajolva kinézett rajta Hedvig-asszony. Fehérbe öltözve. Olyan volt, mint. a hajnali álom. Ahogy észrevette az urát, aki éppen di-. r igáit, felkn rágott: — No, jöjjenek be, lumpok! Egykettőre bentvoltunk az ebédlőben. Lenke-mama is előkerült rövidesen, friss kedvben s a hajnali lumpok nagy tisztelettel csókoltak neki kezet. Béni bácsi ujjait pat­togtatva, tánclépésben közeledett feléje. Még nem vetette le a felöltőjét s ez volt a veszte. Lenke-mama egyszerre ijedten csapta össze a kezét: — Hát a nyaksál hova lett? így vigyázol az egészségedre, te ember? A nyaksál bizony ottmaradt Kányáiknál. Lenke-mamának ugyanakkor iszonyú sejtel­mei támadtak: — Csak nem táncoltál, te ember? — Nagyon is — ütötte el a kérdést fidé- lisen Béni bácsi. — Várj csak, téged is meg­forgatlak mindjárt... S pattintott a sarokban szerénykedő hangászoknak. Lenke-mama menekülni pró­bált, ám minden kilátás nélkül. r (F oly tatjuk.^ 5 1 képvíselőház külQgyI bizottsága elfogadta a megvár-csehszlovák kereskedelmi szerződést lewes kétszer is fölszólalt, de sümml érdemlegeset stem mondott — ©Rdercso szlovák néppárti képv; selő ragaszkodik Tftanonhos — Hru- sevszky szerint repatriál a Magyarorsságra kikő.tőskődőtt bőripar és fontosnak tartotta annak megkötését. Ez­után rámutat az 1324—26. évi kereskedelmi mérleg adataira, amelyekből kitűnik, hogy Csehszlovákia évi kivitelében egy milliárd ko­rona értékű áru ment Magyarországba, ami más szóval annyit jeient, hogy oz összes kivitelnek 6—7 Százaléka Ma­gyarországra esett. A tárgyalások 1927 május 31.-én végül is ered­ménnyel jártak, amennyiben ekkor aláírták a szerződést, sőt Magyarország parlamentje már el is fogadta azt. Kéri a javaslat elfogadását. Kramár, cseh nemzeti demokrata, a cseh nagyipar súlyos helyzetének ecsetelésével kez­di beszédét. A krízis enyhítése szempontjából feltétlenül szükséges az utódállamokkal ke­reskedelempolitikai kérdésekben egyezségre lépni. A jelen szerződés elégtételül szolgálhat azoknak, akik, bár nem is agrárérdekeket képviselnek, mégis a vámtörvény ípeliett Sza­vaztak. ..................: , . Fo ntosnak tartja a pozsonyi dunakikötö kiépítését, valamint a komáromi kikötő fejlesztését is, ahonnét mgy kereskedel­mi hajókkal lehet összeköttetést terem­teni a Fekete-tengerrel. - Nagy fontossága van ennek a Balkán-államok­kal való kereskedelmi viszony szempontjából. Sürgeti a Duna-forgalotm szabályozásának rendezését, valamint a Vaskapu-kérdés meg­oldását is.

Next

/
Thumbnails
Contents