Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-23 / 142. (1476.) szám
4 1927 junius 23, csütörtök. fi—ir'i— után a kormány, majd a főváros autója fcö- vetkeziett és sorban a többiek. így vonultak be lassú menetben az ünneplő metropolisba a Kerepesi-uton, Stefánia-uton, Andrássy- uton, Deák-téren, Károly-köruton, Múzeumkor utón, Kálvin-iéren, Yámliázköruton és a Ferenc Józs-of-hídon át a Gelleri-szálló elé. Elől motorkerékpáros rendőr haladt és az első autó softörje állandó szirénabugással figyelmeztette a sűrű sorfalat álló közönséget, hogy jönnek a levegő hősei. Az egész útvonalon sürü tömeg állt sorfalat, amely ki nem fogyott az éljenből. A magyar főváros üdvözlete A Géllért-száHóban lunch volt a repülők tiszteletére, amelyen Ripka ár. főpolgármester mondott üdvözlő beszédet. — Az ezeréves Magyarország fővárosának nevében üdvözlöm Chamberlin és Levine urakat, az emberi haladás hőseit. Az elemekkel való küzdelem által fejlődött a kultúra. A tűz meghódítása volt az első, utána következett a föld birtokbavétele, majd a viz meghódítása és most a levegőt győzi le a diadalmas ember és ezzel a világbékét teremti meg, mert megszünteti a határokat és távolságokat. önök a jövendő követei mi közöttünk és a múltak emlékezéseivel telitett helyen ősi nemzeti kultúránk nevében üdvözlöm önöket, az uj kultúra követeit, akik a levegőn át uj lehetőségeket hoznak és ennek az országnak, amelyet bekerített a rosszindulat, szabad utat mutatnak a világba, át a tengereken ... A főváros örömmel üdvözli önöket, mint a felszabadulás követeit és szívből gratulál nagyszerű teljesítményükhöz, sikerükhöz, amelyben mindnyájunk jobb jövőjének záloga rejlik. Rivalgó éljenzés fogadta a magasztosan szép szavakat, amire a társaság a legjobb hangulatban látott a lunchhöz. Chamberlin terítéke előtt virágból készült hatalmas földgömb volt elhelyezve, amelyen a tengereket búzavirág, a szárazföldet pedig piros rózsák jelezték. A lunch alatt átnyújtották még Chamberlinnek a régi Magyarország és trianoni Magyarország térképét. A Gellért-szálló épülete -előtt hatalmas néptömeg f eke téliéit s állandó éljen r Amigással kívánta az oceánhősök látását s amikor Chamberlin mosolygós alakja csaknem ötperces időközökben megjelent a szálló balkonján, az üdvrivalgás szinte orkánná fajult 9 a sürü rendőrkordonnak alapos munkája akadt, hogy a tömeget visszatartsa a szálloda megrohanásától. J Chamberlin tósz+ia Chamberlin kevéssel esv óra után tósztra emelkedett, s a következőket mondotta: — Nagyon köszönjük a fogadásnak azt a csodálatos módját, amelyben részünk volt. Budapest gyönyörű város és népének szelleme nagyon megkapott. Már régóta méltányoljuk a magyar muzsikát s a magvar kultúra sem ismeretlen előttünk. Most már tudjuk. miért ajánlották barátaim, hogv el ne mulasszuk ide jönni. Hatalmas tapsorkán zúgott fel Chamberlin beszédére, maid a cigány magyar nótákba kezdett, s az ünneplésnek nem akart vég-e szakadni. Még egy hatalmas amerikai zászlóval feldíszített virágcsokrot nyújtottak át a levegő ünnepelt, hősének, maid félkettő után öt perccel véget érit a díszes lunch. A cigány a Rákóczi-iindulót játszotta s a lunch lelkes közönsége vállán vitte Chamberlint a díszes teremből a szálloda első emeletén levő lakosztályába. Innét autón ment ki azután a két amerikai repülő a mátyásföldi repülőtérre, ahonnét két óra 40 perckor repült vissza Chamberlin és társasága két magyar repülőgép kíséretében az osztrák fővárosba. ____ Buda László. Óri ási tűzvész hamvasztott el egy hontmegyei falut Unyad, junius 22. A hontmegyei Unyad községben vasárnap délelőtt óriási tűzvész pusztított, amely rövid két óra alatt huszonnégy házat hamvasztott el melléképületeikkel s a berendezéssel együtt. A lakosság a tűz keletkezésekor éppen a szomszédos Bozók községben volt vasárnapi istentiszteleten, úgyhogy mire visszatértek, a fél falu már lángokban állott. Mentésről úgyszólván szó sem lehetett. A mindössze negyvenkét lakóházból álló falunak több mint a fele vált a tűz martalékává s a szerencsétlen károsultak mindene odaveszett. Számos háziállat, sertés, juh pusztult el, valamint gazdasági eszközök, köztük jjegy benzin- modoros cséplőgép is. Emberéletben nem esett kár, ami Hnilica József aisóbagyoni tűzoltóparancsnok önfeláldozó munkájának köszönhető, aki élete kockáztatásával egy öszeomióban lévő égő házból két elalc’t asszonyt mentett ki Jindra csendőrőrmester és Malatinec csábrágvarbóki biró segilségével. A kár többszázezer koronára rúg. A cár egyetlen pillanatig sem habozott, hogy személyét feláldozza az orosz birodalomért „Miniszterei sokszor visszaéltek a nevével" — Az utolsónak elhangzott tanács hatása alatt cselekedett II. Miklós cár „A Romanovok fénykora és bukása” Irta: A. A. Vyruhova 7. A császárné szerette meglátogatni a betegeket. Született „irgalmas nővér-1 volt. Ahol megjelent, nyugalom és bizakodás szállt a lelkekbe. Milyen szeretettel ápolta beteg udvarhölgyét, Olbeliani hercegnőt! Halálos ágyánál virrasztott az utolsó percig és ő csukta le a halott szemét. A kisgyermekek szakszerű ápolásának biztosítására Carskoje Szólóban csecsemőotthont alapi- tóit, amelyben ötven árvát gMidoZÓak. A japán háború kétszáz rokkantja számára saját költségén rokkantotthont építtetett. A hadirokkantak bármelyik mesterségben kiképezhették magukat a rokkantotlhon műhelyében. A car- szkojeszelói park mellett épült rokkantotthon szomszédságában egész kolóniára való egyszoba- konyhás házikót emeltetett, veteményes kertekkel, ugyancsak a hadirokkantait számára.‘A rokkantotthon vezetőjévé Schulenburg grófot nevezte ki, saját ulánusezredének ezredesét. Az említett intézményeken kívül Péterváron szépművészeti iskolát alapított, amelyben fiatal lányokat oktattak, Oroszország minden részéből. Vizsga után, mint tanítónők tértek vissza helyiségükbe. A császár nagy szeretettel viseltetett a hadsereg és a flotta iránt. Az volt a szavajárása, hogy „a katona a kaszának leghívebb fia“. A gyakori parádék, csapat szemlék és ezredünnep- ségek mindig valóságos ünnepnapot jelentettek neki. Ha ilyen alkalmak után a császárné szobájába lépett, arca sugárzott a megelégedettségtől és gyakran elismételte: — It was splendid! (Fényes volt!) A legritkább esetben volt valami kifogása. Egész lényegével csüggött hazáján, és egyetlen pillanatig sem habozott wertna azoni, hogy személyéi föláldozza az orosz birodalomért. Keserűség fogja el az embert, ha arra a határtalan bizalomra gondol, amellyel minden egyes alattvalója és az egész orosz né, iránt viseltetett. A vállára háruló terhek szinte emberfölöttiek voltak. Amellett pedig miniszterei akárhányszor nemcsak, hogy akarata ellenére cselekedtek, hanem • utasításaival homlokegyenest ellenkező módon intédfeedtek, visszaéltek a nevével, amit legtöbbször csak jóval később tudott meg Kinevezéseit — amelyekről majd később fogok beszámolni, — akárhányszor pillanatnyi hangulatának hatása alatt intézte el, — különösen jellemző ebben a tekintetben Protopopov és Maklakov kinevezése. Haptákba vágták magukat a cár előtt... A nagyhercegek, minden jószívűsége ellenére is, féltek a császártól. Egyszer, udvari szolgálatom legkezdetén, őfelségeücnél étkeztem. Rajtam kívül csak a szolgálattevő szárnysegéd, egyik nagyherceg, volt jelen. Asztalbontáő után a nagyherceg panaszkodott egyik tábornokra, aki mások jelenlétében valami megjegyzést intézett hozzá. A császár elsápadt, de hallgatott. A császár komor arckifejezésétől annyira megrémült a nagyherceg, hogy amikor egy könyvben lapozni kezded, remegett a keze. őfelsége azt mondta nekem később: — Köszönheti a nagyherceg Istennek, hogy a császárné őfelsége és ön jelen volt, másképp nem tudtam vcdna uralkodni magamon! Bármily gyakran láttam is a császárt, — pedig az utazások idején és Livádiában úgyszólván mindennap és szinte állandóan láttam, — nem tudtam annyira megszokni jelenlétét, hogy már föl sem tűnt volna. Volt a lényében valami, ami mindig emlékeztette az embert arra, hogy ő a császár. Pedig szerény volt és szeretetreméltóan egyszerű. Sajna, ritkán éli azzal a varázserővel, amellyel rendelkezett. Azok, akik elfogultak voltak iránta, nyomban hatása alá kerültek, mihelyt megpillantották. Gyilkosai vonakodtak végrehajtani gonosztettüket amikor „szine“ előtt álltak... Emlékszem a tauriai kormányzóság képviselőinek egyik fogadtatására Livádiában: ketten közülük a császári felség iránt való tiszteletlenségük jeléül nevettek és suttogtak a császár belépése előtt. Hogyan haptákba vágták magúkat, amint a császár odküApell hozzájuk! Mikor pedig az ajtószárnyak becsukódtak mögötte, — zokogtak. Azt beszélik, hogy még a gyilkosai is vonakodtak egy ideig végrehajtani gonosztettüket, mikor a császár s^ine előtt állottak. A császárné őfelsége gyakran súlyos aggodalmakkal küzdött: ismerte a császár jó szivét és hazája iránt való nagy szeretetét, de ismerte az emberekhez való bizalmát is, és tudta, hogy sokszor egyetlen beszélgetés vagy az éppen utolsónak elhangzóéit tanács hatása aiatt cselekedeti. Azok, akik szolgálatában működtek, mindezek ellenére sem mondhatják, hogy gyöngeakaratu volt. A cárné pesszimista A császárné viszont minden cselekedetét alaposan meggondolta, mielőtt végrehajtotta és felséges férjétől eltérően, bizonyos gyanakvással fogadott mindenkit, aki hozzá közeledett. Mennél egyszerűbb és szerényebb volt azonban azoknak a viselkedése, akiket beszélgetésre méltatott, annal inkább fölmelegedett és közvetlenné, természetessé vált irántuk. Megvesztegethetetlenül becsületes és egyeneslelkü lévén, gyűlölte a hazugságot. | Sem fortéllyal, sem csalással nem lehetett boldogulni nála. Néha önfejű volt és megtörtént, hogy apróbb félreértések támadtak közöttünk. Minden vigasz'alása az imádság volt. Istenbe vetett rendíthetetlen hite erőt és lelki nyugodalmat öntött bele, annnak ellenére, hogy mindig hajlott egy kissé a melankóliára. Ahányszor visszagondolok a Standardon töltött gondtalan életünkre, magam előtt látom a császárné tép el ő- dő komolyságát. Valahányszor tengeri utazásaink — Leilieii sajtópere a pozsonyi tábla elüti. BoTfionyi tudósítónk jelenti telefonjon: Leilei Jenő d.r. nyijíira'i ügyvéclnetk Daurányi László elleni! öaj- ■ tepsirőlírniailárg/yiaHu mfásodloikon a pozsonyi Ítélőtábla, és az eisőfőku Ítéletet helybenhagyta. befejeztekor leszállt a fedélzetről, könnyekben tört ki és azt mondotta, hogy utoljára voltunk mindnyájan együtt kedvenc jachtunkon. A császárnénak ez a pesszimista életfelfogása megrázó hatással volt rám és megkérdeztem, miért gondol ilyesmit? — Senkisem imája közülünk, mi éri holnap — felelte és mindig valami elkövetkezendő szerencsétlenségre gondolt. Ismétlem: az imádság volt egyetlen vigasztalása. Emlékszem esti templomlátogatásainkra a téli hónapokban. Mindig egyes szánokon mentünk a templomok elé. Eleinte nem vették észre, megjelenését a homályos templomban. A pap a maga megszokott imádságait mondta, a kóruson a diákkórus énekelt. A császárné zajtalanul a szentképek elé lépett, odaerősítette a gyertyát és letérdelt, imádkozni. Ebben a pillanatban arra megy a sekrestyés és megismeri. Odasiet az oltárhoz. A papot ijedt nyugtalanság fogja el. Énekesekért küldenek, a homályos templomot kivilágítják. A császárné kétségbeesik. Hozzámfordul és azt suttogja, haza akar menni. Mit tegyünk? A szánokat visszaküldtük. Közben a templom megtelik gyermekekkel és nőkkel, akik egymást lök- dösve tolonganak és a templomlátogatás eredeti céljáról megfeledkezve, elvonulnak a császárné előtt, hogy az elé a szentkép elé tegyék gyertyájukat, amelyiknek a császárné a magáét ajánlotta. Ez megtörténvén, hátrafordulnak, megbámulják a császárnét, aki már nem tud imádkozni, az idegei fölmondták a szolgálatot... Hányszor kellett ezt megérnünk! Néha azonban szerencsénk volt, nem ismertek föl benünket és a császárné a hideg kőpoddőzökön térdelve, lelkét mindlen földiektől elszakítva, zavartalanul járuVhatqtt Isten elé. Ilyen pillanatok után, termeibe visszatérve, mintha egészen kicserélődött volna, friss, a hidegtől kipirult arccal ült az. estebédhez, boldogan és örvendezve, hogy minden gondját, minden bánatát leróva Istenére bízta. A cár bőkezű volt, a felesége takarékos örököse — hozzászokott ahhoz, hogy kiadásait az udvari minisztérium fedezte. A császár magánvagyonát atyám kezelte, őfelsége udvari irodájában. Atyámnak annakidején négyszázezer rubelt adtak át s ő ezt az összeget hivatali szolgálata alatt négymillióra növelte, és mikor a forradalom kitörésekor lemondott: neki magának egyetlen kopekje sem volt. Büszke volt arra — és vele együtt mi is, gyermekei, — hogy huszesztendei szolgálata alatt nemcsak hogy fizetést nem kapott, hanem még villánkat is a maga költségén bérelte nem úgy, mint alantasai, akik mind meghatározott fizetést húztak. A császár magánvagyonából a nincsetlenek ezrei kaptak támogatást. Egy-egy elszámolás után atyám nagy csalódással látta, hogy a császár alig méliabta figyelemre vagyonának hatalmas növekedését. Atyám nyakra-főre kapta a császári rendelkezést, hogy ennek vagy annak bizonyos összeget fizessen ki, és sokszor bántotta, hogy ilyen módon nagy összegeket pazaroltak el könnyelmű tisztekre, vagy nagyhercegekre. Gyakran írtak a nagyhercegek, vagy feleségeik atyámnak, hogy pártfogoltjaik számára jutalmakat eszközöljön ki, ami mindig fö'háboritotta, mert ezek a követelések a törvénybe ütköznek és mert atyám a császár érdekeinek megóvását tartotta hivatásának. Mikor a császár egy Ízben az őfelségéik által dédelgetett Teodorius-székesegyházba ment Carsz- koje-Szeloban, nem volt pénze a gyüjtőmedence számára, őfelségének ilyen célra havonkint négy aranyrubelt — minden vasárnapra egyet — utaltak ki. Emlékszem, hogyan tréfálkoztak őfelségén a császárné és a gyermekek, mikor beköszöntött a vasárnap és a császárnak egyetlen pénzdarabja sem volt, úgyhogy a császárnétól volt kénytelen kölcsön kérni. Mint már említettem, a császárné nagyon takarékoskodott. Nekem magamnak sem fizetett semmiféle tiszteletdijat és nem egyszer igen kellemetlen helyzetbe jutottam pénz dolgában. A Bánky — Fedák-pör fináléja Fedők, nem „nyilatkozó — A törvényszék is felmentő ítéletet hozott Budapest, junius 22. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Ismeretes ahogy történt. Fedők Sári elment Amerikában és megérkezett Newyorkba. Nem tudta senki, hogy ott van. Ugyanakkor ellenben Newyorkban tartózkodott Bánky Vilma is. Ezt viszont egész Amerika tudta. Fedák Sári hazajött Amerikából s itthon állítólag sértő kijelentéseket tett Bánky Vilmáról, amiért nem kereste öt fel Newyorkban. Per keletkezett belőle és a járásbíróság felmentette Fedők Sárit, mivel nem volt bizonyítható, hogy a sértő kifejezést valóban meglette volna. Felebbezés folytán a törvényszékre került az ügy. Közben azonban Bánky Vilma abbeli kívánságát nyilvánította, hogy nem érdemes perelni és kérte szüleit, akik a becsületsértési pert megindították, hogy az eljárást szüntessék meg. A törvényszék tegnapra tűzte ki a Fedák- Bánky pör tárgyalását. A tárgyalást megelőzőleg azonban a felek ügyvédjei megpróbáltak valami békés megoldást találni, hogy ezt az ügyet végleg befejezzék. Bánky Vilmáéknak az volt az álláspontja, hogy Fedák Sári Írjon alá egy nyilatkozatot, amellyel ezt az ügyet végleg be lehetne fejezni. Az ügyvédek meg is szövegezték a nyilatkozatot, azonban Fedák Sári nem akarta aláírni azzal: hogy: ,,C-sak jöjjön a tárgyalás!" így a béke meghiúsult. Az iratok ismertetése és Fedák védőjének, Fábián Sándor dx. ügyvédnek beszéde után a törvényszék a járásbíróság ítéletéi jóváhagyta és Fedák Sárit a vád alól felmentette. — A sulovcnezkóii iziwíliáa. hiifiközsóg szivvet- ségión'pik alakuló közgyűlése. Pozsonyból jelenitek: A wjloven szikii iamöMite hlrtiközsógiak szövetség© junüiius 29-én tartja' alliatkuió közgyűlését Pozsonyban a Kereskedelmi K'aaulaira ül'éSl’emtőbein. k I tartozói számára ajándékot válasszon, előbb mindig az ára iránt érdeklődött. Nem igy a császár, aki, ha egyszer megtetszett neki valami, nem kérdezte az árát, hanem megvette. A pénz értékét természetes, hogy nem isimerte, hiszen ő —• az orosz császárok unokája és A cár bőkezű volt, a felesége takarékos Kisebb udvarban nevelkedvén, ismerte a pénz értékét, azért nagyon takarékos volt. Az idősebb nagyhercegnők ruháit és fehérneműn a fiat,adok örököllek. Ha arról volt szó, hogy rokonai, vagy hozzá-
