Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-19 / 139. (1473.) szám
1927 junius 19, vasárnap. 3 VASÁRNAPI JEGYZETEK Irta: Schöpílin Aladár. — Magyar atmoszféra — Minduntalan eszembe jut, vájjon elszakított területeken élő magyar testvéreink, a szétlapult kapcsolatok, hiányos információk és mindenféle más nehézségek között eléggé tudják-e, mi történik nálunk, mi a magyarázata az itt előforduló eseményeknek, merrefelé vezetnek törekvéseink, mik azok a nyilvánosságra alig, vagy sohasem kerülő rugók, melyek a dolgokat a háttérből mozgatják. Egyszer-másszor már megpróbáltam ezeken a hasábokon magyarázatokkal szolgálni, egy magasabb szempontból megvilágítani egy-egy jelenséget, vagy eseményt, de tudom, hogy ez mind hézagos delog, mindenféle korlátozottságuk miatt nem adhatom meg a szükséges adatokat, viszont akadémikus elméletek légüres, terében nem szeretek és nem is nagyon tudok mozogni, — az olvasó mieim is gondolja, milyen nehlézöégelklkel kell megküzdeni már csak a témE választás dolgában is, ihia az ember nem akar kellemetlenségeket szerezni a lapnak, melynek dolgozik, dJe viszont; az áltitboni dolgokat sem akarjia indiszikééit formában kiteregetni. Hozzá még az irodalomban elmerült, minden politikát ói távol álló ember vagyok, aki a közélet esemlétnyeáit csak pár dietanoe szemlélem és példáiul a személyi vonatkozások el sem jultnak .hozzám. Die viszont teljesen éndekeletlen vagyok .párttól, személyektől, jelszavaktól távdlálló, szenvedélyektől meg nem zavart s nem lehetetlen, hogy bizonyos dolgokat legalább is tisztábban s (mindenesetre elfogíulafclanabbul látok, magasabb összefoglaló szempontokba tudok helyezkedni velük szemben, mint a közélet kombatitánsai. Azt képzelem tehát, nem lesz a P. M. H. olvasói előtt érdektelen, ha néhány cikkben elmondom a gondoltaiknál, nem aktuális eseményekről, hanem Magyarország mai lelkiállapotáról, ennek az önök, külföldre szakadt magyarok lelki áll apátiától való eltérésétől s azokról az okokról, melyek mindazt léftrehoZták, ami nálunk most Van. Bevezetésül mindjárt a leglényegesebb kérdések egyikénél kezdem, önök is átmentek a for- rádalmon, de ez egészen más volt, miint amit mii vlégágcSinálltiunk és végigszenvedtünk. Amit önök láttak, az prevrait volt, vagyis átfordulás, melyben azok a dolgoik, amik aiM voltak, felül kerültek, amik felül voltaik, alul kerültek. Ami felülkerült, az egy magát hirtelen diadalmasnak érző tendencia volt, amely tisztában volt a maga céljaival és irányával s az első pillanattól fogva bele tudott (fogni a maga konszolidálásába. Nteim volt az a pá- (nák-ij!eli)ege, ami1 a mi forradalmiunknak. Volt egy ipozfitiv célja: váratlanul uralomra jutott népek jáliamalapitási kisérlete. Mieg voltak benne a nem- faeit! meghtesonlás elemei — ezek ma is megvannak —, de nem volt társadalmi mieghasonláis, amely osztályok szerint állította volna szembe tegymásteal az embereket. AMIkjeit ez a változás magyarokul ért, azok mléltán érzik magúikat jogtalanul vissZaszorított helyzetben, mint magyarok, de lez a Mutálom végeredményben mindeőiikit egyaránt ért, aki magyar, társadalmi ás osztálykü- lönibség nélkül, A ml forradalmiunk tulajdonképpen pánik ivóit: egy nemzet kétségbeesett zűrzavara, amelyben nem látott maga előtt pozitív Célt, sem eezfkö- tzölcet a megvalósitóisra, elvesztett© a mlagia tájékozását a világban. Egyszerre láttuk meg, hogy az Országot meg kellene mentem! és hogy ez lehetet- lenség. Az addig vezető személyek, sőt osztályok (megrettenve és tájékozatlanul visszavonultak és nem voltak mások, akik pótolják őkel. Akik a hatalmat kezűikbe ragadták, pontosabban szólva, akiknek a haitalom a kezükbe hullott, azok nem voltak sem elég erőisek, sem elég alkalmasak arra, hogy csinálni is tudjanak vele valamit. A hajó iránytű és kormány nélkül sodródott háborgó vizeken. Ideológiák kaptak lábra, melyek a háborús fáradtság révtén elkapták az emberek nagy nászét, de praktikusan az ellenkezője voltak annak, amit abban a pillanatban gondolni kellett volna. Társadalmi rétegek és ezek révén személyek kerültek a hatalomhoz, amelyeknek sem tudásuk, sem tapasztalatuk, Sem szellemi erejük nem volt arra a feladatra, amely rájuk jutott. lOsoda az, hogy a legnagyobb embereket kívánó (pillanatban micsoda kicsi emberkék kerültek nagy feladatok elé. így a dolgok odáig fejlődtek, a tömegek pánikja és a vezetők tehetetlensége, révén, hogy az uralomra került rétegek uralmuk biztosításának elképzelésében öngyilkosságot követtek el. Mert ma miár egészen világos, hogy a proletárdiktatúra a magyar proletariátus öngyilkossága Volt. Korlátolt fanatikusok, esztelen kalandorok, lelhiásanerebet nem ismerő spekulánsok beteviitték a munkáStömegeket egy kalandba, mely teljesen kilátástalan volt, amely neon végződhetett mással, mlint szégyenletes bukással, mert minden józan ész és politlifcai számítás nélkül való volt, több a bűnnél: ostobaság. Bgy eredménye volt: belevitte a- közvéleménybe a társadalmi megbaeonláöt 8 szemheállitoltta a munkást a többi néposZtályok- kal. Ezenfelül lehetetlenné tette a dolgok természetes továbbfejlődését. Nem jöhetett Utána más, mint ellenforradalom e a nagy, túlnyomó többség boszuija a diktátorként szerepelt kisebbség felett. Az ellenforradalom — önök eZt a fogalmat csak teoretikusan ismerik, a saját tapasztalatukból nem — győzedelimleSkedietlt, de nem tudta azonnal megtalálni a miaga fejlődési irányát. Nem volt és nem is lehetett tudatában annak, hogy a Ra ját és a nemzet érdekében nincs sürgősebb dolga, mint levetni ellenforradalmi természetét és elindulni a viszonyok normális egyensúlya felé. De ez a fejlődés elkerülhet ellen vélt s sok ide- oda lengés, sok hiba, zűrzavar, tiebetségtelenség után mégis csak feléje kellett indulná. El is indultunk, meg is érkeztünk néhány fontos állomásra, az ellenforradalom véget ért, normális állapotok közé kerültünk. Die az ideológiák nem változnak olyan gyorsan, minit a tények. Az ellenforradalom megszűnt, de ezt nem mindenki tudja elhinni. Az ellenforradalmi ideológia még él, mint politikai tényező alig, de mint társadalmi tényező még meglehetős nagy mértékben. A forradalom megismétlődése ma csak nagyon felcsigázott fantáziával képzelhető el, de mlég mindig nagyon sokan vannak, akik folyton a forradalom rémét látják maguk előtt. Nincs nap, hogy ez az ellen forradalmi gondoláit Valamiféle formában meg ne nyilatkozna. Bizonyos atmoszféra-nyomást gyakorol toiég azokra is, akik nem élnek varázskör ében, el- halkitja a tiltakozás szavát. Beleszól az egészen távolálló kérdésekbe, irodalomba, művészetbe, Budapest, junius 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefottijelentélse.) Ismeretes, hogy az erdélyi agrárpörök ügyében a magyar kormány Oajzágó László meghatalmazott miniszter utján terjedelmes beadványt intézett a népszövetségi főtiikársághoz s ebben a beadványban a román-magyar döntőbíróságihoz két póttag kijelöléséit kérte. A népszövetség tanácsa mostani ülésszakán foglalkozott ugyan az üggyel, de érdemleges döntést nem hozott, hanem felkérte az érdekelt kormányokat, hogy eddigi eljárásukat revizió alá vegyék, vagyis a népszövetségi tanács ismét eddigi módszerével újból elhalasztotta a nagyjelentőségű nemzetközi ügy elintézését. A ma reggeli budapesti magyar sajtó egyöntetűen éles vezércikkekben foglal állást a népszövetségi tanácsnak az erdélyi birtokpörökben hozott, ismételt halasztó határozata ellen. A lapok egységesen arra utalnak, hogy ez nem Magyarország és Románia vitás ügye, hanem, mivel az ügyet annak idején a hágai nemzetközi bíróságihoz utalták & mivel Románia vis*szahivif! a döntőbíróságba delegált túráját, csupán arról van szó, hogy Magyarország a trianoni békeszerződés adta joga alapján a népszövetségtől kérte a bíróság kiegészítését Glenf, junius 18. Briand elutazása után a népszövetségi tanácsülés nem hozhatott uj meglepetést. A magánbeszélgetések megszakadtak és a nyilvános ülések napirendjén sem játszódott le különösebb esemény. A tárgysorozat egyhangú lemorzsolása után a tanácsülésszak nyilvános részét is befejezték. Mielőtt azonban a diplomaták szétszéledtek volna, az utolsó ülésen súlyos incidens történt Chamberlain, Danzig szabad város nép- szövetségi biztosa és Stresemann német külügyminiszter között. Sahm danzigi megbízott tiltakozott a danzigi kérdések tárgyalásának elnapolása ellen, mire Chamberlain megvonta tőle a szót. Erre felpattant Stresemann ' német külügyminiszter és heves szavakkal kifakadt Chamberlain elnök eljárása ellen. Az incidenst néhány percnyi vita követte, majd a diplomaták kompromisszumban egyeztek meg, amennyiben a danzigi panaszokat elnapolás helyett a bizottságok elé utasították. Ezzel a kellemetlen incidenssel zárul a népszövetségnek az a tanácsülése, amely a locarnói szellemet lett volna hivatva m ege nősíteni. A konferencia sikertelensége dacára Chamberlain tegnap este a Reuter-iroda megbízottja előtt mégis optimista és reménykedő nyilatkozatot tett. Az angol külügyi államtitkár szerint Locarno szelleme él s ha nem is hozott oly gyors eredményeket, mint Európa naiv közvéleménye várta, már az a tény, hogy Locarno óta a három nyugati nagyhatalom külügyminisztere mindig barátként és leplezetlen őszinteséggel beszélhet egymással, döntő jele a megváltozott és megjavult atmoszférának. Páris, junius 18. A párisi sajtó tegnapi optimizmusával szemben ma meglehetős pesszimizmussal Ítéli meg a genfi eredményeket. A magántárgyalások gyönyörű eredménnyel kecsegtettek, de Briand elutazása miatt hirtelen megszakadtak, mig a tanács tudományba, befolyással van a közőkrtafásna s állandóan oíit lebeg a politika horizontjia fölött. Politikusok hol félnek tőle, hol kihasználják a miagiuk ctéijiaiira. Ez egy töni'egsziutggeszció, melyet nem lehet józan argumentumokkal eltávolítani, ki keü várni, amíg magától elmúlik. S itt a nagy különbség, öncik nem ismerik az ellenforradalmi szenvedélyt, nem állanak egy ellenforradalmi esanvemeneí hatása alatt, amely minket, magyar országiakat még mindig sok íeköin- tetben igézetében tart. Hta ezt a szempontot figyelemben tartják, sok mindenfélét megéri hetinek, amit a mi életünkben eddiig bízvást íurcsalhattak. A nagy politikai változás, a különféle országokba való ezJÓtsmkadáis nemcsak helyzeti különbségeket teremtett köztünk, hanem lelfkiállapotbeli különbségeket is, amelyekéit fel kell ismerni, ha meg akarjuk egymást érteni. egy másik biró kiküldése által. Ezt a kérést, írják a lapok, a trianoni békeszerződés értelmében minden halogatás és meggondolás nélkül kellett volna teljesíteni. Azáltal, hogy a népszövetség ezt nem tette meg és mindkét felet felfogásának revíziójára széli tóttá fel, saját maga ütött rést a trianoni szerződésen. Magyarország a trianoni békeszerződésen ütött ezen rés miatt arra kényszerülhet, hogy revizió alá vegye azt a gondolatot, nem érkezett-e el még annak az ideje, hogy a népszövetségből kilépjen. A Pester Lloyd szerint lehet-e hinni a népszövetség erkölcsi súlyában, ha azt ő saját maga aláásta? Vájjon azért van-e a népszövetség — folytatja tovább a budapesti német lap— hogy egy jogi kilengést pusztán méltányossági szempontból elnézzen? Ezt a kormányok is megtehették volna egymás között és ezáltal a világot is megkímélték volna egy ilyen kellemetlen színjátéktól! A Nemzeti Újság igy ir: A tanács döntése a trianoni békeszerződés lebecsülését jelenti, sőt magának a népszövetségnek negligálását. Magyarország véglegesen csalódott a népszövetségben. nyilvános magatartása sehol sem kelthet megelégedést. A népszövetségi tanács beteges határozatlanságban szenved és még olyan esetekben is „elnapol", amikor ez nem volt szükséges. A legélesebben a hivatalos Petit Párisién Ítéli el a tanács eljárását. A lap utal a magyar-román birtokper újabb elnapolására. „Talán csak negyedórára lett volna szükség, hogy ezt a kérdést megoldják, mely már amugyis ősidők óta kisért az üléseken, de ez a meggyorsított eljárás senkinek eszébe nem jutott. Az újabb elnapolás és elhalasztás meg fogjia mérgezni a helyzetet." Ugyanígy nyilatkozik a francia lap a danzigi konfliktus elnapolásáról, azaz a westerplattei imunicióraktár kérdésének megoldatlanságáról ds. Ezzel az elégedetlenséggel szemben Pá- risban megelégedéssel veszik tudomásul, hogy a népszövetségi tanács egyes államok biztonságának védelmére uj, fontos katonai határozatokat készül hozni. E terv szerint a népszövetség azoknak az államoknak, amelyeket egy másik állam ok nélkül megtámad, azonnal a háború megiizenése után jelentős népszövetségi kölcsönt folyósít, hogy igy lehetővé tegye a célszerű védekezést. A francia lapok szerint a népszövetség történelmének jelentős fázisát jelentené, ha az eljövendő tanácsülésszak határozattá emelné e tervet. Pertinax az Eeho de Parisban főleg azt rosszalja, hogy a júniusi tanácsülésszak kizárólag a német kérdés jegyében folyt le és Stresemann ismét nagy sikereket könyvelhet el. Az ügyes német állaimférfiu még azt is elérte, hogy Németország újból helyet kapott a mandátumbizottiságban s ezzel rehabilitálta Németország gyarmathatalmi hírnevét. A jobboldali lapok ezt az utóbbi tényt óriási felháborodással könyvelik el. timi un—r Bártfa Gyógyfürdő klimatikus gyógyhely Vérszegényeknek, női bajok ellen, idegeseknek, rheumásoknak és a légzőszervek hurutjainál a legkiválóbb orvosok által javaiIva. Teljes napi penzió lakással együtt a főszezonban 35 Ke. Csehszlovákia legolcsóbb fürdőhelye. Vasúti kedvezmény. Keljen prospektust. Igazgatóság Bardiovské Kápele. Júniusi harangozás Vivos voco, mortuog plango, fulgura frango". Szeretnék nem tollal, néma belüket vetni papírra, de érces harangot kongatni, hogy mindenütt meghallják, amerre ma még magyar portákon magyar szó hallatszik. Szeretném, ha szavamat átvenné minden harang és zúgná, kongatná a beszédemet Szlovenszkó és Ruszinszkó szerte. Junius van. A nyárba is belenyúló tél let'a^ gyasztotta a remény virágait, azért az esteli har rangszó mégis a munka gyönyöréről csönget, áldást hirdet, hálát reng azért, amit a ..Fagyos Szentek" gyilkos lehellete megkímélt. Hálát és áldást azért, amink még megmaradt, ami még életet igér, ha szűkösebben is. A késői fagy mintha a mi egész életünket jelképezné. Ami szép és édes volt benne, — a gyümölcs, a virág, a virággal együtt a méz, lefor- rázódott a világ viharja után való fagyos időben, de megmaradt a puszta életünk s ha száraz kenyéren is, csak megélünk valahogy. Csák hinnünk kell a jövőkben s a dérsujfotta életágakat ápolnunk, hogy jövőre remélhessük az uj bimbózást rajtuk. Junius van, a jövőnk, a gyereksereg várja jutalmát egy év munkájáért. A pihenést, az édességet, amit alig-alig tudunk megadni neki. Nem elég, hogy szegényes lesz az örömük, az ő életük egén is viharfelhők tornyosulnak, nagy-nagy félelem él kicsi szivükben, nem fogja-e a „szülői gondoskodás", a „józan belátás", a „praktikusság" idegen nyelvre kényszeríteni őket. Már volt szó ezekről a hamis felfogású szólásokról, már kimutogattuk, mennyire hazug az ilyen okoskodás, már rámutogaítuhk a kérdés egyik oldalára, hogy az élethez való jogot, a tiszta tudást, a több tudást, a jövőt csak az anyanyelven lehet megszerezni. Most a másik oldalról nézzük a kérdést: mit tesz az a szülő, akit nem lehet meggyőzni az igazság szavával az igazságról a szlovák iskolába Íratja gyermekét? Gyilkolja a nemzetet öntudatosan. mint az a szőlíős gazda, aki jégveréskor karóval állt neki a szöllőjének: „Hadd lám, Uram Isten, mire megyünk ketten". Csak a műveltség lehet megmentőnk a mai testvériéiért, szegényes helyzetünkben, amikor minden ellenünk esküdött s nemcsak maga az élet, de gonosz emberek gonosz vágya is megsemmisítésünkön dolgozik. Nem ennyi volt régen a magyar és nem Ily kevéa volt a magyar föM. Amerre ma egy mar gyár szót nem lehet hallani, fent Sáros megyében, még feljebb Trencsénben, valamikor magyar szántővető éneke versenyzett a pacsirta dalával. Jártam ott és Fodorok, Forraiak, Szabók, Kardó- helyiek már azt se tudják, hogy valamelyik ősük szinmagyarul dicsérte az Istent s a Kriván alján Murányi János büszkén Jánosik unokájának vallja magát. Mondjak még szomorúbbat? Nemrégiben egy kis falu iskolájával utaztam egy vonaton. Az Abanemzetség építette a Hemád partján a falut, a harangja ma is ugyanaz, mely hatszáz évvel ezelőtt hívogatta az élőket, siratta a holtakat, magyarul, a magyarokat s a kis emberek, a Kis Pisták és Nagy Jancsik egész utón, tele tüdővel azt a nótát fújták: „Hőre Hrcnom, d-tilu Hmnom Dulia vodu pije, Kto Slováka ne miluje, Nech ho hrom zabije!“ , Mért Uram, miért? — vetődött föl a fájó kérdés a lelkemben, miért vesztett el a magyar nemzet tiz- meg tízezer lelket, egész vármegyékre való magyar földet? És csak egy feleletet kaptam: „Elpusztul az én nemzetem, mivelhogy műveltség nélkül való!" — Igen, oda tették régi királyok lakatlan területre, gyepüt, határt védeni a magyar lelkeket, magyar izmokat, de nem adtak velük magyar hitet és magyar tudást, ők voltak az őserdők írtéi, ők voltak a munkás kéz. ők voltak az erő 8 tudás, műveltség nélkül fölszivődtak a szlovákságba. Elpusztult a magyarság számára az a nép, mely még máig lg megőrizte a nevét, s magyar nevű falvakban, magyar nevű gyermekek idegen nyelven gyűlölködnek saját véreik ellen! Ezt akarjátok magyar szülők? Azt akarjátok, hogy az unokátok mit se tudjon a magyar múltról s gyűlöljön benneteket, mert magyar nevet hagytatok rá örökségül? Azt akarjátok, hogy ami megesett a Vág felső folyásánál, ugyanaz következzék be az alsó partjain is? Azt akarjátok, hogy a Bodrogból, Dunából is, Ipolyból, Bodvából is „vizet igyék a szivárvány"? A nemzetet semmi más meg nem mentheti, csak a műveltség, s műveltséget csak az anyanyelven lehet, szerezni! Harangot kongatok, vihar elé, vész elé, fekete felhők gyűlnek a magyar égen, vigyázzatok! Májusi fagy égette le a virágainkat, de megmaradt a virágzó buzavetésünk, száraz kenyérnek elég! A föld is ma még a miénk, de ha megalkusztok, hallgattok agyafúrt okoskodássra, idegen nyelvre fogjátok a gyermekeiteket, — Tstencni! a ma még magyar föld fölött, mindenütt nemsokára még a pacsirta is idegen nótát fog dalolni! —ki.— IMMIMaiMBrn-iriii«rm«rr-tirrTwr~‘*-"rínrr-rrT-— .......-tir Ma gyarország kilép a népszövetségből ? Budapest elkeseredése a román-magyar blrtokperekben hozott halasztó határozat miatt — „Azért van-e népszövetség, hogy egy jogi kilengést puszién méltányossági szempontból elnézzen!** A népszövetségi tanácsülésszak mindenfelé lesújtó kritikát kapott Páris a „beteges határozatlanságról** — A magyar-román vita elnapolása, mint a népszövetség tehetetlenségének tanujele — Népszövetségi terv a jövő háborúinak finanszírozására —
