Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-19 / 139. (1473.) szám
4 'EKS^T-iVlAfiSHR'HlRDSK 1927 junius 19, vasárnap. Az avíatikus, a primitív hős Irta: Darkó István. Emlékezés ez már. a technika gépezetének pattanásig felhúzott rugói következtében meggyorsult időket megelőző történet. Még Lilienthal mérnök ur kísérletezett akkoriban a repüléssel, amely emberi igyekezetnek csak egyik, kisebbik alsó fajtám eszköze Tolt a repülőgép. A léghajó, a szép gömbölyű vagy szivaralaku. hosszúkás selyemszövetek lelkesítették igazában a magasbavágyó kalandorokat. Mert tisztességes ember nem igen foglalkozott akkor még a repüléssel, ezzel a nyaMörő Isten-kísértéssel. Ballonok tűntek fel időnként himbálózó kosárral a város fölött, szél sodorta őket és aggódó szemekkel kísérték utiukat a polgárok. Kolozsvárt Martin Lajos tanár ur. komoly egyetemi professzor konstruált monoplán nevű gépet s akkor igv hívták az egyfedelűt még a gyerekek is. Repülés helyett régiesen, de buzduló hangsúllyal aviatikáról (beszéltünk, aminek megfelelően aviaiiikus volt az, aki ezekbe a haladó szellemű Charon- jármüvekbe belemerészkedett. Repülésről és pilótáról kevés szó esett még akkor. Farmann is avíatikus volt. Lányi is az volt és az volt L. Gyula is, akiről most szó van. Ha egyik-másik, — maid mindenik — lezuhant közülük, a lapok komolyan jelentették ki, hogy a jármüvek biztonságához sok szó fér, de bizonnyal el fog jönni az idő. amikor maid megfelelnek a hozzájuk fűzött reménységeknek. Messze járunk már innen. Lindbergh és Chamberlin mosolyogva néznek Lilienthal mérnök urra, vagy Wellner mérnök urra és a többi aviatikusokra. Szép dolog bárminek a hőskora, bármely fejlettebbnek a kezdeti küzdelmei, amikor bárka még a vasúti mozdony. kályhával fűtött osapkodó lapát emeli gőzhajóvá a bárkát s az ingvászonból készült fedeles biciklit gyönge és kelletl-enkedő mő- tor néha neki-nekiguritia a zöld mezőnek, sőt — ha minden kedvezően alakul — ha a szelep nem esik ki, ha a szél hátulról segít s ha az avíatikus elég könnyű ember, nem több hetven kilónál, akkor fel is ugrik a földről, fel is emelkedik, kétszer körülrepüli a marhavásárteret, de ereje fogytán abbahagyja a szárnyalást és visszaérkezik a földre, miközben rémületet keltve veri le a hölgyek tollas kalapjait. De a hőskorok csak messziről szépek. Az úttörő hős csak távolról magasztos és dicső, közelről gyakran szembenevetik. Jő. ha nem dobják sárral. A hős, az újító a jelenben mégis megszépülhet akkor, ha valami cseppnyi biztató eredménnyel, sikeresen hősködik. Az igazi hőskor első bátoTja azonban, az úttörő ujité ilyenekkel sem dicsekedhetik. Bizony jó, ha a közönség nem szedi szét haragjában a gépet, nem szedi vissza a belépődíjat, nem veri meg a zsákszövetbe bujt embert. Mert. ha megteszi, méregből teszi s nem azért, hogv emlékdarabokat szerezzen s ilvképpen nyilvánítsa dicséretét. Az összetört gép darabjai ilyenkor a disznóvásár sarában maradnak s az avíatikus nem mer este kijönni a szállodából, mert. az utcakölykek nyelvet öltenek rá. Az aktualitás mentse eljárásomat, hogy a Repülőgép körüli epikai méretű események között, az emberi himnusz ünnepi akkordjaiba emberien disszonáns hangokat vegyitek. Tudom, hogy nem illik a rongyszedő apa érdemeit dicsérni ott. ahol a posztógyáros fin sikereit ünnepük. De a hőskor egyre f eleit ődik. helyesebben egyre szépül. Lindbergh friss cselekedete még nem szép, csak hatalmas, erős és fejlett s a szép L. Gyula | cselekedete, az aviat.ikusok és rossz gépeik cselekedete. Amikor, a kezdetnek is a legelején. öt egymásután! napon hiába csődültünk a vásártér korlátjai mögé. a rossz mótor csak puffogott, a lenge gép csak szédelgett. mint egy ibemgott szélhámos, az avíatikus vörös arccal izzadott és letérdelve, lehasalva és hason mászva könvörgött, a makrancos gépnek, hogv húzza ki a slamaisztikáből. A polgárok, akik repülést akaTt.ak látni és joggal, a pénzükért bömböltek, gunvszavakat dobáltak a levegőbe, szegény avíatikus pedig arra gondolt, hogv a begvült összeget, vissza kell adnia. mert különben meglincselik. Az álmodott ui mótoTból. amellyel repülni is lehetne. ilvkéDPen nem lesz semmi, sőt a szállodát is a ió Isten fizeti ki. A gép elszállításáról, amire pénz úgyse telne, már gondoskodni se kell, mert addigra összelövik a felingerelt érdeklődők. Megindulással emlékszem erre a megható képre. Az avíatikus izzad, a gép pöfög, de csak szaladó/, ide-oda a zöld íüvön. ám repülésre nem bírható. A gép. a lenge jószág, favázon hamburgi vászon, nem váltja be a ki- plakátozott, rém én veket, A mótor jókorákat hördül, minden jel szerint, beteg. Az egész dolog igen beteg. A polgárok köpnek és káron),kodnak, az avíatikus maga tolia egv helybeli lakatosinas segítségével a gépet fedél alá. Este nem mer kijönni a szállóból, mert kinevetik. Rossz vicceket, gyártanak róla. éiiel késsel felhasitiák a gép .szárnyát, a szállodás bemutatja a szisba&zámíát. ötödik nap pár ember lézeng csak a vásártéren, az aviatjikus egymaga húzza ki a gépet a hangárból. A mótor hörög, a madár gurul. Oh, szégyenletes. szégyen thozó, sánta madár! Csonka madár. Avíatikus s a gép szégyenkezve állanak egymás mellett. De nem biriák a szégyent. nem viselhetik tovább. A gén nekiug- rik. szép fénves csavarja, ez a legszebb testrész rajta, sebesebben perdül, szalad néhány lépést és felemelkedik. Billegve, bizonytalanul. ügyetlenül, ki-kihagyő kattogással, pár méter magasan és kétszer mégis körbe repül. A gyér közönség éljen-kiáuásokat hallat- Az aviaitkus átszellemült,en mosolyog, integet,. aztán leereszkedik és félrebillent testsúllyá] oldalra bukik, eltörve ilvképpen egyik szárnyát. Ott szemben kisstílű, méretek és fenségesség nélküli, hősietlen ez a bnkás. De már kisebbfajta tömeg kiséri az aviati- kust a városba. A helyi lap megírja, hogy mégis felemelkedett, sőt. le is bukott. Este bekötött fejjel sétál a korzón. Megjelenésével hangtalanul dobja a polgárok szemére: Látjátok, nem vagyok csaló, látjátok, kár v tlt a belépődíjat, visszakövetelnetek! Az uí mótor fele ára együtt van. Dicsőség a szárnyaló emberi vágynak! A szállodai szoba is kifizetve, a gépet i- szállítani lehet más városba. A hősi eposz a köznapok eposza felé indul. Talán éppen akkor egv Lindbergh nevű kisgyerek messzi világrészben repülésről álmodozik. Alapítva 1801 Telefon 33. S * diszmff A üveg, porcellán nagykereskedése. % KOSICE, F ü-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. Az avíatikus. kedves zsákbnvarrt primitív hős. egv hét múlva másik városban ismétel. Itt háromszor nem sikerül a felszállás. A közönség a iegv ára után érdeklődik, az uj mótoT másik feleárát, komoly veszély fenyegeti. Negyedszerre mégis magasba emelkednek ők. a makranoos gép s a dacos ember. Ezúttal. — ahányszor még sohasem sikerült, — ötször tesznek nagy kört a levegőben. Talán a benzin iobb, talán a vágv égőbb! A hatodik körnél húsz méter magasból a földre zuhannak és mindketten agyonzuzzák magukat. A naiv vagv hősi eposz elérte a csúcspontot s aztán lefelé tartva elindult, hogv a köznapok eposza váliék belőle. PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — Báli tudósítás — Történt a napokban itt Parisban valami, amiről az újságok nem írtak. Ezen csak az csodálkozik, aki nem ismeri a * párisi sajtó hallatlan nacionalista diszciplínáját: azt a diszciplínát, ami minden elképzelhető cenzúránál szigorúbban házilag szolgálja ki a nemzeti érdekeket — persze ugyanakkor az igazi nemzeti érekeket soha nem szabad összetéveszteni a hivatalos „nemzetet alkotó" s a helyi sajtót eltartó uralkodó elemek nagy fogalmaival, mint kormányzat, pártérdek, a nagytőke hirdetései és a kistőke előfizetési dijai, stb. Ez a valami, ami a napokban Pártéban történt e amiről az újságok nem írtak, a „gueule cassé“, „szakadt-pofák“ báljának egy epizódja volt. A „szakadt-pofák“ fölsegélyezésére elmúlt szombat tartották meg a párisi nagy operában azt a bált, amit már nem lehetett elhalasztani, mert a szakadt-pofákkal, akik nyugodtan tűrték, hogy a társadalom ne-mzeti érdekekre hivatkozva a pofájukat, hogy az ő savukkal éjjünk, kettészak'ba, nem lehetett többé nyugodtan beszélni, a szakadt pofáknak pénz kellett, minden áron, még egy bál árán is — pénz arra, hogy szakadt pofáikat valami nyomorúságos menedékházba elrejthessék végre az emberek szeme elől. Egy menházról volt szó, aminek a társadalom csak örülhetett s amihez én, aki szegény ember vagyok, két kézzel járultam hozzá, mert ha vé tétlenül havonta egyszer egy szakadtpofával találkoztam a villamosban, nem tudtam éjszaka elaludni. Be kell ismerni, hogy kevesebbet a fL'.'.nkadtpofájuak már nem is kérhettek, mint pénzt. Nem az arcukat kérték ők vissza. Nem az orrukat, nem a szemüké’, a fülüket s még csak nem is a szájukat, amivel enni, inni, beszólni és csókolni lehet, s ami nekik már mind nincsen, — egyszerűen pénzt kértek, egy milliót, vagy két milliót, nem is sokai, arra a célra, hogy a polgárok, munkások és hazafiak, továbbá azoknak esetleg terhes asszonyai ne legyenek kénytelenek ebéd előtt gyomorrontást kapni, ha nyilvános helyen találkoznak egy s/anadipofájuval. Szemérmesebb, szerényebb célra ember még pénzt nem kért. mint a szakadtpofájuak. Menhelyet akartak, sötéikamrát, ketrecet, ahová elbújhatnak. Sok ez? Nekünk, akik idegenek vagyunk, semmi közünk ahoz, hogy a francia állam az elmúlt tiz évben nem találta még meg ezeket, pontosan ezeket a milliókat, amikkel el lehet rejteni a világ vzdtne elöl a szemérmes sza- iadlpofájuakat; semmi közünk hozzá, hegy volt közben pénz a rajnai megszállásra, volt pénz Barokkéra, Abd el K Miire. Szíriára, népszövetségre, a képviselők és szenátorok évdijának felemelésére, de nem volt és nem lesz soha pénz egy menházra, ahol ez a tizezer minden emberi formájából ■ kivetkőztetett emberi lény a halálosnál halálosabb sebével elbújhat az emberek elől, akik úgy érzik, hogy minden seb begyógyul, s uj nászra, uj ünnepélyre és uj háborúra készülődnek. Nem tudom, mii flört-ént Középeurópában a mi szakadtpofárukkal — évek előtt láttam egy osztrák városban a láb- és kéztelenek men- heliyét, ahol a puszta törzset etették minden délben és este államköltségen — ez minden, amit tudok róluk, s mert gyáva, nyavalyás és gyáva, gyáva, százszor gyáva vagyok, mint a többi, nem mertem érdeklődni soha, nem mertem hatóságot és illetékest megkérdezni soha, hogy mi van velük? Párásban nem igy történt; — itt megtörtént a hihetetlen, hogy a szakadtpofájuak -tiz évi szenvedés, tűrés és nyomorgós után kinyitották a szájukat, ami nincs. Bált kellett rendezni részükre. A köztársaság elnöke volt a bál védnöke. A Társadalom teljes egészében részt vett a bálon. Erről a 'bálról vagyok kénytelen hálitudósitást Írni. * A bál cime ez volt: „Nagy gála a Szakadt- pofáju Hadfiak felsegélyezésére." Az Operában tartották meg. Egy páholy ára 1000 frank volt, egy belépődij közönségesen 150 frank. Volt pezsgő, szintién 150 franktól fölfelé. Volt jazzband. Volt estélyi toilette. Volt Sacha Guitry, Fraitelliniek, táncosnő, zenebohóc, attrakció, s a legelső vendéglők által szállito-tt diin-er. Volt gróf, grófnő, képviselő, miniszter, művész, autógyáros, újságíró, cocotte, humanista, újgazdag, régigazdag, mindenki ott volt. A nagy köztársasági gárda gránátosai állottak kivont szablyával és fehér keztyüben sorfalat a lépcsőházban. Minden folyósón fehér és fekete jazzband játszott. Az a réteg volt ott, ami lóversenyústálló és miniszteri tárca kö-’ zött hirdeti a képességeit, az a nagy Pár is, amelyik egy ilyen estén az opera elé több Rolls Royce-t és Hispanot tud fölhajtaná, mint amennyit egész Közópeurópa összesen regisztrálni bír. Ott voltak Rothschild é9 León Blum. Ott Verneuil és Foch generális. Ott a köztársaság elnöke és Mistinguett. Ott az egész Társaság, frakkban és selyemben, ahogy báliitudősitásban írni szokás. Táncoltak. Jé zene volt. S jőtékonyoélu előadások folytak le a teremben, a szakadtpofájuak javára. Éjfél felié valami történt aztán, amiről az újságok nem Írtak. * Éjfél felé Sacha Guitry felállt egy csoportban és nyilvános árverésre bocsátotta egy autogrammját. Mögötte állt a gyönyörű Yvonne Printemps, tengerzöld ruhában, ahogy bálitudósiitáS'ban Írni szokás. Sacha Guitry el akarta árverezni a Szakadtpofájuak javára az autogrammját. Az árverés tízezer frankkal indult. Jótékonycélra. Nagy kör verődött az árverelők körül. Urak frakkban, hölgyek tengerzöldben. Mindenkinek meg volt az arca. Árvereztek. Jókedvűek és jótékonyak voltak. Ebben a pillanatban egy szmokingos ember ugrott az árverezők közé. Utána mégegy, aztán mégegy. Nem egészem ember, inkább emberféle. A szmokingjuk jő volt. Az arcuk nem volt jó. Nem volt arcuk. El volt szakítva. Akinek szája volt, az ordított. Ezt ordították: — Nem a Sacha Guitry! — Le a Sache Guitry vei! —■ Nem kell pénz a Sacha Guitrytöl! — Hol volt a háborúban?! A zene megállt. A hölgyek felsikoltottak. A köztársaság elnöke elfelejtett mosolyogni. Valami egészen meglepő történt: a szakadt- pofájuak, akiket senki nem hivott meg, beállítottak a bálra. Mi történt velük? Miért jöttek? Fölrobbantak? Elment az eszük? EL, az arcukkal együtt. A szájukkal, az orrukkal egyidejűleg. Eljöttek a nagy gálára, a mellükön 'kitüntetések lógtak, de a szájuk, az orruk hiányzott. Egy attrakció, amire a rendezőség nem számított. Műsoron kívül jöttek. Nem voltak a meghívottak között. Tiz év után, tiz évi szájtalan- ság, hangtalanság után, megtalálták a szájukat, a hangjukat. Sacha Guitry csak ürügy, volt. Azért jöttek, hogy ordítsanak. Hogy végre lássák őket. Freud szerint valószínűleg perverzitásból jöttek. Illetlenségből. Megmutatni a szakadt pofájukat. Sacha Guiitry, akiről tudni, hogy hol volt a háborúban, sáppadt volt. Yvonne Printemps reszketett. Anélkül, hogy a szakadtpofájuak felé fordultak volna, Sacha Guitry sáppadtan ezt mondta: — Százezer frankot adok a saját autó- gramm ómért. Tessék, itt a csekk. Odalökte a csekket az árverezőnek és kiment a teremből. A köztársasági gárda gránátosai közben kizavarták a rendbontókat a teremből. A rendbontók, akiket kizavartak, a szakadtpofájuak voltak. Sürgősen kidobták őket az utcára. Ez az epizód, amit nem irt meg egy francia lap sem. * Megírták, hogy mát hordtak az estén a hölgyek. Hogy mit énekeltek a dizőzök. Csak a szakadtpofákról nem írtak, hogy azok nem hordtak orrot, s hogy mit énekeltek, arról nem irt senki.. A hangulat később helyreállott. A Társaság a késő reggeli órákig kittinő hangulatban maradt együtt. Az anyagi és az erkölcsi siker nagy volt. Legközelebb, a jövő esztendei nagy gálán az anyagi és erkölcsi siker még nagyobb lesz. Akkor már gondoskodni fognak róla, hogy hívatlan vendégek ne zavarják az ünnepélyt. Be fogják fogni azoknak a száját, akiknek a Társadalom leszakította a száját. Mindezt fel kell jegyezni, mint a világháború legutolsó h-aditudósitását. 1927 junius 10-én történt, a párisi -nagy Operában. így fiatalít és szépít a Coraü-créme CoralS-puder CoraSl-szappan F31erakat a £. S. R. ré«6re: Vörös Rák gyógytár, Bratisíava. J Szlovenszkóban elismert legszebb férfi-feiiéreeBtö Kérték után KALKSTEIN divatüzletében UÍHGROD, kapható.
