Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-15 / 136. (1470.) szám
4 1927 junius 15, szerda. .cs»3OT.^B!scr»caaBKa^^ in —— Ruszin nemzeti kiáliitás Eperjesen rA keletezlovenszkói ruszinok első kulturális megmozdulása — Saját tudósítónktól —* Nevezetes kulturális esemény színhelye volt e héten Eperjes városa. Most nyílt meg az eperjesi orosz nőegylet rendezésében, a kelet- szlovenszkói ruszinok, illetőleg általában a kelet- szlovenszkói görög katolikusok első néprajzi, háziipari, egyházmüvészeti és irodalmi kiállítása. A keletszlovenszkói ruszinságnak ez az első jelentős kulturális megmozdulása ékesen szóló bizonyítéka annak, hogy Kelefszlovenszkón hatalmas ruszin tömeg él és élni fog a jövőben is. s ezen a kétségbevonhatatlan tényen mitsem változtathat a ruszinok tízezreit eltüntető népszámlálás és a ruszinok létezését kétségbevonó sovén szlovák politika. A kiállítást a sárosi. zempléni és szepesi görög katolikus intelligencia szine-java előtt Goj- dics Péter Pál eperjesi püspök nyitotta meg. Utána Flórián Károly dr. polgármester Eperjes városa nevében mondott üdvözlő beszédet, majd a rendező orosz nőegylet nevében Neviczky Emilné elnöknő köszöntötte a vendégeket és ismertette a kiállítás történetét. A kiállításon résztvevő ungvári „Prosvita" egyesület nevében Brascsajkó dr., az eperjesi orosz iskolák nevében pedig Göndör János polg. isk. tanár beszélt. A következő szónok Szuchy Emil szentszéki tanácsos volt, áld orosz és magyar nyelven ismertette a kiállítás anyagát. Végül a hatóságok nevében Slavik zsupán, volt miniszter, szólalt fel. A püspöki palota tiz helyiségét és a tanítóképző termeit betöltő kiállítás egyik legértékesebb része az egy házmü vész éti osztály, amelyet a Szuchy Emil szentszéki tanácsos által vezetett eperjesi egyházmüvészeti és egyházépitészeti iroda rendezeti. Háromszáz és háromszázötvenéves, rendkívül nagyértékü egyházi műkincsek ragadják meg a mü- értők figyelmét. Nagynevű, régi magyar művészek munkáival találkozunk itt. A hírneves szepességi ötvösök alkotásai közül különösen nagy feltűnést kelt a XVIII. századbeli Szilassy János lőcsei ötvösmester remekművű aranykel yhe. Említésre méltó a szlovinkai egyházközség XVIII. századbeli miseruhája, amely a pátronus gróf Csáky-család egyik nőtagjának menyasszonyi ruhájából készült. Általában legnagyobb értékei a kiállításnak a makovicai egyházközségek remek műkincsei. Az uj dolgok között a modern egyházraüvészétet az egyházmüvészeti iroda miseruhái, különböző templomi felszerelési tárgyai és Neviczky Alajos bárt- fai szobrász oltára képviselik. A kiáliitás képtárában ismét jónevü régi mar gyár művészek alkotásaival találkozunk. Itt vannak kiállítva az eperjesi egyházmegye első festőjének, Miklóssy Józsefnek és a munkácsegyház- megyei Mankovics Mihálynak portréi. Keletszlo- venszkő és Ruszinszkó élő festőművészei közül Boksay József ungvári festőművész szerepel nagyobb kollekcióval. Izmos, eredeti tehetség; nap- sugaras pasztell tájképei tobzódnak a szinpompá- ban; a fényhatások tökéletessége és a színek meleg ragyogása jellemzi monumentális Hegyi beszédét is, amelyen eredeti elgondolásban Jézus rutén környezetben foglal helyet. Komoly értékeket jelentenek Török Gyula eperjesi festőművésznek sárosi és szepesi tájakat ábrázoló akvareljei is. A kiállítás népművészeti jellegét elsősorban az a nagy terem biztosítja, amelyben Keletszlo- venszkó különböző vidékeinek népies szőttesei, var- rottasai s népviseletei vannak felhalmozva. A falusi női kézimunka valóságos szenzációit láthatjuk itt, amelyek a nép legmélyebb rétegeiben gyökeredző őstehetség megkapó megnyilatkozásai. Különösen feltűnnek a Kassa és Varannó vidékéről származó darabok. A terem érdekes néprajzi kiegészítése: egy teljesen berendezett szlovenszkói ruszin szoba. Nem mindennapi látványossága a kiállításnak a modern női kézimunka-osztály, amelyben Eperjes és vidékének görög katolikus hölgyei pompásnál pompásabb szmima, perzsa, szövött perzsa és kelim szőnyegekkel, továbbá fehér hímzésekkel, horgolásokkal, kötésekkel, relief-(selyem)- festésekkel, bőrfestésekkel, kötésekkel, aranyklöp- likkel és egyéb modern kézimunkafajtákkal szerepelnek. Általános feltűnést kelt itt Petrik Emma (Eperjes) nagyszabású pamutmunkája, mely egy teljes makovicai lakodalmat plasztikusan ábrázol. A kiállításon Ruszinszkó is szerepel teljes néprajzi és népművészeti kollekcióval s ungvári kulturális egyesületek és nyomdai vállalatok kiállításával. Az orosz szobrászok egyik tehetséges képviselője, Mondicsová Sinaly szobrásznő is helyet kapott az egyik teremben; egy márvány női akttal, egy fiufejjel és egy bronz kozákkal szerepel. A kiállítást végül teljessé teszi a több termet elfoglaló orosz irodalmi és iskolai kézimunka-kiállítás. A kiállítás kezdeményezője és- a rendezés munkájának vezetését, kiváló rátermettséggel éa fáradhatatlan lelkesedéssel látta el Neviczky Emilné nőegyleti elnöknő; értékes ír mkatársai voltak: özv. Podhajeczky Dezsőné, özv. Dzubay Miklósné, özv. Dubay Józsefné, Hucskó Aladárné, Pet- rik Emma. Magyar Józsefné, Dubay Dezsőné, Csiszárik Sándorné, Zubreczky Dé- nesné, Zbihlej Józsefné, Podhajeczky Aranka, Zubriczky Mária és Margit, Dubay Anna, Merván Olga, továbbá Dziák Sándor dr. tanitóképezdei igazgató, Szuchy Emil szentszéki tanácsos, Zub- riczky Dénes és Göndör János tanárok. A kiállítás junius 20-ig marad nyitva. xx A ponyvairodalom mételyező hatásától óvja meg gyermekét, ha jó olvasmánnyal látja el. Rendelje meg a Tapsifüles nyuszikát. „A cár erősen felindulva irta alá a birodalmi dumáról szóló ukázt” Nikolajevics Miklós nagyherceg vette rá a cárt, adjon népének — A híres októberi kiáltvány hogy alkotmányt hiteles története „A Romanovok fénykora és bukása” Irta: A. A. Vyruhova m. A propaganda megérleli a forradalmat „Sokat beszéltek, de keveset cselekedtek az orosz dumában** egy barátságos és szeretetreméltó hölggyel, a parkba mentem. Megmutatta a kis Erzsébet hercegnőnek, a nagyherceg első házasságából származott egyetlen leányának játékszereit. A gyermek Oroszországban súlyos betegségben meghalt A villásreggelin, amelyen vendéglátóim meghívására rósztvettem, megjelent Battenberg Viktória hercegnő is gyermekeivel, a bájos Lujza hercegnővel és fiacskájával. Élénken érdekelt a hesseni udvar etikettje. Battenberg hercegnő a fiatal menyasszony, Eleonóra hercegnő mellett ült. Viktória hercegnő kitűnt nagy tudásával és értei ürességével, de olyan gyorsan beszélt, hogy sokat nem értettem abból, amit moudolt. Kérdeztek az orosz politikáról, ami nagy zavarba hozott, mert erről igen keveset tudtam. A hercegnő meghívott, hogy látogassam meg birtokán, Darmstadt közelében. A cárné bátyja és nővére egyaránt adtak leveleket, hogy vigyem el azokat a cárnénak. A leveleket magammal vittem Párisba s egyáltalán nem sejtettem, hogy csak hosszabb idő múlva tudom azokat rendeltetési helyükre juttatni származott, hogy a kiáltvány korlátozza uralkodói jogait, hanem abból a meggyőződésből, hogy az orosz nép csak kevéssé van még előkészítve a kormányzásban való részvételre. A nép nagy tömege képzetlen volt, az értelmiséget pedig erősen kikezdték a forradalmi eszmék. Saját tapasztalásból tudom, a császárnak nem volt forróbb kívánsága, mint az, hogy a nép kultúrája emelkedjék s kivegye érszét a kulturális munkából, de 1905-ben igen megokolt volt a kétség, hogy a kormányfőim* teljes átalakítása vájjon javára válik-e az országnak. Végűi mégis rábírták, hogy a kiáltványt aláírja. A cárnő később elmesélte, hogy ő ebben az időben Nikola- jevna nagyhercegnőnél tartózkodott. Hallottam, hogy amikor a cár erősen Jelindulva a birodalmi dumáról szóló ukázt aláírta, a miniszterek Jelemelkedtek és mélyen meghajoltak előtte. A cár és cárné közösen imádkoztak Istenhez, adjon világosságot a népképviselet leikébe, hogy Oroszországot visszavezesse a béke é3 a rend útjára. Amikor Péfervárra visszatértünk, a rákövetkező napon a cár a tenger mellett levő Nisni-pa- lotába hivatott, ahol őfelségéik egyedül, kiséret nélkül laktak. A parányi kis irószobában, amelyben világos szövettel behúzott bútorok voltak s rengeteg volt a virág, kandalló lobogott. A cárné szürke selyemblúzban várt. Átölelt és tréfálkozva kérdezte, hogy a meghívás kellemesen érintett-e engem. Kint erősen zuhogott az eső, de a szobában, az égő kandalló mellett, meleg volt s jól éreztük magunkat. Visszatérésünk után pár nappal családommal külföldre utaztam. Néhány napot töltöttünk Karls- ruheban rokonainknál s azután Párisba mentünk, őfelsége a cárné leveleket adott velünk bátyjához, a hesseni nagyherceg ez és nővéréhez, Battenberg Viktória hercegnőhöz. A nagyherceg wolfsgarteni birtokán tartózkodott. A kastélyt hatalmas kert és park vette körül, amelyeket maga a nagyherceg tervezett. A reggeli után, amely alatt a herceg a cár és a cárné élete felől kérdezősködött, Grane kisasszonnyal, a hercegi pár udvarmesternőjével, Amig mi jól éreztük magunkat a külföldön, addig ót tkon a forradalmi propoffcmda annyim felfoú'alta a népben au elégedetlenséget, hogy az végre i» lázadásban tört ki. A rendzavarás a vasutasok és a gyári munkások sztrájkjával kezdődött, azután különböző forradalmi tüntetésekben folytatódott. Mindez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy Oroszországba visszatérjünk. Senki sem tudta azonban akkoriban, hogy hová fognak vezetni ezek a nyugtalanságok. A haza súlyos helyzetére gondolva, mindig eszembe jutott a cár, akinek kötelessége a rend helyreállítása a birodalomban és vágyódtam a cárné után, aki minden gondot megosztott magas férjével. Az október 17-iki kiáltványtól mi még akkor nem tudtunk semmit. A kiáltványt, amely az uralkodó jogait erősen megszorította és megvetette alapját a birodalmi dumának, a cár csak hosszas konferenciák után bocsátotta ki s főként csak azért, mert Nikolajevics Miklós nagyherceg és Witte gTóf ragaszkodtak hozzá. A cár kezdeti állása nem abból A birodalmi duma megnyitása a Télipalotában folyt le. Sokakkal együtt ott voltara a trónteremben s onnan hallottam, hogy miként üdvözölte a cár a duma tagjait Az első dumáról kevés maradt meg emlékezetemben. Sokat beszéltek, de keveset cselekedtek. Két héttel az összeülés után cári parancs hazaküldte a képviselőket. Az újságok hasábos tudósításokat közöltek az oroszországi eseményekről, de a palotába csak gyenge visszhang szűrődött be. Nyáron, miután a cár1 a dumát rövid fennállás után feloszlatta, megint utrakeltünk őfelségéik kedvenc jachtján, a „Standard“-ou. Két hónapot töltöttünk a tengeren. A cár naponként partraszállt és nagyobb sétát tett. Hetenként kétszer megjelent az udvari vadász nagy csomó irattal, amely a cárt egy-egy napra dolgozószobájához kötötte. A cárnéval, aki szintén gyakran szállt, partra, sokat együtt voltam; ff puha mohon ülve, közös Olvasmányainknak szenteltük magunkat, vagy ha a fedélzeten voltunk, néztük a játszó gyermekeket, mindegyik gyermek mellé egy matrózt osztottak be őrnek és játszótársnak. Dereven- ko matróz 1905-ben, a „Sarkcsillag" fedélzetén vette először gondjaiba Alexej trónörököst. Tanította járni s később a palotába is berendelték. Ezek a matrózok értékes ajándékokat kaptak őfelségéiktől: aranyórát stb. Sajnos, a hires Dere- venko is cserbenhagyta a forradalomkor a trónörököst. „Csak bátorság" Szerdán és pénteken én teljesítettem szolgálatot a cárnénál. Ezeken a napokon reggel Car- szkoje Szeloba kocsiztam, együtt ebédeltem a cári családdal e az éjszakát a palotában töltöttem. Gyakran velünk ebédelt Orlov tábornok Í9. a cárné ulápus-e^r^ó&ejí parancsnoka, az egyejieu meghitt barátja a cárnak. Asztalbontás után a cár és Orlov tábornok rendesen billíárdozott, mig a cárné és én ugyanabban a szobában ülve a lámpa mellett, kézimunkával foglalatoskodtunk. Nyáron Orlov gróf is elkisért bennünket a tengeri nyaralásra. Már akkor mindenki irigykedett rám, amiért a cári pár barátságába Jogaiott. Pletyka és mindenféle rágalom keringett személyemről s jónak tartottam, ha minderről beszélek Orlov tábornokkal, aki őszinte barátom lett. Amikor később nem ilyen csekélységeket, hanem súlyos megpróbáltatásokat kellett elszenvednem, gyakran véltem hallani szavát, amely buzdított: „Csak bátorság!" Családom körében sokszor beszéltek arról, hogy ideje volna már férjhez mennem. Csakhogy még egy fiatalembernek sem sikerült eddig megnyernie szivemet, akik bejáratosak voltak hozzánk. A sok fiatalember között, akiket a szülői házban megismertem, volt Vyrubov Sándor ten- gerósztiszt is. Decemberben levelet irt nekem, amelyben megkérte a kezem. A levél nagyon felizgatott és megzavart. Vidéki birtokáról tette a házassági ajánlatot s amikor megint Pétervárra jött, nap-nap után nálunk volt és unszolt, hogy mondjak neki igent. Egy reggeli után 1907 februárjában, amikor közölte, hogy kötelessége elszőlitja Pétervárról, menyasz- szonya lettem. A házban mindenki és Vyrubov is örömben úszott. Megkezdődtek a szokásos ebédek, látogatások és készülődések a kiházasitásra. Elárasztottak ajándékokkal s úgy gondoltam, hogy boldog vagyok. A cárné szintén helyeselte választásomat, csak Orlov fejezett ki bizalmatlanságot. Azt tanácsolta, hogy mégegyszer fontoljam meg lépésemet. Ez a beszélgetésünk a palotában folyt le egyik nap, amikor éppen szolgálatot teljesitet- leni. A cárné hirtelen belépett a szobájba a hatá-/ rozottan kijelentette, hogy ne próbáljanak megzavarni, hiszen már szavamat adtam. Mintha álom leit vohza... 1907 április 30-án esküdtünk meg a carszkoje- szeloi palota kápolnájában. A megelőző éjszaka le sem tudtam hunyni a szememet az izgalomtól és reggel nagy lelki depresszióval keltem fel. A nap úgy múlt el, mint az álom. A palota egyik vendégszobájában adták rám a menyasszonyi ruhát Mintha álom lett volna, amikor letérdeltem őfelségéik elé, hogy fogadjam áldásukat. Azután megindult a menet, keresztül a termeken, elől a főszertartásmester, Hendrkov gróf. Utána következtek őfelségéik, azután Karlov gróf, az apródom, a szentképpel s most én magam, atyám karján. Amikor a menet a lépcsőn haladt felfelé, a cár megfordult s ahogy meglátta szomorú arcomat, mosolygott, és szemével az égre mutatott. Az esketési szertartás alatt az volt az érzésem, mint teljesen idegen állok vőlegényem mellett. A dúsan aranyozott kápolna belsejében csak .kevesen voltak. Tőlem balkézre állt a cári pár, körülöttük a cári gyermekek és Alexandrovics Pál nagyherceg gyermekei. Egyikül? Pavlovics Dimitri nagyherceg, aki később résztvelt Rasputin meggyilkolásában, esküvőm napján még elbájolóan szép gyermek volt. A vendégek meghívása szemmeMáthatóan őfelségéik szándéka szerint történt. A szerencsekivánások közben vidám epizód adódott: az öreg blagovesztenszki pap, aki bennünket esketett, megölelt engem s azután az egyik soffőrömet, akit nyilvánvalóan újdonsült férjemnek tartott, mert „kedves gyermekeinek" nevezett mindkettőnket. A házasságkötés után őfelségéiknél voltunk teán. Amikor elbúcsúztunk, a cárné a maga csendes módján levelet csúsztatott a kezembe. A levélben biztosított szeretetéről és jóindulatú tanácsokat adott további életutamra. A regösdiákok vándorlása A Szent György Kör 1927 augusztus havában regőscsoportokat küld a köztársaság magyarlakta részeibe. Felszólítja tehál mindazokat a cserkészőrszemeket, akik a Jalu fiatalsága érdekében eddig is eredményesen buzgólkodtak, avagy a regősi rangot a mostani nyáron kívánják megszerezni, hogy jelentkezzenek a vándorlásra. A regősutra vállalkozók közöljék írásban szándékukat 1927 junius 30-ig a Szent György Kör vezetőjével (Kessler Edgár, Pozsony, Duna-uica 51), aki a csoportokat ősz- szeállilja és az útirányt a különös kívánság,ok tekintetbevételével megadja. A jelentkezésben ismertetni kell a Jalu barátainak mozgalmában való esetleges eddigi részvétel adatait s mellékelni kell a csapatparancsnokság Írásbeli engedélyét. A vándorló csoportok Jeladata a következő: 1. mesével, dallal és játékkal kell megajándékoz- niok a falu gyermekeit. 2. Alkalmas helyeken a pajtásmozgalmat megteremtve állandó kapcsolatot kell létesíteniük a cserkészcsapatok regösőrsei és a falu ifjúsága között. 3. Uj könyveket és ifjúsági folyóiratokat kell ajánlaniuk a falusi könyvtárakba s egyúttal szétajándékozzák a főiskolások országos könyvgyüjtéséből származó ifjúsági irodalmat. 4. feljegyzéseket készítenek a magyar nép szellemi kincseiről és megörökítik a népművészeti emlékeket. 5. Jó példájuklml emberies magyar szellemet és kuliurát terjesztenek. A vándorlók napi 25 kilométernél többet nem gyalogolnak s főzőszerszámot, élelmet, sátrat nem visznek magukkal, bízván magukat a hagyományos magyar vendégszeretetre. Az utazási költségeket a Szent György Kör fedezi. A célnak legmegfelelőbb, fajból jött és falunak való meséket, verseket és játékokat, a három szólamra betanulandó eredeli magyar dalokat, a terjesztendő könyvek és folyóiratok címét, az ajándékkönyveket éts közelebbi- egyéb utasításokat a kiutalt pénzösszeggel együtt a Szent György Kör julixis havában küldi szét az egyes csoportoknak. A vándorlás befejeztével pontos vándorlási jelentések küldendők a Szent Györgii Kör pozsonyi csoportjának vezetőjéhez (Lángh Jenő, Pozsony, Védcölöp-ut 49). A jelentés tartalma: a vándorlók neve, kora, cserkészbeosztása, a vándorlás ideje, vázlatos térképe, tárgyilagos naplója, az eredmények felsorolása, a regös névre igényt támaszték ajánlása. Melléklendő a gyűjtőit népismereti anyag. Beadási határidő 1927 október 31. Jó munkál! A prágai, brilnnni és pozsonyi magyar főiskolás cserkészek nevében: \4. Szettt Gyöjiíry,Kör veigfögégi
