Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-14 / 135. (1469.) szám

'PI^áxíM.% *

'^kAR-HíkiiAk

BQ9MBÍ

„Ha ő nem lett volna, nem tudtam volna elviselni

a gondokat44 — mondotta feleségéről II. Miklós cár

Alexandra Feodorovna csak szerelemből ment hozzá a cárhoz — „Férjem nagyon tapasztalatlan" — Alexandrovics Szergej nagyherceget meggyilkolják

„A Romanovok fénykora és bukása”

Irta: A A. Vyrubova

Anyám 1005 február végén tá virat üt kapott Gáli cin iheraegnőlől, a cárné udvarmester illőjétől, amdytoen iktéri, hogy küldjön engem az udvariba, ahol helyeíteeitenrem kell egy megbeteged eft ud- varhölgyet, Orbeliiam hercegnőt. Anyámmal mindjárt Carsdkoje Szeloba utaztam. Lakásul pár kicsi barátság tálán szobát jelölitek ki számiamra a Sanameaijademíp] ómban végződő múzeumiban. Még ha kényelmesebb ás leit volna a lakás, nem tudtam volna megszabadulni az egyedüllét érzésétől, mert

ez volt az első eset; életeimben, hogy távol az enyéimtől a nyomasztó udvari légkörije jutottam.

Ehhez járult, hogy az udvarnak gyászt rendeltek el. Alexándrovics Szergej nagyhercegei, Moszkva f fik ormán yzójáí ugyanis február 4-én megölték. Azt mondták hogy cseppet sem „örvendett közkedveltségnek Moszkvában, ahol a forradalom véres MBártete egjre fenyegetőbben lépett elő. A nagyherceg étet© mindennap veszedelemben forgott. A nagybarcegmé annak ellenére, hogy parancsoGáshoz szokott férjének igen nehéz ter- m'észefe volt, a legodaadóbb szereteütel övezte, gondolkodott róla s mindig törekedett annak meg- akadá'lyofflására, hogy férje kíséret nélkül maradjon. A végzetes napon a nagyherceg mégis egyediül távozott, anélkül, hogy felesége tudott volna róla. Amikor az asszony a dördülhet hallotta, felkiáltott:

— It is Se-rge!

Károhamít a palotából s borzalmas látvány tárult szeme éllé: a nagyherceg teste darabokra. tépve úszott a vériben.

A gyilkost elfogták és halálra ítélték. Jellemzi >a hercegnő fellkületót, hogy a gyilkost személyesen felkereste a börtönben; azért, hagy megmondja: megbocsát neki és imádkozik vele. Hogy azután valóban együttimádkozott-e a gyilkossal, nem tudóim. Hiszen a szociális forradalmárok azzal hivalkodnak, hogy nem ismernek Istent. Az udvar borongás hangulata lidércnyomásként nehezedett a magános fiatal1 leány lelkére. Fekete gyászruhát kaptam e épp úgy, mint a többi udvarhölgy, hosszú kreppfátyolt viseltem.

A cárné a nagy fogadó terembe® várt. Mély

gyászban volt s azt a benyomást tette rám, hogy nagyon Sok a gondja. Közölte, hogy jóformám sohasem fog látni, mert kizáróan nővéreinek, Feodorovna Jeliemveía nagyhercegnőnek és Irén porosz hercegnőnék kelt szentelnie magát; ezenkívül náluk lakott az anyacárné. Az udvar i'gen nagy volt s a sok ember között idegennek és árvának éreztem magam. A cárné kívánságára az völit a főfeládatom, hogy a beteg udvarhölggyel, Orbeldani hercegnővel foglalkozzam, aki előrehaladott paralizisben szenvedett. Betegsége miatt •igen nehéz volt a természete. A többi udvarhölgy sem t űnt lei vala mi nagy szeretet rém éltósággal. Mulattak rajtam, — különösen rossz francia kiejtésem miatt gúnyolódtak. El kell természetesen ismernem, hogy akkoriban, még igen hiányosan beszéltem franciául. A cárné csak egyszer látott. Ez akkor volt, amikor küldönce utján telefonon magához parancsolt, hogy egy kirándulásnál társaságban Legyek. Meleg tavaszi nap volt. Nyitott Jka1es“-ben haladtunk.

Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Azon töprengtem, hogy helyes-© a viselkedésem: mindig ugv éreztem, hogy

nemi felé! meg az etikett sraMlyaálnaik.

Különösem a sétaút külsőségei tettek elíogő- doííá: a mély meghajlással üdvözlő közönség, a •szorosan a kocsi mögött lovagoló kozáík. Az első benyomások mélyen bevésődtek emlékezetembe s élénkem emlékszem mindazokra a kérdésekre, amelyeket a cárné rokonaim felől intézett hozzám, azoíkra a szavaira, amelyeke!, gyermekedről, toül'ö- mösem a trónöröíkösről, aki akkoriban héthónapos volt, szólott... Csakhamar parancsot adott a cárné, hogy

forduljunk viasza, mert jelem akart tenni gyertrattked táncoktatásán.

Utána, este, Orbeliani hercegnő gúnyolódott rajtam, amiért engem nem vontak be a táncoktatásba ; de a hercegnő italán az ellenkező esetiben iB ökot talált volna arra, hogy rajtám ceufolódjék. Ez már így volt az udvarnál.

Megjött a böjti idő és szerdán, meg pénteken másét mondtak a ctáraének, a Sándor-palofta kápolnájában. Megkértem s engedélyt Is kaptam, hogy ott lehessek az ístenttsatefete®.

Mintha folyton maga előtt látná*

Az udvarhclgyek között volt Szahovszki hercegnő is. Fe odor óvnia Jel isza vetá nagyih ercegnő udvarhölgye, akivel meleg barátságban voltam. Minidig kedvesen és szereteti'eméltóan. viselkedett velem szemben s ő volt az első, aiki ellátott a lelki életre vonatkozó könyveikkel. A nagyhercegnő is mindig jóakaratot tanúsított irántam. Megrendített szeme kifejezése — olyan volt, mintha folyton magla elő# látná férjének a bombától szét tépett testét —

Külső viselkedésében azonban teljesen nyu- godínak látszott. Ünnepnapokon tiszta fehérbe öltözött s úgy festett, mint egy madonna.

Elérkezett a nagyhét s tudomásomra adták, hogy szolgálatom végétért. A cárné behívott a gyermeikszobába, hogy itt elbúcsúzzék tőlem. Amikor beléptem, a szoba egyik sarkában pillán,toltam meg őt, gyermekei között, karján a trónörökössé1!. A fiúcska szépsége mély hatás t tett rám-,

angyalhoz hasonlított: aranyos fürtök borították fejecskéjét,

amelyből nagy kék szem nézett felém. Fehér csipkeruha takarta kis testét. A cárné odiaitotett. hogy vegyem el tőle a trónörököst s azután első udvari szolgálatom emlékére egy mied'aállomt adott, — egy szürke, szív formájára metszett, brill! ácsokkal karülralkott követ. Ezután elbúcsúzott tőlem. Mehettem. Bár a cárné igen szeretetreméltó volt, örültem, hogy hazatérhetek.

Nyárom a petérhoífi házunkba költöztem szüleimmel s itt gyakrabban láttam a császárnét, mint szolgálatom idején az udvarnál. Az Angol-palotában dolgoztam, ahol fehérneműt készítettünk a sebesültek részére s a császárné csaknem mindennap megjelent kis könnyű kocsiján, amelyet ő maga hajtott. Minden héten Carszkoje Szeloba autózott, hogy meglátogassa kórházát s kétszer is megkértem anyáimat, engedje meg, hogy a cárfiiSt elkísérjem oda. Köztem és a cárné között az első pillanattól kezdve közvetlen, barátságos viszony keletkezett s én

imádkoztam Istenhez, adja meg nékem, hogy .életemet őfelségéik szolgálatára szentelShessem.

Csakhamar értesültem, hogy őfelségén elv a cáim'énak is az a kívánsága, hogy a közelében legyek.

Augusztusban közölte velem Olenina udvar- hölgy a cárné kívánságát, hogy kísérjem el egy tengeri útra. Az ,yAlexandra“jjadbtton, hagytak el Peterhofot s Krorstadlban a „Sarkcsillag" fediél- zetére száll/tanlk. amely azután löfvitt miniket a tengerre. őfelségéik kíséretében voltak a szárnysegéd, Obol eneZki herceg, Heyden gróf, Birilev admirális, tengerészeti miniszter, Csagin ellentengernagy, a jacht parancsnoka, Tolsztoj gróf, Sdhneider és miég mások. Nagy izgalomban voltam, mert a reggelinél ezúttal' kellett először a cár mellett ülnöm. A cár a hosszú asztalnál szokott helyét foglalta el a cárné mellett s én ültem a cár másik oldalán. A háború súlyos terhiéről folyt a sző, amikor a cár hozzám fordult és a cámléra

mutatva, ezt mondta: — ... ....

„Ha ő nem tett volna, iwan indiaim rőten rdri- selni a gondokat."

A jacht fedélzetén változatos fis gondtalan volt az élet. Mindennap kikötöttünk a parton, azután a cárnéval é»s a gyermekekkel hosszai sétákat tettünk a pompás erdőkben, mászkáltunk a sziklákon. és szedret, málnát, meg gombát szedtünk.

Négykezes a cárnéval

őfelségéik, de különösen a gyermekek teljes .miértékben élveztek a szabad, bök!yállam életet. Amikor azután egész napon keresztül egészséges, erős tengeri levegőn ugráltunk, este teljes erővel megszállt a vágy, hogy lefeküdjem és aludjam. Sajnos, a teát csak tizenegy órakor szolgálták fel. Elekor kezdtünk, a cárné és én, először négykezest játszóim.

A legncigyobb szemetette/I Beeilí«v«nből és Csajk.rrszikiból játszottunk.

Emlékszem a zongoránál folytatott besaétgeté- seiokre. A cárné egyre nyíltabb lett. Mesélt az első napokról, amikor Oroszországba érkezett; mennyire érezte, hogy nem szeretik 6 mennyire lesújtotta őt ez a tudat, mert hiszen

ő csak sOTiroletmbőI memit hozzá a célhoz és azt remélte, hogy a közös boldogság béstosi- taui fogja neki az alattvalók szírét.

Amikor a hercegnő, miiül kisleány, ISSádbe® nővérének, Feodorovna JoTisziaveta nagyberoeginő- nek esküvőjére Béterváirra utazott, gyorsan megbarátkozott a cár nővérével, a kis Alercandrovna Xénia nagyberoegnővel, valamint a kis trónörökössel, Alexandrovics Miklóssal, aki ebből az alkalomból egy brostüvel ajándékozta meg. Először e-lifogadta, de azután az a gondolat támadt kis fejecskéjében, hogy ilyesmi mégsem illik: mit tegyen azonban, hogy az ajándékozót meg ne sértse? Végiül is azt a megoldást választotta, hogy egy gyermekbálon, az Anlcdkov-palotálbön, a brost elővigyázatosan a kis nagyherceg kezébe nyomta. A trónörököst ige® elszomorította a visszautasítás a azután nővérének ajándékozta a broet. Amikor a hercegnő idősebb lett, egyre erősebbé fejlődött vonzalma a rragvherragdTÓnörököeíhőz, de állhatatosan harcolt a szerelem kiosirázó érzése eöleo, mert eltökélt szándéka volt, hogy

olyan irányban semmi lépést sem tesz, .amely őt konfliktusba hozhatja vaflósávaíl.

Amikor bátyja megnősült s Ő látta, hogy inteni te# édesatyja halála után nincs már számára hely a szülői háziban, szerelme viszont a nagyherceg-trónörökös iránt nőttön-nőt, sutba dobta minden elvét. A jegyespár boldogsága határtalan volt. Együtt vettek részt a menyasszony bátyjának esküvőjén Kóburgban. Később meglátogatta őt a nagyherceg-trónörökös Angliában, ahol 5, a menyasszony, Viktória királynő vendége volt. •

„Ez volt az én bevonulásom Oroszországba"

Ebbe az időbe esett III. Sándor súlyos megbetegedése, e őt, mint leendő cérnát, Krimibe hívták. Telve szeretettel és hálával gondolt vissza a cárné a meleg fogadtatásra, amelyben a beteg Cár részesítette. Teljes diszegyenruhájában lépett ki hozzá, hogy ezzel bizonyságát adja szeretednek és tiszteletének.

Egészen más volt környezete, amelynél jeges hidegségre talált. Különösen Obotenszki hercegnő és Voromzov grófnő fogadta fagyosan. Elhagyottnak és visszautasitoit'tnaik érezte mágiáit,

a zajos lakomák és aa összegyűlt cári család szórakozásai nem tetszettek neki, különösen nem ebben a pillámratfoam, amikor feüéttiülk a cár várta halálát.

S azután — át kellett térni az ortodox bitre s meghalt a cár. A cárné elmesélte, hogy amikor átölelte az anyacámét a kerevetnél, amelyen a cáT kilehelte lelkét, forró imádságot intézett Istenihez: segítsen néki, hogy megnyerhesse férje anyjának szeretetét.

Ezután a hosszú ut a halod császár koporsójával, keresztül egész Oroszországon és a megszámlálhatatlan gyászmise.

— mesélte —, „a fiatal cárt sakkal jobban lefoglalták az események, semhogy nékem szentelhette volna magát s én nem tudtam szabadulni a félénkségtől, magánosságtól, a rámviibarzó benyomások nagyságától és súlyától. A menyegzőnk azoknak a halotti miséknek folytatása gyanánt tűnt fel nekem, azzal a különbséggel, hogy fekete helyett fehér ruha volt rajtam." Az esküvő a téliipaiotában folyt le. Mindazok, akik látták ekkor a cárnét, azt mondták, hogy végtelenül szomorú és sápadt volt.

Ez volt. a cárné bevonulása Oroszországba s így festettek ellső napjai. A rákövetkező hónapok kévéséit tudtak vált ózta .tűi hangulatán. Barátnőjének, Rartziau grófnőnek, a porosz hercegnő udvar- hölgyének irta: 7

„Érzem, hogy mindaztok, akik férjemet körülveszik, nem őszinték és senki sem végzi' kötelességét odaadásai s Oroszország érdekében; mindenki saját szerencséjét és ezemtéTyes előnyeit hajszolja s én egész nap gyötrődöm és sírok, ment érzem, hogy férjem nagyo® kiforratlan és tapasztalatlan, amit a többiek majd kihasználnak."

„Mindig barátnője voltam**

Egész napoltom keresztül egyedüli volt a oár- nó. A cár nappal minisztereivel tárgyalt, az estéket pedig többnyire az AmicökoV-paTótéban töltötte anyjánál, aki abban ,az időben jelentős befolyást gyakorolt reá. A fiatal cárnénok a házasság eliső idejében igen nehezére esett az idege® országban való tartózkodás. Minden fiatal leány, aki .házassága révé® hasonló helyzetbe került, kétségkívül megér# a cárné lelkiállapotát. A cárné látszólagos hidegségét és tartózkodását enne a belső szenvedésre kell vissza vezetni; ez volt az oka, hogy szeretetlennek és nem kedvea jelenségnek találták.

Nem egyszerre, hanem apránként mesélte el nekem a cárné ifjúkorát. Ezek a beszélgetősek közelebb hoztak bennünket egymáshoz s minden nappal jobban megszerettem. A .jacht tisztjei azt mondták, hogy sikerült rést tömöm a falon, amely oly hosszú ideig körülzárta. Almikor a cár a kéj- utazás végeztével elbúcsúzott tőlem, ezt mondta: „Mától kezdve minden utunk®A! számítunk önre." A legértékesebb kincset azonban a cárné szavai jelentették számomra:

„Köszönöm Istennek, hogy egy barátnőt küldött nekem"

s ezzel odanyujtaftn mindkét kezét. Mindig barátnője voltaim, nem is udvarhőlgy hapem csak barátnő. h'

Óriási részvét mellett kísérte Rimaszombat utolsó útjára Viadár József polgármestert

Rimaszombat, junius 13.

(Saját tudósítónktól.) Viadár Józsefnek, a tragikus köiüimények között hirtelen elhunyt rimaszombati polgármesternek temetése a város egész közönségének impozáns részvéte mellett szombaton délután ment végbe. A csendes rimaparíi város még nem látott ilyen nagy temetést. A mélyen megrendítő haláleset pillanatában az egész lakosság részvéte azok felé fordult, akik mindenüket elvesztették a férfi kora delén sirbahullt apában. Gyászoló Özvegye és árván maradt hét apró gyermeke az élet viharára felvártézetle- nül, egyik pillanatról a másik'a támasz nélkül maradtak.

Viadár József, mint polgármester és köz- hivatalnok mintaképe volt a kö/ért enzet- lenü’ dolgozó férfiaknak. Nagy tudása, képzettsége, páratlan igazságszeretete, jó Szive és áldozatkész kollégktt íá-a mindig a leghelyesebb nton vezették irányító kezét- Nemzetiségi é? társadalmi különbség Léikül tisztelte és becsülte a város lakossága. Mint a magyar nemzeti pártnak egyik leglelkesebb katonája példaképe volt a rend theteílen, a legsúlyosabb viszonyok között is a helye? mérséklet utján kitartó szilárd jellemű magyar férfiúnak- Viadár József nemcsak a porig sújtott családnak, nemcsak a legelső polgárát vesztett Rimaszombat városnak, hanem a magyar nemzeti pártnak és a7 egész szlovénekéi magyarságnak nagy halottja.

A rózsa-utcai gyászház előtt volt felállítva a hatalmas ravatal, rajta a fekete érckoporsó, virágkoszomk és csokrok özönében. Már három óra tájban óriási embertümeg vette körül a ravatalt, a harangok mély zugósa siratja a nagy halottat. A középületeken, bankokon, társadalmi egyesületek, hivatalok épületein gyászlobogók lengtek, az ivlámpák gyászfátyoMal vaunak bevonva, a kereskedők a gyász jeléül a temetés idejére lezárták üzleteiket.

A rimaszombati Polgári Olvasókör dalárdája Halász József karnagy vezetésével megható gyászdalba kezd. Majd Cseíne]ci Gyürky Pál esperes, a gömőrkishonti evangélikusok ősz lelkipásztora búcsúztatja el az egyház, a város és a szlovenszíkói magyarság nagy halottját. A megható gyászszertartás után ezrekre menő tömeg kiséri a négylovas diszhúitót A fekote drapériával bevont ősi városháza előtt, a polgármester elárvult hivatali szobájának ablaka alatt megáll a menet A fekete gyászleples emelvény előtt álló díszkocsit a város diszruhás erdészei, tisztviselői és alkalmazottai veszik körül diszőrség- ként. A gyászének után Gabonás János dr.* városi tanácsos kényekig meghatva mond néhány szóban búcsút a város első polgárának.

Ezután megindul a végeláthatatlan gyászmenet a Fő-téren és a Gömöri-utcán át a temetőbe. A menet élón Törköly József dr. szenátor, a magyar nemzeti párt oszágos elnöke halad a magyar nemzeti párt százakra menő gyászküldöttségének élén. Azután a város tanácsa, képviselőtestülete, állami hivatalok, iskolák küldöttei, az országos keresztényiszocialista párt küldöttsége, orvosok, ügyvédek, testületek, bankok, a katonai tisztikar, csendőrpanmcsnokeág. pénzügyőrség és rendőrség díszruhás deputációi, a kommu- rnsta párt küldöttsége következnek és mögöttük a város polgárságának minden rétegét képviselő hatalmas tömeg, öt óra tájban éhezett a gyászmenet a magyar neínzeti párt országos elnöki hivatalának tompatéri épülete elé, ahol a párt fekete gyászfátyollal bevont hatalmas zöldselyem lobogója volt kitűzve. Röviddel ezután a temetőbe ért a menet, ahol a város adományozta díszsírhelynél már százakra menő közönség várakozott. A sirt a magyar nemzeti párt küldöttsége vette körül és az egész tömegen felcsuklott a zokogás, amikor a legnagyobb csapástól meglátogatott, özvegy hét zokogó gyermekével a sir szélén megállóit. A Polgári Olvasókör dalárdájának gyönyörű gyászéneke után Telek A. Sándor, helyettes városbiró megrendítő hangon a pályatárs szívig átérzett fájdalmával kezdett bele búcsúbeszédébe, amelynek költői szépségű szavaira egy emberként zokogott a gyászoló tömeg.

A dalárda gyás/zsolo7smáinak hangjai mellett bocsátották le a holttestet öröknyug/ó helyére. Csak lassan távozott a gyászoló közönség a temetőből, ahol a frissen hántolt sirt a koszorúk és csokrok virágerdőbe takarták. Rimaszombat városa örökre elbúcsúzott nagy halottjának holttestétől, de emlékét örök időkön át kegyelettel és hálával fogja mesrőrizni. B. Gy.