Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-14 / 135. (1469.) szám

5 1G2? junius 14, Ütöd. v Frandscy laies ssenátor a szenátusban hatalmas beszédben feltette hl Szlovenszké adésérelmeit A szenátus mai Ülése — A keresztényszocialista pért tárgyi kifogásai az adóreform kérdésében Prága, június 13. A szenátus mai ülését m általános érdektelenség miatt némi ké­séssel csak háromnegyed négy órakor lehe­tett megnyitni. Az eddigi diszpozíciók sze­rint a szenátus este 10 óráig ülésezik, hol­nap egész nap tart ülést és szedán dél­előtt szavazásra kerül a sor. Az ülést Donát a lelnék ny i totta m eg. A megnyitó szavak elhangzása után a Svájccal kötött kereskedelmi szerződés ratifikálásá­ról szóló javaslatot referálták be a bizottsági előadók. A javaslatot a szenátus vita nélkül el­fogadta, majd folytatták a pénzügyi javaslatok vitáját Wagner cseh nemzeti szocialista főleg a járások pénz^yi gazdálkodásának uj előírá­sait tartja keresztülvihét etleneknek s éles bírálat alá veszi a jöv-edelmi-adó-kiveiést is­Vollay szlovák agrárius: A javaslatot örömmel fogadja, mert ha csak azt a célt ér­jük is el általa, hogy az adókivetések és az adók behajtása egyszerűbb lesz, az is már nagy előnyt jelent. Novák cseh szociáldemokrata főleg az Önkormányzati testületek pénzügyi gazdál­kodásáról szóló javaslatot bírálja igen éle­sen, a javaslatért a felelősséget a kormányra hárítja. Utána Müller cseh nemzeti demokrata, Csapok német iparospárii, Pruscha kommu­nistái é9 Lukesich cseh agrárius beszéltek, majd Franciscy Lajos dr., az országos kér.- szoc. párt szenáton a emelkedett szólásra és a következőket mondotta: A viszonyok nem kedvezőek az adóreform keresztülvitelére A tárgyalás alatt levő javaslat három szerve­sen összefüggő javaslatból áll. Az első a stabili­záló mérlegekről, a második az egyenes adókról, a harmadik az autonóm testületek pénzügyi gaz­dálkodásának rendezéséről szól. A pénz értékének stabilizálása után szükséges volt a gazdasági vállalatok mérlegének stabilizá­lásáról gondoskodni, hogy helyesen meg lehessen állapítani a vállalatok jövedelmét, mint igazságos adóalapot. A leírási kvótáiknak logikus összefüg­gésben kell lenniük az egyes vállalati ágiak mai értéktermelő erejével. Az a módszer, mellyel ez a javaslat a mérlegek állandósítását keresztül akar­ja vinni, egészen uj és különleges és lényegesen különbözik más országok hasonló törekvésétől. Az adóreformnak ezen fejezete ellen a szakkörök lé­nyeges kifogásokat nem tettek. Annál több kifogás alá esik a reform máso­dik fejezete, az egyenes adókat szabályozó ja­vaslat. Mindenekelőtt kétséges, vájjon kérész tül vihe­tő-0 ez a javaslat a mai gazdasági és adóközigaz­gatási viszonyok között? A pénzügyminiszter ur a képviselőház költségvetési bizottságában maga is elismerte, hogy ma még nincs meg az a gazdasági nyugalom, mely a pénzügyi számítás helyességét minden oldalról garantálná. Az államfordulat után sok tekintetben uj ori­entálásra volt szükség, melyből azonban még min­dig nem fejlődött ki határozott közgazdasági irány és a kiviteli szükségletek kényszerítő hatása foly­tán Csehszlovákország gazdasági élete Európa többi államainak viszonyaitól függ. Ezen a nehézségen kívül, mely a külföldi re­lációkból származik és a mi pénzügyi közigazgar tásunktól független, nagy akadályokat fognak gör­díteni a reformjavaslat keresztülvitele elé azok az állapotok, melyek pénzügyi adminisztrációnk­ban uralkodnak. Az egyenesadók beszedése az a/dóközigazga- tás túlterhelése miatt megakadt. Az adókat nem lehetett kellő időben kiróni, a felebbezések el­intézése is késedelmet szenvedett, úgyhogy az adó- jövedelemből a pénzügyi igazgatásnak ma még nincs teljes áttekintése. A nagyszámú felebbezés aíra vezethető vissza, hogy mikor az adót kirótták, a csehszlovák korona még alacsonyan állott és az akkor kirótt összeget az adófizetőknek magasabb értékű pénzben kell megfizetniük, rossz gazdasági viszonyok között. Ez nagy anyagi megterheléssel jár az adófizetőkre nézve, akiknek ilyképp jogos okuk van arra, hogy az aránytalan terhek ellen felebbezéssel védekez­zenek. Az 1926. év elejéig nyolcmillió elintézetlen ügydarab volt a pénzügyigazgatóságoknál s a pénz­ügyminiszter ur annak a reményének adott kife­jezést, hogy ezt a rengeteg hátralékot a jelen év el9Ő hónapjaiban sikerül majd feldolgozni, amiben joggal lehet kételkedni. Ennek ellenére a szakkö­rök sürgetik a reformjavaslat letáfgyalását, mert ettől a reformtól várják az adórendszer egységét és az adóközigazgatásban mutatkozó zűrzavar meg­szüntetését. A sok rendelet úgy összezavarta az adóadminiszf rációt, hogy maguk a pénzügyi köze­gek sem tudnak benne eligazodni gfe a köztársa­ság különböző részeiben érvényes különböző tör­vények és rendeletek leküzdhetetlen nehézségeket okoztak - adminisztrációban. A javaslat alapelvei Közel négy hónapig tárgyalták a képviselőház bizottságai a törvényjavaslatot. Ezeken a tárgya­lásokon a javaslat alapelvei nem szenvedtek vál­tozást. Három alapelvan nyugszik, mint ismeretes, a javaslat. Az egyik az, hogy a reform által köny- nyittessenek meg az adófizetők terhei, a másik, hogy az adóügyi közigazgatás egyesittessék és egyszerüsittessék, a harmadik, hogy az adómorál uj alapokra fektethessék. Ezek az alapelvek magukban véve helyesek, de azok az intézkedések, melyek ezen elvek ér­vényesítése végett a javaslatba felvétettek, messze vannak a kitűzött céltól. Ezen célok közül csak egyet ér él ez a javas- lat: az adóügyi közigazgatás egységesítését, a többit azonban él nem éri. Az adóterhek könnyítése A jövedelmi adó Az adóterhek lényeges könnyítéséről ezen ja­vaslat alapján csak a jöv. adónál lehetne beszélni, melynek terhe 40 százalékos leszállítást tüntet fel. Ezt,mindenestere lényeges könnyítésnek lehetne tekinteni, ha ennél az adónál csak a teher csökke­nése jönne tekintetbe. Ez azonban csak az egyik szempontja a jövedelmi adóteher megítélésének. A másik, ennél fontosabb szempont, melyet ennél az adónál figyelmen kívül hagyni nem lehet, az, hogy minő vagyoni exisztenciékra terjed ki a jö­vedelmi adó? A hétezerkoronás adóminimum ezer és ezer olyan kisvagyonu ekzisztenciára terjeszti ki a jö­vedelmi adót, akik eddig ezt az adót nem fizették, mert jövedelmük el nem érte az eddig érvényben volt 6000 koronás minimumot, most azonban az elmaradhatatlan béremelés folytán, melyet a gaz­dasági viszonyok rosszabbodása elkerülhetetlenné tesz, jövedelmük hétezer koronánál magasabbra fog emelkedni. Eléri ezt a minimumot az egészen szegénysorsu napszámos, aki havi 600 koronát ke­res, a kishivatalnok, kisiparos, a nagyon is sze­rény nyugdíjon tengődő nyugdíjas, akik csak nyo­morogva, tudnak megélni. Nyomorgó, tengődő em­berektől-neszed jen azállam jövedelmi adót, mert semminő adónemnek, igy a jövedelmi adónak sem szabad a kenyérkereső ember szájától elvonnia a betevő falatot. A háború előtt az adómentes létminimum 1200, illetőleg 1914-ben 1400 korona volt. Ha ezt a pénz- nek mai vásárló erejéhez viszonyítjuk, 12.000 ko­ronás tételt kapunk, mint a mostani megélhetési viszonyokhoz arányosított minimumot, melyet azután a családtagok számához mérten megfelelő­en emelni kellene. A 700 koronás létminimum a mai helyzettel szemben adóemelést jelent, mert mikor a régi koalíció a mai 6000 katonás mini­mumot 1921-ben megállapította, az a pénznek ak­kori bősége mellett a szegényebb osztályokra néz­ve sem jelentett számbavehető adóterhet. A javaslat a létminimum meghatározásánál ab­ból a feltevésből indul ki, hogy a köztársaság la­kosságának összjövedelme évi 60 milliárd, amiből egy emberre 4280, egy három- vagy négytagú csa­ládra 18.000 korona esik. Nem lehetetlen azonban, hogy ez az átlagos jövedelem kisebb, azért kellett a családi létminimumot leszállítani. Más szóval a javaslat a létminimum megállapításánál kizárólag csak financiális érdekeket vett tekintetbe, a szo­ciális és humánus szempontokat pedig mellőzte. A munkás szervezeteknek azt a kívánságát, hogy a létminimum 15.000 koronában állapíttassák meg, a pénzügyminiszter ur azért nem vette figye­lembe, mert akkor a folyton csökkenő munkabé­rek következtében, a munkásság legnagyobb része kieseit volna a jövedelmi adó kereteiből. Ea talán nem is lett volna olyan nagy baj. Van Csehszlo­vákországban sok olyan könnyen szerzett nagy jö­vedelem, mely sokkal nagyobb adótételeket bírna el és meg is érdemelne, mint aminőkkel ez a ja­vaslat a nagy jövedelmeket megrójja. Ezekből a tételekből bőven megtérülne a legszegényebb sorsú emberek jövedelmi adója. Egyébként téves fel- tételezés az, hogy a munkabérek nálunk folyton csökkennek. Ellenkezőleg, növekedő tendenciát mutatnak és valószínű, hogy e? a tendencia a meg­élhetési nehézségek nap-nap után észlelhető foko­zódása folytán állandósulni fog. Antiszociális a javaslatnak az az intézkedése is, hogy az ajándékokat, segélyeket és jótékony­sági adományokat nem szabad a jövedelmekből levonni. Az általános és különös kereseti adó Az ipari termelés tekintetében az adóreform célja, legalább annyira megkönnyíteni az adőter- héket, hogy az igazi termékek versenyképesek le­gyenek a nemzetközi piacokon a külföldi ipar ter­mékeivel és a hazai piac szükségleteit is az eddi­ginél nagyobb mértékben kielégítsék. A benyújtott javaslat ennek a célnak meg nem felel, sőt még inkább növeli az ipari termelés terheit. Egy vállaltit, melynek évi hozódéba 200-000 ^korona, fizetett eddjg kereseti §<& óimén a hadi­pótlékkal és az autonóm testületek (község, megye, járás) pótadójával együtt 18.260—28.000 koronát. A reformjavaslat szerint egy ilyen vállalat a li­mitált pótadókkal, úgy mint a 470 százalékos au­tonómiai adóval és a 20 százalékos iparkamarai és betegsegélyezési adóval 88.055 koronás adótétel­lel rovatik meg. Ha ehhez még hozzászámítjuk a 140 százalék rendkívüli autonómiai pótadót, me­lyet a törvényjavaslat bizonyos esetekben megen­ged, felmegy egy ilyen vállalatnak kereseti adója 47.085 koronára. Abban az esetben, ha a például szolgáló vál­lalat a kereseti adót még annak kivetése előtt a pótlékokkal együtt előre megfizeti, adókedvez­ményre tarthat igényt, de még ennek a kedvez­ménynek igénybevétele mellett is a vállalat a 490 százalékos pótadő mellett 30.090 koronát, 630 szá­zalékos pótadó mellett pedig 35.587 korona kere­seti adót fizetne, tehát még mindig jelentékenyen többet, mint eddig. Ilyen terheket hárít a közönségre az általános kereseti adó az ő magas tételeivel, Ami a különös kereseti adót illeti, az eddig az összes pótlékokkal a hozadéknak 44.4 százalé­kát tette ki, abban az esetben, ha a vállalat adó- tartalékot lefizetett. A javaslat szerint ez az adó 490 százalékos pótlék mellett és a jövedelmezőségi pótlék hozzászámitásával 47.2—53.2 százalékra, 630 százalékos pótlékok mellett pedig 58.4—64.4 százalékra emelkedik. Abban az esetben, ha ez az adó az összes pótlékokkal együtt előre fizettetik le az adózási ívben, még a kivetés előtt, helye van itt is az adó leszállításának és pedig 490 százalé­kos pótadő hozzáadásánál leszáll 32.06—34.72 szá­zalékra,, 630 százalékos pótlékok hozzáadásánál pe­dig 36.86—39.17 százalékra szállittatik le. De ilyen leszállítás, ha egyáltalában előfordul, csak a leg­ritkább esetekben fordulhat elő, mert nagyon ke­vés vállalat lesz abban a helyzetben, hogy adóját előre fizethetné ki. Az adótételek magassága egyrészről, az auto­nóm testületek limitált pótlékainak magassága másrészről, vei'senyképtelenné teszik iparunkat a külföldi államokkal szemben, ahol az ipari terme­lés sokkal kisebb adóterhet visel. Igv például Né­metországban az ipar maximális adója 27 szá­zalék. Azért, ha egészséges és iparunk élet- és ver­senyképességét biztositő adóreformot akarunk csi­nálni, mindenekelőtt le kell szállítanunk az adó­tételeket, körülbelül olyan mértékben, ahogyan azt a Csehszlovák iparosok központi szövetsége (Ustredny Svaz Ceskoslovenskych Priemiselnikov) javasolja. Eszerint az általános kereseti adót három fo­kozatba kellene sorozni. Az első fokozatban, 50.000 koronáig fél százalék, a másodikban 250.000 koronáig 2 százalék, a harmadikban 250.000 koro­nán felül 3 és fél százalék volna az adótétel. A különös kereseti adónál a 8 százalékos adó­tételnek 6 százalékra való leszállítása a kisipar szempontjából jogos és indokolt kívánság, úgy­szintén méltánylást érdemel a Szövetségnek az a javaslata, hogy a nyereségnek az a része, mely nem osztatik szét tantiémekben é> osztalékokban, hanem megmarad a vállalatban, mérsékeltebb té­telekkel terheltessék meg. Hasonlóképpen fontos, hogy az ipari termelés megterhelésének másik oka is, a limitált autonóm pótadó magassága, eltávolittassék. Az autonóm testületek financiális Ügyeit rendező javaslat 470 százalékban limitálja ezen testületek pót a dófát. Némely közösségnél ez a limitálás maga után fog­ja vonni a pótadó leszállítását, másoknál azonban alkalmat fog adni a pótadő emelésére! Sőt az autonóm testületek a 470 százalékos pőtadót is emelhetik még újabb Í40 százalékos rendkívüli pótadóval abban az esetben, ha a rendes pótadó­ból nem lehet fedezni azoknak az adósságoknak kamatait és törleszteni kiadásait, melyeket az au­tonóm testületek csináltak 1928 január 1-je ©lőtt, amikor ez a törvény életbe lép. Az autonóm testületeknek tehát még egy évi határidejük van arra, hogy rendkívüli pőtadót ki­vethessenek. Előre látható, hogy a községek, járá­sok és megyék igénybe veszik ezt a jogot és beál­lítják költségvetésükbe a rendkívüli pótadó tételét. Azért, ha a kereseti adónál el akarjuk kerül­ni a túlterhelést, szükséges, hogy az adótételeik le­szállításán kívül a 470 százalékos pótadónak a le­szállításáról is gondoskodás történjék és ezen kí­vül a rendkívüli autonómiai pótadónak a kivetése lehetetlenné tétessék azáltal, hogy az önkormány­zati testületek financiális ügyeit szabályozó tör­vény hatálybalépésének batárideje 1927 január el­sejére korlátoztassék, amikor az egész adóreform­nak 'A1e+ba kell lépnie. A földadó A földadó alapját külön törvény fogja szabá­lyozni, eddig a földadó Szloveuszkón 1927-ben 21, 1928-ban 22, 1929-től kezdve 22.7 százalék. Ezt a magas adóalapot csak akkor bírná meg az adófizető közönség, ha a föld jövedelmének meg­állapítása reálig módon történne. A föld hozadéka helyenként változó a föld minősége és mivelési le­hetősége szerint. Egy kaptafára tehát nem lehet szabni a föld hozadékát, mint az jelenleg történni szokott és nem gzafead, figyelmen kívül hagyni a El IC W előnyös részletre Kérjen árjegyzéket (2 Ké bélyeg ellenében) A DKW motorkerékpárok győzelmei: Königfsaal-Jilowischt I. dij, rekord Knowiz-Olschan I. dij Heiligenberg b. Olmütz I. dij, rekord Brünn-Sobeschitz I. dij, rekord Az 1000 kilométeres biztonsági verse­nyen 3 aranyérem D l/ llf Eladási igazgatóság : ■» ™ Praha 11., Jungmannovo nám. 22/1X. gazdálkodó terheit sem, melyek szintén nagyon kü­lönbözők. Ha magasan állapítjuk meg a föld ho-. zadékát, akkor a 21—22 százalékos adótéiel egyéb közterhek mellett agyon fogja nyomni a gazdálko­dókat, különösen olyan helyeken, ahol a pótadó a limitált összeg legmagasabb fokáig emelkedik. Ha valahol, úgy a földadónál szükséges, hogy az adótételek külön-külön állapiitassank meg min­den adófizetőnél. A javaslat el is rendeli, hogy az adóhivatalok minden földtulajdonosnak az adóját külön állapítsák meg, de ennek az intézkedésnek az értéke attól fog függni, vájjon az illetékes kö­zegek tekintetbe veszik-e a megállapításnál az adófizető egyéni viszonyait, ,amennyiben azok a gazdálkodásra és ennek kifogásaképp a föld hoza- dékára befolyást gyakorolnak. A mezőgazdasági tanácsoknak nagy és jelentős feladata volna biz­tosítani a földhozadék megállapításának realitá­sát. Ehhez az adóközegek higgadt és lelkiismere­tes közreműködése is szükséges volna. Tarthatatlan intézkedése a javaslatnak az. hogy az elemi csapások által megkárosított terü­letek nem tarthatnak igényt adókedvezményre. Nagymértékű károk esetén azonban a károsult adóalany a földadó és pótlékainak megtérítését kérheti. E kártérítések számára külön alan létesül az állam és a községek hozzájárulásával. A külön- alap feleslegei a különösen súlyos kárt szenvedett földtulajdonosok gyorssegélyezésére fordi!hatók. Itt mindenek előtt azt kellene tudni, hogy mi' meríti ki a nagymérvű károk fogalmát? Ezt a ja­vaslat nem határozza meg s minthogy a károk becslése végső fokon az adóközegektől függ, a kart szenvedett tulajdonosnak sejtelme sem lehet ar­ról, hogy az ő kárát nagymérvűnek fogják-e minő­síteni. Különben is a kárvallott csak kérheti a földadónak és jutalékainak megtéritését, de hogy jogos igénye is volna e megtérítésre, azt a javas­lat nem garantálja. A kártérítésre szolgáló külön alappal ismét' csak meg fogják terhelni a községeket, amit a legnagyobb mértékben helyteleníteni kell, mert a községek már ugv is nagy terheket viselnek. A jelen esetben annál helytelenebb ez, mert az egész kártérítési akciótól nem sokat lehet várni. Hogy hogyan jár el a kormány a kártérítéseknél, azt a gazdaközönség az elmúlt évben is tapasztalhatta, amikor az elemi csapásoktól sújtott tulajdonosok a legtöbb vidéken hiába vártak gyorssegélyt akár pénzben, altár vetőmagban vagy más terményben. A kormány akciói minden lehetnek, csak gyors­segélyek nem. A hasad® A házadót ez a javaslat is házbéradőra és házoszfalyadóra osztja. A házfcér értéke az az ér­ték, melyet el lehetne érni a helyi viszonyok fi­gyelembe vételével akkor, ha a ház teljesen az egész éven át bérbe volna adva. A rtgi törvénynek az alapelvét veszi át a ja­vaslat, amikor úgy intézkedik, hogy a házbér ér­téke alapján kell fizetni a házbéradót azokban az esetekben, amikor a tulajdonos maga használja a helyiségeket. Más alapot tényleg nem is lehet ta­lálni a házbéradóra. Ez az alap is azonban csak abban az esetben biztosítja az igazságos kivetést, ha nemcsak az elérhető bérösszeget veszik tekin­tetbe a kivetésnél, hanem az összes terheket is, melyek a ház fentartásából kifolyóan a tulajdo­nosra háramlanak. Az a módja a házbéradó ki­vetésének, melyhez Szlovenszkón folyamodtak, mi­dőn minden reális becslés nélkül, teljesen önké­nyesen magas házbérösszeget vettek alapul, a ház feltartásával járó terheket pedig figyelmen kívül hagyták, csak képtelen adókivetésekre vezethet. A házbÓTadő tétele Prága. Brünn és Pozsony városok kivételével, ahol az adótétel 12 százalék, a kivetési alap 8 százaléka. Ez még mindig igen magas tétel. Egy hatezer korona házbérre becsült ház tulajdonosa 180 koronás pótadó mellett 1344 korona házadét fizet. Ugyanannyit kell felszámí­tani átlagos fentartási költség címén és igy a házbél' értékének 44 százalékát a házadó és tarto­zási kéltség emészti fel. Ha most már tekintetbe vesszük, hogy a még mindig érvényben levő rekvi- rálások mellett 6000 koronás lakbért csak egészen nagy lakásokért lehet kapni, melyek azelőtt fenn­tartási létalapot szolgáltattak tulajdonosaiknak, nyilvánvalóvá lesz, hogy ez a létalap ma megszűnt létalap lenni. Az építési tevékenység fokozása ma elsőrendű gazdasági és szociális érdek. Különböző okoktól1 függ azoknak a viszonyoknak előidézése, melyek között az építkezés ismét megindulhat és elérheti a háború előtti arányokat. De tagadhatatlan, hogy nagy szerepet játszik itt az adótörvény is. Ha ez méltányos az adótételek megállapításában és ha felülemelkedve a rideg financiális szempontokon, kedvezményekkel könnyíti meg az építkezési te­vékenységet, ajfkor ez újra fellendül, véget vet a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents