Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-12 / 134. (1468.) szám

6

BERLINI JEGYZETEK

írja BÁRDOS ARTÚR

— A művészetek anyja ~

1927 junius 12, Tasámap.

A rómaiak az építőművésze bet, a művészetek anviának nevezték. A „mater artium" szabta meg. minden korban a többi művészetek rendiét, ő jelölte meg érvényesülésük helyét az épületen, a nyilvános monumentumon és mindenütt. Ezen a réven. — hogy az építészet áll api tóttá meg az épületet díszítő szobrászat és festészet fizikai helyét, — természetes befolyást gyakorolt a többi művészetek stílusára és fejlődésére is.

A művészetek anvia mostanában rossz anyának bizonyul. A leggyökeresebb építészeti elemeknek az erőszakosságig tudatos hangsúlyozásában megfeledkezik gyermekeiről. helyesebben: nem akar többé tudomást venni róluk. Legújabb törekvéseinek rendszerében nincs helye a többi művészetnek. Mindent-, minden esztétikai elemet is önmagából akar kitermelni.

A „Sachlichkeit", a szigorú, sőt riged tárgyiasság iegyében nőnek fel Berlin uj házcsoportjai. Homlokzatukon semmi disz, semmi plasztikai vagy festészeti elem: csak a legszükségesebb Ivukak. — ablakok — és * sima felülötnek csali éppen annyi és ak-° kora tagolása, vagy plasztikai megtörése, amennyit az épület, belső konstrukciója, a legszigorúbban szükségszabta követelmények parancsolnak.

Ez az ui irány még a háztetőt is abszolút fölösleges, dekoratív elemnek bélyegezte és száműzi.

Az igazság kedvéért azonban meg kell ál- : lapítani, begy ezekben az esetekben csupán a legpraktikusabb célú. egészen szükségszerű épit-kezésekről van szó. azokról a házcsoportokról. melyek a megszaporodott és tető nélkül szűkölködő városi népnek óhajtanak — ha nem is tetőt, de 2—5 szobás otthont- adni. Főként, ezek a „Siedlungshaus“-ok hangsúlyozzák a Sachlichkeit szigorú elveit. Ennek az iránynak az apostolai is azért luxusépitkezéseken helyet kivannak adni a szobrászatnak és a festészetnek is.

lehet, a szükségleteket, az életet valahogyan begvömöszölni. A mai épület alaprajzának nincsenek esztétikai követelményei ezt teljesen a szükségletek alakítják ki. — csak ezután következik az épület formai rendelése, esztétikai kialakulása. És a szükségszerűség a művészet nagyon értékes, sokszor hatalmas

ereiü inspirálójának bizonyult- *

Berlin építkezését a város a legszigorúbban ellenőrzi. Minden tervet be kell nyújtani a városnál, ainelv nemcsak építéstechnikai. hanem művészi szempontból is a legfőbb bíró. Azt a házat, melynek tervét nem találja művészinek, egyszerűen nem engedi felépíteni.

„Művészi" — ez természetesen kissé mindig megítélés dolga. Attól is függ. hogy az ép Ítésze ti osztály élén álló Baurat milyen művészi iránv hi\Te? Meg lehet állapítani. bogv Nagy-Berlin minden városrészének és külvárosának minden Bauratia a legmodernebb iránv hive. Furcsa és szokatlan látvány, mikor a szürke „hivatal" a legdivatosabb ritmusok ütemére táncol. De itt igy van. És ebből az a mulatságos helyzet állt elő. hogy az építészeket éppen a hivatalos fórumok terrorizálják a lesrmaibb irány* sokszor meggyőződéstelen követésére.

Mindebből nem nehéz megjósolni a rohamosan építkező Berlin jövőbeli ábrázatát. Kissé kaszámvaszerü egyformasággal sorakozó háztömbök, melyek dísztelen homlokzatán a legegyszerűbb építészeti elemek — vonalak és lyukak. — tagolódások és arányok. — mégis, hatalmas ritmussá állnak össze, a mai konstrukció, a mai gép. a mai ember beszédes és kifejező ritmusává... És a nagyvárosi utca lármás szélességének, llegstiiltudóbb, tehát legmüvészibb kerete talán csakugyan ez a szürkeség, ez a józan gépi konstrukció ...

*

Persze, ennek az uj iránynak a fanatizmusa sem riad vissza némely túlzásoktól. Már néha látnivaló a megmerevedés, a dog- mat,izmus kísértére. Az ui építészeti elv például fölöslegesnek és költségesnek ismerte fel a magas, látható háztetőt. — melv a_viz levezetésének még Drimitiv módszereiből fenmaradt csökevénve. — és valósággal, üldözi a szegény, barátságos. biedeTmeier- képü. piros háztetőt. Dogmává lett,: modern épitész nem építhet, csak laposfedelü házat... Most már akkor sem. ha bizonyos esetekben hasznossági, vagy pláne, istenments! — esztétikai szempontok óhajtanák.

És ha majd az uj tan egészen megmerevedik. és a mindig szabálytalan éjét minden forró szépsége kihal belőle ... akkor maid az emberfantázia ősi játékos ösztönei megint kitalálnak valami szép. kecses és haszontalan formákat.

De a célszerűség forradalma akkor is

egészséges és termékenyítő volt. Mert. előbb vala a lénve^ aztán: a forma.

mrntuvih*

Belbetegeknek,

idegbajosoknak,

üdülőknek

klimatikus diétás gyógyintézet a

BUDAPESTSVÁBHEGYI

SZANATÓRIUM

Budapest központjától negyedórányira, óriási parkban, egyesítve a modern szállodai technika minden kényelmét az orvosi tudomány tökéletesen gyógyitó eszközeivel.

A XlX-ik század vizitkártyái

Irta: SKrúdy Qyula

De azért hiba volna azt hinni, hogy itt merőben takarékosságról vagy* * szükségszerűségről van szó. A takarékosság és a szükségszerűség elvein itt egy ui építészeti esztétika épült, amelv nem áll meg az olcsósági és egy*éb gyakorlati követelmények megoldásánál. Erről az esztétikáról valóban el lehet mondani, hogy a szükségből erényt csinált, az olcsóságból — esztétikát, amely most máT az építészet egész fejlődésének irányt kíván szabni. Semmi sem erősebb bizonyíték erre, mint az. hogy most már nemcsak az ui házakat építik fel az ui követelmények elvei szerint, hanem a régi házak egész sorát is ugv renoválják, hogy egyszerűen lekaparnak róla minden díszt, plasztikát, nélkülözhető tagolást, hogy lehetőleg semmiben se különbözzék a legújabb házaktól. Máról-holnapra igy dísztelenednek ui házakká a Kurfürsten- damm sokszor rossz, de sokszor egészen kitűnő renesszánsz-. vagy barokk-homlokzatai ... Nyilvánvaló, hogy itt már nem a szükségszerűség, hanem az ui esztétika, sőt talán azt is momdha t.iuk: az ui divat, dolgozik.

Az bizonyos, hogy éppen a leghevesebb tempóban — a 30—40 évvel ezelőtt — épült Berlint sok építészeti bűn terheli. A Westen hatalmas renesszánsz-álmait valóban nem holmi bensőséges, művészi szükségszerűség, hanem a bőségben túlterhelt gyomor álmodta. Egv gyorsan gazdagodó nagyváros hánva- vetisége. kissé ordenáré nagyra vágyása akart itt minden bérházból Palotát, minden

Ék

GYŐZŐ

MAGYAR .RSZÁG LEGCSUNYÁBB EMBER \

Abban a korban, amikor egy bizonyos Pickler Győző nevű hírlapiról — borzas ci- lindeTkalapjában, sárcipőjében, szárnyas felöltőjében ugv száguldozott Pest utcáin, mintha a szerkesztő szeme mindig a háta mögött volna; fontoskodott, lármázott, beleelegyedett az utcai botrányokba, akárcsak a tűzoltásba; tiz kapucniért is megivott egy napon, de búst minél kevesebbet evett; milliós sikkasztok után robogott a maga konfertáblisán, anélkül, hogy a zsebében lett volna a fuvardíj; méltóságos és kegyelmes urakkal tegeződött, Ferenc Józsefet kísérte hadgyakorlataiban, aniig a felség észrevette, hogy milyen ügyetlenül üli meg a ló hátát ama „vötös civil", mire elparancsod- ta a hadgyakorlat terepéről; — ilyenforma volt ama Pichler Győző nevű riporter, aki még annyiban különbözött az akkori idők mindennapi szürke hirlapirótipusától, hogy akinek egyszer bemutatkozott, az többé nem felejtette a nevét. Nem felejtette, mert P. Gy. volt Magyarország legosunyább embere.

kapualjból márvánvdiszben csillogó átriumot csinálni. Nagyon találóan nevezte el ezt az építkezést, a későbbi esztétika — vagy a népnyelv? — „Proízarchitektur“-nak. Érthető. hosv Berlin megrontott gyomra böjtre, dagadt, álpátoszban tetszelgő építészeti formán vei ve megújulásra, józanságra és egyszerűségre vágyik. De ez világmozgalom is, melynek gyökerei a mai ember egész testi és lelki struktúrájában megtalálhatók. A nagyváros, a technika, sőt, a iazz, a bubifrizura és a rövid szoknya embere is megnyilatkozást keres ebben az ui építkezésben. Van dér Velde ui könyvet ir a modern francia építészetről és ennek az építészeti műnek az előzetes hirdetését, egv bubifrizurás női fej díszíti...

Minden eddig való építészeti stílus a formából indult ki és a formán belül keresett megoldást, a célszerűség követelményeire. Az ui építészet a célszerűségből, az élet követelményeiből indul ki és e követelmények minél tökéletesebbek kielégítéséből alakit.ia ki a modern épitészeti formát, az uj építészet forma-principiumát. A régi stílusok a formából jutottak el befelé. _ az alaprajzhoz. az ui iránv az alapraizból jut. el — kifelé — a formához. És ez nagyon lényeges, valósággal forradalmi változás. Régen a£ volt a feladat, hogy egv barokk palota alaprajzának crvönvörü hatágú csillagában, az ágy kialakuló rombusz-formák közé hogyan

történetírók, hogy a csúnya emberek domináltak, a király aggastyán volt, a nádorispán kajla, a törvénycsináló Werbőczy pedig sánti- kált, mint maga az ördög. Nem is következhetett ily vezetők mellett más sors, mint a mohácsi. Ámde később és mindig Magyarország sorsa mégis csak ama gyönyörű históriai figurákra volt bizva, akikre nem tekinthetünk vissza másként, mint könnyezve. Rákóczi Fe- rencbe szerelmes volt minden magyar ember; Kossuth a szivek bálványa; Széchenyi gyönyörű álom, még a pohos Deák is a szép, komoly magyar úriemberek közé tartozott flegmatikus külsejével, legalább is nem tiltották meg az áldott állapotban lévő asszonyoknak az ő megcsodálását. (Kár, hogy olyan kovés Deák Ferenoformáju ember született Magyarországon.)

És ebben az országban lett nevezetesé Pichler Győző, előbb élclapok karrikaturája, majd politikai figura, akit mondanak majomnak, skriblemek, svindlernek, de korának mégis csak egyik nevezetessége volt, akin nem lapozhat át unott közönnyel a múlt idők olvasgat ója.

— Magyarország legcsunyább embere! — Rang volt ez, amelyet a közvélemény ajándékozott Pichler Győzőnek.

Hosszú, csimbakos, nyakig tornyosodó vörösbarna baja volt, amelyet olyan gondosan fé- süigetett, mintha legalább is valamely varázs- tulajdonságot tulajdonított volna ennek a sörénynek. (Igaz, hogy abban az időben még nem volt Szokatlan dolog, hogy a férfiak kis hajfósüt, bajuszkefét, köröm-szerszámot, pat- tanás-nyomkodót, nagyitó tükröcskét, sőt tintatartót is hordtak a mellényük zsebében a só, bors, paprika és más gyomorerősitő szerek mellett. Egy-egy régi férfimellény zsebeinek tartalma elmondta viselőjének egész életrajzát.) Pichler Győző azzal védekezett vörössége ellen, hogy Angliában minden második férfi olyan vörös, mint ő. De már előre- nyuló, papucsszerü alsóajkára, szeplős és betegesen fakó arcszinére, kapa után ültetett bajszára, valamint e kor divatja szerint fodo- rintott, ritkás szomorkás, rozsdaszmü oldal- szakállára, horpadt testalkatára, busán fátyolozott hangjára, tüntető, hirlapirósan feltűnő magaviseletére nézve nem tudott semmi mentséget felhozni. Az megtörténhetett, hogy Kossuth Ferenc, aki mellett egy darabig szolgált: elfelejtett némely napon borotválkozni (habár ez alig hihető a kackiás, magassarku topánt és tengervizzel mosott inget viselő „ta- liámról"), de Pichler Győző, az ország legcsunyább embere, bizonyosan eltöltött mindennap egy órát annál a belvárosi fodrásznál, aki éppen divatban volt. És ez talán nem is olyan érthetetlemség, amikor arról a Pichler Győzőről van szó, aki első nevezetességéi csúnyaságának köszönhette. A különböző hajszesze- ket, borszeszekét, hajregenátorokat és az arc megszépítésének mindenfajta boszorkánvsze- reit, amellyel a borbélyok a történelem fennállása óta kedveskednek vendégeiknek: Pichler Győzőn próbálták ki. Szemere Miklós lehetett különc gavallér, aki Bécsiből hozatott borbélyt, ha nyiratkozni akart, — de Győzőnk volt az igazi jó vendég, akin az összes kozmetikai szereket ki lehetett próbálni. Nem ijedt meg a villamos masinától, amellyel szél- vörössé dörzsölték az arcát, nem félt azoktól a kis csipdesŐ szerszámoktól, amelyek a felesleges szőrtüszőket csipdesik ki. Nem félt a gőzölésektől, füstölésektől, dunsztolásoktól, a festésektől, a masszázsoktól, amelyek; a borbélyok állítása szerint megszépítik az arcot. Szép ember akart lenni, nem vette tudomásul, hogy minden nevezetességét csúnyaságának köszönheti.

Ilyen ritka ember leírásánál talán feleslegesnek látszik megemlíteni még azt is, hogy nagy barátja volt a feltűnő ruháknak. Ha nincs a városban egy Podmaniczky, aki már régen megelőzte volt Győzőnket a kockás, senki által nem viselt, feltűnő szövetü ruhák kultiválásában (amilyent csak Renz igazgató ur bohócai mertek felvenni a manézsban), P. Gy. hordja vala a legfeltűnőbb kabátokat. Podma- nicz/ky miatt meg kellett elégednie a skót, vörös mellényekkel és azokkal a kabátokkal, melyeket Angliában csak a tudatlan íreknek tudnak eladni. És hosszú, reszeltkörmü, szép- ' lős ujjain egész gyürü-gyüjteményt hordott.

antik köveket, vörös hajához illendő koránokat, zafírokat, macskaszemü köveket, csuklóján csörgő-bongó karpereceket, nyakában hosszú láncokat, amelyeknek végén kis óra volt, mely már száz esztendeje nem járt, nyakkendőjében óriási melltüket, amelyek kellően dokumentálták ..ennek a nagyon csúnya embernek vonzalmát a szép, művészi dolgok iránt .

Mindezen küzdelmei azonban meddőek maradtak korábban elért nevezetessége mellett. ő volt Magyarország legcsunyább embere.

i Ő volt az az ember, aki csúnyasága mellett i egy gyilkos viccnek is köszönhette pályafutását, amilyen viccet csak Pichler Győzőről Ie- i hetett kitalálni. A vicc szerint a turini remete haldoklásában körülnézett az ágya kőiül gyülekezett magyar hírlapírók karéján és igy szólt volna:

— Győző öcsém, vigyázzon Magyarországra!

Az ilyen viccbe a furcsa pályán szokás belehalni, — az ilyen megjelölt, országvilág előtt nevetségessé tett ember többé nem Számíthat valamit a artársak előtt. Ebben a gyilkos kitalálásban benne volt szegénv P. Gy.-nek egész eddigi életrajza, stréberkedése, tolongása, nyüzsgése, fontoskodása, nagyképűsége, feltünés-hajhászata, szenzációssága, reklámvadászata, lármázása, nyugtalansága, mellyel ama kacér pályán pótolni akarta azt, ami rátermettséget jelent. Fiatal hírlapírók, kik még nem fásultak el a nyomdaszagtól, ugyancsak pichlerkednek még napjainkban is, de mi ez ahhoz képest, ahogyan a régi hírlapíró j törtetett, pedig akkor még . nem is volt e?o- i kás nyíltan bevallani, hogy poziciókivereke- dósért folyik a küzdelem. Egy Pichlernek kellett jönni, hogy a Szent öregről haldoklásában. a nemzet leggyászosabb napjaiból, a Szívdobogást is visszafojtó, ájult hetekből: visszamaradjon egyetlen vicc az utókorra, amelyen mosolyogni lehet.

— Győző öcsém, vigyázzon Magyarom szágra.

Terjedt a vicc országszerte és most már azok is érdeklődni kezdtek a vörös Pichler iránt, akik egyébként esztétikai érzéküknél fogva nem igen nézhettek rá: a nők- — Kossuth Ferenc mellé országos kőrútjában Csá- vofezky, az Egyetértés szerkesztője, Pichlert rendelte kísérőül és Csávolszky nem félt, hogy a hírlapíró emberfeletti csúnyaságával kárt okoz a vidéken az Egyetértésnek, holott még olyan időket éltünk, hogy a faluző pesti költőnek csinos embernek kellett lenni, ha némi eredményt akart elérni a szüz vidéken. így, még sokan csak Lisznyai Kálmán cifra szűrében tudták elképzelni a magyar költőt, avagy Tóth Kálmán pörge lábtyüiben, amelyekben valaha Baja város egész hölgyvilágát megtáncoltatta. Még többen emlékeznek a* oroszlán szak állu költőre. Benedek Aladárra, aki lóháton járta be Magyarországot, hogy verseskönyvére előfizetőket szerezzen . . . Mit akart az emlékkönyvbe való gyönyörű írói figurák után a csúnya Pichler Győző az országos körúton? Talán csak nem azt, hogy Csávolszky még meglévő kevés előfizetőit is elveszítse ?

És a csúf vörösember nagyszerűen megállotta a helyét az országos kőrútban, neve és megtenne ttsége folytán ugyancsak férfi szépségnek számitó Kossuth Ferenc mellett. <5 volt az utolsó emigráns, aki megtért hazájába atyja koporsója mögött, ö volt az az álombéli magyar ember, akiről azt álmodtuk, hogy valaha majd atyja nyomába lép — és aki majd beváltja mindazokat a reményeket és Kossuth-bankókat. amelyeket a legtöbb magyar háznál őrizgettek- Még az is sti1szerü volt, hogy Kossuth Ferenc idegen akcentussal beszélte a magyar nyelvet a ceglédi, meg a nyíregyházi piacon: senkinek se jutott eszébe elmosolyodni a szegény emigránson, aki annyit szenvedett távol hazájától, hogy még magyarul is elfelejtett. Diadalát, volt ez. amelyben a mindig roham vonatban álló Győzőnk bőven kivette a részét, ő látogatta meg Kossuth Ferenc helyett azqjkat az előkelő vidéki polgá*

Régi királyaink torz udvari bolondjai, a sánta kengyelfutók, a púpos falurosszák. Nagy Ignác, a negyvenes évekbeli humorista bakképü, bohémarculatu regényalakjai után voltaképpen Pichler Győző volt az, aki Magyarországon megint némi szerephez juttatta a csúnya embereket.

Az ország vezetése mindig szép emberek I dolga volt, csak Mohács idejéből jegyzik fel a