Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-12 / 134. (1468.) szám
I t/V\ACS?^-HTRMR Í927 juníus 12, vasárnap. O csak még egyszer hallanád! — Rhapsodia — Irta: Hegedűs Lóránt Kottát nem ismerő, botfülü ember vagyok, ezért, hogy a zene lelkét megértsem, tiz esztendeig tanultam 'Wagner Richárdot, 15 évig Beethovent- s most kezdem Bach Sebestyént felfedezni. Fősegitségem ebben gramolám volt. Minden mötivumot, minden tételt százszor leiátszott. mig el merészkedem a hangversenybe. Fáradt estém van: most is berregtetek egv lemezt. Kezd szó lan i a gépben: Titta Ruffo énekli a Sevillai borbélyt: Figaro qui ta — di qualita, tralalala. De furcsa ez a nóta. Utoljára jó Anyámnak játszottuk: hogv szerette. A gramolam szól. de az ő karosszéke üres. Mig szörnyű összetörésem idegen száműzetésben tartott, Ő elment, közülünk — hogy sóvárgott vissza utolsó levelével — én nem értettem — nem mertek megmondani semmit — — s mikor hazaértem, már nem ült itt többet. Kandalló mellett a süppedő karszék üres, csak a nótája szól tovább a pergő lemezen. o la donna — o la donna, di qualita — di quilata, trallala. Miért szól a dal. ha ő nem hallja már? Mamácskám lelkem, játszak még Neked bolond [muzsikát? Nagy felhő van ám miköztünk, szívj orma Jelleg [ezüst szegéllyel (Érzem édes levenduláid illatát) Mamácskám lelkem, kinek játszok én bolond múlj, csak még egyszer hallanád! [zsikát? II. A háború elvitte házunkat, hol ió atyám lakott; most hoztuk el belőle bútorát,, ki múzeumba ment, ki a,z egyháznak. Még egszer végigjártam a szobáit. Itt. az óriási toll, melvet ezredik vezércikkéért kapott. Babérko- szorus kősulvkoló — minisztersége emléke, mikor megtervezte az Alföldön az első trans- versális utat. Sok diszdiploma. mind erdélyi emlék — kísértet járás hagyta őket itt. Búcsúzzunk tehát, az Élet hiv tovább! Megsimogattam végig a kilincseit: talán még megérzem meleg kéz nyomát. Szemben állok az ágynál, hol kiszenvedett- Körülöttem múzeumi képek: Orlay, Jókayak, Tiszák. Itt álltam akkor, hogy utólszor nézett rám barna őzszemével. " „Jó reggelt fiam“ — volt utolsó szava; mellettem állt a püspök — én nem tudtam elmondani az Imát, csak annyit mondám (hallotta-e még?) „Jő éjszakát*'! Mondd jó Apám, mondjak még Neked jójtszakdl? Gomolygó felhő van ám miköztünk, szivárvány [Jelleg, arany szegéllyel (Préselt babérnak érzem illatát) Jó Atyám, lelkem, kinek mondok én jó éjszakát? Ó, csak még egysZer hallanád! III. Járom a temetőt; a halottas házból visz- szaigvekeznek a hívek; meg-megállok egv- egv régi sirnál. ledobnak rá egv szál virágot s azután csönget reájuk a villamos. Az Élet rohan tovább velük. Több hívem van itt, lent. mint odabent. Megállók a középút nagy sirjánál. még mindig csak fák ereszt van rajta: Jókai. Hánvan fogadkoztak. bogv magasló emléket emelnek rája -- úgy látszik, más dolguk akadt: kis élőket kell nagyon ünnepelni. Ott állok a rácsnál s arcomon érzem, amint kettős szemhéiia alól kék szemeinek csodás tekintete ér el — Homeros mosolygó isteneit ilvennek képzelem. Hogy simogatott. kedvenc keresztfiát,, ki a ..Mire meg- vénülünk“-kel egyszerre indult el az életnek. Kék ég nvilott rám a szemében, mikor angol diákságból megérkezém s kamasz büszkeséggel vittem el munkámat, neki: Adóphilisophiát,. Elolvasta, váltamra nyugtatta puha'kezét s rámtekintett. „Én forradalmat csináltam a Te idődben és Te mit, csinálsz majd. adót, vagy phi- lisophiát“? Keresztapám, mit műveljek én még: adót vagy [philosophiát? Arany felhő van ám miköztünk, nagy csoda Jelleg, [mese hírével. (Hulló rózsaszirmoknak érzem illatát) Keresztapám, kinek műveljek adót vagy philo- 0, csak még egyszer hallanád! [sophiál? IV. írok a bankszobámban. Fölöttem tőzsdéin. Ily kettős világítás volt akkor, mikor szemközt a bőrös széken ut,óljára ült, Tisza István. A forradalom kitört, ő elvan volt, mint sasmadár, mely szűk ketrecbe szállt s szárnyát, megverdeste szobámnak falán. Búcsúzóul el nem mulasztotta, hogv az öreg szolgával el ne kezeljen, mert az Podma- liczkv neveltje volt. Utánanéztem, elrohant a lépcsőn — a halálba. Ugv emlékszem, itóljára a márvánvoszlopon hütöttem zugó hifimet, persze megint, magamra gondoltam b nerc ő reá. Wekerle utolsó kormánya jutott. eszembe, mikor első ellenzéki beszédemet tartottam: az ember ilyenkor a száznyi sok fő között kikeres egyet-kettőt, azokhoz beszél, a többit, nem szabad észrevenni. Először Teleszkyt, választottam. Még nem láttam embert,, ki annyira Örülne a más sikerének. mint ő: taktust vert minden derültségre. melv szavamra fakadt. Azután Tiszát szemeltem ki. halvány pír futotta el halántékát. mikor nagyságát, megjósolám. Kalvin-i komolysággal ült előttem, mikor felharsant buzdító kacagása. Hogy kijövök, ketten fogtak el: az egyik egv aggódó államtitkára volt az ui kormánynak: „Nagyon dicsérted Tiszát,, ugv látszik, az udvar kibékült vele. Azt hiszed, visszajön ?“ A másik, ki megszólít. Sándor János: „Itván köszönt, azért, hogy sistereg tetted a sok rakétát**. István, Te nagy, sisteregtelek még Neked rakétát? Nehéz felhő van ám mi köztünk; magyar Jelleg i 11 [acél szegéllyel, (örök borostyánodnak érzem illatát) István, Te nagy, kinek sisleregtessek én. még m- Ó, csak még egyszer hallanád! [kétát? V. Hogy bíztam én. egyszerre hogv féltettelek. Harminc év most, hogv beléptem a másvar politikába. Magyarország, hogy elfogott a félés. mikor először kiáltottam reád nagv aggodalmamat: Ha egyszerre érik meg nálunk a szociális kérdés és a nemzetiségek baia. akkor elveszünk. Mily hetvke voltam, hogv ezt. számra vettem. Most huszonöt éve kiáltottam újra. Te középosztály el a fixfizet,és jármából, mert egv drágulás jön és az összemoTzsol, mint, ár- viz. melv bedől a szobába s a tetőzethez nvomia azokat, kik nem tudnak elmenekülni. Kik hallgattak akkor reám? A nagyszebeni szászok, ők berendezkedtek, a többi magvar nem hitte el, Magyarország, kiálthatok én még agyszer Reád? l Szörnyű felhő van ám mi közlünk, Trianon a béke [szegéllyel, (Érzem a messze fenyveseknek illatát) Magyarország, mikor kiálthatok Reád? Ó, csak még egyszer hallanád! PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — Kovács a faluvéq-én — Normandia, júniusiban. Pünkösd vasárnapján Pária és a tenger között megállók egy fahivégen. A kilométerjelző azt mutatja, hogy kétszáz kilométernyire vagyok Pári-stól. Süt a nap, reggel van, apró kis falvakból messziről szólnak a harangok. Az idyll teljes, mert a hegy tetején állok s nagy félkörben látom Normandiai, a halmokat, a falvakat, a pipacsos vetést. Az egész pontosan olyan, mint Sáros, azokon a pipacsos képein Szinnyei-Mersének; csak az ökrök és az emberek másfélék errefelé. Az ökrök, kicsinyek, vastagok, tompa- szarvuak: sokatbirő normandiai ökrök- Az emberek magosak, szállások, nyitottarcuak, az almabortól rosszfoguak, nagyotevő, sokaí- élő, gazdag parasztok. A falvak ápoltak, szélesek, kényelmesek, s a földeken, ebben a boldog és gazdag zugában ennek a nagy országnak, száz és száz kilométeren át áll vastagon a termés, óriási csordákban legel a jószág, nagy, gazdag, széles tenyészet mindenfelé. A falvakon át lassabban fut az autó, s valami csodálatosan szép és üdítő ez az indiszkrét reggeli panoráma, ahogy a parasztházak nyitott ablakán át látom száz és száz apró élet belső kis színházát, a nagy kandallóig nappali szobákat, a családot a reggeliasztal körül, a fehérfejkötős asszonynépet a kitt és a templom előtt. Csönd, béke, nap, pünkösd reggel. Szentlélek úszik, mint halvány reggeli köd, a rétek fölött. Ahogy igy a faluvégen merengek és cigarettázom, odalép egy ember a kocsihoz és megkérdi: — Idegenek? —• Igen. — Angolok? — Nem. Habozik. Aztán udvariasan, érdeklődve, minden m ellökte nélkül? — Boche-ok? — Magyarok— Aha — mondja felderülve és megkönnyebbülten. — Gondoltam, hogy nem boche-ok. Ezt úgy mondja, mint egy kedves hókot. Mulattat a dolog, de mert csak ritkán szoktam falu végeken nemzetiségi és politikai vitákat lefolytatni, én is derülten nézek rá, s udvariasan bólintunk min diákéltén, hogy ilyen sikerültén tisztáztuk, amit sürgősen tisztázni kéllett. Láthatóan váTia, hogy megkérdezzem tőle most viszont én, hogy ő kitlan Túrna Praha I., RevolHÍnf ti*. 13. Elsőrangú urlsznlon. Mértékszerint készit divatos, elegáns öltönyöket és kabátokat. Fazon Ke 400'— tői. Angol szövetek raktáron. csoda? De az én helyzetem könnyebb, mert látom, hogy a falu végi kovács műhely előtt állok, s ez a magas, szurtos ember nem egy bolíviai ügynök, hanem egy normandiai kovács. Az ember mindig büszke egy kicsit, ha a megfigyelőtehetségét fitogtathatja, s ezért, no meg hogy örömet szerezzek neki, udvariasan megkérdem: — A m-ühely a magáé? — Az apámé volt — mondja lassan, — a nagyapámé volt, a dédapámé volt. Most az enyém. De most már nem ér semmit. Nekitámaszkodik a fának, ö9Szefonj;a a karjait- Mosolyogva, tragikus színezések nél- ikül mondja: — A kovácsmesterség nem ér semmit. A háború előtt még ért valamit. Akkor még volt ló, volt szekér, volt borona, volt eke. Ma már nincs semmi. A lovat megette az autó. A szekeret megette az autó. Az ekét, boronát megette a traktor. Itt a faluban a háború óta minden százhektáros parasztnak traktora van s teherautóval viszi be a termést a piacra. A legtöbb kovács átszerelte a műhelyét autójavító garázsnak- Az többet hoz. Van a faluban hat benzinkút. Nekem is át kellene szerelni. Itt az országút szélén az hoz valamit. Pneumatikot reparálni, benzint árulni... lehetne. De én már nem csinálom. Egészen könnyű mozdulattal, ,nagyon kedvesen és csöndesen mondja: — Én már öreg vagyok ahhoz- Egész életemben lovat patkoltam, nem tudok én már autót patkóiul. A háború előtt minden más volt. Ez most már egy más világ. Ezt úgy mondja, mint Oswald Spengler. Áll a napban, mosolyog, s ilyen rezignáltakat mond ebben a gyönyörű reggelben. Amíg beszél, minden félpercben elszáguld mellettünk egy-egy óriási túraautó, s a százr huszas sebesség, ami ennek a másik világnak, amit a kovács nem szeret, a taktusa, felénk csapja a léghuzatot, ott az erdő szélén a keresztezésnél válik él az ut Deauville felé, oda rohannak a milliomosok, mert a kaszinó ma nyitott, s mindenki siet, hogy le ne késsen. A kovács egykedvűen néz az autók után. Magas ember, szép, őszes feje van. nyakán nyitott az inge, a fejét magasan tartja, az arcában van valami nagyon kellemes és intelligens. Ahogy beszél, válogatja a szavakat, a modora és a mozdulatai olyan érettek és fegyelmezettek, hogy megint egyszer érzem, micsoda óriási tartályokból táplálkozik ez a francia lélek, — Normandia, Bretagne, Province, Dél és Észak parasztjai, minden emberük innen jött, s miféle jó fajta ez, milyen érett és megmunkált fajta, — a világ legktilönb szüret jelt még sokáig ezeken a földeken fogják tartani. A kovács bólogat és inkább magának mondja: — Magyarok, magyarok, tudom. Az olyanfajta ország, mint Normandia. S tökéletes biztonsággal teszi hozzá: — Sok a paraszt és sok a gróf. Ezt nem kritikusan mondja, hanem megállapítva, egy olyan embernek a hangján, aki már körülment egy kicsit a világban, s aztán itt a falu végén egy kovácsmühelyben, ahol újabban nincsen sok dolog,^ráér elgondolkozni azon, amit látott. Mikor ment körül a világban? A háború alatt. Jól elbírta? Elég jól, csak gázt kapott, s azzal még ma is be kell járnia minden két hónapban Lisieuxbe a kórházba. Másfélőra hosszat feküdt viz alatt egy patakban, mikor jött a gáz, valami csövön át lélegzett. A szeme romlott meg és a hallása— La guerre — mondja keményen. — Minden abból jött, minden! Mennyi bochet meg kellett ölni, mennyi bochet, — s innen a faluból is meghalt húsz ember! La guerre: micsoda Ihpra ez, ami végigmászott ezen a földön! Ma, tiz év után, ha egy kovács Normandiiában kiáll pünkösd reggel a háza elé a faluvégein, a tizedik szava még mindig és örökké ez a bacilius, ez a betegség, ami egy földrészen át megrágott minden faluban néhány életet. Nem tudják gyógyítani, se Lisieuxben a kórházban, se máshol. Ezek, akik már ilyen öregen kapták meg, nem gyógyulnak meg soha többé. A fiatalja már nem beszél róla, legfeljebb mellette vagy ellene; de ezek az öregek, ezek az ötvenévesek, ezek a „népfelkelők** s ahogy nevezték őket, ezek már nem tudják égészen kiheverni. Egy öreg asszony és egy fiatalabb jönnek vasárnapi ruhában az utón a falu felől, a bemennek a kovácsmühely ajtaján. A kovács utánuk néz és ezt mondja: — A feleségem és a lányom. Miséről jönnek. A háború előtt én is jártam- A háború óta nem járok misére. Kezet ad: — No, bonne chance. — Bonne chance. S mikor bekapcsolom a sebességet, érzem, hogy annak az embernek a könnyű gúnyával néz utánunk, aki máT nem hisz a sebességben s még egy csomó más dologban a világon; aki már leült egy faluvégén, egy kis undorral nézi az eszeveszett vándorokat, csak mérsékkel hisz az emberekben és visz- szasdrja a lovakat. Leszállított árak! Olcsóbb mint bármely más üzlet! Speciális üzlet és berendezés tartós ondulacióra. Tartós onduláció, belföldi rendszerű, amelyet csaknem kizárólag csak a köztársaságban használnak 50.— Kí. Leszállított árak! Legjobb külföldi rendszerek a tartós onduláclóra, amelyek teljes biztositékát nyújtják, hogy az általuk végzett onduláció egy hónapig valóban megmaiad: francia rendszerű .........................Kft 80—120.—, an gol rendszerű..............................K5 120—150.—, am erikai rendszerű, a legjobb a világon Kft 200.—. Tartós ondulációt a Vacok-féle fodrászűzemekben csak elsőrangú szakemberek végeznek 12 legmodernebb gópon a vendégek legnagyobb kényelme mellett. A hölgyek ősz hajának a színek minden természetes árnyalatára való átfestését a legnagyobb siker mellett a legújabb tatálmánnyal, az 1. R. Insulax-xal oly kitünően végezzük, reklámárak mellett, hogy senki sem ismeri fel, hogy a hajat átfestették. Az egész mikádó átfestése Kft 120.—, hosszú- haj átfestése Kft 200.—, a már régebben átfestett haj újabb növésű részének hozzáfestése Kft 60.—. A hajak szintclenltését a legújabb módszer szerint superoxyd kizárásával Kft 60.—. Rossz" festékkel tönkretett hajat rendbehoznnk és természetes szinébe vezetjük vissza. Mikádó vágása amerikai módszer szerint Kft 6.—, ondu- lálast, hajmosást, masszázst, manikűrt és hajfestést levegős és tágas kabinokban végzünk, speciális munkaerőkkel, nap- világitás mellett. Népies árak, a komfort ellenéro sem fölemeltek, rendes prágai árak. Mindennap hangverseny. VACEK fodrászüzemei PRÁGA, Váciavské nám. 38. Bejárat Bafa mellett. Ceská banka. Hajkészitményelnk saját chrasti gyárunkból. Varkocsok zsinór nélkül darabja Kft 40.—, 60.—, 100.—, 200.—, 300.— Parókák az utcára és a színházba elsőrangú kivitelben. Hajfilrtpótlékokat mikáoóbóz és chignonoknt a beküldött minták szerint postafordultával diszkréten küldünk. Alapítva 1833* Telelőn 33. S > ;■> < diszma éfiSfc üveg, parcellán nagykereskedése. • KOSICE, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak. £
