Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-01 / 125. (1459.) szám
2 i927 junius 1, szerda. w».v.jjii.uu».TOiajaa:M»3iJMntaMMBm!88gBifat»aMBUÉiMi—whmhbbwí Kettős ünnep a Vatikánban Prága-, május 31. A Vatikánban most kettős ünnepet ünnepelnek. XI. Pius pápa most töltötte be 70. születésnapját s Gasparri kardinális, a Szentszék államtitkára most ünnepli 50 éves papi jubileumát. A szentatya életrajzát a P. M. H. már részletesen ismertette. Gasparri Pietro kardinális 1852 május 5-én született Capovalanzában. Tanulmányait Népiben folytatta, majd a római pápai szemináriumban megszerezte a filozófiai, the.ológiai és egyház jogi doktorátust. Mértél kardinális a fiatal doktort magántitkárának választotta és egyúttal megbízták őt, fogy a Seminarium Románamban előadásokat tartson. Gáspárrá fiatalkorában főleg az egyházjoggal foglalkozott és nemsokára mint jogász nagy nevet szerzett magának. így lett a párisi katolikus intézet egyház jogi tanára. Alapos tanulmányokat folytatott nemzetközi, politikai és szociális téren. XIII. Leó pápa, a kitűnő emberismerő, 1898 január 2-án kinvevézte Gasparri tanárt Cesaerea érsekének és mint apostoli kiküldöttet Equadorba küldte. Ezzel megkezdődött diplomáciai pályafutása. Nemsokára a Vatikán állami titkárságába hívták be a rendkívüli egyházi ügyek kongregációjának titkárául. X. Pius pápa 1907 december 16-án kardinálisnak nevezte ki és az egyház jog kodifikálásának előkészítésével bízta meg. Ferrata kardinális halála után 1914 októberétől XV. Benedek, a békepápa oldalán dolgozott. XI. Pius pápa ezután államtitkárnak nevezte ki- 50 éves papi jubileuma alkalmával a Szentatya megáldotta s a világ minden részéből szerencsekivánatokkal halmozzák el a Vatikán nagytudásu és világszerte népszerű külügyminiszterét. — A budapesti országgyűlés elnökeinek közjogi méltósága. Budapesti szerke szít őségünk jelenti telefonon: Horthy Miklós kormányzó ma a következő kéziratot intézte Bethlen István gróf miniszterelnökhöz: Kedves gróf Bethlen! A minisztertanács nevében tett előterjesztésére megállapítom, hogy a fennálló rendelkezéseknek, illetve az eddig érvényesült szokásoknak is megfele-lőleg s a jel en körülmények között az ország,gyűl és felsőházának és képviselőházának mindenkori elnökei ebben a sorrendben és rangsorban közvetlenül a mindenkori magyar királyi miniszterelnök után következnek s az országgyűlés mind,két házának mindenkori elnökeit közjogi méltóságuknál fogva ezentúl a nagyméltóságu cimzés illeti meg. xx Rendelje meg kiadóhivatalunknál a magyar irodalom kincsestárát, az Ifjúsági Könyvtár már megjelent 2. kötetét ifi. A Kis Pythagoras ára 12 korona. ■r jUijHUKmmBssEsnESHnsHHHBEfiSHSímnBMEn Az elnök amnesztiát ad valamennyi politikai elítéltnek Az önhibájukon kívül idejében sor alá nem állt magyar if jakról megfeledkeztek Prága, május 31. Az elnökválasztás a köztársaságnak mindig a legnagyobb belső eseménye s az újonnan megválasztott elnök ily alkalommal rendszerint élni szokott az államfő a m n-e s zti aj ogáva 1. Félhivatalos híradás szerint a kormány szombaton minisztertanácsot tartott, amelyen az igazságügyminiszter olyértelmü javaslatot terjesztett elő, hogy az újonnan megválasztott elnök valamennyi politikai elítéltnek amnesztiát adjon. A javaslatot a minisztertanács elfogadta. Az amnesztia pártállásra való tekintet nélkül az összes politikai elitéltekre vonatkozik, akik büntetésük letöltését már megkezdték, illetve akiket jogerősen elítéltek. Ez az amnesztia tisztán csak politikai jellegű bűncselekményekre vonatkozik és ebbe a kategóriába nem tartoznak azok, akik politikai okokból és politikai körülmények között egyes személyeket becsületükben megsértettek. Ezt az amnesztiát vártuk és egészen természetesnek találjuk. Ezzel kapcsolatban azonban még egy szempontra hívjuk föl a kormány figyelmét. Az 1918 utáni években, mikor — mint ismeretes — a csehszlovák hadseregben csak cseh és szlovák nemzetiségűek szolgáltak, a többi nemzetiségnek közül pedig csak azok, akik szolgálatra önként jelentkeztek, számos magyar ifjú külföldön folytatta tanulmányait s így az itteni előírásokat nem ismerve, nem állt sor alá. A katonai hatóságok most ezeket szökevényeknek tekintik s jóllehet szabályszerűen kiállított csehszlovák útlevéllel mentek külföldre, most nem térhetnek vissza a köztársaságba, mert a katonai hatóságok letartóztatnák őket. A kormány nemes kötelességet teljesíthetne, ha a köztársasági elnöknek ezek amnesztiáját is javasolná, külföldön tartózkodó és ott tanulmányaikat folytató vagy állandó alkalmazásban lévő ifjak nem tekinthetők katonaszökevényeknek és meg vagyunk győződve arról, hogy ők is szívesen sor alá állanak, ha a hatóságok a saját hibájukon kívül történt mulasztásukért nem börtönzik be őket. Reméljük, hogy a kormány és főleg a szlovák és német miniszterek, akik nagyon is jól ismerik ezt a visszásságot, megszívlelik a dolgot és a köztársasági elnöknél nemcsak a politikai elítélteknek, hanem ezeknek is kieszközlik az amnesztiát. A szlovák néppárt Masaryk után szlovák elnököt akar Gazsik miniszter érdekes nyilatkozata a Hlinkapárt programjáról és paktumáról Prága, május 31. A varsói Rziecz Pospo- 1 ita vasárnapi számában interjút közöl Gazsik unilfikációs miniszterrel a szlovenszkói kérdésről. Gazsik kijelentette, hogy a szlovák néppárt védi nézetét, amely szerint a köztársaságban egymás mellett két nemzet él és mindkettőnek joga van a szabad és egyenlő értékű fejlődésre. A szlovák néppárt mindazáltal a csehszlovák állam alapján áll és semmiféle szeparatizmust nem hirdet. A szlovenszkói kérdés elsősorban gazdasági, nyelvi és vallási probléma. Vallási azért, mert Szlovenszkónak 75 százaléka katolikus. Gazsik miniszter a szerkesztő azon kérdésére, melyek a néppárt legfőbb követelései, kijelentette, hogy a néppárt a pittsburgi egyezmény realizálására törekszik. ■ i - \ r •- •' :*V < >vr:í j A külpolitika, a pénzügy és a katonaügy egységes legyen, de a szlovák néppárt követeli, hogy a közigazgatást Szlovenszkón szlovákok vezessék. Ugyanez a követelés vonatkozik a biróságra és az iskolákra is. A szlovák néppárt egyelőre nem kér külön országgyűlést, mert a szlovák intelligencia még nagyon csekély. A miniszteri székekre sem fektet nagy súlyt. A miniszter azonban bejelenti, hogy hét év múlva a szlovákok arra fognak törekedni, hogy a köztársasági elnök szlovák ember legyen. Arra a kérdésre, hogy miért lépett be a néppárt a kormányba, azt felelte a miniszr tér, hogy a néppárt hét éves ellenzéki politikája után az 1925. évi választások alkalmával a szlovenszkói választók 61 ^százaléka a néppártra szavazott A párt, mint a többség képviselője, köteles volt politikai befolyását érvényre juttatni. A kormányba kompromisszum alapján lépett, amely kompromisszum nagy vonásokban egyezik a pittsburgi egyezménnyel (!?). A kompromisszumba fölvették Szlovenszkó követeléseit a földreformmal kapcsolatosan, továbbá azt a követelést, hogy Szlovenszkón országos iskolatanács létesüljön, adják vissza az egyházi birtokokat, szállítsák le a vasúti tarifákat és Szlovenszkó összes hivatalaiban a szlovák nyelv legyen a hivatalos nyelv. A kompromisszum pontjainak teljesítése természetesen nagyon nehéz és a néppárt legfőbb feladata abban áll, hogy ezeket mielőbb megvalósítsa. — Prágai főiskolai hallgatók látogatása a fü- leki zománcgyárban. Losonci tudósítóink jelenti: A prágai kereskedelmi főiskola ipari osztálya jelenleg szlovenszkói tanulmányúton van, melynek folyamán megtekintik Szlovenszkó nagyobb ipari vállalatait. A kirándulók a napokban megtekintették a füleld, zománcgyárat és a kirándulást vezető tanáT a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott Hullta Vilmos gyárigazgató előtt a gyárban szerzett tapasztalatairól. — Miikedvelőelőadás Somorján. Somorjáról jelentik: A eomorjai Testgyakorlók Köre junius 4-én és 5-én miikedvelőelőadást rendez, amelyen Kelemen Viktor vigjátéka, a Gól kerül színre. — A fináncokat akarta agyonlőni. Lőcsei tudósítónk jelenti: Navratü Vladimír és Svec János csehszlovák pénzügyőrök múlt év júniusában a lengyel határszélen teljesítettek szolgálatot, amidőn az esti sötétségben lövések dördülitek el feléjük. Hosszas hajsza után a lövöldöző egyént Gont- kovics József pilhód lakos személyében elfogták. A lőcsei törvényszék gyilkosság kísérlete miatt tegnap hathónapi börtönre ítélte el Gontkovicsot. — Elítélték s szepesbélai templomok fosztogatóját. Lőcsei tudóéit ónk jelenti: Makovezky András szepesbélai napszámos hónapokkal ezelőtt sorra fosztotta ki éjjelenkint a szepesbélai templomokat. Mindenüvé élkulocsal hatolt be s a perselyeket feltörve, a bennük lévő pénzt elvitte. Azonkívül több szepesbélai korcsmárostól nagymennyiségű italt és élelmiszert lopott el. A lőcsei törvényszék tegnap Makovszkyt egyévi börtönre ítélte eJ. ^Komáromi ciános ^Reménytelen szerelem Seaény , (u) Hat ilyen szoba volt a házban, de legszívesebben a pipázóban tartózkodtam, ahol naphosszat tett-vett, dolgozott és számolt a fiatal házigazda, ha odakint őszi eső hullt vagy a hóvihar kezdett kurjongatni. A ház minden bútora más-más időben kelt: abány darab, annyi stílus. Látszott, hogy valamennyi ős-szülő hagyatékából került ide valami. A pipázóban például, kétméteres öreg állványon, londoni óra állt, amelyet három- százötven esztendővel előbb készített remekbe egy nevezetes mester. Zengve szólt ez az ócskaság s ahányszor hallottam, mindig eltűnődtem utána. Hányán hallgatták ezeket az ütéseket nemzedékeik rendjén át és ma hi- rük-hamvuk sincsen ... Odébb egy tüneményes berakásu, széles szekrény födte el a fal felét, melynek már a zára is méltó volt rá, hogy megcsodálják s csak bizonyos fogások szerint csukot és zárt. Szemközt, a sarokban, takaros könyválvány, keményifáju, melynek polcairól talán már akkor is olvasmányokat szedegettek le, amikor Thököli szerencsétlensége késztette növekvő búra az elméket. A kör asztalnál kényelmes karszékek mindenfelől, melyekben nyugalmas beszélgetés lesett ebéd után a feketekávénál. S a két ablak között egy olyan-méretű dívány, hogy egy fiatal-pár lakár el is lakhatott volna rajta s áld végigíeküdte egyszer, úgy beleveszett, hogy altár estig is ott-szunyókál- batott s nem vette észre senki a szobából. Az ajtó-melletti sarokban még egy pántos láda húzódott meg, melynek kulcsait mindig magávalhordozta a fiatal házigazda. Csak sejteni lehetett, hogy családi dokumentumok rejtezhetnek benne. Ilyen volt az egész ház és ha két egy- másbanyiló 'szoba ajtaját feltárták, az 'ember nagy sétákat tehetett me| a két szobában föl és alá anélkül, hogy feltünő-gyakran kellett volna fordulót tennie. így végezte délelőtti sétáját a fiatalasszony is, ha fedél alá szorította a rüt idő. A háztól Oldalt, kis kerülővel, a gazdasági udvarba lehetett kijutni, melyet az istállók, magtárak és a cselédlakások fogtak közre három oldalról. Mindjárt a ház mögött gyümölosöskertre nyílt a kiskapu, élő lioeum- sövénnyeT; melynek vége orgonabokrok, kanyargó ösvények s itt-ott kis gyepes közé veszett el s akkor el lehetett érni a nyárfást. Zugó fái félig eltakarták a tanyát. (A nyárfás alatt sokat csatangoltam s még-többsizör a nádas szélein, mely ott setétlett alig-negyed- órányira a háztól. 1 Azóta, hogy a Tisza partjára rándultunk ki akkor-délután, csaknem két hét mulit el. Ez alatt ia két hét alatt többször összejöttem Bordás bácsival, a mindenes-gazdával. Egyszer a gazdasági-udvarban bukkantam rá, máskor ia mezőre mentem ki utána, hol a tavaszi szántásnál parancsnokolt az öreg. Ha beszélgetésbe merültünk, rendszerint az este vetett haza. Soik-mindent tudott Bordás bácsi, de leg- szivesebben mégis a letűnt világ emlékeit költögette. Ő látta még a Bodrogközt, amikor tavasz- szal és Ősszel csak ladikon lehetett járni egyik falutól a másikik. Nem toronyiránt, hanem a nád- és káka vadon titokzatos csapásain. IA pákászvilág fénykora volt még az ... Ha elbődült valahol a bölömbika busán, három falu körül remegett a határ. Viziszár- nyasok kiabáltak szerte s ha fölcsaptak orykor millió-tömegükkel, negyedórára ellfödték a napot. Micsoda zsivajgás volt a lápok élete, biztos tanyája futólegénynek, szökött katonának. Bordás bácsi látta az utolsó árvizet is, csaknem negyven esztendeje már ’ ennek, mikor a nádvilág közepén találkozott össze a Tisza és Bodrog, magasra csaptak fföl a hullámaik s maguk alá temettek mindent és mindenkit az 'ismeretlen ingoványok között. Fiatal legónyke volt Bordás bácsi; a tanyán szolgált már akkor is, de emlékszik jól, jy a vizek taraja az ura sági-udvar szélét csapkodta és ha onnét széttekintett a szorongó menekült, nem látott egyebet, csak ” 1, igen távol egymástól tornyait az apró dobokon s itt-ott egy-egy kétségbeesett evezőst (talán valami kiöntött pákász lehetett), amint táncoló lélekvesztőjén bukdácsolt a hullámok között. De éjjelre sem tudott elvergődni a tanyáig. Másnap reggel nem látták sehol a magános evezőst, de déltájt kivetette a viz a keskeny csónak roncsait. A hullámok pedig továbbtaijtékzottak a piszkos vizek fölött.. . Bordás bácsi fedetlen fejjel állt meg ilyenkor a barázdában s csak felsóhajtott: — Sok-mindent megértem, tekintetes ur. De hálát adok az Istennek, hogy meghagyott mindig 1 e lkib ékességbe n. Hogy azonban oly gyakran elidőzgettem a Bordás bácsi társaságában, annak más oka is volt. lAz óta a két hét óta, hogy a Tisza partján hallgattunk el a harangszóra, nehéz csönd (volt az egész ház. Amikor, ott a töltés tetején, ffigyelni kezdtünk ia távoli és rejtelmes harangkonga- tásra, a fiatalasszonyt váratlanul (nagy nyugtalanság rohanta meg. Kissé messzebb állt tőlünk, a gát tetővonalán s riadt tekintette a látóhatárt kereste, melynek szélén ahegyek ormai lángoltak Jilafényben.... A* férj is nyughatatlanul nézte akkor az asszonyt s ezt a nyugtai a nkodást nem tudta elleplezni azóta sem. Pedig embertelen önuralommal vigyázott minden mozdulatára, hogy el ne árulja magát. Hedvig-asszony mintha csillapodott volna valamit. De ha fölmosolygott is olykor, inkább udvariasságból tette. Nagy szomorúságot láttam a fezemében. Félig-medidiig sejtettem csak, mi lehet az oka zavaruknak, melyet a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeztek takargatni mindaket- len. Gyanúm volt, hogy az asszony megint kísértésbe esett s nem tud szabadulni a régi nosztalgiától^ mely ismeretien messzeségek felé húzza s amelyről őm-aga sem tud számot adni magának. Csak mehetne el, el! Egy délelőtt, alig reggeli után, a nádas körül kóvályogtunk kettőn a barátommal. Én most sem kérdeztem semmit, de éreztem, hogy előbb-utóbb őmaga fog előhozakodni vele. Úgy ife történt. Hirtelen megállt, szöges botjával belepiszkált a vakondtúrásba. iRámnézett: — Mondd csak, nem untad még ed magadat közöttünk? — 'Akkor már hazamentem volna. — S némi kerülgetéssel tettem i^ozzá: — Hangulatváltozások mindig vannak az ember életében. S ágy van ez helyesen. — Szóval te ás észrevetted. De ez érthető is, — mondta maga elé. — Kell, hogy szóin elszúrjon az embernek. Szembenéztem vele: — Miről beszólsz? — Hát erről a mi 'furcsa ételünkről. Azóta, hogy kintjártunk a gáton, megint idegenül állunk egymás előtt. Pedig hát mi történt voltaképpen? Megláttam rajta, hogy megint a hegyek (felé néz s nyugtalankodni kezd. De más itt a baj: a hegyeken túlra szeretne látni. Megérezte, hogy figyeltem akkor s azóta nem értem a viselkedését. — Talán csak ideges. Előfordul ez a legtöbb házasság első hónapjaiban. Barátom a fejét rázta: — Nem, neim! Valami egyébről lesz itt sző, aminek még nem tudtam a nyitjára jönni. Annál különösebb előttem minden, mert tudom, hogy kívülem soha senkire nem gondol. Még álmában sem. Én, barátom, hiszek a bázitüzliely szentségében, mert különben minek élnék? Hinnem, hinnem kell valamiben. Hedvig is ugyanígy van vele, ami nagy megnyugtatásul szolgál nemegyszer felzaklatott napjaimban. És mégis, ha magam- hoz-vonom s feje ia váltamhoz simul, rémülten veszem észre többször, hogy tulnéz a váltam fölött s elvágyik innét... Valami baja lehet szegénynek ... (Folytatjuk.). wH
