Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-01 / 125. (1459.) szám
1927 június 1, szerda. Hősi repülésem története Linábergh atlantióceáni sikeres repülése után úgy képzeltem el, hogy modern újságíró nem hóikéi meg anélkül, hogy legalább életében egyszer meg ne Ízlelte volna a repülős izgalmait, gyönyörűségeit, vágy szenvedéseit. Hosszas és be-hafő ta- nticsltozáétík után a szerkesztőség konvenlíkuluma megállapodott abban, hogy a csehszlovák légijáratok leghosszabb vonalára, egy Prágg.—Kassa közli repülésre légi repül őri górt impresszióinak gyűjtése címben kihűld. Az Aerolinie igazgatója előzékenyen két helyet biztosított számomra és én meg Székely Jenő kolkegám megtettük az összes előkészületeket, amelyek a mi viszonylataink szempontjából ily vakmerő voltaik ozáshoz, szükségesek. Sajnos, szalma kaié pof. nem vásárolhattunk, meri az errefelé nincs divatban, de nvndt&n egy Ab re- kvizilunwml felszereltük magunkat, amikkel' Lind- bergh ellátta magát a start előtt. Idáig bátor embernek hittem magam, azonban csütörtökön valami névtelen félelem éréjés fogott el, amikor sétaulam az Aero vállalat irodája felé vezetett. Hirtelen összeverődtek a térdeim, verejték ütött ki d homlokomon és egész este azon gondolkodtam, nem lenne-e jobb valami tisztes kifogással visszavonulót fújni. Pénteken azonban váratlan dolog történt velem, egy kis smichovi korcsmában ittuk a. lezsákol, amikor is egy kéményseprő telepedett mellénk, aki feltűnő . szimpátiával homlokon csókolt. Ezek után nem habozhattam. Szombaton hét órakor már röpített ki az igazgatóság autója Székely kollégámmal ás egy pozsonyi mérnökkel, a harmadik utassal, a gbelli repülőtérre. Kollégáimtól valók bucsuzáskor végrendelkeztem, megadtam az utolsó utasításokat és 12 korona, ellenében ötezer koronára biztosítottam az életemet. 1 hpve olcsón még nem vesztegették az én drága életemet úgy sem. Egy óráig tartó aulókázás vAán értünk ki a hangárokhoz. Kél gép készülődő'1, az egyik a Frun- co-Romain-vonal nagyszerű bi,plánja, a másik a, mi angol gépecskénk, két-két, vízszintes, ezüst, ccillo- gásu szárnnyal, a hernyótest közepén a négyüléses kabinnal. Sohasem hittem volna; hogy ilyen kis helyen órák hosszat megférhet négy ember. Hosszan kémleltük az eget, a szitáló eső megállóit, a nap egy-egy pillanatra kriltkösöP, szél nem volt, kedvező fettételek, cMapvioitSák meg a szakemberek. A pilóta, Dovolil Káráig, bebújt a'z obiigát maskarába, beült helyébe, minket pedig feltnssk attak a kabinba. Egy kis vatta,csomagot nyomlak a kezembe, a vattával a fülemet kellett bedmgrfszolni. Azután egy papírzacskót helyezlek mellém az ülésre, ha netán tengeri betegség érne. 'A kabin ajtaját reánk csukták, a propéfler forogni kezdett, azután nektigördüHünk a mezőnek és valahogy könnyedén felbillentünk a föléről, amit se- hőgysem tudtam észrevenni. A szivem majd a torkomba ugrott, amikor láttam, hogy. már legalább száz méternyire vagyunk a viszútsányi gyárak kéményei felett és maist már nincs visszatérés. 'Úgy viselkedtem tehát, cmint egy hőshöz illik és gyűjtöttem az impresszióidat. Ezeket- már ezren összegyűjtötték és va’ rzinüleg mindenki számára egyformák. A fétparcellázott földek, a sűrű erdők, sokutas falvak, kanyargó patakocskák, vékony kis vasúti töltések meglehetős groteszk látványt nyújtanak onnan a magasból. Ha a beborult égre Izek, nem tudnom megállapítani, hogy mozgásban vagyunk. Általában az az érzésem, hogy csigalassúsággal haladunk. A mötov rettentően búg, a szárnyak vassodronyai félelmetesen zizegnek, különben még meglehetősen érzem magam, csak amikor a gép hullámvasutszerü mozdulattal bukik alább, vagy emelkedik feljebb, akkor tapasztom kezem óvatosain a gyomromra. Nagyszerű pilótánk harcol a felhőkkel. Hol átnyesi azokat, hol felibük kerül, hal meg alájuk búvik. így repülünk át a cseh-morva Vrchovinán, ezen a széfed terjedelmű hegyháton, amelyen erdők és sűrű tavak váltakoznak. Fél Hz. öl perc múlva Brünnb a kell lennünk. Lenézek balra, a Vrchovina itt 900 méterre csúcsosodik. Egy szép sárga kastélyt Iátok. Azután a gép elkezd veszedelmes tempóban akrobatamutatványokat végezni. Nem előre megy, hanem körbejár. Éles fordulatokat tesz. Majd jobbra dől, majd balra. Majd fel akar kúszni egy hegyháton, majd lesiklik a völgybe. Kutatja a rést a fetkőgétfon. Fájdalmas érzéssel emelem a számhoz a papírzacskót. Azután egy éles fordulat. Néhány perc múlva most jobbkézről kapom a sárga kastélyt, amit az imént balról láttam. A motor tovább berreg, rohanunk a légben. Fél tizenegy. Már Pdesonynál kellene lennünk és még Brünnben sem szálttvnk le. Megadom magam sorsomnak. Tizenegy óra tizenkét perc. Aktunk lefelé, hatalmas gyártelepek, paloták, olyan ac egész, mint a hátára fordított cserebogár. A kémények épp úgy kalimpálnak, mint a bogár lábai. No végre Briinn! Újból előveszek egy papírzacskót. Sokat utazott mérnökünk résztvevő motöilyal néz, majd amikor már nagyon közel vagyunk a földhöz, megszólal: — No végre itt vagyunk. — Hol l — nyögöm. — Hát a gbelli repülőtéren. — Te jó Isten, ezért kellett nenem jel hat órakor felkelni, a tengeri b&logség összes kínjait kiáltani, halálos drukkban szorongani a Vrchovina vadregényes bércei között, hogy három óra múlva a redakcióbán írjam meg élményeimet! A pilíva sajnálkozva mondja el, hogy Brünn- tői húsz kilométernyire kellett visszafordulnia. Három felhöréíeg állta utunkat és Brünnben nem tudott volna leszdllani. Ez volt az első és utolsó repülőulam hiteles története, amely után valóban még inkább tudóm értékelni Lindbergh kollégám teljesítményét.- ■ X z. igaww! semgiwraKai 3 Véres verÉeiésá a newycrki Iíéopjs emléknapon Olasz fascísták és an&ii'áscíst&H hsi’ca — Mezriík szötfíeMámadó beszédének visszhangja — Cooildge a béke maliéit Newyork. május 31- Az Amerikai Egyesült Államokban 'tegnap tar tol Iák meg azt a nagy ünnepeit, amelyet a három lezajlott amerikai háború (az amerikai szabadság- harc, a polgárháború és a világháború) elesettéinek emlékére szenteltek. A legnagyobb ünnep Newyork b-an volt. A nap ünnepélyességét itt sok komoly incidens zavarta meg. Az összeütközések okozói többnyire külföldiek voltak. így már a kora reggeli órákban New- york egyik külvárosában az olasz fascis- táik és az olasz antifascisták között komoly verekedés támadt, amelynek folyamán az antifascisták két fascistát megöltek. Délután a Times Squaren a fascis- ták vissza akarták adni a kölcsönt az antiíaseistáknaik s a rendőrség csak az utolsó pillanatban akadályozhatta meg az újabb vérontást. Mindkét összeütközésben csak olaszok vettek részt. — Que-ensben, Newyork egyik külvárosában, viszont a kukluxclan emberei zavarták meg a rendet. A kukluxclan hívei jellegzetes fehér köpenyükben és arcukat elfedő, fehér, hegyes süvegükben vonultak föl, ámbár a hatóságok ezt megtiltották- A kihivő egyenruha csakhamar több verekedésre adott okot. Hiába jelent meg a rendőrség teljes fölkészültségével, a cián emberei mégis a háborús emlékműig hatoltak s ott lázitó szón okiatoké t m o n dtak. Két ellentétes beszéd Coolidga .elnök az ünnepnap alkalmával nagyarányú emlékbeszédet mondott, amelyben hangsúlyozta Amerika békeakaratát. Buttler, a Golumbian-egyetem elnöke, az emléknap alkalmával prokiamációval lépett a közönség elé, amelyben a világbéke tervét dolgozza ki. Ezt a tervet általában az „amerikai Lo- carno tervének" nevezik. Abban áll, hogy a már létező Locarno-szer- ződéseket újakkal egészíti ki s az egészet egyetlen nagy egységbe olvasztják. A terv a Monroe-elvet mindenütt kidomborítja. A közvélemény feszülten várja, miként foglal állást Buttler tervéhez a köztársaság elnöke. Annyi kétségtelen, hogy Amerika lakossága között egy re nagyobb lesz a vágy7 az általános amerikai Looarno megkötéséreMig Coolidge az amerikai emléknapon általános békevágyról beszélt, addig Herrick, párisi amerikai nagykövet, u Parisban rendezett amerikai háborús ünnepen tartott beszédében élesen kikelt Szovjetoroszország ellen. A francia lapok egyhangúan megái lapítják, hogy Kernek beszéde volt eddig a legélesebb, amelyet egy hivatalban lévő államférfim a szovjetkormány ellen mondott. Herrick, aki viailószinüleg a franciák kommunista el lenes hajlamának akart kedveskedni, a moszkvai kormányt nyíltan a „ruhás kutyák" kormányának mondta, s olyan „börtöntöltelékekből és gyilkosokból álló bandáinak", amellyel egyetlen tisztességes ember sem foghat kezet. Herrick beszéde a francia sajtóban nagy visszhangra talált és Angliában nagy elégtétellel állapították meg, hogy egy befolyásos amerikai politikus teljesen azonosítja magát az angol felfogással. A magyar tanítóegyesület és az egyházi tanfelügyelők Szlovenszkói katolikus pápá körből kaptuk a következő közleményt: A Szlo’vén'szíkő.i Állt. Magyar Tanítóegyesület a napokban átirt az Országos Római Katolikus Iskolatanács elnökségéhez s memorandumában arra kéri a Tanácsot, illetve a püspöki kart, bogy engedje meg, miszerint minden esperességi kerületben szervezi ess ék egy világi tanfelügyelői állás és erre az illető esperességi kerület tani!óságának hármas ajánlata alapján az egyházi főhatóság az arra legalkalmasabb egyént nevezze ki. A taniíó- egyesület azzal indokolja meg kérését, hogy a tanfelügyelő-esperesek nem szerezhetnek olymérvü gyakorlatot, hogy az iskolák feletti felügyeletet hivatásszerűen, a tanítói pályára készült egyén teljes felkészültségével gyakorolják, tehát szükséges, hogy a tanítók pedagógiai munkásságának elbírálását oly egyén végezze, aki vérükből való vér, vagyis tanító. A tanítóegyesület memoranduma nagy elégii1 ellenséget keltett az egyházi tanfelügyelők körében. A tanfelügyelő-esperesek és a felsőbb egyházi hatóságok úgy vélik, hogy e mozgalom célja nem más, mint az egyházi férfiaktól való függetlenités és szabadulás eszméje, melynek megvalósítása főleg az állami tanfelügyelők vesszőparipája szokott lenni. Az állami tanfelügyelők ugyanis nem szeretnek papot látni az iskolában, iskolalátogatásaik -alkalmával nem is keresik fel az iskolaszékek elnökeit, nem is jelentik be látogatásaikat, mint pl. annak idején a magyar állami tanfelügyelők, hanem egyszerűen beállítanak az iskolába és csak a látogatás után hívják az iskolaszék elnökét a tanító utján az iskolába az u. n. látogatási jegyzőkönyv aláírására. A memorandumot — tudomásunk szerint — maga az egyesületi központ szerkesztette meg a katolikus tanítóság egyetemességének megkérdezése nélkül. A katolikus tanítók nagy része nem is azonosítja magát a memorandum szövegével, mely a pokrokár tanítók berkeiből indult ki, hiszen a felterjesztésben világosan bevallják, hogy „a tanítóság haladott gondolkozása és a demokratikus elveknek a gyakorlati, életben való fokozottabb érvényesülése folytán önérzetesebbé váll" s azért kéri a világi tanfelügyelők kinevezését. A memorandum — értesülésünk szerint — elutasításban részesül, mert a világi tanfelügyelők kinevezése teljesen felesleges. Az egyházi tanfelügyelők érettségit végzett, akadémiai képzettségű, pedagógiát tanult férfiak, kiknek hivatása szintén a tanítás és nevelés 3 így mindenkor meg tudják bírálni a tanítók képzettségét és pedagógiai munkásságát is. Az egyházi tanfelügyelők különben tiltakoztak a memorandum ellen és kérték annak elutasítását. iinilllllfflfi H "»> I i iMii1 iiim Budapest húszmilliós dollár- kölcsönjegyzéséiaek nagy sikere New-Yorkban Newyork. május 31. Budapest székesfővárosának nyújtandó hívsz millió kölcsönt a newyorki tőzsdén pénteken reggel bocsátották aláírásra. A liölcsönnek olv nagy sikere volt. hogv a jegyzést már pénteken este le is zárták. A kölcsönt nvuitó pénzcsoport a magyar Nemzeti Bank newyorki pénzintézetének folyószámlájára fogja a folyósításra kerülő 17.700.000 dollárt befizetni, a főváros pedig a szerződés értelmében egyetlen darab busz millió dollárra kiállított kötvényt fog letétbe helyezni egv párisi pénzintézetnél. Ilven formán iunius közepetáián a főváros már kézhez is veheti a kölcsönösszeget. ÖT ESZTENDEJE annak, hogy a Prágai Magyar Hírlap, a csehszlovákiai kisebbségi magyarságnak központi lapja megindult nemes nemzeti missziójának teljesítésére. Ez a tény kisebbségi életünknek legnagyobb, legreálisabb eredménye, amelynek jelentőségét a magyarság legszélesebb rétegei felismerték, amikor felsorakoztak a kibontott zászló mögé. Ezen a helyen nem akarjuk nagy jelentőségű jubileumunknak politikai értékét méltatni. A múlt eredményeit s tanulságait mérlegelve a jövő fejlődés irányaira kívánunk most rámutatni. A Prágai Magyar Hírlap a kisebbségi magyarságnak olyan életszükséglete, amelyet szinte természetszerű szükségesség hozott létre. Ebben rejlik jövő fejlődésének biztosítéka. Céljaink világosak, az ut, amely e célok megvalósulására vezet, nyílegyenes. Mi nem állhatunk meg egy pillanatra sem a fejlődés utján, folyton előbbre és előbbre kell haladnunk, hogy a tökéletess ég minél magasabb fokát elérjük. Ezt a célunkat akkor valósíthatjuk meg, ha széleskörű publicitásunkat még fokozhatjuk, ha mind újabb és újabb olvasórétegeket szerzünk táborunkba. Mennél nagyobbak anyagi erőforrásaink, annál közelebb érünk céljaink betetőzéséhez. Minden uj előfizetőnk pillért jelent azon a hatalmas épületen, melyet a magyarság egy idegen kultúra tengerén emelt. Hogy jó lapot adjunk, minél jobb lapot adhassunk, nem egyedül rajtunk múlik, hanem főleg a magyar társadalmon. Nem vagyunk lukrativ válalkozás, nem nyerészkedői akarunk s ha megerősödni kívánunk, az a-zért van, meri minden erögyarapo- dásunkat lapunk fejlesztésére kívánjuk fordítani. Két év óta a lap fejlődésének görbéje magasba szökö tendenciát mutat. Uj és uj tömegek csatlakoztak hozzánk s a lap belső fejlesztésé)'e rögtön adva volt a lehetőség. A szerény hat, meg nyolc oldalas napilapból tíz és tizenhat oldalas orgánum izmosodlhatott fel. És ez a tény mindennél jobban és világosabban igazolja, hogy a Prágai Magyar Hírlapnak van létjogosultsága, meg van a lehetősége arra, hogy a szlovenszkói magyarság nagy fővárosi orgánuma legyen és folytatva azt, amit eddig teljesített, oda fejlődhessen, hogy a magyar kultúra igazi repi'ezentativ szócsöve legyen Csehszlovákiában. A lo,p alapitói gondoltak erre és a legnagyobb áldozatkészséggel rakták le az alapokai. Sok mindennel kellett megkezdenünk, amíg idáig eljutottunk, mert nem elég az anyagi áldozat, nem elég, hogy a közönség pénzzel támogassa a szlovenszkói magyarság fővárosi lapját: a szivefjre is nagy szükségünk van. Tudnunk kellett és kell itt Prágában, ahol el vagyunk Szigetelve, hogy az, amit itt alkotunk, megtalálja az utat a szlovenszkói magyarság Szivéhez, mert c $ak ez bitosithatja a l.ap fejlődését, csak ez jelenthet biztosítékot arra.., hogy a Prágai Magyar Hírlap tényleg egy a magyarsággal, tehát Szilárd talajon áll és gyökerei soha sem fognak többé elsorvadni, mert százezrek vére táplálja rajtuk keresztül a törzset és az ágakat. Terebélyes fa ma már a Prágai Magyar Hírlap. Gyorsabban fejlődött, mint ahogy a nemes eszmétől vezérelt alapítók gondolták, pedig idegen talajon nőtt ki- Ezt a gyors fejlődést lív a magyar közönség áldozatkészségének, megértésének és lankadatlan szeretetének köszönhetjük. Öt esztendőn keresztül e lap hasábjain mutattak rá mindenre a magyarság kulturális és politikai képviselői, ami hivatva volt a magyarság létét megvédelmezni. Az ellenünk törő ellenséges támadásokra itt jött válasz és a válaszoknak nem egy fontos esetben nagy hatásuk volt. A sarjadó szlovenszkói magyar irodalom a P. M. H. köré sereglett és a Prágában tartózkodó magyarok hozzánk látogattak el és hozzánk fordultak ügyes-bajos dolgaikkal. Ez már egy)nagában sokat jelent! Öt esztendő hosszú idő, de a népek életében igen rövid. Hogy mégis ennyire fejlődtünk, ez biztosítja a további fejlődést, amely, ha a közönség szeretete nem lankad el és egyre többen fogják megérteni, mit jelent egy napilap, amely a szlovenszkói magyarság fővárosi lapja, még nagyobb arányú lesz az .eddigi fejlődésnél. A Prágai Magyar Hírlap hatodik munkaévét, nem gyöngülő bizalommal és munkakedvvel kezdjüj- el, mert tudjuk, hogy Százezrek figyelnek fel szavunkraamely Százezrek Szívverésének visszhangja* i^g>
