Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-08 / 106. (1440.) szám
V lAfiVAR-HIRLAE i#2‘1 május », vasaroap. Narancsliget, mily álmot álmodol? — Rapszódia — "rta: HEGEDŰS LÓRÁNT Levélhulláskor lesz hal esztendeje, — már piros volt a lomb s örök ciprusok feketén álltak őrt a haldokló csalit között, mintha ittfelejtett silbakok strázsálnák a Múlandóságot. Oly egyszerű dolog az egész. Potsdamig vasúton mentem, ott felültem az A) villamosra és eljutottam Saussouei arany zöld kapujáig. Rajta betűk: F. R. = Fredericus Rex = Nagy Frigyes. Ott megnyílt előttem a lépcső, mely csobogó kutak teraszán át a nagy király idevarázsolt narancsligetéig vezet. Oda, oda, oda akarok jutni én, az ablakhoz, hol utoljára nézett karszékéiből a világba: „Nap, holnap közelebb leszek hozzád.“ Porosz- ország megteremtője és lelte többet nem szólt, azóta álmodik ... Oda, oda vigyetek! Két kísérőm próbálkozott velem, mindig nehezebbek lettek lábaim. Az első terrasz üvegháza birsalmafákat rejteget. Fejemet szörnyű karika kezdi szorítani. Második terrasz: fügefák imbolygó ága hajladoz. Uj abroncs nyomja égő homlokom. Föl, föl vigyetek! Harmadik, negyedik kavicsos ut: itt már szőlő pirul a zord porosz ég alján — így akarta a nagy király. Szememet fájó köd üli meg; mintha minden vérér elpattant volna a szemgolyóban, oly süvítő a fájdalom. Csak vigyetek, csak vigyetek oda, a legfelső emeleten már narancsfák lesznek, csodás jeléül annak, hogy Poroszország akkor óriás akaraterővel megszületett, megrázta egész Európát a hétéves háborúban. Mert ő rázta meg. Ezért még a tespedő magyart is elérte a porosz földrengés, a megvert bécsi udvar magyar testőrséget szervezett, magyar testőrök magyar irodalmat s a magyar szóból lett a magyar szabadság. Itt, itt, a sanssoucii ligetben kezdődött az uj magyar történelem lehetősége, — hisz akkor kaptuk e nagy lökéstől vissza a magyar tengert is, Fiúmét. Vigyetek fel a narancsligetig, vigyetek Nagy Frigyes ablakáig! Megkérdezem, mi lesz a sorsunk ezután, mit szánt ő nekünk? Föl, föl, még két ciprusvártán által!... Nem bírtam tovább. Lábam letorpadt, fejemet éri kábító szédülés. Nem tudtam eljutni a narancsligetig, hogy megkérdezzem Porosz- ország lelkét, mi lesz a levert, elkábult magyarral, csak fölcserepes ed ett ajkam rebegte: Narancsliget, mily álmot álmodol? Mikor Berlinibe hazavergődtem, csak a rettentő északi szél csapdosását érzém. Tépte a vérvörös lombot, verte arcomba a falevelet és én mintha hárfa volnék, melyen a világ minden fájdalma végigsüvit. Hónapok mentek el, nem tudtam semmit a világról, csak a kábítószert, mit be kellett vennem. (Ti, akiknek csak a testetek fájt, mit tudtok arról, mi a kin?) Néha sóhajtottam, de nem értett senki messze idegenben: Narancsliget, narancsliget, mily álmot álmodol nekünk? II. 1927 április. Megint Potsdamban vagyok. Az A)-villamos, sanssoucii kapu, régi barátok. Fridericus Rex, hallgass meg engem! Lelkem járt azóta lent a keserves, csapdosó magyar mélységekben és most keresi a homokpusztába teremtett nagy Akaratot, a Te narancsligetedet. Tudom, Poroszország |zel- leme itt álmodik. Narancsligetnek zord teremtője te, porosz szellem, ki egyszer jöttél nagy király s egyszer nagy Bismarck képében, ha még egyszer jössz, mit hozol nekünk? Segítesz még vagy már elfelejtettél? Narancsfáid között megtalállak-©? Elmúlt a bervadás, uj lomb fakad, hódító árját önti a magnólia virága. Friss mézgás levél között nagy hangversenyt ad a csíz, vörösbegy s rigó. Zsongó kikelet, téged köszöntelek s idevarázsolt narancsligetet, Poroszország lelkét újra keresem. Hogy meghíztak az aranyhalak! Az első terraszon bimbózik a birs, a másodikon picinyke fügék látszanak. Harmadik, negyedik emelet szőlővenyigéje int felém s most elérem a narancsfaligetet. A 'sanssoucii kastély kerek ablakából Nagy Frigyes üres karszéke néz a nap felé. Megértem most, mert Poroszország jár jár körül s azt mondja nekem, hogy a narancsliget még egyszer álmodott nekünk. Mi magyarok csak most értjük meg, hogy mindig na.gyzoltunk. Most azt hisszük, hogy mi vesztettük el a világháborút, pedig oly ártatlanok vagyunk benne, mint az a kis bogár, mely ott sütkórez a napon. De elhittük azt is, hogy mi teremtettük 1867-et. Pedig csak akkor tudtunk megmozdulni, mikor Poroszország szelleme újraéledt s Nagy Frigyes után nagy Bismarck jelent meg, hogy kidobja német földről Alisainál s minket felszabaditson. Középeurópa lelke ez, innét születtünk újra akkor mi is, az olasz is és a Balkán is. Rajtunk csak az múlik, hogy kibírjuk az időt, mig újra álmodik a nagy Álmodó s el ne árkóljuk tunyaságból és kishitű seggel feltámadásunkat. Nagy porosz lelkek csodás erejének narancsligete, most ötven éve, hogy megértette titkod a magyar s meg tudtad mondani, mily álmot álmodol nekünk. Letörtem egy gályát a narancsligetben: húsos levelét simogattam, úgy néztem rá, mint szerelmes leány nézi mirtuszkoszóruját s mig néztem, láttam, vágytam, megint csak kérdezem: Narancsliget, mily álmot álmodol nekünk? III. A buja pázsitot kiverte a százszorszép- virág. A rügyeket uj szellő rengeti s porosz narancsfaággal a kezemben a templomiba jutok. Garnisonskirche. Milyen egyszerű. Nincs se márványa, se bronzdisze. Nincs drága festménye, sem cifra szobra, csak zászlókkal van tele a fala. A 'templom üres. Egy-két mankón járó öregasszony osztogat jegyet. — Hol vannak a diadalmas zászlók, miket gyermekkoromban láttam itt, az orosz, francia, dán és osztrák csatákból? — Eltűntek mind, mert elvitték volna a békekötők. Valahol eltűntek, mikor keresték őket. Ezek neim azok, hanem a feloszlatott német ezredek fekete lobogói. — És Nagy Frigyes? Kezével mutatott: a szószék alatt kemény ércveretü ajtó. Megfogom kilincsét, kinyílik Alapítva 1833. Telefon 33. \3 S > diszmfi /Sfc fiveg, porceHán * nagykereskedése. § KOSIG E, FS-ntca 19. Nagy választék. Julányos árak. s lent kigyul a lámpa egy szűk boltozatnak mélyén. Két vaskoporsó egymás mellett, I. Frigyes Vilmos, az apa és fia, Nagy Frigyes, itt a kisebbik vasfödél alatt. Porosz- ország szelleme itt álmodik. Feléje léptem én, kezemben tartva narancsligetnek lombját. Sóhajtok megint. Narancsligetnek zord teremtője, te, te porosz szellem, ki most már kétszer jöttél, egyszer a nagy király, egyszer a nagy Bismarck képében, mit hozol nekünk? Vagy már elfeledtél? Látod, elhoztam nagy fogadalmamat. Mást nevezzenek ki törvényhozónak, mást ünnepeljen diszdoktor, díszpolgár, mást fogadjon taps és hordjon csingi- lingit, nekem csak egyet adj, ha porosz szellemed még egyszer megrázza magát s vele Európát, eszedbe jut, hogy van-e magyar. Reszkető kezem szétnyílott, a narancs- liget ága ott koppant Nagy Frigyes koporsóján. Az ajtót behúztam, elaludt a láng, a narancsvirág ott kérdezi tovább: Narancsliget, mily álmot álmodol ne künk? PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — Gyöngyvirág — Ezen a május elsején, ami egybeesett a vasárnappal, hosszú évek óta először tetszett úgy Páris, mintha ez a nap nem is a szocializmus, hanem a tavasz ünnepnapja lenne. Egypár csöndes gyűlés, a szokottnál üresebb utcák, a tradicionálisan sztrájkoló taxik, s egyebekben sok sétáló ember gyöngyvirággal a gomblyukakban: ennyi volt a május elseje. Délután átmentem Versaillesen, ahol a nagy parkban, a szobrok alatt, gyöngyvirág-csokrokkal a keblén és a kezében feküdt és őgyelgett a Nép és nézte a szökőkutak játékát Sütött a nap, mindenfelé béke volt. Az utcasarkokon nem tanyáztak rohamsisakos rendőri készültségek, a falakon nem üvöltöttek szocialista plakátok. Mintha egy verő- fényes napra békét kötöttek volna az emberek. Hiába az az igazság, hogy nem kötöttek békét ezen a május elsején valahogy nem volt kedve senkinek demonstrálni. Gyöngyvirágot szagoltak az emberek és hevertek a fűben * A gyöngyvirágot egy frankért, sőt ötven centimesért árulták ebben az évben május elsején, ami nagy haladás az előző évekhez, mikor három és négy frankot is elkértek néhány szálért. Amiből egyes újságok azt a következtetést vonták le, szép francia temperamentummal, hogy Páris már átesett a gazdasági krízisen és elkezdődött az aranykor. Történetesen május elseje egybeesett Poin- caré nagy beszámolójának napjával, aki sietett egy nagy beszédben leszögezni és realizálni kétségtelen eredményeit annak a kormányzási rendszernek, amit ő képvisel. Bizonyos az, hogy a nagy krízis, amit mindenki várt, mindenki rettegett, eddig még nem következett be. A frank stabil, minden hűhó nélkül, az infláció veszélye elmúlt, a bizalom korlátlan, a takarékbetétek összege a legutolsó kimutatás szerint újra meghaladja a tizenhat milliárd frankot, s a munkanélküliség, ami egy pillanatig sem volt katasztrofális, csökkenőben van. Minden úgy áll ezen a tavaszon, hogy Franciaország megúszta a bankerott s a devalvációs krízis veszélyeit. Az ország dolgozik, prosperál, nehézségekkel küzd, de komoly gazdasági gondok egyelőre Szőnyegjavitó- tisztitó vállalata, Jirinner-utca 14. Tel. 29-32. Meghívásra költségmentesen vidékre is. nem fenyegetik. S amig ez történik odahaza, addig a francia külpolitika változatlanul a békeangyal Briand kezei között nyugszik s sző uj Locarnokat benn és künn egyaránt: nem minden nehézség nélkül, de meggyőződéssel és őszinte békeakarattal. Mindendéle Marne-i csatánál nagyobb csoda és a francia gloirenak igazibb hirdetője az a mérleg, amit a francia kormány elnöke ezen a május elsején a világ elé terjeszthetett. Mintha ezekben a válságos hónapokban a legnagyobb francia erények: a józanság, az értelem és a nagylelkűség fogtak volna össze, hogy megmentsék Franciaországot, amit a szenvedély, imperalizmus, kapzsiság, s még más ilyen francia tulajdonságok elbuktatni készültek. Miféle nehéz tél volt ez és miféle szép május elseje lett belőle. A gyöngyvirág is olcsóbb lett és mindenkinek jutott egy kevés. * És persze, erre a májusra már a sokat siratott idegenek is visszajöttek. Nem hordákban jöttek, mint egy éve, hanem vonatokban és hajókkal. Nem százezrivel, mint egy éve, hanem olyan tömegben, s elég tekintélyes tömegben, mint mindig is jöttek tavasszal, mióta Páris megint vendégeket lát. Ezúttal nem a chicagói szobalány jött el, hanem a chicagói nagysága. Visszajött az az idegen réteg, amelyiket nem ijeszti meg a ikörül- mény, hogy valami Párisban ugyanannyiba kerülhet, mint odahaza. Visszajöttek a nagyurak, a turisták, a utazó középosztály, a tanulni akaró művész. Annak az ízetlen karneválnak, ami ma egy éve lejátszódott Páris utcáin, persze vége. Az idegen, aki visszajött, nem vásárol többé á tant prix, ellenben komoly pénzzel fizet, s tisztességes árut, rendes kiszolgálást követel. Ez nem árt Párisnak sem, ahol m,a egy éve nagy volt a mámor, s pincért, kereskedőt, soflfőrt, hivatalnokot a böjt hónapjai megint rászoktattak udvariasságra, rendes modorra, s általában Páris megint rászokott a konkurrenciára, amit ma egy éve már teljesen elfelejtett. Valami fényes és nagyszerű üzletmenettől a mai Páris persze még messze van; de már messze van a bukások, a krízis, a mukátlanság és üzlet- telenség nyomasztó gondjaitól is. A francia talán ma sem örül annak, hogy Páris utcáin megint pápaszemes turistákkal megrakott autócarok szaladgálnak; nem örül neki, de távol van attól, hogy haragudjon reájuk. I I * ' (|. /•: Valami megkönnyebbülés és bizakodás érzik az egész párisi fronton. Franciaország a háború óta most először bizonyította be, hogy le tudja vonni egy háború következményeit, s az újjáépítést nem hadisarcokra és adósságletagadásra, hanem a maga munkájára és erejére alapozza. Mintha nyomai indulnának itt is annak a káprázatos versenyláznak, ami a legyőzött Németországot néhány esztendeje elfogta, ami ott egv ipart ujjáteremtett, városokat emelt, napi tizenhat órát .dolgozott, hogy pótolja mindazt, amit vesztett és mulasztott. Egynéhány francia gesztus mutat már arra (a Rhone-kanális, Rothschlid báró 30 milliós adománya egy óriási biológiai intézet céljaira, ami méreteiben felül fogja múlni a berlini „Kaiser Wilhelm"- intézetet) — hogy az imperalista Francia- ország mellett él és egyre bátrabban hallatja szavát az intellektuális és dolgozó Francia- ország, ami elismer és exekutál feladatokat, s vállal konzekvenciákat és konkurrenciát. Ahogy ennek a népnek az életében mindig fölváltotta egymást a romantikus és a klasszikus elem, a francia karakternek ez a kettőssége, a gallság és a latinság, úgy váltják egymást politikájában a vitális humanitás és az imperializmus. Mintha jelei mutatkoznának annak, hogy a mai Franciaország a vitális humanitás egy uj érájába lép, — s különös, hogy ennek az érának kezdetén a legmerevebb imperialista politika nagymestere áll megint: Poincaré. Mindegy, a gyöngyvirág, a „porte-bon- heur‘.‘ olcsóbb lett ezen az éven; teleszórták vele Párist, s az egész nagy város nehéz évek után mintha megpihent volna egy napra. Csehszlovákia követi a román példát A Prágai Magyar Hírlap 1927. évi május 5.-i számában „Csehszlovákia követi a román példát" címmel megjelent közleménvbea a turiszakállasi birtokra vonatkozólag többek között az a tényállítás foglaltatik, hogy a turiszakállasi birtok tulajdonosainak a földhivatal részéről egyezkedési ajánlat tétetett, am ely úgy szól, hogy a 6^ holdas birtokból adjanak le 100 holdat a cseh telepesek számára, 100 további holdat pedig magyar parasztoknak s ebben az esetben a birtok többi részét a kisajátítás alól felszabadítják. A fenti közleményben a túri szakállási lefoglalt birtokra vonatkozó fenti tényállítás a valósággal homlokegyenest ellentétben áll, mert nem a földhivatal tett egyezkedési ajánlatot, hanem ellenkezőleg, a birtok tulajdonosai, közöttük alulírott Nagy Vilmos dr. komáromi ügyvéd, úgyis mint a tulajdonosok meghatalmazottja, terjesztettem elő kérelmet a földhivatalhoz az egyezkedési tárgyalások megindítása iránt, amely kérelmemre a földhivatal semmiféle irányban intézkedést nem tett s így, minthogy a fenti köziem énjében a turiszakállasi birtokra vonatkozó tényállítások a valósággal teljes mérvben ellentétben állnak, az 1914. évi 14. t. c. 20. §-a értelmében helyreigazító nyilatkozattal élek, annak kijelentése mellett, hogy a nyilvánvalóan hamis adatok közléséért a törvényes megtorló lépéseket folyamatba tettem. Komárom, 1927. évi május hó 5.-én. Nagy Vilmos dr. A helyreigazitó nyilatkozattal kapcsolatban kötelességünknek tartjuk megjegyezni, hogy cikkünket jól informáltunk hitt budapesti forrásból merítettük. Sajnálattal állapíthatjuk meg a nyilatkozatból is, hogy a földbirtokhivatal nem változtatta meg eddigi földbirtok-politikáját és ismét gyöngítette azt a reményt, hogy végre a jobb belátás és megértés politikájára tér át. ^eeoeeoooooooooooooooooooooooe«K Syfilidologe Dr. Kolb azelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa PrAda II. Vodlikova 31. azAm. Wnssormnnn vizsgálat! 4
