Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-08 / 106. (1440.) szám

1927 május 8. vasárnap. '5R®G3at/V\A<^^HIRIiAE Nitsch Andor hatalmas beszédben fejtette kil a dezindnsztrializálás pusztításait s megjelölte : \ a szanálás útját A szlovanszkói ipart teljesen leépítették, még ott is, ahol a vezetés szlovák kezekben volt — Csak helyes közgazdasági politikával menthető a helyzet s lehet teherbíróvá tenni Szlo- venszkő népét — Az adóreform kedvező eredményeit a büntető határozmányok tönkreteszik Prága, május 7. Mint tegnapi parlamenti tudósít ásunk- ■1>an megemlítettük, az adóreform részletes vitáija során Nitsch Andor, a szerpesiek kép­viselője, az elméleti és gyakorlati szakem­ber éles kritikai bonckésével vette taglalás alá az adóreformot s annak különösen szlo- venszkói vonatkozásait vizsgálta. A mara­dandó értékű beszédet az alábbiakban teljes egészében közöljük: A régi adórendszer káoszt fereujiett Közgazdasági életünk legnehezebb problémá­inak egyike az adókérdés. Midőn a pénzügymi­niszter ur az adóreformját bejelentette, az ország lakossága oly általános könnyítést várt az adózás terén, amely a súlyos gazdasági helyzethez illő volna, mert azok a módszerek, amelyek: alapján a háborút követő évekbeli az adó' arí ozások be­hajtattak, nemcsak tarthatatlanok, hanem a kö­zönség számára egyenesen kinosak. A számos újonnan bevezetett adónem, továbbá azon körül­mény, hogy a pénzügyi igazgatás 3 régi, kipróbált hivaíabiokok helyére uj, megfelelő szakismeretek nélküli erőket helyezett, olya,n káoszt teremtett nemcsak az adó­rendszerben, hanem az adók kezelésénél ’s, hogy még a legjobb nevű adószakértők is csak nagynehezen ismerik ki magukat benne. Kivetették a vagyondézsmát s az adóalanyok nagy- gondban voltak, hogy honnan vegyék ezeket a szédületes összegeket. Nemsokára ezután követ­kezett a második vagvondézsma a jövedelmi adó formájában, amelyet 4—5 évre visszamenőleg, egyszerre vetettek ki. Hiábavaló volt minden fe- lebbezés, az adóalany kénytelen volt fizetni, még ha a szükséges pénzt 14 százalékos kamatra is volt kénytelen kikölcsönözni. A pénzügyi igazga­tás tekintet nélkül ment rá az adófizetőre s irgal­matlanul behajtotta azokat az adótartozásokat is, amelyek az államfordulat előtti időkből származ­tak, ezzel szemben senki sem törődött a. lakosságnak az ál­lammai szemben fennálló követeléséivel, igy elsősorban a hadik öle sünnel. Gyakran halljuk azt az érvet, ha a napirenden levő adótörvény büntető rendelkezéseit kritizál­juk, hogy az adóerkölcs hanyatlott s ezért kell a dráli ói rendszabály. ni a különböző adónemekben s azt is el kell is­mernünk, hogy főleg a jövedelmi és a kereseti adóknál az adó-ételek alacsonyabbak, azonban a törvény végrehajtása kapcsán a büro­krácia olyan hatalmas fegyvert kap a ke­zébe, amely az előbb említett könnyítése­ket teljesen illuzórikussá teszi. Már a javaslat elején, a bevezető intézkedé­seknél oly nóvumot találunk, amelyet eddig csak a forgalmi adónál ismertünk, ez pedig az ellen­őrző osztály s ennek további tiz évre való meg­hagyása; ennek az ellenőrző osztálynak a jövő­ben joga lesz ellenőrizni az egyenes adókat is, tehát még tiz évig fogja az adózó közönséget ret­tegésben tartani ez az ellenőrző oszüily, miután a javaslat feltételezi, hogy tiz év alatt az adóerkölcs már olyan fokon fog állani, hogy- ez a szerv nél­külözhető lesz. Az összes közgazdasági testületek egyhangúlag állást foglaltak emez ellenőrző osz­tállyal szemben, mert mindenki jól udjr, hogy mi ez az osztály, aki már egyszer működött egy ilyen­nél. A keresztény adófizetőt csalónak nézik, na­pokon keresztül kihallgatják, keresztkérdések alá veszik s a napokig tartó ellenőrzés ideje alatt az üzem zárva maradhat. Az adórendészet emez in­tézménye föltétlenül kimaradhatot volna s iga­zán érf hetei len. hogy miért maradt a javaslat ban, jóllehet az egész közgazdaság állást foglal ellene. Hiányoznak a kereset kiszámításának irányelvei A jövedelmi és kereseti adóknál nélkülözzük azokat az irányelveket, ame­lyek szerint a kisgazda és a kisiparos jö­vedelmét kell kiszámítanunk, azokét a kis emberekét, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy szabályszerű könyveket vezes­senek s igy legtöbbször az adókivető hatóság fék­telen önkényének vannak kiszolgáltatva. Ezt a hiányt legalább a végrehajtási rendeletnek kel­lene kiküszöbölnie. Teljesen indokolatlan a négy tagú családok adómentes létminimumának az eredeti javaslattól eltérő leszállítása. Ugyanezeknek az irányelveknek a hiányát ta­pasztaljuk a kereseti adónál, a kisiparos kerese­tének a kiszámítása kapcsán. Az adótételek nagy­jában megfelelnének a közgazdasági viszonyok­nak. A bérelt területekből eredő kereset adómen­tességéről szóló intézkedést oly módon kellene módosítani, hogy ez a kereset akkor is adómentes mardjon, ha az illető gazda egy állandó cselédet tart, a bérelt földterület mértéke nem haladja meg azonbaD a saját tulajdonában levő föld mértékét. Kétféle adóerkolcs Micsoda erkölcs az — kérdem — ha az állam nem tess eleget az állampolgárok­kal szemben vállalt kötelezettségeinek és ha a pénzügyi igazgatás azokat az adóssá­gokat, amelyekkel az állam tartozik a polgároknak, nem. akarja elismerni. Az erősebb marad mindig a győztes és a sze­gény polgár, az adófizető, itt a gyöngébb, ő az, akinek az adóerkölcse hanyatlott, őnála kell emel­ni az adóerkölcsöt drákói szabályokkal, a pénz­ügyi igazgatásnak nincs szüksége erkölcsre, mert ezt csak az a jog illeti meg, hogy az erkölcsöt mástól követelje meg. Szlovenszkón akkor isit a legnagyobb káosz az adóügyekben, amikor az adózás alapját alkotó kataszter a községi és kör­jegyzőktől elvételeit s az adóhivatalok kezelésére bízatott. Még nagyobb hiba volt az, hogy a jegyzőkből, akik eddig községi alkalma­zottak voltak s az adókat is ők írták elő, politikai hivatalnok okai csináltak s elvették tőlük ezt a, fontos közigazgatási mun­kát. Ma már belátják a hibát s bizony szeretné­nek visszatérni lassankint és óvatosan a régi rend­szerhez, a községi jegyzők ismét behajthatják az adókat s a kataszter is visszakerül oda. ahonnan elvitték, a községi jegyzőkhöz, hogy azok a szük­séges javításokat, s az ingatlan átruházásokat be­jegyezzék. Számtalan más olyan hibát tudnék itt felsorolni, amely az adórendszer teljes megzava­rásához vezetett. Mit segít azonban bármilyen, adóreform is, ha a legigazságtajnnsr.bh adó, amely mindent megdrágít s a, közgazdasági életet bénítja, a forgalmi adó továbbra is meg- marad. Az adóügy terén uralkodó bizonytalanság, a hallatlan előírások és főleg a leghallatlanabb utó­lagos adóleirások teszik tönkre a vállalkozási kedvet s áthúzzák az üzletember, a gyáros, az ipa,- tos, a. gazda legpontosabb számításait is és ezzel Sz’ovenszkó hajdan Virágzó közgazdasági életét a tönk szélére juttatják. A reform a bürokráciát tolhataiomra futtatja Ha a ház asztalán elfekvő törvényjavaslatot tárgyilagosan vizsgáljuk « arról teljesen objektív kritikát akarunjr mondani, ugv el kell ismernünk azt, hogy ez a' javaslat igyekszik rendet teremfe­A mezőgazdasági tanács helyes megszervezése Szlovenszkón A földadónál azt látjuk, hogy a tételek az eddigi magasságban mozognak, egy újdonság is van azonban s ez: a mezőgazdasági tanácsoknál lé­tesített külön alap, amelyből a nagyméretű elemi csapások idején a földadó megtéríthető. Egészen természetes, hogy a történelmi országok mezőgaz­dasági tanácsai emez alapok kezelését követelték s azt lehet mondani, hogy az egész intézmény he­lyes, azonban a történelmi országok mezőgazda­ságai régi. jól kiépített és kipróbált szervek, ahol minden nemzetiség megtalálja a maga osztályát Azonban hogyan áll a dolog Szlovenszkón? Az 1920 április 26-án kelt 305. sz. kormányrendelet, szerint Szlovenszkó számára megszervezték a me­zőgazdasági tanácsot, melynek tagjait egyrészt a kormány nevezi ki, másrészt a megyei bizottság küldi ki. A szlovensskói német és magyar kisebb­ségnek nincs megfelelő képviselete a me­zőgazdasági tanácsban s bizony súlyos gondot okoz nekünk az, hogy elemi csapások esetén a német és magyar igény­lők kívánsága megfelelően lesz-e elintézve. Feltétlenül jobb volna, ha a mezőgazda­sági tanács kérdésének rendezéséig, ne­vezetesen a történelmi országok meeőgaz- detsági tanácsaihoz hasonló kiépítéséig a különleges alapot az országos bizottság ke­zelné, amelybe a kisebbségek kiküldik a választott képviselőiket. A büntető rendelkezések a reformnak még jótékony hatásait is megsemmisítik A büntető rendelkezéseket sikerült ugyan az uj szövegezéssel áttekinthetőbbé tenni, n javáslatnak ez a része azonban még a változásokkal is elfogadhatatlam. Ez a fejezet nemcsak, hogy illuzóriussá teszi a reform nyújtotta előnyöket, hanem súlyos vissza­esést jelent a törvényhozás számára is, miután a büntetőjog alapelvein egyszerűen, túl­teszi magát. Ezek a büntető rendelkezések sok esetben még annak a lehetőségét is elveszik, hogy az adóalany az adóhivatalok önkényével szemben védekezhes­sék, mert senki sem bizonyos, hogy mikor ütkö­zik eme rész valamely paragrafusába. Különösen nagy ellenszenvre talált a 199. §, amelyet méltán nevezhetünk az adóhivatalok re ndtörvény ének. mert eme paragrafus szerint az adóhivatalok működését vem szabad nyilvános kritika tárgyává tenni. Feltétlenül el keli vetnünk a büntetőtanácsok rendszerét is s az adóügyekben való bíráskodást a rendes bíróságokra kelt bízni, mint azt a ma­gyar törvény állapította meg. Az az indokolás, hogy a bíróságok ezáltal túl lennének terhelve munkával, nem állja meg a helyét, meri ha a pénzügyi hatóságok igazságosan és humánusan fognak eljárni, úgy a bíróságra nem is lesz szük­ség. A magas büntetés az adóerkölcsöt éppent úgy nem javítja meg, miként a. halálos ítélet sem szünteti meg a gyilkosságokat. Az elrettentés el­mélete a modern jogtudomány előtt már régen elavult. Az adókövető bizottságok összeállítása Ugyancsak elfogadhatatlan a közös intézke­désekről szóló rész is. Erre vonatkozólag fökiván- ságunk az, hogy az adókivető bizottságok független s az adóalanyok által választ olt a szervek le­gyenek. Teljesen tarthatatlan az az indokolás, hogy a bi­zottsági tagok választása nagyon körülményes volna, miután a legkülönbözőbb szervezetek és testűje! ek könnyűszerrel megválaszthatják az adó­bizottsági tagjaikat. Az olyan szabályozás, amely szerint az adókivetö bizottság tagjait kinevezik s a bizottság elnöke egy pénzügyi tisztviselő, szá­munkra elfogadhatatlan és pedig annál inkább, miután az elnököt olyan hatodommal ruházza fél, amely az egész bizottsági eljárási illuzó- rivssá teszi> A bizottság eme formájában csupán a pénzügyi hatóság villámhárítója, amelyre minden rosszat rá lehet kenni. Eme javaslat szerint a pénzügyi ha­tóság előírhatja, hogy a bizottságnak miképpen kell dolgoznia, hány ügyet kell elintéznie napon­ként s ha a bizottság nem engedelmeskedik az elnöknek, úgy ez minden további nélkül feloszlathatja azt. Ezt a fejezetet feltétlenül át kell dolgozni az adó­autonómia szellemében, a bizottságok választandók s a legmesz- szebbmenő jogokkal ruhásandók fel. Nagy jelentőségű az is, hogy minden adókörzeí számára önálló bizottság állíttassák fel, hogy az emberek a drága munkaidőt ne legyenek kényte­lenek elpocsékolni a napokig tartó utazásra. Az előadó könnyebben felkeresheti az egyes adóhi­vatalokat, hogy ott az adókat megtárgyalja, mint hogy száz és száz embert becitáljon magához a városba. Ezen a fejezeten is vörös fonálként végighúzódik a pénzügyi igazgatás, amely minden oldalról védve van, ezzel szemben az adófizető teljesen védtelen, miután senkije sincs, aki a bi­zottságban pártját fogná. A bizottság elnöke, aki a pénzügyi hatóságnak képviselője is, maradhat pártatlan? Nem adhat, mert nem is szabad igazat adnia az adóalanynak, ha ennek oly világos is az igaza. Mennyire más volt a helyzet akkor, amidőn az elnök egy teljesen pártatlan adófizető volt. mig az előadó s az adóalany két egymással szem­benálló fél voltak s a bizottság volt a döntőbíró­ság. Hosszú éveken át tagja voltam az adóbizott­ságnak, amelyben meglehetős tapasztalatokra tettem szert s igy jól tudom azt is. hogy mennyi minden függ az elnöktől, hogy a bizottság meny­nyire követi az ő utasításait és hogy a pártatlan elnök mennrire képes megvédeni a felet a refe­rens túlkapásaival szemben. Jól tudja ezt azon­ban a pénzügyi igazgatás is s ezért tettek hivatalnokot a bizottság élére, hogy ily módon az állam érdekeit megvéd­jék, mig az adóalany érdekeivel senki sem törődik. A törvény eme része semmi intézkedést nem tar­talmaz arra vonatkozólag, hogy a felebbezést bi­zonyos határidőre kellene elintézni s a késedelmi kamatok tekintetében is csupán az állam javára tartalmaz intézkedést, mig az adófizető érdeke itt ip figyelmen kívül marad. A személyi zálogolás nóvuma A személyi zálogolásra vonatkozó intézkedé­sek is teljesen újak Szlovenszkón, ez az újdonság azonban nem előrehaladás, hanem csak arra lesz jó, hogy azt az érzést tartsa bennünk ébren, hogy ismét egy hatalmas lépést tettünk a legsötétebb középkor felé. Rendkívül veszedelmes és túlságosan messze­menő a- a meghatalmazás, amelyet a pénzügyi ha- óságok az adóügyi tartozások biztosítása érdeké­ben kaptak s erősen emlékeztet a középkori ököljogra. Az eddigi tapasztalataim szerint az adó­hivatalokkal szemben nem lehelünk olyan biza­lommal, hogy egész egyszerűen rájuk bízzuk an­nak megítélését, hogy az adó biztosítása szüksé­ges-e és a biztosítás elegendő-e. Erre vonatkozó­lag a törvénynek feltétlenül részleteznie kellene a körülményeket. Az egész törvénytervezet arra vall, hogy szer­zőjének főgondja volt az, hogy az adóhivatalok számára a legmesszebb­menő jogokat biztosítsa. Ezzel szemben az adófizető védelme teljesen elég­telen, vagy jobban mondva egyáltalában nincs is meg. Az itt előadottak után kénytelen vagyok ki­jelenteni, hogy csak abban az esteben szavazhatok a javaslat mellett, ha módosító indítványaink ho- norállatnak, mert a törvényjavaslatot a mai for­májában elfogadni nem áll módunkban, miután a Szlovenszkón érvényes régi magyar törvényes rendelkezések ezeket a kérdé­seket sokkal liberáliaabban kezellek s ez a törvény az eddigi rendelkezésekkel szemben súlyos visszaesést jelent. A helyes adópolitika a apja a helyes gazdasági politika Tisztelt hölgyeim és uraim. Nem a büntető paragrafusokkal -és ellenőrző bizottságokkal, nem a maga?, büntetésekkel lehet az embereket adó­juk megfize'ésére kényszeritenk hanem az állam feladatainak legfontosabbika az. hogy lakosainak megélhetési és kereseti lehetőségeit biztosítsa. Ha a kereseti lehetőségek megvannak (■ a ter­melés szabadon mehet á maga utján, akkor senki sem fog vonakodni az adófizetéstől, mert mindenki jól tudja kötelességét az állammal szemben. Ha a gazdasági élet eleven, ha mindenkinek meg van a kereseti lehetősége, akkor nincs szükség különle­ges pénzügyi bíróságokra, nincs szükség spanyol- csizmára s elég volna egy kis jóakarat, igazságos­ság és humánus eljárás az adókivetésnél. De mi­lyen e helyzet ma, különösen Szlovenszkón? Ipar, kereskedelem, gyáripar és mezőgazdaság meg vannak bénítva. Az egész közgazdaságban olyan halálos csönd van, mint a temetőben. Itt-ott egy-egy ankéton, vágj’ gyűlésen halljuk a lélekharang szavát, amikor is az értekezlet egyik­másik résztvevője súlyos panaszt emel a szí öve n- szikói közgazdasági helyzet szomorú állapotáról. Ha esetleg a kormány valamelyik szerve is jelen van, igyekszik vigasztaló és Ígérő szavakkal vála­szolni, mégis rövidesen beköszönt ismét a halálos csönd s csal: azt látjuk, hogy a gyárkémények, a kohók, melyek tegnap még vígan füstöllek, mia düledeznek. Ilyen, szo-moru képet láthatunk leg­inkább mi, sdovenszkóiak, de a saját ‘estünkön is érezzük a helyzet minden súlyát- A deeindus- trializáció szava rettenetesem megbosszulta magát. A dedndusztnalizálás felé Végigéltük azt. hogy Szlovenszkó hajdan vi­rágzó ipara, melyről azt mondták, hagy csak mes­terségesen van életben tartva, legnagyobbrészt le­épült. Nem szabad elfelejtenünk azonban azt, hogy ez a „mesterségesen élesztett” ipar az emberek ezreinek adott kenyeret és súlyos milliókat szállí­tott az államnak egyenes és közvetett adók címén. Saját szemünkkel láttuk Szlovenszkón. hogy mi­ként zárták be kapuikat a nagy ipari központok­ban lévő üzemek Losoncon, Nagyszlaooson, Ilonkám, Zólyomban. Nógrád egész szövő- és üvegipara. Ko- rompa, a Bodra- és G ölnie völgy vasipara, Kés­márk textilgyárai, a szopes—göraöri bányaüzemek és számtalan sok más vállalat. Eddig azt hittük, hogy csak annak az iparnak ilyen súlyos a sorsa, amely magyar, vagy német kezekben van. Azonban sajnálattal keik megállapítanunk, hogy a tisztán szlovák kezekben lévő iparnak a. sorsa sem jobb és ha, nagyon gyors segítség nem jön. úgy ez is halálra van Ítélve s ez: a 1 iptószentnwklósi hires. ősi bőripar. A régi Magyarországon a szentmiklósi bőripar az ország büszkesége volt; aj országba jövő idegent Lipíószentmiklósra vezették, mely város a hajdani Magyarország bőriparának olyan központja volt. mint Ángclországban Manchester a szövőipar számára. 1914-ben Liptószentmiklóscn még IS bőrgyár volt üzemben, esek közül az állam- fordulat óta 8 üzem teljesen beszüntette a munkát 1914-ben a 16 üzem 13-S9 munkást foglalkoztatott akik 41.55 családtagod láttak el. 1927-ben a még üzemben lévő gyárak már csak 379 munkásnak adnak munkát s 1079 családtagnak kenyeret. Az összes bőrgyári üzemek 1510 lóerőre voltak bereu- j dezve. 1914-ben heti 8133 munkanap volt, amely szám 1927-ben 1628-ra esett. A teljesítmény: a há- b«j-u előtt 9 vagon bőripari tennék, ma 1 ragon és 36 mm.; a. békebeli teljesítménynek tehát alig a 15 % -a. Nem állja meg a helyét az a szemrehá­nyás sem. hogy a szentmiklósi bőripar a beruhá­zásokra és újításokra semmit sem áldozott, mert 1922 óta kerek 10 millió koronát fordítottak erre a célra. Hogy ez az ősrégi, híres ipar ebbe a. szomorú helyzetbe került, ennek okai a következők: 1919 és 1920-ban a borkivitel tilos volt. A szentniiklósi ipar eme kiviteli tilalom miatt elvesztette főpia­cát. a nagy magyar alföldet. 1922-ben következett be az inflációs politikáról a deflációs pénzügyi | gazdálkodásra való áttérés. Ez az átmenet a leg­súlyosabban érintette a szentmdLlési bőriparit. | amely a rasini pénzügyi politika minden súlyát a j saját testén érezte. 1925-ben a gyárak Oroszország- ; ból kaptak nagyobb megrendeléseket, ennek meg­5

Next

/
Thumbnails
Contents