Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-08 / 106. (1440.) szám
1927 május 8. vasárnap. '5R®G3at/V\A<^^HIRIiAE Nitsch Andor hatalmas beszédben fejtette kil a dezindnsztrializálás pusztításait s megjelölte : \ a szanálás útját A szlovanszkói ipart teljesen leépítették, még ott is, ahol a vezetés szlovák kezekben volt — Csak helyes közgazdasági politikával menthető a helyzet s lehet teherbíróvá tenni Szlo- venszkő népét — Az adóreform kedvező eredményeit a büntető határozmányok tönkreteszik Prága, május 7. Mint tegnapi parlamenti tudósít ásunk- ■1>an megemlítettük, az adóreform részletes vitáija során Nitsch Andor, a szerpesiek képviselője, az elméleti és gyakorlati szakember éles kritikai bonckésével vette taglalás alá az adóreformot s annak különösen szlo- venszkói vonatkozásait vizsgálta. A maradandó értékű beszédet az alábbiakban teljes egészében közöljük: A régi adórendszer káoszt fereujiett Közgazdasági életünk legnehezebb problémáinak egyike az adókérdés. Midőn a pénzügyminiszter ur az adóreformját bejelentette, az ország lakossága oly általános könnyítést várt az adózás terén, amely a súlyos gazdasági helyzethez illő volna, mert azok a módszerek, amelyek: alapján a háborút követő évekbeli az adó' arí ozások behajtattak, nemcsak tarthatatlanok, hanem a közönség számára egyenesen kinosak. A számos újonnan bevezetett adónem, továbbá azon körülmény, hogy a pénzügyi igazgatás 3 régi, kipróbált hivaíabiokok helyére uj, megfelelő szakismeretek nélküli erőket helyezett, olya,n káoszt teremtett nemcsak az adórendszerben, hanem az adók kezelésénél ’s, hogy még a legjobb nevű adószakértők is csak nagynehezen ismerik ki magukat benne. Kivetették a vagyondézsmát s az adóalanyok nagy- gondban voltak, hogy honnan vegyék ezeket a szédületes összegeket. Nemsokára ezután következett a második vagvondézsma a jövedelmi adó formájában, amelyet 4—5 évre visszamenőleg, egyszerre vetettek ki. Hiábavaló volt minden fe- lebbezés, az adóalany kénytelen volt fizetni, még ha a szükséges pénzt 14 százalékos kamatra is volt kénytelen kikölcsönözni. A pénzügyi igazgatás tekintet nélkül ment rá az adófizetőre s irgalmatlanul behajtotta azokat az adótartozásokat is, amelyek az államfordulat előtti időkből származtak, ezzel szemben senki sem törődött a. lakosságnak az állammai szemben fennálló követeléséivel, igy elsősorban a hadik öle sünnel. Gyakran halljuk azt az érvet, ha a napirenden levő adótörvény büntető rendelkezéseit kritizáljuk, hogy az adóerkölcs hanyatlott s ezért kell a dráli ói rendszabály. ni a különböző adónemekben s azt is el kell ismernünk, hogy főleg a jövedelmi és a kereseti adóknál az adó-ételek alacsonyabbak, azonban a törvény végrehajtása kapcsán a bürokrácia olyan hatalmas fegyvert kap a kezébe, amely az előbb említett könnyítéseket teljesen illuzórikussá teszi. Már a javaslat elején, a bevezető intézkedéseknél oly nóvumot találunk, amelyet eddig csak a forgalmi adónál ismertünk, ez pedig az ellenőrző osztály s ennek további tiz évre való meghagyása; ennek az ellenőrző osztálynak a jövőben joga lesz ellenőrizni az egyenes adókat is, tehát még tiz évig fogja az adózó közönséget rettegésben tartani ez az ellenőrző oszüily, miután a javaslat feltételezi, hogy tiz év alatt az adóerkölcs már olyan fokon fog állani, hogy- ez a szerv nélkülözhető lesz. Az összes közgazdasági testületek egyhangúlag állást foglaltak emez ellenőrző osztállyal szemben, mert mindenki jól udjr, hogy mi ez az osztály, aki már egyszer működött egy ilyennél. A keresztény adófizetőt csalónak nézik, napokon keresztül kihallgatják, keresztkérdések alá veszik s a napokig tartó ellenőrzés ideje alatt az üzem zárva maradhat. Az adórendészet emez intézménye föltétlenül kimaradhatot volna s igazán érf hetei len. hogy miért maradt a javaslat ban, jóllehet az egész közgazdaság állást foglal ellene. Hiányoznak a kereset kiszámításának irányelvei A jövedelmi és kereseti adóknál nélkülözzük azokat az irányelveket, amelyek szerint a kisgazda és a kisiparos jövedelmét kell kiszámítanunk, azokét a kis emberekét, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy szabályszerű könyveket vezessenek s igy legtöbbször az adókivető hatóság féktelen önkényének vannak kiszolgáltatva. Ezt a hiányt legalább a végrehajtási rendeletnek kellene kiküszöbölnie. Teljesen indokolatlan a négy tagú családok adómentes létminimumának az eredeti javaslattól eltérő leszállítása. Ugyanezeknek az irányelveknek a hiányát tapasztaljuk a kereseti adónál, a kisiparos keresetének a kiszámítása kapcsán. Az adótételek nagyjában megfelelnének a közgazdasági viszonyoknak. A bérelt területekből eredő kereset adómentességéről szóló intézkedést oly módon kellene módosítani, hogy ez a kereset akkor is adómentes mardjon, ha az illető gazda egy állandó cselédet tart, a bérelt földterület mértéke nem haladja meg azonbaD a saját tulajdonában levő föld mértékét. Kétféle adóerkolcs Micsoda erkölcs az — kérdem — ha az állam nem tess eleget az állampolgárokkal szemben vállalt kötelezettségeinek és ha a pénzügyi igazgatás azokat az adósságokat, amelyekkel az állam tartozik a polgároknak, nem. akarja elismerni. Az erősebb marad mindig a győztes és a szegény polgár, az adófizető, itt a gyöngébb, ő az, akinek az adóerkölcse hanyatlott, őnála kell emelni az adóerkölcsöt drákói szabályokkal, a pénzügyi igazgatásnak nincs szüksége erkölcsre, mert ezt csak az a jog illeti meg, hogy az erkölcsöt mástól követelje meg. Szlovenszkón akkor isit a legnagyobb káosz az adóügyekben, amikor az adózás alapját alkotó kataszter a községi és körjegyzőktől elvételeit s az adóhivatalok kezelésére bízatott. Még nagyobb hiba volt az, hogy a jegyzőkből, akik eddig községi alkalmazottak voltak s az adókat is ők írták elő, politikai hivatalnok okai csináltak s elvették tőlük ezt a, fontos közigazgatási munkát. Ma már belátják a hibát s bizony szeretnének visszatérni lassankint és óvatosan a régi rendszerhez, a községi jegyzők ismét behajthatják az adókat s a kataszter is visszakerül oda. ahonnan elvitték, a községi jegyzőkhöz, hogy azok a szükséges javításokat, s az ingatlan átruházásokat bejegyezzék. Számtalan más olyan hibát tudnék itt felsorolni, amely az adórendszer teljes megzavarásához vezetett. Mit segít azonban bármilyen, adóreform is, ha a legigazságtajnnsr.bh adó, amely mindent megdrágít s a, közgazdasági életet bénítja, a forgalmi adó továbbra is meg- marad. Az adóügy terén uralkodó bizonytalanság, a hallatlan előírások és főleg a leghallatlanabb utólagos adóleirások teszik tönkre a vállalkozási kedvet s áthúzzák az üzletember, a gyáros, az ipa,- tos, a. gazda legpontosabb számításait is és ezzel Sz’ovenszkó hajdan Virágzó közgazdasági életét a tönk szélére juttatják. A reform a bürokráciát tolhataiomra futtatja Ha a ház asztalán elfekvő törvényjavaslatot tárgyilagosan vizsgáljuk « arról teljesen objektív kritikát akarunjr mondani, ugv el kell ismernünk azt, hogy ez a' javaslat igyekszik rendet teremfeA mezőgazdasági tanács helyes megszervezése Szlovenszkón A földadónál azt látjuk, hogy a tételek az eddigi magasságban mozognak, egy újdonság is van azonban s ez: a mezőgazdasági tanácsoknál létesített külön alap, amelyből a nagyméretű elemi csapások idején a földadó megtéríthető. Egészen természetes, hogy a történelmi országok mezőgazdasági tanácsai emez alapok kezelését követelték s azt lehet mondani, hogy az egész intézmény helyes, azonban a történelmi országok mezőgazdaságai régi. jól kiépített és kipróbált szervek, ahol minden nemzetiség megtalálja a maga osztályát Azonban hogyan áll a dolog Szlovenszkón? Az 1920 április 26-án kelt 305. sz. kormányrendelet, szerint Szlovenszkó számára megszervezték a mezőgazdasági tanácsot, melynek tagjait egyrészt a kormány nevezi ki, másrészt a megyei bizottság küldi ki. A szlovensskói német és magyar kisebbségnek nincs megfelelő képviselete a mezőgazdasági tanácsban s bizony súlyos gondot okoz nekünk az, hogy elemi csapások esetén a német és magyar igénylők kívánsága megfelelően lesz-e elintézve. Feltétlenül jobb volna, ha a mezőgazdasági tanács kérdésének rendezéséig, nevezetesen a történelmi országok meeőgaz- detsági tanácsaihoz hasonló kiépítéséig a különleges alapot az országos bizottság kezelné, amelybe a kisebbségek kiküldik a választott képviselőiket. A büntető rendelkezések a reformnak még jótékony hatásait is megsemmisítik A büntető rendelkezéseket sikerült ugyan az uj szövegezéssel áttekinthetőbbé tenni, n javáslatnak ez a része azonban még a változásokkal is elfogadhatatlam. Ez a fejezet nemcsak, hogy illuzóriussá teszi a reform nyújtotta előnyöket, hanem súlyos visszaesést jelent a törvényhozás számára is, miután a büntetőjog alapelvein egyszerűen, túlteszi magát. Ezek a büntető rendelkezések sok esetben még annak a lehetőségét is elveszik, hogy az adóalany az adóhivatalok önkényével szemben védekezhessék, mert senki sem bizonyos, hogy mikor ütközik eme rész valamely paragrafusába. Különösen nagy ellenszenvre talált a 199. §, amelyet méltán nevezhetünk az adóhivatalok re ndtörvény ének. mert eme paragrafus szerint az adóhivatalok működését vem szabad nyilvános kritika tárgyává tenni. Feltétlenül el keli vetnünk a büntetőtanácsok rendszerét is s az adóügyekben való bíráskodást a rendes bíróságokra kelt bízni, mint azt a magyar törvény állapította meg. Az az indokolás, hogy a bíróságok ezáltal túl lennének terhelve munkával, nem állja meg a helyét, meri ha a pénzügyi hatóságok igazságosan és humánusan fognak eljárni, úgy a bíróságra nem is lesz szükség. A magas büntetés az adóerkölcsöt éppent úgy nem javítja meg, miként a. halálos ítélet sem szünteti meg a gyilkosságokat. Az elrettentés elmélete a modern jogtudomány előtt már régen elavult. Az adókövető bizottságok összeállítása Ugyancsak elfogadhatatlan a közös intézkedésekről szóló rész is. Erre vonatkozólag fökiván- ságunk az, hogy az adókivető bizottságok független s az adóalanyok által választ olt a szervek legyenek. Teljesen tarthatatlan az az indokolás, hogy a bizottsági tagok választása nagyon körülményes volna, miután a legkülönbözőbb szervezetek és testűje! ek könnyűszerrel megválaszthatják az adóbizottsági tagjaikat. Az olyan szabályozás, amely szerint az adókivetö bizottság tagjait kinevezik s a bizottság elnöke egy pénzügyi tisztviselő, számunkra elfogadhatatlan és pedig annál inkább, miután az elnököt olyan hatodommal ruházza fél, amely az egész bizottsági eljárási illuzó- rivssá teszi> A bizottság eme formájában csupán a pénzügyi hatóság villámhárítója, amelyre minden rosszat rá lehet kenni. Eme javaslat szerint a pénzügyi hatóság előírhatja, hogy a bizottságnak miképpen kell dolgoznia, hány ügyet kell elintéznie naponként s ha a bizottság nem engedelmeskedik az elnöknek, úgy ez minden további nélkül feloszlathatja azt. Ezt a fejezetet feltétlenül át kell dolgozni az adóautonómia szellemében, a bizottságok választandók s a legmesz- szebbmenő jogokkal ruhásandók fel. Nagy jelentőségű az is, hogy minden adókörzeí számára önálló bizottság állíttassák fel, hogy az emberek a drága munkaidőt ne legyenek kénytelenek elpocsékolni a napokig tartó utazásra. Az előadó könnyebben felkeresheti az egyes adóhivatalokat, hogy ott az adókat megtárgyalja, mint hogy száz és száz embert becitáljon magához a városba. Ezen a fejezeten is vörös fonálként végighúzódik a pénzügyi igazgatás, amely minden oldalról védve van, ezzel szemben az adófizető teljesen védtelen, miután senkije sincs, aki a bizottságban pártját fogná. A bizottság elnöke, aki a pénzügyi hatóságnak képviselője is, maradhat pártatlan? Nem adhat, mert nem is szabad igazat adnia az adóalanynak, ha ennek oly világos is az igaza. Mennyire más volt a helyzet akkor, amidőn az elnök egy teljesen pártatlan adófizető volt. mig az előadó s az adóalany két egymással szembenálló fél voltak s a bizottság volt a döntőbíróság. Hosszú éveken át tagja voltam az adóbizottságnak, amelyben meglehetős tapasztalatokra tettem szert s igy jól tudom azt is. hogy mennyi minden függ az elnöktől, hogy a bizottság menynyire követi az ő utasításait és hogy a pártatlan elnök mennrire képes megvédeni a felet a referens túlkapásaival szemben. Jól tudja ezt azonban a pénzügyi igazgatás is s ezért tettek hivatalnokot a bizottság élére, hogy ily módon az állam érdekeit megvédjék, mig az adóalany érdekeivel senki sem törődik. A törvény eme része semmi intézkedést nem tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a felebbezést bizonyos határidőre kellene elintézni s a késedelmi kamatok tekintetében is csupán az állam javára tartalmaz intézkedést, mig az adófizető érdeke itt ip figyelmen kívül marad. A személyi zálogolás nóvuma A személyi zálogolásra vonatkozó intézkedések is teljesen újak Szlovenszkón, ez az újdonság azonban nem előrehaladás, hanem csak arra lesz jó, hogy azt az érzést tartsa bennünk ébren, hogy ismét egy hatalmas lépést tettünk a legsötétebb középkor felé. Rendkívül veszedelmes és túlságosan messzemenő a- a meghatalmazás, amelyet a pénzügyi ha- óságok az adóügyi tartozások biztosítása érdekében kaptak s erősen emlékeztet a középkori ököljogra. Az eddigi tapasztalataim szerint az adóhivatalokkal szemben nem lehelünk olyan bizalommal, hogy egész egyszerűen rájuk bízzuk annak megítélését, hogy az adó biztosítása szükséges-e és a biztosítás elegendő-e. Erre vonatkozólag a törvénynek feltétlenül részleteznie kellene a körülményeket. Az egész törvénytervezet arra vall, hogy szerzőjének főgondja volt az, hogy az adóhivatalok számára a legmesszebbmenő jogokat biztosítsa. Ezzel szemben az adófizető védelme teljesen elégtelen, vagy jobban mondva egyáltalában nincs is meg. Az itt előadottak után kénytelen vagyok kijelenteni, hogy csak abban az esteben szavazhatok a javaslat mellett, ha módosító indítványaink ho- norállatnak, mert a törvényjavaslatot a mai formájában elfogadni nem áll módunkban, miután a Szlovenszkón érvényes régi magyar törvényes rendelkezések ezeket a kérdéseket sokkal liberáliaabban kezellek s ez a törvény az eddigi rendelkezésekkel szemben súlyos visszaesést jelent. A helyes adópolitika a apja a helyes gazdasági politika Tisztelt hölgyeim és uraim. Nem a büntető paragrafusokkal -és ellenőrző bizottságokkal, nem a maga?, büntetésekkel lehet az embereket adójuk megfize'ésére kényszeritenk hanem az állam feladatainak legfontosabbika az. hogy lakosainak megélhetési és kereseti lehetőségeit biztosítsa. Ha a kereseti lehetőségek megvannak (■ a termelés szabadon mehet á maga utján, akkor senki sem fog vonakodni az adófizetéstől, mert mindenki jól tudja kötelességét az állammal szemben. Ha a gazdasági élet eleven, ha mindenkinek meg van a kereseti lehetősége, akkor nincs szükség különleges pénzügyi bíróságokra, nincs szükség spanyol- csizmára s elég volna egy kis jóakarat, igazságosság és humánus eljárás az adókivetésnél. De milyen e helyzet ma, különösen Szlovenszkón? Ipar, kereskedelem, gyáripar és mezőgazdaság meg vannak bénítva. Az egész közgazdaságban olyan halálos csönd van, mint a temetőben. Itt-ott egy-egy ankéton, vágj’ gyűlésen halljuk a lélekharang szavát, amikor is az értekezlet egyikmásik résztvevője súlyos panaszt emel a szí öve n- szikói közgazdasági helyzet szomorú állapotáról. Ha esetleg a kormány valamelyik szerve is jelen van, igyekszik vigasztaló és Ígérő szavakkal válaszolni, mégis rövidesen beköszönt ismét a halálos csönd s csal: azt látjuk, hogy a gyárkémények, a kohók, melyek tegnap még vígan füstöllek, mia düledeznek. Ilyen, szo-moru képet láthatunk leginkább mi, sdovenszkóiak, de a saját ‘estünkön is érezzük a helyzet minden súlyát- A deeindus- trializáció szava rettenetesem megbosszulta magát. A dedndusztnalizálás felé Végigéltük azt. hogy Szlovenszkó hajdan virágzó ipara, melyről azt mondták, hagy csak mesterségesen van életben tartva, legnagyobbrészt leépült. Nem szabad elfelejtenünk azonban azt, hogy ez a „mesterségesen élesztett” ipar az emberek ezreinek adott kenyeret és súlyos milliókat szállított az államnak egyenes és közvetett adók címén. Saját szemünkkel láttuk Szlovenszkón. hogy miként zárták be kapuikat a nagy ipari központokban lévő üzemek Losoncon, Nagyszlaooson, Ilonkám, Zólyomban. Nógrád egész szövő- és üvegipara. Ko- rompa, a Bodra- és G ölnie völgy vasipara, Késmárk textilgyárai, a szopes—göraöri bányaüzemek és számtalan sok más vállalat. Eddig azt hittük, hogy csak annak az iparnak ilyen súlyos a sorsa, amely magyar, vagy német kezekben van. Azonban sajnálattal keik megállapítanunk, hogy a tisztán szlovák kezekben lévő iparnak a. sorsa sem jobb és ha, nagyon gyors segítség nem jön. úgy ez is halálra van Ítélve s ez: a 1 iptószentnwklósi hires. ősi bőripar. A régi Magyarországon a szentmiklósi bőripar az ország büszkesége volt; aj országba jövő idegent Lipíószentmiklósra vezették, mely város a hajdani Magyarország bőriparának olyan központja volt. mint Ángclországban Manchester a szövőipar számára. 1914-ben Liptószentmiklóscn még IS bőrgyár volt üzemben, esek közül az állam- fordulat óta 8 üzem teljesen beszüntette a munkát 1914-ben a 16 üzem 13-S9 munkást foglalkoztatott akik 41.55 családtagod láttak el. 1927-ben a még üzemben lévő gyárak már csak 379 munkásnak adnak munkát s 1079 családtagnak kenyeret. Az összes bőrgyári üzemek 1510 lóerőre voltak bereu- j dezve. 1914-ben heti 8133 munkanap volt, amely szám 1927-ben 1628-ra esett. A teljesítmény: a há- b«j-u előtt 9 vagon bőripari tennék, ma 1 ragon és 36 mm.; a. békebeli teljesítménynek tehát alig a 15 % -a. Nem állja meg a helyét az a szemrehányás sem. hogy a szentmiklósi bőripar a beruházásokra és újításokra semmit sem áldozott, mert 1922 óta kerek 10 millió koronát fordítottak erre a célra. Hogy ez az ősrégi, híres ipar ebbe a. szomorú helyzetbe került, ennek okai a következők: 1919 és 1920-ban a borkivitel tilos volt. A szentniiklósi ipar eme kiviteli tilalom miatt elvesztette főpiacát. a nagy magyar alföldet. 1922-ben következett be az inflációs politikáról a deflációs pénzügyi | gazdálkodásra való áttérés. Ez az átmenet a legsúlyosabban érintette a szentmdLlési bőriparit. | amely a rasini pénzügyi politika minden súlyát a j saját testén érezte. 1925-ben a gyárak Oroszország- ; ból kaptak nagyobb megrendeléseket, ennek meg5
