Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-04 / 102. (1436.) szám
5 1927 május 4, szerda. A xassaí kér. szoc. munkások felhívása Szlovenszkó munkásságához A május elsejd nagygyűlés határozatai Kassa., május 3. Az országos ke resztényszocia- 3ista párt kassai központija közli: A kassai kereszt ényszocialista munkásság május elsején tartott nagy népgyiilésén az alábbi határozati javaslatokat fogadta el: 1. A kassai keresztényszoriahsta munkásság felMrással fordul Szlorenszkó keresztény munkásaihoz, hogy lépjenek a cselekvés tőrére és csatlakozzanak a kérésziényszociailista munkásmozgar lomhoz. A munkásságnak, ha a maga jogait és követeléseit ki akarja vívni, szervezkednie kell. Ezt különösen a mai viszonyok teszik szükségessé, amikor a szlovenszkói munkásságot az ipar további leépítése létében fenyegeti. A keresztény munkásság hitbeli meggyőződésénél és gazdasági felfogásánál fogva nem csatlak ózhat’k a bolsevikjeikhez; de szervezetlenül sem maradhat, mert különben elpusztul. Ezért az utolsó órában fordul a szlovenszkói keresztény munkássághoz, hogy lépjen a cselekvés terére! Mindenütt, ahol keresztény munkások vannak', meg kell alakítani a keres ztényszoeial ista szakszervezeteket. Szervezkedni kell s a szervezést maguknak a munkásoknak keli vállalni ok. Nagy feladatok várnak reánk. Közelednek a községi és a szociális biztosítási választások. Védelmezni kell a szociális jogokat és törekvéseket, a szlovenszkói ipart, harcolni kell a becsületes megélhetésért e a munkanélküliség ellen és karcolná kell a keres zténys zoeiali sta politika érvényesüléséért. Keresztény munkások ébredjetek és szervezkedjetek! 2. A május elsejét ünneplő keresztényszoeia- lista munkások kassai nagygyűlése egyhangú lelkesedéssel üdvözli az országos keresztényszoeia- lista párt nagynevű és nagyrabecsiilt elnökét, Sziillő Géza dr.-t, valamint a párt szenátorait és képviselőit. Román Sápok is elítélik a kolozsvári szerkesztők elleni hajszát Bukarest, május 3. Nemrégiben hint adtunk arról, hogy a népszámlálásról irt cikkek miatt a román hatóságok több kolozsvári magyar lapszerkesztő ellen hadbirósági eljárást indítottak. A román hatóságok érthetetlen magatartása élénk visszhangra talált a bukaresti román sajtóban is. A Cuvantul felháborodását fejezi ki azon vad eljárás felett, hogy egy kolozsvári félhivatalos román lap feljelentésére Zágoni István kolozsvári magyar lapszerkesztő ellen hadbirósági eljárást indítottak. — Miért akarjuk — írja a lap — mindenáron megmutatni a külföldnek, hogy Henry Barbusse- nek és társainak igazuk van, amikor azt állítják, hogy Romániában fehér terror uralkodik. Ha ilyen esetek történnek egy újságíróval, mi történhetik a lakosság többi részével s főképpen a kisebbséggel? — gondolhatja méltán a külföld. Értesülésünk szerint a román újságírók szervezete is foglalkozni fog legközelebbi közgyűlésén az üggyel és tiltakozni fog a román hatóságok túlkapásai ellen. A bécsi szocialisták leszavaztatták a balottakaf — akarja bizonyítani Kunschak képviselő, a bécsi keresztényszocialista párt elnöke Bécs, május 3. (A P. M. H. bécsi szerkesztőségétől.) Ai április 24-i osztrák nemzetgyűlési választásokon, amint, a P. M. H. jelentette, a polgári partok egységes listájának sikerült ugyan a szociáldemokraták offenziváját megtörni, a szocialista képviselők Száma azonban ennek ellenére hárommal növekedett. Kunschak Képviselő, a bécsi keresztény- szocialista pártszervezet elröke egy tegnap tartott beszédében szenációs vádat emel a szocialisták ellen. Kunschak képviselő ugyanis szószer Int a következőket jelentette ki. — A mostani választásokon annyi szélhámosság történt, mint még sohasem. Még a balkáni államokban sem csaltak annyit, mint a mostani bécsi választásokon. A csalások a városházán kezdődtek és én nyilvános vádat emelek, hogy a városházi magisztrátus, illetőleg annak egyes közegei a válasz'ói listák összeállítása sortín tudatosan csaltak, hamisítottak és visszaéllek hatalmukkal. A csalások otl kezdődtek, majd a szakszervezeti bizolt- j súgóknál folytatódtak. — Az a körülmény, hogy egyes -zava/átszedő bizottsági elnököket el kellett mo/,dita ni, mert fogadalmuk ellen cselekedtek, még nem bizonyíték arra, hogy a többi bizottsági elnökök korrektül jártak el. Bizonyítékaink vannak arra, hogy a választási bizottságéit visszaéltek autonómiájukkal és választójogot adtak olyan egyéneknek, akik nem rendelkeztek évvel a joggal és nem is Szerepeltek a választói listákban. Számos bizonyítékunk van arra, hogy olyanok is szavaztak, akiknek jogosultságát a magisztrátus nem ismerte el. Kunschak képviselő szenzációs vádjának kiegészítéseként keresztényszocialista körökben azt állítják, hogy a válsaztásokon 50—60.000 jogosulatlan szavazott le. A szociáldemokraták által összeállított lista szerint ugyanis 1923 óta a választók Száma 120.000 főnyi szaporodást mutat fel. A halálozások és a születések száma azonban a hivatalos statisztika adatai szerint egyensúlyban tartják egymást, ilyen nagy növekedés tehát csakis visszaélésekre vezethető vissza. Kunschak képviselő szerint a szocialisták ennek a csalásnak köszönhetik három uj mandátumukat. Politikai botrány szlovák egyetemi intézmény csali alapliöw© körül Hodzsa kultuszminiszter táviratilag elrendelte az alapkő kibontását és a szlovák szöveg bevésését — Miért nem hívták meg a szlovák nemzetgyűlési képviselőket? — A SSovákot hétfőn este uj&ól elkobozták Pozsony, május 2. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap folyt le a három szlovák miniszter; Gazsik, Hodzsa és Tiszo dr. jelenlétében, ünnepélyes keretek között a Lanfran- coni egyetemi internátus alapkőletétele. Az ünnepi beszédet Hodzsa Milán dr. iskolaügyi miniszter mondotta. Az alapkövén még meg sem száradt a malter, máris politikai botrány támadt körülötte. Az egyetemnek fulnyomólag cseh tanári testületé ugyanis elkövette azt a vaskos tapintatlanságot, hogv a szlovák intézmény alapkövébe tisztán cseh szöveget vésetett. Ez ellen a szlovák nemzetet sértő eljárás ellen a szlovák nemzetgyűlési képviselők, akiket egyébként elfelejtettek meghívni az ünnepségre, utólag felemelték tiltakozó szavukat Hodzsa Milánnál, aki — mint jó forrásból értesülünk — hétfőn táviratilag elrendelte, hogy a súlyos baklövést hozzák helyre: az alapkövet bontsák ki és a cseh szöveg mellé szlovák szöveget is véssenek. Az alapkőletétel ünnepén a szlovák nemzetgyűlési képviselők közül csak Tömének Flóriánt hívták meg, de őt sem mint képviselőt, hanem mint városi elnökségi tagot. Tömének képviselő tudósi tőnk előtt fenti információnkat megerősítette. A dolog tulajdonképpen az ünnepséget követő banketten robbant ki, amikor ugyanis Krcsméry szenátor szóvá tette, hogy az alapkövön, jóllehet szlovák intézmény alapját jelenti, egyetlen szlovák szó sincsen. Krcsmérynek erre a kijelentésére a banketten jelenlevő cseh tanárok. Chalu- pcízkv és Horn a egyetemi tanárok tüntetőleg kivonultak a teremből. A Slovák hétfő esti száma egyébként éles támadó cikket közölt a „botránykővel" kapcsolatban a szlovák szöveg mellőzéséről és az egész internátusi ünnepségről, amelyen a szlovákságnak semmi szerepet nem juttattak. A lap azonban nem került az olvasók elé, mert ismét elkobozták egy bír miatt, amely Masaryk elnökkel és Benessel foglalkozik. SRapról-napra A HATALMAS, ÓRIAS-FOLYÓ megduzzaszt ja hátát. Fehér lapja —kiszámi thatatlan erővel — áízudul a töltéseken. A folyó teste áttöri a gátakat s amerre rohan, kő kövön nem marad. Árvizt Amerikában! Amerikai méretű árvíz! New-Orleansnak több százezernyi népe halálos verítékkel néz minden napja elé, százezer és százezer emberélet, millió és millió vagyonérték függ a viz kényétől. — Borzalmas dráma a Mississipi környékének múlt heti története és komor titokzatossággal fenyeget a jövő. Az állam meg akarta menteni a várost. Elrendeli, hogy törjék át a gátat egy helyen. A folyó apadni fog és New- Orleans meg van mentve. Az állam határozata ellenállást kelt. Kik szegülnek ellene? Azoknak a területeknek lakói, akiknek földjét elárasztanák. Ezeknek a földje ugyanis másképp nem kerülne viz alá. Csak ha a mentési akció rávezeti a vizet. Akkor elárasztaná ugyan, tönkretenné a vetést, a vadállományt, de az állam megtérítené a kárát. — Igen, de mennyit fogtok fizetni érte? — kérdezik a farmerek. — Nem tudjuk ebben a pillanatban, — feleli a halálveritékes város. — Most nem számlálgaf- hatunk, most remegünk, mert minden perc halálba dönthet. Bízzatok bennünk! Megfizetünk mindent, csak hagyjátok földetekre a vizet! — Nem! — felelik a farmerek. — Előbb a pénzt, mert ha megmenekültelek, hátha megszegitek az ígéretet. — Tehát előbb fizetni! És a halál kuíárjai fegyverrel őrizték a töltést, rálőttek a kereskedelmi miniszterre, aki a mentőakciót vezeti. Az állam behívta tartalékcsapatait, katonák lépnek a gátra, amelyet most maguk a farmerek akarnak átvágni, hogy halálba merítsék a várost. Ha árviz űzi a vadakat egy kis szigetre, egymás mellé kuporodik róka, nyúl, a fákon a fácán, vércse, héjjá, veréb. A ragadozók nem rontanak a többire. Ösztönük megérzi, hogy most az éleiről van szó. Egyre közelebb jön ez a csillogó, nagy, fényes hidegség. Most reszketni kell, jónak lenni, mozdulatlannak, mert hiába falom föl a másikat, egy pillanattal élek csupán tovább, mint áldozatom. « így az állatok. S az emberek? Az emberek, a teremtés koronái, ott állanak a Mississipi gátjain, talpig fegyverben. Éjszaka reflektorok fénye kutat a vizen, izzó parázsszemek vizsgálnak a sötétbe, golyó leskelődik a vaksötét fegyver csövében. Itt a pénz, ott az élet miatt! A természeti erők megmozdulásakor az ember, kinek agyában az Alkotó parányi szikrája él, a pokollal is szövetkezik. A pénzért, az életért. És átsizakitja á gátat, hogy megmentsék az életet. S a gátakon, a sima víztükör felett filmoperatőrök állanak gépeik mellett. Mert meg kell örökíteni, amikor testvérek vére hull. Helyszínen készült eredeti felvétel. Pénz, üzlet, élet és halál, vér, üzlet. Borzalmas film játszódik a Mississipi partján. Borzalmasabb, mint maga az árvíz. — Csökken Franciaország népessége. Páriából jelentik: A munkaügyi minisztérium részéről kiadott ideiglenes népesedési statisztika szerint a kilenc francia megye lakossága 1926-han a jtunius 30-iki becslés szerint 40,745.000, a házasságkötések száma 346.120, az élveszületesek száma 766.226, a halálozások száma pedig 713.458 volt. A születések száma a halálozások számát 52.768-cal felülmúlta. Az 1925. érri adatokkal összehasonlítva, a statisztika a következőképpen alakul: a házasság- kötések szánva 7000-rel, a születések száma pedig 3000-rel csökkent, a halálozások szánva viszont körülbelül 7000-rel emelkedett. A szaporodás, amely 1925-ben még 60.000 volt, ilyenformán 53.COO-rel kevesbedett. Batu Kán Irta Szombathy Viktor A széles, zöld rengeteget beárnyékolta a csend. Egymásnak szaladó roppant erdőségek tornyosodtak az ég felé, fenyők és tölgyek, amik csak a mély folyó lüktető partjánál torpannak vissza. Messze láthatáron semmi. Riasztó, puszta semmi. Nagyon távol, két zöldeskék hegy szelete között leégett falu árvult. Az erdőben mélyen sziklaodu. A medvét kiverte belőle az erősebb; az ember s most ott szorong mindahány a barlang nedves fala mellett. Tépázott, rongyos, ásott- szavai megkergetettek. Már napok óta párá- zik izzadt szaguktól a barna kőhalmaz, néha felnyüzsög, mint riadt hangyaboly, olykor megcsendesedik: ilyenkor éjszaka van, vagy rossz bírt hallottak bolyongó hírmondóktól. Batu-kán sárgaképü hordái kergették őket ide. Hét falu menekültje futott errefelé, apák feleség nélkül, gyermek anyja nélkül, falubolondja, kincses ut és jobbágylegény. Itt most együvé dobta őket a sors és a nagy szorongás, a fenyegető kéz kiölt belőlük minden emberi különbséget. Csak izzadt, megtépászott emberek lihegnek itten. Most a bokor megzörren. Ijedt képű, szakállas, toprongyos férfi kúszik át rajta. Nyíl a kezében, de szakadt idege bágyadtan lóg jobibra-balra. Már minden leégett! — mondja a többinek. Mindegyik elgondolkodva néz maga elé. Egy csecsemő halkan felnyög. Apja megringatja esetlen kézzel, de nincs anya, aki emlőjét nyújtaná feléje s minden reménység •nélkül lóbálja a levegőben. Aztán körülnéz. Egy barnabaju, sápadtképü leány ül egymagában és szoknyája rongyait tépdesi. — Te leány, van-e tejed? — esik neki hirtelen haraggal. Az riadtan néz fel rá. Szeme karikára tágul és védőn szorítja magához két kezét. — Szoptasd meg ezt a kölyköt! — parancsol rá a férfi. De a leány ijedten néz rá s megrázza a fejét. — Milyen asszony lesz belőled, ha még ezt se tudod? — dühöngi a gyermek apja. A poronty némán rángatódzik a szalmában, amibe csavargatták. — Nem ... igazán ... hagyjál! — könyörög a leány és diószemét izgatottan járatja segítségért. De mindenki fásultan nézi. Az apa arca véresre torzul. Nyaka megdagadt és két kezébe kapta a csecsemőt. Nem szólt semmit, csak vitte el-ki, rettenetes lépésekkel. Egy tonzurás, borostásképü pap uiána- k iáit ott: — Hova viszed azt a gyereket? Az apa megállt. — Kiteszem! Hadd pusztuljon hamarább ! A fásult emberek megmozdullak. Némelyik hangosan szörnyüliködött, egy öreg paraszlasszony hangosan felzokogott. A leány, aki még mindig ijedt arccal állt ottan, bizonytalanul nyúlt a gyerek felé. — A dd csak ide ... Mindenki ránézett. A férfi félkézzel tolta elé a seélő-seholt csecsemőt.. A leány hátrább vonult, leült és ránézett a kisgyermek színtelen arcára. Aztán pirulva, lassan szétnyitotta az ingét. — Uram Jézus! — sóhajtotta és magához szorította a szomjas csecsemőt. A barlang zaja hirtelen elült. Egy suhanó előcammogott és éhesen nézte a leányt. A pap olvasójának megmaradt szemeit pörgette. Az apa a sziklának dűlt. A szopósgyerek utolsó erőfeszítéssel szorult a meddő emlőiknek. Kis, fogatlan száját eltorzítva csücsörítette össze és hangosain szíttá a levegőt. De az emlőkből tej nem buggyant. A leány kétségbeesve nyomogatta, .most már szégyen nélkül, csakazértis és kínlódva dűlt oldalt a sziklaágynak. Nem. Nem omlott a várvavárt tej. — Leány még — mondta a fogatlan javasasszony és vigyorogva mászott vissza a helyére. Mindenki várta, hogy a tej mégis kibuggyan. Várón, szomjasan, véres szemmel állták körül a lányt, aki könnyes szemmel, tehetetlenül tartotta a csecsemőt. A nagy várakozásban akkor, ijedt, remegő hang süvített be a barlang mélyébe: — Jön a tatár! Ijedt, néma döbbenés. Üveges, vad szemmel tekintettek ki a nyíláson, ahol a Halál jön, karddal, nyíllal, bunkóval. A gyermek apja felhorkant. Felugrott a naory kőről, amin ült és kidugta fejét a nyilason, ahonnan a völgy széles peremét lehetett látni. S ott, a patak tisztása mellett apró, mokány lovakon párszáz hegyeskucsimás, sárgabőrü, kutya beszédű ember kurjongatott. Egy asszonyt húztak hajánál fogva. A férfi, a gyerek apja, előrehajolt: söréuyes, fekete mi mi i i" niiniiiiiiiimmiiini’i1!iiiwiii ih'mmiiBii'iriiii'irn in írni mii haja remegett az izgalomtól. Erősen figyelte a lenti jelenetet. Amikor az asszony arca feléje fordult, a szája kínosan félrehuzódott és tompa üvöltéssel rohant a bokrok közt lefelé. A vad kiáltást lerepitette a szél. A tatárok szögletes arcukat felemelték a barlang szája felé s a következő pillanatban már sokan leugráltak lovaikról s görbe kardjukat szájukba téve vésztjósló csendben mászták a hegyet. Fönt mostariig döbbenetes, riadt némaság ült. Aztán a gyerek elsírta magát hangosan s a fák közül felhallatszott az első tatár boldog felröffenése. Akkor már bent voltak. * Csak hárman menekültek meg. A pap, aki egy felső nyílást lelt meg a menekülés izgalmában, egy vén szolgálóleány s az egyik ur. A többi bent maradt. A leány ott feküdt a soha át nem élt anyaság szűz mártiromsá- gával arcán; egy döféssel végeztek vele is, a csecsemővel is. A vajákos asszonynak elég volt a bunkó. Vér fröocsentette körül a sziklákat, végetlibegŐ emberek vonaglottak a sarokban és két ősz fej hangos koccanásokkal gurult a fák között lefelé. Aztán megálltak egy kő lábánál és csodálkozón meresztették ervmásra szemüket. A csecsemő a^’a ezalatt ordítva rohant a lovak közé. A ferde- szemű kis mongolok ránéztek, felemelték ijjaikat, a húr pemdült s a férfiből busz tollas nyíl ágaskodott kifelé. Még lélekzett, mikor két ló farkához kötötték kézé‘••hibái s víg kurjongatások között hajtották el elméstől a csikókat. Az asszony remegve hunyta be a szemét. (Folyt, köv.) Szonyegjavitótisztitő vállalata, Imnger-utcaH, Tel. 29-32, Meghívásra költségmentesen vidékre is.
