Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-29 / 123. (1457.) szám
Messzehangzo közbeszólások Az elnökválasztásról szóló törvénynek igen elővigyázatos rendelkezése az, hogy a választó nemzetgyűlésen csak a képviselőház elnökének van joga beszélni, egyébként a két ház együttes testületé csak néma résztvevője a történelmi fontosságú ülésnek. Ami a tegnapi elnökválasztáson mégis érdemlegesen leihangzott: az nem volt egyéb, mint közbesTJÓlás. A kommunisták frázisaitól természetesen el kell tekintenünk, hisz az ő tüntetésük valóban nem akart más lenni, mint mondvacsinált és mindenáron való beleokvetetlienkedós és ünneprontás. De ami a ruszinok képviselőjének közbeszóiását' illeti, az egy egész népnek a följajdnlása volt, egy népnek a jajkiáltása a törvény- hozás házában akkor, amikor az állam feje és az idegen államok követei saját fülükkel hállhatják ezt a panaszszót. A ruszin törvényhozó az elnökre és az idegen államokra appéMlva egyet követelt: autonómiát, a nemzetközi szerződéssel megígért ruszinsz- kői autonómiát. A másik köz bekiáltó egy egész párt volt, a szlovák néppárt, amelynek tagjai egyetlen tompa szót. küldtek az elnöki emelvény felé. egyetlen borús szót: Pittsburgh .. Ez a lakonikusan szűkszavú második me- mentó sem akart többet mondani, mini az előbbi, de kevesebbet sem. A szlovák törvényhozók is ugyanazt követelték, mint ruszin testvérük: autonómiát, a pittilmrgd szerződésben megígért szlovenszkói autonómiát. Az ríj elnököt legelső funkciójánál emlékeztették a ruszin és szlovák törvényhozók a nyugati államok előkelő diplomatáinak jelenlétében, hogy Ruszin szkó ragaszkodik autonómiájához és Szlovenszkó autonómiát akar. S ebben a követelésben a m«mentó- zóík nem állnak egyedül: az autonómiáért folyó harcban nincs Szlovenszkón meg Ruszin szkon magyar és német, aki ne volna autonomista. Sőt az is bizonyos, hogy ha e kérdésben népszavazást rendelnének el, erre az alkalomra teljesen elmosódnának a fönn álló pártkeretek és a prágai centralizmus egy egységes őslakos blokk 90 százaléknyi elsöprő többségével találná magát szemben. A tegnapi elnökválasztásnak korántsem az a szépséghibája, hogy száznégy üres és két érvénytelen szavazólap esett az urnába, hanem az, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó kilencvenkilenc törvényhozója közül mindössze harminc szavazott az uj elnökre, a többi hatvankileuc nem. Harminc: hatvan- ki! enccel szemben! Ez azt jelenti, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói törvényhozók hetven százaléka ellenzékben van azzal az irányzattal .szemben, melyet az elnökválasztó többség képviselt. Egy hetvenszázalékos hatalmas, ősi a kostöbb ség! Ez már nem is szépséghiba: hanem rendkívül nagy horderejű álLampolitikai jelenség, amin gondolkodóba kell esnie Prágának. Az világos, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó emez állásfoglalása nem személyi, hanem csak politikai éllel bír. A szlovenszkói és ruszinszkói törvényhozók hetvenszázalékos többsége néni az elnök személyét, hanem félszocial.ista-centralista politikáját kifogásolta a választás pillanatában. A nevéhez fűződő eddigi éra politikáját, mely Szloven- szkóra és Rusziuszkóra gazdasági romlást, politikai jelentőségben való sülyedést és kulturális hanyatlást hozott. Szlovenszkó és Ruszinszkó mindennek épp az ellenkezőjét j akarja. Akarja a gazdasági megerősödését,! ami csak megfelelő gazdasági autonómiával ! Az orosz népbiztosok nyilatkozataikban háborús veszedelemmel fenyegetőznek „Soha annyira imminens nem volt a háborús veszedelem, mint most” — A londoni Arcos-épületben lefolytatott házkutatásból a diplomáciai szakításig - fi kilincs nélküli pince- szobából irányították a kommunista világpropagandát London, május 28. A politikai körök nemcsak Angliában, hanem világszerte még mindig az angol- orosz diplomáciai szakítás hatása alatt állanak. Baldwin nagy alsóházi beszéde előtt a közvélemény teljesen tájékozatlan volt annak a nagyarányú akciónak jelentőségéről, amelyet az angol rendőrséggel két héttel ezelőtt az Arcos-tásaság épületében bevezetett és amely végül is az angol-orosz diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok megszakítására vezetett. Ez a titokzatos hallgatás a hivatalos hatóságok részéül különösen külföldön azt a látszatot keltette, hogy a Moorgate- Street 49. számú házában talált, leletek vajmi soványak lehetnek. Az angol miniszterelnöknek leleplezéséi azonban felvilágosították a világot az Arcos helyiségéiben ‘talált okmányok természetéről és ezek után most már senki sem kételkedik abban, hogy az angol kormány erélyes intézkedései « lehető legindokoltabbak voltak. Mert most már megállapítható, hogy az Arcos épületében kétségtelenül a legkiterjedtebb kémkedési szervezet központja, volt, vagy ahogy Baldwin találóan nevezte, a földalatti propagandának valóságos Clea:':ig Hon se-ja. A vizsgálat eddigi eredményei most már napvilágra kerültek, ezekből megállapíthatjuk, hogy az angol, kormány figyelme különösen énnek az évnek az elején terelődött az orosz titkos ügynökök munkásságára, mert szerfölött fontos angol okmányok tűntek el és az év elején az angol légi flotta egyik magasrangu tisztviselőjét titokzatos ágensek megvesztegették, hogy két aktát lopjon el, amelyeket azután újból visszacsempésztek eredeti helyükre. A kormánynak ez a manipuláció tudomására. jutott és most már éles megfigyelés alatt tartották a titkos ügynökök munkáját. Csakhamar megállapították, hogy egy másik nagyon fontos, lényeges politikai érdekeket érintő okirat hiányzik, amelyet valószínűleg az Arcos épületébe vittek át, hogy ott fényképfelvételt készíts enek róla. A rendőrség a szövevényes épület átkutatása alkalmával valóban rábukkant egy földalatti titkos helyiségre, amely sötétkamrának szolgált és mindenben megfelelt annak a leírásnak, amelyet már a rendőrség előzetesen megszerzett. A Moorgate-Street titkai szoros kapcsolatban állanak két kémnek a nevével, akiket Baldwin az alsóházi ülésen meg is nevezett. Anton Miüler és Róbert Kholing ezek a titkos ügynökök, akik Baldwin fejtegetésének tengelyében állottak. Müller volt a chiffreosztály vezetője, mig Kholing, aki valószínűleg azonos a más ok- mányokbn szerepló Kaulinnal, a titkos fényképészeti műhelyt vezette. Kholingot az angol politikai rendőrség már régi idők óta úgy ismeri, mint a tengerészek vörös szer vezet ének legveszedelmesebb agitátorát. Ő volt az összekötő ember a londoni szovjetkövetség és az Arcos épületében székelő kereskedelmi delegáció között. Kholing- nafc tárcájában nagyon sok levelet találtak, amelyek ismert kommunisták és kommunista szervezetek nevét és címét tartalmazták, még pedig nemcsak Angliára, hanem Amerikára is. A levelek a kommunista szak- szervezeti internacionále az angol kommunistákhoz intézett utasításait tartalmazták. Különösen terhelő volt egy 1923 november 3-ról keltezett és Jilinskytől aláirt levél, amely pontos utasításokat tartalmazott, hogyan kelj a tengerészeket kommunista szellemben kiképezni. A levél ajánlja, hogy különösen az angolok által elnyomott népekből, hindukból, négerekből válasszák ki azokat a tengerészeket; akiket agitátorokká akarnak kiképezni. „Amint egy színes matrózt megdolgoztatok, azonnal képezzétek ki és ő majd tovább működik a brit tengerészek kö- zött“ szólt az utasítás. A másik titkos ügynök, Anton Müller, olyan helyiségben dolgozott, amely közvetlen kapcsolatban állott a londoni kereskedelmi delegáció vezetőjének, Khincsnknak a szobájával. Érdekes, hogy ezen az ajtón nem volt kilincs, csak különleges kulccsal lehetett kinyitni. Amikor a rendőrség az Arcos épületébe benyomult, a szobát zárva találta, de belülről viilágosság látszott. A rendőrség kopogott és követelte, hogy az ajtót nyissák ki, amire az ajtó hosszabb idő múlva tényleg ki is nyílt. Anton Müller.t éppen abban a pillanatban lepték meg, amikor egy férfinek és egy nőnek társaságában rettenetes sietséggel különböző papirosokat akart elégetni, amelyeket iróasztalifiókjából szedett elő. Mikor a rendőrség egyik embere a még mindig nyitott fiókhoz odaugrott, Müller védekezni próbált és heves dulakodás támadt közöttük, ametynek hevében Müller zsebéből egy papiros esett ki. Ez a papir azokat az álneveket tartalmazta, amelyeken a kommunista hir- szolgálat Amerika, Mexikó, Kanada. Ausztráérhető el, követeli, akarja politikai jelentőségének emelkedését, vagyis közigazgatási autonómiát kíván és végül a kultúrában fejlődésre vágyik, 'amit csakis kulturális autonómia révén közelíthet meg.- Szlovenszkó és Ruszinszkó törvényhozóinak hetven százaléka súlyos kritikát mondott az eddigi nyolc év politikai gazdálkodása fölött. Az elnökválasztó többséget a történelmi országok pártjai adták, Szlovenszkó- ról és Ruszin szkó ról a törvényhozóknak csupán a harminc százaléka csatlakozott hozzá. Aki itt'komoly konszolidációt akar, annak nem szabad lebecsülnie ennek a ténynek a jelentőségét. A konszolidációnak azonban egyetlen orvossága van, amit a tegnapi elnökválasztó ülés közbeszólásai is idéztek, s ez az: autonómia. lia, Ujzóland és Délafriku kom mm is ,i szervezeteivel levelezett. A londoni rendőrség természetesen azonnal érintkezésbe lépett, a külföldi kormányokkal is és nagyon sok értékes anyagot futtatott a külföldi rendőrségek kezére. Pénteken ciicl a buenos-airesi politikai rendőrség tartott ezeknek a jelentéseknek alapján eredményes razziát a különböző kommunista illegális burokban. Sikerült is 16 igen fontos levélnek a birtokába jutni, amelyeknek tartalmát azonban egyelőre titokban tartják. Egyes berlini tanok arról is tudni vélnek, hogy a pozsonyi utlcvélhamisltás szálai is vég ső eredményben az Arcos épületében futnak össze és Singer Jenő, a letartóztatott pozsonyi tanácstag a bécsi slevjetdelegá- ció utján kapta közvetve Müller Antal utasításait. Az angol—orosz szakítás ténye belpolitikáikig nem váltott ki olvan nagy emóciókat, mint aminőkre számítottak. Lloyd George, a liberálisok vezére természetesen felhasználta az alkalmat, hogy az ni orosz politikával kapcsolatban a konzervatív 'kormányt támadja és ezt a hadjáratát a vidéken kezdte meg. Tegnap Morgatebap volt a liberális pártnak nagygyűlése, amelvén Llővd George beszédet mondottt. A kormány elhatározása az orosz kérdésben 1913 óta. Angliának legfontosabb politikai lépése volt. — mondotta. — Anglia és Oroszország között az összekötő fonalak megszakadtak. A kormány. emberei, elsősorban Baldwin teljésen defenzívába szorultak. Lázas buzgalommal igyekszenek bebizonyítani, hogy Angliának nincs szándékában Oroszországgal háborúba keveredni, amit idáig senki nem is állított komolyan. Nagy feltűnést, keltett az angol fővárosban, hogy a Labour Partv azon tagjai, akik nemrégiben hosszabb ideig voltak Oroszországban, pénteken délelőtt az alsóházban Ro- sengoltznak és Khincsuknak tiszteletére de- zsönert. rendeztek. Lansburv munkáspárti képviselő most. nyilatkozatot tett. amely szerint a vendéglátó képviselők Oroszország barátai és meg vannak róla győződve, hogy ez az udvariassági ténv szükséges volt. hogy- az oroszoktól búcsút, vegyenek és szerencsés utat. kívánjanak nekik. Barátságos összejövetel volt. ez tehát, amelynek nem volt semmi politikai célzata. A vendéglátó angolok beszédükben azt a véleményüket fejezték ki, hogy az oroszok csakhamar vissza fognak térni, mert a szakítás csak tempó ralis. Ro- sengolf.z válaszában az angol kormány eljárását vádolta és azt. mondotta, hogy7 az a bizonyító anyag, amelynek alánján az angol kormány eljárt, nem volt valódi. A felsőbb hatóságoknál könnven hittek p, vádaskodásoknak, az alsóbb hatóságok viszont bűnösen cselekedtek. Különösen vésztióslóak voltak az orosz kereskedelmi delegáció tagjának ezek a szavai: A háború veszedelme soha olyan aktuális nem volt, mint ebben a pillanatban. A kereskedelmi kapcsolatok máris megszakadtak. Az Eweuing Standard szerint azokj az orosz haiók, amelyek idáig a keresMai síimunk 1C oldal Höfizeté*! ér: évente 300 félévre 150, /] szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok nSkK.Ur negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: 12, U. emelet Telefon : 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOLltl/CGLl TldplLCLpICL Felelős szerkesztő: hivatali Prága II., Panská ul 12/111. Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZTJRANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311. —Sürgönyeim: Hírlap, Praha
