Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-29 / 123. (1457.) szám

-3S5ÜBG 1927 május 29, vasárnap. kedeimi forgalmat Léningrád és London kö­zött lebonyolították. már nem indulnak ki az angol vizekre. Az angol lapoknak az a nézete, liogv si­került most egységes angoíl—szász blokkot összekovácsolni a szovjet ellen, ugylátszik túlságosan optimista volt. Amerika nem mu­tat nagy hajlandóságot ahhoz, hosrv csatla­kozzék az angol kormánv akciójához. Coolid- ge elnök kijelentette, hogv az angol—orosz szakítás az Oroszország és az Egyesült Államok között pillanat­nyilag fennálló vonatkozásokat semmi­képpen nem érinti. Jellemző azonban, hogv a londoni ameri­kai követet. Haugthent hirtelen visszarendel­ték 'Washingtonba, amit a lapok arra magya­ráznak. hogy Coolidge az egész kérdéskom- plexumról heható értesüléseket kivan sze­rezni. Élénken kommentálják az angol lapok azt, a beszédet, amelyet Vorosilov hadügyi népbiztos a szakát,ássál kapcsolatban egy népgvülésen tartott. Régebben a diplomáciai szakítás a hábo­rút jelentette, a fogalmak azonban most megváltoztak és ma nem jelenti feltétle­nül a háborút az. ha a diplomáciai vi- szonv megszakad. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy az angol kormánv évek óta a szovjetunió szisztematikus bekerítését készíti elő, a háborús veszedelem nagyon közeli.. Csak a teljes katonai felkészült­ség riaszthatja vissza Angliát attól a kí­sérlettől, hogy a szovjetuniót megtámadja. Mint tegnapi számunkban mégirtűk. a berlini orosz követ a német, kormányt kérte meg arra. hogv a szakítás következtében Londonban képviselje az orosz érdekeket. A német kormánv ezt a megbízást vál­lalta. ami a német nemzeti köröket na­gyon kínosan érintette. A nemzeti lapok szerint a megbízást visszautasítani nehéz lett volna, de mégis felette kínos, hogy Oroszország éppen a német kormányhoz fordult. Tény, hogy nincs a földön más ország, amely barátságos viszonyban élne a szovjet­tel, mig Németország a berlini szerződéssel baráti kötelezettségeket vett magára. Ezzel a diplomáciai aktussal a moszkvai kormány ■ko m p romi fáin i akarja Berlint Londonban. Azt is követelik a német lapok, hogy az Ar­cos embereinek, ha tényleg Németországba jönnek át, (nagyon rövid időre szóló tartóz­kodási engedélyt adjanak. Németországnak irreg a látszatát is el kell kerülnie, mintha ebben a konfliktusban szigorú semlegességét bármelyik fél kedvéért feláldozná. Németor­szág helyzete azonban annál inkább nehe­zebb lesz. mert Csicserin a jövő héten Ber­linbe érkezik. A legújabb, ottawai jelentés szerint a szovjet a kereskedelmi kapcsolatokat Kanadával is megszakította. s Moszkva utasítást adott az ottawai kereske­delmi biztosnak az agentura bezárására s a Moszkvába való visszatérésre. Berlin, május 28. (A Prágai Magyar Hírlap kiküldött mun­katársától.) A népszövetségi ligák Uniójának második napját, a szerdait egészen a bizott­sági ülések foglalták le. A de lege ferenda bi­zottság behatóan foglalkozott Magyary, Rauch- berg és Overbeks egyetemi tanárok javaslatá­val, amely a népszövetségi tanácsnak a kisebb­ségi ügyekben követendő eljárását a jövőben egészségesebb és igazságosabb alapra kívánja fektetni. Az Unió kisebbségi folyóiratot ad ki Délután a tanács tartott ülést. A napirend ]egfontosabb pontja Bővet genfi professzor ama javaslata volt, hogy az Unió folyóiratot adjon ki a kisebbségi kérdésről. Az olasz Alván és Galavresi ellenezték a ja­vaslatot, mire Bővet egymásután megerőtle- nitette a folyóirat megüiditása ellen felhozott érveket. Végül az alaszok sem emeltek több kifogást és a tanács egyhangúlag elfogadta Bővet indítványát. A kongresszuson képviselt kisebbségi ligák megbízásából Medinger Vilmos csehszlová­kiai német szenátor mondott köszönetét az in­dítványozónak. Eszterházy Móricné Szid. Ká­rolyi Margit grófnő példája ugyancsak nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az indít­ványt egyhangú lelkesedéssel elfogadták. A grófnő ugyanis a kérdés gyakorlati végét ra­gadta meg és bejelentette, hogy a folyóiratból nagyobbszámu példányt rendel, hozzáfogott az előfizetők gyűjtéséhez és pár perc alatt közel száz előfizetési alá- írást szerzett. Nehány perc alatt tehát a folyóirat meg indítá­sához szükséges előfizetések negyedrésze együtt volt. A kongresszus megnyitó ülése Csütörtök délelőtt fél tizenkét órakor a Reichstag üléstereméi és karzatai zsúfolásig megteltek a delegátusokkal és berlini érdek­lődőkkel, akik eljöttek, hogy részt vegyenek az Unió XI. kongresszusának megnyitó ülé­sén. Miután a hires berlini Harremann kvar­tett eljátszotta Beethoven egyik adaggióját és Aulard, a párisi Sorbonne tanára néhány Szó­val megnyitotta a közgyűlést, a német nép- szövetségi liga elnöke, Bernstorff gróf, a né­met birodalom volt washingtoni nagykövete lépett a szónoki emelvényre és német beszé­dében a külföldi vendégek meleg üdvözlése után méltatta a népszövetség nagy jelentősé­gét, de nem hallgatta el a népszövetség hi­báit sem, melynek leküzdésére elsősorban a népszövetségi ligák vannak hivatva. Majd Marx birodalmi kancellár ugyan­csak német beszédében köszöntötte a dele­gátusokat és kijelentette, hogy ő mindig a leg­nagyobb figyelemmel kísérte az Unió mű­ködését, hangoztatta, hogy Stresemann külügyminiszterrel teljes összhangban folytatni kívánja az eddig követett külpolitikai irányt. Végül Aulard elnök tartott hosszabb francia beszédet, melynek különösen az a ré­sze ragadta meg a hallgatóságot, amelyben arra utalt, hogy nem a véletlen játéka, ha­nem az Unió tagjainak jól megfontolt elha­tározása az, hogy éppen a berlini hongresz- szusm francia elnököt választottak. Ez is jel­képezi, hogy a lelkek megértése mennyire előrehaladt. 1 A déltiroli vita befejezése Áldozócsütörtök délutánján sem volt szü­net, Ekkor folytatta a kisebbségi bizottság a déltiroli német kérdésről már kedden meg­kezdett vitáját. Elsőnek a svájci Bővet be­szélt, aki nagyon melegen védelmére kelt az olaszországi német kisebbségnek és úgy vél­te, hogy az a bánásmód, amelyben őket ré­szesítik, ellentétben áll Olaszország hagyomá­nyaival. Csoroncs jugoszláv delegátus az olaszországi szlovének helyzetét tette szóvá és ugyancsak kritizálta az olasz politikát. Né­met részről Kirschstátter müncheni egyetemi tanár, osztrák részről pedig Stolz tanár, majd Búmba Konstantin, volt osztrák-magyar nagy­követ polemizált az olaszokkal. Az utóbbi ki­jelentette, hogy Ausztria csak azzál a feltétellel irta alá a békeszerzödést, hogy az elszakított né­metek nyelvi és egyéb kisebbségi jogait nem fogják bántani. A német szónoknak Cavaliere olasz de­legátus válaszolt. Szerinte Olaszországot sem nemzetközi szerződés, sem külön megállapo­dások nem kötelezik a kisebbségek védelmé­re és ha a németek érdekében ilyen megálla­podások létre is jöttek volna, ezek nem köte­lezhetik a mai rezsimet. Bak]cer van Bőssé holland delegátusnő kedden előterjesztett indítványát, hogy mond­ják ki a kisebbségi magánoktatás szabadsá­gát és a hittanak az anyanyelven való tanítá­sát. föntartja, de hajlandó annak októberig való elnapolásához hozzájárulni abban a re­ményben, hogy az olasz kormány akkor le­hetővé teszi a déltiroli németek képviselői­nek kiutazását. Medinger Vilmos tiltakozott azon fölfogás ellen, mintha egy kormányvál­tozás fölmentené az államot nemzetközi köte­lezettségei alól. Hangsúlyozza valamennyi kisebbség szo­lidaritását és a kisebbségek nevében köszönetét mond Bakkor asszonynak, hogy egy kisebbség ér­dekében oly ügyesen szót emelt. Miután Cavaliere és Galaresi újból kije­lentette, hogy Olaszországot semmiféle nem­zetközi szerződés vagy Írásbeli megállapodás nem kötelezi, a bizottság úgy határoz, hogy a déltiroli németek és az isztriai szlovének hely­zetével októberi ülésén újból foglalkozni fog és kifejezte ama reményét, hegy az olasz kor­mány Stembach bárónak és társainak addigra útlevelet állít ki. Ezzel az érdekes déltiroli vita véget ért. xx Nincs a magyar ifjúsági irodalomban még egy olyan könyv, amely kiállítás, tartalom és ár tekintetében fel tudná venni a versenyt a Tapsi­füles ----szikéval. jl Komaromi 9ános ^Reménytelen szerelem legény (12) Mosolyognom kellett ezen az okfejtésen. Aközben kiértünk a gazdasági udvarba s ép­pen a lóistálló előtt álltunk. Az istállóajtón egy száltermeiü. értel­mes homlokai öregember lépett ki. Barátom magához intette: — Jöjjön csak, Bordás bácsi! S félhangon oda szólt nekem: — Az elsőgazdám. Ritka egy ember. Majd figyeld meg, amíg itt leszel. Az elő­dömről marad rám. Az elsőgazda hozzánkért akkorára. Kö­szönt s bemutatkozott. Egy nagy nyugalom volt az egész ember. A barátomhoz fordult: — Valami óhajtása van a tekintő les urnák? — Arra gondoltam, Bordás bácsi, hogy ki m ehetnénk a Tiszához. Fogasson be talán a második könnyű kocsiba, mert az első a képviselő urat vitte ki. Jó lesz? — Ahogy a tekintetes ur gondolja. Mind­járt szólok a kocsisnak. Nem volt hétköznapi ember, azt 'észre­vettem néhány mozdulatából. Talán minden őse ebben a minőségben szolgálhatta a ma­gyar urakat, mert tisztelettel, de nem min­den önérzet nélkül beszélt. Bordás bácsi akkor már eltűnt az istál­lóban. Barátom sokáig nézett utána: — Ritka egy ember ... Majd igy szólt hozzám: — Kikocsizunk a Tiszaparira. Szép idő van s itt még más a folyó, mint lejebb az AlföLdiön, ahol Petőfi óta teljes felelőtlenség­gel szőke vizűnek nevezte ki valamennyi na­cionalista lírikus. Pedig inkább zavaros oda­lent, a hangulattalan partok között. Nem szóltam bele s barátom anélkül, hogy észrevette volna magát, szinte extázis­ba jött: — Itt-nálunk más még a folyó: hangula­tai vannak. Messziről a hegyek kéklenek idáig, amelyek Öléből az ismeretlen útnak indult el,, a partjain még olyan népek ta­nyáznak, amelyeknek szájhagyományaik vannak s dalai is gyakran f ölese üdülnek pa­naszosan. Beszélt-beszélt lelkesen és él-eltűnődve s aközben a ház elé értünk föl. Csak arra kaptuk föl- a fejünket mindaketten, hogy a tornácról csengő hang markol belénk: — Látom, nem jóban törik a fejüket! Csak nem valami összeesküvés? — De az — mosolyogtam vissza a mo­solyára. Férje vette át a szót, nagyon komolyan: — Arról tanakodunk éppen, hogy kiné­zünk a Tiszához. Csomagoltasson be egy kis szalonnát, kedves. Ketten majd tovább­beszélgetünk odakint... — Ketten? — s kötekedve húzta, el a száját. — Ketten? — Miért ne? — kérdezte m ég-komoly ab­ban a férj. Az asszony megrázta a fejét: — Csak azért, édes uram, mert meges­küdtem magának a pap előtt, hogy sem bol­dog, sem boldogtalan állapotában el nem ha­gyom, hanem hűséges hitvestársa leszek mindenkor... — Sejtettem, hogy ez lesz a vége, csipkedte kis bajuszát a barátom s maga elé mosolygott., — Mutass nekem, pajtás, egy olyan asszonyt akinek ne lenne igaza, ha egyszer okfejtésbe fog. No jó, hát beleme­gyünk mindaketten, hogy maga is velünk tarthat. S azzal vége lett a kötődésnek. Az asszony akkor már eltűnt az ajtóban, bizonyára, hogy más ruhát kapjon magára, m.i kelten pedig kintmaradtunk az udvaron. Jó-délután volt már s egy felhőcske se mutatkozott a menny virító kékségében. A ház mögött két. tyuk kodácsolt ijedten s igen távol, valahol az erdőcske alatt, mintha egy magános kutya ugatott volna. De olyan messze volt az, hogy talán csak rémlett úgy, amint fölfigyeltünk ketten az álomszerű csa- holásra. A nyár-óriások, a tanya körül, mély tűnődés közt hallgatóztak az áhitatos csend­ben. Olyan délután volt ez, hogy szerettem volna felkiáltani meghatottságomban. Bará­tom is éppúgy lehetett vele, mint én, -.rí szótlanul nézett a messzeség felé. Úgy negyedóra múlva előállt a kocsi. A legény keményen fogta a gyeplőt s mereven ült a bakon. Barátom megindult a ház felé: — Megnézem már, mit csinál annyi ideig az az asszony! Bement s jósokáig nem mutatkozott ő sem. Állam ott, a mennyei kékség alatt s csordultig volt a szivem. A kocsis moccanás nélkül ült a bakon. Egyszer aztán kijöttek, egymás oldalán. Barátom két csomagot is hozott a hóna alatt, az egyikből három üveg nyaka kandikált ki. Az asszonyka virágos, kurta kis ködmönben jött, bársonysapka alá volt szorítva az arany­világos haja s alacsony cipőt húzott föl. Néztem őt, néztem, amint megállt előt­tem. Álmaimban sem láttam ilyen szépnek. Észrevette rajtam, mert megelőzött: — Csak semmi bók! Mert látom, azon töri a fejét... Az udvarlás tilos mi nálunk. Még níeg is fenyegetett. Akkor a hátsó­ülésbe pattant föl ügyesen s nekem maga mellett mutatott helyet: — A vendég természetesen mellém jön. Lóránt, maga előre, a Jóskához! Hiszen már rámimhatott eleget... Az ura rápillantott, összenéztek s egy- másr a-m o s o 1 y ogt ak. Jó-negyedóra múlva a Tisza gátja alatt állt meg a bricska. Leugráltunk s föls-iettünk a töltésen hárman. A fiatalasszony legelői. Csak a tetőn vettünk lélekzetet először. Szép a víz ezen a tájon. (Folytatjuk.) I GOTTDIENER 9 GRAND VEN RÉSERVEE I GOTTDIENER TESTVEREK, KOSICE Az európai béke szellemében nyílt meg a népszövetségi ligák kongresszusának teljes ülése Bernstorff gróf, Marx és Aulard beszédei a népszövetségről és a lelkek megbékéléséről — Eszterházy Móricné grófnő példaadása a gyakorlati kisebbségvédelemre — A déltiroli német kérdés októberben ismét napirendre kerül 2 in ■ ■iininrírrmffTii Mwvmrwi———ttr-»itihiiiimii—wwitTi—CT~Ti un i in-rí---------min mmi\iwnnmrnmnrnmmnMnmMmmmTr—' ’T,r,"'*c ~ Mm ISIBSSGÍÉ lisjéíl belak rendes működésére. Emésztési zavaroknál fél Igmándi keserüviz biztosan és gyorsan eltávolítja a szervezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot és beleket és ezáltal jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét. Kapható Mt ót nagy üvegben, tsétölitdésl heBv: Cgmándi keterűvii forrátvállalat Komárom. Árjegyzék ItmóteladóRcnak kivonatra toórmemtve-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents