Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-19 / 115. (1449.) szám
i'jKAJÚAti v lASÜOCAft-HIRMK 1927 május 19, csütörtök. ■?—ie—»,i mi r—isisnc /4áo/ ű Prudentius-codexet őrzik Egy délután a. mgyapponyi könyvtárban — Harmincezer könyv — XI. százaőj- beli kéziratok — Librí Historiariim de Rebus Hímgaricis Pázmány jegyzeteivel A P. M. H. munkatársától — Nyitva, május 18. Elnagyolt falu Nyitramegyében Oponice, a régebbi magyar Nagyappony, egy ősnemes főúri családnak, az Apponyi grófoknak évszázados sasfészke. A forróarany Nap sugárujjas kezével már búcsút intett Apponynak, amikor a sáral dúsan pettyegetett kocsin begurultunk r~ óriási kőfara- gásos kapun. Egy kulcsárnő formájú hölgy fogadott, aki rögtön közölte velem, hogy a kastély urai közül senki sincs itthon; Henrik gróf, a kastély jelenlegi lakója, bement Nyitrárn. Amikor előadtam, hogy nem óhajtok senkit sem zavarni a kastély urai közül, csupán a híres könyvtárat szeretném megnézni, először — egy kis bizalmatlanság-centiméterrel a szemében, végigmért tetőtől- talpig való pontossággal, néhány pillanatig gondolkozott, azután néhányszor nagyon gyorsan és furcsán bólintott és némán megindult előttem. Halott ősök ás eleven virágok Jó széles lépcsőn föl és egy hűvös hosszú folyosón végig, óriási terembe érünk. Amint a küszöböt átléptem, pillanatra megakadt a szivem ütemes pontos verése és a szám gyerekbámész csődüko’ássál nyitva felejtődött. A nagy terem boltozatos tetejéről régi mesterek pufóktestü angyalkái néznek reárn kerekre nyitott merev szemmel. A terem két oldalán fekete karfáju lépcsők visznek föl a könyvek ezreihez. A falakon síirü és békés sorban családi képek, harcias, kemény- nézésű ősök és szelidszemü, puhaszáju bájos ősanyák. Az előbbiek majd kivétel nélkül nagy szablyákat, véres csatákat' végigvert ősi fringiákat szorongatnak, mig az utóbbiak karcsú fehér ujjai között óvatosan búvik meg néhány szál omlatag szinil kis virág, vagy cifracsattos, drága véretekkel ékesített imakönyv... Úgy néznek rám ezek a szép asszony-portrék, mint az első áldozások vagy konfirmációk lilio- mos angyalkái és a ruhaderék mély kivágásából kiragyogó gyöngyházragyogásu fehér vadukon rajta ül a kacérság és csábitás ezer formája és kokett ördögöcskéje. Mikor már eléggé megbámultam őket, a terem közepén pihen meg a szemem és sarkaiban sok kisebb-nagyobb asztalon gyönyörű majolika- és fayence-edénvekben és nemes, karcsú kristályokban pompázó csodálatos és kábító délszaki virágok és szeszélyes levelű növények illatos sokaságán. A zöld minden árnyalatán kívül égő, harsogó és álomfinom pasztellszínek valóságos kakofóniája ex. A tündérmesék óriásaira szabott bőrhuzatu fotőjök, kényelmes, puha kerevetek, meleg, bizalmas sarkok, csupa valószínűtlen, hihetetlen szépéé* és csupa reális kényelem... A lelkemben félénken, gyer'ekmődra feldugja fejét a Vágy, elbújni itt ebben a csodaszobában és lázas, kiváncsi ujjakkal, szomjas szemmel turkálni ös3ze-vissza könyvek és virágok között... Petrus Pazman jegyzetei A földszinten sorakozó modern könyvujdon- ságok ezreit meg sem látom. Elvakultan, kábultan botorkálok föl a lépcsőn és önkéntelen mozdulattal, mintegy belülről jött parancsszóra állok meg egy könyvhát előtt. Nincs bekötve. Olyan sárga a pergamentje, mint egy tüdőbeteg, halódó fiatal leány bőre. Óvatosan kihúzom és pillantásom rácsodálkozik a könyv cimiratára: „Historiaiüm de Rebus Hungaricis Libriá Lélekzetvisszafojtott áhítattal lapozom a könyvet. A lapok szélén már majdnem olvashatatlanul halványbetüs feljegyzések. IIP ott. kibeliizhető annak neve is, aki ezeket a széljegyzet eltet irta: Felírás Pdz- máru Úgy teszem vissza a. könyvet, mint megszentelt ereklyét tesznek vissza az oltárra és lábujjhegyre fogom a lépésem. A kisérő hölgy figyelmeztet egy különálló kis mahagóni állványra, ahol néhány nagyon kopott külsejű könyvcsomó húzódik meg szerényen. Úgymond, ezek a könyvtár legrégibb és legértékesebb példányai. Odalépek és az első, amit kihúzok, a XI. századbeli Prudentius-codex hártyára Írott kézirata. A tájékoztatóban olvasom, hogy ez az első húsz könyvnek kéziratpéldánya, Írója Istvám- fi Miklós. Egy csomó barnára avult, összehajtott papiros. írása és pecsétje egyformán idegen, ismeretlen. Nem is tudnám, hogy mit tartok a kezemben, ha nem találnák n tetejükön hófehér „más" papirosra irt magyar ázsiót: „Ár pád,kori okiratuk." Vmil utána a kezembe veszek, az a „Flolomeae Chuli Cosmogpaphia" XIV. századbeli kézirata 17 gyönyörű ktézZel tetetett térképpel. Egy biblia ... Van itt egész csomó ősnyomtatvány is. S. AuTélius Augustinus hatalmas könyve: „De elvitató Dei.“ Nyomatott Rómában 1475-ben. Mellette kicsinyen és nagyon kopottan egy nagyon vastag kis könyv: BiWia. Nyomatott 14.74-bon Pitténáiíban. Az első könyv, amit itt nyomtok. Fellapozom. É« a 488-ik oldalnál lepréselt virá- gol találok. Ahogy hozzányúlok, porlad. Ki tudja, melyik összetört, vagy talán éppen a boldogságtól túlcsordult szív ti leánya az évszázadokkal ezelőtt kimúlt Apponyiaknak préselhette bple sok-sok évtizeddel — vagy talán már századokkal ia — egy rózsanyilásos nyári hajnalon vagy ezüstpárás alkonyaikor. Éten a polcon találom még Bernkor dm de Breydenbachnak szentföldi utazásairól Írott munkáját. 1486-ból. Egyike a legritkább könyveknek, amiből alig van még néhány példány az egész világon. Köröskörül, lent és fent, sok-sok ezre a könyvnek. Kicsik és nagyok, egyszerűek és díszes kötésiek, régiek és újak, klasszikusok és modemek, tudomány és szépirodalom. Könyvek. Ezer... Tíz... húsz... harmincezer. Szédülök... Melegem van. Künn találom magam az udvaron. Már sötét este lett és az égről sötétkék felhődrapériák ereszkednek alá. Mire az állomáshoz érünk, már megint permetezik a virágparfümös Májusasszony áldásttermő esőköunye. Anonyma. Jabloniczky János rimaszombati beszéde a szlovenszkói magyarság hét éves politikájának tanulságairól Rimaszombat, május 18. Az országos keresztényszGcialista párt vasárnapi rimaszombati nagygyűlésén Jablo- nieztky János dr. nemzetgyűlési képviselő a következő nagyjelentőségű beszédet mondotta el: Tisztelt Hallgatóság! Ki merné áJlatani, hogy életében nem tévedett, nem követett el hibát? Általános tapasztalat., hogy az emberi élet többnyire hibákból tevődik össze. Hányszor hallottam ezt a feljajdulást: „Ha mégegyszer a világra jönnék, másképp csinálnám!“ Ez sem más, mint annak beismerése, hogy az élet el van hibázva. Miért van ez igy? Mert az emberek nem okulnak az élet tanulságain és igazságain. Szakasztott ilyen a helyzet a politikai életben is. Hibát hibára halmoznak. Miért? Mert a politikát szintén emberek csinálják s mert itt sem veszik figyelembe az élet. és a történelem Tanulságait és igazságait A magyar történelem tanulságai Vegyük csak a magyar nemzetet. A magyar nemzet több mint ezer éves európai életében már mindenen keresztülment, ami egy nemzeteit csak érhet. A dicsőség és a nagyság teljességében épp úgy volt része, mint a legmélyebb megaláztatásokban és emberi mértéket szinte meghaladó szenvedésekben. Ezért a magyar nemzet ezer éves történelme kimeríthetetlen tárháza az élet tanulságainak és bőven buzgó forrása az életigazságoknak. Aki okulni akar, nem kell egyebet tennie, nünt a magyar nemzet történelmének könyvét forgatnia. Ragadjunk ki egy hozzánk közelebb fekvő példát: az 1848. évi szabadságharcot. Ez a szabadságharc a magyar önfeláldozás, vitézség és férfiasság, hadi tudás világraszóló tényeivel a siker minden kilátásával biztatott, s mégis bukással végződött. Ha Görgey 1849 tavaszán a sikeres tavaszi hadjárat nyomán, mely majdnem az egész országot megtisztította az osztrák hadaktól, Bécs elfoglalására indul ahelyett, hogy érzelmi okokból Budavár elfoglalásával, mely amugyis érett gyümölcsként hullott volna ölébe, bajlódott, a Habsburgoknak nem maradt volna idejük az orosz segitség bevárására. Az a húsz nap, melybe Budavár elfoglalása került, a siker kapujából a sir szélére lökte a magyar nemzetet. Miért történt ez? Mert Görgey a hadi élet azon igazsága ellen vétett, hogy a megvert ellenségnek nem szabad időt engedni, hogy magát összeszedhesse. Ez döntő jelentőségű hiba volt. Én azonban ma nem hadi tetteket akarok kritizálni, hanem a politika terén akarok megmaradni s e téren páratlanul érdekes példák nyomán akarok rákerülni arra, hogy vájjon az itt folytatott magyar politika szempontjából elkövettünk-e hibákat? Az 1848. évi magyar szabadságharc sem keletkezett minden ok nélkül, sőt azt az azt közvetlenül megelőző politikai küzdelmek idézték elő. Az évszázados osztrák nyomás csali nem akart szűnni, állandóan fenyegette az ország függetlenségét. A magyar katolikusok nem vollak egységesek a veszély elhárítására irányuló eszközök tekintetében. Két politikai irány viaskodott, egymással. Széchenyi István gróf a nemzetet először gazdaságilag kívánta megerősíteni, s szerinte a gazdasági erő meghozta volna a politikai függetlenséget. Kossuth Lajos a nemzeti érzelem kétségtelenül hatalmas erejével remélte a politikai függetlenséget kivívni. Aki a magyar nemzet jellemét ismeri, az nem csodálkozhatik azon, hogy a nemzet többsége Kossuthot követte. S ha csak a Habsburgok ereje maradt volna végig egyedüli ellenfél, Kossuth számítása bevált volna. S a lelkesedés eredménye bukás lett. Mindnyájunk előtt ismeretes, hogy fiz évig nem száradt fel a könny Magyarországon s amidőn fiz év múltán pirkadni kezdett a politikai láthatáron, a nemzet nagy politikai elhatározás előtt állott: menjen-e be a bécsi központi parlamentbe vagy sem? ígéretekben, édesgetésekben nem volt hiány; a kishitüek, az egynapos légy életét élők, a materialisták a belépésre ösztönöztek. A nagy kétkedésben a nemzet mégis megtalálta önmagát a haza bölcsében: Deák Ferencben. Nagyon sokan voltak, akik Deák Ferencet el akarták gáncsolni, azonban a nemzet nagy többsége — szerencséjére —- kitartott becsületes, okos tanácsadója mellett. Mit tett, Deák Ferenc? A nemzetnek szeme elé tartotta az élet igazságait, amidőn figyelmeztette, hogy „amit erőszak elragadott, az az idők és körülmények változtával ismét visszaszerezhető, de, amiről önként lemondunk, az örökre elveszett.“ S amidőn fényes gazdasági jövő képét rajzolgatták a nemzet előtt, ha a Centralparlament intézményét elfogadná, a magyar nemzetet ismét figyelmeztette azzal, hogy „az ország ugyan gazdaggá lehelne, de nem volna magyar.” Mennyire igaza volt Deáknak, azt mi talán még inkább érezzük, mint az a nemzedék, melyhez szavai közvetlenül voltak intézve. A magyar egység hétesztendős problémája A világháború ismét súlyos esapást hozott a magyar nemzetre, sok millió magyar más államok polgárává vált. Az ide, a csehszlovák köztársaságba bekebelezett magyarság először akkor állott súlyos elhatározás előtt, amidőn 1920-ban a prágai parlamentbe való választásokat Írták ki a csehek. A isulyos kérdés az volt, vájjon a magyarság menjen-e bele a prágai parlamentbe vagy sem? A régi tetszetős példa a passzivitásról már nem mutatkozott életképesnek, mert 1860 óta annyira megváltozott az emberek nagy részének politikai jelleme a liberalizmus, a szocializmus, a kommunizmus hatása alatt, hogy a passzivitás csak azt eredményezne volna, hogy hamis apostolok ketriiMek volna a parlamentbe a magyarság képviselői gyanánt, s ma már talán senki sem képviselte volna a magyarok nemzeti jogait. Azt hiszem, minden jóérzésü magyar meg fogja állapítani, hogy az itteni magyarság azzal, hogy már 1920-ban résztvett a parlamenti választásokon, nem követett el hibát. Azzal azonban, hogy mellőzte a passzivitást, még nem kerül az itteni magyarság politikailag révbe. Mindnyájan ismerjük az élet ama nagy igazságát: „egységben az erő“ s a magyarság még sem egységes mind a mai napig. 1920-ban, mikor a későbbi kisgazdapárt vezérét is kér. szoc. listán választották meg, sokkal közelebb állott a magyarság az jységhez. mint később bármikor. Sajnálatos, hogy akkor el lett mulasztva az alkalom, hogy ez az egység valamiképp megtartassák. Rajtunk, keresztényszocialistákon, nem múlt a dolog, 9Ő" kétségtelen, hogy éppen pártunk programjának egyetemessége és szociális tartalma folytán semmi szükség sem volt egy osztálypártra, mint amilyen egy kisgazda és kisiparos párt, mert a keresztényszocialista párt az összes társadalmi osztályok érdekeit, képviseli és benne minden társadalmi osztály elhelyezkedhetikItt történt, nézetem szerint, az első nagy politikai hiba, amely azután a többieknek is szülőanyjává vált. Hogy a kisgazdapárt alakítása politikai hiba volt, bizonyítja az, hogy azonnal pótszerekhez kellett folyamodni az uj pártalákitás következményeinek kivédésére. Megalakult az ellenzéki pártok vezérlő és közös bizottsága, központi irodája, majd létesült az órsekujvári egyezmény, azonban mindezek együttvéve sem tudták pótolni vagy biztosítani az elveszett egyseget. A magyarságnak az ehnult hét esztendő^ ben való itteni politikája azt egység hiánya miatt inkább csak hányórMt minden na.- gyobb eredmény nélkül és sajnos, egy év óla nagyon is mélyreható lett a politikai eltávolodás a mi pártunk és a kisgazdapárt helyébe lépett magyar nemzeti párt között annak folytán, hogy mi keresztényszocialisták az ellenzékben maradtunk, mig a magyar nemzeti párt a csehszlovák centralista kormányt támogatja már több mint másfél éven át. Politikánk külpo’itikai mérlege Az a körülmény, hogy a magyarok egy része azt a kormányt támogatja, vagy legalább is a választások óta oly párttal van szövetségi viszonyban, amely kifejezetten kormánypárt, amellyel szemben a magyarok másik nagy része nemzeti és gazdasági létéért való — nézetem szerint jogos aggodalmában — az ellenzék szerepét tartja szükségesnek, — a magyarság szempontjából súlyos politikai helyzetet teremtett különösen külföldi vonatkozásban. Ennek a helyzetnek reánk nézve azon külpolitikai kihatása vau, hogy a népszövetség tagjai ezt a maguk szempontjából másképp nem magyarázhatják, mint hogy a magyarság itt politikailag ki van elégítve, mert parlamenti képviselőinek többsége legalább is a kormány csendes iámo- gatója. Kérdem, ki állíthatja józan ésszel, hogy a magyarság itt o csehek részéről politikailag csak némileg is ki volna elégítve? Senki. S mégis e tekintetben a magyar nemzeti párt politikai orientációja folytán a külföld erre illetékes politikai szervénél alul maradtunk. Vagyis más szóval a magyarság egy részének német és kormányorientációja az itteni magyarság külpolitikai mérlegén eddig veszteséggel zárult. Nézzük azonban az itteni magyarság adott helyzetét belpolitikai szempontból. Nézetem szerint az aktivista kisebbségi pártok kormányorientációja egy eredendő hibába esett akkor, amidőn a kormány vámjavaslatait minden nemzeti feltétel kikötése nélkül szavazták meg. Az ez által elkövetett hibát a csehek helyeden értékesítették a maguk javára, amidőn később, amikor az aktivista pártok kormánybalépéséről volt szó, minden en- gedménvt megtagadtak. Attól a pillanattól fogva, pedig, amelyben a magyar nemzeti párttal szövetségben álló német gazdapárt nemzeti kikötések és garanciák nélkül a kormányba lépett, a magyar nemzeti párt reálpolitikája a kilátástalanság atmoszférájába került. Hogy ez igy van, bizonyítja ezt. a magyar nemzeti párt részéről többszörösen elhangzott azon kijelentés, hogy, ha az ő feltételeik nem teljesülnek, akkor ellenzékbe mennek. Mi kezdettől fogva tudtuk s azt hiszem, a magyar nemzeti párt sincsen már kétségben, hogy feltételeit a centralista soviniszta prágai kormány nem fogja teljesíteni. Tartozunk azzal a kijelentéssel a nyilvánosságnak, hogy soha sem kételkedtünk abban, hogi/ a magyar nemzeti párt vezálöit a jóhiszeműség v ezeti elha tarozásaikban, s azt is tudja a nyilvánosság, hogy mi a legkevésbé zavartuk a magyar nemzeti pártot abban, hogy reálpolitikával kiverekedj e. amint ezt Ígérte, — a magyarság kisebbségi jogainak megvalósítását. Azonban mi nem csak meg voltunk győződve e vállalkozás sikertelenségérő', de figyelmeztettük is a magyar nemzeti párt vezetőit is erre és sajnáljuk, hogy csak mésfclévi próbálgatás, kísérletezés, alkudozás után, a viszonyok kényszerítő ereje által nyomva jutott el a magyar nemzeti párt oda, hogy belátta, miszerint itt reál- politikát a kisebségi nemzeti jogok feladása nélkül a magyarság tényleg nem folytathat. Ezzel azonban bizonyítva van, hogy hiábavaló volt a „nagy” német párttal va'ó szövetség, a keresztényszocialista párttal való együttműködés feladása és az ellenzéki politika gyengítése. Miért maradt ellenzékben a ker.-szoc. párt ? Bizonyára sokan telték fel maguknak a kérdést, hogy mi kér. szocialisták miért nem lettünk szintén reálpolitikusok? Eddigi fejtegetéseimmel is eléggé meg volna indokolva ellenzékben való maradásunk, de kiegészíthetem még más indokokkal is ellenzéki magatartásunkat. Midőn a reálpolitika kérdése felmerült, eszembe jutott az 1860-as évek hasonlatossága a mai helyzetünkkel. Most is állandóan csábítottak bennünket is a reál politikára; ígértek gazdasági előnyöket, csak a nemzeti jogok valóra váltását nem akarták garantálni. Ebben a helyzetben a magyar nemzet történelmének tanulságait nem téveszthettük szem elől. A»ért maradtunk c fentek ben, mert okultunk úgy illeni közt ér vas dg heti rövid mul'unk, valamint különösen a magyar nemzet történelmi múltjának tanulságain, amidőn nem akoliunk bízni pirssYt Ígéretekben. Mi nem vesztettük el szemünk elől apró pillanatnyi materiális előnyök Ígéretéivé’ szemben a dolgok reális mértékéi ée úgy e»lnvc’lnmk, hogy oly relatíve kicsiny politikai csoport, mint az itteni magyarság csoportja a prágai parlamentben. az itt. uralkodó pártkonstcUáeiók mellett nem gyakorolhat oly politikai nyomási, hogy a. soviniszta cseh kormány nemzeti koncessziókra leluhacovic-furdu «jdgylt: a morva Gyógyeszközök: Orr, gége-, tüdőkatarnsokat, asztmát, síiy, ideg- pafaiICSOIVB ^ világhírű „Inhalátoriutn", pneumatikus kamra, és női betegségeket, gyomor- és bélburutot, vese- Az ismert hidegvíz-gyógyintézet. Természetes bajokat, ischíast, köszvenyt, rheumát stb. Jár- szénsavas fürdők. Légíürdök. Sportok. Erdők, vány utáni tüneteket Hangversenyek, Szirház. I l.íSbbítdozó- és fldMnotthon — Szezon Kezdete április 16. - Május hónapban mérsékelt árak. j Prospektus és lakások a Fardőigazgatóságtól kerendők. „Brusno“ gyógyfürdő, a „Szlovák Karlsbad“ a Zvoíen, SzüácS) Ba^ská-Bystrícal vonalon — 4 erősön rAdióaktiv, síénsivili glaubersós forrással, csodásgyógyhntósu moortelepekkel, mindenféle gyomor-, máj-, vese-, cukor- és női bajoknál, méngyulladás, sterilitás, menstruációs zavaroknál Mérsékelt árak. Kérjen prospektust. •f ________________
