Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-18 / 114. (1448.) szám
1927 május 18, szerda. 5 célunkat el nem érjük és Szlovenszkó helyzetének rosszabbodását fel nem tartóztatjuk. Az autonómia: az összetartás kapcsa Éppen azért, mert egymásra vagyunk utalva, nem adjuk fel a reményt, hogy egymásra fogunk találni. Egy országos önkormányzati szervre, — melynek révén Szlovenszkó a saját szükségletei szerint alkothatja meg közigazgatási intézményeit, létérdekeinek megfelelően fejlesztheti gazdasági életét, saját maga dönthet kulturális igényeinek kielégítése felett, határozhat kenyérkereső fiainak elhelyezéséről, vallási ügyeit vallási érzületéhez szabott módon rendezheti, — az itteni szlovákoknak, magyaroknak és németeknek egyaránt szükségük van. E nélkül Szlovenszkón egyetlenegy itt élő nemzet sem maradhat fenn. Közös létérdekünknek ez a kapcsa most meg van lazulva, mert a szlovák néppárt we&éAei őc miton&mw- ról lemondtak, annyira lemondtak, hogy azt most már nem is emlegetik, a magyarság sorában pedig a magyar nemzeti párt az autonómiáért való küzdelmet háttérbe szorította az ő aktivizmusárnak, újabban harcias aktivizmusáttak hangoztatásával, mely alatt a kormánnyal való alkudozásnak a taktikáját érti. Egyet!en egy csehszlovák kormány sem less soha barátja az autonómiának. Amely párt a kormánnyal alkudozni kezd engedmények kieszközlése végett, az különféle érdekeket tolhat előtérbe, de az autonómiát nagyon messze eltolja a megvalósítandó célok sorából. ügy a szlovák néppárt lemondását az auio- nőmiáról, mint a magyar nemzeti párt ingadozását ebben a kérdésben, csak múló jelentőségűnek tartom. Ezek a pártok a kormánykoalíció kebelében, vagy annak közelében számottevő eredményeket nem érhetnek el. Hiszen nap- nap után halijuk pana szaikat, kifakad ásaikat és elégedetlenségüket. Kénytelenek lesznek ezek a pártok visszatérni az ellenzéki zászlóhoz. És ha a vezérek nem is térnek vissza az elhagyott harctérre, a nép ezen a téren újra sorakozni fog, mert a nép élni akar, autonómia nélkül pedig nem élhet, * az autonómiát küzdelem nélkül meg nem kaphatja. Ez a küzdelem feltétlenül eredményes lesz. A parlamentben Szlovenszkó lakossága nem éri el ugyan a többséget, de hiszen az awlojnónia kérdésében nem a parlamenti többség akafata dönt, hanem Sztlo- vmszkó lakosságának akarata. Ha ez az akarat egységes lesz, akkor elég erős is lesz ahhoz, hogy a parlamenti többséget az autonómia megadására rákényszerítse. Készítsük elő a talajt erre a szlovenszkói összetartásra. Legjobb és legbiztosabb előkészítői ennek az összetartásnak az események és a viszonyok. De mi is sokat tehetünk a tekintetben, mi, akik Szlovenszkó jogaiért és érdekeiért az ellenzéki zászlóval kezünkben küzdünk. Tartsunk ki ebben a küzdelemben, mely nem lesz meddő harc, hanem termékenyítő munka, mert eszmékért, ideális célokért: jogért és igazságért folyik. Zászlónk tiszta és fennen lobog, céljaink világosak, ügyünk igazságos, győzelemhez még csak az kell, hogy akaratunk acélos legyen. A jó harcost segíti az Isten kegyelme, a kitartó harcost győzelemre is vezeti. Francisey Lajos ár. szenátornáik mély hatású beszéde után Grosselrmid Géza dr. szenátor emelkedett szólásra s általános figyelem közepette a következő hatalmas beszédet mondotta: I Grosschmid: „Politikai súlyúnkat csak együttes fellépésünk ereje emelheti** Ji me&öéaxdessás&i fciállitás megteízintése mécsvs fóetié- } tvjssev* eísxú-aus&ozfkat a Sec i í?íi®íII#mIIésih1 I., (íiijhmá 5. varieté-, táise- és muíattatö imiüsi&K Jícxdet 1SH áraíz&r - 'SszafaadL foevmiem&t - detef&n ZfP&’S® I Eszembe jut erre még ömké-nteekorommjak egy szintén májusi 'emléke. „FrtibjalhrÉmspizfeimng" volt. Az öregebb emberek még. emlékezni fognak a régi hadsereg „Dienstreglie'memt“-jének azon tanítására, hogy az ilyen nagy napon „akinek valami panasza, vagy kérése van", azzal bátran a front elé léphet és elmondhatja közvetlenül a magas látogatónak. Az én „Háttériem“ tűzmestere is kioktatta erre e legénységet, de hozzátette, hogy ha valamelyik lei mer lépni a sorból, azt „úgy vágja hátba, hogy leesik a feje". Másnap aztán jött a nu- piparancsban, hogy az ezredesünk büszke az ő ezredére szilárdan állt az, mint a fal, — nem volt sem panasza, sem kívánsága. Az elnökválasztás után bizonyosan a kormány elnök ur is büszke lesz a többségére, mely hasonló gondos előkészítés után nyilván az ország szabad akaratának megnyilvánulása lészen! A parfameatarizmsss csődje-Ha az állami éleit ily nagyfontosságu mozzanatainál is a pártfegretem és pártérdek legyőzi a parlamentarizmus valódi hivatását és -erkölcsi erejét: a valódi népakarat szabad megnyilvánulását, — el lehet képzelni, milyen könnyűséggel mellőzi azt a tiszteit koalició az egyszerű törvényjavaslatok tárgyalásánál. Aki színről-szénre látja, közvetlen-közeiről hallja a parlam-en-ti tárgyalásokat, az bátran beszélhet münálunk a parlamentarizmus csődíj érői. mint a tibeti ima-gépek, — a képmutató áijtatosság, akarom mondani: a parlamentarizmus -látszatának további megóvására! Nem baj, mert nincs egészen ágy! Ma már a zeaigő szó nem semmisül meg. Nemcsak a rádió fogja fel az erdők, mezőik, tengerek felett áthömpölygő hanghullámokat, — de végig Európán, az észtektől — a katalánokig, a népek szenved őseinek dlyképp kiröppenő hangja, a békeszerződésekből fakad! uj életviszonyokban veszélyeztetett emberi jogok védelmére alakuló ligák!, uniók, konferenciák útiján, millió és millió kisebbségi sorsba jutott, agyonzuzott, anyagilag tönkrement, kultúrájában meggyötört, nemzeti és emberi önérzetében megbántott ember szivét Füzt egybe, — dobbantja össze -és az egyre erősödő segély kiáltás hangja túl fogja harsogni a mai hatalmasok gőgös parancsszavát, — a meglapu-lók fogvacogását és a íelkinálkozők üres lármáját. A még oly sivár parlamenti viszonyok között is, tehát a rend-tör-v-ények béklyói között ugyan iigy is nehezen mozgó, de ezt célzó, becsületes, íbisz- tességes, komolyhangu ellenzéki munka az elnyomás alatt élő népek képviselőinek természeti szerű feladatja! Mégis, mintha Szlovenszkó földijén — csak az őslakosság 'többi pártjának legfontosabb ja it tefcin.fr ve — megingott volna ez a sokáig, különböző hangnemből, de egybehangzóan nyilvánult felfogás. A szlovák néppárt politikája Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A 'törvényhozás mai általános, modem alakja: a parlamentarizmus, tudvalévőén angol eredetű. Ott ősrégi. „A bárók" gyűléséből ugyanis már a X-Iil'l. században alakult ki az an’gol pari áment. A kongruensen azonban már nem d-liyem a hazai [talajból fakadó intézmény és nem is annyira a törvényhozó és végrehajtó hatalom szabályozója, mint a sziget- országiban. Inkább a francia forradalom által eui ő- pafszerte m-egiaiditoitt bomlási folyamatból 'eredő, de országonkint 'és az dJdők folyamán más-más formában felépített áltamremdékoek, hogy úgy mondjam’, kölcsönkért instrumentuma. I'gy a mi államunkban is a forradalmi nemzetgyűléssel teremtett uj állami’endnek neon forrása, de eszköze. A csehszlovákiai parlamentarizmus Nem forrása, mért szervezetet és hatáskörét nem az difit élő hépek [összességének egyetértő munkálja, hanem az u. n. államalkotók parancsszava adta meg és eteknek az uraknak gondjuk volt arra. hegy az uj állam nagyobbik felét alkotó nemzeti kisebbségek a választási kerületek megfelelő beosztása után összehívott nemzetgyűlésem lehetetlen minoritásban maradjanak. Ez volt az indoka az első nemzetgyűlés egész (tartama alatt ázott nemzetiségi harcoknak. Ámde a régi. kormánykoalícióban részes pártok kiegyenjMthete'tlen világnézetei és az ebből fakadó társadalmi és gazdasági ellentétek uj utak keresésére ikényszeritették az államfőt és a kormányt. Ebből eredt, a németekhez való közeledéssel, a mostani polgári, koalícióval való kormányzás kísérlete. Az adott, helyzetből folyóam a kormánynak szüksége volt erre a nem éppen a csehek ezája-lze szerinti expediensre. Helyvete ugyanis mindenképp (a rtifca faliam volt. ÍHa e helyett erősebben hadira kanyarodik, nemcsak külpolitikai helyzete nehezedett volna magyom meg, de az ily kormányzás pénzügyi terhei alaitt össze is roppant volna. ’ Szüksége volt azonban e kísérletre, mint kivezető útra még azért is, mert a német, szlovák -és magyar nemzetiségűek jogos panaszaitól nemcsak az Egerland gyönyörű vidéke és -Szlovenszkó bércei, de a világkonferenciáik termei is visszhangzot- iaik már. Szükség volt — hogy úgy mondjam — a ..felettes hatóságok", a nagyantant és a népszövetség előtt dokumentálni, helyesebben és valójában azt a látszatot ébreszteni, hogy itt a gazdasági és nemzetiségi konszolidáció unim- kája folylk(?!). És a szocialista pártok tulköveftíléseiil'ől és résziben a kommunizmus rémétől riadoző niémeHi, szlovák >és magyar polgáriak jórészét a féltet* gazdasági érdek összehozta a hasonló tételeimtől etteöit csehekkel, akik viszont a vagyoni érdekek fcöaös védelméért, nagy vámot szednek. Oly nagyot, amely nemzetiségi kérdésekben és kulturális 'téren kétségessé teszi az -egész együrtlfiőrlés értékét. Mert hisz hiába Spima mémeit nemzetiségű mf- niszbor ur szemrehányása -a várt -eredmények elmaradása miatt itiírelm-etlenkedő többi német párttal szemben, — hi'áha a szlovák néppárt jórééziénefc íéljaijdulása az autonómia eszméjének sülyedéee miatt, — hiába a magyar nemzeti pártnak a puaz- lában elhangzó vétója a telepítések folytatása ellen, — a valóság az, hogy a gazdasági érdekekkel összefogott polgáriak toénysterü págilköai i^pjémSÍm. • CW* hőknek módjukban van folytatni és folytatják i« a cseh nemzeti állaim kiópi lésének miivé-t, de most már olyan látszat mellett, mintha az az itt élő többi nemzet hozzájárulásával és akaratából is folyó volna. Kormányai szoktizmus és az elnökválasztás A „nemzeti koalíció" idején dühöngött párt- d'iktaitura helyett, am-ely a ,polkáiban" jegencesedeitt ki, alakult ki e helyzetiből a kormányabszoiLuiiíz- mus, mer-t. a mostani u. n. polgári koalíciónak aka- raitia egy a kormány parancsával. A kormány támogatja e pártok gazdasági 'érdekeit, ezzel szemben a feltétlen kötelező engedelmesség jár. Napjainkban a kormány ilyen legfőbb parancsa a' régi rendszer reprezentánsának, az eddigi köztársasági elnökinek, újból való megválasztása, — bizonyára nem utolsó esetben azért is, ment ennek 'épp e polgári pártok részéről való eszközlése nagyon alkalmas ténynek látszik aa elmúlt évek elnyomó politikája igazolására, jóváhagyására, legszerényebb esetben is a történtekbe való belenyugvás látszatának bizonyítására. Kapcsoljuk ki, itt és most, az elnök személyének, történelmi és politikai szerepének és állásffog- lalásaiiniak bírálatát. Vegyük csak. azrt a nemzetgyűlésnek biztosított jogot 'szem ügyre, hogy 'ez a köztársaság elnökét „szabadom" választja. Ezen alkotmányjogi tétellel szemben ismeretesek azonban a választás előkészitéséről a hírlapokban kiszivárgott és eddig meg nem cáfolt hírek, melyek szerint a kormányéin ök ur kitessékelte a kormánykoalícióból a®t a pártot, amelyik más jelöltet állít. Pozsony, májas 17. Hlinka néppártjának hivatalos lapja vezércikkben foglalkozik a cseh néppárt szlovenszkói osztályának egyik húsvéti gyűlésével, amelyen állítólag Med- vecky Károly prépost beszéde folya-mán ezt kiabálták volna a jelenlevők: „A magyarok alatt jobb dolgunk volt, Éljen Magyarország!“ A SlováJk visszautasítja M a vádat, hogy ezt Hl inka hívei, kiabálták volna. De amellett polemizál a többi szlovák lapokkal és többek között ezeket írja: Akár elhangzott, akár nem hangzott el ez a kijelenté®, a különböző párthoz tartozó képviselők szenátorok, afrik Szlovenszkó szer te nép- gyűlésekre járnak, már több Ízben találkoztak ezzel a szólammal. Nemcsak a ludákok, hanem az agráriusok, sőt a Szocialisták gyűlésein is el-elhangza-nak ilyen kijelentések- És ez érthető is. A Szlovák nép nem annyira a.■ politikai előnyöket érzi, mint a gazdasági krízist és Szlovenszkó elnyomatását. Népünknek nincsen kenyere és nincsen keresete. S2layeni&2kón nagy a mimkanélküliség Szó sincs és a dívó rendszer mellett szó som lehet itt az érvek harcáról és egymás meggyőzéséről. Korlátolt időn beliül beszélhetnek ugyan a szónokok, amiről éppen jól 'esik. Legritkábban is beszélnek a tárgyról'. A kormány tagjai -a vitával nem törődnek, — elvétve, ha jelen van közüilöií valaki. A ház tagijainak érdeklődése is minimális. Ha -a szóáradafnak ereje van, az elnök kérdésére az előadó felemeli a kezét, vagy feláll és a cseng-e- t-ésre a -tereimbe befödni! többségi „honatyák" erre az adott jelre hasonló moz-du-tait'i.al teljeeili'k törvényhozói feladatukat. A törvény Így megszületett éé a módosító ■m'difiváaiyok ezáza-i belefulladnak, u-jra, ■ meg újra, az örök feledésbe. Az ellenzék szerepe, feladata és hivatása Kérdés, hogy mire .jó ez a sok hiábavaló munka? Van-e egyáltalán 'ért-elme? Különösen van-e értelme a miniden pozitív on-unkából ilyképp ugy-is kirekeszfieitt ellenzéki nemzeti kisebbségek szempontjából ? Van! — Mert a mi áldatlan közállapotaink között a parlamenti szónoki emelvény még az egyedüli hely. ahonnan, ha nem is a maga -egésá'ében, de messz-ebbhangzóan el lelhet mo-ndani igazainkat, fel tehet rázni valamenn-yire a -fiespedőket és lelket lehet önteni a csüggedőkbe! Nem baj az, hogy a itásztelt házban ügyet sem v-eitnek rá! Nem baj, hogy a többség igen tisztelt -tagijai és a kormányhatalom kép^diselői magukban, sőt olykor nyíltan is. ki is nevetik e hiúnak látszó erőlködéseket -és azt hiszik, hogyha a ,,'bazabeszélő” szónokok m'ondókáifcat -elvégezték, félretehetők, s ez igen gyakran felhevülésre vezet. Ilyen eset volt Bojnicén is. Érte-sülésünk Szerint — írja a Slovák — Bojnic lakossága nagyobbrészt kömive-s és keresett iparos. A forradalom előtt messze földre jártak. Ismerete-s az is, hogy a s-zlová-kok például Budapesten, sőt más magyar városokban i-s kiállítást rendeztekCsehországnak nincs szüksége Szlovák munkásra és iparosra. Nagyon helytelen, ha a-zt mondják, hogy a Szlovák mépgyüléiseken. fűtik az irredentizmust. A mi. népünk nem is tudja, hogy mi az irredentizmus. Csak a kenyér irmdentizmu- sát ismeri s nemi a politikait. — Lucskay Mihály emléktáblájának leleplezése Ungvárott Ruszinezkói szerkesztőségünk jelenti: Május 15-én leplezték le az un-gvár—ceholnyai görög katolikus templom kertjében Lucskay Mihály ruszin nyelvtan-iró emléktábláját. Lucskay iM'iíháily mint ceholnyai görög katolikus parochi-us az első volt, aki a ruszin nyelv szabályait iskolai 'tankönyv alakjában nyelivtánszerüteg összef-oglal- ta és kiadta. Az ünnepség egyházi szertartással kezdődött, melyet Gébé mun ká csegyházmegy e-i püspök celebrált fényes segédlettel. Majd Iváncsó Elek ruszin gimnáziumi, tanár lelkes beszédben ismertette Lucskay érdemeit? így a -Hlinka pánijánál! A pitsbiirghi egyezség .a szlovákok önállósága, m autonómia volt a vezető csillaguk. Valahogy elhalványult. Közelebbi célok beárnyékolták. Eddigi politikai beszédeimben ée cikkeimben, iifi- -t-enii sajátos [helyzetünkből folyólag, kötefeiseégsze- rüen mindig foglalkoztam ugyan a szlovákság éte lásfogl&Msámgk m-éltaifiásáivial -és töaiekvésedkeit soha' te nem kicsinyelfiem, személyeket nem érintettem, nem ibiántotham, — sok csalódás, sok keserűség dacéira. álljon tőlem ez távol ma is, — ám ha minket évezredes sorsunk ama utal, hogy ifit együtt éljünk, H-linka pártvezér urnák ama őszimitesé'gi rohama után, hogy a magyarok gyásza az ő öröme, •— a saját maga hiirdefte elvek fédnetétete melleifl kormányitámogafása folytán, — majd szócsövének, a Slová-knak azó-ta újra korm-á-ny-ellenes magatartása melllett, úgy érzem, hogy kötelességünk megvizsgálni, miit is akar valójában e né-pvezér? Rapszódikus eljárására lés nyilatkozataira Kossuth Lajosnak a volt német császár — akkor íróm* örökös — eHentmonidást nem tüTŐ fciesólásainak éa cselekedeteinek jellemzésére felhozott példája ita- 1-áló. Ő említi ugyanis, hogy a császárnak ez a magatartása egy. régi magyar éM-aipmak azt a rajzát juttatta eszébe, amely a „jószándéku" császárt egy lovas ké-péb-en mutatta fc'e, aki egy vágba'tó paripám nyargal és arra a kérdésre: hová? hová? — azt feleli: „Mán kann midit w-issen", — az ember nem tudhatja! Bocsásson meg Hlinka képviselő ur, de úgy látom, ő sem tudja! Lehet ő kitűnő és fanatikus népszónak, de jövőbelátó politikai horizontja, mélyreható szervezőereje nincs. Az „autonómia" szó volt az a delejes erő, amely az e -szóban haifiározaiMan Vá'gyak és álmok megvalósulását sejtő tömegeket felé vonzotta!, — amelynek lényegét azonban -sem ő, sem pártija nem gondolták végig, — gyakorlati megvalóSitásá- ra kellő tervivel és erővel nem bírtak, — arra való kellő ezámm emberrel sem rendelkeznek és ebből érthető, hogy belemennek olyan lényegnóltkiili formaságba, mint amilyennek a közigazgatási reform, nz igazi autonómiának ez a temetője mutatkozik. Ezt a jövendő szlovák generáció számon fogja tőlük kérni, teljes joggal. Nagy politikai -rövidlátás volt ugyancsak az autonómia iránti küzd eleimben az a jelszópolitika, hogy „Szlovenszkó a szlovákoké", mert ezzel a Szlovenszkó őslakosságának több, mint egyharma- dát tévő itteni magyarságot és németséget. ellökték maguktól akkor, amikor ezen nemzetek épp ezen törekvésüknek mlndienk-or igazatadó, hűséges támogatói voltak. Ezzel a Szlovenszkó önállósága iránti jogos és indokolt törekvés nemzetközi értt-v k-éből is igen sokat vesztett, mert ilyen megvalósulása újabb -súrlódásokat, kisszerű, helyi, gyűlölködő politikát ígér. A szlovákokhoz való viszonymik A szlovákok máé, ezidőszerintá vezető egyéniséged is a -magyarság elleni állásfoglalásban látják politikai -törekvéseik támasztékát. Mellőzve Ivánka,, Sröbár, Stodala stb. ily tárgyú, ismételt fciifakadá- sa.it, utalok csak a közel múlt ama hihetetlennek látszó jelenségére, hogy Hodzsa ezidősz-erinti kul- tuszmimiszter ur — a polgári pártok felé az isko- 1-ákban folyó „léte'krablás" megszünitetiésének szükségességét hirdető — az orosz—török háború emlékünnepén nem átiatotta a külföldi szlávok ée a -tájékozatlannak vélt nagyvilág felé fordulva azt hirdetni, hogy az annak időjén, az -egész művit világ rokonsaenwéyel 'és elismerésével kisérí, lSíS-ik! „A magyarok alatt jobb dolgunk volt!44 A Slovák érdekes vezércikke a kes^ér irredenfiizmusáról. mely más mint a poétikai irredentizmus
