Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)
1927-05-18 / 114. (1448.) szám
19®T imíSttts 18, te usrfou magyar szahadeágihasiobaai ás a nemzetiségiek mör a magyar elnyomás ellen küzdöttek!? Hogy a szlovákok jelen helyzete és multtja indokolja-e ezt a Iconkoliylhintést, gyülölettenmeléet az itt élő magyaTsággial szemben, anröl adjanak az illető politikus urak a magúik lelkiismeretinek számot a magnikiba'azálliás óráiban. A csalódásokozta szenvedés mindig meghozza azonban a népek tiszrtánMfcását ás a szlovákok is hamarosan rá fognak eszméim arra, hogy nemcsak a latrokon lehet támaszuk, nemcsak a politikai szo repüket tárgyibb biztositékokkai köriilvenni nem tudó vezetőik leheimek főlbánáitaifc. Mi itteni magyarok, mint azt már ismételten hangsúlyoztam, úgynevezett vezéreik elszólásait nem árjuk a szlovák nép terhére. A mi ker.-szoc. programunk az itt lakó népek, az őslakosság, harmonikus együtt élésének szükségességét hirdeti és ezt a párton belül meg is valósítja. Bennünket gyalázó vezéreik előtt nem atázko- dtmb meg. a szlovák néppel azonban készek vagyunk egyiit (dolgozni közös szülőföldünk javára! Istennek hála! 'Vannak fe már elegen és a pár- tankba lépő szlovákok száma mindinkább szaporodik olyan szlovákokkal, akik e közös érzéstől' 'áthatva, velünk jönnek, aMk a mi utunkat ágaznak és helyesnek ismerik! A magyar nemzeti párt politikái a Egész joggal vethetik (Fel azonban önök a kérdést, mélyen 'tisztelt Hölgyeim és Uraim, miént nem tartja azt helyesnek és célravezetőnek a hozzánk itt mégis csak legközelebb álló magyar n emzeti párt? Én kimondom őszintén, amit gondolok, öt azt hirdették, hogy a mi utunk elvont, ködös elmélet. Azt hitték, hegy apró, kis eredményekből, ezek utján való gazdasági megerősödésből tevődik össze a szlovenszkói magyarság el'lenittáMó ereje. Azt hitiék, hogy a németségnek az a része, amellyel e célból szövetkeztek, súlyával viszi őket a cél felé. ügy hiszem és tótom azonban, hogy ezen orientációjukban és feltevésükben tévedtek. Nem azért, mintha választott tfegyvertórsaiikkal való baráti kötelékeik immár meglazultak volna, hanem azért, meri az az erő, amit e társulás as ellenzéki németséggel együtt jelentett, eleven erejéből vesztett, amikor a szudétanéme tség ez a része harcias ellenzékből csendesen reménykedő kormán yíámegató vá alakult át A németek maguk is nagyon messze vannak azonban annak cm egvalósitásától, amit e lépésből várnak és amit várnak és várhatnak, az csak igen kis töredékében kongruens a mi érdekeinkkel, amit ők — közvetlen tapasztalásból tudom — saját eok problémájuk mellett eléggé nem ismernek és iigy nem is méltányolhatnak. Hiányzik és hiányzott kezdetből fogva a telki és gazdasági érdekek közössége. Az erdélyi példa Ezen, szerintem Elyképp 'és ezért téves orien- tátíóént nem teszek a nemzetieknek szemrehányást. Hisz ugyanúgy tévedtek az erdélyi magyarok is. A romániai országos magyar párt intézőbizottságának: ülésén pár nap előtt, hangzott el Bukarestben a .parlamenti csoport beszámolóija. Az erről érkezett híradások szerint: „ha a nemzeti alapon szervezett kisebbségi pártok nemzetei sérelmet panaszolnak fel, vagy nemzeti jellegű kívánságot képviselnek, rögtön (Szemben találják magukat az egész többséggel'". „A kormány többször tett ugyan olyan nyilatkozatot, amelyből emeOkedettebb kisebbségi elvekre tehetett következtetni" (akár csak nálunk Svehla, vagy Hodzsca), ..de legtöbbször azt kellett tapasztalni, hagy ez az eanelkedefctebb felfogás csak iigves leplezése volt egészen ellentétes törekvéseknek." Obf, a legutóbbi választáskor, a magyarság és a kormány között egyezmény jött 'létre, ám az említett intézőbizottság kénytelen volt m«öt sajnálkozással megállapítaná, hogy „a kormány az egyezményben vállalt kötelezetiteégeibői még semmit sem teljesített". Legyen meggyőződve a nmgyar nemzeti párti, hogy az általa létesíteni kívánt, vagy netán létesített egyezménynek sem tenne, vagy tesz egy hajszállal sem több eredménye. Nem teszek azonban, a szerintem téves orientációért, azért sem szemrehányást a testvérpártnaíc, ment a magyar politikusok helyzete és sorsa hasonló volt a maihoz a múltban is. Osak a közelebbi múltból idézek. 1848 előtt és 1867 után a nemzet legjobb fiai eltérő utakon keresték a nemzet, javát. Hol az uralkodó kegyének hajbászásóval. — hol az osztrák túlkapások ellem eltentólilásban. Történelmi. adatok hosszas felsorolása helyett legyen szabad Mikszálfünak, a politikusnak, " a magyar nép- létekkel annyira kongruens megfigyeléseiből egyet fel eleveníteni. Ő mondja valahol, hogy a fehér asztalnál a szabadelvű párt, egy tekinrttólyes tagja, Padó Kálmán, fordult Szilágyi Dezsőhöz vacsora közben azzal az intelemmel: „Jobb volna bizony nektek is ott fenn az udvarnál keresni az összekötC szálakat, nem a népnél". .Szilágyi, szemeiből a harag zöld fénye töveit ki: „Hol láttál Te olyan fát', 'amelyik gyökereit ne lefelé eressze az anyaföldbe?" Szonyegjavitó- tisztító vállalata, Jirínger-utca 14. Tel. 29-32, Meghívásra költségmentesen vidékre is. A szlovenszkói magyarság közös útja Hód a msgánahagyatott szlovenszkói magyarság politikai törekvéseinek anyaföldje? Csakis a® itt élő magyar lelkekben! Nekünk egymás felé kellett volna és kell is orientálódni, nem pedig még oly jószándéku. de mégis csak nekünk idegen népek leié. Politikai súlyúnkat a parlamentben és as országba® együttes fellépésünk ereje emelheti csak és az itt élő magyarság egymásrautaltsága már ebből adódik. Ne áltassuk azonban magunkat! Nekünk csak egy utunk van, de ez nem a reánk sem hederitő kormány támogatása, hanem igazaink hirdetésének és követelésének útja. A kisantant konferenciája Soha inkább, mint ima! Most. oszlanak' szét 0 kisamibanit konferenciái járói. Valamikor a „Szem Szövetség" is azt hirdette, „hogy egymást mindenben, minden alkalommal, minden helyem segíteni, gyámoliitsmi, 'támogatott fogják," — az „igazság, a fetebatátt indulat. jCariifcas) és a béke parancsaiitól áttolva". Hogy a farizeus fogadkozást, mi követte, azt tudjuk a történelemből': — a népek szabadságának elnyomása. Ugyanilyen áhiilates érzelmektől áshatva kom- ferenoiázák a kisantant, amelynek 'ótetréhivójo, leik© és vezére a mi külügyi kormányzatunk. Igaz, hogy ez az alakulás tassam-lassa® már a történelemé. Jugoszláviának, Romániának fontosabb étet- érdekeft varnak, mint Magyarország izolálása. Természetszerű azonban, hogy az itteni magyarság azt a külpolitikát nem honorálhatja, amelynek éle testvérei ellen irányul, a békés szándékoknak a múltból ismert értékű, üressaőlamu hirdetése dacára. Ha külügyi kormányunk e politikáján a mi álláefogteMsunk nem is változtat, mi nean állhatunk ilyen politika mögé. N-ern áHhaitunk azért sem, mert bár tudjuk jók hogy a mostani konf erenciázásnak egy nyilván fontos tárgya, a magyar—olasz barátság, nem jelenti Magyarország szenvedéseinek és megpróbáltatásainak végéit, tudjuk, hogy nem jelenti egyelőre a ml sorsunk változását sem, — de igenis jelenti, hogy a háború utáni bosszúálló mentalitás tiinedezőben van. Az Amerikai Egyesült Államok külügyi képviselete a mexikói eseményekkel kapcsolatban 'felemeli tiltakozó szavát a íöidkobzások és egyéb jog- tipró eljárások ellen, — lassan-lassa®, de már áthatja a világot annak tudata, hogy a béke bázisa nem a gyűlölet, nem az erőszak és nem a fegyver, de az igazságosság. A népszövetségi egyezségokmány egyik amerikai bírálója találóan állapította meg — mondja Memdeite Ferenc dr. londoni követségi titkár a „Népszövetség jogi és politikai rendszeré“-ről irt nagyon érdekes tanulmányában. —, hogy a népszövetség szabályozásában a béke elve a* igazság ©Ivét háttérbe szorította eddig. „Peace before justtee." Ez a felfogása a kisamtant politikusainak is. A jelenlegi birtokállömányuk mindenáron való megtartása politikai végcéljuk. Bizonyság erre a mostani genfi világgazdasági értekezleten Stodola csehszlovák delegátus fejtegetése. amely szerint' a „gazdasági fejlődési-’fölélte. tele(!) a békeszerződéseken nyugvó politikai stabilitás". A jövő alapja: az igazságosság Ma azonban, nem a jelenhez görcsösen kapaszkodók, de a tisztánMtók, nem ezt, de azt hirdetik!, hogyne® 1 a kikénj-szeritett, de az igazságos béke » jövő egyedüli bázisa <é(s magának a népszövetségnek is létalapja. Idézem az élőbb említett műből ennék bizonyítékául Lord Róbert Cecil szavalt, amely szerint a népszövetség alapját két eszme alkotja, a háborúk hatályos megakadályozása és a nemzetközt igazság hatályos megvalósítása. Ennek hirdetése és követelése tehát nem ábrándozás, hanem konkrét politikai célkitűzés. Az utódállamokheli magyarság gyakorlati célkitűzése Úgyszólván az egyetlen, amelytől az utődálla- mokbeli magyarság mostani képtelen helyzeteinek megváltozását várhatja, amelynek szolgálatába állítandó tehát minden politikai (digy legközelebb a községi választási), társadalmi és sajitóagitáciőnk. Ez az ut ugyan esetleg még hossza, — mindenesetre nehéz, mégis amikor mi ezt hirdetjük és követeljük, nem fellegekben járunk, de a kifejtették szerint immár realizálódó alapokon állunk, amely alapon kitartanunk kell a jövendő érdekében és amelyen kitariani lehet is, mert az igazság — mondotta már 'Deák — „oly nyugalmat ad a léleknek, hogy a legsúlyosabb eseményeket is, ahhoz ragaszkodva, be lehet várni". A mi igazságunk pe- dig az, hogy mi itt nem legyőzött, de ezer év óta itt élő nép vagyunk, amelynek jogait nem lehet eltemetni. Tűrtünk és szenvedtünk idáig eleget Hány embernek jutott itt bebörtönzés, hontalanság, család- jóitól való élszakltás és koldusszegénnyé levés osztályrészül, —• mióta a sors keze reánk nehezedett! Mégis tűrtünk úgy, ahogy szintén Deák tanított: „méltósággal". És megfogadjuk újra, soha elégszer meg nem ismételhető azt a tanítását: JELa kell, tűrni fog a nemzet... — tűrni fog csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessek az ország jogait, mert amit erő és hatalom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják, de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése nehéz és kétséges." A múlt tanulságai, a jövő bontakozó képe egyaránt igazolják íme, hogy politikai. magatartásunk nem pillanatnyi helyzetek szerint változó, d© öntudatos, céltudatos, méltó a nemzet szenvedéseihez, előfut ár ja azonban jövendő szebb napoknak is! Ezért: kérjük ‘és reméljük további bizalmukat! A megértéssel és lelkesedéssel fogadóit hatalmas beszéd után Jahloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő beszéli Éles logikával felépített, nagyhatású beszédét legközelebb módunkban lesz teljes terjedelmében közölni. A gyűlés utolsó szónoka Fodor Miklós nemzetgyűlési képviselő volt, aki a közönség folytonos helyeslése mellett, a következő ■beszédet mondotta: Fedor Miklós beszéde Kedves Magyar Testvéreim! Újból szívesen! jöttem hozzátok, mert tudom, hogy ezt az áldott és valamikor boldog, gazdag, megelégedéstől békés vidéket derék, becsületes és szorgalmas nép lakja. Vájjon boldog és megelégedett: ez a nép ma is? Azt hiszem, ezt felesleges kérdeznem, mert bármerre jártam eddig, csak keserű panaszokkal találkoztam. A régi Felvidéken, ahol azelőtt .jólét uralkodott, ott ma a nélkülözés s nyomor ütötte fel tanyáját, ahol pedig azelőtt gazdagság, vagy legalább is tisztességes megélhetés volt otthonos, ahol a nép az egészségtől duzzadó erőben, a gyermekek pedig pirospozsgás arccal járlak, ott most a családfentartó férfiak, az apák, gondterhes bánatosan lehorgasztott fővel, az asszonyok kisirt szemű sápadt arccal, a gyermekek pedig éhes gyomor tál, rongyosan járnak Szóval, ahol azelőtt minden virágzott, ott ma minden satnyul, pusztul. Lehel-e óit élei, bélke él! nyugalóm, ekei a szabadságol béklyókba kötik, ahol csak kötelességekéi és elviselhetetlen terheket révek az őslakosság Táblaira — minden jog nélkül? Belelátok a szenvedő szivetekbe és telketekbe, és látom, hogy az is tele van keserűséggel, panasz- szal. És mi azért jöttünk ide, hogy azokat, meghallgassuk, a müveit világ elé tárjuk és ott orvoslást, igazságot követeljünk számotokra. Kedves Testvéreim! Mi nem. ígérünk nektek eget-földot, hegyet-völgyet, mert nekünk nincs mit parcellázni, a máséból pedig csak a huncutok ígérnek. Nekünk nincs egyebünk, mint az irántatok való végtelen szeretetünk, keresztény lelkünk, szivünk, erős akaratunk, bátorságunk és nagy készségünk küzdeni jogaitokért, gyermekeitek jövőjéért. — a végső küzdelemig,. Ezt a küzdelmünket ti meg tudjátok könnyíteni nekünk, ha a ke- ! resztényszocialieta pártban tömörültök és itesoe- tartotok. A magyar-szlovák testvériség A keresztényszocialista ' párt az a párt Szlo- venszkőn, amely a magyarok jövőjéért és rnegélI heteséért a legerősebb küzdelmet folytatja. A j magyarok mellett azonban küzd az ittlakó németekért és szlovákokért is. Hiszen a múlt egybefor- ; j raszfolta e három nemzetiségű népet. M együtt úléty eqr olfitt sajhm kérdeztük- egymástól, ki milyen nyelven dicséri az ural. Ezt csak nyolc, év óta hozták divatba az őslakók ádáz ellenségei. Testvérek voltunk és most is azok vagyunk, mert nem igaz a-z, hagy a sZlcfcaJi gyűlöli a magyart, vagy a magyar a szlovákét. Ezt a gyűlöletet egyes emberek csak a prevrat után kezdték el szítani. A régi osztrák szisztémát, rendszert próbálják nálunk újból meghonosítani- A régi osztrák világban, amikor a magyarok követelték jogaikat, az osztrák rezsim nemzetiségi gyűlölködést szított az ittlakó népek között. Most. is ez történik. Amikor a szlovákok követelik jogaikat és feltárják sérelmeiket, egyes nagyhangú kiabálók' a szlovák népet próbálják izgatni a magyarság ellen, liogy elfelejttessék nyomorát. Pedig nagyon rossz politika és cselekedet az, ha a, hatalom békétlenséget szít a saját polgárai között, mert aki vihart vet, az vihart arat. Csak az az állam nyughatik szilárd alapokon, amelynek megelégedett polgárai vannak. Az izgatás tehát rossz eszköz és az államhatalom funkcionáriusai vétenek az állam ellen, amikor gyűlöletet támasztanak és amikor a nép terheit nem könnyítik. Az olyan rezsim, amely a nép kihasználása mellett a nemzetiségeket egymás ellen izgatja, nem tarthatja fenn magát. Erre példát találunk a történelemben is, amidőn az egyik országban égy forradalmi kitörés előtt az adók annyi mindenféle nemével sanyargatta a kényur a népet, hogy a nép kétségbeesett. A zsarnok államférfi füleibe is eljutottak a kisebb lázongásokról szóló hírek. Elküldte tehát saját biztosát, hogy ez megismerje a nép hangulatát. A biztos nemsokára visszajött és jelentette, hogy a nép szörnyen káromkodik, de azért dolgozik. Helyes, monda, a zsarnok és megparancsolta, hogy az, adókulcsot, srófolják tovább. Az adókat tehát felemelték, a nép nyomora pedig nőtt. A zsarnokot, hiába figyelmeztették, hogy ennek rossz vége lesz. Kis idő múlva újból kiküldte biztosát a nép közé. A követ visszatért és ezt jelentette: Uram, a nép már nem káromkodik, hanem mulat, kacag és nem dolgozik. A zsarnok megvakarta kövér | tarkóját és felkiáltott: Ez már baj, nagy baj! Itt I tenni, kell valamit! De már késő volt.'A nép föl- I lázadt . zsarnoka ellen és haragjában elsöpörte i égé,sz rendszerével együtt. Gazdaság! pusztulás felé Mi is közeledünk a végpusztulás felé A nép nagyrésze nem dolgozik, mert munka nincs. A cseh- és morvaországi ipar megfojtotta a szlovenszkói ipart. Aki pedig még keres is valamit, azt az adó és a betegsegélyző pénztár szedi el tőle Az adókivetés ellen csak a sóhivatalhoz felebbezhe- tünk. A betegsegélyzőkben 120—140 ezer koronás állásokat kreáltak és ezeket cseh riaditelok- kal töltötték be. A betegsagélyzö a befizetett összefákétt vizes borogatást, ang<apaszt ét aszpirint rendel. A nép az adóvégrehajtásokon nevet és mindenki mulatni szeretne, a munkanélküliség napró’.-napéa nagyobb. Az állami munkanélküli segély alamizsnának is kicsi. A 3 óra való munkásnak azonban nem segély, hánem munka kell. A munkásság egyrésze tehát elkeseredésében a. kommunista táborba megy, habár tudja, hogy az nem segít rajta. Azt mondj ák, hogy az ország pillérei a munkásság és iparososztály. Az ország fundamentuma azonban a föMmivelő. Nagy baj, ha az országot alátámasztó pillér megreped. Ha azonban a fundamentum rendül meg, amelyen a pillér is nyugszik, akkor megrendül az egész alkotmány. Magyar Testvéreim! Sanyarú a helyzetetek. A szegény fölszabadított szlovák nép azonban még rosszabb helyzetben van, mert amig a németek mögött egy hatalmas német birodalom áll, a magyarok háta mögött pedig egy kisebb, de életerős és az 1000 éves múltban megacélosodott magyar nemzet, — addig a szegény szlovák népnek senkije sincsen. A csehszlovák államférfiak azt mondják: „A köztársaság a boldogulás utján halad." A szlovák nép pedig e bokíoguhis elöl Argentínába menekül. Idehaza pedig, eh- nemzetlenitik ás Morvaország sorsára fog jutni. Az a sokat hangoztatott ezeréves járom nem nemzeilenitette el a szlovák népet, a cseheknek azonban, ha a nép nem ébred föl, sikerülni fog őket elcseheeiteni. A szlovák népnek egyetlen reménye az autonómia volt, amelyet neki Turócszentmártonból és Pittsburgból ígértek. Ezt várta türelmesen. Áldozatokat hozott érte. Akadtak sokan, akik ezért kinevették és a választások idején például egy nagy állami hivatalnok azt mondta: „Mit, ti akartok autonómiát? Hiszen ti még éretlenek és túl buták vagytok ahhoz. Hiszen még azt sem tudjátok, mi különbség van az autó és autonómia között". Erre előállott egy öreg szlovák juhász és a gúnyolódó urnák igy felelt: „Autóval jöttetek és az autonómiával elmentek innen." A szegény szlovák népnek most minden reménye szertefoszlott, mert Hlinka becsapta a népet, elárulta az autonómiák És még nagyobb nyomort zúdított a nép nyaka közé. Úgy járt, mint a régi-régi jóvilágban a magisztrátus, amely egy betörő részére akasztófát épített és amikor a lőcsei magisztrátus egy lőcsei zsivány . fel akasztására kölcsön kérte a késmárki akasztófát, a késmárki magisztrátus azt válaszolta a lőcseieknek, hogy ők az akasztófát nem adhatják kölcsön, mert ők azt maguknak és a gyermekeiknek emelték. További harc az autonómiáért Az autonómiát az a Hlinka árulta el, aki Amerikában az autonómiára pénzt gyűjtött, aki azt hirdette, hogy elvették az őslakosok kenyerét, hogy 0 szlovákok sehol sem érvényesülnek. Aki lármát csapott az egyházi birtokok elkobzásáért. Aki azt hirdette, hogy az autonómiáért az ördöggel is szövetkezik. És most az ördög el is vitte az autonómiát. Hlinkát az autonómia elárulásáért a szlovák nép átka még a sirjába is követni fogja, A szlovák nép már látja, hogy be van csapva. Ezt bizonyítják a Selmecbányái községi választások. Érdekes, hogy azért, még mindig akadnak, egyes jámborok, akik még hisznek neki, pedig egész őszintén mondom, hogy ő maga sem tudja, hogy mit csinál. A lapjaiban állandóan kiabál, hogy a köztársasági elnökválasztáson nem fognak szavazni a mostani elnökre és ez állásfoglalását egy kiáltványban akarta a néppel közölni. Svehla miniszterelnök azonban egy kicsit, megfricskázta és a kiáltvány nem látott napvilágot Az őslakosság nem mehet, sem a Svehláék járszallagja után, sem a Hlinka utján, hanem kötelessége kitartani és összetartani a keresztényszocialista pártban, mert mi továbbra is Mzdteni fogunk az %- nómiáért, bár Hlinka azt elárulta, úgy hogy azt még föltámasztani se szeretné. Mi tovább fogunk küzdeni ezért az autonómiáért a keleti szlovákokkal és a ruszin néppel együtt. És ha Isten velünk lesz — és velünk lesz, mert az igazság a mi oldalunkon van, —•' el is fogjuk érni céljainkat. A lelkes, ünnepélyes hangulatban Lefolyt s a szlovenszkói magyar politika jövője szempontjából bizonyára nagy jelentőséggel bíró nagygyűlést a Jel 1 in ek-ven elégi öb e n iszázteritékas bankett követte, amelyen több politikai jelentőségű pohárköszöntő hangzott el. Az első üdvözlő pohárköszöntőt Baksay Dezső dr. mondotta, amire Szüllő Géza dr. válaszolt. A délután folyamán Szüllő Géza dr. Grossclmiid Géza dr. kíséretében több látogatást tett a városban, így Páléezy-Czink® István reí. püspöknél, Széman Endre prelá- tusnál és Gyürky Pál evangélikus főespeTes- nél. Ezzel egyidejűleg a párt törvényhozói a pártirodában fölvették az ez alkalomra ösz- szejött számos küldöttségnek sérelmeit és panaszait. A késő délutáni órákban a törvényhozók 'Rozsnyóra utaztak, ahol este szintén nagyobbszabás’u pártgyuJés folyt Ip.
