Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-03 / 78. (1412.) szám

4 1927 április 8, vasárnap. 4 ________________ *PKroa^A^^-fífiiiJas „U j Munka" címen a közeljövőben magyar folyóirat indul meg Szlovenszkőn Nagyjelentőségű magyar kulturkezdeményezés — Beszél­getés a folyóirat egyik szervezőjével — Az előkészítő munkálatok- ~ Prága, április 2.- Ha érdekes és jelentős felhívás került a fezünkbe. Szolvenszkó legismertebb magyar Íróinak, kritikusainak ós eszéistáinak egy cso­portja „Uj Munka" címen a nyár elején havi folyóiratot Indít Prágában, melynek célja, — mint a felhívás is mondja — „a bizonyos te­kintetben függetlenné vált szlovenszkéi ma­gyar szellemi életben központot teremteni." Bég vártuk ezt a megmozdulást, régen les­tük kiváncsion, hogy a szlovenszkói ma­gyar kultúráiét mikor emelkedik addig a magaslatig, amelyen az erdélyi már rég fönn van. Bizonyos tekintetben szinte szégyennek ne­vezhető, hogy idáig még csak komoly prőbál- fcozósokig sem ért a dolog s mig mindenfelé halljuk a „kisebbségi mentalitás", az „uj hely­set", a „kufturfölény" és a „nemzeti élniaka- rás" jelszavát, senkinek eszébe sem jutott e kifejezéseknek fórumot teremteni senkinek tezébe nem jutott, hogy komoly Íróinkat olyan laphoz segitse, amelyber a kétségtelenül meg­lévő értékek napvilágot láthatnak. Most végre mintha megérett volna a sok vágy és sikerült volna az akcióhoz szükséges előfeltételeket megteremteni. A szlovenszkői magyar közön­séghez intézett felhívás egyik szakasza így vég­ződik: „Ha valóban lélezik az a kutturfötény, amely mindenki szerint uj helyzetünk egyik legerősebb mentsvára, akkor föltét­lenül lelkes és nívós kísérletet kell tenni > az első komoly szlovenszkői magyar kuk f: turfórum megteremtésére «- Ebben valóban mindenki igazat adhaf a kezdeményezőknek I j '■vU As ifjúság lelkesedése | ‘v Alkalmunk volt az Uj Munka egyik szer­vezőjével beszélni, aki a kővetkezőket mondot­ta nekünk: — Márai Sándor egyszer cikket irt Párla­té!, melyben ugyarosak panaszkodik, hogy a izlovenszkéi magyarok közt nem lehet ezer olyan embert összeszedni, akinek mindegyike pár koronát áldozna a rendszeresen megjele­nő szlovenszkól magyar revüre. Pedig meny­nyire hangoztatjuk kulturfölényünket, meny­nyire tudjuk, hogy csak a magyar kultúra az, ( amely pillanatnyilag életelixirt felent szá- ! inunkra! És mennyi különleges szép irodai- : műnk van, mennyi problémánk, speciális kul- tuirkérdésünk. A magasabb szellemi tájékoz- ! tató nélkülözhetetlen szükségszerűség. — így : érthető, hogy most, amikor megmozdulunk, • máris sok helyről ért üdvözlés, meleg fogad- ; tatás. \ — Különösen az ifjúság magatartása volt j megható. ( Valami mély, megmagyarázhatatlan kul- turéhséggel vetették magukat a munkára, ' amint megtudták, miről van szó. Szebb bizonyítványt ez a Szegény Prágába sodort magyar ifjúság soha ki nem álVihalotl volna, önmagáról önként akadtak köztük jónéhányan, akik elvállalták a szervezési, az előfizető gyűjtést és a húsvéti szünetet föl fogják használni arra, hogy pompás szervezeteikkel az Uj Munkál mindenfelé beszervezzék• Minden az áprilistól függ. Ha akad annji elő­fizető (azaz csak előfizető jelölt, mert fi/etnl csak az első sz5m megjelenése után kell), amennyi a havi folyóirat zavartalan megjele­nését biztosítja, akkor júniusban okvetlenül megindul az Uj Munka. Az ifjúság lelkese­dése és mély vágya a kultúra iránt már ma- gábavéve Is nagyszerű igazolója és biztosítója a megindítandó lapnak. ,v Mit ad ni Uj Munka *— A főcél: a nívó. Egy eddig ismeretlen fogalom szeretne az Uj Munkával a szlovenszkói magyar kul­túráiéiba bevonulni: a szigor. Utóvégre nyolc évi- ide-oda után már sor ke­rülhet erre Is, ha komolyan vesszük irodal­munkat, társadalmi életünket és nívót aka­runk 8 magyarságunk rangját méltóképen do­kumentáló értékeket. Tudjuk, valóban csak kevés jó irodalom van Szlovenszkőn, de ha- vonkint 20—24 nagy oldal, ennyi jót még őszinteséggel, pártatlansággal s csak az em­beri t'ték keresésével is össze lehet hozni. —A folyóirat állandóan figyelemmel fogja fás érni az egyetemes magyar és a világ­irodalmat, szigorú megválógaiásban ere­déit, vagy fordított mulatókat közöl a leg­jelentékenyebb alkotásokból, esséiban a modern kor megismerését fogja szol­gálni, de a külső kulturesemények megíté­léséről mindig úgy jár el, ahogy különle­ges helyzetünk megköveteli És éppen ez az! A szlovenszkéi magyar szelle­mi élet mikrokozmosza akar lenri, azaz olyas­valami, amire szükség van, ami az általános műveltség szempontjából fontos — és még Bu­dapest szempontjából is Jelentős lehet, mint egy regionális magyar kulturrész szellemi sé­májának a tükrözése. Af előkészületek Nevetséges helyi érdekű torzsalkodások nem fognak zavarni. A központunk Prága, messze van s európai perspektíva a vágyunk. Minden Bzlovenszkói Írót még nem értesíthet­tünk, de a levelek most mennek szét s ha a lelkesedés mindenütt akkora lesz, mint amek­korát a már beérkezett válaszokból olvasunk kh akkor minden rendben vám Eddig senki sem akadt, aki tagadta volna a folyóirat létjogosultságát, vagy pedig a legkisebb szépséghibát fedezte volna föl előkészítése körül. A propaganda most megindul az írók között is, a közönségnél Is. Meglátjuk, mennyire érdekli magyarjainkat a kultúra- Egy azonban biztos: a fiatalság nagyrésze szívvel, lélekkel az akció mellett van. — A folyóirat oly olcsó lesz, hogy valóban ____ Pária, áprilin 2. Ké tezer etóSér egy Irdatlan teremben. A „Club de Faubaurrg" vitae* télye. Mindenki dohányzik. Ai emelvényein áll a vádlott, Reboux ur, a „Trió" e. regény szerzője. Föl keH tételezni, hogy • kétezer ember közül ezer ismeri a regényt. Én nem ismerem, neon is fogom, tehát büszkén ülök ott, mert el- fogulatáan vagyok. Rohanx ur esztétikus, publicista, regényíró. Uj regénye, a „Trió", fölkavarta, Íme, e kétezer lélek nyugalmát Rendkívül érdekes publikum, kispolgárok, nagyvilági hölgyek, munkások, katonák. Haibitüéi a „Faubourg" vitaestélyeinek. Egy kecskeszakállas, nem nagyon csinosan Öltö­zőit aggastyán rosszul hall és izgatottan figyel, óriási trombitát helyez időnként a fülébe. A terem hangulata forró, mindenki érdekelve van, aki eljött ide. Érdekelve, ki az irodalom, ki a szerelmi trió problémáiban. Csontos, szakállas öreg asszonyok, akik is­merősök már a szokásokkal, köszörülik a torkukat. Reboux ur szabadon a<d elő, de titokban hosszú fcutyanyelvekrŐl olvas is hozzá. A „Faubourg" vádja igy szól: lehetséges-e, hogy két férfi közös fedél alatt éljen egy asszony­nyal? Lehetséges-e, hogy a trió közösen neveljen fel egy gyermeket? Morális álla­pot-e, ha két férfi egy asszonnyal közös fedél alatt él? Az utolsó kérdés sötét gyanúval és féle­lemmel tölt e!L Reboux ur zsonglörösködik a „Trió" finnyás problémáival. Megismerjük a regény tartalmát: egy asszony beleszeret az ura legjobb barátijába. A férj mindent tud, szereti továbbra is az asszonyt, de szereti a barátját is. Nemcsak, hogy megbocsát nekik, de őszintén beleegyezik, hogy hármasban él­jenek tovább. Az asszony is szereti mindakét férfit: az urában a férjet, a gyöngédséget, a biztonságot, a szociális szituációit, szereti ben­ne azt a férfit, akivel sok közös emlékük van, aki gondoskodik róla. A barátban szereti a szeretőt, a gyönyört, szóval a mulatságos dol­gokat. Elszakadni egyiktől sem akar, tehát megőrzi mindafcetiőt. Reboux ur alacsony, kopasz ember, nagy pápaszemet visel, kellemesen, mozgékonyán ad elő, szórakoztató dolgokat mond. A problé­ma veleje, szerinte, a polygámia jogosultsága. Az ember természettől polygAm. Nézzük az állatvilágot, — mondja Reboux ur egy hirte­len fordulattal, — az állatok Általában noly- gámok. Monogámnak csak azok az állatok nevezhetők, akik egyszer szeretnek életük­mindenki előfizethet Negyedévre 18 Kcs, fél­évre 85 Kcs, egész évre 70 Kcs. Egye* szám ára 6 korona. Minden felvilágosítást — és az előfizetéseket — Szvatkó Pál dr. Prága II., Pánska-u. 12. II. elmére kell küldeni — Ami szokatlan indulásunkban, az leg­inkább az alapos előkészület és a józan meggondoltsdg. Nem akarunk sokat nem akarunk lehetetlent kis, olcsó, de belső értékében annál jelentő­sebb, nélkülözhetetlen és kellemes folyóiratot Magasabbrendü szellemi összefoglalót Szlo- venszkőban. Művészetünknek csiszolt tükör­képét Ha az Uj Munka, melynek gyönyörű sár­ga címlaprajza már előttünk fekszik, megjele­nik, nem hisszük, hogy akadni fog valaki az intelligensek közül, aki mosolyogni fog, vagy nem lesz megelégedve. Minden jelentős Írónk támogatni fog, egyáltalán minden szlovenszkői jelentős magyar ember, mert tudni fogják, hogy tiszta, objektív, magasabb emberi szem­— A uurdkáftl... — omditja egy Öblös hang. Ezt egy polygám ordította. — Úgy mn, a szardínia, — kapja el a azét Reboux ur. És aztán: Ő, a maga részéről, soha egy pillanatig neon érezte magát mono* gámnaík. Miért 4s? A „Trió" problémája sze­rinte as emberi élet alapvető igazsága, amit az oocidentális civilizáció kegyetlen hazug­ságokkal guzsalyozott le. ő, a maga részéről, igenis meggyőződött arról, hogy egy nő és két férfi élhetnek közös fedél alatt, sőt nevelhetik közösen a gyermeket is, mert az apai érzés nem olyan föltétlenül elhatárolt ösztön, mint az anyai érzés: az apai érzésben különösen vegyül a felelősség tudata valami önző halál- félelemmel, s ez minden, voilá. Egyszóval, Reboux ur szerint, az apának csak akkor van köze a gyermekhez, ha akarja; az anyának mindig. Az apának inkább csak szociális köze van a gyermekeihez, míg az anyát az élet leg­mélyebb ösztönei kapcsolják a gyermekhez. Egy-egy viharos legényélet sok tudatos, vagy tudatlan apaságnak a rejtélyét takarja, anél­küli, hogy a2 apa kötelességének érezné fog­lalkozni véletlen gyermekeivel, — mig az „igazi", a (házasságon belül született gyer­mekkel szemben szívesen elismeri szociális kötelességeit. Ha az apát is az a mély ösztön vezetné, mint m anyát, megdőlne persze a „Trió" problémája. De Reboux ur végered­ményben éppen az apai ösztön xnotiogám ak­tivitását vitatja ... Most már a madaraknál tart, hallatlan készültséggel, majd áttér a halakra és a vadakra. A teremben készülődnek a fölszóla­lók. ök itt a fontosak, nem Reboux ur, a vádlott. A regényíró megélheti itt, hogy regé­nyének figurái kilépnek az irodalom álom- világából, s húsos valóságban fölsorakoznak pódiuma elé, arcába kiáltják vádjaikat és meghazudtolják tévedéseit. Reboux ur, mi­után végzett a madarakkal és halakkal, s ki­tartott a polygámla mellett, elvonul a színről, kiváncsi pislogással helyet foglal és várja a fölidézett szellemek boszorkánytáncát. Egy kövér és jómódom, biztos főüépésű fiatalember, a „Faubourg" szellemi box-nmt- dheinek managere, traIn-ere és bírója egy személyben, fölhúzza a klotürvekkert, a ni öt perc szólásszabadságot ád fejenként a föl­idézett szellemeknek. Bejelenti, hogy a „Faubourg" jövő héten a „cocu"-k a fölszatr- vazott férjek fájdalmairól tart vitaestélyt. Erre az estélyve Pár is összes eocu-iit, összes csodaszarvasait ezennel Ünnepélyesen meg­hívja. Tekintettel az előrelátható tolongásra, az érdekeltek beláthatatlan tömegére, ezt az- estélyt majd valami nagyobb teremben tart- t ják meg, a terem elmét közölni fogja az uj- ; Ságokban... , A falakon ilyen plakátok lógnak: .vHa van mondanivalója, mondja röviden. — „Ha nincs mondanivalója, minek beszél?" — „Ha nincs megelégedve a „Faubourg" módszeré­vel, senki nem tartja vissza, távozzon." Egy szép szál, kövér rendőr áll a terem ' ajtajában és vigyáz a szenvedélyekre. Tetszik neki a probléma, kivörösödött az érdeklődés­től és jóindulatúan vigyorog. Avval, hogy ez erkölcsökre vigyázzon, nem bizia meg senki. Csak arra vigyáz, hogy a szenvedélyesebb erénycsőszök be ne verjék a falon a tükröket Az első szónok egy evilekeres hölgy, f akit senki nem ismer. Elfulladtan kezdi, hogy bocsássanak meg neki, de ő most beszél elő­ször a „Faubourg“-ban, s nincs még gyakor­lata. Csakugyan nincsen, a szűkén mért öt | percből kettőt ezzel a bevezetővel pazarol el, s mikor ezt észreveszi, lélekszakadva fordul a mondanivalója felé. Egy kis papírlapról azt olvassa le, hogy véleménye szerint Reboux ur problémája nem az élet problémája, ha­nem csak az irodalomé. Az élet nem ismer közös fedél alatt két férfit és egy nőt. A fér­fiak birtoklásgőgje kizárja az ilyen triót A férfi legalább annyit mindig megkövetel az asszonytól, hogy ne tudjon hivatalosan a má­sik férfiről. Ami őt illeti, mondja szerényen, ő nem tudna közös fedél alatt élni két férfi­vel. Legalább két fedél kellene hozzá. Ezt gyorsan mondja, a ijedten pislog hozzá a evik- kere mögüL Ai utolsó mondattal különben megmentett)© a szituációt, mert megméretik, A klotür csönget, a a szónok nehézkesein és ügyefogyottan a mondat közepén abbahagyja a vallomásait Ez gyönge volt De most feláll egy kék- kalapos fiatal hölgy a terem közepén, s meg­lepő dolgokat mond. Kedves, vékony gyerme­kes hangon bejelenti, hogy ő nem tartja Re­boux ur föltevéseit megvalósi ihatatlannak. Be kell vallania, mondja bátran, hogy vele ez az egész trió-história 1923 január-februárjá­ban megtörtént. Ne vegyék rossznéven, hogy ilyen őszinte, de máskülönben nincs értelme az egész diskurzusnak. Hát igenis, ő kimond­ja szívből, hogy vele megtörtént az a közös fedél, meg az a két férfi, meg micsoda, ő maga sem tudja már, hogy jött az egész, de egy szép napon úgy találta magát, ahogy azt Reboux ur leírta, t. i. két férfivel egy lakás­ban. ő igenis mindakét férfit szerette, öt igenis mindakét férfi szerette. S a k^t férfi a legszebb barátságban clt egymással. (Han­gok: „A részleteket! A részleteket!") Rész­letekkel nem szolgálhat, mert —■ (elbájoló fordulattal s hirtelen sértődöttséggel) — az már aztán Igazán az Ő magánügye. De legyen mindenki nyugodt, hogy a részletekben nem volt semmi kellemetlen. Egy kis intelligen­ciával, egy kis tapintattal, — fejezi be sze­rényen, — egy jó asszony sok mindent el tud az életben igazítani. S gyermekesen, szerényen, ahogy be­szélt, illedelmesen visszaül a helyére. A kékkalapos hölgy vallomása kirob­bantja a terem szenvedélyeit. Reboux ur elégedetten dörzsöli a kezeit és felderülten néz farkasszemet e háborgó tengerrel, A trombitás aggastyán magánkívül van az örömtől, a botjával veri a padlót és tapsol. Tetszik neki a kékkalapos őszintesége. Álta­lában az idősebb elemek viselkednek a leg- szenvedélyéseibbon. A fiatalok szkeptikusan mosolyognak. A managér bejelenti a követ­kező szonokot, Claude Rémy Írónőt, a „Vivre són réve" c. regény szerzőjét. Claude Rémy Írónő egy, az egekből egyenesen földreszál- lott, angyal. Sovány, multszázndbeli nagy vöröstollas kalapot és magas frizurát visel, s szerény formáin meghatóan borul egy derék- basaaboft, empire-kivágásu brokát estélyi- ruha. Megjelenését tapsvihar köszönti. Az emberek a hasukat fogiák, úgy nevetnek. Csakugyan, olyan meghatóan áll itt szegény­ke ebben a különös tailettebeii, mintha a pontból néző európai kulturtettről van sző. (P• k) ................ i nn hhi Pir»i m,i i.wwim"1 i > nniii’ ,"i,in PÁ RISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR TRIÓ Alapítva 1831. Telefon 33* S > , < dlszmfl A üreg, porcellén nagykereskedése. § KOSICE, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak.

Next

/
Thumbnails
Contents