Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-03 / 78. (1412.) szám
4 1927 április 8, vasárnap. 4 ________________ *PKroa^A^^-fífiiiJas „U j Munka" címen a közeljövőben magyar folyóirat indul meg Szlovenszkőn Nagyjelentőségű magyar kulturkezdeményezés — Beszélgetés a folyóirat egyik szervezőjével — Az előkészítő munkálatok- ~ Prága, április 2.- Ha érdekes és jelentős felhívás került a fezünkbe. Szolvenszkó legismertebb magyar Íróinak, kritikusainak ós eszéistáinak egy csoportja „Uj Munka" címen a nyár elején havi folyóiratot Indít Prágában, melynek célja, — mint a felhívás is mondja — „a bizonyos tekintetben függetlenné vált szlovenszkéi magyar szellemi életben központot teremteni." Bég vártuk ezt a megmozdulást, régen lestük kiváncsion, hogy a szlovenszkói magyar kultúráiét mikor emelkedik addig a magaslatig, amelyen az erdélyi már rég fönn van. Bizonyos tekintetben szinte szégyennek nevezhető, hogy idáig még csak komoly prőbál- fcozósokig sem ért a dolog s mig mindenfelé halljuk a „kisebbségi mentalitás", az „uj helyset", a „kufturfölény" és a „nemzeti élniaka- rás" jelszavát, senkinek eszébe sem jutott e kifejezéseknek fórumot teremteni senkinek tezébe nem jutott, hogy komoly Íróinkat olyan laphoz segitse, amelyber a kétségtelenül meglévő értékek napvilágot láthatnak. Most végre mintha megérett volna a sok vágy és sikerült volna az akcióhoz szükséges előfeltételeket megteremteni. A szlovenszkői magyar közönséghez intézett felhívás egyik szakasza így végződik: „Ha valóban lélezik az a kutturfötény, amely mindenki szerint uj helyzetünk egyik legerősebb mentsvára, akkor föltétlenül lelkes és nívós kísérletet kell tenni > az első komoly szlovenszkői magyar kuk f: turfórum megteremtésére «- Ebben valóban mindenki igazat adhaf a kezdeményezőknek I j '■vU As ifjúság lelkesedése | ‘v Alkalmunk volt az Uj Munka egyik szervezőjével beszélni, aki a kővetkezőket mondotta nekünk: — Márai Sándor egyszer cikket irt Párlaté!, melyben ugyarosak panaszkodik, hogy a izlovenszkéi magyarok közt nem lehet ezer olyan embert összeszedni, akinek mindegyike pár koronát áldozna a rendszeresen megjelenő szlovenszkól magyar revüre. Pedig menynyire hangoztatjuk kulturfölényünket, menynyire tudjuk, hogy csak a magyar kultúra az, ( amely pillanatnyilag életelixirt felent szá- ! inunkra! És mennyi különleges szép irodai- : műnk van, mennyi problémánk, speciális kul- tuirkérdésünk. A magasabb szellemi tájékoz- ! tató nélkülözhetetlen szükségszerűség. — így : érthető, hogy most, amikor megmozdulunk, • máris sok helyről ért üdvözlés, meleg fogad- ; tatás. \ — Különösen az ifjúság magatartása volt j megható. ( Valami mély, megmagyarázhatatlan kul- turéhséggel vetették magukat a munkára, ' amint megtudták, miről van szó. Szebb bizonyítványt ez a Szegény Prágába sodort magyar ifjúság soha ki nem álVihalotl volna, önmagáról önként akadtak köztük jónéhányan, akik elvállalták a szervezési, az előfizető gyűjtést és a húsvéti szünetet föl fogják használni arra, hogy pompás szervezeteikkel az Uj Munkál mindenfelé beszervezzék• Minden az áprilistól függ. Ha akad annji előfizető (azaz csak előfizető jelölt, mert fi/etnl csak az első sz5m megjelenése után kell), amennyi a havi folyóirat zavartalan megjelenését biztosítja, akkor júniusban okvetlenül megindul az Uj Munka. Az ifjúság lelkesedése és mély vágya a kultúra iránt már ma- gábavéve Is nagyszerű igazolója és biztosítója a megindítandó lapnak. ,v Mit ad ni Uj Munka *— A főcél: a nívó. Egy eddig ismeretlen fogalom szeretne az Uj Munkával a szlovenszkói magyar kultúráiéiba bevonulni: a szigor. Utóvégre nyolc évi- ide-oda után már sor kerülhet erre Is, ha komolyan vesszük irodalmunkat, társadalmi életünket és nívót akarunk 8 magyarságunk rangját méltóképen dokumentáló értékeket. Tudjuk, valóban csak kevés jó irodalom van Szlovenszkőn, de ha- vonkint 20—24 nagy oldal, ennyi jót még őszinteséggel, pártatlansággal s csak az emberi t'ték keresésével is össze lehet hozni. —A folyóirat állandóan figyelemmel fogja fás érni az egyetemes magyar és a világirodalmat, szigorú megválógaiásban eredéit, vagy fordított mulatókat közöl a legjelentékenyebb alkotásokból, esséiban a modern kor megismerését fogja szolgálni, de a külső kulturesemények megítéléséről mindig úgy jár el, ahogy különleges helyzetünk megköveteli És éppen ez az! A szlovenszkéi magyar szellemi élet mikrokozmosza akar lenri, azaz olyasvalami, amire szükség van, ami az általános műveltség szempontjából fontos — és még Budapest szempontjából is Jelentős lehet, mint egy regionális magyar kulturrész szellemi sémájának a tükrözése. Af előkészületek Nevetséges helyi érdekű torzsalkodások nem fognak zavarni. A központunk Prága, messze van s európai perspektíva a vágyunk. Minden Bzlovenszkói Írót még nem értesíthettünk, de a levelek most mennek szét s ha a lelkesedés mindenütt akkora lesz, mint amekkorát a már beérkezett válaszokból olvasunk kh akkor minden rendben vám Eddig senki sem akadt, aki tagadta volna a folyóirat létjogosultságát, vagy pedig a legkisebb szépséghibát fedezte volna föl előkészítése körül. A propaganda most megindul az írók között is, a közönségnél Is. Meglátjuk, mennyire érdekli magyarjainkat a kultúra- Egy azonban biztos: a fiatalság nagyrésze szívvel, lélekkel az akció mellett van. — A folyóirat oly olcsó lesz, hogy valóban ____ Pária, áprilin 2. Ké tezer etóSér egy Irdatlan teremben. A „Club de Faubaurrg" vitae* télye. Mindenki dohányzik. Ai emelvényein áll a vádlott, Reboux ur, a „Trió" e. regény szerzője. Föl keH tételezni, hogy • kétezer ember közül ezer ismeri a regényt. Én nem ismerem, neon is fogom, tehát büszkén ülök ott, mert el- fogulatáan vagyok. Rohanx ur esztétikus, publicista, regényíró. Uj regénye, a „Trió", fölkavarta, Íme, e kétezer lélek nyugalmát Rendkívül érdekes publikum, kispolgárok, nagyvilági hölgyek, munkások, katonák. Haibitüéi a „Faubourg" vitaestélyeinek. Egy kecskeszakállas, nem nagyon csinosan Öltözőit aggastyán rosszul hall és izgatottan figyel, óriási trombitát helyez időnként a fülébe. A terem hangulata forró, mindenki érdekelve van, aki eljött ide. Érdekelve, ki az irodalom, ki a szerelmi trió problémáiban. Csontos, szakállas öreg asszonyok, akik ismerősök már a szokásokkal, köszörülik a torkukat. Reboux ur szabadon a<d elő, de titokban hosszú fcutyanyelvekrŐl olvas is hozzá. A „Faubourg" vádja igy szól: lehetséges-e, hogy két férfi közös fedél alatt éljen egy asszonynyal? Lehetséges-e, hogy a trió közösen neveljen fel egy gyermeket? Morális állapot-e, ha két férfi egy asszonnyal közös fedél alatt él? Az utolsó kérdés sötét gyanúval és félelemmel tölt e!L Reboux ur zsonglörösködik a „Trió" finnyás problémáival. Megismerjük a regény tartalmát: egy asszony beleszeret az ura legjobb barátijába. A férj mindent tud, szereti továbbra is az asszonyt, de szereti a barátját is. Nemcsak, hogy megbocsát nekik, de őszintén beleegyezik, hogy hármasban éljenek tovább. Az asszony is szereti mindakét férfit: az urában a férjet, a gyöngédséget, a biztonságot, a szociális szituációit, szereti benne azt a férfit, akivel sok közös emlékük van, aki gondoskodik róla. A barátban szereti a szeretőt, a gyönyört, szóval a mulatságos dolgokat. Elszakadni egyiktől sem akar, tehát megőrzi mindafcetiőt. Reboux ur alacsony, kopasz ember, nagy pápaszemet visel, kellemesen, mozgékonyán ad elő, szórakoztató dolgokat mond. A probléma veleje, szerinte, a polygámia jogosultsága. Az ember természettől polygAm. Nézzük az állatvilágot, — mondja Reboux ur egy hirtelen fordulattal, — az állatok Általában noly- gámok. Monogámnak csak azok az állatok nevezhetők, akik egyszer szeretnek életükmindenki előfizethet Negyedévre 18 Kcs, félévre 85 Kcs, egész évre 70 Kcs. Egye* szám ára 6 korona. Minden felvilágosítást — és az előfizetéseket — Szvatkó Pál dr. Prága II., Pánska-u. 12. II. elmére kell küldeni — Ami szokatlan indulásunkban, az leginkább az alapos előkészület és a józan meggondoltsdg. Nem akarunk sokat nem akarunk lehetetlent kis, olcsó, de belső értékében annál jelentősebb, nélkülözhetetlen és kellemes folyóiratot Magasabbrendü szellemi összefoglalót Szlo- venszkőban. Művészetünknek csiszolt tükörképét Ha az Uj Munka, melynek gyönyörű sárga címlaprajza már előttünk fekszik, megjelenik, nem hisszük, hogy akadni fog valaki az intelligensek közül, aki mosolyogni fog, vagy nem lesz megelégedve. Minden jelentős Írónk támogatni fog, egyáltalán minden szlovenszkői jelentős magyar ember, mert tudni fogják, hogy tiszta, objektív, magasabb emberi szem— A uurdkáftl... — omditja egy Öblös hang. Ezt egy polygám ordította. — Úgy mn, a szardínia, — kapja el a azét Reboux ur. És aztán: Ő, a maga részéről, soha egy pillanatig neon érezte magát mono* gámnaík. Miért 4s? A „Trió" problémája szerinte as emberi élet alapvető igazsága, amit az oocidentális civilizáció kegyetlen hazugságokkal guzsalyozott le. ő, a maga részéről, igenis meggyőződött arról, hogy egy nő és két férfi élhetnek közös fedél alatt, sőt nevelhetik közösen a gyermeket is, mert az apai érzés nem olyan föltétlenül elhatárolt ösztön, mint az anyai érzés: az apai érzésben különösen vegyül a felelősség tudata valami önző halál- félelemmel, s ez minden, voilá. Egyszóval, Reboux ur szerint, az apának csak akkor van köze a gyermekhez, ha akarja; az anyának mindig. Az apának inkább csak szociális köze van a gyermekeihez, míg az anyát az élet legmélyebb ösztönei kapcsolják a gyermekhez. Egy-egy viharos legényélet sok tudatos, vagy tudatlan apaságnak a rejtélyét takarja, anélküli, hogy a2 apa kötelességének érezné foglalkozni véletlen gyermekeivel, — mig az „igazi", a (házasságon belül született gyermekkel szemben szívesen elismeri szociális kötelességeit. Ha az apát is az a mély ösztön vezetné, mint m anyát, megdőlne persze a „Trió" problémája. De Reboux ur végeredményben éppen az apai ösztön xnotiogám aktivitását vitatja ... Most már a madaraknál tart, hallatlan készültséggel, majd áttér a halakra és a vadakra. A teremben készülődnek a fölszólalók. ök itt a fontosak, nem Reboux ur, a vádlott. A regényíró megélheti itt, hogy regényének figurái kilépnek az irodalom álom- világából, s húsos valóságban fölsorakoznak pódiuma elé, arcába kiáltják vádjaikat és meghazudtolják tévedéseit. Reboux ur, miután végzett a madarakkal és halakkal, s kitartott a polygámla mellett, elvonul a színről, kiváncsi pislogással helyet foglal és várja a fölidézett szellemek boszorkánytáncát. Egy kövér és jómódom, biztos főüépésű fiatalember, a „Faubourg" szellemi box-nmt- dheinek managere, traIn-ere és bírója egy személyben, fölhúzza a klotürvekkert, a ni öt perc szólásszabadságot ád fejenként a fölidézett szellemeknek. Bejelenti, hogy a „Faubourg" jövő héten a „cocu"-k a fölszatr- vazott férjek fájdalmairól tart vitaestélyt. Erre az estélyve Pár is összes eocu-iit, összes csodaszarvasait ezennel Ünnepélyesen meghívja. Tekintettel az előrelátható tolongásra, az érdekeltek beláthatatlan tömegére, ezt az- estélyt majd valami nagyobb teremben tart- t ják meg, a terem elmét közölni fogja az uj- ; Ságokban... , A falakon ilyen plakátok lógnak: .vHa van mondanivalója, mondja röviden. — „Ha nincs mondanivalója, minek beszél?" — „Ha nincs megelégedve a „Faubourg" módszerével, senki nem tartja vissza, távozzon." Egy szép szál, kövér rendőr áll a terem ' ajtajában és vigyáz a szenvedélyekre. Tetszik neki a probléma, kivörösödött az érdeklődéstől és jóindulatúan vigyorog. Avval, hogy ez erkölcsökre vigyázzon, nem bizia meg senki. Csak arra vigyáz, hogy a szenvedélyesebb erénycsőszök be ne verjék a falon a tükröket Az első szónok egy evilekeres hölgy, f akit senki nem ismer. Elfulladtan kezdi, hogy bocsássanak meg neki, de ő most beszél először a „Faubourg“-ban, s nincs még gyakorlata. Csakugyan nincsen, a szűkén mért öt | percből kettőt ezzel a bevezetővel pazarol el, s mikor ezt észreveszi, lélekszakadva fordul a mondanivalója felé. Egy kis papírlapról azt olvassa le, hogy véleménye szerint Reboux ur problémája nem az élet problémája, hanem csak az irodalomé. Az élet nem ismer közös fedél alatt két férfit és egy nőt. A férfiak birtoklásgőgje kizárja az ilyen triót A férfi legalább annyit mindig megkövetel az asszonytól, hogy ne tudjon hivatalosan a másik férfiről. Ami őt illeti, mondja szerényen, ő nem tudna közös fedél alatt élni két férfivel. Legalább két fedél kellene hozzá. Ezt gyorsan mondja, a ijedten pislog hozzá a evik- kere mögüL Ai utolsó mondattal különben megmentett)© a szituációt, mert megméretik, A klotür csönget, a a szónok nehézkesein és ügyefogyottan a mondat közepén abbahagyja a vallomásait Ez gyönge volt De most feláll egy kék- kalapos fiatal hölgy a terem közepén, s meglepő dolgokat mond. Kedves, vékony gyermekes hangon bejelenti, hogy ő nem tartja Reboux ur föltevéseit megvalósi ihatatlannak. Be kell vallania, mondja bátran, hogy vele ez az egész trió-história 1923 január-februárjában megtörtént. Ne vegyék rossznéven, hogy ilyen őszinte, de máskülönben nincs értelme az egész diskurzusnak. Hát igenis, ő kimondja szívből, hogy vele megtörtént az a közös fedél, meg az a két férfi, meg micsoda, ő maga sem tudja már, hogy jött az egész, de egy szép napon úgy találta magát, ahogy azt Reboux ur leírta, t. i. két férfivel egy lakásban. ő igenis mindakét férfit szerette, öt igenis mindakét férfi szerette. S a k^t férfi a legszebb barátságban clt egymással. (Hangok: „A részleteket! A részleteket!") Részletekkel nem szolgálhat, mert —■ (elbájoló fordulattal s hirtelen sértődöttséggel) — az már aztán Igazán az Ő magánügye. De legyen mindenki nyugodt, hogy a részletekben nem volt semmi kellemetlen. Egy kis intelligenciával, egy kis tapintattal, — fejezi be szerényen, — egy jó asszony sok mindent el tud az életben igazítani. S gyermekesen, szerényen, ahogy beszélt, illedelmesen visszaül a helyére. A kékkalapos hölgy vallomása kirobbantja a terem szenvedélyeit. Reboux ur elégedetten dörzsöli a kezeit és felderülten néz farkasszemet e háborgó tengerrel, A trombitás aggastyán magánkívül van az örömtől, a botjával veri a padlót és tapsol. Tetszik neki a kékkalapos őszintesége. Általában az idősebb elemek viselkednek a leg- szenvedélyéseibbon. A fiatalok szkeptikusan mosolyognak. A managér bejelenti a következő szonokot, Claude Rémy Írónőt, a „Vivre són réve" c. regény szerzőjét. Claude Rémy Írónő egy, az egekből egyenesen földreszál- lott, angyal. Sovány, multszázndbeli nagy vöröstollas kalapot és magas frizurát visel, s szerény formáin meghatóan borul egy derék- basaaboft, empire-kivágásu brokát estélyi- ruha. Megjelenését tapsvihar köszönti. Az emberek a hasukat fogiák, úgy nevetnek. Csakugyan, olyan meghatóan áll itt szegényke ebben a különös tailettebeii, mintha a pontból néző európai kulturtettről van sző. (P• k) ................ i nn hhi Pir»i m,i i.wwim"1 i > nniii’ ,"i,in PÁ RISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR TRIÓ Alapítva 1831. Telefon 33* S > , < dlszmfl A üreg, porcellén nagykereskedése. § KOSICE, Fő-utca 19. Nagy választék. Jutányos árak.
