Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-03 / 78. (1412.) szám
1927 április 3, vasárnap. «nult ezáiad hatvanas éveinek valamelyik áTodalmi szalonjából lépett volna ki, s délután még a Goncourtokkal beszélte meg, hogy mit fog este az erkölcstelen Rebouxnak mondani? A hangja olyan gyönge, hogy csak a házi tűzhelyt az, amit ötperces beszédjéből időnként meg lehet érteni. A házi tűzhelyet védi, nemes érvekkel, s a sikere nagy, nem akarják leengedni a pódiumról. Inkább nézik, mint hallgatják. Tetszik neki a siker, álma- tagon mosolyog. Van valami regényes az egész nőben, ő az a nő, aki megírta a „Vivre eon réve“ c. regényt, s látszik rajta, hogy megélte álmait. „Halljuk Carpentiertr — bömböli a tömeg. Carpentier a vitaestély legkomolyabb, bejegyzett férfi-szónoka. Bár az egész igazán boxmatdire emlékeztet, a stopperórával, a managerrel, a pódiummal, Carpentier ur nem tévesztendő össze a hasa ni ónévá levitéz- lett boxbajnokkal, aki most a revüszinházak színpadán kísérletezik. Carpentier ur író maga is, a „Bonheur en trois“ nagysikerű szerzője. P'eketebajszos, délvidéki férfin. Rettenetesen haragszik Reboux mesterré. „Reboux erkölcstelen “ — ordítja Carpentier mester. — „Igenis, lehet, hogy az ember adott pillanatokban polygám, de a civilizáció áldásainak köszönhetjük, hogy minden épér- zékü ember undorral fordul el a probléma ilyen beállításától: előfordulhat, hogy egy férfi két nővel él, de nem fordulhat elő, csak beteg embereknél, hogy két férfi éljen egy hővel közös fedél alatt. A mohamedán vallás is csak föbbnejüségröl .beszél, nem többférjü- ségről..." („Hohó!“ kiabálja egy szakállas feminista hölgy. — „Miért ne? Szép is lenne ...“) Carpentier mesternek torkába ful- lasztja a klotürvekker a szót. Látszik rajta, hogy még sok mindent szeretne mondani. Az ő könyve nem ment olyan jól, mint Reboux mesteré. A szónokok végnélkül iratkoznak föl. Már éjfél felé jár az idő, a nagy teremben vágni lőhet a füstöt. Reboux ur még egy utolsó rohamra készül. Villám sebesen felugrik a pódiumra s elsüvölti: „Kétezer ember van ebben a teremben! Merik-e tagadni, hogy legalább ötszázan akadnak önök között, akik polygámok abban az értelemben, ahogy azt Szlovenszkóban elismert legszebb {érfi-fehémemfl mérték otáa KALKSTEIN divatüzletében U^HOROD, kapható. Könyörtelen vaspálya Irta: Darkó István. A két fényes acélsín messzire vezette az ember tekintebéi a zöld szín árnyalataival pompázó meszeségbe. Elhanyagolt gyártelep, vöröstég.ás vágóhídi épületek és ritkásra elszórt lakóházak végezték be errefelé a várost. Őrház mellett meg- ,szokott országút és el mariad hatat lan vasúti sorompó képezték a táj képének banális részeit Hosszú sor jegenyefa mögül távolabbról zümmögő cigányzene jelzett apró „fürdőt", ahol sört ittak, körözöttet ettek, majálist tartottak és kugliz- •tak a város lakói. Szekér Balázs a fürdőből jövet csak a sorompóig jutott el, mert leengedék az orra előtt. Várt egy darabig, de a lemenő napfényben csillogó két acél szállag gyanútlanul és üresen rohant a mezek felé. Nyílegyenesen érte el a látóhatár be- gömbölyödö szélét és minden bizonnyal úgy száguldott még azon túl is, hogy irányát meg neon változtatta. Balázs várt egy darabig és a két párhuzamos egyenes jutott az eszébe, amelyek talán csak a végtelenben találkoznék. A végtelen logörbüiő kezdete még csak sejtetni sem engedte az esti gyorsok Balázs tehát óvatosan körülhordozta te- | kintetét és átbújt a sorompó alatt. Három nagykorsó sörtől ruganyosabbá vált lábakkal a vasút melletti ösvényen indult az állomás felé. így’ Szekér Balázs olyan hely felé tartott, amely jelentős szerepet játszott elmúlt életében. A vasúti épületek egyedül Balázs egyéni múltjának történelmi levegőjét sugározták, ha nem kellett volna egyébként is túlsók történelemmel meg- küzdeniök ezekben az időkben. Úgy szakadt rájuk a történelem, mint a jégeső a gyanútlan mezőre. Azelőtt is megesett, hogy egy-egy főlspáni fogadtatáson az alacsony hom’oku állomás is részt kapott a jelentőségteljes eseményből, egyéb hasonló díszes alkalomkor, mint például nagyhudgyakorlat idején megtörténni szokott főherceg-látogatáskor egy-egy magas tekintet ő* is megjutalmazta, de ilyen tömeges történelmi percre, anrlyen végezetül érte, mégsem volt ©készülve. Olyan képe voít tehát, min taz öregembernek, akit könyör’elen fiatalok uj ruhába öltözetnek és ünnepélyes helyre elcipelnek. Feszeng a jó öreg a azofeatlan ruhában és haza gondol, ahol szagos nagypipa. foszlott papucs és zsíros, de .kényelmes szalonkabát várja. Szekér Ba’áz.3 ezen a kényszeredetten álldogáló állomáson volt azelőtt főeMenőtr. A kutat megásták és beleesett a főéi lenőrsége. A kufat jó mélyre ásták s a főellenőrséggel együtt beleesett én .állítom? ...“ Dörgő tapsvihar és süvöltő pfujozás a válasz. Sokan felállnak és a mellüket verik, s ordítva bizonygatják, hogy ők igenis polygámok. A vita végét nem lehet kivárni, s a sz/keptifcusabb elem s-zedelőzködik. A terem fölbomlott vitatkozó csoportokra. Öreg bur-j zsoák bizonygatják egymásnak, hogy ők nem! polygámok. Künn a langyos márciusi éjszaka-1 bán a kövér rendőr egy hölggyel áll a kapu , előtt, s tüzetesen magyarázza neki, hogy ö polygám. Ellentétes hirek a beteg román királyról BeS^pádi jelentések szersnft életét nem fenyegeti közvetlen katasztrófa — A jugoszláv király nem utazik Oukarestfee — Bécsből vásségos híreket jelentenek Averescu diktatúrára kért fölhatalmazást Belgiuul, április 2. Ma reggel a bukaresti jugoszláv követség utján hivatalos jelentés érkezett Belgrádba a román király egészségi állapotáról. E jelentés saerint katasztrófától nem kell tartani. Ma reggel a beteg közérzete kielégítő volt. A jugoszláv király a kedvező hirek következtében nem utazik Bukarestbe. mint eredetileg tervezte. A román király ni rádiumos gyógykezelése holnap kezdődik. Guis (Ír. belga specialistát ma reggelre várják a román fővárosba. Averescu tábornok Bukarest, április 2. A jugoszláv királyné még tegnap éjjel Bukarestbe érkezett. A király állapotáról szóló tegnap esti kommüniké igy hangzik: A király állapota egyre javul, hőmérsékleté 37.4, pulzus 100, lélegzés 26. Bécs, április 2. Bukaresti jelentések szerint a királyi palotában végbemenő eseményekről és arról a legfontosabb kérdésről. vájjon Perdinánd király állapota valóban teljesen remónvtclen-e, semmi 9em szivárog ki, mert a királyi család tagjain, az orvoson és Averescu miniszterelnökön kiviil senki, még a kormány tagjai sem léphették át a királyi palota küszöbét. Rendőrkordont vontak a palota körül, amelynek belsejében éjjel-nappal nagy testőrgárdaosztag van elhelyezve, hogy a legteljesebb rendet és nyugalmat biztosítsák a királyi palota környékén. Három nap óta gyalogos zászlóaljak és lovasszázadok vonulnak végig sűrű egymásutánban Bukarest utcáin s a román főváros valósággal megszállott katonai várhoz hasonlít. A városban a legriasztóbb hirek keringenek s az izgalmat fokozza az is, bogv a hírlapoknak semmit sem szabad közölniük a király állapotának válságos voltáról, valamint azokról az eseményekről sem. amelyek a királv elhalálozását követhetik, A minisztertanács permanen- ciában van. Averescu miniszterelnök közölte minisztertársaival, hogy a király halála esetében diktatórikus felhatalmazást kell kapnia az ország rendjének biztosítása végett. Mitilineu külügyminisztert táviratilag hazahívták Svájcból. A legutolsó bukaresti jelentések szerint a királv állapotában némi javulás állott be. azonban nem zárja ki azt. hogy minden percben számolni kell a katasztrófa beköv etk ezésével. Mussolini szobra Beszarábiában Belgrád, április 2, A Vremc bukaresti jelentése szerint Bratianu és Averescu között a román külpolitika miatt komoly konfliktus támadt, mert Bratianu túlzottnak tartja Averescu olaszbarát politikáját. A román parlamentben például a múltkoriban olyan javaslatot nyújtottak be. amelyek értelmében valamennyi képviselő lemond ötnapi diétájáról egy Beszarábiában létesítendő Mussoihü- emlékmü javára. A konlliktus különösen a király egészségi állapotának rosszabbodása következtében éleződött ki. az álloanásíőmöksége is, pedig ettől emberi számítás szerint csak két vagy három év választotta el. Az emberi számítás ezekben az időkben azonban egészen ingatag és pontatlan műveletnek bizonyult Szekér Balázs esz fejjel, nyugalomra hajlamos megírnunk ált testtel kénytelen volt lemondani arról, hogy vörös karsza’.laggal úgy álljon ki a sínek elé, mint a módos gazda a portája elé szokott. Mert a módos gazdáról is kiderült ekkorra, hogy túlsók valló alá irta oda, a nevét s ez a megfontol a tlan-ság házátnak telekjegyzőkönyvi átírását eredményezte. Szekér Balázs őszülő fejjel nyugalomba ment volna, ha az idők nyugalomra alkalmasak lettek volna. A nyugalmat azonban drága portékának te- íremtette a jó Isten, amiért nagy pénzt kell fizetnie a szegény halandónak. Szekér Balázs ezzel a •pénzzel nem rendelkezett, de egyelőre azt nem is remélhette s igy a nyugalom dijának híjával maga a nyugalom is elmaradt. Pedig Balázs elfelejtette volna már a letűnt főnöki reményeket is, csak ne szakadt volna végképpen magjuk legalább az ünnepi hónap-elsejéknek. Az állomáson apró lámpák, Balázsban szomorú érzések gyuladoztak, mire arra a helyre ért, ahol fabódékkal az állomási épületek sora kezdődött. Ezen a helyen megállóit és hátratekintett. Vörösre festett felhők között izzó nap bukott lefelé a világ üresebbek részébe.- Fehér fodrokat vetett az ég, de fodrai, az összegyűrt fellegek a nap kicsordult vérében vörösre festették magukat. Kormányzó kéz gyúrta őket az izzó folyadékba, ebben egyszerre megkristályosodtak és lilás- vörös nagy szikláik módjára mozdulatlan halomba állottak össze. Színes óriáskövekből, mérhetetlen gúlát rakott belőlük a természet borzalmas tréfálkozó kedve. — Rettenetes és mégis szép! — mondotta Balázs és felállott a sinre. Menni próbált előre, hajladozva, figyelő mozdulatokkal, ahogyan sínen járó gyerekek szoktak, öt-hat lépés ui'án melléje lépett, ez kellemetlenül érintette. Tovább ment a sínen, ezúttal jónéhány -lépéssel jutod előbbre. Nekibáforodc/t és gyorsabban folytatta. Érdeklődéssel, féfvillan'yozódva játszott s mikor kis idő múlva megint a sin mellé lépett, fejcsóválva korholta meg magát. — Azt nem úgy kell csinálni, hanem igy! — hallotta most maga mellett s egy fiúcskára pillantott, aki a másik sínen ügyesen haladt előre. — Ha kinyújtja a kezét bácsi, hátoldalra, sokkal könnyebb egyensúlyozni, — mondotta a fiúcska és meg is mutatta. Két oldalra tartott kéziéi ügyesen hajladozott előre a sínen. —• Könnyű, — mondotta Szekér Balázs, -- könnyű a fiataloknak! De nehéz az öregnek! — Mindegy, — mondotta a kisfiú, — a kor ebben nem számit. Csak a forszát kell tudni. — Épp azt nem tudom én! — mosolygott Balázs és szembe állott a kisfiúval. — öreg .áb, öreg fej, tudod-e? — Tudom, de a bácsi még nem olyan öreg! — kedveskedett a kisfiú. . — Nem is nagyon fontos, hogy én milyen vagyok, de te okos, kedves kisfiú vagy! — lágyult el Balázs és nagyot nyelt, mert az ilyenfajta szem- be-kedveskedés nem volt kenyere. — Harmadik gimnáziumba járok! — mondotta a fiúcska kedvesen. — Magyarba! — De azért el tudod olvasni ezt itt ni! — mondotta Balázs s egy friss, nagy gerendára szeg- zeit vasúti figyelmeztető táblára mutatott. — Hogyne! — mondotta a kisfiú, — sőt értem is. "Az államnyelvet is tanuljuk heti négy órában. Ez a szó, hogy államnyelv, Balázs gondolatainak egész árját indította meg. Rekedten mondotta: — A sínen járni is tudsz, államnyelven is tudsz... ügyes kis gyerek vagy te! — A kisfiú biztatóan bólintott: — A bácsi is megtanulhatja, csak szorgalom és kitartás kell hozzá, más semmi! — Megpróbáltam, de nem ment! felelte lehajtott fejjel Balázs. — Öreg vagyok, fiacskám! — Nemsokára jön a gyors!... Én ismerem a bácsit. Itt az állomáson volt. főnök. — Nem főnek, csak alatta egy fokkal! — mondotta Balázs és megindult a sióén. — Én is vasutas leszek, persze állami szolgálatba ke’l lépnem... A bácsi kap-e nyugdijat?... — Nem kapok. — mondotta Balázs és önmagának is rosszul esett szavainak zord és érctelen kongása. — Az baj. — mondotta a fiúcska. — de gyerünk odébb, mer! jön az esti gyoTs. Balázs merev lábakkal állott a két sin között. Megszilárdult, férfias lelki helyzetét az elmúlt évek túlságosan próbára tették. Sokszor fogta el reszketős, bágyad'tság és olyan tehetetlenség, hogy zúgó malom zakatolásával telt meg a koponyája, szemének héja ugrándozva vibrált és lélekzete kikihagyott, mert a szive bomlotton kergette szét a vérét a testében. Széket toltak ilyenkor Balázs alá és meg kellett várni, anrg magához tért. — A sin! mondotta most is reszketve és megragadta a kisfiú karját, — a sin nem arra való, hogy összetalá’kozzék! — A végállomáson összetalálkozik! — mondotta a kisfiú és ijedten próbálta kihúzni a karját Balázs kezéből. — A végállomáson! —- nevetett reszelésen Balázs, — ott igen! De addig?I Háború előtti minőségben és csomagolásban a legtöbb vas- és építőanyag kereskedésben ismét kapható Csehszlovákiában. „BIBEÍT-WER E TEERINBUSTRIE A, 6, Reprásentanz: Praha II., Hybernská-ulice 9. Marx német kancellár győzelme a birodalmi gyűlésen Berlin, április 2. Ma délután két órákor a birodalmit gyűlés ©Ragadta második ős liawnádlk olvasásban a pénzügyi javaslatot. A törvény mellett a koalíciós pártok szavaztak 195 szavazattal, mig ellene az ellenzék 148 szavazattal. Az egyszerű többség tehát 47 szavazat volt. A budapesti kommunisták a jövő héten kerülnek a statáriálls bíróság elé i Budapest, április 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az Est értesülése szerint a letartóztatott kommunisták ügyében a jövő hét közepén fog a staíáriális bíróság dönteni. A lap szerint, ha a bíróság Ítéletet hoz, e-z csak halálos ítélet lehet, vagy pedig felmentés. Ha nem keiül Ítélethozatalra a sor, úgy rendes bíróság elé fogják az ügyet utalni- * I xx Az Ifjúsági Könyvtár az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen I könyv osztályunknál. A Kis Pyíhagoras ára 12 K. 5 Nehezen váltott az agya. Gyorsan, nagyon sok gondolattal kell most beszélnie, ezt érezte eítré- ■müjve. A percek végtelen sora gyorsulva fogy, sebesebben peregnek az idő atomjai, a végtelen cérna szál, amelyre felfűzte őket a végzet, kibom- lóban,. szakadóban van és széthull róla a percek elsötétült gyöngysora- Az erőszakos rend, amely ó'-ete korhadt gerendázata volt, mindjárt összeomlik és lesújtja, a porba, amitől már úgyis alig pár centiméter választja el. Meghajolt és eszelősen mutatott előre. A kisfiú riadtan leste, s a megdöbbent figuráju ember száján kirohant egy zavaros beszédmoslék: — Öreg megyen az egyik sínen, fiatal a másikon! A fiatal eiőre szalad, le nem lép, tud szlovákul is, én hiába jártam a tanfolyamra... A két sin a végtelenben találkozik. Jajj Istenem... jajj Istenem ... ! Makogva hallgatott el és vérben fürdő millió gondolat öntötte el az agyát. Hatalmas kéz gyúrta a gondolatokat a koponyájában egymásra, olyasképpen, mint előbb a lemenő nap tüzvörös folyamába a kősziklává lett felhőket. A gondolatok a rettenetes nyomás alatt, agyának vérében ugyanúgy szilárdultak acélkemény szikladarabokká, mint előbb a horizont szélén a felhők monstrumai. Rengeteg kővé vált gondolat csörgött, pattogott, egymáshoz koeódva, tört darabokra koponyájának nyillaló üregében. Érezte, hogy nyomban megbolondul. Nagyot kiáltott és odaugrott egy váttőhoz, amelynek kigyuló lámpája világosságot pattantott a leereszt:edett sötétségbe. — Ez segít egyedül! — kiáltotta. — össze kell tolni a két sint és mentve van minden! Átdobta a váltó rudját és lehajolva ujjongott neki, hogy az egyik sin egy lépést tett a másik felé. — Tovább! Tovább! — kiáltotta magában és teljes erejével nekifeküdt a váltó rudjának. Roppanó, rádült testtel szorította, préselte, kénvsze- ritette volna a szerkezetet, hogy megbomlott logikájának felkapott kópét a két sin egymásbatolá- sával valósággá egyúttal meneküléssé ténylege- •sitse. — Bácsi! — kiáltott rá a rémült kisfiú, — hisz itt a gyors! N okin gr ott az erőlködő Balázsnak, métten- taszitva félrelökte és riadt, zokogó hang kíséretében visszadob'a a váltó rudját előbbi helyzetébe. Balázs a taszítástól földre ülve, üres szemekkel nézte, a váltókon átrobogó, kivilágított vonatot. A kisfiú távolról rábámult egy darabig, aztán futva távozott a város felé.
