Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)
1927-04-23 / 93. (1427.) szám
1927 április 23, szombat ÖTOíSB Egy óra Schermann Rafaelnél, a nagy grafológusnál A rontgesaszemü Scbenaanc — Esetek legújabb praxisából — Hogyan fedez fel merénylőket és gyilkosokat — — A P. M. H. mvBehewi to)A<5«<>óját<$! — Miiinclie®, ápriMs. Rilke. « nemrég elhalt nagy német lírikus így nyilatkozott Sdhennann Rafaélről, a béoai grafológusról: „Sdheir'msain a kor legnagyobb fenem éuge“. A két (kiváló ember érdekes találkozása úgy tör- ihónt, hogy Rilke egy barátba elvitte a költőt Soher- mann lakására, hogy megmutassa neki a költő írását Sdhermaim, aícw. Európa után Amerika elkényeztetett a aki mint. doLMrfetjedelem hajózott viez- sza röviddel ezelőtt, már csak nagy ritkán fogad •látogatókat és pénzért nem dolgozik". Rilke barátja azonban igen jóban van vele éa sikerült neki Sdhermannt 'rábeszélni, hogy néhány percet szentelje® annak a kéziratnak, amit Rilke külön e célbői készített Az eredmény bárrralatbaejíő volt- Schermann, szokás szerint, rá sem hederitett Rilkére (hiszen nem tudta, milyen magas látogatója van) és pár percig saemlélgette az eléje tett Írást Azután anélkül, hogy felnézett votnsa, kijelentette, hogy as írás egy rendki viilj szellem írása, kolióé, filozófusé, művészé és e megállapítás után somié, rendlsivM érdekes' történetei, mond el. tíöb- j •bek közt elmondja, hogy Liszt Eduárd, a nagy né- ; met büntetójogóíz, egyszer egy cédulát tett eléje, ; amelyen csak egy név volt aláírva. Schermann azonnal tnegáJlapitottá, hogy ez az írás egy min- j den emberiből kivetkőzött em/berhőil ered és mikor I .Liszt megkérdezte, hogy ea az ember gyilkolni fcudnn-e, azt mondta, hogy halomra gyilkolna em- 1 iberéket, ha módjában állna. Ekkor Liszt azt mondta, hogy ez az aláírás Franz Sehiieddertől, a tömeggyil- kostól ered. Egy alkalommal Bécsiben vacsorát rendeztek tiszteletére és a balján ülő hölgyet, mint Uhun grófnőt mutatták be. Schermann a grófnő kásából megjövendölte, hogy egyezer menekülni lesz kénytelen és nagy szegénységben fog élni. A grófnő nevetve azt válaszolta, hogy m érhet ebiemül gazdag és hogy Schermann ezúttal tévedett, de néhány évre rá levelet kapott tőle, amelyben a grófnő külföldről azt irta neki, hogy nem Thun grófnő, hanem Bianka főhercegnő. Ausztriát az összeomlás után el kellett hagynia és most Madridban él igen rossz viszonyok közt. Legutóbbi, bámulatot keltő esete Berlinben játszódott le, ahol egy sor Érádból megállapította, hogy a világ egyik legnagyobb politikusa irta. Az i-rás Streeemaavn miniszter írása volt. Hat árva siratja Vezekényben a megáradt Garam áldozatait A garamvezekényi árvízkatasztrófa borzalmas részletei — A szerencsétlenség egy örvény fölött történt — Tizenkét ember élethalálharca a rohanó hullámokkal olya® félelmetes pontossággal jdöomaate Bál- két, aki a szoba sarkában állt, hogy a költő, mintha delejes áram vonzotta volna, lépésről- lépésre közeledett az íróasztalihoz és mikor Sc-heranam® felnézett, aat mondta: Rilke vagyok! ön eltalálta legtitkosabb bensőmet, amit eddig senki sem ismert-“ Schermam hírneve és hatalmin évről-évre ettiaielkedett. Híres médiumokról lerántották az álarcot, gráfod őgwsoík és próféták csalókuaik bizonyultak, divatos filozófusok 'és írók neve lekerült a napirendről, de Schermann, ahelyett, hogy hanyatlott volna, egyre emelkedett. Százszor is megpróbálták, hogy felültessék és becsapják, nem sikerült. Egyetlen elhárító mozdulattal mindent és mindenkit távol tudott, magától tartani és amit a kezébe vett, pompásam megoldott Három évvel ezelőtt ment ki először Amerikába, ahol egy nagyon bonyolult gyilkosság kiderítésén fáradozott a rendőrség meghívására. Oly könnyedén oldotta, meg ezt a nehéz feladatot, hogy varázslónak tartották. Pár hét alatt sikerült neki, amin az amerikai rendőrség és a detektívek hiába dolgoztak hónapokig. Azután az orvosok legnagyobb bémulafára és az ő színük előtt a betegek írásából pontosa® * betegségre következtetett, sőt még azt is megmondta, hogyan volnának legjobban gyógyíthatók. Mert Schermann nemcsak grafológus, aki az Írásból következtet, hanem röntgenszemmel lelkeket és sorsokat is felismer, anélkül, hogy valaki is tudná, hogy történők ez, sőt anélkül, hogy ő maga megmondhatná a történés lényegét, ő sem tudja, mi megy végbe benne akkor, ha ránéz az írásra, amely az 5 szeme számára nemcsak írás, hanem ►az egész ember. Százakra megy ama emberek száma, akik sorsát előre megmondta óe akikről meg- moc:dfca azt is, hogy elég erősek lesznek-e, hogy sorsukkal megküzd jenek, vagy ©1 fognak bukni. És amit Schermann mondott; eddig kivétel nélkül beteljesedett Schermann nem tartozik a próféták közié ás nem akar a látnokok közt szerepelni. Hosszú évekig a ,rPhönixM biztosító hivatalnoka volt ás még akkor is, mikor a hir szárnyán magasra emelkedett, hivatalában maradt, mert súlyt helyezett iá, hogy polgári körben mozogjon és rendes, köznapi munkával tartsa el magát. Ma is 'tulajdonképpen a szürke polgár benyomását kelti, ige® szerény, sőt a szalonban, ‘beszélgetés közben bizonyos fokig elfogult. Legújabb praxisából maga. meséli a következő történetet: — Egy nap egy nr jött hozzám. Mikor meglát- < tana, azonnal ráförmedtem: „ön merényletet bér- : vez!“ Azonnal intettem szolgámnak és két rendőr i állt az ajtó mögött. Az idegen* természetesen tagadott, de én néhány közömbös sort írattam vele, amelyek meggyőztek arról, hogy nagyon jól láttam. Tagadása hiábavalónak bizonyult, de megtörve szavaim súlyától, sőt azoktól a bízón játékoktól, amik Írása nyomán reawleíkezé- isemre álltaik, bevallotta, hogy a bécsi ,,Aöemdu kiadója ellen tényleg merényletet akart elkövetni és azután magával akart végezni. Újra megvizsgáltam az Írást én azután kijelentettem, hogy a merényletet keresztül viheti ugyan, de öngyilkossága sohasem fog sikerülni. Ele inle kinevetett és azt válaszolta, hogy elsőrendű céllövő, később azonban engedett a rábeszélésnek és megígérte, hogy tervét öl el fog állni. Röviddel utána eltávozott. Másnap a rendőrség felhívott és kiderült, hogy az idegen levelet irt az egyik kerületi ‘kapitánynak és az „Abend“ szerkesztőségének, ©melyben tud búkra adja, hogy öngyilkosságot fog elkövetni, fin erre szószerint azt mondtam, hogy ez az ember sohasem 1«6Z öngyilkos és legfeljebb egy kis sérülést fog magán ejteni, hogy levelei komolyságát. igazéi'ja. Két nappal később az idegent a mentők házának közvetlen közelében találták átlőtt karral és zsebében egy hozzám intézett hála- és köszönőlevéllel, moly szerint a haláltól csakis én mentettem meg. A iámlgág során Sdhormainn §ok hpOroszka, április 22. (Saját tudósítónktól.) Tegnapi számunkban rövid távirati híradás alapján beszámoltunk arról a súlyos szerencsétlenségről, mely kedden este a megáradt Garam-folyón történt Garam vez©kény és Zseliz között A Bren- ner grófi uradalom erdejében dolgozó tizenkét munkás csónakja a Garamon való átkeléskor felborult és a munkások közül négyen a sebes hullámokban lelték halálukat A katasztrófa közelebbi részleteiről alábbi tudósításunk Számol be: Vezekény község mezőgazdasági munkásai már hosszú esztendők óta szakmanyósai a grófi uradalomnak- Ilyenkor, tavasszal az uradalom erdejében dolgoznak, mely a Garam folyó balpartján terül eb Az erdőt időveszteség nélkül csak a folyón keresztül lehet megközelíteni, mivel azonban kompközlekedés nincsen, a munkások egy vadászatok alkalmával használt csónakon közlekedtek a Garam két partja között. Az evezést Diósi István zse- lizi mezőőr látta el. Kedden este, a szerencsétlenség napján Diósi egyszerre akarta átszállítani a folyón mind a tizenkét munkást, mivel mái- erősen alkonyodott és a megáradt folyón nem akart a sötétben ismét visszamenni. Az asszonyok, akik öten voltak, vonakodtak beszállni, de amikor fudtukra adták, hogy a csónak másodszor már nem tér vissza, ők is beültek a csónakba. Utolsónak Verebes Lajos munkás maradt, aki a beszálláskor, mint szükséges, teljes erejével meglökte a csónakot Ebben a pillanatban azonban megcsúszott, és belezuhant a vízbe. A fuldokló ember az imbolygó csónakot ragadta meg, amikor felszínre került. A csónak erre megbillent, majd felborult és veiamennyi utasát befordította a folyóba. A szerencsétlenség éppen egy három-négy méter mély örvény felett történt, amely áldozatait halálos veszéllyel sodorta magával. Csakhamar v©lőtrázó jajkiáltások, fuldokló emberek kétségbeesett kiáltásai verték fél a folyó partjait. A szerencsétlen emberek irtózatos küzdelmet vívtak a halállal és nyolcuknak sikerük is valahogy partra- vergődnie, azonban partot érve iszonyodva látták, hogy négy társuknak, három nőnek s egy férfinak az élettelen holttestét l-énye-kedve szerint sodorja magával a könyörtelen ár. A katasztrófa hírét az életbenmaradottak csakhamar szétvitték a faluban. A hir futótűzként terjedt el az egész vidékért és óriási izgalmat keltett. Garamvezokény község lakossága az éjszakat ébren töltötte. A’ folyó partjait siránkozó emberek jajongá- sa töltötte be. Mindenki a maga halottját kereste a parti füzesek között, félmeztelen, didergő gyermekek szivettépő kiáltozások közepette keresték anyjukat, apjukat Az áldozatok azonban nem kerültek elő, hulláikat a Duv.-án keresik. A szerencsétlenül járt munkások névszeerint a következők: Rostás Ferencné 30 éves asz- szony, aki egy árvát hagyott hátra, Tóth Jánosáé 25 éves asszony, akit három árva sirat, Tóth Eszter 18 éves leány és Kosa János napszámos ,két gyermek apja. A hivatalos vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlenséget a munkások gondatlansága okozta. A filozófus gróf Keyserling a hírhedt „Balti Kalóz” leszármazottja A magyar eredete észt Ungern-Sternberg báró különös története a múlt század elején Gsak kevesen tudják, hogy Keyserling észtországi származású balti német arisztokrata. Bölcsője itt ringott az Embach völgyében, itt voltok nagy kiterjedésű lovagi birtokai, itt 3zivto magába az élete további sorsára döntő eteő benyomásokat, innét indult el világkörüli útjára s ide, a raykülli családi birtokra megtérve, itt irta a háború alatt első legnagyobb hatású bölcseleti m,unkáját: Das Reisetagebueh einee Pbilosophen, Darmstodt, 1919. Köztudomású, hogy a keleti vörös hullám 1918-ban megakadt a Baltikum határán s a régi Estland és Livland orosz kormányzóságokból a mai demokratikus Eszt Köztársaság keletkezett. Hogy népét megszilárdítsa a vörös áradattal szemben, kisajátította a balti németek földjeit és szétosztotta az észt parasztok között. A nagybirtokos arisztokrácia igy egyik napról a másikra Földnélküli Jánosokká változott. Nagy része Németországba vándorolt, de lassankint visszaszivárgott, mert az el- oroszosodott, kevés munkához szokott, lőréken fajta nem birto a német drillt Csak az maradt a birodalomban, kinek kiváló rátermettsége ott megélhetést biztosított. Ezek legelső reprezentánsa a 'darrnsladíi filozófus^ KeyserUng Hermám gróf. Amikor budapesti látogatása során egy előre megrendezett szellemes interjú után eltávoztak tőle az újságírók, többen azt Írták; hogy okos feje nem árul el valamely meghatározott fajhoz való tartozást. Ez a megállapítás igen találó. A balti arisztokrácia ugyanis a német és orosz vérnek sajátságos keveréke, melyhez néha svéd, finn és lengyel befolyás is járult. KeyseTlirg Hermann grófnak azonban egy különös őse volt, egy báró Ungern-Sternberg, akit itt közönségesen mint „tengeri rablóíe-i emlegetnek. Ez az 1744-ben a mai Észtország területén Született báró Ungern-Steinberg Ottó Rein- hold Lajos lipcsei diákéveiben baráti viszonyba jutott Stanislav Poniatowskyval, aki később, mint utolsó lengyel király kamarásává emelte. Egy ideig a holland hadseregben szolgált, majd nagyobb utakat tett: Európában, végül pedig szükehb hazájába visszatérve, megházasodott és mint kiváló képességekkel, valamint nagy műveltséggel rendelkező férfiú, hamarosan az egész 960 négyzetkilométer kiterjedésű Dagö sziget birtokába jutott. Gazdagodásához Angliában szerzett kereste____________5 W— M————MBP-amMlMH._Ilii igmimi— de lrni érzékén kívül nagyban hozzájárult birtokának szerencsés tengeri fekvése, ahol az orosz-német jog szerint mint parti földesur „Strandreoht“-et gyakorolhatott. Korát ugyanis még nem nagy távolság válaszotta el attól az időtől, amikor a parti lakók „Áldott partra- vetődés“ iránt elhangzott imádságait úgy értelmezték, hogy abból a sok partravelés, vagyis hajótörés iránt való kérés hangzott ki- Különösen a Dagö sziget északnyugati partjától 20 km-re a tengerbe futó Neckmanns- grund nevű zátony oly sok hajónak okozta vesztét, hogy Ungern-Sternberg a partvetődé- si joga alapján hatalmas zsákmányra és vagyonra tett szert, ami érthetően ellenségei számát is növelte. Amikor aztán egyszer az 1802. év végén egyik svéd' hajósát hirtelen haragból véletlenül leszúrta, ellenségei rábírták az ingatag I. Sándor cárt, hogy Szibériába száműzze. OH is halt meg 1811-benAlig érte azonban még el a száműzött To- bolszkot, amikor először német földön 1804- ben egy fantasztikus elbeszélés jelent meg történetéről, majd 1807-ben Révaiban egy kétkötetes regény „ Merkwürdige Memoiren des Gráfén Un-st-bg. Eines dér Jetztwelt grössten und merkwűrdigsten Verbrechers" cim alatt, melyet a nagy befolyású család nyomban ö$z* szevásároltatott és elégettetett. Egyetlen, tehát ma már unikum számba menő példányára csak nagynehezen sikerült ráakadnom. Magán Dagö szigetén pedig számtalan monda támadt az észt halászok és parasztok közt a különös sorsú báró nyomában. Mikor 1925-ben ott jártam, mutogatták még azt a helyet, ahonnan hamis fényjeleket adott egy maga emelte toronyból o■ hajóknak, amelyeket, elpusztított a bősz N ec kmanns gr und, ő pedig ilyenkor kalózaival kis fürge csónakokba szállva, kirabolta a sülyedő hajókat. Minden esetre bajos volna az idők nagy távlaton át megállapítani, meddig terjedt nála a mentés alt misztikus határa. Az alkalom nagy kísértő. A feltörekvő, gazdagodni vágyó báró talán nem tudott ellentállni a kísértésnek- És itt volt a hiba. A nagy por tárgyalása során kétségkívül beigazolódott, hogy a megmentett árukat nem szolgáltatta be szabály szerint a vám- és határőrségnek s önhatalmúlag oly magas mentési jutalmat, tartott vissza magának, hogy azok részben a tulajdonosok, részben a kincstár megkárosítását jelentettékUngern-Sternberg sajátságos története bejárta az egész világirodalmat. Madame Eastlake (Eüs Righby) is leírja Leiters írom the shores of the Baltié (London, 1844) című müvében, ahol a következő érdekes rész olvasható: „Egy angol hajós mesélte nekem, hogy az a feltűnés, amit ez a történet keltett, egész Angliáig ért és plakátokat láttak London utcáin — mint a hajósoknak szóló intelmet —: Beware of Uügern-Sternberg the sea Robber/* Be senki sem dolgozta- föl ezt a történetet olyan színesen, mint Jólcai „A dagöi to- rony“ cimü eddig nyolc fordításban ismeretes, novellájában. Végtelen érdekes volt a Jóka i-centenn árrum kapcsán arnak megállapítása, hogy miként jutott el e történet a Keleti-tenger partján elő rokonainktól a legnagyobb magyar fantázia- titánhozBáró Ungem-Sternbergnek két fia és egy leánya maradt hátra. Utóbbi 12 gyermeknek adott életet, úgyhogy a jelenlegi balti rémet arisztokrácia tekintélyes részének ereiben a híres „kalóz“ vére csörgedezik- Keyserlingnek nagyanyja szintén dK.oká- ja volt báró Ungern-StembergnekA hamis toronyról és a fényjelekről szóló híresztelés azonban csak a népfantázia költészetének bizonyult. A nagy család fényét, amely nem csak a pétervári udvarnak adott előkelőségeket, de jeles tudósok, írók, művészek és müpártolók kerültek ki tagjai sorából, nem homályositotta el a lengyel királyi kamarást ért szörnyű végzet. Ezt bizonyítja többek közt az is, hogy unokáját, Ungern-Sternberg Ewaldot, Keyserling nagyanyjának tesvérbáty- ját, II. Sándor cár 1874-ben orosz grófi rangra emelte. Ha most még ehhez azt is elárulom, hogy az Ungern-Sternberg családi történet a nemzetséget magyar eredetűnek tekinti, melynek ősei a XIII. században magyar harcosokkal vándoroltak a Baltikumba s innét kapták a de Ungaria vagy Ungern melléknevet: akkor sikerült talán Keyserling gróf faji jólkevertségéhez néhány eredeti adatot szolgáltatnom. 1 »■■■—■■■■ 1—BBB3SSb^l<^c/W^t...^E]8WBe5Mrmaww—. Hodzsa pőre Stránsky ellen Briinn, április 22- A HodzSa kontra Stránsky sajtóper főtárgyalása junius elején lesz. Stráusky dr. a bizonyítékait eddig még nem nyújtotta be, de Boucsek dr. védő ügyvéd kijelentése szerint azokat csak a főtárgyaláson fogja elől erjeszteni.
