Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-23 / 93. (1427.) szám

^SÉ^JV\A<sfcst* •■nfrmHT*

1927 április 23, gombát.

Uj „Rózsa Sándor” garázdálkodik az erdélyi havasokban

Az udvarias Mikuüca borravalót ad a kirabolt autó soffőrjónek és pálcával kezében vezeti fegyvereseit

Gvergyőszentimklós, április 22.

Erdély román uralom alatt álló vadregényes, őserdős vidékén, Borszék táján megint kivirágzott a rablóromantika. A sötét fenyő- rengetegekben haramiák vertek tanyát, r-ap- ról-napra vakmerő utonállók fosztják ki az égbenyuló szálfák sűrűjében kanyargó utak pénzes vándorait, akik tehetetlenek a támadókkal szemben, hiszen a csendőrség, katonaság is hiába fáradozik azon, hogy kézrekerit- se az egyre féktelenebbül fosztogató rablóhogy az egyik brigantijónak milyen remek belga vadászfegyvere van.

— Igen, mondotta mosolyogva Mikuüca, ez még tavalyi szerzemény, az olasz katonai attasé puskája volt, aki erre járt vadászni.

Közben elkészültek velünk és Mikuüca hat haramiájával együtt beült az autóba azzal, hogy egy órán belül visszaküldi a kocsit

Elrobogtak. A többi rabló az erdő sűrűjébe vetette magát. Mi letértünk a fűrésztelepre, ahol megtudtuk, hogy a fenyegetés ellenére is telefonáltak a csendőrökért a hivatalnokok, de minthogy Borszéken csak három csendőr volt, ezek nem mertek kijönni Miku- lica bardája ellen. Mikuüca hívta föl a fűrésztelepet egy szomszédos fatelepről, megköszönte az autót és bejelentette, hogy a sofför már elindult visszafelé.

A kocsi jó negyedóra múlva meg is érkezett; a sofför elmondotta, hogy a haramiák csak telefonálni mentek be az egyik fatelep munkásbarakjába, aztán az ut szélén, benn az erdőben kiszálltak, kétezer lei borravalót adtak és vissaküldték a kocsit.

Dobreanu főjegyző a vármegye prefektusának jelentette az esetet. A prefektus ua- gyobo katonai karhatalom kirendelését kérte, hogy a székely havasok rablóbandáit ártalmatlanná lehessen tenni. Ez azonban mindenki előtt, aki. a helyi viszonyokat ismeri, lehetetlen föladatnak látszikbandákat.

Mert nemcsak egy rablóbanda garázdálkodik a háromszéki, csiki, gyergyói havasokban, hanem több, kisebb-nagyobb jól szervezett, fegyveres kompánia rejtőzködik az erdőségekben és uem egyszer előfordult, hogy autók, szekerek kifosztott utasaira ismételten lecsaptak a hegyi utonállók. De valamennyi banda közül legvakmerőbb, legnagyobb a Mikuüca bardája, amely különösen az utóbbi hetekben példátlanul álló „hadtettekkel" gyarapította a Székelyföld egyébként sem jelentéktelen rablókrónikáját.

Legendák lovagja

Mikuüca ma már rettegett legendahőssé avanzsált és csak az elmúlt napokban vitt véghez egy olyan rablóbravurt, amely az 1 északamerikai „hold up“ banditáknak is dicsőségére vált volna.

A kifogástalan sportruhába öltözött Miku- iica a déÜ órákban megjelent vagy tiz emberével a Borszék határában fekvő fűrésztelepeken, ahol másfélszáz munkás és napszámos dolgozott. Valamennyi bandita álarcot viselt, mirt minden rablótámadás alkalmával. Miku- Jiea bottal a kezében belépett a telep irodájába, a hivatalnokokat udvariasan betessékelte egy üres helyiségbe, ahol fegyveres őreire j bízta őket

Minthogy a pénztáros nem volt jelen, berendelte a gőzfürész gépészeit és megparancsolta nekik, hogy feszítsek föl a páncélszekrényt, mert ahhoz ő nem ért és ideje sincs hozzá. A telep üzemét ezalatt beszüntette Mikuüca és mire a gépészek feltörték a kasszát, a hivatalnokokat ki is ergedte a szomszédos helyiségből. Magához vette a 40.000 lei készpénzt, aztán összehívta fegyvereseit és tovább akart állni,

„Hold up!“

Alighogy elhagyták a fűrésztelepet, szembejött az országúton Dobreanu gyergyószent- miklósi főjegyző autója, amelyen a főjegyzőn kivül Gy. István, a borszéki fürdőváüa- lat titkára ült. Mikuüca bandájával az erdőszélen haladt, a fűrésztelep munkásai pedig a kerítések mellől tehetetlenül nézték elvonulását De Mikuücáék csakhamar az ut meüé sorakoztak, megállították az autót . . . a további fejleményeket Gy. István a kővetkezőkben mondotta el:

Udvarias rablók

— Bevallom, máséppen képzelem el egy rablótámadást. Az ut szélén álló parasztok és félig katomaruhás, félig sportruhás alakokra csak akkor vetettünk ügyet, amikor megálltunk. Puska volt valamennyinek a kezében, csak az angolruhás, rövid bőrkabátos vezér állt fegyver nélkül, pálcával az ut közepén. Akkor vettük észre, hogy álarcot viselnek. Valamennyien megemelték kalapjukat, a bőrkabátos odalépett autónkhoz, meghajtotta magát és ezt mondta románul:

— Miikulica vagyok. Kérem az urakat, hogy pénzüket ós értéktárgyaikat gyorsan adják át, mert nekünk sietnünk kell. Ne tessék semmi ellenállásra gondolni. A telep emberei nem mernek minket bántani, telefonálni sem mernek, mert a csendőrök úgysem érnek ide k&llő időben, mi pedig mindig itt vagyunk . . , Tessék kiszállni . . .

— Ekkor láttuk, hogy az alig ötven lépésnyire lévő telep munkásai karbatett kézzel szemlélik az cgész dolgot. Tiltakozni kezdtünk, mire Mikuüca megsuhogtatta pálcáját és néhány emberét az autóhoz parancsolta.. Ezek nekünkszegzett puskával odaugrottak, a vezér pedig kiszedte zsebünkből óráukat, pénzünket, elkérte gyűrűinket Jegygyűrűiket azonban visszaadta.

Jegygyűrű nem kell!-- Ezt tartsák meg az urak! A jegygyűrű mindenkire csak bajt hoz, a jegygyűrűtől én. is

A halálfélelemről

A két leghatalmasabb ösztön — Mi az irreális félelem — Az ideges ember — A véredényelmeszesedés réme — A legbiztosabb gyógymód

Sdboppenbaueír „A halálról" irt kis könyv érnék magyar fordítása, melyben a halálfélelmet az értelem eltévelyedésének minősíti, talán sokasom lelhetett volna aktuálisabb, mint manapság, midőn szinte tömegjei eoséggé vált az ideges betegségeknek és kodéi vzavaroknak azon fajtája, melyeket a halálfélelem jellemez.

Az orvosi élek tanban MUönbséget teszünk a reális félelem és az ideges félelem közt. A várt halálos veszedelemre az egészségesnek mondott emlber is félelemmel reagál a megijedéssel, ha a veszély bekövetkezése a küszöbön van és közvetlen megtörténte előtt a rettegéssel, iszonnyal, vagy a pánikkal (ha tömegről van sző).

Freud zseniális munkásságának a betetőzése volt — mint filozófus e tekintetben megelőzte őt Sdhoppenhauer —, mikor megállapította, hegyez emberben két generális öszifcö atendtenria uralkodik: a® életösztön és a halálösztön. A többi e két uralkodó ösztön valamelyikéhez; társul.

Még valamelyest megértjük, hu valakiméi a halálfélelem akkor jelentkezik, ha egy reális veszély elé kerül. Nem csodálkozunk a balálrailtélf félelmén, érthetőnek találjuk, hia a hirtelenül súlyos veszedelem elé kerülő ember szívdobogást kap egy „halálos érzés“ kíséretében, ha valakit olyan sérülés ér, mely pillanatok alatt élete kioltásával fenyeget, vagy oly súlyos betegség támadta meg, melyből kilábolnda csak kevés reménye lehet. De még ezen eseteidben is. a lelkileg egészséges ember életösztöne oly erős, hogy élet- és gyógyulási reménységével — még öncsalás árán is — háttérbe szorítja öntudatából a haiálöszfömt és nem is tud a halálra gondolná.

Már merni olyan egyszerűen érthető meg és or- vodlólektani magyarázatra szorul az irreális halél- flélelmeknek ama sorozata, melyet köznyelven ideges félelemnek neveznek. Az egészséges ember meg sem érti őket.

így mi i® lehet azzal az emberrel, aki testileg teljesen egészséges ugyan, de ennek dacára kétségbeesetten fut orvoshoz, mert fél’ a haláltól, mely majd egyszer száméra is bekövetkezik, vagy amely minden pillanatban utótérheti őt, hiszen 'ezerféle veszedelem leselkedik az emberre. Nem tudja megérteni — és irigyti — többi embertársait, akik sürögnekJoroguak éts dolgaik után járnak, mintha örökkié élhetnének. Nem tud másra gondolni, mint a halálra, melynek Tárása nyugalmát megzavarja és egész tevékenysége csak a halál elleni oktalan küzdelemben merül ki.

Ismerünk olyan betegeket, akik jómódban élnek, vagy legalább is megvan a mindennapi betevő falatjuk, folytonos és halálos rettegéssel mégis arra gondolnak, hogy mi lesz, ha egyszer •nem lesz jó a termés, vagy pénzét elveszíti és 6 el fog szegényedni, éhen fog' veszni. Hiába a biztos kereset, a nagy gazdagság, semminek sem tudnak őrülni, a halálfélelem réme feküdt « kedélyükre.

A tömegiszonybam

szenvedő emberen a halálos veritek üt ki, ha sóik ember közé jut. Még a színházban, a villamoson is úgy érzi, mintha megfulladna, mintha rögtön vége lenne. Ha mégis elhatározza magát, hogy kimozduljon, úgy színházban csak a kijárat mellé mer ülni, a villamoson csak a porronon utazik.

A tóriszonybam

szenvedő ember nem mer az utcán járni, nem mer az úttesten átmenni, nem mer egyedül maradni, még a saját biztos lakásában sem. Csali kísérővel mer járni, néha elég ehhez egy kis gyermek is. Kisérő nélkül fél. Fél, hogy hirtelen valami baja történhet, meghalhat, gyilkosok jöhetnek és neki nem segíthet senki sem, neki meg kell halnia, pedig ő úgy szeretne még élni. így van olyan ember, ki csalt délután 3—5 közt mer az utcára menni, mert ilyen időtájt rendelnek az orvosok és segítségért rohanhat hozzájuk, ha netán valami baja történnék. Aki nem mer az úttesten, átmenni, az attól fél, hogy földbe fog gyökerezni a lába, ha valamely jármti jön vele szemben, ő nem fog tudni kitérni és vége van.

Már itt hangsúlyozni kell, hogy ezeknek az embereknek — és azoknak, kik a kővetkezőkben ismertetve lesznek — intellektusa és gondolkodása különben teljesen rendben van, dolgaikat rendesen elvégzik, rajtuk senki semmi más rendellenességet tapasztalni nem tud, Csak meg kell nekik engedni, hogy betartsák azokat a védekező eljárásokat, mélyekkel ők a halálfélelmet távoltartani tudják.

De ha ettől a lehetőségtől megfosszuk őket, akkor tényleg elvesztik a fejüket, milsem ér a józan érv, az erőszak, a rábeszélés: a halálos félelem teljesen kikapcsolja a józan itélőteépeisséget, a beteg úgy ■ (viselkedik, mintha a halál már a jelen pillanatban bekövetkezne.

Ezt a keserves^ állapotot a lehető legkínosabb testi jelenségek kísérik, anélkül, hogy a zavart funkciójú szerveiknek a legkisebb hibája is volna: a szívdobogás, rendetlen szívműködés, sziwerés- káhagyás, légzési zavarok és így tovább.

E betegek életét e jelenségek egyáltalán nem veszélyeztetik, még sohasem fordult elő, hogy valakinek tényleg valami baja történi volna, különsen, hogy hirtelen tényleg meghalt volna.

Más ilyen „ideges" emberek nem mernek az emeletre járni, a magasból lenézni, hídon átmenni, mert féknek, hogy elszédülnek, le fognak esni, „hátha le fognak ugrani" és elpusztulnak. Sok pesti ember ezért nem Iáiba még Budát és viszont.

Hányán vannak, kik — ha szégyenkezve is — szobájuk valamely biztosabbnak érzett zugában rejtőznek el, vagy valamely ürügy alatt a szomszédba menekülnek, ha zivatar tör ki, menydörög és villiámlik. Pedig tudják — de ez mifsem basznál —, hogy éppen oly jól meg vannak védve, mint embertársaik.

A legelterjedtebb ideges betegség: a gutafélék . . .

Végigkutatta zsebeinket, közben tohe- teMemégtrabe® mosolyogva legyeztem upteg,

P-önsziv ógép a vasútvonalok számára. Walfer Spring mérnök uj találmánya, mely egy teherkocsira szerelve uiegtisatrlja a vasúti vágányokat minden salaktól, hulladéktól és oda nem való kőtől. A gép épp úgy a ezfotfg elvén alagszikj migt a közönséges szobai villanyos porszivógép.

b‘/5B halottja van a márciusi japán földrengésnek

Londonból jelentik: A Tangó tartományban

a japán tenger partvidékén, ame.yet március 7-én földrengés pusztított el, most készültek el a romok eltakarításával. A holttesteket megszámiálr ták és eltemették, ezrével vitték a sebeslitteket a kórházakba, a bedőlt házak romjait elhord'ák és megindult az uj építkezés. Ami lakásberendezés és konyhafelszerelés megmenthető volt. azt szétosztották az ínséges hajléktalanok között. 5756 haloltja van a földrengésnek, 15.117 ember sebesült meg, 9648 épület dőlt romba és 12.948 házat tűzvész pusztított el.

üléstől és a szivszólhüdéetől való félelem. Sok kárt okoztak e tekintetben a helytelenül megfogalmazott népszerű újságcikkek.

. Medgöbbentő, hogy fiatal és életerős embereik gomdteljes ábrázafíral járkálnak állítólagos érelmeszesedésük miatt. Nyomatékosam hangsúlyozni kell, hogy az érelmeszesedés egy élettani állapot, mely csak akkor számát betegségnek — és ma már a belgyógyászok által kitünően gyógyítható betegséginek —, ha a hely- tclem életmód, vagy mostoha életkörülmények között túl erősem kifejlett. De még okkor som m a rettegett baj, minit ahogy a köztudatban szerepel.

A legtöbb ilyen ideges betegnek semmi baja sínesen, vagy tényleges szervi baja oly csekély, hogy félelmüket ez oldalról teljesen alaptalannak keli tartanunk. Ők sem mernek az utcán jármi, ilépcsőn menni, a legkisebb megerőltetést is koc- I kázaiosnak érzik. De ugyanezen emberek szinte teljesen nyugodtak, ha az orvos, vagy más „megbízható" személy van velük.

Hasonló halálos rettegésben élnek azok a lelki betegeik,

akik a megőrüiléstöl félnek,

attól rettegnek, hogy eszüket ve-sztik, megza1var ódnak, Folytonosan figyelik és ellenőrzik magukat és miég a legártatlanabb gondolatot is túlzottan órtékielik, átfestik. Attól tartanak, hogy valami őrültséget fognak elkövetni — bár ez sohasem következik be —■, valami lehetetlen, feltűnőt fognak csinálni.

Vagy hány család nyugalmát dúlja fel, hogy valamely családtagjuk túlzottam és folytonosam aggódik értük.

Ha a féltett és szeretett lény csak egy percet iis késik, halálos rettegés vesz erőt rajta, fantáziájában annak elgázolt, véres holttestét látja, ha csengetnek, azt hiszi, hogy a mentők hozzák hordágyon gyermekét, férjét, vagy más családtagját. Retteg a •levélhordótól, a Mviratkézbesitőtöl: csak valami rossz hírt hozhat. A féltett lény betegségét túlzott aggodalommal kiséri, ártatlan náthánál agyhártyagyulladástól fél, ha az illető nagy falatot vesz a szójába, ő kap szívdobogásf, vagy szívverése megáll: fél, hogy a torkán akad a falat és megfullad.

Vannak, akik nem tudnak kést miaguk körül látni, beretválkozuii, borbélyhoz járni: mintha

olyan impulzust éreznének, hogy azzal magukban, vagy esetleg másban kárt tegyenek, illetve a borbély eszét vesztheti és kivégzi őket- Vagy akik éjijei csak úgy mennek nyugovóra térni, lia előbb 'alaposan átkutatták a lakásaikat, és minden ajkét gondosan — többszörösen ellenőrizve — elzártak. Itt van a vizisgaiszony, vagy a félelem, a nyilvános szereplésnél lép fel (sok művészi pálya, sok am- bicáó akadt meg emiatt), vagy ama erős szívdobogással járó szorongás, mely a fajfenitartási tevékenység végrehajtásánál llép fel és bémitólag hah anélkül, hogy a legkisebb szervi betegség állama fenn.

Ha a logikánknak ez a félelem irreális is. valami okának mégis kell lennie. A természetben minősének indokolatlan jelenségek. Az orvoslélek- tan ma már pontos magyarázatát és okát tudja adói ezeknek a lelki zavarokból keletkező f élelmi tüneteknek:

az ideges félidőm nem más. mint félelem sa- j jáfc magától, saját maya rejtett — elfojtott — Énjétől.

Ezek az emberek kifelé vetítik, kifelé — a külvilág ártatlan tárgyai és jelenségeire — vetítik azt a veszélyt, mely őket tulajdonképpen belülről, tudattalan leltei részük felől fenyegeti.

Ez a rejtett Én olyan vágy atkáit, ösztönzés ekeit tarba,knaz, melyek akarattunk ellenéire bukkantak fel és melyek a leJkiismercttteil, a logikus j gondolkodással össze neon férnek, azzal merő ellent étben állanak.

A legtöbb esetben a gyermekkor elfelejt étinek hitt eseményeiről van szó, melyekei valamely aktuális csapás, a jelen élet. örömtelesneége, kegyetlensége mobilizált, de mint mai tudatunk számára | elfogadhatatlan szándékok és vágyak, a „hitei j rendőrség" részéről a tudattalanba száműzettek. [Ezek azonban nem bárnak a lőlek mélyén leveze- | 'teli-emui maradni, minduntalan előre akarnak törni, de reális Énünk, mint valami igen nagy veszedel- | m et .jelzi őket és az ember a halálos veszedelem jeleivel felel rá. Nem ismérvéin a való okot, a külvilág ártatlan tárgyaira és jelenségeire vetíti ki.

A gyógyeljárúsdk egész soha áll ina már ren- delive?;c®aukre enne betegségek ellen. A lelki gyógymódok közül a lélekelemzés az, mely a betegség hátterét a magsa eszközeivel el tudja érni, a félelem rejtett forrásáig el tud jutni, az elfőj tolt gyermekies, vagy kriminális Ént felszínre tudja hozni, tudatossá tenni és jelen Énünk reális és morális gondolkodásával feldolgozta ini. Mérhetetlen sok gond, i fájdalom és szerencsédenhg kiküszöbölését jelenti tehát az orvosindománynate e bajok ellen nyújtott segítő keze. Csak megfelelő 'türelmet kell tanúsítania úgy a betegnek, mint nz orvosnak, hogy ez az orvosiéi ek Ívni-pedagógiai j munka, sikerüljön is.

6