Prágai Magyar Hirlap, 1927. április (6. évfolyam, 76-99 / 1410-1433. szám)

1927-04-17 / 89. (1423.) szám

16

1927 ánriHs 17. vasárnaw.

TAMÁS MIHÁLY;

Fekete Hajók

(Regényrészlet)

Kint a város végén magánycöan állott a ház. magányosait jjéze*t Iá az utcára. Földeaiintje volt csak, jó magas földszint, alatta pince-, a pinceiben volt a műhely. Kiosi az egwsz, a földszintetek te Síét ablaka az utcára, a pincének te, a pince ablaka alig kt-sebfc, mint a tetette lévő. Az egész tulajdonképpen egy lakás, mert hiszen a műhelyből belső lépcsőn lehetett felmenni a lakásba, a földszinti szobába. A pincében elöl volt a műhely,

• hátrább a raktár és még hátrább valami, apui csakugyan pince volt. mert télen zöldséget vájtak el benne homokba. Néha bor is állt benne, kicsi 'hordóban, de volt 'így. hogy nagy bordóban állt a bor és tele is volt. Volt úgy,«hogy gyenge bor saványodott kicsi bordóban és volt úgy, hogy erős bor ért nagy hordóban- Néha nrég többféle is, vörös is, mint a rubin. Vagy mint a vér. Változott, mint az idő és minden, ami az időben él.

Az utcai szobában 3 két lány lakott. Az egyik számára a dívány volt a fekvőhely, mer-t ő a kisebb. Judit. Eszfe-r idősebb, neki az ágy jutott- KACSA asztal is állt a szobában és szekrény a fal mellett és barátsággal nézte a többi barátságos bútort- Meleg volt a szoba, az asztal kicsi, olykor félretették a szegetekbe és olyankor táncolni leheteti, mert kitágult a szoba közepe. íi* az asztal lelátott a pincébe, ugv kellett termi, másképp nem leheteti, mert ha lent nagy volt a hordó és vörös .volt a bor, olyankor szegeiéibe vándorolt az asztal és ha elfogyott a bor és kigurult a hordó, olyankor az asztal is vi-sezagurult a szoba közepére.

volna tőle: miféle? Mi tehet az oka ennek, mit érezhet az apja? Óvatos lett— A hivatalba jött he valamelyik nap, dolga volt ott, úgy ismerkedtünk össze, nagyon komoly pasi, jaj, túlságosan komoly, az ember összehúzza ■magán a kabátot, ha sokáig van vele.. Ma megint bejöit és azt mondta, engedjem, hogy hazakisér- jeai. Jöhet • • •

— Miiéte?

— Fogy érti, apa?

— Hogy mi a foglalkozása?

— Ja, vagy úgy?... újságíró.

Felderült a Judit arra, mert látta, hogy az apja arca is főidéről h

— Én csak most ismertem lmeg, de azt mondják a többiek, bogf tekintélyes ember, lapot szerkeszt, a Népújságot.

— Na jó ...

Neon kérdezett többet Sárad y. csak még a másik szobába kiáltott he Eszternek:

— Mi van a vacsorával ?

— Mingyárt meleg lesz.

— Na jó, akkor még lemegyek, ha csak mingyárt lesz meleg.

Lent a műhelyben égett a lámpa, az egyik szegletben Károly dolgozott, az inas, nagy pléh- dobozban festék volt, abba máriogatía az ecsetet és feketére mázolta a sima deszkakoporsót. A koporsó a földön feküdt, Károly mellette térdeli, úgy dolgozott: mintha siratná azt, aki bele fog feküdni. Az alsó rész már készen volt, most a fedelén dolgozott. Ez az egy koporsó volt csak készen, a gyalupadon kiszabva hevert a másik, de azzal még ráértek, aki abba kerül, azt csak holnap estére i emelik.

Az apjuk az udvari szobában lakot', özvegységben. Az ő szobájában is volt ágy, ugyanolyan, mint az Eszteré, a szekrény is ugyanolyan volt, mint a másik szobában é:s csudálatosképpen a bútorok barátságtalanul nézték egymást és a szoba fs hideg volt. Talán azért, mert a sarokból vezetett 1© a lépcső a műhelybe és ha elzárták is az ajtót, akkor is felhallatszott a kalapálás és fel- érzett az euyvszag.

A konyha felől lehetett bejárai a lakásba, magas lépcsőn kellett felmenni, nem volt karja a lépcsőnek, aki nem vigyázott, könnyén leeshetett. Judit nem esett te, pedig már besötétedetí kint, amikor a kapuban elköszönt és vígan szaladt fel a de szikagr ádicscn. Átment az apja szobáján, be az első szobába, ledobta a keZtyüt az ágyra, a kalapot is. Eszter rászólt:

— Tedd le rendesen!

— Majd elrakoan. Ráérek.

Eszter felállt, letelte a kézimunkái é$ az ágyról felvette a keztyüt és a kalapot, betette a szekrénybe. Nem volt ez alázkodás, minek lett volna, jóság se volt, mert nem a Judit szeméi bán-tóttá a rendetlenség, hanem az övét-. És Eszter önmagának tett jót, amikor eltette, önzés volt. csak jóságnak és alázatnak látszott. Judit tudta ezt, ezért •meg se köszönte.

— Mi lesz vacsorára?

Eszter már megint a kézimunka mellett ült, magy, fehér asztalterítőt hámézeít, aföíé hajolt. Gyorsan siklott ujjal között a tü és a cérna testvér-jósággal simult a kezéhez. Hiszen aki csúnya, ahhoz sokkal közelebb érnek a dolgok, a csúnyának rokona a szék, amelyen ül, barátja a ruha, amelyet hord és édesanyja a paplan, amellyel ta- (karózlk. Mert a csúnya az élőtől elhúzódik és közelebb ér az élettelenhez és étetet nyer mellette ti? élettelen. A szépség mindig magányos, egye- d'i'íJvaió, -mert sok és mert erő és megveti a dolgok hozzávaló szeretetét, használja* de megveti, mert fölöttük él. És a szék, a ruha, 3 paplan nem rokon, barát és anya, hanem csak cseléd.

— Az, ami ebédről maradt. Már melegszik.

Judit fitymálva rántott a vállán, fütyül az

egész vacsorára, éppen csak, hogy kérdezte, mert az irodában már jól benzsounázoft. A fiuk hoztok* sonkát lentről, meg cukrászsüteményt, az egész szoba jóllakott- Trallala, vacsoráig még ráér, Lestoppolja a harisnyáját. Milyen utálatos is ez a selyem harisnya, egy szem felpattan és fui-fut a szem, mire az ember tizet lép, már széles ceikbau világit, ki a meztelen lábszár a {elszaladt szem nyomán.

A belső szoba felől toppant a lépcső, nyílt az ajtó és Sára dl benézett a két lányhoz.

— Judit!

— Tessék?

— Gyere csak!

Felállt Judit. Sietve állott fel, mert az apja mindig jóért hívta, ők kelten értették egymást, ő meg az apja. Az öreg -asztalos orrán pápa szem ült, a pápaszem nikkel keretét felülről bozontos szürke szemöldök takarta be, a szürke szőrszálak egészen ráfeküdtek a pápasjjeanré- Lent a műhelyben tetette előbb a gyalul, mert a műhely ablaka egyeztet ben volt a járdára1! é« meglátta, hogy négy láb áll meg a kapu előtt, két láb karcsú, finom, pompás ívelésű, a másik kettőn élesre vasalt nadrág meredt szigorúan, pontosan- Letette a gyalul, felment a lépcsőn és Juditof hívta.

— Kivel jöttél haza? Megint valami uj alak?

Judit nem pirult el és nem. jött zavarba. Amikor a k*pu előtt megállt, tudta, hogy az apja a műhelyben van é« láthatja őket és tudta, hogy •ezt a két lábat az apja nem ismeri. Meri az apja trenden gavallért a lábáról terriert. Feljebb néni volt kiváncsi rájuk, feljebb már vége volt az ablaknak, fal volt, azon pedig nem 'áthatott keresztül.

— Igen.

— MHéte?

Vájjon mit akarhrt az öreg? Ennyire még *őhae© terjedt a kivánösisága, hogy azt kérdezte

Sárady a lámpa mellé ült, újságot vett elő a gyalupadról, közepén nyitotta ki, ahol az időjárásról Írtak, meg a halálozásról. Ezt olvasta először és elégedetlen aggodalom terült el az arcán. Hogyne, mikor már hónapok óta szépen süt a nap, jó egészséges szél támad esténként és egészség van mindenütt, a szegény ember, ha kint hál az ég alatt, akkor se fázik meg és ennivaló is van és a lyukas cipő se ártalmas, nem kell kórház, sok üres ágy tátong egymás mellett a bosszú pavilonban. Mert Sárady huszonkét éve szállítója a Szent Antal-kórháznak, akkor kapta meg a szállítást amikor nvegbázasodott, azaz, hogy akkor megbízták azzal, hogy gyalult, feketére mázolt deszkaikoporsóikat csináljon a kórházi halottaknak, azoknak, a leiket mind ig csak egy, vagy két ember ■kísér ki, ritkán több, igen, aktkor már biztos megélhetése volt, igy hát meg is házasodhatott. És cseppet sem akadt fenn azon, hogy az ő étele és az őbelőle fakadt élet - sók szegény halálából táplálkozzék. Amikor pedig, ■ tán három éve a felesége került a kórházba, ■ idő eljöttével annak is megcsinálta- a koporsót és az elsejei elszámolásnál azért is felvette a gondnoki irodában a rendes nyolcvanöt koronát. .Annyit, amennyi egy ilyen fekete deszkakop orsóért jár. Csak ép‘hogy arra ezüs t díszt is tétet ett az ina sával és az oldalára ©züütbetükböl rakta ki, hogy: élt negyvenkét évet. Ezért azonban nem számított fel külön semmit a kórháznak, mert joga se volt a szerződés szerint, de meg mégis a félesége volt.

‘Fene is látott ilyet, hogy nem tud jönni valami jó kis járvány, hogy tenne egy kis forgalom. De ne úri járvány, abból néki kevés, a baszna, hanem- olyan, amelyik a szegény embert kedveli. Akkor van dolog, akkor nem is győzi a munkát egyedül. Emlékeztük, tán hat éve, akkor még kicsinyek voltak a lányok, Judit még csak tizemkeV esztendős volt, akkor három segéd dolgozott mellette, alig fértek el a műhelyben. Volt olyan nap, hogy tíz-tizenkét koporsó is kivonult az ajtón az

udvarra, az udvarról a kórházba és a felesége tömött kosárral tért haza mindennap a vásárcsarnokból, majd leszakadt a kosár füle és a pincében háromféle hordó bor állott, az egyikben köny- nyü asztali, szódávizbez, a másikban nehéz óbor, hogy amikor elfáradt, csak egy pohárral ivott belőle, máris uj erőre kapott, a harmadikban vörös bor volt, azt a barátai kedvelték, akik akkortájt eljárog attak hozzá esténként.

Az egész huszonkét év alatt, amióta a kórháznak dolgozik, nem csinált egyebet köp orsónak igy hát ilyenkor, a nagy egészség idején, él kellett bocsátania a segédeket- Károlyra is haragudott ilyenkor, az inasra, mert nincs szükség rá, azt, amit az mozdít, maga is meg tudná csinálni, az meg csak azért van itt, hogy arra a kevésre, apai az asztalra kerül, egy éhes szemmel több nézzem. Ablakot sohase csinált azóta, se, ajtót, se kasztod, vagv ágyat, csak éppen aavnyit, amennyi fent van a két szobában, meg a konyhában, privát rendelő nem tőrt be a műhelybe eddig’ se, most meg még kevésbé. Nem szoktak el tőle, mert. hiszen még oda se szoktak, azokra nem számíthat..

A bor is elfutott a pincéből, a nagy hordóból egy pince. Van ugyan egy kisebbfajta, de a* is üres, mint a műhelye. Még jó, hogy Judit hű váltadba jár, hogy legalább azt ki-tahit tolta a gépírásra, mert legalább hoz valamit haza elsején. Nem sók, az igaz, de pótlásnak elég szűkösen.

— Apa, tessék jönni vacsorazni,

Eszter szólít le kozná a lépcső felső fókáról. -Háta m.egett nyitva állt az ajtó é® az ajtón keresztül az enyv és .gyanta szaga a déli kelkáposzta, -gőzével keveredett.

Károly, amikor hallotta sz Eszter hívását, ösztönösen tette vissza az ecsetet a bádagíazékba. Már csak babkét tenyérnyi fehér tolt látszott a •koporsóíedeleu. Felállt a földről, hogy 3 mester után induljon. Sárady Visszaszólt:

— Azt a darabot még bekenheted, rátérsz azután its enni. *

Károly felnézett Eszterre, azután a koporsó iehér foltjára nézett és vússzat'érdiéilt a festék es fazék mellé.

A hátul só szobában tertteiötek, Sárady mellett jobbikértől a Judit helye volt, de Judit még nem jött ki, Eszter pedig a konyhába ment vízért;

— Judit!

Átkiálíott a m'áenlk szobából.

— Tessék?

— Miért nem jösz?

— Megyek mingyárt.

Sárady vett az ételből., tele tányérral, mert nem volt egyéb, Kenyeret is szelt, vaiMiag karéjt, kenyér még volt elegendő. Eszter bejött, letette a vizes kanosét az asztalra^ az apija kezeügyébe. Sárady gyűlölettel nézett -a kaaesóra és ösztönös mozdulattal tolla odébb. Judit is leült, egy kanállal vett az ételből, belekóstolt, de hamarosan letelte a kanalat..

— Minek nem eszeid

— Nem vagyok éhes. r -rr. -r

— Nem vag>” éhes?

— Nem, uzsonnáztam az irodában. Károly is feljött a műhelyből és az asziaíK

végre ült le. Eszter szedett neki, jó tetősen rakta a tányért. A fin az étel fölé hajolt és a Szemöldöke alatt néha a gardájára pillantott. Nem jól van ez igy, hogy nincs mainka, mert Sárady jó ember, ha pénze van. akkor még nevetni is szokott, különösen este, ha már megiiba az adagját. Tavaly őszszel, amikor spanyoljárvány volt, még moziravalót is adott néki minden héten, szombat este.

— Hogy hívják azt az embert?

Juditnak szólt a kérdés, Judit tudta, kit kérdez az apja. de azért nem telelt mindjárt.

— Melyik embert?

— Aki .ma bazafcisért.

— Szenes ... doktor Szenes ... miért kérdi ■apa?

— Ceak kérdem.

Megette a tányér életit, inni kívánt, hát vizet

A legnagyobb választék női- és gyermek-kalap újdonságokban csakis

QTlüffer Sffimnfiánál

QÍGőice, Tliéőjárcő-u. 29. őcj.

Alakítások és formálások jutányosán és pontosan

Budapesti M Nemzetközi Vá- sár ■

1927. április 30. — május 9.

Rendezi a BUDAPESTI KERESKEDELMI ÉS IPARKAMARA

Vámszabadraktár — Legjobb alkalom uj kereskedelmi kapcsolatok létesítésére Nyugat- és Keleteurópa között — A vásár kiállítói és látogatói az oda- és visszautazásnál a vásári igazolvány felmutatása ellenében a C. S. D-n 25%-os a magyar vasutak n 50% n*e- netdijkedvozinényben részesülnek, mely a D. D. S, G. és M. F. T. R. hajózási vállalatoknál is érvényes — A vásári igazolvány ára 24.— Ke. — A magyarországi beutazáshoz nem kell vizűm — A vásári igazolvány tulajdonosai a magvar vízumot hazai útlevelük alapján utólag, a vásár területén, féláron kapják

Felvilágosításokat nyújtanak és vásári igazolványt adnak ki

Budapesten: a VÁSÁRIRODA (V. Alkotmány utca 8)

Prágában: Scltenker & Co., Prága II., Hybernská uj. 4. — Pozsonyban: A

Prágai Csehszlovák-Magyar Kereskedelmi Kamara bratislavai fiókja, Ko- menského Námestie C. 1 és Wolf Gerő dr., kereskedelmi és iparkamarai főtitkár. — Kassán: Siposs Aladár dr., kereskedelmi és iparkamarai főtitkár. — Besztercebánya: Bayer Ferenc oki. mérnök, v. iparfelügyelő. — Beregszász: Kereskedelmi Egyesület (Obchodni Grémium). — Késmárk: Markovits Jan, divatárunagykereskedő. — Komárom: Boldoghy Gyula, ipartestületi elnök. — Nagymihály: Ludova Banka Zemplinská. — Munkács: Kereskedelmi Testület. — Nyílra: Békey István, uridivatkereskedő. — Érsekújvár: Freund Benő, vas- nagykereskedő. — Eperjes: Kereskedők testületé. — Tgló: Mtiimidi Kálmán, föMnyatanácsos. — Nagyszombat: Riohter Leó, bankigazgató. — Ungvár:

Kereskedelmi csarnok.

ivott, kedvetlenül. De' azért rrtegiitba. Eszter felállt, hogy öyszeszedije a tányérokat.

— Megírtad már a nyugtát, Eszter?... holnapután elseje lesz.

■ — Meg.

— Hány volt ebben a hónapban?

— Huszonhárom.

— Nőm huszonnégy? Úgy emlékszem, minlba huszonnégy lett volna.

— Neon, csak huszonhárom.

— Add majd ide reggel, hogy beadhassam a gondnoknak.

Huszonhárom. Ez bizony szomorú dolog, hogy csak huszonhárom. A mült hónapban, volt legalább harmincegy, minden napra jutott egy, még ráadás is volt, mert szeptember csak harminoua- pos. Most huázonMrom. Októberben. Ok-ió-ber- ben! Hiszen ilyenkor kezdődők rendes esztendőben' az őszi esőzés, ilyenkor telnek máskor a kór- háziak. Nyomorúság igy az élet. Hiszen decemberben lesz több, pláne március felé, de mit ér az, ha egyszer van. sokszor nincs. Járvány kéne, vagy forradalom, járvány, amikor hull az ember ,miiait a légy, vagy forradalom, amikor hull az ember, mint.a kalász. Az igen, akkor volna élet, lm ölnék az emberek egymást az utcán, ha friss vérük a járda kövére folyna és befolyna az ő pincéjébe szép csendesen fénylő rubinverös bornak. Mert a forradalmat a szegények csinálják, minek volna értelme, hogy a gazdagok lázadjanak, meg aztán a szegény, ha bele lőnek, kórházba kerül, és ha bulla, akkor is csak oda Kerül. Nem lenne most Olya ostoba, mini legutóbb is a nagy járványkor, hogy amikor nagyon sok. lett a munka és négy seggeit fogadott, és még mindig nem győzték, akkor szólt a gondnoknak, hagy adjon másnak is rendelést, mert a műhelyben nincs több hely, rvetrn tud többel készíteni huszr’ál-hu'szontkettőnié] naponta. Van tágas hely az udvaron, odia össze ütne ha marosa n valami deszikahőd-éf, oda beállítana még néhány segédet, ha úgy kívánná a munka.

II.

Felment a lépcsőn Sárady, egészen szokatlan időben, mert ilyenkor meg vacsora sincs, de meg dolga sincs feni. Judit épp álékor érkezeit haza, a kabátját éppen úgy, mint máskor, most & az ágyra dobta. Eszter nem volt bent, igy a kalap és kezifyű egyelőre az ágyon maradt."

— Judit!

— Tessék?

— Hol jártál ilyen sokáig?

Hol járt ilyen sokáig?... mi ez? ... Apja még egyszer se kérdezte, hogy hol járt, most meg azt kérdi, hogy ilyen sokáig hol járt? Pedig ma is éppen olyankor jött haza, mint egyébkor. Hat éráig van az irodában, félóra hazáig. Felnézett, a falra, az órára: fáikét múlt öt perccel.

— De apa, tessék az órára nézni!

Méltatlankodva mondta ezt Judit és gyfania| kodra nézett az apja szemébe. Az apja szemében 'gond volt és a gond mellett valami másfajta élet, olyan, mint annak, aEri hordoz magában valamit. Sárady is az órára nézett— Azt hifüem, több van ... na, ml van a tegnapi gavalléroddal? Úgy vettem észre, hogy egyedül jöttél haza.

Zavarodott nevetés húzódott meg az öreg asztalos bajusza alatt, olyan, mint a kisdiáké, akit először visznek próbabálba.

— Igen, ma nem volt bent nálunk, nem jár be mindennap.

Sárady arcára nyugalom köütözöfit* Kifordult az ajtón és az ajtóból szólt vissza.:

— Menj, mondd meg Eszternek, hogy adhatja már a vacsorát.

L© s© merd már a műhelybe, hanem újságot vett elő, azt. dvastia.

ILI.

— Szeget!

Káróly a szeges ládába nyúlt, belemamkolí » szegbe és gazdája eillé tartotta. Sárady ránézett, mogorván, türelmetlenül.

— Hát már sohase tanulod meg, hogy hány szeget adj? Neon látod, hogy van már egy a kezemben, kettő a számban és a fedélhez összesen tq'Z darab kell, négy előre, négy hátra, kettő a fe- tejáhé? ... adj ide hót szeget!

Károly vásszaöntötte a ládába, ami a markában volt es kiolvasott a ládából bét darabot. Sárady a kalapácsot vette és dühösen szegezte a fedelet.. Készen volt a koporsó, csak nvég a szege- lieteit kellett egy kicsit üvegpapirossal ledörzsiiM.

— Nesze, itt van két korona, hozz ünnájszí... uítruos már ceep-p se a kannában?

Károly megrázta a kannát, bele is nézett— Nincs.

— Akkor eredj!

Magára maradt a műhelyben, készen kft a munkával, mára nincs is egyéb dobra. Csend ram Mii® a kát szobában, nvég' nincs dói, Judit nvég. nem jött haza, Esrter nvesr a konyhában ram A műhely meg itt ásd körülöíte üresen, hiderau. Az euyvszag is kihűlt, műves rosszabb az asrti'"vs- nalk, minit a hideg enyv s^ra. mert anvg no Vg az enyv, amíg a ua.ffy dobód Irhában dohog a fod- róc, addig Biincs haj. A haj ott kezdődik, amikor gyakorta niegaJsrtk az enyv.

Kiment a raktárba, kinyitotta az udvarra onvilő ajtók hogy hadd szellőzzön a uvüliely. Viszr